Magyar Hirlap, 1926. június (36. évfolyam, 132-144. szám)

1926-06-15 / 132. szám

_ 1926 Június 15. _______hírlap remélem, hogy a nemeztgyűlés szombatig le­tárgyalja a nyugdíj valorizációs törvényjavas­latot és megkezdheti a parlament nyári szü­netét. A nyári vakáció végleges id­tartamát még nem állapítottuk meg. Az ellenzék már ma délelőtt elhatározta, hogy a holnapi ülésen szóvá teszi Bethlen István miniszterelnök genfi szereplését. A de­mokratikus ellenzék különböző pártjainak szónokai napirend előtt akarnak ebben az ügyben szót kérni és ilyen kérelemmel föl is fogják keresni Scitovszky Bélát, a nemzet­­gyűlés elnökét. Az esti órákban elterjedt az ellenzéken annak a híre, hogy a miniszterelnök csak szerdán akarja tájékoztatni a Házat és az ellenzéki pártok ezzel szemben megállapí­tották, hogy a miniszterelnöknek elsőrendű kötelessége volna már holnap fölszólalni és a legelső alkalmat felhasználni arra, hogy az egész országot annyira érdeklő kérdésben a parlamentet tájékoztassa. Az ellenzéken különösnek találják, hogy a miniszterelnök nem használja fel ezt a legelső alkalmat és a holnapi ülés helyett csak szerdán kíván felszólalni. . ."­ Az ellenzéki pártok a nemzetgyűlés hol­napi ülése előtt tanácskozásra gyűlnek össze, amelyen megbeszélik a további teen­dőket. A szociáldemokrata párt délelőtt fél­­tízkor, a demokratikus ellenzék pedig tíz óra után tart értekezletet a Házban. Annyi bizonyos, hogy ezen az értekezleten el fogják határozni, hogy am­ennyiben napi­rend előtti felszólalásra nem kapnának en­gedélyt, úgy az ülés végén a napirendi ja­vaslatnál szólalnak fel és rámutatnak arra, hogy Bethlen István gróf kijelentésével szemben véleményük szerint a miniszter­­elnök nem érte el azokat az eredményeket, amelyeket Magyarország elért volna, ha Genfben nem Bethlen István gróf vett volna részt a népszövetség ülésén. Az ellenzék értekezlete után Scitovszky Béla elnök egybehivására pártközi értekez­let lesz, amely szintén a genfi úttal, illető­leg a miniszterelnök beszámolójával fog foglalkozni. Ezen a pártközi értekezleten kialakuló helyzettől függ azután a politikai események további sorozata. Lépésről-lépésre, centiméterről centiméterre akar előrejutni Bethlen (A Magyar Hírlap tudósítójától.) A kor­mánypárt a Genfből hazatért miniszterelnö­köt ma este hat órakor üdvözölte a mi­niszterelnökségen. Az üdvözlésen az egysé­ges párt és a keresztény gazdasági párt tag­jai nagy számmal jelentek meg, a kormány tagjai közül pedig Vass József, Klebelsberg Kunó gróf, Mayer János, Pesthy , Pál és Csáky Károly gróf miniszterek vettek részt. A miniszterelnököt Kenéz Béla üdvözölte. Bethlen István gróf miniszterelnök az üd­vözlésre a következőket válaszolta: — Én nem szórakozásból, nem üdülés cél­jából mentem Genfbe, hanem azért, hogy két és féléves fáradságos munka után, nehéz és felelősségteljes munka után, melyet vállvetve vittünk keresztül és amelyért az érdem nem­csak­ az enyém, nemcsak a kormányé, hanem azoké a pártoké is, amelyek a maguk nép­szerűségének feláldozásával lehetővé tették ennek a munkának sikeres keresztülvitelét, hogy ezen két és féléves munka után erre a munkára rátegyük a koronát azzal, hogy visszaszerezzük azt a nehéz szívvel és átmeneti időre feláldozott pénzügyi szuverenitást, mely áldozatra szükség volt, mely elkerülhetetlen volt, ha azt akartuk, hogy ez a munka siker­rel járhasson. _ Én csak azon csodálkozom, hogy amikor ez sikerült, talán ép azok a tényezők, melyek annak idején krokodilus könnyeket sírtak ezen átmeneti áldozat miatt, ma nem értékelik en­nek a nemzeti szuverenitásnak a visszaszerzését úgy, amint kellene. Mondom, én nem üdülés végett mentem­, Genfbe, hanem keserves és fe­lelősségteljes munka elvégzésére. Ezen munka közben ért engem az a támadás, az a sérelem, amely titeket ma idehozott, s amelyben való együttérzés kifejezése végett jelentkeztetek e helyen. — Ha férfit ér megtor­latlanul támadás, az ránézve talán szégyen, de ha egy becsületes katonát ér támadás a harc terén, akkor, ami­kor két kézzel kell megfognia a magyar nem­zeti lobogót, amely a nemzet­­szuverenitásának kifejezője, akkor azt kell mondanom, hogy nem érzem ezt a szégyent, hanem úgy érzem, hogy egy becsületes harcban ejtettek rajtam sebet, amelyet nem személyemért, hanem azért az ügyért ejtettek rajtam, amelyért küzdöttem. Úgy érzem, hogy az az egyén, aki ezt végre­hajtotta, az talán csak vak eszköz azok kezé­ben, akik sehogy sem tudják elszenvedni azt, hogy Magyarország újból talpra állott. Talán ez az incidens fel fogja nyitni azok szemét is, akik most már öt hónap óta elkeseredett harcot folytatnak a magyar kormány s azok ellen a pozíciók ellen, amelyeket lépésről lé­pésre sikerül a nemzet javára kivívni és akik­ a közállapotoknak elvadulásához újból hozzá­járultak, föl fogja nyitni a szemüket abban a tekintetben, hogy ezen elvadulás talán lehet al­kalmas eszköz arra, hogy magyar a magyarra fizikai vagy erkölcsi sebeket üssön, de egy per­cig sem lehet alkalmas arra, hogy ennek a nemzetnek nagy érdekeit egy centiméterrel is előbbre vigye.­­ Nekünk csak egy módunk van, hogy ezt a nemzetet újból arra a polcra emeljük, melyre vállvetett munkával akarjuk és kell, hogy emeljük, s ez az, hogy egymás hibáiról, egymás gonoszságáról, egymás rosszaságáról megfeled­kezve, vállvetett munkával lépésről lépésre, centiméterről centiméterre igyekezzünk ezt a nemzetet előbbre vinni és a nemzetek nagy csa­ládjában rl­egint arra a polcra emelni, melyre hivatott volt a múltban s hivatva lesz a jövő­ben is. — Bízom az ország egészséges közvélemé­nyében, bízom az ország magyarságában s az összes intelligens magyar osztályoknak abban a tudatában, hogy ezt az országot igenis sze­­retetttel, igenis vállvetett munkával szolgálni fogjuk és képesek vagyunk szolgálni, de soha­sem olyan cselekedetekkel, melyek magyar és magyar között a viszályt és különbséget erő­sítik. A miniszterelnök váratlan hazaérkezése Bethlen István gróf miniszterelnök, az Előre megállapított terv ellenére, nem hétfőn délután két órakor, hanem már délelőtt 11 órakor Budapestre érkezett. A miniszterel­­nök megváltoztatott útirányáról csak legszű­kebb környezete és a hivatalos közegek tud­ják, úgyhogy az egységes párt, amely a Ke­leti pályaudvaron ünnepélyes fogadtatást akart rendezni, maga is nagy meglepetéssel értesült a miniszterelnök érkezéséről. A mi­niszterelnök Trieszten keresztül jött haza Génfből, vele utazott Bod János pénzügymi­niszter és Szabóky Alajos államtitkár is. A Déli Vasút pályaudvarát jóval tizenegy óra előtt megszállták a rendőrök és a hivata­los személyeken kívül a pályaudvar érkezési oldalára senkit sem engedtek be. A minisz­terelnököt a pályaudvaron Bethlen István grófné, Bartha Richárd, a kabinetiroda fő­nöke, Vass József helyettes­ miniszterelnök, Pesthy Pál igazságügyminiszter, Walkó La­jos kereskedelmi miniszter és Prónay György báró miniszterelnökségi államtitkár várta. A miniszterelnök megérkezése után feleségét üdvözölte, majd Bartha Richárd kabinetiro­dai főnökkel váltott néhány szót, azután a megjelent miniszterekkel beszélt rövid ideig. A pályaudvari rövid üdvözlés után a mi­niszterelnök feleségével autóba szállt és a miniszterelnökségi palotába hajtatott. A miniszterelnök útjáról nyilatkozatot adott, amelyben azt mondja, hogy a pénz­ügyi kontrol feloldása a főbiztos fölmentésé­vel teljes. Ami megmarad, az teljesen programszerű. Kijelentette még a miniszter­­elnök, hogy az elért eredménnyel úgy a kor­mány, mint az ország meg lehet elégedve és senki Genfben többet nem tudott volna el­érni. Bethlen István gróf miniszterelnök nyom­ban hazaérkezése után megkezdte hivatali működését. Először Vass József helyettes­­miniszterelnököt fogadta, akivel hosszasab­ban tárgyalt, majd több egységespárti kép­viselő, később pedig Gömbös Gyula is meg­jelent a miniszterelnök üdvözlésére. Ugrón nem utas­ja vissza­­ a kormány baráti kezét Az Erzsébetvárosi Polgári Kör óia este iktatta be új elnökét, Siegescu József egyetemi tanárt. A vacsorán felszólalt Ugrón Gábor és Kállai­ Tibor. Siegescu székfoglalója után, amelyben Beth­len és Ripka érdemeit emelte ki, Ripka Ferenc dr. főpolgármester Vass József miniszter üd­vözletét tolmácsolta és azt hangsúlyozta, hogy a polgárság csak békés és rendezett viszonyok között boldogulhat. Veszedelmesnek tartja a mindenáron való ellenzékieskedést. Ugron Gábor az erők összefogását hangsú­­lyoztatta beszédében. Ha a kormány nem idéz elő harcot a gyűlölet fegyvereivel, mindenkor számíthat az ő támogatására. A kormány fel­ajánlott baráti kezét — úgymond — nem sza­bad visszautasítani. Kállay Tibor volt pénzügyminiszter a kor­mányzópárt üdvözletét tolmácsolta. Én — mon­dotta a többek közt —, aki a régi világ fejé­vel gondolkodom, megértem azt, hogy Buda­pest van hivatva arra, hogy ennek az ország­nak szellemi vezetője legyen. Az ország poli­tikai többsége nem nélkülözheti Budapest pol­gárságát, amellyel meg kellett találni a test­véri kapcsolatot. Sokan voltak Budapest pol­gárai között eddig is Bethlen István és a kormány hívei, s hogy ez nem nyilvá­nult meg eddig kellő erővel, az csak a szervezetlenség következménye volt. Aki faji és felekezeti jelszavakat ver a pol­gárok közé, az bűnt követ el a főváros és az ország ellen. A polgárság már megunta a har­cot és nem akarja, hogy a szenvedélyek politi­kájával kormányozzák továbbra is. Végül Kozma Jenő dr. a miniszterelnök va­kon való követésére buzdította a polgárságot. Öt fogházőri állásra kétszáz kérvénnyel ügyvédek, kereskedők, építészek és bankhivatalnokok pályáztak (A Magyar Hírlap tudósítójától.) Az ügyész­ség hetekkel ezelőtt pályázatot hirdetett fog­házőri állásokra és most járt le a pályázati határidő, öt fogházőri állás van üresedésben és pontosan 247 kérvény érkezett az ügyész­ségre Kovács Péter ügyészségi alelnök kezei­hez. Az öt fogházőri állást a Budapesti Köz­lönyben hirdették meg és ez az oka annak, hogy „aránylag kevesen“ vették észre a kínál­kozó munkaalkalmat, mert csak 247 állás­kereső küldte be alázatos kérvényét az ügyész­ségre.­­ Ha napilapokban is közzétették volna a pályázati hirdetményt, — mondotta informá­torunk — bizonyos, hogy a kérvények száma túlhaladta volna az ezret. Így azonban csak 247 kérvényező közül vá­lasztja ki a törvényszék azokat a jelentkező­ket, akiket a legalkalmasabbnak tart a fog­házőri állásokra. A végleges döntés pedig Sztrache Gusztáv főügyésztől függ. A pályázók többnyire volt katonák, földmívesek, volt csendőrök, de vannak közöttük kereskedők, építészek, ügyvédjelöltek és B-listás tisztvi­selők. Az egyszerű szarkaláb betűkkel megírt kér­vények közül valósággal kiugranak a szépen, gondosan kaligrafált írások, amilyenek annak idején a bankigazgatók, gyártulajdonosok, a vállalkozók íróasztalára kerültek, mint meg­felelő képességgel körülhatárolt ajánlatok. Ügyvédjelöltek, bankhivatalnokok .. . építé­szek ... kereskedők kérvénye — fogházirodá­ban —, az első pillanatokban komolytalan­nak látszik a dolog, mintha valami tréfás ope­rettről volna szó, amelynek meséje a „kedélyes fogházban” játszódik le, de később, amidőn­­a kérvényeket gondosan átolvassuk, akkor bontakozik ki elszomorító valójában az elhe­lyezkedési lehetetlenségek katasztrófája. A fogházőr-jelölt építész ugyanis többek kö­zött ezt írja: „Az építőipart érn a legjobban a gazda­sági válság. Nincs vállalkozási kedv, nem­­ építenek sehol sem. Hiába végeztem el annyi sok kollégámmal az egyetemi tanul­mányokat, nem tudunk elhelyezkedni. A szó szoros értelmében éhezem. Azt olvas­tam a lapokban, hogy a salgótarjáni éhező bányamunkások csimpolya levelet esznek. Az aszfalton még erre sincs alkatom"... A fl-listás tisztviselők az elhelyezkedés ne­hézségére utalnak a kérvényeikben és szomorú körülményeik felsorolásával igyekeznek ma­gyarázatot adni, hogy foltos civilruhájukat miért kénytelenek fölcserélni az államtól adott fogházőri uniformissal. A kereskedő ezt írja: „Teljesen tönkrementem. Megpróbálkoz­tam már mindennel, de semmi sem sike­rült. A Rákóczi úton volt jómenetelű női­es férfidivatáru üzletem, de két évvel ez­előtt tönkrementem. Egy üzletben nyertem alkalmazást és rövidesen redukálták a sze­mélyzetet, állástalan lettem. Rövid ideig pénzbeszedő voltam, hónapok óta teljesen állástalan vagyok. Kis családommal egy konyhában lakom, mert a lakásomat ki­adtam, hogy házbért tudjak fizetni. A leg­nagyobb nélkülözések között élünk“... Egy ügyvédjelölt azzal indokolja a pályáza­tot, hogy szegény szülők gyermeke, akik nem tudják segélyezni. Két vizsgája van csak hátra, azonban nincsen pénze. Ügyvédi irodában nem tud elhelyezkedni, ezért mint fogházőr próbál­t annyi pénzt keresni, hogy tanulmányait végre be tudja fejezni. Az ügyvédjelölt kérvénye nem keltett külö­nösebb feltűnést az ügyészségen, mert hiszen eddig a magyarországi fegyintézetekben négy fogházőr „dr. juris" van alkalmazva. Az aktív fogházőrök nem tudják megérteni, hogy öt állásért milyen nagy tülekedés folyik. Az ügyészség Koháry utcai kapuja előtt meg­szólítottunk egy fogházőrt: — Nem olyan jó foglalkozás ez — mondotta —, amint hiszik, keservesen kell megszolgálni azért a kis jövedelemért. Állandóan negyven­nyolc órás szolgálat van. A fogház levegője nemcsak a rabok, hanem az örök tüdejét is ki­kezdi. Mindezért egymillió százezer korona a fizetésem havonta. Akinek több szolgálati ide­jük van, azok feljutnak egymillió hatszázezerig is. No meg a ruha és a bakancs... Hát érde­mes ezért tülekedni? Úgy látszik, igen. Mert a rengeteg pályázó minden protekciót megmozgat, hogy fogházős lehessen a havi egymillió százezer koronáért. Még a miniszterek ajánlósorait is igénybe­veszik. Közelharc folyik itt a mindennapi ke­nyérért és nem csoda, hogy a küzdelemben az intellektuális osztály fogházőri uniformisban, szóval ebben a formában is kopogtat a fogház­iroda ajtaján ... Fodor Tibor. Justh Iván ügyében ma sem döntött a svájci szövetségi tanács Bernből jelenti a svájci távirati iroda. A Justh-incidenst a szövetségi tanács ma új­ból megbeszélte. A szövetségi tanács mind­amellett még nem hozott végleges döntést, mert bevárja az igazságügyi és rendőri osz­tálynak ezzel kapcsolatos jelentését az ügy jogi oldalairól, Londonból jelentik. Az angol sajtó hírt ad a Justh Iván elleni büntetőeljárás megin­dításáról és megjegyzi, hogy az eset külön népszövetségi rendőrség szervezésére ve­zethet. A Times szerint Svájc foglalkozik azzal a gondolattal, hogy a merénylőt Magyar­on tágnak kiszolgáltassa. A Morning Post hangsúlyozza, hogy a svájci törvények az idegen diplomatává szemben elkövetett testi sértést kétévi fog­házzal és kétezer frank pénzbüntetéssel büntetik. (MTI.) Genfből jelentik: A genfi szövetségi kor­mányhoz ezideig semmiféle átirat nem érke­zett a magyar kormánytól, amelyben Magyar­ország Justh Iván kiadatását kérné. Genf jogászkörökben azon a nézeten vannak, hogy a kiadatási eljárás lefolytatására tulajdonkép­pen nem is Svájc, hanem Franciaország il­letékes és hogy a kiadatási kérvényt a magyar kormánynak a párizsi kormányhoz kell in­téznie, mint hogy Justh Iván az elmúlt évek­ben állandóan Franciaországban tartózkodott. Kérjük azokat, akik tudják, milyen célokkal és milyen törekvésekkel, milyen feladatokkal és milyen kötele­zettségekkel indul el útjára az új Magyar Hírlap, kérjük azokat, akik ezt tudják, ne jöjjenek egyedül az új Magyar Hírlap táborába. A Magyar Hírlap előfizetési ára szerint is a legolcsóbb nagy, magyar napilap, hiszen mindössze negyvenezer koronába kerül egy hónapra és ezért a negyvenezer koronáért megadja elő­fizetői számára a 100 millió koronás ingyenes biztosítást is. Az új Magyar Hírlap régi barátainak tehát nem lehet nehéz feladat az, hogy legalább egy, vagy két ismerősüket magukkal hozzák előfizetők gyanánt a Magyar Hírlap táborába. Kérjük ezért az új Magyar Hírlap régi barátait, ne jöjjenek egyedül hozzánk. Szombat „Katasztrofális lenne egy országos eső (A Magyar Hírlap tudósítójától.) A hétfő délutáni felhőszakadás aggodalmat keltet azokban, akik a mezőgazdaság kérdéseive foglalkoznak. A Magyar Hírlap munkatársa Mutschen­bacher Emil dr.-hoz, az OMGE igazgatójá­hoz fordult felvilágosításért, várjon az eső­zés nem­ befolyásolja-e károsan az idei ter­méskilátásokat. Mutschenbacher Emil dr. a következőket mondotta: — A mostani esőzés egyelőre nem orszá­gos jellegű. A Felvidékről, Miskolc környé­kéről, Borsodból, Abaújból, Zemplénből kaptunk­­ugyan jelentéseket, amelyek sze­rint tegnap és tegnapelőtt is nagy zivatarok voltak, viszont a Dunántúlon a gazdák meg vannak elégedve az időjárással.­­ Egy elkövetkezendő tartós országos eső szinte katasztrófális lenne. A gazdák ugyanis csak időnként kívának esőt. Mint felmelegedő temperatúrára van szük, amely az érlelést elősegíti. — Az esetleges hosszantartó esőzés kés­leltetné a beérést, azonkívül még az is kár, hogy a túlzott csapadék a gabonafajtákban rozsdát okozna, a rozsda pedig a szemkép­ződést erősen befolyásolja. — A hosszantartó esőzésnek egyébként az a hátránya is van, hogy lehűti a levegőt, már­pedig nemcsak a gabonafajtáknak, ha­nem a kapásoknak is meleg temperatúra kell. A Meteorológiai Intézet prognózisa a kö­vetkező: Többnyire felhős idő, sokhelyütt esővel és lényegtelen hőváltozással. IMIdSl­lia 2,MIM­K ebédlő 4 millió, k­isszoba 5.5oo,ooo és feljebb Rubin, Erzsébet körút 28. (Wesselényi utcai oldal). VII RÁKÓCZI-ÚT 60 Papírkereskedés lét intéséhez lehetőleg ZfgPQQf szakember lisiupl Mallöt millions! Nekem ötven millióm és ke­cLÜi úti szép üzietüssySieggiS­­vais. Ajánlatokat „biztos lillei“ jeligére a kiadóba kérek

Next