Magyar Hirlap, 1926. augusztus (36. évfolyam, 172-196. szám)

1926-08-01 / 172. szám

2 1926 augusztus T­ hírlap gyomány glóriája. De ma fiatal emberek törnek föl a diktátori rangra, még­pedig olyanok, akik rendszerint a szocialisták soraiból kanyarodtak át egy éles vonalban a reakció táborába. A né­pek nem fognak sokáig vakon hinni en­nek a természeténél fogva szükségszerű­­leg átmeneti formának, amely csak addig élősködhetik a terrorizált polgárságon, amíg ez nem találja meg a bátorságot, hogy magát az időknek megfelelően meg­szervezze. Ezzel az igen érdekes, és igen fontos megjegyzéssel zárta le észrevételeit Nitti, aki kétszer volt Olaszország miniszterel­nöke, és most az egyik legsúlyosabb ál­lamférfi a nemzetközi emigráció nagy tá­borában, Révész Imre. A Berliner Tageblatt tárcája Molnár Béla aforizmáiról (A Magyar Hírlap tudósítójától.) A Ber­liner Tageblatt néhány hónap előtt vasárnapi tárcaírói közé iktatta Molnár Ferencet és azóta havonként három­szor-négyszer jelen­nek meg a Berliner Tageblatt vasárnapi szá­maiban Molnár Ferenc javarészt új írásai, amelyeknek egészen kivételes visszhangjuk van a német közönségben. Most azonban a Berliner Tageblatt legutóbb megjelent cikke közölt egy tárcát M. B. dr. budapesti orvos­­tanár aforizmáiról. Az orvosi észrevételeknek és megjegyzéseknek ezt a kis kötetét nemrég névtelenül adta ki magyar nyelven Molnár Béla egyetemi magántanár, a legkitűnőbb interlisták egyike és most, amikor Német­ország legelőkelőbb, legsúlyosabb napilapja tárcájában foglalkozik Molnár Béla megjegy­zéseivel, talán szabad németből visszafordí­tani magyarra néhány olyan kis észrevételt, amelyet igen érdekesnek és mulatságosnak tart a Berliner Tageblatt. Hadd következze­nek a megjegyzések: * A beteg gyógyulásának legbiztosabb jele a hálátlanság. * A belgyógyásznak ne legyen egyetlen kvalifikációja az, hogy nem tud operálni. A­kár étvágygerjesztő szereket fölírni az olyan betegnek, akinek nincs mit ennie. A honorárium rendszerint rontja a han­gulatot az orvos és a páciens között. Tehát az olyan betegek, akik szeretnék megtartani a jó viszonyt orvosukkal, inkább nem fi­zetnek honoráriumot. Az állatorvosi gyakorlatnak az az előnye van, hogy a betegek nem gyakorolnak kri­tikát az orvos működése fölött. * A beteg sohasem gyógyíthatatlan. Csak a betegség. * Nem minden használ az embernek, ami nem árt a kísérleti nyúlnak. * Az orvostudományt nem könnyű meg­tanulni, de nagyon könnyű elfelejteni. Akkor, ha a hőmérséklet emelkedésének okát nehéz megtalálni, soha nem kár meg­nézni a hőmérőt, hátha nincs rendben. * Részlet egy háborús katonaorvosi bizo­nyítványból: „A masírozásra alkalmatlan. Csak közelharcra lehet fölhasználni“. Mielőtt súlyos operációt ajánl valaki egy betegnek, mindig tartozik a sebész képes­ségeit is számbavenni és nem csupán a be­teg ellenállóképességét. * Mindig vigyázni kell arra, hogy az ideg­­ gyógyászati kezelés költségei ne fokozzák a­­ beteg idegességét.­­ *' I Gyógyíthatóak­ azok a betegségek, amel­y­­gék meggyógyulnak, . * * ..........................­­ Ez csak néhány kiragadott aforizma abból az igen gazdag, igen érdekes kis kötetből, amelyet Molnár Béla adott ki,nem leplezve le­ inkognítóját. A kis megjegyzések megtalál­ták Budapesten is intim közönségüket, de nem foglalkoztatták a szélesebb nyilvánossá­got. Most talán a Berliner Tageblatt fölfede­zésén át a magyar olvasóközönségnek is sok­kal szélesebb rétegei fogják észrevenni Molnár Béla megjegyzéseit, annál inkább, mert az inkognító leleplezése szintén használ majd a kis kötet népszerűségének, mert Molnár Béla professzor orvosi és emberi kvalitásait már régen méltányolják sokan Magyarországon. Jó orvos csak jó ember le­het, mondotta annak idején Bécs , híres bel­gyógyásza, Nothnagel tanár, és ez a mondás került Nothnagel síremlékére. De Nothnagel szavát könnyű volna kiegészíteni egy másik­ megjegyzéssel: jó orvos, vagy legalább is jó belgyógyász és jó ideggyógyász csak okos ember lehet. Molnár Béla tehát alighanem igen helyesen tette azt,­ amikor aforizmáinak magyar nyelven megjelent gyűjteményét névtelenül küldötte a közönség elé, mert másként kollégái még megvádolták volna azzal, hogy az okos megjegyzések kiadásával Molnár Béla­­ reklámot akart csinálni ma­gának. Így csak hónapokkal a kötet megje­lenése után lepleződött le Molnár Béla in­­kognítója, a Berlisier Tageblatt tárcája révén. De­ attól tartunk: a Berliner Tageblatt lelep­lezése nélkül is sokan tudták már Budapes­ten, hogy Molnár Béla okos ember és jó orvos. - -­♦ * * * ANNA-BÁL a Mean nagyszerű­la augusztus 7-én, szombaton este­­ 10 órai kezdettel lesz megtartva­ , július 31-ike helyett Vasárnap I Frf PCrlics A nagyérdemű közönség szíves Jbl­­ td­lies, tudomására hozzuk, hogy ezentúl nemcsak Ülőbútorokat, hanem teljes lakberendezéseket u. n. ebédlő-, háló- és úriszobákat a legegys­erűbbtől a legdíszesebbig tartunk a raktáron. Cégünk elismert jó hírneve garan­ciául szolgál, hogy 11. vevőközönségünket legjobban és legta­lányosabban fogjuk kiszolgálni és kérjük, hogy minta­­termeink megtekintésével mielőbb megtisz­telni méltóztassék. GMEHUNG R. T. VII., Damjanich ucca G. Telefon S—13 * , de ezzel még nem lesz megoldva a nép­­szövetség­ belső krízise, amelynek közép­pontjában a délamerikai­­államok­ állanak. — Én nem hiszem, hogy Brazília ki­lépésének nagy jelentősége lenne, sőt inkább úgy látom, hogy ez a demonstratív lépés bizonyos előnyökkel fog járni a nemzetek szövetségére nézve. Azáltal, hogy Brazília nagyon helytelenül állította be a kérdést, igen valószínű, hogy ki­lépése után újra tagja lesz Argentína a népszövetségnek. Ennek a föltevésnek a realitását mindenekelőtt e két állam ál­landó versengése adja meg. — Brazília állandó helyet követelt magának a népszövetségi tanácsban, az­zal a megokolással, hogy tekintettel az Egyesült Államok távolmaradására, Ame­rika nincs állandóan képviselve a nép­szövetségnek ebben a fontos orgánumá­ban, és ez a szerep kétségkívül Brazíliát illeti meg, mint a második legnagyobb amerikai államot. Az a tény, hogy Brazí­liának, ami a területét és lakosságát illeti, joga van azt állítani, hogy az Egye­sült Államok után a legjelentősebb egy­sége az amerikai kontinensnek. De gazdasági és szociális szempontból Argentína, Chile és Uruguay sokkal fejlettebbek, mint Brazília. Ha ezeket a faktorokat figyelembe nem véve, helyet adtak volna Brazília követelésének, úgy véleményem szerint több jelentékenyebb állam érde­keit érte volna sérelem és ezek azután szintén hátat fordítottak volna Genfnek. Ezt eléggé világosan napfényre hozta a többi délamerikai állam viselkedése, mert ezek egy cseppet sem mutatkoztak szolidárisoknak Brazíliával, sőt igyekez­tek őt elszigetelni.­­—De van valami misztikus ennek az egész hadműveletnek a hátterében és csaknem bizonyosra lehet venni, hogy ez a kezdeményezés nem Brazíliából, ha­nem valamelyik európai hatalomtól in­dult ki, amely részt vesz ugyan a népszövetség mun­kájában, de ellenséges érzéssel visel­tetik vele szemben, így Brazília csak egy bábú volt, de bi­zonyára kiderül majd az is, ki volt a mozgató erő. — A napokban adtam ki egy új köny­vet, amelyben összefoglaltam már több­ször hangoztatott nézeteimet a ma irá­nyairól, agisi a bolsevizmusról, a fascizm­usról és­­ a demokráciáról. Eddig németül jelent meg, most fog el­készülni egyszerre a francia és a magyar kiadás. Ebben a könyvemben kifejtem, hogy a fascizmust nem tekintem másnak, mint egy tipikusan háború utáni, és át­meneti jellegű jelenségnek. Azt a kilenc, vagy tíz diktatúrát, amely Európában ütötte fel a tanyáját, nem lehet érvekkel alátámasztani és jo­gosultnak deklarálni, de a helyzet igenis eléggé komoly ahhoz, hogy az ember ala­pos vizsgálat alá vegye ezt a patologikus tömegjelenséget. — Vannak diktatúrák, amelyek vére­sek, tragikusak és vak­nak olyanok, ame­lyek groteszkek, komikusak. Portugália például a lehető legkedélyesebb formáját választotta a diktatúrának. .A régi idők­ben azt hittük, hogy a diktatúra és­­ a katonai kormányzat kizárólag Dél Ame­­rikára szabott államforma volt. Ma­napság tanulni járhatnának hozzánk a dél- amerikaiak. Nemrégen beszélgettem Dél-Am­erikának egyik legkiválóbb és legismertebb állam­­férfiújával, aki azt a kijelentést tette előt­tem, hogy a délamerikaiak úgy látják, hogy ez az epidémia átvándorolt Európába ... — De mindez ne­m fog sokáig tartani. Vissza fog jönni a normális élet, azaz az egészséges élet, de, sajnos, előbb át kell esni a súlyos kríziseknek egy hosszú so­rán. A múlt diktatúráit és abszolutisz­tikus formáit körülvette a történeti ha- Hiába" minden! | A ' , Albán Oxid illatos ik ^ || | veB5'sier Pusztítja ||L *** ki tökéletesen a poloskáit és petéit Már mindenütt (A Magyar Hírlap tudósítójától.) A mai időkben, amikor egymást követik a kény­­szeregyességek és a csődök és amikor a ke­reskedők, iparosok legnagyobb részét csak­ egy hajszál választja el mindettől, óriási riadalmat és elkeseredést okozott a leg­utóbbi lakásrendeletnek az a paragrafusa, amely kimondja, hogy az üzleti célra hasz­nált helyiségek bérletét a tulajdonos föl­mondhatja, ha a helyiségben maga, vagy fel-, vagy lemenő ágbeli rokona, vagy test­vére kivált üzletet folytatni. Nem is annyira ez a passzus, hanem inkább annak bírósági értelmezése idézte elő azt az állapotot, hogy ma már százszámra mondanak fel a kereskedőknek és iparosok­nak, arra való hivatkozással, hogy az üzlet­­helyiségre a háztulajdonos tart igényt. Eddig ugyan még csak elsőfokú ítélet van néhány ilyen ügyben, amelyeknél a központi járásbíróság kimondotta, hogy a háziúr felmondhat akkor is, ha már van másutt üzlethelyisége és még csak nem is köteles igazolni, ta­nukkal, adatokkal bizonyítani, hogy a felmondott helyiségre valóban szüksége van, elég, ha erre hivatkozik: a bíróság már ér­vényesnek mondja ki a felmondásokat. Száz és száz exisztencia kerül így veszélybe, olyan kereskedők, akik a legfantasztiku­sabb erőlködéssel tudták­­eddig a gazdasági élet Scyllái és Charybdisei közt úgy, ahogy fentartani hánykolódó sajkáikat. A háztulajdonosok egyik része vérszemet kapva ezeken az ítéleteken, most már még tömegesebben küldözgeti a felmondó­levele­ket bérlőinek, úgyhogy a rengeteg hozzá érkezett panasz miatt végre is Bródy Ernő, a Lakók Szövetségének elnöke, erélyes ak­ciót indított azért, hogy a rendeletnek ezt a passzusát töröljék, illetve, olyan magya­rázattal,­lássák el illetékes helyen, amely a szakasszal való visszaéléseket, üzér­kedése­ket lehetetlenné teszi. Mert kézenfekvő esetek igazolják, hogy a fölmondások legnagyobb részénél csak ürügynek használták föl azt, hogy­ a háztu­lajdonosnak vagy rokonainak van szüksége a helyiségre, hiszen ezt a mai bírói gyakorlat szerint még csak bizonyítani sem kell, úgyhogy a háztulajdonosok nagyon is biz­tos játékba mennek a pöröknél, a kereske­dők viszont duplán megsínylik az intézke­dést, mert ha bíróság elé viszik ügyüket, a per elvesztése esetén — ami a mostani, bi­zonyítást nem kívánó gyakorlat mellett szinte biztos, még a nagyösszegű perkölt­ségeket is meg kell fizetniök. Ez a körülmény egyrészt elriasztja a ke­reskedőket még attól is, hogy a bírói fórum elé vigyék vélt igazukat, meggondolásra kényszeríti őket még abban a tekintetben is, hogy az utolsó szalmaszál után kapja­nak, de a szomorú „eredmény"­ esetén még csak nyomasztóbbá teszi a felmondással amúgy is a tönk szélére vitt exisztenciá­­jukat. Bródy Ernő, az­ egyik ilyen ítélet ellen be­adott fellebbezésében a következőkkel ér­vel : — A járásbíróság felfogása nyilván­valóan teljesen tarthatatlan, ezenkívül pe­dig ellentmond magának a rendeletnek is. A rendelet bevezető része határozottan ki­mondja, hogy a rendelet a gazdaságilag gyön­gébbek védelmére szolgál és megállapítja, hogy „a­­háztulajdont kor­látozó kivételes szabályoknak az üzleti célra használt helyiségekre vonatkozó meg­szűnése az iparos- és kereskedői osztály gazdaságilag gyengébb helyzetben lévők je­lentékeny részének érdekeit súlyosan ve­szélyeztetné“. ■ ' — A mostani bírói gyakorlat pedig meg­elégszik azzal, hogy a háztulajdonos pusz­tán akaratát nyilvánítja, már pedig ez Ic- 26 külföldi állomást egy este, egyetlenegy tár­csa forgatásával,kristálytiszta hanggal vesz az EF11 3 csöves készülék, Carborundum 1|h E |ala*-t a fix detektorral. Ezen ered­ ElSSrnr­ rn meny kizárólag az amerikai SElIfaiC­ L»il alkatrészekkel érhető el. ________—Vezérképviselet: CAUnmonn ne­rl a elektrotechnikai és rádiótechnikai OCilQalanil CSDUKiOUC vállalat, V., József­ tér 11. r. 12T-Lé­ nyegében nem más, mint a szabadforgalom teljes helyreállítása, amit a rendelet saját szavai szerint is éppen el akart kerülni. Ha az akarat kinyilvánítása elegendő a felmon­dás érvényességére, akkor ez felhívás lenne arra, hogy ezzel a lakásrendelet béremelési tilalmát is kijátszhassák. És hogy ez a va­lóságban így is van, azt mindenki látja, aki nyitott szemekkel nézi azt a mozgolódást, amely a rendelet megjelenése óta történt. A bíróság hivatása tehát olyan joggya­korlatot teremteni, amely az ominózus szakasszal való visszaélést megaka­dályozza és a felmondásokat a rendelet intencióinak korlátai közé szorítja, mert az ilyen gya­korlat a legképtelenebb béruzsora zsilipeit nyitná meg. A kereskedők feje fölött tehát ott lebeg a fölmondás Damokles-kardja és a mai bi­zonytalan gazdasági helyzet veszélyei mel­lett még a költözködés fenyegető réme is ott leselkedik minden kereskedő, iparos életében. A költözködés, ha még akadna is megfelelő üzlethelyiség, óriási költségekkel jár, ezenkívül pedig nagy kárt jelent a ke­reskedőre nézve a régi vevőkör elvesztése. Hiszen minden üzlet kineveli a maga vevő­körét és a költözködés után ez természe­tesen elvész a kereskedőre. Erre vonat­kozóan Vértes Emil, az OMKE elnöke a következőket mondotta: — Amikor az OMKE mozgalmat indított a bolthelyiségek felszabadítása ellen, mai fölvetettük azt a kívánságot, hogy a kormány intézményesen gondoskod­jék a kereskedelmi tulajdon meg­védéséről. A főváros szociálpolitikai ügyosztálya már javaslatot készített a­ boltbérlő védelme ér­dekében, amely az új lakbérszabályzatban jut majd érvényre. A fővárosnak azonban ennél a lépésnél nem szabad megállania és a kormánynak a francia minta alapulvételével törvényben is gondos­kodnia kell a magyar kereskedők mun­­munkájának megvédéséről. Bródy Ernő a mozgalomról a következő­ket mondotta munkatársunknak: — Csak a visszaéléseket és a rendelet ki­játszását kell megakadályozni megfelelő újabb rendelet-magyarázattal. Ha a háztulajdonosnak valóban­ joga van egy helyiségre, bizonyítsa ezt be tanukkal és adatokkal, ámde nem­ szabad ezt a paragrafust a vissza­élések melegágyává tenni. A legtöbb eset­ben eszében sincs a háztulajdonosnak ro­konait beköltöztetni, egyszerűen strohmano­­kat használ föl arra, hogy az üzlethelyisé­géből ,mostani bérlőjét eltávolítsa és vagy drágábban adja ki másvalakinek, vagy pe­dig a régi bérlőt kényszerítse ilyen eszkö­zökkel magasabb bér fizetésére. Nyerészkedési és béremelési manőver a legtöbb esetben az ilyen felmondás és ezt kell a gazdasági élet megmentése ér­dekében lehetetlenné tenni. Az egyik kereskedő, akit szintén meg­kérdeztünk, sóhajtva válaszolta: " A mai állapotoknál még a szabad for­galom is kívánatosabb lenne, habár óriási veszélyeket jelent. Akkor legalább termé­szetes fluktuáció alakulna ki, a felmondá­sok mellett üzlethelyiségek szabadulnának föl és így esetleg még meg lehetne men­teni életlehetőségeink roncsait, így azonban ki vagyunk szolgáltatva a háztulajdonosok kénye-kedvének. Mozgalom az üzlethelyiségek tömeges fölmondásának megakadályozására

Next