Magyar Hirlap, 1926. augusztus (36. évfolyam, 172-196. szám)
1926-08-01 / 172. szám
[Vasárnap Nyilatkoznak az egyházak papjai az öngyilkossági járvány elleni küzdelem nehézségeiről (A Magyar Hírlap tudósítójától.) Az öngyilkossági epidémia egyre nagyobb arányokat ölt, úgyhogy végre a hatóságok is kénytelenek komolyan foglalkozni vele. Hiába cirkálnak rendőrőrszemek a Dunaparton, hiába működik az öngyilkosok védőirodája, egyre többen és többen dobják el maguktól az életet. Az öngyilkosok statisztikája hétről-hétre emelkedik és mindezt a rossz gazdasági helyzettel magyarázzák. A társadalom szomorú hajótöröttjeit gyors segéllyel nem lehet megvigasztalni, az állástalanság radikális megoldására van szükség, mert csak így lehet az öngyilkosok ■megdöbbentő statisztikáján enyhíteni. A főváros hatmilliárdot irányzott elő gyorssegélyek címén és ezt az összeget a kerületi elöljáróságok útján osztják szét. A hatmilliárd azonban igen kis összeg a nyomorgó munkátlanok nagy számához képest és a látszólagos nagy segélyalap csak jelentéktelen összeggé zsugoruik össze a nincstelenek tömegével szemben. A szemérmes szegények, akik valaha jobb napokat láttak, nem állanak sorba a kerületi elöljáróságokon könyöradományért, hanem a központi városháza épületében a közjótékonysági ügyosztály ajtaján kopogtatnak. Liber Endre tanácsnok és Gallina Frigyes főjegyző szobája délelőttönként tele van komoly urakkal, jobban öltözött asszonyokkal, akik segélyért jelentkeznek. NYOMORGÓ FŐSZOLGABÍRÓK, TANÁROK — KÖNYÖRADOMÁNYT KÉRNEK Megdöbbentő adatok kerülnek ilyenkor napvilágra: B-listás főszolgabíró, volt főjegyző, menekült tanárok, kérnek segítséget, mert családjukkal napok óta éheznek, tömegszálláson laknak és a mindennapi kenyeret sem tudják megkeresni. Az ügyosztálynak diszkrecionális joga van az intellektuális szegények segélyezésére, akiknek 50—300.000 korona segélyt adnak. Hat hónap alatt több, mint négyszáz milliót osztottak ki a közjótékonysági ügyosztály külön pénztárából. A jelentkezők között igen sok a diák is, akiknek nincs pénzük a vizsgára és szinte összetett kezekkel könyörögnek, hogy segítsenek rajtuk, hogy járuljanak hozzá a vizsgadíjukhoz, mert ellenkező esetben öngyilkosok lesznek. Az ügyosztály folyosóin gyakran látható, amint hatósági emberek kétségbeesett fiatalembereket, asszonyokat visznek a tanácsnok elé. A Duna fölött, a híd karfájáról rántották őket vissza, vagy pedig másfajta öngyilkossági kísérlet elkövetésében akadályozták meg őket és most a közjótékonysági osztályra viszik, hogy az élet elfáradt vándorait lebeszéljék sötét tervükről. Érdekes, hogy az öngyilkos jelöltek káromkodva szidják azokat, akik visszatartották őket az életnek és hiábavalónak bizonyul minden rábeszélés, konokul hangoztatják, hogy mégis öngyilkosok lesznek, mert a nélkülözéseket nem tudják elviselni. NYOLC MOTOROS CSÓNAKON AZ ÖNGYILKOSOK UTÁN... A főváros komolyan siet az öngyilkosjelöltek segítségére, helyesebben az öngyilkosságok fizikai megakadályozására. Holnaptól kezdve kettőzött őrszemek vigyáznak végig a Dunaparton és a hidakon, hogy a dunai öngyilkosjelölteket végleg elriasszák. Vasárnaptól kezdve minden híd mellett, egy-egy svéd rendszerű motoros csónak lesz permanenciában, hogy a vízbeugróknak idejében a segítségére siessen. Ezek a mentőcsónakok Japánban is használatban vannak és minden egyes esetben pontosan beváltak. Egyelőre nyolc ilyen svéd rendszerű motorcsónakot helyeznek készenlétbe, később azonban a számukat szaporítani fogják. A főváros százötven millió koronát irányzott elő a motoroscsónakok megvételére. Ezenkívül két nagy motoros cirkál állandóan az exponáltabb helyeken és a szolgálatot a motoroscsónakokon a dunai kapitányság emberei látják el. A főváros kötelezte a partbérlőket, hogy megfelelő mentőeszközökkel lássák el magukat, azok a bérlők pedig, akik nagyobb területtel bírnak, csónakot kötelesek készenlétben tartani. A partokon ezenkívül állandóan őrök cirkálnak, akiknek az a kötelességük, hogy ügyeljenek az öngyilkosjelöltekre és még idejekorán értesítsék a partbérlőket, hogy csónakon az öngyilkosjelöltek segítségére siessenek. Az utóbbi időben a propellerek kis mentőcsónakot visznek magukkal, hogy alkalomadtán szintén segítségére lehessenek az öngyilkosoknak. Értesítés! Ezúton közöljük a mélyen tisztelt vásárlóközönségünkkel, hogy raktárunkon levő egész modern és legfinomabb angol és francia úridivatcikkeinket rendkívüli leszállított áron hozzuk forgalomba. Külföldi gallér, 12 drb vételnél 180.000. Francia crepe de Chine nyakkendő rendkívül leszállított ár 60.000. Eredeti francia nyakkendő nehéz selyemből 75.000. Angol félkemény gallér, mélyen leszállítva drbja 18.000. Legfinomabb fehérneműek, mérték után, rendkívül leszállított áron. Angol zokni 48.000. Angol selyem Pouplin pyjama 500.000. Angol sárga mosó, szarvasbőr kesztyű 150.000. Havas Aladár a volt Mitterdorfer és Tia cég, Kigyó ucca 4. Az egyházak az öngyilkosságok ellen A főváros közjótékonysági ügyosztálya napokkal ezelőtt megkérte az egyházakat, hogy a vallás eszközeivel hassanak oda, hogy az öngyilkosjelölteket visszatérítsék a szándékuktól. Talán a szószékről kellene hozzányúlni a lelkekhez, hogy az Istenbe vetett bizalom ne hagyja el az embereket. A feldúlt lelkek megnyugtatására kéri a főváros az egyházakat abban a reményben, hogy ezzel is sikerül az öngyilkosságok számát csökkenteni. A főváros átiratával kapcsolatosan kérdést intéztünk több egyházközséghez, hogy mennyiben látják célravezetőnek azt, hogy az öngyilkosság ellen az egyház is a maga tekintélyével és erejével fellépjen. A főváros katolikus egyházi életének egyik vezető állásban lévő funkcionáriusa ezeket mondotta: — A főváros felkérésének természetesen örömmel teszünk eleget, mert hiszen az egyház elsőrendű küldetése, hogy ilyen lehetetlen állapotokon a maga erejével is segítsen. Minden erővel elő kell mozdítani, hogy az öngyilkosságok megszűnjenek. Az összes plébániák és az egyházi szónokok igyekeznek visszatéríteni a bűnös útról azokat, akik önmaguktól vetnek véget az életüknek. Sajnos, anyagiak tekintetében nem igen állhatunk rendelkezésre, mert hiszen a plébániákon naponta annyian járnak segélyért, hogy valamennyit nem lehet ideléríteni. Kétségbeesetten kérnek segítséget, s a legtöbben azt hangoztatják, hogy a Dunának mennek, ha nem segítünk rajtuk. Meg kell mozdulnia a társadalomnak, meg kell mozdulnia mindenkinek, hogy a mai súlyos időkben megmentsük a veszendő lelkeket. A katolikus egyház mindent megtesz és minden erőnkkel azon igyekezünk, hogy segítsünk a szegényeken. ..AKI ÖNGYILKOS AKAR LENNI, NEM JÁR TEMPLOMBA“ A Calvin téri református lelkészi hivatalban Vitéz Komáromi János lelkész a következőket mondotta:— Nehéz a helyzetünk, mert azok, akik az öngyilkosság gondolatával foglalkoznak, nem járnak a templomba. Azelőtt is prédikációkban megpróbáltuk megnyugtatni a lelkeket, hogy erősek legyenek a további küzdelemben.. Mind a tíz templomunkban a szószékről igyekeztünk hozzáférni a lelkekhez és a református egyház más tekintetben is kiveszi a részét abban a harcban, amit a társadalom az öngyilkosságok ellen vív. Felkeressük a legsötétebb helyeket is, ahol a legnagyobb a nyomor. Patronázsegyesületeink tőlük telhetőleg minden megtesznek, hogy a szegényeken segítsünk, sajnos azonban anyagiak nem igen illannak rendelkezésünkre és a perselypénzből csak édeskeveset juttathatunk az arra rászorulóknak. A református egyháznak nincsenek nagy földbirtokai és bár látjuk a nagy feladatot, még sincs annyi erőnk, hogy segítőkezünk mindenkihez odaérjen. Naponta száz és száz ember fordul meg a lelkészi hivatalokban és könyöradományt kérnek. Emberek, akik napok óta nem esznek, akiken lerongyolódott a ruha, tíz-húszezer koronás segítségért könyörögnek. Az anyagi bajokon azonban gyökeresen nem tudunk segíteni, bár a legvégsőkig elmegyünk, mert jól tudjuk, hogy a református egyháznak nagy missziója van a magyar nemzet megmentésében. Fischer Gyula dr. főrabbi szerint munkaalkalommal kell megoldani az öngyilkosság problémáját. — A szószéken sűrűn felemlítettük ezt a kérdést, külön azonban nem szükséges erről beszélni. Ha lelkierőről és Istenbe vetett bizalomról beszélünk, akkor mindig érintjük ezt a kérdést, amely, sajnos, már csaknem állandóvá vált. A zsidó öngyilkosok száma napról-napra szaporodik, mert a zsidó kereskedők és iparosok súlyosan érzik a gazdasági válságot. Az öngyilkossággal szerintem külön prédikációban nem szabad foglalkozni, mert esetleg ellenkező hatást érnénk el vele. Az emberek nagyon idegesek és ha erről a témáról beszélünk, a téma feldúlja lelkiértelinket. Az öngyilkosság kérdését csak egészen távolról szabad érinteni. A társadalomnak mielőbb meg kell mozdulnia, hogy végre praktikus megoldást találjanak az öngyilkossági epidémia leküzdésére. Az egyházak tehát megegyeznek abban, hogy eredményt csak egyféleképpen lehet elérni: praktikus megoldásra van szükség. A pillanatnyi anyagi segély nem használ, munkaalkalmakat kell teremteni. Ezzel aztán önmagától megoldódik az öngyilkosság problémája. Fodor Tibor. A B-listás tisztviselő felesége elment szakácsáénak és feljelentették lopásért, mert húst vitt a gyermekének A mostani leépítéses idők jellegzetes bűnügyét tárgyalta ma a budapesti királyi törvényszéken Gamberszky Guido egyes bíró. Gyárfás Lajosné állott kétrendbeli lopás bűntettével terhelten a bíróság előtt. Gyárfásné nagyobb állású B-listás tisztviselő neje, akit a nehéz megélhetés arra kényszerített, hogy szakácsnői állást vállaljon vendéglőben. Előbb a Holzmann-féle vendéglőben volt, majd Tőkésnél és mind a két helyen följelentették, hogy esténkint, amikor megfőzte a vacsorát, húst vitt magával a konyhából, továbbá szalvétákat és ezüstneműeket lopott. A második feljelentésre a rendőrség letartóztatta és hosszabb vizsgálati fogság után mára tűzték ki ügyében a főtárgyalást. Eleinte megpróbálkozott a ragadssal, de csakhamar megtört és bevallotta, hogy tényleg vitt haza esténkint húst. — Három gyermek anyja vagyok — védekezett —, az uram B-listás tisztviselő, aki egyetlen fillért sem keres. Nem lehet olyan szigorú törvény, amely az anyától rossz néven vegye, ha gyermekeiről gondoskodni akar. Én a vendéglőben kaptam ebédet — csak ebédet — és anyai szívem nem bírta elviselni a gondolatot, hogy mialatt én teli gyomorral megyek haza, gyermekeimnek ne legyen ennivalójuk. Úri családból származom, úriasszony voltam a férjem oldalán is mindaddig, amíg le nem építették. Akkor, hogy éhen ne halljunk, szakácsnénak kellett elmennem. Kérem a bíróságot, ítélje meg enyhén a szerencsétlen anya bűnét. Gyurffáné továbbra is tagadta, hogy a vendéglő tulajdonát tevő szalvétákat és ezüstneműeket lopott és védője, Beck Oszkra dr. fölajánlotta a bizonyítást arra, hogy a szalvéták és az ezüsterőeszközök, amiket lakásán a házkutatáskor megtaláltak, az ő tulajdonai és a régi jó időkben szerzett ezüstkészletéből valók. A bíróság helyt adott a védő indítványának, elrendelte a bizonyítást és azonnal szabadlábra helyezte a vádlottat. Mórai Éris-ki Dr. Müller kir tanácsos tátraiul*! szanatóriumában hízó és fekvő kúra vérszegénységnél, légzőszerv burutoknál, Basedownál, naponta ötszöri étkezéssel, lakással 45 oK-tól. Elsőrendű konyha házi kezelésben. Felvétel, vizumszerzés, prospektus budapesti igazgatóságnál. Magyar-Olasz Bank fiókja, Andrássy út 5., délelőtt 10-ig. Telefon L 981 10 EGY HÓNAPRA A MAGYAR HÍRLAP 30*000 korona grrimmi—krri ! 1926 augusztus 9. 3 A NAP LOVAGJA vol. 1. SACHA &UITRY Párizsban már kissé alkonyodni kezdett napja, de most kapott egy newyorki szerződést, és ez havonként 13 millió frankot biztosít számára. Akármennyire lefelé fordult is a frank árfolyama, esténként 100.000 frankot keresni még mindig nagy és szép dolog. Azonkívül Sacha Guitry számára még két haszonnal jár a newyorki vendégszereplés. Az egyik haszon: egy olyan hölgy, aki közel állott Sacha Guitry-hez, egy időre búcsút vett tőle és körülnézett a világban egy angol milliomos társaságában, de most Sacha Guitry többet keres az angol milliomosnál. A másik haszon: Sacha Guitry egy darabig nem lesz kénytelen darabokat írni. Sacha Guitry mindig csak saját darabjaiban lépett fel Párizsban, így eljutott az évi négyet darabhoz, és mivel már a huszadik éve előtt vert gyökeret a színpad deszkáin, mint színész és mint drámaíró, veszélyesen kezdett közeledni a századik premier jubileumához. Ez a kezdeti kissé so kienne Párizs számánoha éppen ekkor, amikor Sacha Guitry követte Kolombusz Kristóf példáját és elindult Amerika felé, volt még egy nagy sikere, csak éppen már a revü és többé nem a vígjáték színpadán. Sacha Guitry revüt írt a beteg frankról akkor, amikor a frank még nem volt egész olyan beteg, mint most, és a színpadon sorjában felvonultak a frank doktorai, kissé elváltoztatott névvel, Caillaux, Herriot, filum, Briand, Poincaré, meg a többiek. Sacha Guitry briliánsan ötletes kosztümöket rajzolt a doktoroknak, briliánsan kegyetlen ötletekkel tette mulatságossá a sok doktor harcát az egyre betegebb frank körül, sőt néhányszor még táncra is perdítette a frank tudós orvosait, míg végül megjelent egy egészséges parasztasszony, a francia falu, és saját házi receptje szerint valóban meggyógyította a frankot, miután seprőnyéllel kergette el a színpadról az öszszes doktorokat. Bizony, ha a francia falu és a francia paraszt szeretne adót fizetni, vagy legalább kedvetlenül lefizetné adóját, a frank meggyógyítása nem volna súlyos probléma. De Sacha Guitry húszéves korától fogva, sőt már húszéves korán innen aratott igen nagy sikereket a revűnél komolyabb műfajokban is. Ha ugyan szabad komoly műfajjá keresztelni a vígjátékot és bohózatot. De Sacha Guitry bohózataiban néha volt nagyon sok komolyság. Amikor az öreg tudós megjelenik fiatal barátnőjének fiatal barátjánál, és kéri, újítsa föl a viszonyt a hölggyel, mert mióta barátnőjének más barátja van, sokkal rosszabbul bánik vele: ennek a jelenetnek minden kiélezett komikuma ellenére egy kis meghatódás volt a hatása Párizsban. Hiszen az a fiatalember, akit most meglátogat az öreg nagy tudós, azért búcsúzott el a beszélgetés során emlegetett hölgytől, mert megismerkedett az öreg tudóssal, egyre nagyobb tiszteletet érzett iránta és nem volt többé erkölcsi ereje megcsalni az öreg tudóst a fiatal hölggyel. Minden rendbejön, az öreg tudós kérésére a fiatalember visszatér a fiatal hölgyhöz, de szeretné, ha az öreg tudós könnyítene feladatán. Ezt a szörnyű ruhát hamar vesse le és így többé ne jelenjék meg Rosette előtt, mondja szigorúan a fiatalember, és szegény öreg tudós elsápadva néz a tükörbe, mert ez a szörnyű ruha az a nézete szerint divatos, elegáns ruha, amelyet éppen fiatal barátnőjének visszahódítására vett át ma a szabótól. Az ilyen furcsán szentimentális bohózatok megírásában igazán virtuóz Sacha Guitry, Franciaország legnagyobb, legelőkelőbb színészének, Lucien Guitry-nek fia és Yvonne Printemps férje, aki ma már úgy odatartozik Párizshoz, mint az Arc de Triomphe, vagy az Eiffel-torony, pedig ma sincs még negyven esztendős. Sacha Guitry írt nyolcvanhat vígjátékot, játszott minden évben háromszázhúsz estén át, volt minden évben hatszáz zsúron, rendezett minden második évben egy igen ötletes karikatúra-kiállítást, és az évek sora óta az egyik szerkesztője egy igen érdekes irodalmi hetilapnak, azonkívül, hogy Lucien Guitry fiának született és Yvonne Printemps-ot kísérte az oltár elé, ha ugyan voltak az oltár előtt. Pedig a nyolcvanhat vígjáték mellett volt valamelyes szerepe Sacha Guitry pályáján ennek a születésnek és ennek a házasságnak is. A pariando énekstílusát vitte át a vígjátékra Sacha Guitry. A színpadi dialógusnak nyoma sincsen Sacha Guitry színpadi dialógusaiban. Pongyolán és fesztelenül beszélgetnek az emberek a szalon egyik sarkában, néha negyedórákig csak beszélgetnek, és nem történik semmi. És Sacha Guitry mint színész is átvette a pariando-nak ezt a stílusát. Azért jó színész, mert egyáltalában nem színész. Csak bejön a színpadra és beszélget. Néha nem azt a szöveget mondja, amelyet papírra vetett, de ki emlékezhetnék pontosan saját színműveire, ha még a negyvenen innen nyolcvanhat többfelvonásos színművet fejezett be. Senki nem sivít, nyafog, karmol kedvesebben ma a francia színpadon, mint Yvonne Printemps, aki tud