Magyar Hirlap, 1927. január (37. évfolyam, 1-24. szám)
1927-01-27 / 21. szám
4 1927 január 27. Jászai Mari útja a königgratzi csatatértől és a kegyetlen évektől a dicsőség korszakáig (A Magyar Hírlap tudósítójától.) Dermesztően őszinték és dermesztően kegyetlenek azok a feljegyzések, amelyekben Jászai Mari elmondja, miként jutott el a patkányok által látogatott cselédágytól, és a markotányosnő pályájától a keserves testi . Harmadik kolozsvári évem nyarán levél jött a Nemzeti Színháztól, hogy menjek oda vendégszerepelni. Azt hittem, gúnyt űznek a tudatlanságomból. Nem is feleltem, annyira nem hittem komolynak a levelet. Hiszen én még csak az inaséveimet szolgálom! A levelet eldugtam, senkinek sem szóltam róla. — De jött a második és a harmadik. Ezeket már Deák Farkas, a Nemzeti Színház titkára írta, Orczy Bódog báró intendáns megbízásából. Ekkor már feleltem. Megírtam, hogy én még tudatlan kezdő vagyok, és nem illek oda, a félistenek közé. Erre aztán Deák Farkas azt felelte: ha a hegy nem megy Mohamedhez, hát Mohamed megy a hegyhez. És enyhén megvádolt, hogy álszerény vagyok, bejelentve: az intendánssal együtt fognak lejönni Kolozsvárra, engem megnézni. — 1872 januárjában meg is érkeztek, hogy három legjobb szerepemben megnézzenek. Orczy báró már az első előadás után, amikor „Bánk bán“ Gertrudis királynőjét játszottam, eljött hozzám a kész szerződéssel... A száz megpróbáltatás, a száz megaláztatás után nem volt még ekkor egészen huszonkét esztendős Jászai Mari. Eléje tették a szerződést, a Nemzeti Színház tagjai közé került, csak éppen akkor még a Nemzeti Színház színésznői is maguk voltak kénytelenek gondoskodni kosztümjeikről, és a fizetés kevesebb volt, mint a ruhák ára. A Nemzeti Színház művésznőinek tetszésre bízta, miből gondoskodnak a különbözetről és miből élnek meg. Első pesti ismerősök közül a legnagyobb melegséggel Jászai Mari egy kissé elfeledett emberről beszél, Láng Lajosról, aki később szerkesztő lett. Most így folytatja Jászai Mari: — Dicsőségemről sohasem tudtam elhinni, hogy az érdem jutalma. Például az arany babérkoszorúnak sem tudtam örülni, mert azt Zichy Jenő gróf gyűjtötte, aki azt hitte, hogy Justh Zsiga kedvéért kell engem megjutalmaznia. Nem bírtam szabadulni attól a gondolattól, hogy az arany koszorúval rajtam keresztül Justh Zsigának akart kedveskedni Zichy Jenő... Justh Zsigmond, amint emlékezetes, unokafivére volt Justh Gyulának, aki később igen nagy szerephez jutott a magyar politikában. Justh Zsigmond mögött állott a nagy apai birtok, mikor kiment Párizsba, Taine tanítványa lett, és néhány finom novellát, több érdekes regényt írt. Nem lehet tudni, hová fejlődött volna Justh Zsigmond tehetsége, ha nem támadja meg a tüdővész, és ha nem hal meg harminc éves korában, de Justh Zsigmond számított a kilencvenes áldozatok hosszú során át a színpadig. Most azután következnek az emlékiratokban a jobb idők. Mindenekelőtt Jászai Mari feljegyzései arról, hogy miként jutott el a Nemzeti Színházba: egyetemi tanár, kereskedelmi miniszter, báró és a delegáció elnöke. Akkor még csak egyetemi hallgató volt Láng Lajos, aki egy pesti patrícius családból származott. Az emlékiratok szerint Láng Lajos tanította meg az illem szabályaira Jászai Marit, például arra, hogy nem szabad a kést szájba dugni, nem szabad az utcán enni, nem szabad ... Ezek a tanítások sokat segítettek Jászai Marin és az emlékiratok külön hálával adóznak a delegáció volt elnökének azért, amiért Láng Lajos soha semmi ellenszolgálatot nem kért Jászai Maritól a tanításokért. Pedig ezen a ponton éppen itt Jászai Mari azt mondja: csak azt szerettem, akitől tanulhattam valamit. A lelkem mindig éppen olyan éhes volt, mint a testem. — Állhatatlanságomért kimondhatatlanul szenvedtem. Gyötörtem magam és szégyenkeztem. A leghitványabbnak, jellemtelennek tartottam magam. A nagy közelség mindig kijózanított és csömört hagyott bennem. A Feszty Árpáddal való barátságom azért tartott nyolc évig, mert kettőig sem laktunk egy városban és — mert kosztümvázlatokat rajzolt szerepeimhez, az én utasításaim szerint. Évához tizenegy, Kleopátrához négy gyönyörű ruha rajzát készítette el az én terveim szerint. — De mit ér minden munka, ha az embert lerántja a lelke igazi eleméből egy szennyes indulat és a szegény lélek ott vergődik olyan piszokban, amelyet soha nem moshat le magáról. Mint a testemen egy nyílt seb, úgy ég lelkemen az egyetlen nagy emberi érzésem lealacsonyítása. Bepiszkoltam magam és ember nem tudtam lenni, csak színész, évek elején a magyar irodalom egyik legérdekesebb ígéretének, és szoros összeköttetésben állott a francia irodalom, a francia tudomány legkiválóbb képviselőivel, akik közül többen meglátogatták őt pusztaszenttornyai birtokán. Jászai Mari emlékirataiból az tűnik ki, hogy Justh Zsigmond, aki pedig tizenhárom évvel fiatalabb volt nála, igen erős befolyást gyakorolt fejlődésére és igen sok irányban befolyásolta őt, így például a memoárok szerint Justh Zsigmond olvasta fel Jászai Marinak Ibsen drámáit. Ibsen valóságos lázat váltott ki Jászai Mariból, aki a dráma történetének egy új korszakát látta a norvég gyógyszerész-segéd drámáiban. Nóra és John Gabriel Borkmand: legalább ezt a kétesen-drámát szerette volna előadatni Jászai Mari és csakugyan keresztülvitte azt, hogy a Nóra fordítására megbízást kapjon a Nemzeti Színház igazgatójától Reviczky Gyula, aki akkor búcsúzott az élettől Arco szelíd ege alatt, ked. Ezekbe rejtőztél el előlünk. Most megdöbbenek, ha elgondolom, kivel beszéltem én, mikor te veled beszéltem. Egy nagy könyvet hagytál itt magadról, nagylelkű gyermek. Egy nagy tankönyvet, amely megtanít szépen meghalld. — Mikor, milyen csoda által érett meg gyermeklelked húszéves élete alatt annyira, hogy az élettudomány minden ajtaja kitárult előtted? Te nemcsak megértetted az élet kétségbeejtően szimples kegyetlenségét, de egyben megbocsátottál a természetnek egy megdöbbentően fölényes mosollyal. És panasztalanul vonultál keresztül a földön, az életen. Míg éltél, szerettünk, most, hogy eltűntél közülünk, tisztelünk és csodálunk. Könyvedet a szentimentalizmus, az elérzékenyülés egyetlen hangja nélkül, fölényes mozdulattal nyújtod vissza nekünk s!Az egész naplón végigvonul Petőfi kultusza, néha megdöbbentően mélyről szakadt formában. Hatvanötödik születésnapján írja ezeket Jászai Mari: — Három hónapos embrió voltam anyám szive alatt, mikor Petőfi meghalt. Tehát három hónapig egy levegőt szívtam vele, mivel odabent is lélekzik az ember. Bizonyos, hogy anyám az ő gondolataival táplálta a telkemet. Bizonyára azért van bennem annyi hozzá hasonló keserűség, Petőfi lángelméje nélkül. Néhány nappal utóbb: — Megyek Medeát játszani. Szűkölök, mint a kutya, aki a veréstől fél. Hatvanöt esztendős múltam és — Medeát megyek játszani, mikor én háromszor letettem ezt a szerepet. Megint néhány nappal utóbb, 1915 tavaszának kezdetén, ezeket írja Jászai: — Itt van tehát a vége mindennek. Nincs remény a szabadulásra. Az ellenség özöne körülfog és összeroppant bennünket. Jászai Mari tehát negyedfél évvel előbb látta meg a magyar politika hivatalos vezéreinél a katasztrófa közeledését, akármilyen fehér izzással égett benne a hit a magyar faj kivételes és kiváltságos erejében. Amikor ilyen sorokat talál az ember egy nagy tragikus színésznő naplójában, felmerül az a kérdés, miért nem láttak olyan tisztán a hivatalos politikusok, mint a nagy tragikus színésznők, és miért nem előzték meg egy ország, egy nép tragédiáját. Jászai Mari előbb teljes lelkesedéssel próbálta előrelendíteni a háború szekerét. A háború a megtámadott országok önvédelmi harca volt számára. De már 1915 július tizennegyedikén ezt írja naplójába, miután egy év óta járt a sebesültek közé és áldozta mindenét a sebesültekre, rodból. Mint a nagy Goya más világot járt, sírjából felbukkant alakja a kezében hozza nekünk egy szóba leírva a másvilág összes tudományát: Nada ... Akik ismerték szegény Ferenczi Magdát, szőke, finom hajával, törékeny, karcsú testével, nagy szemével, amely kíváncsian tekintett az életbe, különös halk hangjával, és akik emlékeznek a Fehér árnyékok halk, gazdag regényére, azoknak nem lehetett más az érzésük, csak az, hogy az Akadémia igen jól ítélt, amikor a magyar regény nagydíját Ferenczi Magda hátrahagyott regényének adta és nem lehetett más érzésük, csak az, hogy Jászai Mari az őszinte megilletődés, az őszinte nagyrabecsülés hangján beszél, amikor naplójában fejet hajt Ferenczi Magda fiatalon kihűlt teste, és a fiatalon kisértett finom regénye előtt. Megbocsátani az életnek egy megdöbbentően fölényes mosollyal: ez nagyon szép mondat, de nagyon szép jellemzése annak a regénynek, amely Ferenczi Magda halála után jelent meg és a húszéves írónő halála után kapta meg a regény nagydíját az Akadémián. Jászai Marinak élete során nem egyszer volt olyan órája, amikor megdöbbentően fölényes mosollyal kellett megbocsátania az életnek. — Nincs szavam, nincs mit írnom. Mindaz, ami az életemet kitette, betöltötte, most íme mind hazugsággá vált. A gyilkolás az élet rendes folyása. Néhány hatalmas gazember egymással gyilkoltatja a népeket, akik nem haragusznak egymásra. Sőt! Ahol tehetik, összeölelkeznek. Erővel kell szétválasztani és a lövészárokba visszakergetni őket. Milyen őrület! Milyen gazság? Gyilkoltatni egymással az embereket és félreállni biztonságba, ömlik az embervér. Miért élünk? Talán, hogy az élet egyetlen valósága: a szenvedés minél teljesebb legyen. A mai sajtójogi viszonyok között igazán nem vállalnánk azt a kockázatot, hogy Jászai Mari naplójából a nyilvánosság elé vigyünk ilyen sorokat, ha nem nyugtatna meg bennünket az, hogy egy félhivatalos intézmény, a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda adta ki Jászai Mari naplóját Miután így egy félhivatalosan, sőt hivatalosan alátámasztott intézmény tartotta szükségesnek azt, hogy Jászai Mari ilyen feljegyzései a magyar közönség elé kerüljenek, mi nem zárhatjuk el azt az utat, amely az egész magyar közvélemény elé viszi Jászai Mari szavait. Azokat a szavakat, amelyeket Jászai Mari negyedfél évvel a háború vége előtt vetett papírra. Sok egyéb érdekes följegyzés is van az emlékiratokban, de talán annyi, amennyit tegnap közölt és ma közöl a Magyar Hírlap, már igazolja az emlékiratok mottóját, amely így szól: A szennyből a tisztaságba, a sötétségből a fénybe, ez volt életem útja. Az élet szennyéből tört fel Jászai Mari tehetségének nagyszerű erejével, saját egyéni életének tisztaságába és fényébe. Útnak indulás a Nemzeti Színház felé Justh Zsigmond és Ibsen drámái Petőfi és a nagy háború Fedák Sári és Ferenczi Magda a Jászai-emlékiratokban Itt-ott átcsap a politika és a nagy problémák területére Jászai Mari. Így például 1906 szeptember tizenharmadikán ezeket jegyzi fel naplójába: — Örömmel hallom, hogy hatezer gyermekkel kevesebb van az idén, mint tavaly. Mire szülessék ez a művelhetetlen, féktelen csorda, amelynek az állam sem tanult,áget, sem munkát nem adhat ? Csak annyi embernek volna szabad a világra születnie, ahánynak testét és lelkét az állam kiképezheti. De sűrűn vannak a memoárok során meleg, gyengéd szavaik is. Például 1913-ban : ’ — Paulay Börse összehozott Fedák Zsuzsával. Sajnálom, hogy nem vagyok az ő korában, mert akkor még sokat lehetnék vele együtt. Természetes és friss, higgadt, egyszerű, és nagylelkű. Jólesik vele együttlennem. Sokat tévelygett pályáján, most helyes útra tért, és nagy művésznő lesz belőle. Egészen meleg, egészen gyöngéd lesz Jászai Mari memoárjainak írása közben akkor, amikor szót ejt Ferenczi Magdáról. A Petőfi Társaság alelnökének és az Akadémia főkönyvtárosának, Ferenczi Zoltán egyetemi professzornak két lánya közül volt az egyik Ferenczi Magda Az Akadémia pedig nem csupán főkönyvtárosával szemben volt figyelmes akkor, amikor előbb a szegény, korán meghalt Ferenczi Magdának adta meg a magyar regények számára szánt legnagyobb kitüntetést, a Péczely-díjat, majd pedig Ferenczi Zoltán másik lányának, Ferenczi Sárinak, aki azóta csengést és súlyt szerzett nevének a német irodalomban. Hubay Jenő nővére volt a két Ferenczi-lány anyja, és Jászai Mari közelről látta felnőni Ferenczi Magdát és Ferenczi Sárit. 1913 végén ezeket írja naplójába Jászai Mari, mikor megjelent Ferenczi Magda hátrahagyott regénye, a Fehér árnyékok, amely tizenhárom évvel előbb fedezte fel a davosi Csodahegy embereinek problémáját, mint Thomas Mann, mikor kiadta a Zauberberg hatalmas kötetét: — Hát ez voltál te, kicsiny Magdám, akit mi gyermekként néztünk és mint olyannal beszéltünk veled Hát ekkora magasságokat és mélységeket, járt meg a te ifjú lel Csütörtöki Blaskovich Iván öngyilkossági kísérlete A Simor ucca 9. számú házban lévő lakásán öngyilkossági kísérletet követett el Blaskovich Iván tisztviselő. Revolverrel mellbelőtte magát s a mentők a Baross uccai I. számú sebészeti klinikára vitték a súlyosan sérült fiatalembert. Blaskovich Iván levelet nem hagyott hátra és így az öngyilkossági kísérlet okát mindeddig nem tudták megállapítani. Az öngyilkossági kísérlet előkelő társadalmi körökben is nagy feltűnést keltett, mert a Blaskovich-család az elmúlt idők reprezentáns famíliái közé tartozott. Férfitagjai részint vagyonukkal, részint pedig kitűnő összeköttetéseikkel és kvalitásaikkal a legfelsőbb körökben is szerepet játszottak. A backói Blaskovich-családnak volt egyik férfitagja Blaskovich Iván, aki az idők folyamán elszegényedett és özvegy édesanyjával lakott együtt. Technikusnak készült és a háború alatt távíróezredben szolgált, majd a háború után a keleti pályaudvar fűtőházában kapott alkalmazást. Onnan később elbocsátották s a fiatalember azóta nem tudott elhelyezkedni. Barátainak többször panaszkodott, hogy semmi sem sikerül neki, az életet így nem bírja tovább s öngyilkosságot fog el Gyógyszervegyészeti gyár élelmi osztálya részére (esetleg csak délutáni elfoglaltság). Ajánlatokat „Szakmabeli“ jeligére Rudolf Mossehoz, Vác ucca 18. követni. Két év óta futkosott állás után, azonban mindenütt csak biztató ígéreteket kapott és az egykor kitűnő összeköttetésekkel bíró Blaskovich-család legfiatalabb férfitagja nem tudott sehol álláshoz jutni. A család szerény polgári keretek között élt és az állástalanság miatt a fiatalembert a nyomor fenyegette. Ehhez hozzájárult az is, hogy szerelmes volt egy elvált asszonyba, akit feleségül szeretett volna venni, minthogy azonban nem volt állása, a házasságról le kellett mondania. Blaskovich Iván az utóbbi napokban búskomor volt és tegnap délután beváltotta ígéretét. Hozzátartozói előtt revolvert vett elő s a fegyvert szívének irányította. Sérülése, bár súlyos, nem éleveszélyes. — BaL A belvárosi Munkás és Tisztviselő Otthon február 12-én tartja jelmezbálját a Sas Körben (Irányi ucca 17.) jelmezdíjakkal, tréfaházassággal, szépségversennyel, reggelig tartó tánccal. Belépőjegy 2 pengő. — Szökőkút és vízesés az Állatkertben. Az Állatkert igazgatósága elhatározta, hogy az Állatkert főbejáratával szemben díszes szökökutat épít, amelyet a Széchenyi-fürdő uszodájából látnának el a szükséges vízmennyiséggel. A szökökútból a vizet mesterséges patakban vezetik fel a sziklákra és onnan vízesés formájában bocsátják le az állatkerti tóra. A patak fölött több kisebb hidat építenek, a szökőkutat és a vízesést pedig estémként színes lámpákkal világítják ki.