Magyar Hirlap, 1929. december (39. évfolyam, 274-297. szám)
1929-12-25 / 294. szám
52 1^29 december ?5. *AAOV5IUJ HIPI/AP SÉTA A LIPÓTVÁROSI CSIKÁGÓBAN „A város önkéntelen terjedését, ami szociális veszedelmet jelent, a célszerű fejlődé programjával kell irányítani. A törvényhozó és az elméleti városépítő is csak egyet lehet javítani a természetes feltételeket." Ezt André Tardieu, az új francia miniszterelnök mondja, akinek első nagy kormányzási gondja, az új Párizs megteremtése. Párizs — ma a föld egyik legtúlzsúfoltabb városa — hasonlít ahhoz az emberhez akinek a testén szakadásig feszül a ruha, amelybe belehízott. Tardieu tehát egyrészt soványító kúrával akar segíteni Párizson, amelynek lakosságát a perifériákra invitálja, másrészt a ruha kieresztésével próbálkozik a városnak azokon a testrészein, amelyek a legfeltűnőbb nekigömbölyödést mutatják, vagyis propor adóváltozásukkal már a város szívműködését zavarják. Nagy gondjában nem Irigylem Tardieu! különösen, ha Párizs belső területére gondolok. Majd, ha ott nekilátnak a városrendészek szellőztetésnek. Ha a csákány, ez a finom műszer, itt is, ott belevág Párizkötésébe és lépten-nyomon nemes szervekhez ér: tradíciók idegszálaihoz, a történelmi féltékenység gócaihoz, a szépség neuraszténia forrásaihoz és így tovább- az emlékhelyek ezer és ezer túlérzékeny pontjához... Párizs üvölteni fog szent fájdalmában! Nem, én nem irigylem Tardieut. Mennyi ▼el könnyebb dolga volt Napóleonnak, aki csikány helyett karddal vágott rendet a azajnamenti Bábelben és Hausmann mesterrel, a nagyszerű városoperatőrrel úgy hasította a boulevardokat meg tereket, mim ahogyan mifelénk a vidéki felcser vágta az eret vérbő páciensén. Mondom, nem irigylem Tardieut, aki nem ia tudja, hogy elveivel milyen könnyű dolga lenne például Budapesten, itt, ahol hosszú évek óta nincs egyéb gondunk, minthogy miként lehetne a letarolt Tabánt beépíteni hogy és mint lehetne a tervezett Erzsébet sugárúttal girbe-görbén áttörni a legsötétebb Erzsébetvárost és alig van nagyobb város esztétikai sikerünk annál a zsenialitásnál amellyel a Lágymányosik területét beépítettük. Mindez a napokban jutott eszembe, abban a gyenge pillanatomban amikor elhatároztam, hogy városfelfedező körútra indulok. Célom ij Budapest volt, közelebbről: az a városrész, melynek határai a Duna, Lipót körút, Külső váci út és Pozsonyi Út Hatalmas, sík terület ez, a Vígszínház mögé terített rajzpapír, csak a ceruza kellett hozzá, meg egy kevéske fantázia, hogy itt Valóban egy darab minta Budapest, a modern világvárosi elgondolásnak egy nyitatványpéldánya létesüljön. De nem ez történt és nem így Végigbarangoltam az uccák sorát és folyton Tardieure kellett gondolnom: „javítani természetes feltételeket". Hát ebből itt, sajnos, semmi se történt. Ha a természet semmi egyebet nem adott volna ennek a területnek, csak a Dunát, már elegendő lett volna hogy legalább igazodjanak hozzá, ha már javítani nem tudnak a természeten. De semmi. Keskeny uccák amelyek párhuzamosan futnak a Dunával és további keskeny uccák melyek derékszögben mennek a Dunának Amerre nézek, mindem'/4 ez a genmetriai unalom, sivár amerikanizmus, melyet egy pillanatra se fogott el a centrális gondolat nemcsak az egész várossal kapcsolatban de még a szomszédos Dunával kapcsolatban se Nem tudok szabadulni Tardieutől aki pedig nem forradalmi városrendező hiszen tea főbb programpontja a centrális terv méhnek minden épülő városrész alárendelését követeli nem új keletű Hajól emlékszek Berlin újjáépítéije. Inasen nemcsak hangoztatta ezt de meg is valósította De ki beszétt Tardieuről és Jimsenről? Én , csak magamban beszélek, amikor mint elnéleti városépítő, a fantáziám ceruzájával végigkalandozok ezen a rajzpapíron. Hogy mit lehetett volna itt csinálni? Sok mindent Például egy-két széles kereszt- és átlós utat, melyek a terület közepén hatalmas térbe torkolnak, belekapcsolódnak egyrészt a Körút és a Vilmos császár út forgalmába, másrészt széles sétautat nyitnak a Dunához, amilyenek a tengerparti városokban a mólóhoz vezetnek, loggiákkal, apró térkiképzésekkel, dekorációs lehetőségek alkalomnyújtásával, forgalmi és pihenőhelyekkel, üzletek kávéházak és egyéb szórakoztató intézmények felkínálkozó varázsával. Szóval egy kis önálló városrész életlevezetőjét, világvárosi keretet azok részére, akik a lakásukon kívül is otthont akarnak és a négy fal közé kilépve, mégse szeretnének tíz és húsz percekig autózni a pihenés, vagy szórakozás kultúrigényeinek kielégítéséért. Végigcikázok ezen a még vakolatszagű kockarejtvényen, keresem a parkok, gyermekjátszóterek, sportterületek és esetleges középutak részére fentartott helyeket, de sehol egy vigasztaló nyom. Házak és házak egymás mellett, megengedem, hogy a modern lakásművészet minden fényűzésével berendezett házak, sőt javarészt tetszetős, ízléses házak, de mégis csak házak, szorongó Kesernyés pezsgő a divat és a Stefánhút felett a régi mulatós hajnalok rózsaszínje szürkére fakult. Prugmayer úr, az első pesti orfeumos, odaát a másvilágon, a szürke Ferenc József gomblyukából elmaradhatatlan kaméliával érkező Herzmann bácsitól tudta meg, hogy idejen Pesten tizenhétféle adót kell szetni a piros vignettás Veuve-Cliquot karcsú palackja után és szomorúan csóválta a fejét. Messziről minden milyen másnak látszik. Még egészen kőzetről is, mert hiszen a frakk vagy szmoking kifogástalan az urakon és vakítóan fehér a plasztron. Az estélyi ruhák a hölgyeken Ügyes Patou vagy Poiret kopírozások. A gyöngyök és ékszerek csodálatosak és tökéletesek, nagyon-nagyon kőzetről kell megnézni mindent és csak akkor látja az ember, hogy mind a hamis. Hamis a gyűrő, hamis a gyöngysor, hamis a diadém, még a kemény plasztimos frakking is ócska betét-hamisítvány. Hamis minden, mint a jókedv az emberek arcán, ahogy a parketten táncolnak, ahogy a mulatók páholyában ülnek, ahogy a whiskyt rendezik és ahogy űzetnek. A szeparékban a bácskai nábob Lazarovits helyén Herr Köck ül Drezdából Gummiüigynök Nem szórakozik, hanem üzleteket köt A mulatóban drágán vásárolják a gumibabát, a gumioroszlánt, a gumizsiráfot. A „Karola Cecíliák" arcára ráfagyott a mosoly. Belül olyan szomorúak, úgy dideregnek isszák a fanyar keserű pezsgőt és húslevest szeretnének. Finom, meleg, sárga húslevest Nemrégen egy kis „Karola Cecilia" összeesett az egyik mutató öltözőjében Nem volt feltűnés, szép csendesen intézték el a dolgot, a hátsó bejárathoz álltak a mentők és elvitték a kórházba Aztán meghalt Nem mérgezte meg magát, nem vágta fel az ereit rossz gilette pengével. — éhen halt, mielőtt a kórházi húsleves csészéjét szájához emelhették volna. Nos, — ez a mai mutató ★ A Rákóczi úton a transzparens szikrázva kinátja a mulató nevét A bejáratnál a portás mosolyogva emeli kezét a sapkájához és a ruhatárban is mosolyognak az arcok A pincér vidáman ajánlja a legjobb páholyt s a parketten csupa nevető arcú ember láncol. Jazz wattert játszik Békebeli hangulat de csak a parketten Éjszaka három óra az egyik asztalnál a papa itt a fiával magyar pezsgőt iszik a papa, a fiú whiskyt A papa bérpaloták monoton egymásutánja, háztolongás, építészeti zsúfoltság, mely elől menekülni kell, vagy ki innen, vagy be a házakbal Mert ezek az uccák egyetlen esztétikai nyugvópontot nem kínálnak, de ami még rosszabb: nem is ígérnek. Hol van itt, vagy hol lesz itt egy park, ahová a negyed benn lakói valaha gyermekeiket fogják leküldeni a déli napsütésre, hol van itt, vagy hol lesz itt egy tér, egy beszögellés vagy bármilyen architektonikus háttér, ahová valamikor szobrot, szökőkutak vagy bármilyen uccai nippet lehet állítani? És hol van itt, vagy hol lesz is egy zug, akár csak tenyérnyi városracok ahová egy délutáni feketére, vagy nyárest fagylaltra nyugodtan térhet be a negyedlakó aki egy meghitt rajon élet álmával izolált.Mnagát ebbe az új városkörzetbe? Nem, itt nem Tardieure kell gondolni nem is Jansenre és nem is azokra a pestiekre, akik évtizedek óta építgetik itt egy világváros álompalotáit, hanem arra a részemről nem először citál a pesti városrendezési szellemre, mely megpillantva a párizsi Place de la Concorde-ot, ső ámulatában így kiáltott fel: — Mi mindent lehetne itten beépíteni! Hát ezt beépítették! * Bevezetésben azt írtam, hogy sétautam célja Új Budapest volt. Tévedtem. Ez nem Új Budapest. Ráismertem: ez a régi Budapest. Ugyanaz, amelyik az Erzsébetvárosban annak idején megteremtette a Csikágót. Ez már csak ismétlés. A lipótvárosi Csikágó. Fele Pál borotvált arcú, atónak Men jón-bajusza van A fiú hazaküldi a papáját. Hallani, amikor ezeket mondja: — Te menj haza, én ráérek, mert holnap nem megyek előadásra. A papa suttogó hangon kéri : — Csak még egy kicsit. A fiú energikusan int a főpincérnek azt mondja: Fizetni. A papa fizet, aztán elköszön a fiától és szomorúan indul a ruhatár felé. A lokálban a nagy mulató helyiság mellett kis bár húzódik meg, itt az egyik páholyban öregúr alszik Mellette egy kis táncosnő, aki a kis asztalra könyökölve ugyancsak — alszik. Pesti életkép. Az öregúr fölnyitja a szemét, s odaszól a pincérnek: — Egy pohár tejet kérek — aztán a lányhoz fordul: maga mit alszik? — s pezsgőt rendel... Egy üveg pezsgő s egy pohár tej a bár asztalkáján. ■*— Le kellene fotografulni. Egy fiatalember szomorú arccal ül a Jazzband fölötti páholyban és beszél. Négy-öt kis táncosnő hallgatja. Ilyeneket mond: — Rögtön zárás után haza kell menni, tessék rögtön lefeküdni, és már tizenegykor fölkelni. Elmenni, ki a ligetbe sétálni, aztán ebédelni. Mert ez rettenetesen züllött élet és maguk, bizony, véletlenül tévedtek így a mulatóba, maguknak ilyenkor aludni kéne és nem pezsgőt inni! A tulajdonos hallgatja és kényszeredetten mosolyog hozzá, íme: ezek a mai vendégek. A lokálról esik szó és a tulajdonos kiveszi a monoklit a szeméből. — Az adók, — mondja — az adók megölik a jókedvet. Tessék elképzelni, hogy mulattathatunk egy várost akkor, amikor fényűzési adó, forgalmi, vigalmi és pezsgőadó, mert ilyen is van, italmérési illetékek, vagyon és jövedelmi adó. Hirtelen elneveti magát, elégedetten dörzsöli a kezét és újra hangosan és jókedvűen felkacag, mintha egy remek viccet mesélt volna el Mulatós vendég köszöntötte .. Amikor a vendég elmegy, tovább folytatja: — Ez még mind semmi. Van aztán még kerekes! adó, személyzet! kereset! s»’ó. külföldi arlsták adója, beteg-cg-dyzö. Illetve baleseti illeték, bélyegi!!'',-'k, ínségadő, diáknyomorenyhitő akció adó, rokkant adó. — A rendőrségi illetményről nem is beszélek, s azt is minek mondjam, hogy vannak még ezen kívül pótdijak is és pótfillérek, itt volna a ház bér s hogy milyen drága a villany, fitteni kai a mulatót, fizetni kell az artistákat, a pincéreket, a személyzetet és mindehhez még — mosolyogni is kell!... Valamikor milyen szép fa volt a milyen vidám ez a szomorú pályát — A tulajdonos már hatottan mondja: — A fiáker, a Stefánia it ma már megfakult az emlékük is Csődök... kényszeregyességek ... kinek van kedve mulatóit A jazz elhallgat. A cigány körbejár, mert ebben a mulatóban még cigány is van. Sárközinek hívják, öt éves kora óta muzsikálja végig a pesti mulatókat Megszólítom és ő is panaszkodik. Elmondja, hogy békében még Lazarovita ragasztott bankót a homlokára, ma már a pengőt nem lehet ragasztani és kinek van ma papír* pénzet Kis történetet mond el a mulatós vendégről, aki tíz zsák krumplit ígért neki. Majd megküldöm, — mondta — csak küldd el a zsákot hozzám postán Sárközy elküldte a tíz zsák krumpliért a tíz zsákot. Tizennyolc pengőjébe került a tíz zsák, de örült neki, hogy legalább krumplija lesz télre s azért is, mert — ime —t nem haltak ki még a gavallérok Aztán várta a krumplit, de az nem jött. Aztán írt, hogy legalább a zsákokat küldje vissza a gavallér, mert azokat 9 pengőért még visszaveszik. A zsák sem jött vissza. Sárközy szomorú , kihaltak a gavallérok. A nagykörút egyik bárjába a kávéházból is le lehet menni, de az igazi bejárat hátul van a Miksa uccában Süppedő szőnyeg vezet be, csupa elegancia, csupa kényelem. A jazz hadlf mint egy finom szalonzenekar s mindig van valami meglepetése. Az asztaloknál blazírtan ütnek az emberek , rágják a sós mandulát. Az egyik sarokban egy öreg mágnás egyedül francia pezsgőt iszik, szabályos időközökben töltenek neki s ő szabályos időközökben megissza Szemben vele egy kalpasz úr, majdnem kopasz feleségével. Nézik az arisztokratát. Aztán ők is átveszik a tempót A jazz játszik s most egyszerre melegebb lesz a hangulat, csak az öreg kopasz úr, szemben az arisztokratával, unatkozik. Kis zsebkönyvet vesz elő és a holnap lejáró váltók számát olvassa. Gondjai vannak, de a feleségével le kellett mennie a bárba, mert az a sikk. Itt nincsenek táncosnők, modern bér, esivér kopirozzák is és egymásután nyílnak meg is családi mulatók. Egy a Dunaparton, egy a Kossuth Lajos téren. Talán ez a két bár megy a legjobban dekonjunktúrás Budapesten. Az asztaloknál polgári családok ülnek, papa, mama és a gyerekek, a gyerekek bárba akartak menni és a mama is. A papának már el kellett mennie Látszik rajta, hogy le szeretne feküdni. Nagyon unja a dolgot A papa whyskit rendel,, de a kislány issza ki. Minden percben az óráját nézi s a mama fülébe súgja: Gyerünk haza. ▼ A Szerecsen utcai mulatóban szikrázva ragyognak a csillárok, ezer és ezer rejtett kis villanylámpa fénye verődik vissza a csiszoltszélü tükörből és harsog a zene. A kis, kerek borasztalokon bor, vagy magyar pezsgő. Francia pezsgőt csak kevesen isznak. Feketekávét, vagy egy pohár whyskit annál többen. Az egyik páholyban egy fiatalember ül. Először magyar bort rendel, kis táncosnővel beszélget, aztán lemennek a parkettre táncolni Visszaülnek egy pillanatra és beszélgetnek, aztán a fiatalember feláll és kisiet a ruhatárba. Az egyik tükörből látni, hogy a belső zsebéből borítékot húz elő, azt fölszakítja pénzt vesz ki belőle, meg se számolja, hanem zsebre gyűri. Mosolyog, amikor a páholyba visszaül, aztán pezsgőt rendel. Újra táncolnak A pezsgőnek már lassan vége s a fiatalember idegeskedik. Újra kimegy a ruhatárba, megszámolja a zsebébe gyűrt pénzt s fejét csóválja. Aztán újra kihúz egy borítékot, kinyitja, kiveszd a pénzt, megszámolja, de még mindig kevés Most tíz borítékot vesz ki és mindet feltépi, aztán visszamegy. Két nap múlva láttam a fiatalembert a rendőrségen A hivatalos kőnyomatos úgy szólt, hogy egy sikkasztó pénzbeszédet letartóztattak. Borítékpénzeket sikkasztott el. ▼ A Váci úton is nyílt egy tokátott verklisző! a jazz helyett Rendes parkettje van és kitűnő mixerje. Nem kötelező a frakk, de akadnak frakkos vendégek is. A lokálban pontosan öt óráig zsibong az élet Öt órakor egyszerre elnéptelenedik az első mozdonyffitívre Fuvarosok szaladnak a skráfkorsikhoz amelyek a bár előtt várnak. Ez a fuvarosok bárja. * Kesernyés pezsgő a divat és a Stefánia út felelt a régi mulatós hajnalok rózsaszínje szürkére fakult... Béli Sándor as é§s%3kk.&í.& loli&icl&t» ct. •. Újságíró-razzia az éjszakai Budapesten Szerda Hajkukásás mepzilalen a Dr. fiOEISSON hajelixir