Magyar Hirlap, 1929. december (39. évfolyam, 274-297. szám)

1929-12-25 / 294. szám

52 1^29 december ?5. *AAOV5IUJ HIPI/AP SÉTA A LIPÓTVÁROSI CSIKÁGÓBAN „A város önkéntelen terjedését, am­i szo­ciális veszedelmet jelent, a célszerű fejlődé­­ programjával kell irányítani. A törvényhozó és az elméleti városépítő is csak egyet lehet javítani a természetes feltételeket." Ezt André Tardieu, az új francia minisz­terelnök mondja, akinek első nagy kormány­zási gondja, az új Párizs megteremtése. Pá­rizs — ma a föld egyik legtúlzsúfoltabb vá­rosa — hasonlít ahhoz az emberhez akinek a testén szakadásig feszül a ruha, amelybe belehízott. Tardieu tehát egyrészt soványító kúrával akar segíteni Párizson, amelynek la­kosságát a perifériákra invitálja, másrészt a ruha kieresztésével próbálkozik a városnak azokon a testrészein, amelyek a legfeltűnőbb nekigömbölyödést mutatják, vagyis propor adóváltozásukkal már a város szívműködését zavarják. Nagy gondjában nem Irigylem Tardieu! különösen, ha Párizs belső területére gondo­lok. Majd, ha ott nekilátnak a városrendé­szek­ szellőztetésnek. Ha a csákány, ez a finom műszer, itt is, ott belevág Páriz­­kötés­ébe és lépten-nyomon nemes szervek­hez ér: tradíciók idegszálaihoz, a történelmi féltékenység gócaihoz, a szépség neuraszténia forrásaihoz és így tovább- az emlékhelyek ezer és ezer túlérzékeny pontjához... Páriz­­s üvölteni fog szent fájdalmában! Nem, én nem irigylem Tardieut. Mennyi ▼el könnyebb dolga volt Napóleonnak, aki csikány helyett karddal vágott rendet a azajnamenti Bábelben és Hausmann mester­rel, a nagyszerű városoperatőrrel úgy hasí­totta a boulevardokat meg tereket, mim ahogyan mifelénk a vidéki felcser vágta az eret vérbő páciensén. Mondom, nem irigylem Tardieut, aki nem ia tudja, hogy elveivel milyen könnyű dolga lenne például Budapesten, itt, ahol hosszú évek óta nincs egyéb gondunk, minthogy miként lehetne a letarolt Tabánt beépíteni hogy és mint lehetne a tervezett Erzsébet sugárúttal girbe-görbén áttörni a legsötétebb Erzsébetvárost és alig van nagyobb város esztétikai sikerünk annál a zsenialitásnál amellyel a Lágymányos­­ik területét beépí­tettük. Mindez a napokban jutott eszembe, abban a gyenge pillanatomban amikor elhatároz­tam, hogy városfelfedező körútra indulok. Célom ij Budapest volt, közelebbről: az a városrész, melynek határai a Duna, Lipót körút, Külső váci út és Pozsonyi Út Hatalmas, sík terület ez, a Vígszínház mögé terített rajzpapír, csak a ceruza kellett hozzá, meg egy kevéske fantázia, hogy itt Valóban egy darab minta Budapest, a modern világvárosi elgondolásnak egy nyitatványpél­dánya létesüljön. De nem ez történt és nem így­ Végigbarangoltam az uccák sorát és foly­ton Tardieure kellett gondolnom: „javítani­­ természetes feltételeket". Hát ebből itt, saj­nos, semmi se történt. Ha a természet semmi egyebet nem adott volna ennek a terület­nek, csak a Dunát, már elegendő lett volna hogy legalább igazodjanak hozzá, ha már javítani nem tudnak a természeten. De semmi. Keskeny uccák amelyek párhuzamo­san futnak a Dunával és további keskeny uccák melyek derékszögben mennek a Duná­nak Amerre nézek, mindem'/4 ez a gen­met­riai unalom, sivár amerikanizmus, melyet egy pillanatra se fogott el a centrális gon­­­dolat nemcsak az egész várossal kapcsolat­ban de még a szomszédos Dunával kapcso­latban se Nem tudok szabadulni Tardieutől aki pe­dig nem forradalmi városrendező hiszen tea főbb programpontja a centrális terv méh­nek minden épülő városrész alárendelését követeli nem új keletű Ha­jól em­lékszek­ Berlin újjáépítéije. Inasen nemcsak hangoz­tatta ezt de meg is valósította De ki beszé­­tt­ Tardieuről és Jim­senről? Én , csak ma­­­gamban beszélek, amikor mint elnéleti vá­­­rosépítő, a fantáziám ceruzájával végigkalan­dozok ezen a­­ rajzpapíron. Hogy mit lehetett volna itt csinálni? Sok mindent Például egy-két széles kereszt- és átlós­ utat, melyek a terület közepén hatalmas térbe torkolnak, belekapcsolódnak egy­részt a Körút és a Vilmos császár út forgalmába, másrészt széles sétautat nyitnak a Dunához, amilyenek a tengerparti városokban a móló­hoz­ vezetnek, loggiákkal, apró térkiképzé­sekkel, dekorációs lehetőségek alkalomnyúj­tásával, forgalmi és pihenőhelyekkel, üzletek kávéházak és egyéb szórakoztató intézmények felkínálkozó varázsával. Szóval egy kis ön­álló városrész életlevezetőjét, világvárosi ke­retet azok részére, akik a lakásukon kívül is­­ otthont akarnak és a négy fal közé kilépve, mégse szeretnének tíz és húsz per­cekig autózni a pihenés, vagy szórakozás kultúrigényeinek kielégítéséért. Végigcikázok ezen a még vakolatszagű­ kockarejtvényen, keresem a parkok, gyer­mekjátszóterek, sportterületek és esetleges középutak részére fentartott helyeket, de se­hol egy vigasztaló nyom. Házak és házak egymás mellett, megengedem, hogy a mo­dern lakásművészet minden fényűzésével be­rendezett házak, sőt javarészt tetszetős, ízlé­ses házak, de mégis csak házak, szorongó Kesernyés pezsgő a divat és a Stefánh­­út felett a régi mulatós hajnalok rózsaszínje szürkére fakult. Prugmayer úr, az első pesti orfeumos, odaát a másvilágon, a szürke Ferenc­ József gomblyu­kából elmaradhatatlan kaméliával érkező Herz­­mann bácsitól tudta meg, hogy idejen­ Pesten tizenhétféle adót kell szetni a piros vignettás Veuve-Cliquot karcsú palackja után és szomo­rúan csóválta a fejét. Messziről minden milyen másnak látszik. Még egészen kőzetről is, mert hiszen a frakk vagy szmoking kifogástalan az urakon és vakítóan fehér a plasztron. Az estélyi ruhák a hölgyeken Ügyes Patou vagy Poiret kopírozások. A gyön­gyök és ékszerek csodálatosak és tökéletesek,­­ nagyon-nagyon kőzetről kell megnézni mindent­­ és csak akkor látja az ember, hogy mind a ha­mis. Hamis a gyűrő, hamis a gyöngysor, ham­is a diadém­, még a kemény plasztim­os frakk­ing is ócska betét-hamisítvány. Hamis minden, mint a jókedv az emberek ar­cán, ahogy a parketten táncolnak, ahogy a mu­latók páholyában ülnek, ahogy a whiskyt rende­zik és ahogy űzetnek. A szeparékban a bácskai nábob Lazarovits helyén Herr Köck ül Drezdából Gummiüigynök Nem szórakozik, hanem üzleteket köt A mulató­ban drágán vásárolják a gumi­babát, a gumi­oroszlánt, a gumi­zsiráfot. A „Karola Cecíliák" arcára ráfagyott a mo­soly. Belül olyan szomorúak, úgy dideregnek isszák a fanyar keserű pezsgőt és húslevest szeretnének. Finom, meleg, sárga húslevest Nemrégen egy kis „Karola Cecilia" összeesett az egyik mutató öltöz­őjében Nem volt feltűnés, szép csendesen intézték el a dolgot, a hátsó be­j­árathoz álltak a mentők és elvitték a kórházba Aztán meghalt Nem mérgezte meg magát, nem vágta fel az ereit rossz gilette pengével. — éhen halt, mielőtt a kórházi húsleves csészéjét szájá­hoz emelhették volna. Nos, — ez a mai mutató ★ A Rákóczi úton a transzparens szikrázva kin­­­átja a mulató nevét A bejáratnál a portás mosolyogva emeli ke­zét a sapkájához és a ruhatárban is mosolyog­nak az arcok A pincér vidáman ajánlja a leg­jobb páholyt s a parketten csupa nevető arcú ember láncol. Jazz wattert játszik Békebeli hangulat de csak a parketten Éjszaka három óra az egyik asztalnál a papa itt a fiával ma­gyar pezsgőt iszik a papa, a fiú whiskyt A papa bérpaloták monoton egymásutánja, háztolon­gás, építészeti zsúfoltság, mely elől mene­külni kell, vagy ki innen, vagy be a há­zakbal Mert ezek az uccák egyetlen esztétikai nyugvópontot nem kínálnak, de ami még rosszabb: nem is ígérnek. Hol van itt, vagy hol lesz itt egy park, ahová a negyed benn lakói valaha gyermekeiket fogják leküldeni a déli napsütésre, hol van itt, vagy hol lesz itt egy tér, egy beszögellés vagy bármilyen architektonikus háttér, ahová valamikor szob­rot, szökőkutak vagy bármilyen uccai nippet lehet állítani? És hol van itt, vagy hol lesz is egy zug, akár csak tenyérnyi városracok ahová egy délutáni feketére, vagy nyárest fagylaltra nyugodtan térhet be a negyedlakó aki egy meghitt rajon élet álmával izolált.M­n­agát ebbe az új városkörzetbe? Nem, itt nem Tardieure kell gondolni nem is Jansenre és nem is azokra a pestiekre, akik év­tizedek óta építgetik itt egy világváros álompalotáit, hanem arra a részemről nem először citál a pesti városrendezési szellemre, mely megpil­lantva a párizsi Place de la Concorde-ot, ső ámulatában így kiáltott fel: — Mi mindent lehetne itten beépíteni! Hát ezt beépítették! * Bevezetésben azt írtam, hogy sétautam célja Új Budapest volt. Tévedtem. Ez nem Új Budapest. Ráismertem: ez a régi Buda­pest. Ugyanaz, amelyik az Erzsébetvárosban annak idején megteremtette a Csikágót. Ez már csak ismétlés. A lipótvárosi Csikágó. Fe­le Pál borotvált arcú, a­­tónak Men jón-bajusza van A fiú hazaküldi a papáját. Hallani, amikor ezeket mondja: — Te menj haza, én ráérek, mert holnap nem megyek előadásra. A papa suttogó hangon kéri : — Csak még egy kicsit. A fiú energikusan int a főpincérnek­­ azt mondja: Fizetni. A papa fizet, aztán elköszön a fiától és szomo­rúan indul a ruhatár felé. A lokálban a nagy mulató helyiság mellett kis bár húzódik meg, itt az egyik páholyban öreg­úr alszik Mellette egy kis táncosnő, aki a kis asztalra könyökölve ugyancsak — alszik. Pesti életkép. Az öregúr fölnyitja a szemét, s odaszól a pin­cérnek: — Egy pohár tejet kérek — aztán a lányhoz fordul: maga mit alszik? — s pezsgőt rendel... Egy üveg pezsgő s egy pohár tej a bár asztal­káján. ■*— Le kellene fotografu­lni. Egy fiatalember szomorú arccal ül a Jazz­band fölötti páholyban és beszél. Négy-öt kis táncosnő hallgatja. Ilyeneket mond: — Rögtön zárás után haza kell menni, tessék rögtön lefeküdni, és már tizenegykor fölkelni. Elmenni, ki a ligetbe sétálni, aztán ebédelni. Mert ez rettenetesen züllött élet és maguk, bizony, véletlenül tévedtek így a mulatóba, maguknak ilyenkor aludni kéne és nem pezsgőt inni! A tulajdonos hallgatja és kényszeredetten mo­solyog hozzá, íme: ezek a mai vendégek. A lokálról esik szó és a tulajdonos kiveszi a monoklit a szeméből. — Az adók, — mondja — az adók megölik a jókedvet. Tessék elképzelni, hogy mulattatha­tunk egy várost akkor, amikor fényűzési adó, forgalmi, vigalmi és pezsgőadó, mert ilyen is van, italmérési illetékek, vagyon és jövedelmi adó. Hirtelen elneveti magát, elégedetten dörzsöli a kezét és újra hangosan és jókedvűen felkacag, mintha egy remek viccet mesélt volna el Mula­tós vendég köszöntötte .. Amikor a vendég elmegy, tovább folytatja: — Ez még mind semmi. Van aztán még kerekes! adó, személyzet! kereset! s»’ó. kül­földi arlsták adója, beteg-cg-d­yzö. Illetve baleseti illeték, bélyegi!!'',-'k, ínségadő, diáknyomorenyhitő akció adó, rokkant adó. — A rendőrségi illetményről nem is beszélek, s azt is minek mondjam, hogy vannak még ezen kívül pótdijak is és pótfillérek, itt volna a ház bér s hogy milyen drága a villany, fitteni kai a mulatót, fizetni kell az artistákat, a pincéreket, a személyzetet és mindehhez még — mosolyogni is kell!... Valamikor milyen szép fa volt a milyen vi­dám ez a szomorú pályát — A tulajdonos már hatottan mondja: — A fiáker, a Stefánia it ma már megfakult az emlékük is Csődök... kényszeregyességek ... kinek van kedve mu­latóit A jazz elhallgat. A cigány körbejár, mert eb­ben a mulatóban még cigány is van. Sárközinek hívják, öt éves kora óta muzsikálja végig a pesti mulatókat Megszólítom és ő is panaszko­dik. Elmondja, hogy békében még Lazarovita ragasztott bankót a homlokára, ma már a pen­­gőt nem lehet ragasztani és kinek van ma papír* pénzet Kis történetet mond el a mulatós vendégről, aki tíz zsák krumplit ígért neki. Majd megkül­döm, — mondta — csak küldd el a zsákot hoz­­zám postán Sárközy elküldte a tíz zsák krum­pliért a tíz zsákot. Tizennyolc pengőjébe került a tíz zsák, de örült neki, hogy legalább krumplija lesz télre s azért is, mert — ime —t nem haltak ki még a gavallérok Aztán várta a krumplit, de az nem jött. Aztán írt, hogy lega­lább a zsákokat küldje vissza a gavallér, mert azokat 9 pengőért még visszaveszik. A zsák sem jött vissza. Sárközy szomorú , kihaltak a ga­vallérok. A nagykörút egyik bárjába a kávéházból is le lehet menni, de az igazi bejárat hátul van a Miksa uccában Süppedő szőnyeg vezet be, csupa elegancia, csupa kényelem. A jazz hadlf mint egy finom szalonzenekar s mindig van valami meglepetése. Az asztaloknál blazírtan ütnek az emberek , rágják a sós mandulát. Az egyik sarokban egy öreg mágnás egyedül francia pezsgőt iszik, sza­bályos időközökben töltenek neki s ő szabályos időközökben megissza Szemben vele egy kal­pasz úr, majdnem kopasz feleségével. Nézik az arisztokratát. Aztán ők is átveszik a tempót A jazz játszik s most egyszerre melegebb lesz a hangulat, csak az öreg kopasz úr, szemben az arisztokratával, unatkozik. Kis zsebkönyvet vesz elő és a holnap lejáró váltók szám­át olvassa. Gondjai vannak, de a feleségével le kellett mennie a bárba, mert az a sikk. Itt nincsenek táncosnők, modern bér, esi­v­ér kopirozzák is és egymásután nyílnak meg is családi mulatók. Egy a Dunaparton, egy a Kos­suth Lajos téren. Talán ez a két bár megy a legjobban dekonjunktúrás Budapesten. Az asztaloknál polgári családok ülnek, papa, mama és a gyerekek, a gyerekek bárba akarta­k menni és a mama is. A papának már el kellett mennie Látszik rajta, hogy le szeretne feküdni. Nagyon unja a dolgot A papa whyskit rendel,, de a kislány issza ki. Minden percben az óráját nézi s a mama fülébe súgja: Gyerünk haza. ▼ A Szerecsen utcai mulatóban szikrázva ra­­gyognak a csillárok, ezer és ezer rejtett kis vil­lanylámpa fénye verődik vissza a csiszoltszélü tükörből és harsog a zene. A kis, kerek bor­asztalokon bor, vagy magyar pezsgő. Francia pezsgőt csak kevesen isznak. Feketekávét, vagy egy pohár whyskit annál többen. Az egyik pá­holyban egy fiatalember ül. Először magyar bort rendel, kis táncosnővel beszélget, aztán lemen­nek a parkettre táncolni Visszaülnek egy pilla­natra és beszélgetnek, aztán a fiatalember feláll és kisiet a ruhatárba. Az egyik tükörből látni, hogy a belső zsebéből borítékot húz elő, azt föl­szakítja pénzt vesz ki belőle, meg se szá­molja, hanem zsebre gyűri. Mosolyog, amikor a páholyba visszaül, aztán pezsgőt rendel. Újra táncolnak A pezsgőnek már lassan vége s a fiatalember idegeskedik. Újra kimegy a ruhatárba, megszámolja a zsebébe gyűrt pénzt s fejét csóválja. Aztán újra kihúz egy borítékot, kinyitja, kiveszd a pénzt, megszá­molja, de még mindig kevés Most tíz boríté­kot vesz ki és mindet feltépi, aztán vissza­megy. Két nap múlva láttam a fiatalembert a rendőr­ségen A hivatalos kőnyomatos úgy szólt, hogy egy sikkasztó pénzbeszédet letartóztattak. Bo­­rítékpénzeket sikkasztott el. ▼ A Váci úton is nyílt egy tokát­ott verkli­sző! a jazz helyett Rendes parkettje van és kitűnő mixerje. Nem kötelező a frakk, de akadnak frakkos vendégek is. A lokálban pontosan öt óráig zsibong az élet Öt órakor egyszerre elnép­telenedik az első mozdonyffitívre Fuvarosok­ szaladnak a skráfkorsikhoz amelyek a bár előtt várnak. Ez­­ a fuvarosok bárja. * Kesernyés pezsgő a divat és a Stefánia út fe­lelt a régi mulatós hajnalok rózsaszínje szür­kére fakult... Béli Sándor as é§s%3kk.&í.& loli&icl&t» ct. •. Ú­jságíró-razzia az éjszakai Budapesten Szerda Hajk­u­k­ásás mepzilalen­ a Dr. fiOEISSON hajelixir

Next