Magyar Hirlap, 1930. április (40. évfolyam, 74-97. szám)

1930-04-01 / 74. szám

Véres kardaffér Beöthy Ödön vámszaki alezredes és Darvas Károly pénzügyi titkár között Súlyos és véres kardaffér játszódott le hétfőn este Beöthy Ödön vámszaki alezre­des és dr Darvas Károly pénzügyi titkár között a Mester utca 1. szám alatt levő Széchenyi-étteremben. Az affér előzményei a következők: Beöthy alezredes körülbelül 9 óra tájban egy hölgy társaságában betért az étterembe s vacsorát rendelt. Mialatt vacsoráztak, belépett a vendéglőbe dr Dar­vas Károly pénzügyi titkár. Beöthy alezre­des és a hölgy az egyik sarokpáholyban ült, míg a titkár az azzal szemben levő sarokpáholyban foglalt helyet. Dr Darvas az egyik pincérlánynál három deci rizlingit rendelt, majd vacsorát kért. A pincérlány átnyújtotta az étlapot s a pénzügyi titkár az étlap átfutása után füstölt disznósajtot kért. A pincérlány azt válaszolta, hogy azzal nem szolgálhat, mert az nincs. Ekkor szóváltás támadt a vendég és a pincérlány között, amely azzal végző­dött, hogy dr Darvas sonkát rendelt. Va­csorája elfogyasztása után dr Darvas a fizető­ pincérlányt hívta, akivel szintén szó­váltásba keveredett. A pénzügyi titkár ma­gából kikelve rátámadt a leányra, hogy ő csak egy fél sonkát rendelt, miért akar neki egy egész adagot felszámolni. Amikor a pincérlány azt felelte, hogy az étteremben nem ismernek féladagot s a pénzügyi titkár is rendes adagot ka­pott s annak az árát kell megfizetnie, dr Darvas titkár durván rátámadt a leányra. Ekkor Beöthy alezredes, akinek páholya egy-két lépésnyire volt attól a helytől, ahol ez a veszekedés lefolyt, megszólalt: — Kisasszony! — szólt az alezredes a pincérlányhoz —, jöjjön ide! A leány odament az alezredesek asztalá­hoz s ekkor Beöthy alezredes ervelt hangon így szólt: — Kérem, ki az az úr, aki ilyen hangon lármázik? A pincérlány nem adhatott választ, mert a következő pillanatban dr Darvas kiugrott páholyából és hangosan jelentkezett: — Én vagyok. Dr Darvas Károly pénz­ügyi titkár. Beöthy Ödön alezredes ekkor felállt s a titkárhoz lépve, erélyesen ezt mondotta: — Kérem, titkár úr, én egy hölggyel vacsorázom itt, de van itt még több úr, aki a feleségével va­csorázik. Kérem, ha valami elintézni valója van, lehetőleg csendben beszélje meg, ne ilyen hangon és szavakkal! Dr Darvas Károly erre nem válaszolt, visszaült a páholyába, Beöthy alezredes pe­dig visszament asztalához és szintén leült a helyére. A következő pillanatban a pénz­ügyi titkár hirtelen felpattant s a páholyból kiugorva, szinte magából kikelten, kiabálni kezdett és súlyosan sértő kifejezést használt a vámszaki alezredessel szemben. Az alezredes erre a súlyos inzultusra fel­ugrott az asztala mellől és dr. Darvas felé indult, aki szintén feléje lépett és fenyegető mozdulatot tett. Az alezredes erre kirántotta kardját s lesújtott vele Darvasra, akit a halántéka felett súlyo­san megsebesített. Ebben a pillanatban elöntötte a vér dr. Dar­vas Károlyt, aki eszméletlenül esett össze. Az affér az étteremben nagy riadalmat keltett. A vendégek felugrálta­k asztalaiktól, a szomszéd kávéházból, amelynek a Szé­­chenyi-étterem mellékhelyisége, berohant a tulajdonos, összefutottak a pincérek és a pincérlányrok. Telefonáltak a mentőknek, majd értesítették az esetről az őrszemes rendőrt. A mentők percek alatt megjelentek és a súlyos állapotban lévő dr. Darvas Károly pénzügyi titkárt a Rókus-kórházba szál­lították. A rendőr jegyzőkönyvet vett fel az esetről, Beöthy Ödön alezredes pedig azonnal illeté­kes parancsnokságához ment, ahol jelentést tett a történtekről. A szemtanúk szerint az események szinte pillanatok alatt játszódtak le, úgyhogy senkinek sem volt ideje közbelépni és meg­akadályozni a súlyos kardaffért, amelyet a szemtanuk előadása szerint dr Dar­vas Károly pénzügyi titkár többszöri ideges és inzultáló fellépése idézett elő. Beöthy alezredes csaknem mindennapos vendége az étteremnek, ahova dr Darvas Károly is sűrűn be szokott látogatni. Hogy tulajdonképpen mi lehetett az oka a pénz­ügyi titkár nagyfokú ingerültségének, azt még egyelőre nem lehetett megállapítani A rendőrség által megindított nyomozás ezt a körülményt is igyekszik kideríteni, míg magára a kardafférra vonatkozólag a rend­őrségen kívül az illetékes katonai parancs­nokság is le fogja folytatni az eljárást. * A sajnálatos esettel kapcsolatban a Ma­gyar Hírlap munkatársa illetékes helyhez fordult, ahol a következőket mondották: — Beöthy alezredes a kardaffér után azonnal jelentést tett a városparancs­nokságon, ahol elmondotta, hogy hét­főn este egy hölgy társaságában a Szé­­chenyi-söröző egyik páholyában foglalt helyet. Ott megvacsoráztak és közben a szomszédos asztalnál egy úr ült le, akiről később megtudta, hogy Darvas Károlynak hívják. Darvas reprodukálhatatlan kifeje­zésekkel támadt az egyik kiszolgáló kisasszonyra. Az alezredes, tekintettel arra, hogy hölgy társaságában volt, egy másik ki­szolgáló kisasszonyt szólított az aszta­lához, akitől megkérdezte, hogy ki az az úr, aki ilyen trágár kifejezéseket használ. Darvas ebben a pillanatban felugrott helyéről és rákiáltott az alezredesre: „Aki kíváncsi, az meg is tudhatja." Az alezredes erre fölszólította Darvast, hogy ne viselkedjen így, mert különben rendőrt hivat. A pénzügyi titkár ingerül­ten felelte: „Azt megteheti.“ Az alezre­des rendőrt hivatott és közben a pénzügyi titkár sértő kifejezések­kel illette az alezredest, amit az al­kalmazottak viselkedéséből vett észre az alezredes, aki erre felszólította Darvast, hogy is­mételje meg a reá vonatkoztatott sértő kifejezéseket, de Darvas többszöri fel­szólítás ellenére sem volt erre hajlandó, hanem az alezredest a bal vállán meg­ütötte. Az alezredes erre kardot rántott, hogy Darvas támadását kiparírozza és közben a pénzügyi titkárt megse­besítette. Az esetről Beöthy alezredes azután je­lentést tett a városparancsnokságon. Mestorino megszökött, de egy cápa halálosan megharapta Larochelleből jelentik. Néhány napja híre terjedt, hogy Mestorino hírhedt rablógyilkos, akit Guyanába deportáltak, a fegyenctelepen meghalt. Ezt a hírt most megerősíti egy fegyőr le­vele, melyet egy larochellei lakoshoz inté­zet; ebben elmondja, hogy Mestorinót, Trupheme párizsi ékszerész gyilkosát fürdés vagy szökési kísérlet során egy cápa halálo­san megharapta. A gyilkos fegyenc a kór­házban sérüléseibe belehalt. Sír Henry Deterding párizsi utazása Párizsból jelentik: Sir Henry Deterding hétfőn délelőtt repülőgépen Londonból Pá­rizsba érkezett, ahol felkereste Taraien mi­niszterelnököt. A délután folyamán ugyan­csak repülőgépen visszautazott Londonba. Sir Henry Deterding tudvalévően egyik vezető személyisége az angol petróleumérde­­keltségnek. Párizsi látogatását azzal a gyanú­sítással hozzák összefüggésbe, hogy Kutyepov tábornokot az angolok rabolták el, akiknek érdekük, hogy Franciaország szakítson Szov­­jet-Oroszországgal és ily módon az angolok­nak engedje át az oroszországi petróleum­­mezők kiaknázásának lehetőségét. MIMII IM—■— MA BUDAPESTEN ELŐSZÖR A CANADAI 10 TAGÚ STEPHEN’S SIHPILONIC JAZX - KIRÁLT NAGYKÁVÉHÁZBAN VII., ERZSÉBET-KÓRUS 53. * DÉLUTÁN ÉS ESTE HANGVERSENYEZ HANDIXAT - ÉNEK »AAGIVO HÍRLAPRead 1930 április 9. 3 Kérjen Gfb harisnyát! Gyönyörű női tavaszi ruhák legújabb tweed anyagból vagy Bemberg Parisette-ból P 25.— Sevilla ruhák „ P 14-50-től Bemberg Gib selyem-szarisnyák divatszinekben P 3.75, 4.75, 5.75, azsúrozott P 6.50, 7.50 árért dús választékban ^ tOlUOL Háhód­í út 38. Q t­irály ucca 52. JÍMZ IMfííjkzr. VámMi kórút 10. Röfd jelzés, amely a minőséget garantálja, m­iden pár harisnyán látható. A várúrnőtől a bárárnőig A lehangolóan regényes főúri vált­óbotrány még javában izgatja a bárok, lóversenyek, karusszelek és egyéb társasági események közönségét, de a főúri aranyifjúság máris gondoskodott arról, hogy újabb szenzációk duzzasszák a plebejus képzeletet. Mára meg­tudtuk, hogy egy fiatal gróf rövidesen fele­ségül vesz egy próbakisasszonyt, akinek próbakisasszony húgát — boldog család — egy fiatal báró szöktette meg az est homá­lyában, évszázados fák közt megbúvó kasté­ly­ba. Az amerikai szcenáriumírók, akik többnyire csak akkor látnak eleven arisz­tokratát, amikor az esztergpucoláson keresz­tül megérkezik Hollywoodba lovasstaitisztá­­nak, igazolva vannak, sőt igazolva vannak az összes giccsörök, akik racionalizált ko­runkban a szegény lány és a mesebeli her­ceg tündérmeséjének avultan ható romanti­káját ébrentartották. Ifjú arisztokratáink nagy töredéke felélesztette a középkori ga­­lantériát: nőt rabol, ha nem is a könyörtelen apától őrzött szomszédvárból, de a belvá­rosi szabóüzletből vagy éjjeli mulatóból. Korunk ifjú arisztokrata ideálja nem a vár­­úrnő, hanem a bárárnő, miatta trisztáni áldozatra kész, átlépi nemcsak a szokások és törvények, de a börtön küszöbét is! Szó sincs róla, a váromőtől a bár­­árnőig hosszú út vezet, néhányszáz év tör­ténelem. Lehetetlen észre nem venni, hogy a főnemesség fiatal nemzedékének ebben az új érzelmi orientációjában van némi közele­dés a francia forradalom utáni idők szelle­méhez. Montmorency Clarencetől Ch­varek kisasszonyig kétségkívül nagy átalakuláson ment át az arisztokrata­ ízlés elfogulatlanság és demokrácia dolgában. És mi, akik — hogy őszinték legyünk — az egész főnemes­séget­­ csillogó anakronizmusnak tartjuk, mégsem ujjongunk ettől a szemmel látható demokratizálódástól. Nem vagyunk elragad­tatva és nem érezzük magunkat megtisz­telve, hogy az ifjú főnemesek ott és csak ott keresik a polgárhoz való közeledés útját, ahol a polgár egyszer-egyszer, hét végén, ki szokta rúgni maga alól erkölcsi és ízlésbeli alapját. Nem vagyunk elbűvölve, ha a szom­széd asztalnál Tomi gróf és Watzi báró ugyanazt a perolinos levegőt szívják, amit mi szívunk és nem látjuk rózsásabb szín-­­ben gépírókisasszony- vagy óraadótanárnő­­húgunk jövőjét, mert a fiatal gróf urak mostanában elrabolják vagy feleségül ve­szik az aszódi suszter vagy az angyalföldi házmester leányát. Anélkül, hogy a főúri törzsek genealógiai tisztaságának ügyét nemzeti ügynek tekintenéik, polgári szem­pontból sokkal rokonszenvesebbnek tartjuk, ha a fiatal arisztokraták továbbra is saját törvényeik szerint élnek s nem destruálják a polgári és népi képzeletet efajta némafilm­­korabeli lehetőségek megcsillogtatásával. Hány tanácstalan sors indul el a gáláns események hatása alatt ruhaszalonokból és irodákból a nagy sánsz felé. Ezek a boldog­talanok könnyen azt hihetik, hogy a főúri házasság felé vezető út valóban a bár­on és a démoni múlton keresztül nyílik, hogy a fiatal főurak ma már nem a „jus primae JL XXBL mJur.csiták/smjáték yiy&A.i'zSiAriAns sí* n­agg Ju­talmat 3CC.0CDjimgot .*x, i)75bJ. ■äxwnup-co’u^egggeJi' ibntft xi/ 3faCf»..Á. eSáua -4.€t.-nÁPtá.*L b.t. MtidaftUt,!?.. i/xelvitaferJ /Mve/ncMJ 'twv-di 'mj/Atik/, uj-XXß. Aoitydtefa mdhy ■ ttpA ifié 16-áti -kendidiáy. JUmUfyert, dx/Mu VfhcVuAűnV Sü­ü(í-7lj£ TmeV&éé' 9 yZiv-a£aJÍart xbutlei

Next