Magyar Hirlap, 1930. április (40. évfolyam, 74-97. szám)
1930-04-01 / 74. szám
Véres kardaffér Beöthy Ödön vámszaki alezredes és Darvas Károly pénzügyi titkár között Súlyos és véres kardaffér játszódott le hétfőn este Beöthy Ödön vámszaki alezredes és dr Darvas Károly pénzügyi titkár között a Mester utca 1. szám alatt levő Széchenyi-étteremben. Az affér előzményei a következők: Beöthy alezredes körülbelül 9 óra tájban egy hölgy társaságában betért az étterembe s vacsorát rendelt. Mialatt vacsoráztak, belépett a vendéglőbe dr Darvas Károly pénzügyi titkár. Beöthy alezredes és a hölgy az egyik sarokpáholyban ült, míg a titkár az azzal szemben levő sarokpáholyban foglalt helyet. Dr Darvas az egyik pincérlánynál három deci rizlingit rendelt, majd vacsorát kért. A pincérlány átnyújtotta az étlapot s a pénzügyi titkár az étlap átfutása után füstölt disznósajtot kért. A pincérlány azt válaszolta, hogy azzal nem szolgálhat, mert az nincs. Ekkor szóváltás támadt a vendég és a pincérlány között, amely azzal végződött, hogy dr Darvas sonkát rendelt. Vacsorája elfogyasztása után dr Darvas a fizető pincérlányt hívta, akivel szintén szóváltásba keveredett. A pénzügyi titkár magából kikelve rátámadt a leányra, hogy ő csak egy fél sonkát rendelt, miért akar neki egy egész adagot felszámolni. Amikor a pincérlány azt felelte, hogy az étteremben nem ismernek féladagot s a pénzügyi titkár is rendes adagot kapott s annak az árát kell megfizetnie, dr Darvas titkár durván rátámadt a leányra. Ekkor Beöthy alezredes, akinek páholya egy-két lépésnyire volt attól a helytől, ahol ez a veszekedés lefolyt, megszólalt: — Kisasszony! — szólt az alezredes a pincérlányhoz —, jöjjön ide! A leány odament az alezredesek asztalához s ekkor Beöthy alezredes ervelt hangon így szólt: — Kérem, ki az az úr, aki ilyen hangon lármázik? A pincérlány nem adhatott választ, mert a következő pillanatban dr Darvas kiugrott páholyából és hangosan jelentkezett: — Én vagyok. Dr Darvas Károly pénzügyi titkár. Beöthy Ödön alezredes ekkor felállt s a titkárhoz lépve, erélyesen ezt mondotta: — Kérem, titkár úr, én egy hölggyel vacsorázom itt, de van itt még több úr, aki a feleségével vacsorázik. Kérem, ha valami elintézni valója van, lehetőleg csendben beszélje meg, ne ilyen hangon és szavakkal! Dr Darvas Károly erre nem válaszolt, visszaült a páholyába, Beöthy alezredes pedig visszament asztalához és szintén leült a helyére. A következő pillanatban a pénzügyi titkár hirtelen felpattant s a páholyból kiugorva, szinte magából kikelten, kiabálni kezdett és súlyosan sértő kifejezést használt a vámszaki alezredessel szemben. Az alezredes erre a súlyos inzultusra felugrott az asztala mellől és dr. Darvas felé indult, aki szintén feléje lépett és fenyegető mozdulatot tett. Az alezredes erre kirántotta kardját s lesújtott vele Darvasra, akit a halántéka felett súlyosan megsebesített. Ebben a pillanatban elöntötte a vér dr. Darvas Károlyt, aki eszméletlenül esett össze. Az affér az étteremben nagy riadalmat keltett. A vendégek felugráltak asztalaiktól, a szomszéd kávéházból, amelynek a Széchenyi-étterem mellékhelyisége, berohant a tulajdonos, összefutottak a pincérek és a pincérlányrok. Telefonáltak a mentőknek, majd értesítették az esetről az őrszemes rendőrt. A mentők percek alatt megjelentek és a súlyos állapotban lévő dr. Darvas Károly pénzügyi titkárt a Rókus-kórházba szállították. A rendőr jegyzőkönyvet vett fel az esetről, Beöthy Ödön alezredes pedig azonnal illetékes parancsnokságához ment, ahol jelentést tett a történtekről. A szemtanúk szerint az események szinte pillanatok alatt játszódtak le, úgyhogy senkinek sem volt ideje közbelépni és megakadályozni a súlyos kardaffért, amelyet a szemtanuk előadása szerint dr Darvas Károly pénzügyi titkár többszöri ideges és inzultáló fellépése idézett elő. Beöthy alezredes csaknem mindennapos vendége az étteremnek, ahova dr Darvas Károly is sűrűn be szokott látogatni. Hogy tulajdonképpen mi lehetett az oka a pénzügyi titkár nagyfokú ingerültségének, azt még egyelőre nem lehetett megállapítani A rendőrség által megindított nyomozás ezt a körülményt is igyekszik kideríteni, míg magára a kardafférra vonatkozólag a rendőrségen kívül az illetékes katonai parancsnokság is le fogja folytatni az eljárást. * A sajnálatos esettel kapcsolatban a Magyar Hírlap munkatársa illetékes helyhez fordult, ahol a következőket mondották: — Beöthy alezredes a kardaffér után azonnal jelentést tett a városparancsnokságon, ahol elmondotta, hogy hétfőn este egy hölgy társaságában a Széchenyi-söröző egyik páholyában foglalt helyet. Ott megvacsoráztak és közben a szomszédos asztalnál egy úr ült le, akiről később megtudta, hogy Darvas Károlynak hívják. Darvas reprodukálhatatlan kifejezésekkel támadt az egyik kiszolgáló kisasszonyra. Az alezredes, tekintettel arra, hogy hölgy társaságában volt, egy másik kiszolgáló kisasszonyt szólított az asztalához, akitől megkérdezte, hogy ki az az úr, aki ilyen trágár kifejezéseket használ. Darvas ebben a pillanatban felugrott helyéről és rákiáltott az alezredesre: „Aki kíváncsi, az meg is tudhatja." Az alezredes erre fölszólította Darvast, hogy ne viselkedjen így, mert különben rendőrt hivat. A pénzügyi titkár ingerülten felelte: „Azt megteheti.“ Az alezredes rendőrt hivatott és közben a pénzügyi titkár sértő kifejezésekkel illette az alezredest, amit az alkalmazottak viselkedéséből vett észre az alezredes, aki erre felszólította Darvast, hogy ismételje meg a reá vonatkoztatott sértő kifejezéseket, de Darvas többszöri felszólítás ellenére sem volt erre hajlandó, hanem az alezredest a bal vállán megütötte. Az alezredes erre kardot rántott, hogy Darvas támadását kiparírozza és közben a pénzügyi titkárt megsebesítette. Az esetről Beöthy alezredes azután jelentést tett a városparancsnokságon. Mestorino megszökött, de egy cápa halálosan megharapta Larochelleből jelentik. Néhány napja híre terjedt, hogy Mestorino hírhedt rablógyilkos, akit Guyanába deportáltak, a fegyenctelepen meghalt. Ezt a hírt most megerősíti egy fegyőr levele, melyet egy larochellei lakoshoz intézet; ebben elmondja, hogy Mestorinót, Trupheme párizsi ékszerész gyilkosát fürdés vagy szökési kísérlet során egy cápa halálosan megharapta. A gyilkos fegyenc a kórházban sérüléseibe belehalt. Sír Henry Deterding párizsi utazása Párizsból jelentik: Sir Henry Deterding hétfőn délelőtt repülőgépen Londonból Párizsba érkezett, ahol felkereste Taraien miniszterelnököt. A délután folyamán ugyancsak repülőgépen visszautazott Londonba. Sir Henry Deterding tudvalévően egyik vezető személyisége az angol petróleumérdekeltségnek. Párizsi látogatását azzal a gyanúsítással hozzák összefüggésbe, hogy Kutyepov tábornokot az angolok rabolták el, akiknek érdekük, hogy Franciaország szakítson Szovjet-Oroszországgal és ily módon az angoloknak engedje át az oroszországi petróleummezők kiaknázásának lehetőségét. MIMII IM—■— MA BUDAPESTEN ELŐSZÖR A CANADAI 10 TAGÚ STEPHEN’S SIHPILONIC JAZX - KIRÁLT NAGYKÁVÉHÁZBAN VII., ERZSÉBET-KÓRUS 53. * DÉLUTÁN ÉS ESTE HANGVERSENYEZ HANDIXAT - ÉNEK »AAGIVO HÍRLAPRead 1930 április 9. 3 Kérjen Gfb harisnyát! Gyönyörű női tavaszi ruhák legújabb tweed anyagból vagy Bemberg Parisette-ból P 25.— Sevilla ruhák „ P 14-50-től Bemberg Gib selyem-szarisnyák divatszinekben P 3.75, 4.75, 5.75, azsúrozott P 6.50, 7.50 árért dús választékban ^ tOlUOL Háhódí út 38. Q tirály ucca 52. JÍMZ IMfííjkzr. VámMi kórút 10. Röfd jelzés, amely a minőséget garantálja, miden pár harisnyán látható. A várúrnőtől a bárárnőig A lehangolóan regényes főúri váltóbotrány még javában izgatja a bárok, lóversenyek, karusszelek és egyéb társasági események közönségét, de a főúri aranyifjúság máris gondoskodott arról, hogy újabb szenzációk duzzasszák a plebejus képzeletet. Mára megtudtuk, hogy egy fiatal gróf rövidesen feleségül vesz egy próbakisasszonyt, akinek próbakisasszony húgát — boldog család — egy fiatal báró szöktette meg az est homályában, évszázados fák közt megbúvó kastélyba. Az amerikai szcenáriumírók, akik többnyire csak akkor látnak eleven arisztokratát, amikor az esztergpucoláson keresztül megérkezik Hollywoodba lovasstaitisztának, igazolva vannak, sőt igazolva vannak az összes giccsörök, akik racionalizált korunkban a szegény lány és a mesebeli herceg tündérmeséjének avultan ható romantikáját ébrentartották. Ifjú arisztokratáink nagy töredéke felélesztette a középkori galantériát: nőt rabol, ha nem is a könyörtelen apától őrzött szomszédvárból, de a belvárosi szabóüzletből vagy éjjeli mulatóból. Korunk ifjú arisztokrata ideálja nem a várúrnő, hanem a bárárnő, miatta trisztáni áldozatra kész, átlépi nemcsak a szokások és törvények, de a börtön küszöbét is! Szó sincs róla, a váromőtől a bárárnőig hosszú út vezet, néhányszáz év történelem. Lehetetlen észre nem venni, hogy a főnemesség fiatal nemzedékének ebben az új érzelmi orientációjában van némi közeledés a francia forradalom utáni idők szelleméhez. Montmorency Clarencetől Chvarek kisasszonyig kétségkívül nagy átalakuláson ment át az arisztokrata ízlés elfogulatlanság és demokrácia dolgában. És mi, akik — hogy őszinték legyünk — az egész főnemességet csillogó anakronizmusnak tartjuk, mégsem ujjongunk ettől a szemmel látható demokratizálódástól. Nem vagyunk elragadtatva és nem érezzük magunkat megtisztelve, hogy az ifjú főnemesek ott és csak ott keresik a polgárhoz való közeledés útját, ahol a polgár egyszer-egyszer, hét végén, ki szokta rúgni maga alól erkölcsi és ízlésbeli alapját. Nem vagyunk elbűvölve, ha a szomszéd asztalnál Tomi gróf és Watzi báró ugyanazt a perolinos levegőt szívják, amit mi szívunk és nem látjuk rózsásabb szín-ben gépírókisasszony- vagy óraadótanárnőhúgunk jövőjét, mert a fiatal gróf urak mostanában elrabolják vagy feleségül veszik az aszódi suszter vagy az angyalföldi házmester leányát. Anélkül, hogy a főúri törzsek genealógiai tisztaságának ügyét nemzeti ügynek tekintenéik, polgári szempontból sokkal rokonszenvesebbnek tartjuk, ha a fiatal arisztokraták továbbra is saját törvényeik szerint élnek s nem destruálják a polgári és népi képzeletet efajta némafilmkorabeli lehetőségek megcsillogtatásával. Hány tanácstalan sors indul el a gáláns események hatása alatt ruhaszalonokból és irodákból a nagy sánsz felé. Ezek a boldogtalanok könnyen azt hihetik, hogy a főúri házasság felé vezető út valóban a báron és a démoni múlton keresztül nyílik, hogy a fiatal főurak ma már nem a „jus primae JL XXBL mJur.csiták/smjáték yiy&A.i'zSiAriAns sí* nagg Jutalmat 3CC.0CDjimgot .*x, i)75bJ. ■äxwnup-co’u^egggeJi' ibntft xi/ 3faCf»..Á. eSáua -4.€t.-nÁPtá.*L b.t. MtidaftUt,!?.. i/xelvitaferJ /Mve/ncMJ 'twv-di 'mj/Atik/, uj-XXß. Aoitydtefa mdhy ■ ttpA ifié 16-áti -kendidiáy. JUmUfyert, dx/Mu VfhcVuAűnV Süü(í-7lj£ TmeV&éé' 9 yZiv-a£aJÍart xbutlei