Magyar Hirlap, 1932. április (42. évfolyam, 73-95. szám)

1932-04-01 / 73. szám

Péntek PARLAMENT - SZÜRKÉBEN Ez a képviselőház még annyira sem hisz saját érdekességében, hogy egy esemény­szerű ülést elvárna magától. Egyhónapi szü­net, amit a kormány bokros munkára szánt, egyhónapi elmondatlan mondanivaló, egy­hónapi csönd, amelyben benne hallgat min­den elképzelhető indulatszó: mi minden történhetett volna ma ebben a palotában, ha nemcsak az idegenforgalmi propaganda­­füzetek felvételein hasonlítana a West­­minster-palotához. Még történelem is tör­ténhetett volna, jó értelemben, mert a tör­ténelmi idők nem mindig zivataros, pusztító idők: történelem volt például, amikor el­nyomott osztályokat felszabadítottak, ami­kor felkerekedtek a zsarnok ellen, amikor csatlakoztak a civilizált világhoz ősi elő­ítéletek megtagadása árán — szóval: a tör­ténelmi idők szépek is tudnak lenni. De kinn, az országban, ma a történelem kezd egyet jelenteni a tíz csapással: szerencse, hogy az elkopott bársonyszőnyegek felett ennek a történelmiségnek szele sem lebeg. Itt a kívül elemien ható indulatok elvesztik hatásukat valamelyes rutintól: balról a fel­háborodás, jobbról az erőltetett önbizalom­tól fűtött védekezés rutinjától. Egy pillanat­tal hamarabb, kinn a küszöbön, még fel­bőszített volna, hogy vidéken brutalizálják a parasztokat, most, hogy itt hallom, úgy hat rám, mint a vér a műtőszobában: hozzátartozik az üzemhez. Ez a pár csepp vér, ezzel a szenvedéssel és megaláztatással több vagy kevesebb: ki tud rá igazán rea­gálni, ki tudja külön átélni kis falusi pa­rasztok esetét a hatóságokkal? A kis bajok­kal, a kis bűnökkel szemben itt elveszítjük az érzékenységünket s a nagy bajok és nagy bűnök?... Ezek viszont sokkal kényeseb­bek, sokkal bonyolultabbak, semhogy ka­pásból beszélni lehetne róluk. Szóval, nem történt semmi. A mezőny né­pes volt, mindenki eljött és mindenki úgy szerepelt, ahogy eddigi szereplése alapján várni lehetett tőle. A szocialisták felháboro­dottan tiltakoztak a túlkapások ellen, azzal az érdes dialektikával, amelytől hosszú ideig még meg-meghökkentek a jobboldalon, ide ma már szinte elvesztette inparlamentáris jellegét a sok használattól. Egy képviselő, akinek nemrégiben sikere volt egy leleple­zéssel, újabb leleplezéssel tetézte sikerét. Mint a színész, akinek egyszer bevált egy szerepe és attól kezdve specializálja magát egy szerepkörre. Egy gazdaképviselő gazda­­bajokról beszél napirend előtt — szóval mindenki a helyén van, mindenki elvégzi a rábízott munkát — csak a tulajdonképpeni munka marad elvégezetlenül. Milyen távol van a sérelmi politikának ez a kisplaszti­kája a monumentális Laokoon-csoporttól, amelyen az ország a nyomorúság és a tehe­tetlenség kígyóölelésében vergődik! De talán a miniszterelnök, aki. Inkább tízéves hagyományból, még mindig az attrakció, a nagy jelenet! Talán majd ő üti helyre a csorbát, ő mutat meg egy irányt, u­tat, közeli célt, távolabbi célt, talán majd ie mondja meg, mit kell tenniök a tönkre­menteknek és munkanélkülieknek az év vé­géig, amikorra Korányi miniszter a javulást jósolta? A miniszterelnökök közül az utolsó évtizedben állandó titokzat lebegett, szinte belekapcsolták őket a misztikumba, mert bármit mondtak vagy cselekedtek, mindig Valami mást, valami rejtettet s ravaszt im­­putáltak nekik a lojalitás legendaköltői. Holott például Bethlen — ahogy végül ki­derült, mindig azt mondta, amit gondolt s amit csinált, őszintén csinálta. Nem azért volt reakciósan konzervatív, hogy titokban liberális lehessen, stb­. — ezt végre be kell látniuk azoknak is, akik elhitették maguk­kal, hogy Bethlen Talleyrand tanítványa s hogy szavaival leplezi a gondolatait. De Talleyrand mondta egy diplomatának a kö­vetkezőt is: „Unalmas lesz az öregkora, ha nem tud whistezni!“ Várjon gróf Károlyi Gyula tud-e whistezni — ez az illetéktelen, ide nem tartozó kérdés vetődött fel bennem, amikor olyan halkan, hogy nem is a szavak, de maga a hang leplezte a gondolatokat, be­terjesztett valamit , hogy mit, csak majd csak az újságból fogom megtudni. Aztán le­ült és maga elé nézett, látszólag unalommal hallgatta végig Buchinger valóban fontos és sürgős napirendi indítványát, amelyben a főváros választójogi határozatának tárgyalá­sát követelte. Vájjon tud-e whistezni vagy leg­alább tarokkozni, ahogy például Tisza Kál­mán tudott? Még mindig nem tudja bizonyo­san senki, hogy a szenvtelenség, halkság, zavartalanság unalom és fölény-e, vagy pedig olyan nagyfokú önbizalom, amely nem tartja érdemesnek, hogy minden szívé­­szóra szenvedélyeit szabadjára eressze. Aki így mozog, ilyen egyenletes, öreguras ki­mértséggel s aki ilyen szűkszavú s ennyire nem erőlteti magát, arról fel lehet tenni, hogy mindent tud, de nem tartja fontos­nak, hogy ezt tudják róla — de fel lehet tenni róla azt is, hogy túlzott tisztességből nem akar érdemben hozzászólni olyan kér­désekhez, amelyekről nincs kikristályoso­dott véleménye. Még mindig nem tudjuk, hogy tud-e whistezni, illetve tarokkozni s a tarokkon kívül tudja-e még azt is, amit Tisza Kálmán tudott? A mai parlamenti ülés erre sem adott választ, semmire sem adott választ A mai parlamenti ülés szürke volt, szürke ülés ru­tinos háborgással, rutinos többségi fölény­­nyel, rutinos folyosói viccekkel. A terem­szolgák közben egyes képviselőknek titok­zatos cédulákat kézbesítettek, amelyeket ol­­vasatlanul zsebregyűrtek s a karzaton azt hitték, hogy ezeken a cédulákon közlik ve­lük azt, ami nem mondódott el. A diplomata­páholy zsúfolt volt — de a Tardieu-terv nem került szóba s különben is, a diploma­ták nem értenek magyarul. Aminthogy a parlament lassan-lassan kezd egy olyan ma­gyar nyelvet bszélni, amelyet a kívül ma­radt magyarok is egyre nehezebben ér­tenek .. • Zsolt Béla ­­atonfenyvesen villatelkek pályaudvarnál 60 havi részlétre. »­­;Szabó Antal, Nagykanizsa a Jouo net szerdáin összeül Londonban a négy nagy­hatalom Duna-konferenciáin Brüning és Tardieu nem vesznek részt a konferencián Londoni hivatalos jelentés szerint az angol külügyi hivatal jelenti, hogy a dunai államok kérdéseire vonatkozó négyhatalmi konferenciát jövő hét közepén Londonban tartják meg. A Reuter-iroda mérvadó helyről úgy ér­tesül, hogy a konferenciát az angol kormány kez­deményezte. Beavatott berlini körökben azt mondják, hogy a négyhatalmi konferencia időpontja, amelyet a londoni hivatalos jelentés a jövő hét közepében jelöl meg, szerda, április 6-a. Most már bizonyosra vehető, hogy Németország részéről Bülow államtitkár vesz részt a megbeszélésen, amelynek természetszerűen egyelőre csak előzetes konferencia jellege van. Párizsi jelentés szerint a beavatott fran­cia politikai körökben most már valószínű­nek tartják, hogy Flandin pénzügyminiszter, aki tudvalévően Tardieuvel együtt utazik Londonba, Tardieu visszautazása után is az angol fővárosban marad és részt vesz az angol —német—olasz megbeszélésekben. Tardieu maga a küszöbönálló francia vá­lasztási kampány miatt két napnál többet nem tölthet Londonban, épúgy, mint ahogy Brüning kancellár sem hagyhatja el egyelőre, Berlint és éppen ezért Tardieu helyett Flandin kép­viseli majd Franciaországot a négy nagy­hatalom dunai konferenciáján. Párizsban egyébként most már azt is belátták, hogy a francia kormány kissé elsiette a dolgokat, amikor kiprovokálta Tardieu és MacDonald londoni találkozását a problémában érdekelt másik két nagyhatalom kizárásával. A félhivatalos Temps azt írja csütörtöki számában, hogy Tardieu és MacDonald nem a négy nagyhatalom konferenciáját akarják előkészíteni Londonban, hanem kizárólag az Angliát és Franciaországot érdeklő kérdéseket vitatják meg általános keretek között. A vasárnap­ hétfői angol—francia tanács­kozásokon — hivatalos jelentés szerint — Tardicon és MacDonaldon kívül Flandin francia pénzügyminiszter, Neville Chamber­lain angol pénzügyminiszter, Sir John Simon angol külügyminiszter és Runciman angol kereskedelmi miniszter vesznek részt. A londoni angol—francia értekezlet előkészí­téseképpen csütörtökön egyébként már élénk diplomáciai tárgyalások folytak az angol fővárosban. A román pénzügyme­­iniszter a dunai szövetségt­ől Bukarestből jelentik. Argetoianu pénz­ügyminiszter csütörtökön délután a parla­mentben a Farcr­eu-tervezettel kapcsolatban a következőket jelentette ki: — Szükségesnek tartom, hogy néhány szóval leszögezzem álláspontunkat az úgy­nevezett Tardieu-tervezet kérdésében. A kormányt támadták a lapokban, hogy nem közli a közvéleménnyel a kérdés állását és nem ad hivatalos nyilatkozatot a dunai államok gazdasági újjáépítésének terveze­tére vonatkozóan. Hogy a kormány eddig ebben a kérdésben nem nyilatkozott, az azért volt, mert nem érkezett el erre a pil­lanat. A Duna medencéjében fekvő orszá­gok új gazdasági orientációjának kérdése, kapcsolatban az egész Európa gazdasági normalizálását célzó kísérlettel, nem olyan egyszerű probléma. A kívánt cél elérésére hosszas előké­szítő munkálatok szükségesek. Kimondották, hogy a Duna medencéjében lévő államoknak össze kell ülniök és meg kell érteniük egymást. Milyen kérdésben értsék meg egymást? A dunai országok mezőgazdasági szempontból gabonát eladó államok, következéskép mielőtt az eladó államok, vagyis a gabonát exportáló orszá­gok egymást megértenék, szükséges, hogy egyetértsenek a gabonát vásárló or­szágok. Ezek pedig a nyugati nagyhatalmak. Mielőtt felvenniük a kapcsolatot a gabona­­kivitelnél érdekelt többi állammal, látnunk kell az importáló államok egymás közti megegyezését. Ezeknek az országoknak azonban nagy és nehéz problémáik vannak, amelyeket meg kell oldani, minthogy ezek az országok nemcsak gabonát importáló, hanem ipar­cikkeket exportáló országok is. Gazdasági téren ugyanis nem szabad nagy illúziókat táplálnunk a helyzet javu­lására nézve. Mégis azt hiszem, sokat le­het tenni pénzügyi téren, ahol nincsenek kizárva rövidlejáratú kölcsönműveletek, sőt hosszabb lejáratú hitelműveletek, vala­mint a követelések revíziói, a törlesztések újraszámítása, sőt adósságleszállítások sem. Annak a hitemnek adok kifejezést, hogy a nyugati államok segítségül jöhetnek a középeurópai államoknak és ennek a segít­ségnek mi is részesei lehetünk szilárd ala­pon álló pénzügyi viszonyainkra való te­kintettel. Igaz ugyan, hogy szegények va­gyunk és hátralékban vagyunk a tisztviselői fize­tésekkel, de a külföldi adósságok kér­désében normális a helyzet. Igazán nem lehet azt állítani, hogy Ro­mánia nem fizeti adósságait? Az összes pártok helyeselték a pénzügy­­miniszter fejtegetéseit. Édes, mazsolás B­RUCHES a régi kiváló minőségben FREUND CUKRÁSZDA kizárólag Nagymező ucca 10 Tivoli-mozi mellett. Telefon: 35-1-78 1932 április 9. 3 H-Sz eztetem iss megszűnik. usz tavaszi külön. . i­gvirom.m harisnyák és a legjobb kesztyűk mégis nálam kaphatók. 5SE* BRAUIYIAMI Nagy választék. VÖRÖSMARTY TÉR. ______________| Felhős, enyhe idő, később hősüllyedés A Meteorológiai Intézet jelenti március 31-én este 10 órakor. Közép-Európában a tartós déli légáramlatokkal erősebb felmele­gedés és nagyobb esőzés párosult, amellyel kapcsolatban helyenként felléptek az első tavaszi zivatarok. Az óceán északi tájairól jövő hideg légtömegek immár egész Angliát elárasztották. Hazánkban a délelőtt a Dunántúlon szin­tén megindult erősebb felmelegedés a köd oszlása után a nap folyamán kiterjeszkedett az egész országra. A nyugati határszélen 16 —18, keleten 10 foknyi hőmérsékletet mér­­tek. Az időjárás egyébként túlnyomóan bo­rult maradt. Várható időjárás a következő 24 órára. Felhős és még enyhe idő, nyugatról terjesz­kedő esőhajlam. Távolabbi kilátás: Két-három napon belül a hőmérséklet süllyedése valószínű. F­ogoly zendülés a malagai fogházban Malagából jelentik. Az itteni fogházban őrzött foglyok fellázadtak. Két fogházőrt túszként lezártak és kísérletet tettek az épü­letek felgyújtására. A csendőrök kénytelenek voltak a katonaság támogatását igénybe­venni. A katonák fegyverüket használták, mire a zendülők megadták magukat. Egy fogoly megsebesült. A kivonult tűzoltók ha­­marosan eloltották a tüzet. A foglyok kijelentették a kormányzó előtt, hogy mozgalmukkal a rossz koszt ellen akartak tiltakozni. A kormányzó megígérte a koszt megjavítását. Újra kísért Párizsban a színházi mozisztrájk Párizsból jelentik: A színházak, mozik és mulatóhelyek sztrájkja újból fenyeget és pedig azért, mert a kamara pénzügyi bizott­sága a kormány által ajánlott rendszabályo­kat, főleg a moziknak nyújtandó 12 millió frankos hitelt, nem tartja célravezetőnek és inkább hajlandó arra, hogy a mozgóképszín­házak adóját is csökkentse. Ezen felbáto­rodva, a mozgóképszínházak igazgatói ulti­­mátumot intéztek a kormányhoz, amelyben bejelentik, hogy az esetben, ha követelései­ket nem teljesítik, előadásaikat április 5-ével beszüntetik. A pénzügyi bizottság a párizsi Nagyopera büdséjét 3 millió frankkal emelte és ezzel részben teljesítette Ronché igazgató kívánságait. A miniszterelnök a Nemzetközi Vásár jelentőségéről Gróf Károlyi Gyula miniszterelnök a követ­kező nyilatkozatot tette a Magyar Távirati Iroda munkatársa előtt: " A huszonhét évre visszatekintő budapesti árumintavásár immár igazán nélkülözhetetlen tényezője a magyar gyáripar, mezőgazdasági ipar és kézműipar, továbbá a balneológiai és idegenforgalmi intézmények propagandájának, amelyre most, amikor a nemzetközi áruforga­lom elé tornyosuló akadályok Magyarország exportját is megnehezítik, az eddiginél is na­gyobb szükség van. A magyar termelés szívós­ságának és fejlettségének olyan demonstrálása, amilyennek a küszöbönálló Budapesti Nemzet­közi Vásár ígérkezik, ahhoz is elengedhetetle­­nül fontos eszköz, hogy gazdasági életünk ele­ven erejét a világgazdasági helyzet javulásának idejére töretlenül megőrizzük.

Next