Magyar Hirlap, 1932. május (42. évfolyam, 96-119. szám)
1932-05-01 / 96. szám
[Vasárnapi Első gazdáim írta: MÓRA FERENC A kiadót Engel Lajosnak hívták. Pirosképű, szélesvállú, keménykötésű ember volt, súlyban alighanem lenyomta volna az egész szerkesztőséget. Nagy, kék szeme, amelyből később annyiszor fénylett rám baráti melegség, határozottan hűvös tárgyilagossággal mérő, késte végig keszeg filozopter-vállamat és sápadt arcomat. Recsegő őrmester hangjából se érzett ki valami különös elragadtatottság. — Hány éves ön? ■— Huszonhárom leszek a nyáron. — Kocsmás ember? — Nem, kérem. — Hm. De hazafi, ugye? — Ó, dehogy! — tiltakoztam ijedten, mint félegyházi születés. Minálunk, kiskunok közt, ha valakire azt mondták, hogy „nagy hazafi“, az annyit jelentett, hogy annak az útjából ki kell térni, mert az részeges, kötözködős, bicskához kapkodó ember. A kiadó kövérkés arca egyre jobban elborult. — Hát, kérem, akkor hogy jár maga a népkörökbe riportot csinálni és éltetni a negyvennyolcat? A bürgepaprikást szereti-e? — Inkább csak a krumpliját. Jövendőbeli gazdám úgy legyintett, mint a tanár szokott, mikor az utolsó kérdést adja föl a szekundás gyereknek. — De, remélem, legalább nem feleséges ember? — Nem — ráztam a fejemet és először gyakoroltam tudatosan az elhallgatás művészetét. Nem szóltam arról, hogy öt esztendeje vőlegény vagyok. A kiadó komorsága enyhült egy kicsit. A papírkereskedelmi polcok tintásüvegei és a bolti kisasszonyok szemei is fölcsillantak. No, mégse olyan egészen elveszett ember ez, lehet még ebből gálickő. — Hát nem bánom, akkor fölveszem önt — szánta el magát a kiadó minden lelkesedés nélkül — és kilépvén a bolti pult mögül, átdobogott a kiadói rács mögé. — És mik az igényei? — Hogy tetszik érteni? — riadtam meg. Soha senki nem érdeklődött még az igényeim felől. — Ej, hát mi fizetést kíván? Nem volt semmi kialakult véleményem. Egy kicsit dadogva feleltem. — Nem tudom, kérem szépen. Ami fizetést kezdő újságírónak adni szoktak. A kiadó mosolyogva biccentett. De a mosolygásban némi szánalom lappangott. Olyan, amilyennel az együgyű embereket szokás honorálni. — Száz korona, kérem. Most úgyis elseje van, min gyárt föl is veheti a kerek száz koronát. Fizesse ki, Szerénke. Szerénke, az áldott, aki harminc év után is tanúságot tehet mellettem, kincstárosa volt az Engel-birodalomnak s már nyitotta is a kasszát. Én azonban megszólaltam, most először kérdezés nélkül. Az ijedtség hozta meg a szavamat. Kérem, ne tessék engem előre kifizetni. Halálos csönd támadt. Ilyen kijelentés még kiadóhivatalban el nem hangzott. (Hiszen éppen ezért kell Szerénkét tanúnak idéznem.) — Nem értem — meredt rám a kiadó. — Önnek nem kell fizetés? — Előre nem kell, kérem. Én még sohasem voltam szerkesztőségben. Újságírót se láttam közelről. Hátha nem fogok beválni? Miből fizetem én akkor vissza a pénzt? Engel úr vállat vont. — Ahogy akarja. De hát miből él a jövő elsejéig? Föltéve, hogy addig itt marad. A hangjából nem nagyon érzett ki ez a föltevés, de azért tudomásul vette a büszke választ, hogy el vagyok látva pénzzel. (Szerencsére nem kérdezte meg, mennyivel.) — Akkor menjen, mutatkozzon be a szerkesztő úrnak. Én majd bejelentem neki telefonon. A bejelentés utolsó szavait már a küszöbről hallottam: — A fene tudja. Nagyon élhetetlennek nézem. Május elseje volt, gyönyörű napos nap, még akkor nem „építette le“ a tavaszt a természet. Dugonics szobra körül a pázsit aranylott a pitypangtól s a templomtér felől szinte gomolygott az orgonák szaga. De engem a hideg rázott a napsütésben, mikor a jövőmre gondoltam. Nem arra, hogy mi lesz harminc év múlva, hanem hogy mi lesz tíz perc múlva, mikor a szerkesztő előtt fogok állni. (Itt azután megint Szerénke kell tanúnak. De erre kell csak igazán! Mikor kitelt az első hónapom, nem száz korona bért fizetett a gazdám, hanem száztizet.) ♦ A szerkesztőm Békefi Antal volt, Békefi Lacinak az apja. Nagyszívű és nagytalentumú ember, írónak is, költőnek is kvalitás — az Eltörött a hegedűm szövegét ő csinálta Dankónak —, a nevelő szerkesztők kivesző fajának legkülönbje, de nekem mégis legfelejthetetlenebb embernek. Rossz tüdeje volt szegénynek, ki is köhögte időnap előtt, de azért szép férfi volt még abban az időben. Bródy Sándor-fejű, lobogós nyakkendőjű és ideges mozgású. — Isten hozta, Isten hozta — csillant rám a meleg barna szeme és én belőlem egyszerre kiállt a félsz.Később tudtam meg, hogy rosszkor mentem. Kéziratpapír volt előtte, de nem betűket rótt rá, hanem számokat. Már megint fölbillent a háztartása egyensúlya. Minden elsején, a kínai hieroglifákban egy marék rizs jelképezi a boldogságot, az egyiptomiakban egy csokor rózsa. Az ő élete egyiptomi hieroglifákban volt megírva. — Hát mit fog maga nekünk írni, barátom? — mosolygott rám. — Szép verseket, ugy-e? Csak, tudja, az csak vasárnapra való s a „Szegedi Napló“ hétköznap is megjelenik, fene egye meg. Mi hasznát vehetem én magának? Engem magamat is meglepett, amilyen bátran feleltem. — Majd ütöm a rendőrséget, mint a pesti újságírók. Az a Mihaszna András korszak volt a sajtóban; a kezdő újságíró úgy rágta a rendőrséget, mint a gyerek, mikor fogzik, a violagyökeret. — Nagyszerű — nevette el magát Békefi szerkesztő úr s összevillant a szeme a legmeghittebb emberéével, Balla Jenőével, aki ma a szegedi újságírók nesztora. Az első kolléga volt, akivel összeismerkedtem s igen megcsodáltam, mert nagyon szép tavaszi kabátja volt. (Nekem nem volt nem szép se.) Mit szólsz hozzá, öreg? — Nagyon eredeti ötlet — kacsintott a kolléga. — No, majd holnap fölviszem a főkapitány úrhoz — nyújtotta a kezét a szerkesztőm —, addig is gyűjtsön szegedi impressziókat. Másnap csakugyan föl is vitt a rendőrségre s bemutatott egy nagy, derék úriembernek, aki a főkapitányi méltóságot viselte s annak megfelelő tajtékpipát lógatott a szájában. — No, gyújtson rá, öcsém — tessékelt be a nagyúr egy börzsönyébe s nekem is a számba nyomott egy tajték-füstölőt. — Sebők Zsiga is ebből pipált még az elődöm idejében, de az nagyon keves ember volt, nem győzte szusszal. Aztán elkezdett anekdotázni a régi világról s harmadszor tolta elém a dohányos börböncét, mire Békefi idejét látta az elvonulásnak. — No, hát üti-e, fiam? — nevetett rám a folyosón. — Kicsodát, kérem? — Hát a rendőrséget! Ahogy tervezte. Nem, dehogy, inkább mindjárt leléptem volna a pályáról, minthogy ennek az embernek a pipája ízét megkeserítsem. — Tudtam én azt — integetett Békefi. — Sebők Zsiga is így járt a rendőrséggel. Muszáj lesz magának más szakmát keresni. A közigazgatási riportban állapodtunk meg. Egyrészt mert abban az élhetetlen ember is el tud horgászni, másrészt meg, mert az leghamarább kigyógyítja a lírai költőt a versírásból. *" A közigazgatáson kívül engem bíztak meg az Olimpusz söprögetésével is. Nekem jutott az a szolgai munka, amit a nálam egy hónappal tekintélyesebb kollégák már nem vállaltak. Nekem kellett meggyújtani minden este a szerkesztőségi gázlámpát és nekem kellett a beküldött versekre szerkesztői üzenetet csinálni. Nem nehéz munka volt. Már nem a lámpagyújtás, mert azzal mindig megégettem az ujjamat mind a két balkezemen, hanem a versbírálat nem volt nehéz. Sablon szerint ment, szerkesztői utasításra. A forma változott, de a lényeg mindig ez volt: — Sajnálatunkra, a mi lapunk mértékét nem üti meg. Tessék a „Szegedi Híradódhoz beküldeni. Fölösleges mondanom, hogy a Híradó a kormánypárti konkurrens lap volt, így csináltam én a reklámot egész pünkösdig a hatvanhetes laptársnak, amikor váratlan rangemelésben részesültem. A szerkesztő úr letett az asztalomra egy pesti verskötetet. — Nézze, fiam, ezek nagyon rossz versek, ne olvassa el őket, mert akkor nem tud eleget tenni a kötelességének. Tudniillik önnek az a kötelessége, hogy erről a kötetről gyönyörű tárcát írjon és fogjon rá a költőre minden szépet. Tudja, nagyon hiú ember és rokona a kiadónak. Persze azért belenéztem a kötetbe és láttam, hogy a" szerkesztő úr nagyon szépítette a dolgot. A versek nem egyszerűen rosszak voltak, hanem kriminálisak és ha Apolló még érvényben lett volna 1902-ben, akkor statabialiter megnyúzta volna Marsyast, tekintet nélkül a kiadóhoz való rokoni viszonyára. Egy szóval, nagyon nehéz, de nagyon szép feladathoz jutottam s azt hiszem, sikeresen meg is oldottam. Hatlábas tárcát írtam Marsyasról s úgy felmagasztaltam, ahogy csak harminc éve garázdálkodó írókat szoktak csúffá tenni a jubileumuk napján. A szerkesztő úr kefelevonatban olvasta el kínszenvedésem termékét s már az első bekezdés után azt mondta: „bravó!“ Aztán minden bekezdés után brávózott s csak a végén vakarta meg a füle tövét. Ott, ahol kimondtam a határozatot, hogy ilyen szép szonetteket nem írtak Petrarca óta. — Ez nem egészen helyes — tűnődött a szerkesztő úr. — Ugye, sokallani tetszik? — szégyellem el magam. — Ördögöt, kevesellem. Mondom, hogy a költő igen érzékeny ember. Hanem talán így csináljuk, ni. Azzal kihúzta Petrarcát és beírta helyette Horatiust. — Így ni, azt hiszem, ez megfelel. Nézzük csak! „Ilyen szép szonetteket nem írtak Horatius óta.“ Ez már döfi. — De szerkesztő úr — szólaltam meg félve —, Horatius nem írt szonetteket. — Ugyan ne izéljen mindig, fiam — vonta össze Békefi a szemöldökét. — Szokjon már le erről a tanáros szőrszálhasogatásról! Azt legfeljebb Horatius tudja, írt-e ő szonetteket, vagy nem? Hátha maga csak azért nem tud róluk. wiAGKVjn HÍRLAP 11932 május 1. 3 MINDEN EDDIGIT FELÜLMÚL mely úgy hat mint az évad szenzációja. Saját érdekében őrizze meg előnyös ajánlatunkat, melyet Csak ezen egy alkalommal közlünk ! Női ruhaanyagok ! Fehérneműanyagok : Férfiruhaanyagok stb. Monditiflselvimek, megbíz- Nansy uk, svájci, legpri- Bnurette, selyemszálak- 1 flo habo minőség, tuplos mintákban 100 mább minőség, összes színek- 100 kút, prima minőségben ratr. P 1-IU is .. ............................mtr. P I.CU ben................... .......... mtr. P 1-vU Vlnsászi vetek, szavatolt mi-Ruhariosz-vászon, la mi- Thál-Lambre, női fehérje- 101 nőség, divat mintásban, 140 cm. fl00 nőségben, összes divatszinek- 10/1 mitekre, összes szinekben mtr. P MJU széles.................................mtr. P ‘»■tü ben..................................mtr. P I.ÍH „Tropical“ Crepp-Osford, Pejachevich gabardin Ruha-panama, legmegbiz ló minőség, divatszinekben 1 0 1 legnehezebb minőségben, az c 00 hatóbb minőség, színtartó dt- 1 (10 .................................. mtr- P I.OU összes színekben. 140cm. mtr. P vatszinekben...............mtr. P I.**0 Angol Ing-Oxfordok fis Double Clothpaplan, kez-Selyem-honrette, nehéz mi zephirek, legújabb minák- 100 zel varva, komplett méretek- 1 c on röségben, szenzációs szinek- 100 ban....................................mtr. P I-0II ben ................. drb P Itl.llI ben................................. mtr. P 1.30 Angol ing-pouplinok, se- Frottler-törUlkbztik fis lepe-Ruplon-Chanting, legnelyemlénnyel,legdivatosabb min- O 10 dök. minden kivitelben a legolcsóbb mesebb minőség, szenzációs 0 00 fokban.. .....................mtr. P t.la árakon színekben .............mtr. P U.30 Eredeti „David & John Ander- FUggiinganyagok, n.m. Ettaminok, Toul-de-Solá,tisztahernyóser 00 sen“ Ad. Glasgow, inganyagainak Toussorok, valamint grenadinok sima Ivem, művészi színekben mtr. P u.0U legolcsóbb beszerzési forrása, és művészi mintákkal, úgy a lenti, mint a többi összes cikkeinket is kicsinyben is nagybani árakon hozzuk forgalomba. ír A] V ■ RT nprivriirnris textil-, divat- és vászonáruk nagykereskedése nfllllöN I I I V I K I St Bildapest V., Sas utca 23 ^ LJU 111 A U LI i. I UKLJU Egyéni figyelmes kiszolgálási—Postai szétküldési osztály1 KÖLTÖZKÖDIK? 1 kg parkettbeeresztő-viasz, japán .......................................48 P 1 doboz Vi kg Crystal-parkettpaszta .......................................78 P 1 drb 11 soros parkettkefe . 1.56 P 1 drb szőnyegkefe .....82 P 1 drb kis súrolókefe .....20 P 1 1 drb 0-ás partvis.......................1.78 P 1 1 kg mosószóda ......18 P 1 drb Izsák háziszappan . . ..38 P 1 kg mosópor (ammóniák) ..40 P 1 kg keményítő.............................68 P 1 kg brunolin...........................1.20 P 1 kg fehér vagy szürke olajfesték ......................................1.20 P 1 kg szines olajfesték (nem különleges szinek).......................1.10 P (Hajfestékek, doboz nélkül: 1 kg zománcfesték, középminőség ......................................2.— P 1 kg padlólakk, középminőség 2.mm P 1 I. denaturált szesz 90%-os.78 P Izsák József r.-t. Vegyészeti gyár Budapest,., Pozsonyi-ut 31. fiút, 908-21-22-23 Az ország legnagyobb festákkereskedelmi vállalata FIÓKÜZLETEK: 1., Horthy Miklós-út 16 VII., Király-utca 69. 1., Krisztina-körut 147. VII., Dob-utca 20. 11., Csalogány-utca 60. VII., Dohány-utca 96. III. , Flórián-tér 1. VII., Nefelejts-utca 38. IV. , Ferenc József rak- VII., Hajtsár-út 36. Part 1- VII., Thököly-út 14. V., Deák Ferenc-tér 1. VIII., Baross utca 86. V. , Váci út 4. VIII., Népszínház-utca 28. VI. , Nagymező-utca 23. Ix- Ferenc-körút 8. VI., Szondy-utca 23. IX. Ilői-út 63. VI., Hungária-körút 67 .: Belső Jászberényi-út 8 ÚJPEST: István-tér 6. KISPEST:Hiffi út 113. KISBÁNYA: Belső Jászberényi-út 8. DEBRECEN: Csapó utca 17. PÉCS: Széchenyi-tér 8. SZÓS.NDK: Kossuth-tér 8 NYIREGYHAZA: Zrínyi Ilona utca 5. KECSKEMÉT (alakulóban) A vidéki fiókoknál a fuvarköltséget felszámítjuk é mummi") a világhírű filmszínész is azt mondta, hogy eddig a ríPYJAMÁTés Ws legjobb FEHéRttElELLEHET GÁL $3 fehérnemű-specialistától Károly körút 3