Magyar Hirlap, 1932. október (42. évfolyam, 221-246. szám)

1932-10-26 / 242. szám

6­­932 október 56. MIDTAo J Ve­rtra. Kétféle magyar tánc Falun voltam s elmentem a táncba. A tánc egy útranéző szerencsétlen házban volt. Szerencsétlen, mert a házak társadal­mában még napszámos is alig lehetett volna. Különben rokonszenves és jókedvű ház volt, amolyan bohém építmény, aki szívesen dáridózik az ifjúsággal. Magyarok és románok vegyesen táncol­tak. Katonát is láttam, nem egyet. Ezeket a nadrágjukról ismertem meg, mert a zub­bonyt öregasszonyok tartották a falak men­tén. De nem kisebb élvezettel, mint a leá­n­yok a zubbonyba valót. A zenekart egy hegedűs és egy klánozás alkotta, de olyan eredménnyel, mintha ők ketten hatan lettek volna. Csárdást roptak folytonosan. Ez jó tánc magyarnak és románnak egyaránt, mert a mozgásnak tág teret enged s közben a fehérnépet is­­így lehet térengetni, ahogy éppen jól esik. A rigmus gyakran rügyeket vetett, rikó­­zottak is egy-egy pirosat. Egy félóra múlva már inkább neveztem erős munkának, mint táncnak. Munkának, amit befűtve, porban, bűzben és izzadság­ban valami ki nem deríthető hátsó gondo­lattal végeztek. De mit szaporítsam a szót: olyan volt az egész, mint Móricz Zsigmond. Innét elmenőben meghívást kaptam az Ütőn. Érett és közvetlen nő hívott meg egy másik mulatságba. Jobb világot látott, má­­rtányos úriházba. Virágos kerten mentünk keresztül, fiatal éjszakai időben. Bent már javában rúgták a táncot, amikor beléptem. Tiszteletemre abbahagyták rögtön, pedig jobban szerették a táncot, mint az írót. Kér­tem is őket, hogy folytassák. — Én is jövök, csak levetem a kabáto­mat — mondtam. A falu esze volt itt mulatóban: pap, tanító, jegyző, birtokos, postás, ezeknek lányaik és fiaik. Mind szerfelett kedves emberek. Ro­mánok is voltak, elismert egyetértésben a magyarokkal, de azért külön húzódtak, ami­kor az asztaloknál hideg sülteket kellett tenni. Idő múltával magam is körülnéztem, hogy kit kérhetnék fel egy táncra. Sok ked­ves nő volt, de gondoltam,­ hogy én inkább egy szebbet választok, mert kedvesnek én magam is elég kedves vagyok. Találtam is egy kékruhást. Jóidomú és élvezetes lány­nak látszott. Tetszett nekem. Könnyelmű voltam s ezt meg is mondtam neki. Erre megkérdezte a nevemet, amit én nem mond­tam meg, pedig ő tudta. Aztán kijelentette, hogy én sem vagyok különb, mint a többi. Buta lány volt, mert még azt sem tudta, hogy az ember mindjárt különb a többinél, ha tetszik neki valaki. Szomorú voltam, de tovább táncoltam Amikor jobban meg-megfogtam, a szomorú­ságom engedett valamit. A hézagok alatt a­­ többieket figyeltem: hervadtak és csene­­vészek voltak, kivált a lányok. Úgy mozog­tak, mint egy összezavart keserű élet jel­képei, mint jövőtlen figurák, mint az erő és egészség árvái. De mit szaporítsam a szót: olyan volt az egész, mint Szabó Dezső. Amikor hajnal felé eljöttem, a virágos­kertben a halállal és az ördöggel találkoz­tam. — Honnét jönnek maguk? — kérdeztem. — Mi a másik táncból, ahonnét kidob­tak — mondták. Aztán szimatolni­­kezdtek és falánk jó­kedvvel megindultak be a házba. Tamási Áron (Kolozsvár) ♦ Felmentettek Bécsben egy valutaü­zérkedéssel vádolt bankárt Bécsből jelentik. A vegyes esküdtbírósági tanács előtt kedden vonták felelősségre Knoll Frigyes bankárt a devizarendelet át­hágásáért. A bankár a zugkereskedelemb­en szerzett valutákat használt fel bevásárlás céljaira. A bíróság a bankárt felmentette azzal az indokolásal, hogy megszerezte ugyan a valutákat, de nem üzérkedett velük. Két év alatt harmadszor függesztették fel Pest­erzsébet pénzügyi tanácsnokot Két évvel ezelőtt számos feljelentés alap­ján több városi főtisztviselő ellen fegyelmi vizsgálat indult Pestszenterzsébeten. Szántó Samu pénzügyi tanácsnokot hivatali vissza­élésekkel vádolták meg. Az a ispán fel­függesztené állásától a pénzügyi tanácsno­kot, majd néhány hónap múlva — miután a vizsgálat során csak hivatali mulasztáso­kat állapítottak meg — visszahelyezték hi­vatalába. Múlt évben fizetésképtelen lett a Pest­vidéki Divatáruház Rt., melynek Szántó Samu tanácsnok volt az igazgatója. Bűnügy lett a fizetésképtelenségből. Pestszenterzsébet pénzügyi tanácsnoka ellen csalárd bukás és okirathamisítás címén tettek feljelentést. Az ügyészség vádiratot adott ki a tanácsnok ellen. Erdélyi Lóránt alispán ekkor masél­­ízben függesztette fel hivatali állásától a vád alá helyezett főtisztviselőt. A vizsgálat során heteken át letartóztatásban volt Szántó Samu. A pestvidéki törvényszék a Pestvidéki Divatáruház bűnügyében felmen­tette a tanácsnokot és ez az ítélet jogerős lett. A bűnügy befejezésével tisztázódott Szántó szerepe, aki valóban részt vett az üzleti vál­lalkozásban és olyan súlyos anyagi veszte­séget szenvedett, hogy végül is vagyontalan­sági esküt tett. A felmentéssel kapcsolatban most várták a pénzügyi tanácsnok rehabili­tálását és állásába történő visszahelyezését Kedden délelőtt váratlan fordulat történt Szántó Samu pénzügyi tanácsnok fegyelmi ügyében. Pest megye alispánja ugyanis hi­vatalos átiratban értesítette Pestszenterzsé­bet polgármesteri hivatalát hogy dr Balogh Géza vármegyei főügyész vizsgálóbiztosnak az elrendelt fegyelmi ügyben tett jelentése alapján elrendeli Szántó tanácsnoknak hiva­tali állásától való felfüggesztését, mert a vizsgálat szerint üzleti vállalkozásban vett részt. Ily módon két év alatt harmadszor függesztették fel Pestszenterzsébet pénzügyi tanácsnokát. Nem sikerült elárverezni a Gutenberg-cég százhatvanezer könyvét Az Eterna Ipari és Kereskedelmi Rt. Ló­­nyay utcai helyiségében kedden este rend­kívül érdekes árverésre gyűltek össze. A hi­telezők egész sora kérte az árverést a Guten­berg könyvkiadóvállalatnak a részvénytársa­ságnál elfekvő könyvkészlete ellen. is ingyen** könyvek tömege Ezzel a lépéssel szomorú befejező akkord­hoz érkezett egy annak idején óriási reklám­mal és programmal indult vállalkozás sorsa. Néhány évvel ezelőtt telepedett le Budapes­ten a dániai Christensen és Társa cég, amely ekkor már Európának több országában százezres példányokban hozta kiadványait forgalomba. A vállalat technikája az volt, hogy oldalas hirdetésekben ingyenkönyveket helyezett kilátásba a jelentkezőknek; amikor azonban az igénylők előálltak, kiderült, hogy az „ingyen“-könyvek is pénzbe kerülnek — kezelési és hirdetési díj fejében kellett ezeket az összegeket fizetni —, másrészt pe­dig ezek rendkívül silány kiállítású, rotációs­­papirosra nyomott füzetek. Akik ezzel a ki­állítással nem voltak megelégedve, azok szá­mára jobb kiadás is készült — azonban ter­mészetesen már lényegesen magasabb áron. Itt vélte a Gutenberg kiadóvállalat meg­találni a maga számítását. Perek lavinája Eleinte minden rendben is ment és a Christensen cég egymásután forgalomba hozta Zola, Dumas, Tolsztoj és Dickens összegyűjtött műveit, sőt új magyar lexikon kiadásába is kezdett. Ezt azután már a régi magyar könyvkiadóvállalatok is megsokall­ták és tisztességtelen verseny címén egymás­után pert indítottak a Dániából érkezett cég ellen. A bíróság marasztaló ítéleteket hozott: az „ingyen" hirdetéseket betiltotta és ezzel a Gutenberg-kiadó­­magyarországi működé­sét majdnem teljesen megbénította. Chris­­tensenéket ez a baleset meglehetősen elked­vetlenítette, a vállalatból ki is vonultak és helyüket különböző más érdekeltségeknek engedték át. Ez azonban már a vég kezdete volt. Gu­­­tenbergék üzletköre semmivé zsugorodott, már csak azért is, mert időközben a magyar könyvpiacon is beköszöntött az általános olcsóbbodási folyamat, amely az övékénél alacsonyabb árakat produkált. Másrészt le­hetetlennek látszott a vállalat túlméretezett adminisztrációját egyik napról a másikra lebontani. A kiadások alig csökkentek, a bevétel viszont megszűnt, a vég nem lehe­tett kétséges. A hitelezők türelmetlenkedni kezdtek, foglalások következtek és ezeknek során vették zár alá az Eterna Rt.-nál lévő készleteket. Az Eterna maga is áldozata az ügynek, mert ő végezte a vállalat számára a könyv­kötési munkákat. Éveken át száz- és száz­ezres forgalmat bonyolított le, végül azon­ban súlyosan ráfizetett. , Százhatvanezer könyv Ilyen előzmények után gyűltek össze kedd este a magyar kiadók és könyvkereskedők megbízottai, valamint — természetesen — az árverési hiénák, hogy a lefoglalt száz­hatvanezer kötetnyi könyv sorsáról döntse­nek. Rettenetes tömeg ez, főleg ha meggon­doljuk, hogy legnagyobb részük ívalakban becsomagolva — úgynevezett krúdában — feküdt a vállalat pincéjében. Csakhamar ki­derült, hogy az árverésnek elháríthatatlan akadályai vannak: egyetlen tételt nem lehe­tett a helyiségek zegzugos folyosóin meg­találni, másrészt pedig senki sem volt haj­landó vállalni a felelősséget azért, hogy a jegyzőkönyvben szereplő tételek valóban meg is vannak. Hanvai Rezső kirendelt bí­rósági szakértő pedig bejelentette, hogy a maga részéről szintén képtelen megállapí­tani, vájjon az előzetes becslés alapján hat­vanezer pengőre értékelt állomány mennyi­ben reális Kiderült az is, hogy jó néhány munka csonka: a Nevető ember-nek hiány­zott a harmadik, a Karenina Atvid-nak a második kötete, így azután valóban kétes­nek látszott, hogy mennyit érnek az olyas­fajta tételek, mint például „cb.200 kötet Tolsztoj-regény fűzve“­­— ami között akad­hattak teljes és hiányos munkák egyaránt. Az árverés meghiúsul Az összegyűlt árverezők nagy részének zajos elégedetlenkedése közben ekkor a végrehajtó kijelentette, hogy az árverést meghiúsultnak jelenti ki és annak folytatá­sát későbbi időpontra halasztja. Addig pe­dig az­ árverezők gondoskodjanak arról, hogy a könyvkészletet külön csoportosítva hozzáférhetővé tegyék. Ekkor az az ötlet is fölmerült, hogy a bíróságtól kérni fogják az engedélyt arra néz­ve, hogy az árverést ne tételenként, hanem az egész tömegre egy­szerre eszközölhessék. Nem tudjuk, a bíró­ság megadja-e erre az engedélyt. Csak egyet tudunk: olyan ember nihct sem Budapes­ten, sem az egész országban, aki hatvanezer pengőt könyvvásárlásra képes lenne ma­napság előteremteni... (k. 1.1 a». z. 11 ^r-'rs^sr slovember 27-ére tűzik ki a balga választásokat Brüsszelből jelentik. A kabinet keddi ülé­sén elhatározta, hogy a parlamentet felosz­latják. Az új választásokat november 27-ére tűzik ki. M­ e­te, a testvéregye- 1­ Országos Nyugdíj- Ki­rium Egyesülete, H Hírlapírók Köre . I­ lalomiital jelenti. B A meggyilkolt k­isdbergh­­fifics Ha volt nürsze fitból Lindbergbel szolgálatában Londonból jelentik: Betty Gow, a tra­gikus véget ért Lindbergh-csecsemő vált nörsze, Skóciában töltött szabadsága lejár­tával újból elfoglalta állását a Lindbergh­­családnál. A newyorki kikötőben már autó várta, amely egyenesen Morrowék, Lind­bergh apósának házába vitte. Szerda Achmen bég Kairóból féviratban kérte meg egy budapesti cigányleény kezét A Józsefváros cigánynegyedének nagy szenzációja van. Szájról-szájra jár a regé­nyes hír, hogy Magda József nagybőgő­ Vilma nevű leányát nagy szerencse érte: megkérte kezét az egyiptomi belügyminisz­térium főtitkára és nemsokára meg is lesz az esküvőjük Kairóban. Magda Vilma, akit „ezüstcsíkos" Vilmá­nak is neveznek, mert a hajában a természet szeszélyéből ősz hajszálak fehér sávja vilá­gít, ami a cigányok babonás hite szerint biztos szerencsét jelent, régebben a Fővárosi Operettszíoházban volt görl. Tizenhárom­­éves kora óta működik az artistapályán. Amikor a „Kék egér“ mulató volt tulajdo­nosa revűt szervezett, tizennegyedmagával kivitte magával Egyiptomba Magda Vilmát is. A Theatre Majestic-ben lépett fel egy re­­vüben Magda Vilma és itt látta meg ől a belügyminisztérium főtitkára, Ah­med bég, egy nagyon gazdag egyiptomi úr. A bég első pillantásra megszerette a feltűnően csinos lányt és egy hónappal ezelőtt táviratozott Magda József nagybőgősnek és megkérte Vilma kezét. A boldog nagybőgős repülő­­postán küldte a beleegyező választ . Ahhmed bég ezután szüleihez vitte a menyasszonyát és a szép cigánylány ott várja be az esküvő napját. Magda Józsefné már össze is pakolt és október 23-án hajóra szállt. Az öreg nagy­bőgős szintén útra készülődik és boldogan, meg büszkén hirdeti, hogy azért akármilyen g­azdag ember les£ is, zene nélkül nem tudna élni, magával visz­ tehát öt cigányt és kint Kairóban muzsikálni fog úgy,­ ahogyan csak egy egyiptomi bégnek az apósa tud muzsi­kálni patyolat kedvében. Vízre bocsátják a világ legnagyobb és leggyorsabb gőzösét Október 29-én Saint Nazaire kikötőjében vízrebocsátják a French Line hajóstársaság Normandie gőzösét, amely­­a világ legna­gyobb és leggyorsabb hajója lesz. A francia nép valóságos nagy nemzeti ünnepet rendez, mert e hajó magasan túlszárnyalja mind­azokat a rekordokat, amiket eddig elértek. A hajó keresztanyja a köztársasági elnök felesége s az ünnepélyen részt vesz az elnök vezetése alatt mindenki, aki Franciaország­ban számít, természetesen megjelennek a külföldi államok meghívott reprezentán­sai is. A világ három legnagyobb hajója 55.000, 54.000, 53.000 tonnás, a Normandie azonban 75.000 tonnás. Hosszabb, mint amilyen az Ecffel-torony lenne, ha azt földre fektetnék. 3900 utas számára van rajta férőhely és 1100 főnyi személyzet fogja ellátni a szolgá­latot. Eddig elérhetetlennek hitt gyorsaság­gal fogja szelni az óceán habjait — órán­ként 54 kilométeres sebességgel — s míg eddig az utolsó európai kikötőtől számítot­ták New Yorkig a rekordidőt, a Normandie jóval kevesebb, mint 5 nap alatt csinálja ezt az utat meg a Le Havre-i kikötőből, bele­értve a plymouthi kikötést is. 5000 kilo­méteres utat 54 kilométeres gyorsasággal az autó sem tud sík földön elérni, ez pedig az Óceán hullámhegyei közti Már vízrebocsátása is a legnehezebb ma­tematikai és technikai probléma s csak se­gédanyagokban 43 tonna faggyúra, 11.000 kg szappanra, 2000 kg disznózsírra van szükség. E hajó építése máris túllépte az előirányzott ezermillió frankos költséget. Az energiát vilanyerővel hajtott motorok szolgáltatják. Kényelemben, fényűzésben is olyan — eddig még nem látott — teljesít­ményt nyújt e csodahajó, mint nagyságában és gyorsaságában. Azért lesz a Normandie ilyen kolosszális, mert a hajóépítési technika a ma használt anyagokkal ennél nagyobb rekordot elérni nem tud s a French Line hajóstársaság a mai gyílkos versenyben olyant akar produ­kálni, ami túlszárnyalhatatlan. Szükség van nagy hajóra, mert a nagy hajók legtöbbje öreg s hamarosan kikerül a forgalomból, ma pedig csak az a társaság versenyképes, amely mindig a legnagyobb rekordokkal dolgozik. A French Line ezért alakította teljesen át hajóparkját. Ma Le Havre és New York közt hetenként fut az Ile de France, Paris és France pompás expressz­­gőzös, hetenként a hároméves De Grasse, az idei Lafayette­s idei Champlin, amely a világ legnagyobb motoroshajója.

Next