Magyar Hirlap, 1933. december (43. évfolyam, 273-296. szám)
1933-12-01 / 273. szám
Mai számunkban közöljük a teljes heti rádióműsort lO FULLER ELŐFIZETÉSI ÁRAK: MB ^ Szerkesztőség a au v AKOKszAQON, és kiadóhivatal iwr.ua ^Up^. «AUr mi SS Hl liiplll SfiBk VI., Aradi ucca 10. »Am. ““ TLgM§9 B ffppl #11% BT Wk TMetea; 21-8-47, 23-6-86 és 10-6-06 WTwIli B ifi LA HB utazási és fürdőiroda CSEHSZLOVÁKIÁBAN: K»« §||$§ M VI„ Aradi ucca 10. «zim. hftr. S6 ch. ki, kr« 100 et Telefon: 21-8-47, 23-6-86 és 10-8-06 bÜdÁpÉsHkIuSehmbeim^ ÍGY is lehet A numerus clausus ügyét mint szociológiai kérdést tárgyalta csütörtök éjszaka Hóman Bálint. Míg a belügyminiszter mint közjogi problémát világította meg a királykérdés jelenlegi helyzetét Magyarországon. Az egyik és a másik miniszter higgadtan, tárgyilagosan beszélt. Lehetőleg kerülve mindent, ami politikum. Hangsúlyozva azt, ami statisztikai, vagy társadalomtudományi, vagy közjogi pozitívum. ♦ Keresztes-Fischer tagadta, mintha vitás jogi helyzet volna a királykérdésben. Sine ira et studio állapította meg, mi következik a tételes törvényekből. És leszögezte: amire nézve nem rendelkeznek tételes törvények, azt csak az alkotmányos faktorok szabályozhatják, alkotmányos úton. A királykérdésben a mai helyzetet alkotmánymódosítással lehet csupán megváltoztatni, vagy az alkotmány egyik hézagának kitöltésével. Erre vannak előírt modalitások is és előírt jogi formák. Más út pedig nincsen... A legitimisták nem találtak okot a méltatlankodásra és a szabad királyválasztóknak sem volt okuk a nyugtalanságra, amint ilyen közjogi exaktsággal állította be a királykérdés jelenlegi helyzetét a belügyminiszter. Lármás jelenetek a képviselőház egyik vagy másik viharszöglete felől, esetleg valamennyi viharszöglet felől... Ez volt a prognózis, mikor híre járt annak: a kultuszminiszter nagy beszédet tart az egyetemi tüntetésekről és a numerus clausus ügyéről. Megtelt a képviselőház, de a várt viharok elmaradtak. Kiderült, hogy a magyar parlament jó közönség, ha jó előadást tartanak neki. És Hóman Bálint előadása nagyon jó volt. Olyan tárgyilagos, mintha százéves problémát elemezne a történetírás szempontjainak hűvös távlatából. * A baj az, hogy évenként 2200—2300 főiskolai diplomát „termel“ a trianoni Magyarország, pedig csak 1250 diplomás számára nyílik meg az elhelyezkedés lehetősége. A nosztrifikált külföldi diplomák azonban csak elveszően kis árnyalattal befolyásolják a súlyos helyzetet, összesen 287 külföldi diplomát honosítottak tizenhárom év alatt. Ebből esztendőnként 9 vagy 10 esik zsidó fiúkra. 2300 diploma közül 9 vagy 10 ... Nem itt billen fel az egyensúlyi helyzet, hanem ott, hogy az utódállamok magyarságának fiai közül jönnek nagyon sokan a mi egyetemeinkre. 10.500 ilyen diploma áll szemben 1920 óta a 287 honosított külföldi diplomával, amelyeknek csak egyik része esik zsidókra. Ez tiszta, éles helyzetkép. És az egyetemi fiatalságnak látnia kell, milyen eltévesztett úton kereste a megoldást. Mert a teljes „győzelem“ sem változtatna semmit az elhelyezkedési lehetőségeken. Viszont az utódállamok magyarjainak kirekesztése a mi egyetemeinkről mégis csak olyan rendszabály, amelyet senkinek nem szabad és senkinek nem lehet vállalnia, vagy akár csak kívánnia. * A zsidók arányszámának megnövekedése az egyetem felsőbb évfolyamain? Ennek is elmondta a természetes magyarázatát Hóman. Az adott helyzetnél fogva sokkal szigorúbb szelekció érvényesül a zsidó egyetemi hallgatók felvételénél. Csak olyan zsidók léphetik át az Alm- Maler küszöbét, akik már a középiskolában bebizonyították átlagon felüli tehetségüket és szorgalmukat. Ebből az következik, hogy a szigorúan szelektált zsidó főiskolai hallgatók főleg a nehéz szakokon jobban bírják a vizsgákat. A zsidók vizsgaeredményeinek kedvezőbb százaléka tehát egy hátránynak, nem egy előnynek a következménye Lehetett konstruálni két olyan törvényt, amely megszorítja a zsidók felvételi lehetőségeit az egyetemeken. De lehet-e construálni egy olyan harmadik törvényt, amely korlátozza a zsidó főiskolai hallgatók jogát a szorgalomra? * Hóman Bálint fejtegetéseiből logikus szükségszerűséggel az következik, hogy az egyetemi fiatalság szélsőséges csoportjai által hirdetett elgondolások teljes érvényesülése nem változtatna az elhelyezkedési nehézségeken. Ezeket csak két módon lehet kiküszöbölni. Az egyik az egyetemi hallgatók létszámának felére csökkentése amit bizonyára senki nem akar a magyar főiskolai hallgatók közül. A másik mód az: legyen Magyarország a rend szigete, egy kaotikus világban, őrizze meg lelki nyugalmát, akkor, amikor körülötte rombolnak a gyűlöletek, a szenvedélyek. Biztosítsuk a munka és a felfelé fejlődés feltételeit, a tiszta atmoszféra fenntartásával. És ezzel szaporodni fognak az elhelyezkedési lehetőségek. Sok az eszkimó, kevés a fóka, ez az egyetemi probléma lényege. Segítsünk ezen a fókák szaporításával. És ne olyan eszkimóitással, amelynek során több munkahely pusztulna el, mint ahány eszkimó esik ki a munkakeresők sorából. * Hóman, mint jó tanár felvilágosította előadásában az egyetemi fiatalság nyugtalan, szélsőséges elemeit arról: ha elérnének mindent, akkor sem érnének el semmit. Problémáik megoldását tehát egészen más alapon kell keresniük, mint idáig tették. Az egyetemi fiatalság iránt tanúsított nagy jóindulat pedig nem külön érdeme a kultuszminiszternek. Ezt a jóindulatot osztja mindenki. Azért, mert a mai fiatalság — Magyarország jövője. A magyar sors útja a fiatalság sorsának alakulásától függ Ez határozza meg a társadalom kötelességeinek fokát és mértékét a fiatal generációval szemben. 1.v !! Franciaország készen áll határainak védelmére! -mondta a francia hadügyminiszter „Nizzától az ország északi határáig bevehetetlen bástyavonalat emeltünk és ezt tartani fogjuk !*■ Párizsból jelentik: A katonai sajtószindikátus bankettjén Daladier hadügyminiszter rögtönzött pohárköszöntőt mondott. Franciaország — mondotta a miniszter — nem fogja magát más ország fenyegetésére vagy parancsára megalázni. Véget kell vetni annak a legendának, amely szerint Franciaországnak imperialista céljai vannak, de még inkább véget kell vetni annak a másik legendának, amely szerint fenyegető veszedelmek esetén Franciaország mingyárt hajlandó térdre esni. Nem vagyunk bégető birkák! Készen állunk határaink védelmére, Nizzától az ország északi határáig bevehetetlen bástyavonalat emeltünk és azt minden eszközzel tartani fogjuk. A hadsereg csendben dolgozik. Távol a fórum beavatkozásától, szakszerű és eredményes tevékenység folyik. Daladier ezután nagy elismeréssel emlékezett meg a hadvezetőségről, majd méltatta a tartalékos tisztek szerepét. Kötelességünk — mondotta —, hogy tökéletesen karban tartsuk a haderőt, Franciaország védelmének ezt a nélkülözhetetlen eszközét. Jól tudjuk, hogy mit jelent az ellenséges megrohanás és mindent el kell követnünk, hogy ennek lehetősége be ne következzék. Franciaországnak erősnek kell maradnia, hogy megvédhesse igazát. Az erő teljesítése nélkül nem szerezhetünk érvényt az igazságnak. A főváros közgyűlése csütörtök éjszaka elfogadta a jövő évi költségvetést Ha tsz indítvány közbi , nyolcat szavaztak meg A főváros törvényhatósági bizottsága csütörtökön éjszaka két óráig tartó közgyűlésen befejezte a jövő évi költségvetés tárgyalását és pénteken az üzemek költségvetésére kerül a sor. Élénk vita volt a tanügyi költségvetés tárgyalásánál, amelynek során Szentgáli Antalné a kelenföldi közoktatási intézmények egészségtelen voltáról beszélt. Stern Szerén tiltakozott az ellen, hogy a gyógypedagógiai intézetek 130 növendékének eltartására 211.611 pengőt fordítanak, majd arról beszélt, hogy az óvodákat a szociális nyomor mai idején gyermekotthonokká kellene átalakítani. Javasolta a napközi otthonok modernizálását és a tanoncoktatás átszervezését. Lédermann Mór a kereskedelmi iskolák nyelvoktatási ügyeiről beszélt és nehézményezte, hogy a kereskedelmi iskolákban nem fordítanak kellő súlyt az idegen nyelvek tanítására. Lédermann szerint a kereskedelmi skolák tanterve nem felel meg a mai élet követelményeinek és ezért indítványt terjesztett elő a kereskedelmi iskolák tantervének a megváltoztatására. Ugyancsak indítványt nyújtott be az idegennyelvű oktatás eredményessebbé tétele érdekében és azt követelte a közgyűlés helyeslése közben, hogy a kereskedelmi iskolákban a fő súlyt a külföldi nyelvek tanítására helyezzék. Martsekényi Imre azt kívánta, hogy a polgári fiúiskolák 76 női tanerőjének helyét férfitanerőkkel töltsék be, majd javaslatot tett a nemzeti stadion és a fedett diákuszoda mielőbbi megvalósítására. Nagy László arról beszélt, hogy a fővárosnak rengeteg nem működő alapítványa van, amelyeket aktívvá kell tenni. Indítványozta, hogy az átmeneti otthont a Hidegkúti úton tartsák fenn, az árvaházat pedig Bicskén. Szepesi Albert azt kívánta, hogy a tripoliszi elemi iskolát mielőbb építsék fel, Szilágyi Antal pedig azt kérte, hogy az iparostanoncoktatásra nagyobb súlyt helyezzenek. Kabakovics József a bicskei szeretetotthonnal kapcsolatban szólalt fel és azt fejtegette, hogy senki sem kívánja annak megszüntetését, de tiltakozni kell az ellen, hogy a fővárosi intézményekben vizust fejtsenek ki. Cselényi Pál a tanügyi téren mutatkozó túltermelést tette szóvá és rámutatott arra, hogy a tanügyi pozíciók után, különösen a nők részéről, rendkívül tolongás folyik. Temesi Győző gróf Bethlen István angliai sikereiről emlékezett meg és javaslatot tett arra, hogy a közgyűlés üdvözölje Bethlent. Ezután az elnöklő Huszár Aladár főpolgármester befejezettnek nyilvánította a közoktatás című fejezet vitáját és rátértek a közélelmezési fejezetre, amelynél Oszoly Kálmán a piaci árak leszállítását követelte. Hasonló értelemben szólalt fel Deák Lajos is, Studinka Béla pedig a helypénzek ötvenszázalékos mérséklését javasolta. Büchler József tiltakozott az ellen, hogy a csarnoki helybérek drágasága ellen tüntető árusoktól megvonják a helyfoglalási engedélyeket és követelte ennek az intézkedésnek visszavonását Ezután az elnök enunciálta, hogy a költségvetés részletes vitájára szánt idő a törvény szerint lejárt, a további fejezeteknél vita nem lehet és a törvényhatósági bizott