Magyar Hirlap, 1934. január (44. évfolyam, 1-24. szám)

1934-01-03 / 1. szám

2 1934 január 5. HIPLAP eztében egész Európa tüstént Németország ellen fordulna.A francia—német megegyezés semmiesetre sem jelentheti azonban a jelenlegi állapot fenntartását, mert egy 60 milliós népnek piacokra van szüksége. A francia újságírónak arra a kérdésére, hogy Németország gyarmatokat akar-e szerezni, vagy pedig Kelet-Európa átszervezésével akar piacokat szervezni, Rosenberg nem válaszolt határozottan, hanem csak annyit mondott, hogy itt már a hivatalos körök illetékessége kezdődik, s így semmit sem mondhat. Ismét csökkent a munkanélküli szakszervezeti tagok száma Gál Benő, a Szakszervezeti Tanács titkárának kimutatása szerint a munkanélküli szakszervezeti tagok száma ismét csökkent, öszszesen 24.099 munkanélküli tagot tartanak nyilván a szakszervezetek, ami az összes tagok 21,51 százaléka. Budapesten 14.241, vidéken 9858 munkanélküli tag van. A legnagyobb a munkanélküliség aránya a szállodai alkalmazottak körében, akik között 51.6 százalék a munkanélküli, utánuk következnek a fasmunkások 42.8 százalékos munkanélküliségi aránnyal. A vasmunkásoknál 36.4, az építőmunkásoknál 34.6, a könyvnyomdászoknál 33.2 százalék a munkanélküli. Húsz és harminc százalék között van a munkanélküliek száma az élelmezésj, a grafikus, a könyvkötő, a mintakészítő szakmában és a zenészek között. A legjobb helyzetben vannak a textilmunkások, akiknél mindössze 0,8 százalék a munkanélküliség, továbbá a segédmunkások, akiknél 1,5 százalék a munkanélküliség aránya. Tíz százalékon alul a munkátlanság a sofőröknél, kalaposoknál, kesztyűsöknél, a szobáknál, a vegyészeti munkásoknál, továbbá a szakszervezetekbe tömörült kereskedelmi alkalmazottaknál és magántisztviselőknél. " Megtartják a kisantant zágrábi ■-értekezletét Belgrádból jelentik. Főhivatalos közlés szerint azzal a hírrel kapcsolatosan, hogy a román kormány kérésére elhalasztják a kisantant ezévi első összejövetelét, jugoszláv hiivallalos körökben azt hiszik, hogy az összejövetel mindamellett meglesz Zágrábban a megállapított időpontban, január 8-án. Az újjáépítés csak a béke és nyugalom jegyében indulhat meg - mondotta a kormányzó A diplomaták újévi tisztelgése a kormányzó előtt A Budapesten székelő diplomáciai testületi tagjai újév napján megjelentek a kormányzói előtt, hogy őt üdvözöljék. A diplomaták nevében Angelo Rotta apostoli nuncius mondott üdvözlő beszédet. Rámutatott arra, hogy ez az év nem éppen örömteljes körülmények jegyében kezdődik, hiszen az a bonyolult válság, amely oly régóta nehezedik az egész világra, mondhatni, súlyosbodott. A lelkek tanácstalanul állnak ezzel a válsággal szemben, amelyről nem tudják, mit hoz még a jövőben. Kívánatos volna, hogy azok, akik a nemzetek vezetésének súlyos felelősségét viselik, Isten segítségével céltudatos és erélyes munkájukkal végre megvalósíthassák a népek közötti jó egyetértést. A nuncius ezután így folytatta beszédét: — Ugyanakkor azonban lélekemelő látvány számunkra az, hogy a magyar nemzet, amelyet pedig oly keményen sújtanak a gazdasági nehézségek, főméltóságodnak és kormányának bölcs és szilárd vezetése mellett a nyugalomnak és az erős kitartásnak oly példáját adja, hogy rendíthetetlen bizalommal nézhet a jövő elé. Meleg szívvel kívánjuk, hogy a nemes magyar nemzetre boldogságot és virágzást hozó jövendő mosolyogjon. Amikor ezeket a jókívánatainkat kifejezésre juttatom, egyben őszinte szívből kívánunk mindannyian Főméltóságodnak is szerencsét és boldogságot. A kormányzó válasza Horthy Miklós kormányzó az üdvözlésre a következőképpen válaszolt: —‘Apostoli Nuncius Úr! Nagyon köszönöm azokat a szeretetreméltó szavakat, melyekkel Nagyméltóságod a Budapesten akkreditált diplomáciai testület újévi jókívánatait tolmácsolni szíves volt és amelyeket a hazám iránti barátság szelleme hatott lát. Különös öröm volt számomra azokat az elismeerő szavakat hallani, amelyekkel Nagyméltóságort azokra az erőfeszítésekre utalt, amelyeket Magyarország évek óta tesz jövő fejlődésének biztosítására. Joggal írta Nagyméltóságod a most elmúlt év mérlegének teheroldalára azt a válságot, amely mindenütt oly súlyosan érezhető és amely nemcsak gazdasági és politikai jelleggel bír, hanem még inkább mély lelki, erkölcsi jelentőséggel is. Talán mondanom sem kell, hogy a magyar királyi kormány ennek a kérdésnek állandóan a legélénkebb figyelmet szenteli. Attól a meggyőződéstől vezérelve, hogy az újjáépítés munkája csak a béke és nyugalom légkörében vezethet eredményre, ezt pedig a népek kölcsönös bizalma és együttműködése teremti meg, a magyar királyi kormány a jövőben is egyik legfontosabb feladatának fogja tekinteni azt, hogy tőle telhetően szorosabbra vonja a jó egyetértésnek azokat a kötelékeit, amelyek Magyarországot az idegen hatalmakhoz fűzik és reméli, hogy ez irányban való fáradozásai támogatásra fognak találni az emelkedett gondolkodású államférfiaknál, akik, akár népszerűségük veszélyeztetése árán is, segítségére lesznek abban, hogy egy őszinte, mindenkire nézve előnyös együttműködés lehetővé váljék. Amikor meleg köszönetet mondok Nagyméltóságodnak azokért a szíves jókívánságokért, amelyeket tolmácsolni szíves volt, őszinte örömmel kívánok szerencsét és boldogságot úgy önöknek, Uraim, mint az önök által nálam képviselt uralkodóknak és államfőknek. A beszéd elhangzása után ölőméltósága néhány percnyi beszélgetést folytatott a nunciussal, majd egyenként megszólította a követeket és kíséretük minden tagját. A kormányzó kíséretében volt Kánya Kálmán külügyminiszter, Vértesy Sándor, a kabinetiroda főnöke, Vitéz Somkuthy József tábornok, a katonai iroda főnöke és a szolgálattevő szárnysegéd. A többi üdvözlések a kormányzónál A diplomáciai testület tisztelgése előtt szerencsekívánataik előterjesztése végett a kormányzó a következőket fogadta: Gömbös Gyula miniszterelnököt, Beöthy Lászlót, a felsőház alelnökét, Almásy László képviselőházi elnököt, a magyar királyi honvédség részéről Vitéz Kárpáthy Kamilló és Vogt Waldemár gyalogsági tábornokot, a katonai Mária Terézia-rend részéről Szurmay Sándor nyugalmazott gyalogsági tábornokot és báró Lukachich Géza nyugalmazott altábornagyot, az Országos Vitézi Szék képviseletében Vitéz Hedebronth Antal nyugalmazott tüzérségi tábornokot, majd Budapest székesfőváros küldöttségét. A tisztelgők sorát déli egy órakor a református egyház küldöttsége fejezte be. Az évforduló alkalmából már eddig is nagyszámú távirat érkezett, a királyi paloába. Az elsők között fejezték ki szerencse kívánataikat Hindenburg birodalmi elnök, továbbá Haakon norvég király, Boris bolgár király, XIII. Alfonz király, az osztrák, a finn és a lengyel köztársaság elnöke, a Máltai-lovagrend magyar asszociációja nevében József főherceg, Sincero bíboros, Ander svéd követ és nagyszámú kül- és belföldi előkelőség, vármegyék, testületek és magánosok. AZ ÉLET HEGY TOVÁBB Irtai KNUT HAMSUN Fordította I 6. BEKE MARGIT 12 — Aztán ott van a pehelytelep, meg a lazachalászat, itt is valami, ott is valami. És ami a legfőbb, az egész város bérelt földön épült, szép kis összeget kapsz évenként telekbér fejében. — Éppen ez a kiállhatatlan — fakadt ki Gordon Tidemand —, nem vagyok képes eladni a telkeket, hogy legalább valami rendes összeghez jutnék. 1s Egyiknek sincs annyija, hogy megválthatná. — Látod, apád sose akarta eladni. Azt mondta, ha minden rosszul ütne is ki, a telekbér biztos évi jövedelmet jelent, amiből megélhetünk. — Ugyan anyám, az a pár garas — legyint a fia. — És a pehelytelep ... megmutathatom a számlákat: pár kisvánkos, meg egy pár takaró, ennyi az egész. A lazac se számít. — Hej. Valamikor nagyban ment ám itt a halászat — mondja csöndesen a nagymama — és látszik, hogy elgondolkozik. — Dehogy. Itt semmi se megy nagyban. Segelfoss! Hát ez is város? Van itt valami ami él, mozog? Halott az egész. Nézd meg a postámat egyszer, semmivel se több, mint amit egy bíró, vagy tanító kap. Hajszállal se. A minap rossz borítékba raktak egy levelet és hozzám került. Valami lóról volt szó benne. Két ember Veszekszik egy lovon. Egyiket sérti ismerem, szerencsére. Múlt héten kaptam egy levelet, valaki ajánlkozik a lazachálóhoz. Hát ez az én postám: Nem kell három embert berendelni az irodába, hogy feldolgozzák. Ki az, aki a lazachálóhoz ajánlkozik — kérdezi a nagymama? — Nem is emlékszem a nevére. Azt írja, hogy volt már itt, ismerős nálunk. ~~ Mi a név?? — Alexander, alighanem. Csönd A nagymama másra tereli a szót. — Érdekes, hát kiküldöd a halászokat megint "Reméljük, most több szerencsével járnak . .." Feláll, az ablakhoz lép, kitekint. — Lassanként enged már a fagy, úgy látszik — mondja, csakhogy éppen szóljon. Nyugtalannak látszik- Már az ajtóban van, amikor hirtelen eszébe jut valami. Megint szóbahozza azt a bizonyos lazachalászt. — Hja, igen, Gordon, jó lesz, ha azt az embert felfogadod. A legügyesebb halásza volt apádnak annak idején. Különösen a lazachoz értett. Még Trondhjembe is küldtünk akkor halat, meg más városokba. Füstölt lazacot. Rengeteg pénzt hozott. Mit mondtál, hogy hívják ? — Alexander, ha jól emlékszem. Különben ez igazán nem fontos. — Gordon Tidemand egy percig keresgél a pulton. — Tessék, itt a levele. Otto Alexander. Nem is válaszoltam neki. — De igen, csak írj minél előbb — felelj neki —, ez jó befektetés. Kifizetődik sokszorosan. Hiszen a lazabáló még nem is volt kinn az idén, pedig elkel itthon is néha, sose kerül az asztalunkra lazac. — Hát ahogy gondolod. Majd írok neki. Nem telt bele egy hét és a Mindenes beváltotta szavát. Megvolt a teljes létszámú legénység, mind a két bárkában. De a halászgazdák nem igen bíztak az öregben, eljöttek a főnökhöz érdeklődni. — Igen — bólintott a főnök —, rendben van. — Jó, de olyan furcsa jeleket, meg kereszteket rajzolt a levegőbe, hátha nem jóban jár. — Azzal ne törődjetek. Aztán meg csak úgy rábökött a térképre, hogy itt és itt vessenek tanyát, egyik bokor itt, a másik meg ott. ők már csak jobbnak látták megkérdezni azt, aki többet tud náluk, hogy nem istenkísértés-e az ilyen halászat? Nem okosabb volna, szépen öbölről öbölre járni, messzelátóval kutatni jelek után, úgy mint máskor, legjobb tehetségük szerint? A főnök csenget és intézkedik, hogy hívják fel a Mindenest az irodába. — Mutasd a térképet — mondja az egyik gazdának Valami partvidéki térkép, amit a hajóról kértek kölcsön. A főnök jó darabig tanulmányozza, mintha nagyon értene hozzá, fontoskodik, körzőt vesz elő, leméri a távolságot. Ez itt Földön, ez a kis ék. — Úgy van — feleli a két halász. — De ő azt mondja, hogy az egyik bárka valami Madárszigetnél vessen tanyát És mind a kettő csak egyhelyben álljon, mozdulatlan. A főnök megint méricskél, bólint és azt mondja: — Rendben van, én utasítottam- igazodjatok hozzá. Most belép csöndesen az öreg, sapkáját lerakja a padlóra, előrelép, meghajtja magát. — Csoda vigye, ez aztán tudja mi a tisztesség — gondolja magában a főnök. — Azt mondja neki: — Nem egészen értik az utasítást, ismételd el nekik, légy szíves. No, ennél mi sem könnyebb. Az öreg elismétli pontosan, amit már mondott nekik, megnevezi Poldent és a Madárszigetet újra, hajszálra megmondja, milyen távolságra kell fölállniok, milyen a tengeri áramlás. — Ördög vigye, micsoda hozzáértés. Hátha csak bolonddá tart bennünket? — A főnöknek határozottan gyanús ez a pontos tudás. — Nem akarod megnézni a térképet? — kérdi tőle. Mindenes fölteszi a csiptetőjét, de nem néz a térképre. Mosolyogva jegyzi meg: — Fejemben van a térkép. — Jó, de hogy egyhelyben ácsorogjunk... — kezdi az egyik halászgazda. Az öreg nem hagyja magát. — Úgy van, hét álló napig, amint mondtam. Ha aztán a hetedik napon se fogtak kendtek semmit, hát följebb vonulnak hét mérfölddel, a Senjen, partsokig. De azt hiszem, lesz fogás már előbb. Keresztet vet a homlokán, aztán a mellén. — Ravasz dolog — morogják a halászok. — És miért éppen ezen a helyen vessünk tanyát, miért ne mozoghassunk egy kicsit kijjebb is a tengeren? Az öreg fölemeli a hangját, mint valami próféta: — Mivelhogy a hering éppen ott torlódik, ha azon a vidéken jár. Ne kételkedjenek a szavamban kendetek. Mert a heringnek is megvan a kiszabott útja a tengerben, bálna és más kártékony halak néha kitérítik, de azt majd észreveszik kendtek és mennek a hadsereg után. — Tán megbabonáztad azt a heringet, hogy arra megy, ámenne akarod — kérdi az egyik halász mérgesen. — Mert akkor semmi dolgunk veled. De nem ám — morogja a másik. Mindenes a főnökre pillant, megkérdi: — Nem is tudom, volt még valami egyéb? — Nem, rendben van. Meghajtja magát, fölveszi a sapkáját és kimegy. — Ez aztán illemtudás, valami nagy hajón tanulta biztosan — gondolja magában Gordon Tidemand, az embereknek pedig egyszerűen kijelenti: — Szóval, most már tudjátok, mihez tartsátok magatokat. (Folytatjuk). A MAGYAR HÍRLAP előfizetési árai: 1 hóra 2.90 P. 1/4 évre 8 P. % évre 15 F Szeriiai Genfbe utazik a lengyel külügyminiszter Varsóból jelentik: Beck ezredes lengyel külügyminiszter jövő szerdán, január 10-én Genfbe utazik, hogy átvegye a küszöbön álló népszövetségi tanácsülés elnöki tisztségét A tanácsülést követően a lengyel külügyminiszter résztvesz a leszerelési konferencia főbizottságának január második felében kezdődő ülésszakán, is. A genfi ülésezések befejeztével Paul Boiucour francia külügyminiszterrel együtt utazik vissza Varsóba. Varsó lesz,mint ismeretes, Paulo Brncelur hetek óta tervezett keleteurópai körútjának első állomása. A francia külügyminiszter varsói látogatására előre, láthatóan február első napjaiban kerülor.