Magyar Hirlap, 1934. január (44. évfolyam, 1-24. szám)

1934-01-03 / 1. szám

2 1934 január 5. HIPLAP ­eztében egész Európa tüstént Német­­ország ellen fordulna.­­A francia—német megegyezés sem­miesetre sem jelentheti azonban a jelenlegi állapot fenntartását, mert egy 60 milliós népnek piacokra van szüksége. A francia újságíró­nak arra a kérdésére, hogy Németország gyarmatokat akar-e szerezni, vagy pedig Kelet-Európa átszervezésével akar piacokat szervezni, Rosenberg nem válaszolt határo­zottan, hanem csak annyit mondott, hogy itt már a hivatalos körök illetékessége kez­dődik, s így semmit sem mondhat. Ismét csökkent a munkanélküli szakszervezeti tagok száma Gál Benő, a Szakszervezeti Tanács titkárá­nak kimutatása szerint a munkanélküli szak­­szervezeti tagok száma ismét csökkent, ösz­­szesen 24.099 munkanélküli tagot tartanak nyilván a szakszervezetek, ami az összes tagok 21,51 százaléka. Budapesten 14.241, vidéken 9858 munkanélküli tag van. A legnagyobb a­ munkanélküliség aránya a szállodai alkalmazottak körében, akik között 51.6 százalék a munkanélküli, utánuk kö­vetkeznek a fasmunkások 42.8 százalékos munkanélküliségi aránnyal. A vasmunkások­nál 36.4, az építőmunkásoknál 34.6, a könyv­nyomdászoknál 33.2 százalék a munkanél­küli. Húsz és harminc százalék között van a munkanélküliek száma az élelmezés­j, a gra­fikus, a könyvkötő, a mintakészítő szakmá­ban és a zenészek között. A legjobb helyzet­ben vannak a textilmunkások, akiknél mind­össze 0,8 százalék a munkanélküliség, to­­vábbá a segédmunkások, akiknél 1,5 száza­lék a munkanélküliség aránya. Tíz százalékon alul a munkátlanság a so­főröknél, kalaposoknál, kesztyűsöknél, a szobáknál, a vegyészeti munkásoknál, to­vábbá a szakszervezetekbe tömörült keres­kedelmi alkalmazottaknál és magántisztvise­lőknél. " Megtartják a kisantant zágrábi ■-értekezletét Belgrádból­ jele­n­tik. Főhivatalos közlés szerint azzal a hírrel kapcsolatosan, hogy a román kormány kérésére elhalasztják a kis­antant ezévi első összejövetelét, jugoszláv hiivallalos körökben azt hiszik, hogy az összejövetel min­damellett meglesz Zágráb­ban a megállapított időpontban, január 8-án. Az újjáépítés csak a béke és nyugalom jegyében indulhat meg - mondotta a kormányzó A diplomaták újévi tisztelgése a kormányzó előtt A Budapesten székelő diplomáciai testületi tagjai újév napján megjelentek a kormányzói előtt, hogy őt üdvözöljék. A diplomaták ne­­­vében Angelo Rotta apostoli nuncius mon­­­dott üdvözlő beszédet. Rámutatott arra, hogy ez az év nem éppen örömteljes körülmények jegyében kezdődik, hiszen az a bonyolult válság, amely oly régóta nehezedik az egész világra, mondhatni, súlyosbodott. A lelkek tanácstalanul állnak ezzel a válsággal szem­ben, amelyről nem tudják, mit hoz még a jövőben. Kívánatos volna, hogy azok, akik a nemzetek vezetésének súlyos felelősségét viselik, Isten segítségével céltudatos és eré­lyes munkájukkal végre megvalósíthassák a népek közötti jó egyetértést. A nuncius ezután így folytatta beszédét: — Ugyanakkor azonban lélekemelő lát­vány számunkra az, hogy a magyar nemzet, amelyet pedig oly keményen sújtanak a gaz­dasági nehézségek, főméltóságodnak és kor­mányának bölcs és szilárd vezetése mellett a nyugalomnak és az erős kitartásnak oly példáját adja, hogy rendíthetetlen bizalom­mal nézhet a jövő elé. Meleg szívvel kívánjuk, hogy a nemes ma­gyar nemzetre boldogságot és virágzást hozó jövendő mosolyogjon. Amikor ezeket a jókívánatainkat kifeje­zésre juttatom, egyben őszinte szívből kívá­nunk mindannyian Főméltóságodnak is sze­rencsét és boldogságot. A kormányzó válasza Horthy Miklós kormányzó az üdvözlésre a következőképpen válaszolt: —‘Apostoli Nuncius Úr! Nagyon köszönöm azokat a szeretetre­méltó szavakat, melyekkel Nagyméltóságod a Budapesten akkreditált diplomáciai testület újévi jókívánatait tolmácsolni szíves volt és amelyeket a hazám iránti barátság szelleme hatott lát. Különös öröm volt­ számomra azokat az elismeerő szavakat hallani, amelyekkel Nagy­­méltós­ágort azokra az erőfeszítésekre utalt, amelyeket Magyarország évek óta tesz jövő fejlődésének biztosítására. Joggal írta Nagyméltóságod a most elmúlt év mérlegének teheroldalára azt a válságot, amely mindenütt oly súlyosan érezhető és amely nemcsak gazdasági és politikai jelleg­gel bír, hanem még inkább mély lelki, er­kölcsi jelentőséggel is. Talán mondanom sem kell, hogy a ma­gyar királyi kormány ennek a kérdésnek ál­landóan a legélénkebb figyelmet szenteli. Attól a meggyőződéstől vezérelve, hogy az újjáépítés munkája csak a béke és nyugalom légkörében vezethet eredményre, ezt pedig a népek kölcsönös bizalma és együttműködése teremti meg, a magyar királyi kormány a jövőben is egyik legfontosabb feladatának fogja tekinteni azt, hogy tőle telhetően szo­rosabbra vonja a jó egyetértésnek azokat a kötelékeit, amelyek Magyarországot az ide­gen hatalmakhoz fűzik és reméli, hogy ez irányban való fáradozásai támogatásra fog­nak találni az emelkedett gondolkodású ál­lamférfiaknál, akik, akár népszerűségük ve­szélyeztetése árán is, segítségére lesznek abban, hogy egy őszinte, mindenkire nézve előnyös együttműködés lehetővé váljék. Amikor meleg köszönetet mondok Nagy­méltóságodnak azokért a szíves jókívánsá­gokért, amelyeket tolmácsolni szíves volt, őszinte örömmel kívánok szerencsét és bol­dogságot úgy önöknek, Uraim, mint az önök által nálam képviselt uralkodóknak és államfőknek. A beszéd elhangzása után ölőméltósága néhány percnyi beszélgetést folytatott a nunciussal, majd egyenként megszólította a követeket és kíséretük minden tagjá­t. A kormányzó kíséretében volt Kánya Kál­mán külügyminiszter, Vértesy Sándor, a kabinetiroda főnöke, Vitéz Somkuthy Jó­­zsef tábornok, a katonai iroda főnöke és a szolgálattevő szárnysegéd. A többi üdvözlések a kormányzónál A diplomáciai testület tisztelgése előtt sze­­rencsekívánataik előterjesztése végett a kormányzó a következőke­t fogadta: Göm­bös Gyula miniszterelnököt, Beöthy Lászlót, a felsőház alelnökét, Almásy László kép­­viselőházi elnököt, a magyar királyi hon­­védség részéről Vitéz Kárpáthy Kamilló és Vogt Waldemár gyalogsági tábornokot, a katonai Mária Terézia-rend részéről Szur­may Sándor nyugalmazott gyalogsági tábornokot és báró Lukachich Géza nyugalmazott al­­tábornagyot, az Országos Vitézi Szék kép­­viseletében Vitéz Hed­ebronth Antal nyugal­mazott tüzérségi tábornokot, majd Budapest székesfőváros küldöttségét. A tisztelgők sorát déli egy órakor a re­­formátus egyház küldöttsége fejezte be. Az évforduló alkalmából már eddig is nagyszámú távirat érkezett, a királyi palo­­­ába. Az elsők között fejezték ki szerencse kívánataikat Hindenburg birodalmi elnök, továbbá Haakon norvég király, Boris bol­­gár király, XIII. Alfonz király, az osztrák, a finn és a lengyel köztársaság elnöke, a­ Máltai-lovagrend magyar asszociációja nevé­­ben József főherceg, Sincero bíboros, Ander­ svéd követ és nagyszámú kül- és belföldi előkelőség, vármegyék, testületek és ma­gánosok. AZ ÉLET HEGY TOVÁBB Irtai KNUT HAMSUN Fordította I 6. BEKE MARGIT 12 — Aztán ott van a pehelytelep, meg a lazachalá­­szat, itt is­ valami, ott is valami. És ami a legfőbb, az egész város bérelt földön épült, szép kis összeget kapsz évenként telekbér fejében. — Éppen ez a kiállhatatlan — fakadt ki Gordon Tidemand —, nem vagyok képes eladni a telkeket, hogy legalább valami rendes összeghez jutnék. 1s Egyiknek sincs annyija, hogy megválthatná. — Látod, apád sose akarta eladni. Azt mondta, ha minden rosszul ütne is ki, a telekbér biztos évi jövedelmet jelent, amiből megélhetünk. — Ugyan anyám, az a pár garas — legyint a fia. — És a pehelytelep ... megmutathatom a szám­lákat: pár kisvánkos, meg egy pár takaró, ennyi az egész. A lazac se számít. — Hej. Valamikor nagyban ment ám itt a halá­szat — mondja csöndesen a nagymama — és lát­szik, hogy elgondolkozik. — Dehogy. Itt semmi se megy nagyban. Segelfoss! Hát ez is város? Van itt valami ami él, mozog? Halott az egész. Nézd meg a postámat egyszer, semmivel se több, mint amit egy bíró, vagy tanító kap. Hajszállal se. A minap rossz borítékba raktak egy levelet és hozzám került. Valami lóról volt szó benne. Két ember Veszekszik egy lovon. Egyiket sérti ismerem, szerencsére. Múlt héten kaptam egy levelet, valaki ajánlkozik a lazac­hálóhoz. Hát ez az én postám­: Nem kell három embert berendelni az irodába, hogy feldolgozzák. Ki az, aki a lazachálóhoz ajánlkozik — kér­dezi a nagymama? — Nem is emlékszem a nevére. Azt írja, hogy volt már itt, ismerős nálunk. ~~ Mi a név?? — Alexander, alighanem. Csönd A nagymama másra tereli a szót. —­ Érdekes, hát kiküldöd a halászokat megint "Reméljük, most több szerencsével járnak . .." Fel­áll, az ablakhoz lép, kitekint. — Lassanként enged már a fagy, úgy látszik —­ mondja, csakhogy éppen szóljon. Nyugtalannak látszik- Már az ajtóban van, amikor hirtelen eszébe jut valami. Megint szóba­­hozza azt a bizonyos lazachalászt. — Hja, igen, Gordon, jó lesz, ha azt az embert felfogadod. A legügyesebb halásza volt apádnak annak idején. Különösen a lazachoz értett. Még Trondhjembe is küldtünk akkor halat, meg más városokba. Füstölt lazacot. Rengeteg pénzt hozott. Mit mondtál, hogy hívják ? — Alexander, ha jól emlékszem. Különben ez igazán nem fontos. — Gordon Tidemand egy per­cig keresgél a pulton. — Tessék, itt a levele. Otto Alexander. Nem is válaszoltam neki. — De igen, csak írj minél előbb — felelj neki —, ez jó befektetés. Kifizetődik sokszorosan. Hiszen a lazab­áló még nem is volt kinn az idén, pedig elkel itthon is néha, sose kerül az asztalunkra lazac. — Hát ahogy gondolod. Majd írok neki. Nem telt bele egy hét és a Mindenes beváltotta szavát. Megvolt a teljes létszámú legénység, mind a két bárkában. De a halászgazdák nem igen bíztak az öregben, eljöttek a főnökhöz érdeklődni. — Igen — bólintott a főnök —, rendben van. — Jó, de olyan furcsa jeleket, meg kereszteket rajzolt a levegőbe, hátha nem jóban jár. — Azzal ne törődjetek. Aztán meg csak úgy rábökött a térképre, hogy itt és itt vessenek tanyát, egyik bokor itt, a másik meg ott. ők már csak jobbnak látták megkérdezni azt, aki többet tud náluk, hogy nem istenkísértés-e az ilyen halászat? Nem okosabb volna, szépen öböl­ről öbölre járni, messzelátóval kutatni jelek után, úgy mint máskor, legjobb tehetségük szerint? A főnök csenget és intézkedik, hogy hívják fel a Mindenest az irodába. — Mutasd a térképet — mondja az egyik gaz­dának Valami partvidéki térkép, amit a hajóról kértek kölcsön. A főnök jó darabig tanulmányozza, mintha nagyon értene hozzá, fontoskodik, körzőt vesz elő, leméri a távolságot. Ez itt Földön, ez a kis ék. — Úgy van — feleli a két halász. — De ő azt mondja, hogy az egyik bárka valami Madársziget­nél vessen tanyát És mind a kettő csak egyhely­­ben álljon, mozdulatlan. A főnök megint méricskél, bólint és azt mondja: — Rendben van, én utasítottam- igazodjatok hozzá. Most belép csöndesen az öreg, sapkáját lerakja a padlóra, előrelép, meghajtja magát. — Csoda vigye, ez aztán tudja mi a tisztesség — gondolja magában a főnök. — Azt mondja neki: — Nem egészen értik az utasítást, ismételd el ne­kik, légy szíves. No, ennél mi sem könnyebb. Az öreg elismétli pontosan, amit már mondott nekik, megnevezi Pol­­dent és a Madárszigetet újra, hajszálra megmondja, milyen távolságra kell fölállniok, milyen a tengeri áramlás. —­ Ördög vigye, micsoda hozzáértés. Hátha csak bolonddá tart bennünket? — A főnöknek határo­zottan gyanús ez a pontos tudás. — Nem akarod megnézni a térképet? — kérdi tőle. Mindenes fölteszi a csiptetőjét, de nem néz a térképre. Mosolyogva jegyzi meg: — Fejemben van a térkép. — Jó, de hogy egyhelyben ácsorogjunk... — kezdi az egyik halászgazda. Az öreg nem hagyja magát. — Úgy van, hét álló napig, amint mondtam. Ha aztán a hetedik napon se fogtak kendtek semmit, hát följebb vonulnak hét mérfölddel, a Senjen, partsokig. De azt hiszem, lesz fogás már előbb. Ke­resztet vet a homlokán, aztán a mellén. — Ravasz dolog — morogják a halászok. — És miért éppen ezen a helyen vessünk tanyát, miért ne mozoghassunk egy kicsit kijjebb is a tengeren? Az öreg fölemeli a hangját, mint valami próféta: — Mivelhogy a hering éppen ott torlódik, ha azon a vidéken jár. Ne kételkedjenek a szavamban kende­tek. Mert a heringnek is megvan a kiszabott út­ja a tengerben, bálna és más kártékony halak néha ki­térítik, de azt majd észreveszik kendtek és mennek a hadsereg után. — Tán megbabonáztad azt a heringet, hogy arra megy, ámenne akarod — kérdi az egyik halász mér­­gesen. — Mert akkor semmi dolgunk veled. De nem ám — morogja a másik. Mindenes a főnökre pillant, megkérdi: — Nem is tudom, volt még valami egyéb? — Nem, rendben van. Meghajtja magát, fölveszi a sapkáját és ki­­megy. — Ez aztán illemtudás, valami nagy hajón ta­nulta biztosan — gondolja magában Gordon Tide­mand, az embereknek pedig egyszerűen kijelenti: —­ Szóval, most már tudjátok, mihez tartsátok ma­gatokat. (Folytatjuk). A MAGYAR HÍRLAP előfizetési árai: 1 hóra 2.90 P. 1/4 évre 8 P. % évre 15 F Szeriiai Genfbe utazik a lengyel külügyminiszter Varsóból jelentik: Beck ezredes lengyel külügyminiszter jövő szerdán, január 10-én Genfbe utazik, hogy átvegye a küszöbön­ álló népszövetségi tanácsülés elnöki tisztsé­­gét A tanácsülést követően a lengyel kül­­ügyminiszter résztvesz a leszerelési kon­fe­­rencia főbizottságának január második felé­ben kezdődő ülésszakán, is. A genfi ülésezések befejeztével Paul­ Boiu­cour francia külügyminiszterrel együtt uta­­zik vissza Varsóba. Varsó lesz,­­mint ismere­­tes, Paulo Brncelur hetek óta tervezett kelet­­európai körútjának első állom­ása. A fran­­cia külügyminiszter varsói látogatására előre, láthatóan február első napjaiban kerü­l­or.

Next