Magyar Hirlap, 1934. január (44. évfolyam, 1-24. szám)

1934-01-03 / 1. szám

Szerda ffmSS __ Kétszázezer ember vett részt a meggyilkolt Dúca temetésén A gyászbeszédek túlnyomó részében a vasgárda könyörtelen kiirtását követelték Bukarestből jelentik. Kedden temették el Bukarestben a meggyilkolt Dúca miniszterelnökök Az egész román sajtó egyöntetűen megállapítja, hogy ilyen temetést még nem látott Románia. A legszigorúbb becslések szerint is legalább 200.000 ember vett részt a temetésen és ekkora tömegek még Ferdinánd király koporsója mögött sem sorakoztak fel. Maga Károly király nem tudott résztvenni a gyászünnepségen, miután előző nap influenzában megbetegedett Ilesievics tábornok, udvari marsallt bízta meg képviseletével. Miklós herceg, a király öccse már délben tizenkét órakor megjelent Duca ravatalánál és óriási, fehér szegfűkből összeállított koszorút helyezett a koporsóra. A herceg közel öt percig állott lehajtott fejjel, összekulcsolt kézzel a ravatal előtt. A meggyilkolt miniszterelnök koporsóját ekkor már a román zászló borította. Közvetlenül a gyászszertartás kezdete előtt a román trikolórra ráfektették Károly király koszorúját is, amely vörös szegfűkből állott. A koszorú szalagján egyetlen szó állt: Barátomnak. Christea Miron pátriárka végezte az egyházi gyászszertartást Románia négy metropolitájának, az erdélyi, bukovinai, besszarábiai és moldvai metropolitáknak segédletével Két párt kivételét valamennyi romániai politikai párt részt vett a temetésen. Ez a két párt a Bratianu György vezetése alatt álló disszidens liberális csoport és Cuza professzor antiszemita pártja volt. A koporsó körül Duca személyes barátai és a román közélet vezetői foglaltak helyet. Az Athenaeus-palotában az első gyászbeszédet Anghelescu, az új miniszterelnök tartotta a kormány nevében. Azzal fejezte be szavait, hogy Duca, mint bátor katona, a front élén esett el, majd kijelentette, hogy a kormány tudatában van feladatának és kötelességeinek. Christea Miron pátriárka rendkívül éles szavakkal támadta a vasgárdát, majd a liberális párt nevében Dinu Bratianu búcsúztatta a halottat. Utána a nemzeti pansaztpárt szónoka, Costacescu volt miniszter beszélt. A legnagyobb ellenzéki párt vezérének szavai olyan nagy hatást tettek a közönségre, hogy a gyászszertartásra való tekintet nélkül, mindenki akaratlanul is tapsolni kezdett. Costacescu arról beszélt, hogy mostantól kezdve, minden szülőnek ügyelnie kell, hogy gyermekét másként nevelje, mint eddig és az egyetemi ifjúságnak is új utakat kell keresnie. A nemzeti parasztpárt minden erejével támogatja a kormányt a rendcsinálás feladatában. Utána Duca egyik legbizalmasabb barátja, dr Lupu beszélt, aki alig tudta elmondani beszédét, mert hangja minduntalan sírásba csuklott. Argetoianu volt miniszterelnök a vasgárda könyörtelen kiirtását követelte, Filipescu, a román fasiszta párt vezére pedig ugyancsak drákói rendszabályokat követelt. Hans Otto Roth, a romániai németség vezére hevesen kikelt a terrorisztikus politikai módszerek ellen. A romániai magyar párt nevében Wilfer József képviselő nagyhatású gyászbeszédet mondott, amelyben elismerte Duca nagy érdemeit, aki mindig igyekezett megoldani a kisebbségi problémát és megértéssel viseltetett a nemzeti kisebbségek iránt. Wiler hangsúlyozta, hogy a magyar párt a legnagyobb készséggel támogatja a kormányt minden olyan intézkedésében, amellyel le akarja törni a vasgárdisták szélsőséges mozgalmát. A magyar párt koszorúján a következő felírás volt: „Utolsó üdvözlet a magyar párttól.“ Huszonkét szónok beszélt Duca ravatalánál, majd a meggyilkolt miniszterelnök bizalmas barátai vállukra emelték a koporsót és kivitték az épület elé, ahol ágyutalpra tették. Megindult a gyászmenet, amelyet díszruhás csendőrszakasz nyitott meg. Utánuk a tizenkét koszorúskocsi haladt, majd Christen Miron pátriárka következett a négy metropolitával és a nagyszámú papi segédlettel. A halottaskocsi mögött Duca családtagjai haladtak, utánuk pedig Ilesievics tábornok ment Károly király képviseletében, majd a diplomáciai testület és a kormány tagjai következtek. Teljes számban megjelentek a pártvezérek és a tábornoki kar tagjai is, a parlamentet pedig többszáz képviselő és szenátor képviselte. A szabadelvű párt számos küldöttséggel vett részt a temetésen, amelyek az ország legkülönbözőbb részeiből érkeztek. Csehszlovákia és Jugoszlávia külön küldöttségeket küldtek. A liberális párt székháza előtt a menet néhány percre megállott és a párt egyik tagja az erkélyről búcsúbeszédet intézett Ducához. A temetés ideje alatt Bukarestben szinte teljesen megállt az élet. Az üzleteket becsukták, a színházak és mozik zárva tartottak. Két teljes órán át zúgtak a román főváros valamennyi templomának a harangjai. A Belu-temetőben állt meg azután a gyászmenet, de itt már csak egyszerű szertartás volt. A koporsót az ideiglenes sírba fektették, ahonnan tavasszal viszik át Duca birtokára, hogy az elhunyt miniszterelnök utolsó kívánságához híven, a családi sírboltban helyezzék el. Herceg Cantacuzinotábornok ploesti lakásán határozták el Duca megöletését . Bukarestben kedden este újból összeült a minisztertanács, hogy megbeszéljék mindazokat az intézkedéseket, amelyeknek segítségével végleg lehetetlenné tudják tenni a vasgárdisták további tevékenységét. Illetékes körökben úgy tudják, hogy a kormány minden eszközzel ki akarja irtani a vasgárdát és ugyanúgy akar eljárni velük szemben, mint annakidején a kommunista párttal.A hatóságok a legerélyesebb utasítást kapták, hogy könyörtelenül tartóztassanak le mindenkit, akinek csak a legkisebb köze is volt a vasgárdához. A letartóztatások változatlanul tovább tartanak Elfogták Zelea Codreanu sógorát és annak feleségét is, továbbá letartóztatták a Calendarul több munkatársát. Pitestiben egy vasgárdista, amikor le akarták tartóztatni, revolvert rántott és rálőtt a csendőrökre, majd háza padlásán eltorlaszolta magát. Bukarestben általános razziát tartottak, amelynek során húsz vasgárdistát állítottak elő, közöttük három lapszerkesztőt is. Duca gyilkosa, Constantinescu teljes beismerésben van, csupán azt nem akarja elárulni, kik vettek részt a merénylet előtti döntő tanácskozáson, amelyen elhatározták Dúca megölését Constantinescu csak annyit mond, hogy ez az ülés december lt-én volt és ekkor bízták őt meg két társával együtt Dúca lelövésével. A hatóságoknak Constantinescu makacs hallgatása ellenére is sikerült megállapítaniuk, hogy az a döntő tanácskozás, amelyen a vasgárdisták Ducát halálra ítélték, Ploestiben volt herceg Cantacuzino tábornok lakásán. A tanácskozáson többek között részt vett Nicofer Crainics, a Calendarul főszerkesztője is, akit, mint ismeretes, a gyilkosság után nyomban letartóztattak. Fegyelmi úton sürgősen elhelyezték a szinajai állomás rendőrfőnökét és annak helyettesét is, mert nem teljesítették kifogástalanul szolgálatukat és így a merénylőknek sikerült Dúcát meggyilkolniuk. A bukaresti második hadtest parancsnoka, aki a statáriális rendelet értelmében intézkedik, betiltotta a Cuventul megjelenését és a lap főszerkesztőjét őrizetbe helyeztette. Titulescu még nem tagja az új kormánynak Bukarestben olyan hírek terjedtek el, mintha Titulescu nem lenne hajlandó továbbra is a külügyminiszteri tárcát vállalni, miután ő csak a Duca vezetése alatt álló kormányban vállalt tárcát. Bukarestben most megcáfolják a Titulescu lemondásáról szóló híreket és rámutatnak arra, hogy a lemondásról már csak azért sem lehetne szó, mert Titulescu idáig még nem is tekintette magát az Anghelescukormány tagjának. Titulescut most felkérték arra, hogy vegyen részt az új kormányban, de idáig Titulescu még nem is adhatott választ az új miniszterelnöknek. • Kedden délelőtt 11 órakor a Döbrentei téri görög keleti püspöki templomban rekviem volt Ducának, az elhunyt román T3M január 3. 3 M'S*«ík- ■ C sok\umcn\e togodjoo eVTUNGSRAM miniszterelnöknek lelkiüdvéért. Az istárpi tanácsos, az egész diplomáciai kar, a budaiszteleten résztvett a magyar koronány kép- pesti román követség személyzete és a budai keletében Jambrokovich László ,miniszteri ipfsti román kolónia. ------ - - i i M — ■ — s I — m no i »■■■ ■ W Szerdán tanácskozik Mussolini és Sir John Simon Megvitatják a leszerelés és a népszövetségi reform kérdését is . Érdeklődés és izgalom Párizsban Rómából jelentik: Sir John Simom angol külügyminiszter kedden délután 3 óra 25 perckor Capriból jövet repülőgépen megérkezett Róma légikikötőjébe, Ostiába. A gépet Olaszország egyik legkiválóbb pilótája, Bisco őrnagy vezette, aki annak idején részt vett az atlanti gájrepülésben is. Az ostiai légikikötőben Savich olasz külügyi államtitkár, Valle tábornok, repülésügyi államtitkár, Sir Eric Drurrsmond római angol nagykövet és az olasz királyminisztérium magasrangú főtisztviselői fogadták az angol vendéget. Sir Joh Simon azonnal autóra szállt és Rómába hajtatott. Sir John Simon kedden még nem találkozott Mussolinival. Első estéjét az angol nagykövetségen töltötte. Az első találkozás szerdán délután történik meg az olasz kormányelnökkel a Palazzo Veneziában. Ezenkívül még egy megbeszélés lesz Mussolini és Sir John Simon között csütörtök délelőtt. Pénteken az angol külügyminiszter visszautazik Angliába. A tanácskozások tartalmáról egyelőre még nincsenek megbízható értesülések, egészen bizonyos azonban, hogy a népszövetség reformjának kérdése feltétlenül szobakér ül a megbeszéléseken, annak ellenére, hogy a francia külügyminisztérium részéről még legutóbb is olyértelmű közleményt adtak ki, amely cáfolni próbálta a népszövetségi reform problémájának római megvitatását. A francia forrásból terjesztett híresztelésekkel szemben illetékes olasz körökben megállapítják, hogy — bár a római találkozások központjában milyen valószínűség szerint a fegyverkezési egyenlőség problémája áll majd, bizonyára szóba kerül a népszövetség reformjának kérdése is, tekintettel arra, hogy ez a két kérdés ma Európa legégetőbb problémája. Illetékes római köriekben egyébként nyomatékosan hangsúlyoznák, hogy Sir John Simon nem hivatalos minőségben tartózkodik Rómában és hogy Mussolinival folytatandó tanácskozásainak is csak magánjellege van. Párizsból jelentük: A francia főváros feszült érdeklődéssel néz Róma felé és nagy izgalommal várja, mi lesze az eredménye Sir John Simon angol külügyminiszter és Mussolini tanácskozásainak. Beavatott politikai körökben nagy horderejűdöntéseket várnak a római megbeszélésektől, annál is inkább, minthogy Sir John Simon és Mussolini találkozását hosszas diplomáciai előkészítés előzte meg. A párizsi lapok feltűnően nagy tartózkodást tanúsítanak a római találkozás megítélésében és nyilvánvalóan azt az utasítást kapták a Quai d‘Orseytól, hogy ne fűzzenek kommentárokat a római jelentésekhez, nehogy azt a látszatot keltsék, mintha francia részről, ilyen vagy olyan hangulatkeltéssel próbálnák megzavarni az olasz—angol tárgyalásokat. A félhivatalos „Temps“ római tudóst- Boldog újévet kíván igen tisztelt vendégeinek a HUNGÁRIA FÜRDŐ igazgatósága VII., Dohány ucca 44. sz.