Magyar Hírlap, 1969. január (2. évfolyam, 1-30. szám)
1969-01-02 / 1. szám
Magyar Hírlap CJÉVI NYILATKOZATOK, ÜDVÖZLETEK 199. JANUÁR 2. CSÜTÖRTÖK 3 minden fillért, akkor ezt is jobban meg fogják nézni. Kitért Fock Jenő arra is, hogy különösen a Budapest környéki tsz-eknél túlzott mértékben foglalkoznak olyan tevékenységgel, amit az állami ipar, a szövetkezeti ipar, a tanácsi helyi ipar is el tud végezni, és elszívják a munkaerőt a budapesti üzemektől, a nagyüzemektől, a tanácsi üzemektől, a szövetkezeti ipartól. A kormányzatnak az a véleménye, hogy a tsz-ek általában helyes irányba mennek, amikor ilyen segédüzemi kisegítő ágazati tevékenységet folytatnak, hiszen ezzel tudják elérni azt, hogy a munkaerőt rendszeresebben foglalkoztathatják. Azokban a hónapokban is teljes vagy majdnem teljes foglalkoztatottságot biztosíthatnak, amikor egyébként a mezőgazdasági munkáknak nincsen szezonja. Azonkívül a nehezebb munkából kiöregedett embereknek is megfelelő munkát adhatnak. Szóval én ösztönözném mind a háromezer tsz-t, hogy ilyen tevékenységgel foglalkozzék. Ugyanakkor olyan rendszabályokat kell hoznunk, hogy a tsz-ek ne juthassanak jóval magasabb jövedelemhez — lényegében alacsonyabb értékű szakmunkával —, mint a jól képzett szakmunkások az állami iparban. Kedvező demográfiai fordulat Ezután a termelőszövetkezetek 1968. esztendei fejlődéséről nyilatkozott Fock Jenő. Mint mondta, a fejlődést pozitívnak értékeli. Csak a legnagyobb elismerés hangján lehet beszélni arról, hogy ilyen súlyos aszály mellett is ilyen szép eredményt értek el a termelőszövetkezetek és általában a dolgozó parasztok. Azt hiszem — fűzte hozzá —, nem lehet ezt leegyszerűsíteni arra, hogy több volt a műtrágya vagy több volt a gép. Ez is igaz, jobb volt az anyagi ellátottság. De elsősorban a dolgozó parasztok szorgalma és növekvő szaktudása hozta ezeket az eredményeket. — Közismert, hogy az 50-es években különösen sok gyerek született és ezek a gyerekek most lépik át a középiskolák, az egyetemek, a munkahelyek kapui. Hogyan gondoskodik a komány a demográfiai hullám okozta problémák megoldásáról? — hangzott a riporterek következő kérdése. Fock Jenő azzal kezdte a válaszát, hogy személy szerint neki valahogy nem tetszik, amikor úgy beszélnek erről a néhány korosztályról, hogy „csak bajt és gondot okoznak a kormánynak”. — Szerintem örömmel kell üdvözölni ennek a korosztálynak a tagjait, akik most otthagyják az általános iskolát és a középiskolába mennek, vagy szakmát tanulnak. A kormányzat nem jótéteményt gyakorol, hanem kötelességének tesz eleget, amikor megkülönböztetett gonddal foglalkozik az őket érintő kérdésekkel. Szerintem nem olyan nagyon nehéz kérdések ezek, mint ahogy eddig a közvélemény is gondolta. Persze néhány intézkedést kellett hozni. Ma már esett szó a gyermekgondozási segélyről. Ez olyan típusú intézkedés, amelyet természetesen elsősorban a dolgozó anyák érdekében hoztak, s azért, hogy ne legyen olyan nagy gond a gyermek nevelése, különösen az első esztendőkben. De az intézkedés meghozatalakor gondoltunk az úgynevezett demográfiai hullámra is. Mert például ha a kormány a két és fél évet három évre terjeszti ki és a segélyre jogosultak körét bővíti, akkor átlagban körülbelül 120—140 ezer asszony marad otthon a munkából. Ezeknek a helyét többségében fiatal nők, fiatal lányok foglalják el. Vagy egy másik intézkedés: jelentősen kiterjesztettük a négy-hat órás foglalkoztatottságot, elsősorban az asszonyok, lányok, általában a fiatalabb korosztály számára. A középiskolákba 1969- ben körülbelül ugyanannyi gyereket veszünk fel, mint 1968-ban vagy a korábbi években, de emellett a szakmunkásképző iskolákba körülbelül 25 000-rel többet, mint az elmúlt évek átlagában. Megemlítem még, hogy a termelőszövetkezetekbe ebben az évben mintegy 20 százalékkal többen jelentkeztek tagnak, vagy kértek alkalmazást, mint az elmúlt években. — Mindezt figyelembe véve — azt hiszem — lényegében a probléma megoldott. Jómagam már inkább előretekintek, s az elmúlt 8—10 évre gondolok, amikor sajnos évente körülbelül 30—40 ezer gyerekkel kevesebb született. A későbbi években hosszabb ideig, nem 3—4, hanem 6—8 évig tartó problémánk lesz, s ezekben az esztendőkben a termelékenység kérdésével és a többi problémával a mostaninál behatóbban kell majd foglalkoznunk. A miniszterelnök személyes élményei az ifjúsági mozgalomról A következő kérdés személyes jellegű volt: hogyan emlékezik vissza a Magyar Népköztársaság miniszterelnöke a kőbányai ifi-mozgalomban eltöltött éveire? Fock Jenő a KIMSZ megalakulásának 50. évfordulójára emlékezett, és elmondta, hogy kint járt Kőbányán, s néhány órát együtt töltött régi elvtársaival, azok gyerekeivel, unokáival. Az emlékezés óráiban az is felötlött benne — s erre némi büszkeséggel gondol —, hogy a kommunista ifjúsági mozgalom öt évtizedéből majdnem négynek maga is részese volt. — 52 éves vagyok, és 14 éves korom óta veszek részt a munkásmozgalomban. 16 éves koromtól tagja voltam a KIMSZ- nek és ugyancsak 16—17 éves koromtól KIMSZ-titkár voltam hét éven át. Szólt arról is, hogy felmerült benne: vajon a kerületben, ott, ahol a fiatal éveinek nagy részét eltöltötte, megértik-e az elvtársak, hogy ritkán tud elmenni közéjük, megértik-e, hogy nem tud olyan sűrűn találkozni velük. — Tudom, nehéz ezt megérteniük, mint ahogy talán azok a megyék is nehezen értik meg, amelyekben évek óta nem voltam már. Azok az üzemek, ahol régebben sokszor megfordultam, most sűrűn szóvá teszik, hogy évek óta nem jártam náluk. Pedig régebben, mondjuk miniszterhelyettes koromban úgyszólván havonta, kéthavonta részt vettem megbeszéléseiken, kimentem segíteni vagy megtárgyalni velük valamit. Nos, az én régi ifibarátaim is valószínűleg így gondolkoznak, s ez egy okkal több arra, hogy többször találkozzam velük, hogy éreztetni tudjam velük, én ugyanúgy becsülöm, tisztelem, szeretem őket, mint régen, csak éppen más irányú elfoglaltságom miatt keveset tudok velük tenni. Arról is beszámolt a miniszterelnök: azzal tüntették ki, hogy a KISZ X. kerületi vezetőségének tiszteletbeli tagjává választották. Mint mondta: külön örömet jelentett számára, hogy nagyon őszinte légkörű beszélgetés volt. — Miután a fiatalok megtudták, hogy jómagam a Ceglédi úton nőttem fel, elkezdték sorolni, mi is van most a Ceglédi úton. Közöltem velük, tudom, hogy mi van a Ceglédi úton és bizony nem vagyok büszke arra, ami ott van. Sajnos megvannak még azok a nagyon kisméretű szobakonyhás lakások, ahol én laktam, és velünk szemben, a Ceglédi út 57-ben azok a konyha nélküli egyszobás szükséglakások is, amik akkor épültek, amikor én fiatal gyerek voltam. Az emberek — a lakáskörülményeket tekintve — bizony nem élnek jobban, mint annak idején éltek. Sőt — s ez talán a tanácsi szerveknek is kritika — a lakásviszonyok szempontjából talán rosszabbul élnek. Mert régebben egy 5—6 tagú család hiába akart volna felvenni egy másik családot az egy szobába albérlőnek, nem engedték. Nálunk viszont a demokráciát úgy értelmezik, hogy ezt nem szabad megtagadni, így azután vidékről jönnek fel abba az egy szobába, s az 5—6 tagú család mellé másik 5—6 tagot vesznek fel albérlőnek. Azt mondják, hogy nincs jogszabály ennek megakadályozására. Ha nincs, akkor meg kellene alkotni. Az új év Az interjú befejező részében Fock Jenő az 1969-es esztendő kilátásairól nyilatkozott. — Nagyon optimista vagyok, és azt hiszem, a közvéleménynek is minden oka megvan arra, hogy optimista legyen országunk fejlődésének kilátásairól. Folytatni fogjuk a munkát, amit eddig is végeztünk, még okosabban, még inkább megtanácskozva az okos emberek gyülekezetével, a széles közvéleménnyel, még több ember segítségét, támogatását, aktív közreműködését megnyerve. Opti kilátásai mista vagyok, mert úgy látom, hogy az egyetértés, a bizalom légköre tovább erősödik. Joggal vagyok optimista, ha arra gondolok, hogy mi mindent tudunk megoldani hazánkban. Az optimizmus mellett azért arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy adott világban élünk, amely feszültségektől terhes, amelyben a velünk szemben álló erők újra felélesztik a hidegháború légkörét. Ha pedig tovább tartanak a helyi háborúk, ha tovább tart a vietnami háború körüli huzavona, és folytatódik a gyilkos népirtó Államférfiak újévi üzenetei A hírügynökségek a világ minden részéből tudósítanak az újévi üdvözletekről, üzenetekről, amelyeket az államok vezetői saját népükhöz és egymáshoz intéztek. MOSZKVA Az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa az új év alkalmából üzenetben köszöntötte a szovjet népet. Az üzenet többek között megállapítja, hogy a Szovjetunió az elmúlt esztendőben újabb hatalmas lépést tett előre a kommunizmushoz vezető úton, sikeresen fejezte be az ötéves terv harmadik évét. „Hűen Lenin hagyatékához, szovjet államunk külpolitikájában következetesen védelmezi a szocializmus ügyét és a népek szabadságát, a békét, a népek barátságát és a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének elvét" — hangoztatja az üzenet, majd megállapítja: „Minden sikerünk záloga abban rejlik hogy hűek vagyunk a marxizmus-leninizmushoz, a lenini örökséghez, s osztályharcokban megedződött lenini párt vezet bennünket.” A Központi Bizottság, a Legfelső Tanács Elnöksége és a Minisztertanács szívből jövő jókívánságait fejezi ki a szovjet embereknek, s jó egészséget, sikereket és nagy eredményeket kíván a munkában, tanulásban, alkotásban és a tervek teljesítésében. Forró üdvözletét és baráti jókívánságait küldi a szocialista országok népeinek, a testvéri kommunista és munkáspártoknak, a munkásosztálynak, a dolgozó parasztságnak, a haladó értelmiségnek, a fiatal nemzeti államok népeinek, mindazoknak, akik küzdenek az imperializmus és a kolonializmus ellen. VARSÓ Marian Spychalski marsall, a lengyel Államtanács elnöke, a Nemzeti Egységfront Országos Bizottságának elnöke az új év alkalmából rádió- és televízióbeszédben fordult országa népéhez. Megállapította, hogy 1968-ban Lengyelország sok eredményt ért el a gazdasági és a társadalmi élet területén. Hasonló eredményekkel büszkélkedhet a közoktatás, a tudomány és a kultúra fejlesztésében. Mint mondotta, a lengyel állam egyre növekvő saját erejére, valamint szocialista barátainak és szövetségeseinek hatalmára támaszkodva erősödött meg. Emlékeztetett arra, hogy a LEMP kongresszusán elfogadott határozatokon alapuló általános politikai platformnak megfelelően megválasztják a szejm és a népi tanácsok képviselőit. „Változatlan kitartással építjük népi Lengyelországunkat, méltóképpen készülünk megalapításának 25. évfordulójára” — mondotta. PRÁGA Ludvik Svoboda csehszlovák elnök újévi köszöntőben elemezte az 1968-as év tapasztalatait. Rámutatott, hogy abban, ami 1968 januárja után történt, „kifejezésre jutott népünk elhatározása, hogy szakít mindazzal, ami a társadalom fejlődését fékezte”. „Tudjuk — folytatta az elnök —, hogy a nagy célok nehézségek közepette valósulnak meg. Népünk törekvéseit is megrázkódtatások és zavaros jelenségek kísérték. Olyan kísérletek is történtek, hogy ezeket a törekvéseket érdekeinkkel ellentétes célok elérésére használják fel.” Svoboda elnök rámutatott arra is, hogy a küszöbönálló év egyáltalán „nem lesz könnyű”, és további nehézségekkel kell majd szembenézni. „1969 — mondotta a továbbiakban — mindenekelőtt a föderalizálás éve lesz.” Ezzel kapcsolatban rámutatott, hogy a föderációs aktussal a szlovák népnek az önálló államiságért vívott hosszú harca fejeződött be. Beszéde további részét Svoboda elnök gazdasági kérdéseknek szentelte. A problémák megoldását csak a fegyelmezett és becsületes munka hozhatja meg — mondotta ezzel kapcsolatosan, végül hangoztatta: „Hazánk jövőjét a szocializmusban látjuk, más út számunkra nem létezik. Abból indulunk ki, hogy a nemzetközi háború az Egyesült Államok imperialista körei részéről; ha az imperialisták minden alkalmat megragadnak arra, hogy felszítsák a hidegháború légkörét, akkor bizony a mi magyarországi munkánk is nehezebbé válik. Mit tudunk ez ellen tenni, mi magyarok? Mindent el kell követnünk barátainkkal, a szocialista országok közösségével együtt azért, hogy nagyobb egyetértés valósuljon meg közöttünk, mert ez önmagában is visszariasztó erő. Úgy politizáljunk, hogy a világ összes haladó erőivel szót tudjunk érteni, közös nevezőre jussunk az imperialista agresszív körökkel szemben, amelyek nem riadnak vissza a hidegháborútól, amelyeknek legkalandorabb rééletben legfőbb támaszunk a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való, egyenlő jogokon alapuló együttműködés.” BERLIN Walter Ulbricht, az NDK Államtanácsának elnöke, az NSZEP KB első titkára, hagyományos újévi üzenetében méltatta a Német Demokratikus Köztársaság 1968. évi gazdasági és politikai eredményeit és foglalkozott az 1971-ben kezdődő távlati terv megvalósítására irányuló előkészületekkel. Nemzetközi kérdésekről szólva, állást foglalt a bukaresti és a Karlovy Vary-i értekezletek határozatainak megfelelő európai biztonsági rendszer megteremtése mellett. Kiemelte, hogy az NDK szilárd békepolitikát folytat, egyidejűleg rámutatott, hogy a Német Szövetségi Köztársaság külpolitikája továbbra is megőrizte agresszív jellegét. Utalva az NDK fennállásának közelgő huszadik évfordulójára, felhívással fordult az európai népekhez, kormányokhoz, államférfiakhoz, és felszólította őket, hogy egyesült erővel biztosítsák a békét a nyugatnémet revansizmus és neonácizmus erőivel szemben. Ennek érdekében ismerjék el a Német Demokratikus Köztársaságot. SZÓFIA A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága, a Nemzetgyűlés Elnöksége és a Minisztertanács újévi üzenetet intézet a Bolgár Népköztársaság népéhez. „Az elmúlt évben — hangzik az üzenet — a bolgár kormány töretlenül érvényre juttatta hagyományos politikáját, amely a népek békéjére, barátságára és kölcsönös megértésére irányul, s amelynek célja az antiimperialista erőkkel való egység és szolidaritás.” BUKAREST Nicolae Ceausescu, a román Államtanács elnöke, a Román KP főtitkára hazája népéhez intézett újévi üdvözletében elmondotta, hogy 1968-ban a Román KP KB kezdeményezésére az országban széles körű társadalmi-politikai tevékenység bontakozott ki, amelynek az volt a célja, hogy tökéletesítsék a szocialista termelési viszonyokat. — Az új esztendőben — fűzte hozzá — a népek legfőbb érdeke megköveteli, hogy újabb és még hatékonyabb erőfeszítéseket tegyenek a konfliktusok rendezése, a hidegháború kiújulásának elkerülése érdekében, a nemzetközi enyhülésért, az európai biztonság és a világbéke megszilárdításáért. RÓMA Az Unitá szilveszteri száma közzétette Luigi Dongónak, az Olasz Kommunista Párt főtitkárának újévi üzenetét az olasz kommunistákhoz, az ország összes haladó és demokratikus erőihez. Longo szólott a vietnami nép hősi küzdelmének jelentőségéről, s az általános leszerelés fontosságáról. Kijelentette, hogy az olasz nép számára a biztonság és a béke csak abban az esetben biztosítható teljes mértékben, ha a NATO támaszpontjait felszámolják, maga az ország pedig kilép ebből az agresszív katonai tömbből. VI. Pál pápa újév napján misét pontifikált a római Santa Maria Aracoeli templomban. A mise alkalmából elmondott beszéde teljes egészében a békével foglalkozott. Beszélt a Palesztinai, a vietnami és az afrikai konfliktusokról, a gerillaharcok és a megtorló akciók legutóbbi eseményeiről, amely — mint mondotta — „fájdalmas megrázkódtatást okoztak az egész emberi közösségnek”. Kérte Istent, hogy ennek a megrázkódtatásnak „üdvöt hozó ébredés” legyen a következménye, és ne rendüljön meg az emberiség bizalma abban, hogy nem kell erőszakot alkalmazni az emberi konfliktusok megoldására. tege talán attól sem riad vissza, hogy a hidegháborút valóságos háborúra változtassa. Én azért lényegében e vonatkozásban is optimista vagyok. Azt azonban, hogy milyen problémák vannak a világban, minden optimizmus mellett sem helyes elhallgatni. Nem helyes úgy beállítani a dolgot, ahogy nekem egy régen Párizsban élő magyar mondta boldogan, hogy az óhaza a boldogság és a béke szigete. Azért látni kell, hogy benne vagyunk a nagy világtengerben, amely erős mozgásban van, s ez veszélyeztetheti a boldogság, a béke szigetét is. Fock Jenő végül az egész dolgozó magyar népnek boldog új esztendőt kívánt