Magyar Hírlap, 1969. június (2. évfolyam, 149-178. szám)
1969-06-01 / 149. szám
2 1969. JÚNIUS 1. VASÁRNAP NEMZETKÖZI POLITIKA Magyar Hírlap KÜLFÖLDI LAPOKBÓL •RUBEPAM A lap tegnapi számában Milos Jakesnak, a párt központi revíziós és ellenőrző bizottsága elnökének nyilatkozatát közli a külföldön tartózkodó párttagok problémájáról Jakes elmondotta, hogy augusztus 21-e után több mint ezer párttag hagyta el az országot A párt tagjai számára ugyanúgy, mint minden állampolgár előtt, nyitva áll az út a visszatéréshez. A kommunisták eltávozását azonban — mint mondotta — másként kell megítélni, öszeegyeztethetetlen ugyanis a párttagsággal, hogy valaki emigrációban éljen, hogy elveszítse a kapcsolatait a párttal, és ne teljesítse kommunista kötelezettségeit. Ezért a KB elnöksége már novemberben határozatot fogadott el, hogy azokat a párttagokat, akik illegálisan tartózkodnak külföldön, töröljék a párt tagjai sorából, vagy függesszék fel tagságukat, azokat pedig, akik külföldön a párt irányvonala ellen léptek fel, ki kell zárni a pártból. A külföldre távozottakkal kapcsolatos párthatározatot azonban nem hajtották végre következetesen, és ezért újabb intézkedésekre van szükség. Törlik a párt tagjai sorából azokat, akik 1968. augusztus 21-e után illegálisan hagyták el az országot, és 1969. május 1-ig nem tértek vissza. Felfüggesztik a párttagságát azoknak, akik augusztus után távoztak külföldre és utólag, jogtalanul kaptak hozzájárulást külföldi tartózkodásukhoz. A Hallstein-doktri n Neues Deutschland kimúlásáról írja a lap: „Diehl szavai Irak és Kambodzsa lépéseiről elég savanyúnak tűntek. És most, hogyan lehetne másként érteni dühtől lihegő nyilatkozatát — az NDK-nak Szudán általi hivatalos elismerése után —, miszerint „egyes arab államok elhagyták a világpolitikai semlegesség vonalát.” A tények ilyen szemérmetlen elferdítését alig lehet felülmúlni. A bonni hatalmasságok akarják meghatározni, hogy mi és ki „semleges”. Az ő változatuk szerint a szuverén államok közötti normális kapcsolatok kialakítása a semlegesség ellen irányul. Ezzel szemben „semlegesség”, ha Bonn az arab népek elleni agresszornak, Izraelnek, az USA-imperialistáknak, a vietnami nép elleni piszkos háborújában, vagy a kolonialistáknak az afrikai szabadságharcosok ellen támogatást nyújt. Diehl kommentárja mutatja, hogy képtelen a fejlődést megérteni. Süddeutsche Zeitungsnál miniszterén Kiesinger kancellár elkötelezte magát az NDK-t elismerő Kambodzsával való diplomáciai kapcsolatok megszakítása mellett, a szociáldemokrata miniszterek viszont elhatározták egy bizalmas értekezleten, hogy ezúttal nem engednek a CDU—CSU nyomásának. A lap szerint Kiesinger egy információs megbeszélés során kijelentette: ebben az ügyben voltaképpen nincs is szükség minisztertanácsi döntésre, hanem ő, mint kancellár, élhetne azzal a jogával, hogy kimondja a kapcsolatok megszakítását. Brandtnak azonban sikerült elérnie a kabinet öszszehívását, és a szakítás megakadályozását. © CMlPflBAfl HamW VIH II»RH Kommunisták Egyesült Pártja KB-tagja megbélyegzi Duvalier diktátor terrorrendszerét. „A politikai gyilkosság a Duvalier-rendszer mindennapos eszköze” — írja. Ezer és ezer állampolgár sínylődik börtönben, ezreket és ezreket kínoznak vadállati módon Duvalier hóhérai. A kommunista tevékenység elleni harc ürügyével munkásokat, parasztokat, papokat, pártaktivistákat tartóztattak le. Duvalier terrorlegényei fegyveres támadást intéztek a párt illegális összejövetelei ellen. Az öszszecsapások során sok haiti kommunistát megöltek. Ilyen összetűzés során tartóztatták le Joseph Ronet-t, a párt főtitkárát, és Mecklenburgot, a párt titkárát. Az állandó erőszaknak és terrornak ebben a helyzetében a Haiti Kommunisták Egyesült Pártja úgy döntött: rálép a fegyveres ellenállás megszervezésének útjára, abból a célból, hogy véget vessenek Duvalier véres és törvénytelen diktatúrájának. A munkások és parasztok hazafias szellemű osztagai a párt vezetésével megindították a harcot az ország északi vidékén.” --------—-\ci{X(é —----------7 A Gellért-szállótól a György-teremig A moszkvai Kreml híres György-terme már készen áll: felállították a téglalap alakú tárgyalóasztalokat, felszerelték a mikrofonokat, a tolmácsberendezéseket és más technikai segédeszközöket, amelyek egy nagyszabású tanácskozás zavartalan lebonyolítását biztosítják. A nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő eseményének ígérkező konferenciára körülbelül 70 kommunista és munkáspárt küldöttségét várják. A találkozót az a másfél esztendei gondos előkészítő munka tette lehetővé, amelyből — jogos büszkeséggel regisztrálhatjuk ezt — a Magyar Szocialista Munkáspárt is tevékenyen kivette részét. Minden túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy a moszkvai Györgyterembe vezető út egyik fontos állomása volt a budapesti Gellért-szállóban tavaly február végén megtartott konzultatív tanácskozás. A csütörtökön kezdődő nagy konferencia elé terjesztendő dokumentumtervezetek kidolgozásával megbízott előkészítő bizottság, amely május 23 és május 30 között ülésezett a szovjet fővárosban, elvégezte az utolsó simításokat. A téma: „Az imperializmus elleni harc feladatai a jelenlegi szakaszban, és a kommunista és munkáspártok, valamint az összes antiimperialista erő akcióegysége.” Olyan platform ez, amely — a pártok közötti véleménykülönbségekkel is számolva — a legtöbb biztosítékot nyújtja közös állásfoglalás kialakítására korunk legfőbb kérdéseiben. A moszkvai értekezletnek, amely várhatóan az alkotó jellegű, nyílt, elvtársi viták jegyében zajlik le, nem feladata, hogy minden kérdésben egyöntetű állásfoglalásokat kristályosítson ki. Nem is ez a rendeltetése. A konferenciának a realitásokkal számoló kezdeményezői egy korlátozottabb célt tűztek ki: az imperializmussal szembeni akcióegység kialakítását. Abból kiindulva, hogy ez megéri a nézeteltérések félretevését, és hogy a testvérpártokat egymáshoz fűző szálak erősebbnek bizonyulnak az egységet gátló tendenciáknál. Nagy helyet foglal el az ismert vitákban az internacionalizmus és a szuverenitás értelmezése, illetve a pártok autonómiájának problémája. Az egyik végletes vélemény az önállóság abszolutizálásával másodrendűvé degradálja a nemzetköziséget, másik pedig „internacionalizmus mindenek felett” jelszóval lebecsüli a szuverenitás és a nemzeti sajátosságok terepét A mindentől elvonatkoztatott szuverenitás mellett kardoskodók figyelmen kívül hagyják az osztályszempontot, azt, hogy minden államban a szuverenitás hordozója az uralkodó osztály, amely azt érdekeivel összhangban érvényesíti. Szocialista országban ez a jog az egész nép élén járó munkásosztályt illeti meg. A szuverenitás megszerzése és megőrzése azonban internacionalizmus nélkül gyakorlatilag elképzelhetetlen. Ezért az internacionalizmus és a szuverenitás szoros egységben van, feltételezi egymást. Az a tény, hogy a szocializmus országonként, azaz nemzeti (s ennél fogva sajátos) keretek között fejlődik, nem változtat annak nemzetközi voltán. Az internacionalista kötelezettségek elhanyagolása, a világ dolgozóival való szolidaritás nem vállalása hosszabb távon öngyilkos lépésnek bizonyulhat egy szocialista ország, illetve egy munkáspárt számára. A nemzetközi méretekben folyó osztályharcból ugyanis nem lehet büntetlenül kiválni... Miután az imperialista agresszió elleni harc sikerének legfőbb garanciája változatlanul a Szovjetunió léte, ereje, továbbra is a hozzá való viszony marad az internacionalizmus legfontosabb ismérve. Mert — Kádár János egyik szállóigévé vált megállapítását kölcsönözve — „szovjetellenes kommunizmus nem volt, nincs és nem is lesz sohasem.” Ami a pártok önállóságának kérdését illeti, arról nincs vita, hogy — a moszkvai Kommunyisztból idézve — „a kommunista mozgalom sorainak egysége elképzelhetetlen a kapcsolatok teljes egyenlősége nélkül és világos, senki sem ismerheti jobban egyik vagy másik ország társadalmi fejlődésének igényeit, mint az adott ország kommunista pártja”. A sajátos körülmények valamennyi párttól önálló munkát követelnek. Ebben egyetértés mutatkozik. A nézetkülönbségek ott jelentkeznek, amikor a nemzeti sajátosságok fetisizálásával a szocialista fejlődés néhány általános érvényű törvényszerűségét is kétségbe vonják. Természetesen, minden párt maga választja a szocializmus építésének formáit és semmilyen modell mechanikus átvétele nem kötelező (nem is ajánlatos). A tapasztalatokat azonban éppen nem árt figyelembe venni. Egy közeli példa is alátámasztja ezt. Ha a CSKP, amelynek megújított vezetősége az elmúlt hetekben néhány biztató lépést tett a konszolidáció felé vezető úton, 1968 januárja után jobban figyelembe veszi a magyar testvérpárt tapasztalatait, jóval kevesebb megrázkódtatásban lett volna része az országnak s a kibontakozás sem késne ennyi ideig. Több párt — köztük az MSZMP is — a konferencián szorgalmazni fogja annak rögzítését, hogy minden kommunista párt felelős tevékenységéért elsősorban saját népe előtt, s egyben az egész nemzetközi munkásosztály előtt is. Mert valamennyi testvérpárt nemzeti és nemzetközi felelőssége oszthatatlan. A marxisták—leninisták egyidejűleg hazafiak és internacionalisták. Egyaránt elvetik a nemzeti szűkkeblűséget, valamint a nemzeti érdekek figyelmen kívül hagyását vagy lebecsülését. A moszkvai tanácskozás időszerűségét növeli az a nemzetközi helyzetre jellemző tapasztalat, hogy az imperializmus agresszivitása fokozódik. Dél-Vietnamban az amerikaiak — a párizsi tárgyalások szabotálásával egyidejűleg — a hadműveletek nagymértékű kiterjesztéséhez fogtak hozzá. Újabb kísérlet ez a Washingtonban mindmáig legkedvesebb formula, „a vietnami kérdés katonai megoldásának” kierőszakolására. A Közel-Keleten szabállyá vált a tűzszünet megsértése és bármelyik percben robbanás következhet be. Európában jelentős mértékben aktivizálták a NATO-t és elevenek a nyugatnémet revansista törekvések. Nagy szerephez jutott a szocialista országok ellen irányuló ideológiai diverzió és aknamunka is. Ezek formáit a „lélektani hadviselés” nyugati szakértői jelentősen gazdagították.E kihívásokra a kommunista és munkáspártok a leghatékonyabban akkor válaszolhatnak, ha egységfrontba tömörülnek. Ez valamennyi párt határozott és önálló erőfeszítését kívánja. A konferencián részt vevő több párt képviselői előzetesen leszögezték, hogy a tanácskozástól való távolmaradás — különböző okokból mintegy 15 párt nem lesz jelen Moszkvában — nem zavarhatja a testvéri kapcsolatokat egyetlen párttal sem. A részvevők készek az imperializmus elleni akcióegységre és együttműködésre mindazokkal a pártokkal is, amelyek nem vesznek részt a tanácskozáson. Korábbi állásfoglalásokból már ismert az az értékelés, amely szerint korunkban az imperializmus elleni harcnak három legfontosabb tényezője van: a szocialista világrendszer, a nemzetközi munkásmozgalom és a nemzeti felszabadító harc. E három hatalmas erő koordinálását, az egységtörekvések határozott kinyilvánítását célozza a haladás élcsapatának moszkvai konferenciája, amely minden bizonnyal fontos mérföldköve lesz a kizsákmányolás és az elnyomás ellen, a békéért vívott küzdelemnek. Pálfi Viktor Lengyel lépések az európai biztonságért Ma választják meg az új szejmet (MTI) A lengyel városok és falvak ünnepi külsőt öltöttek: az ország közel 22 millió választópolgára ma választja meg nemzetgyűlési és néptanácsi képviselőit. Az utcákon transzparensek hirdetik a Nemzeti Egységfront választási jelszavait, s ismertetik a képviselő- és tanácstagjelölteket. Wladyslaw Gomulka Varsóban, Józef Cyrankiewicz Krakkóban, Marian Spychalski Lódzban jelöltette magát. A LEMP-vezette Nemzeti Egységfront közös listáján jóval több jelölt indul, mint amennyit végérvényesen megválasztanak. Közben lengyel politikai körökben változatlanul a figyelem központjában áll az európai biztonság és a német probléma. A Polytika New York-i tudósítása szerint „az ENSZ-ben a nyugat-európai országok sok diplomatája úgy véli, hogy Gomulka javaslata a lengyel kormány várható diplomáciai akciójának a bevezetése. Ez a kezdeményezés kifejezetten konstruktív jellegű és tanulmányozást érdemlő lesz.” E jelentés mintegy alátámasztja azokat a meg nem erősített varsói híreket, amelyek szerint lengyel részről az össz-európai biztonsági értekezlet tárgyában munkaokmányt dolgoztak ki. Ez — a többi között — javasolja, hogy az össz-európai tanácskozás előkészítésére a szocialista, a tőkés és a semleges országok képviselőiből szervezzenek hattagú bizottságot. A lengyel kezdeményezést támogatja Finnország és Belgium. A témakörben véleménycsere folyt Karjalainen finn külügyminiszter varsói látogatásakor és Winiewicz lengyel külügyminiszterhelyettes — a hírek szerint — a legközelebbi jövőben ez ügyben Belgiumba utazik. Varsó úgy véli, hogy a hatos előkészítő bizottság másik három tagjára a finn és a belga kormánynak kellene javaslatot tennie. A sikeres előkészítő munka után az összes európai ország értekezletére ez év végén sor kerülhetne. (Reuter, AFP, UPI) Argentína másfél évtizede nem élt át akkora sztrájkot, mint a mostani. A gyárnegyedek, Mendoza, Tucuma, Rosario utcái kihaltak. Cordobában a karhatalom légi úton kapott erősítést és fegyveres harcban áll a katonai rendszer ellen tüntető munkásokkal és diákokkal. Ezek a város több pontján elbarikádozták magukat, s a katonai osztagok csak nehezen tudják felszámolni az ellenállási fészkeket. Épületállványokról, háztetőkről lőnek a katonákra. A parancsnoki tábornok megparancsolta katonáinak: felszólítás nélkül tüzeljenek bárkire, akit a kijárási tilalom idején az utcán látnak. A halálos áldozatok száma a városban eddig tizenöt. A belügyminiszter szerint egyes szélsőséges vezetők akarnak káoszt és anarchiát teremteni, mert egyetlen programjuk van: a kormány megbuktatása. Ez a légkör — mondotta — példa nélkül áll az ország történelmében. A holland Antillákhoz tartozó Curacao szigetének fővárosában, Willemstadban, tegnapelőtt törtek ki súlyos zavargások. Eredetileg ötezer munkás tüntetett béremelésért a Royal Dutch Shell kőolajtársaság épületénél. A kivezényelt rendőrök golyója megölt egy szakszervezeti vezetőt. A munkások erre megindultak a belváros felé. Útközben felgyújtották a luxusüzleteket, s elfoglalták egy amerikai vállalat központját. A zavargás hírére a holland kormány rendkívüli minisztertanácson adott parancsot, hogy a város kikötőjében horgonyzó holland hadihajók tengerészei és holland tengerészgyalogosok avatkozzanak be a helyi karhatalom oldalán az összecsapásokba. A rendőrség mintegy ötszáz tüntetőt tartóztatott le, továbbá két halottat és 15 súlyos sebesültet jelentenek, Willemstad és a külvilág között az összeköttetés megszakadt. Venezuelai újságírók, akik repülőgépről látták a várost, Willemstadot óriási, égő fáklyaerdőhöz hasonlították. -----------------------------------------„Ez a légkör példa nélkül áll Argentína történelmében" Curacao fővárosa égő fáklyaerdőhöz hasonlít fi Szudánban, Abu Bakr Ava-I Hasarnan Idallah vezetésével új, haladó szellemű , forradalmi tanács veszi át a hatalmat . Podgornij mongóliai látogatásáról közös közleményt adnak ki, amelyben elítélik a kínai vezetők soviniszta, nagyhatalmi politikáját. Hétfő Koszigin Afganisztánba érkezik .. ._] a két ország közötti hagyományos barátság erősítésére. — Gustáv Husák megbeszélést folytat Berlinben Walter Ulbrichttal. »jj Fock Jenő miniszterelnök az Renn osztrák kormány meghívására Ausztriába utazik. — Az új szudáni kormány elismeri az NDK-t. It Dél-Vietnamban az amerikaiak azera a tíznapi súlyos harc után feladják a stratégiai jelentőségű 937-es magaslatot, a saigoni kormány bejelenti: a hadkötelezettség kezdetét 18-ról 17 évre szállítják le. Ausztria válaszol Finnországnak az európai biztonsági konferencia ügyében és helyesli, hogy az értekezletet Helsinkiben tartsák. Peihnktrik Vietnamban reggel 7 órától lesznukoKig tűzszünet kezdődik Buddha 2513. születésnapja alkalmából. — Átalakítják Szíriában a kormányt: kilenc miniszter távozik, tíz új politikus kap tárcát. p . k Véget ért Moszkvában 70 kommentemmunista és munkáspárt képviselőinek előkészítő értekezlete, amelyen megvitatták „Az imperializmus elleni harc feladatai a jelenlegi szakaszban, és a kommunista és munkáspártok, az összes antiimperialista erők akcióegysége” című, a június 5-i tanácskozás elé terjesztendő dokumentum tervezetét. Koszigin Afganisztánból Pakisztánba látogat. D 1 . Fock Jenő miniszterelnök azonnbal hazaérkezik Ausztriából, az eredményes látogatásról közös közleményt adnak ki.