Magyar Hírlap, 1969. június (2. évfolyam, 149-178. szám)

1969-06-01 / 149. szám

2 1969. JÚNIUS 1. VASÁRNAP NEMZETKÖZI POLITIKA Magyar Hírlap KÜLFÖLDI LAPOKBÓL •RUBEPAM A lap tegnapi számában Milos Jakesnak, a párt központi revíziós és ellenőrző bi­zottsága elnöké­nek nyilatkozatát közli a külföldön tartózkodó párttagok problémájáról Jakes elmondotta, hogy augusztus 21-e után több mint ezer párttag hagyta el az országot A párt tagjai számára ugyan­úgy, mint minden állampolgár előtt, nyitva áll az út a visszatéréshez. A kom­munisták eltávozását azonban — mint mondotta — másként kell megítélni, öszeegyeztethetetlen ugyanis a párttag­sággal, hogy valaki emigrációban éljen, hogy elveszítse a kapcsolatait a párttal, és ne teljesítse kommunista kötelezettsé­geit. Ezért a KB elnöksége már novem­berben határozatot fogadott el, hogy azo­kat a párttagokat, akik illegálisan tartóz­kodnak külföldön, töröljék a párt tagjai sorából, vagy függesszék fel tagságukat, azokat pedig, akik külföldön a párt irányvonala ellen léptek fel, ki kell zár­ni a pártból. A külföldre távozottakkal kapcsolatos párthatározatot azonban nem hajtották végre következetesen, és ezért újabb intézkedésekre van szükség. Törlik a párt tagjai sorából azokat, akik 1968. augusztus 21-e után illegálisan hagyták el az országot, és 1969. május 1-ig nem tértek vissza. Felfüggesztik a párttagsá­gát azoknak, akik augusztus után távoz­tak külföldre és utólag, jogtalanul kap­tak hozzájárulást külföldi tartózkodásuk­hoz. A Hallstein-doktri­­ n Neues Deutsch­land kimúlásáról írja a lap: „Diehl szavai Irak és Kambodzsa lé­péseiről elég savanyúnak tűntek. És most, hogyan lehetne másként érteni dühtől li­hegő nyilatkozatát — az NDK-nak Szu­dán általi hivatalos elismerése után —, miszerint „egyes arab államok elhagyták a világpolitikai semlegesség vonalát.” A tények ilyen szemérmetlen elferdítését alig lehet felülmúlni. A bonni hatalmas­ságok akarják meghatározni, hogy mi és ki „semleges”. Az ő változatuk szerint a szuverén államok közötti normális kap­csolatok kialakítása a semlegesség ellen irányul. Ezzel szemben „semlegesség”, ha Bonn az arab népek elleni agresszornak, Izraelnek, az USA-imperialistáknak, a vietnami nép elleni piszkos háborújában, vagy a kolonialistáknak az afrikai sza­badságharcosok ellen támogatást nyújt. Diehl kommentárja mutatja, hogy képte­len a fejlődést megérteni. Süddeutsche Zeitungsnál minisz­terén Kiesinger kancellár elkötelezte ma­gát az NDK-t elismerő Kambodzsával való diplomáciai kapcsolatok megszakí­tása mellett, a szociáldemokrata minisz­terek viszont elhatározták egy bizalmas értekezleten, hogy ezúttal nem engednek a CDU—CSU nyomásának. A lap szerint Kiesinger egy információs megbeszélés során kijelentette: ebben az ügyben vol­taképpen nincs is szükség miniszterta­nácsi döntésre, hanem ő, mint kancellár, élhetne azzal a jogával, hogy kimondja a kapcsolatok megszakítását. Brandtnak azonban sikerült elérnie a kabinet ösz­­szehívását, és a szakítás megakadályozá­sát. © CMlPflBAfl HamW VIH II»RH Kommunisták Egyesült Pártja KB-tagja megbélyegzi Duvalier diktátor terrorrendszerét. „A politikai gyilkosság a Duvalier-rendszer mindennapos eszköze” — írja. Ezer és ezer állampolgár sínylődik börtönben, ezreket és ezreket­­ kínoznak vadállati módon Duvalier hóhérai. A kommunista tevékenység elleni harc ürügyével mun­kásokat, parasztokat, papokat, pártakti­vistákat tartóztattak le. Duvalier terror­­legényei fegyveres támadást intéztek a párt illegális összejövetelei ellen. Az ösz­­szecsapások során sok haiti kommunistát megöltek. Ilyen összetűzés során tartóz­tatták le Joseph Ronet-t, a párt főtitká­rát, és Mecklenburgot, a párt titkárát. Az állandó erőszaknak és terrornak ebben a helyzetében a Haiti Kommunisták Egye­sült Pártja úgy döntött: rálép a fegyve­res ellenállás megszervezésének útjára, abból a célból, hogy véget vessenek Du­valier véres és törvénytelen diktatúrájá­nak. A munkások és parasztok hazafias szellemű osztagai a párt vezetésével meg­indították a harcot az ország északi vidé­kén.” --------—-\ci{X(é —----------7 A Gellért-szállótól a György-teremig A moszkvai Kreml híres György-terme már készen áll: felállították a tégla­lap alakú tárgyalóasztalokat, felszerelték a mikrofonokat, a tolmácsberendezéseket és más technikai segédeszközöket, ame­lyek egy nagyszabású tanácskozás zavar­talan lebonyolítását biztosítják. A nem­zetközi munkásmozgalom kiemelkedő eseményének ígérkező konferenciára kö­rülbelül 70 kommunista és munkáspárt küldöttségét várják. A találkozót az a másfél esztendei gondos előkészítő munka tette lehetővé, amelyből — jogos büszke­séggel regisztrálhatjuk ezt — a Magyar Szocialista Munkáspárt is tevékenyen ki­vette részét. Minden túlzás nélkül el­mondhatjuk, hogy a moszkvai György­­terembe vezető út egyik fontos állomása volt a budapesti Gellért-szállóban tavaly február végén megtartott konzultatív ta­nácskozás. A csütörtökön kezdődő nagy konferen­cia elé terjesztendő dokumentumterve­zetek kidolgozásával megbízott előkészítő bizottság, amely május 23 és május 30 között ülésezett a szovjet fővárosban, el­végezte az utolsó simításokat. A téma: „Az imperializmus elleni harc feladatai a jelenlegi szakaszban, és a kommunista és munkáspártok, valamint az összes an­­tiimperialista erő akcióegysége.” Olyan platform ez, amely — a pártok közötti véleménykülönbségekkel is számolva — a legtöbb biztosítékot nyújtja közös állás­­foglalás kialakítására korunk legfőbb kérdéseiben. A moszkvai értekezletnek, amely várhatóan az alkotó jellegű, nyílt, elvtársi viták jegyében zajlik le, nem fel­adata, hogy minden kérdésben egyöntetű állásfoglalásokat kristályosítson ki. Nem is ez a rendeltetése. A konferenciának a realitásokkal számoló kezdeményezői egy korlátozottabb célt tűztek ki: az imperia­lizmussal szembeni akcióegység kialakí­tását. Abból kiindulva, hogy ez megéri a nézeteltérések félretevését, és hogy a test­vérpártokat egymáshoz fűző szálak erő­sebbnek bizonyulnak az egységet gátló tendenciáknál. N­agy helyet foglal el az ismert viták­ban az internacionalizmus és a szu­verenitás értelmezése, illetve a pártok autonómiájának problémája. Az egyik végletes vélemény az önállóság abszoluti­zálásával másodrendűvé degradálja a nemzetköziséget, másik pedig „interna­cionalizmus mindenek felett” jelszóval lebecsüli a szuverenitás és a nemzeti sa­játosságok terepét A mindentől elvonatkoztatott szuvere­nitás mellett kardoskodók figyelmen kí­vül hagyják az osztályszempontot, azt, hogy minden államban a szuverenitás hordozója az uralkodó osztály, amely azt érdekeivel összhangban érvényesíti. Szo­cialista országban ez a jog az egész nép élén járó munkásosztályt illeti meg. A szuverenitás megszerzése és megőrzése azonban internacionalizmus nélkül gya­korlatilag elképzelhetetlen. Ezért az in­ternacionalizmus és a szuverenitás szo­ros egységben van, feltételezi egymást. Az a tény, hogy a szocializmus országon­ként, azaz nemzeti (s ennél fogva sajátos) keretek között fejlődik, nem változtat an­nak nemzetközi voltán. Az internaciona­lista kötelezettségek elhanyagolása, a vi­lág dolgozóival való szolidaritás nem vál­lalása hosszabb távon öngyilkos lépésnek bizonyulhat egy szocialista ország, illetve egy munkáspárt számára. A nemzetközi méretekben folyó osztályharcból ugyanis nem lehet büntetlenül kiválni... M­iután az imperialista agresszió elleni harc sikerének legfőbb garanciája változatlanul a Szovjetunió léte, ereje, to­vábbra is a hozzá való viszony marad az internacionalizmus legfontosabb ismérve. Mert — Kádár János egyik szállóigévé vált megállapítását kölcsönözve — „szov­jetellenes kommunizmus nem volt, nincs és nem is lesz sohasem.” Ami a pártok önállóságának kérdését illeti, arról nincs vita, hogy — a moszk­vai Kommunyisztból idézve — „a kom­munista mozgalom sorainak egysége el­képzelhetetlen a kapcsolatok teljes egyenlősége nélkül és világos, senki sem ismerheti jobban egyik vagy másik or­szág társadalmi fejlődésének igényeit, mint az adott ország kommunista pártja”. A sajátos körülmények valamennyi párttól önálló munkát követelnek. Ebben egyet­értés mutatkozik. A nézetkülönbségek ott jelentkeznek, amikor a nemzeti sajá­tosságok fetisizálásával a szocialista fej­lődés néhány általános érvényű törvény­­szerűségét is kétségbe vonják. Természe­tesen, minden párt maga választja a szo­cializmus építésének formáit és sem­milyen modell mechanikus átvétele nem kötelező (nem is ajánlatos). A tapasztala­tokat azonban éppen nem árt figyelembe venni. Egy közeli példa is alátámasztja ezt. Ha a CSKP, amelynek megújított ve­zetősége az elmúlt hetekben néhány biz­tató lépést tett a konszolidáció felé ve­zető úton, 1968 januárja után jobban fi­gyelembe veszi a magyar testvérpárt ta­pasztalatait, jóval kevesebb megrázkód­tatásban lett volna része az országnak s a kibontakozás sem késne ennyi ideig. Több párt — köztük az MSZMP is — a konferencián szorgalmazni fogja an­nak rögzítését, hogy minden kommunista párt felelős tevékenységéért elsősorban saját népe előtt, s egyben az egész nem­zetközi munkásosztály előtt is. Mert vala­mennyi testvérpárt nemzeti és nemzet­közi felelőssége oszthatatlan. A marxis­ták—leninisták egyidejűleg hazafiak és internacionalisták. Egyaránt elvetik a nemzeti szűkkeblűséget, valamint a nem­zeti érdekek figyelmen kívül hagyását vagy lebecsülését. A moszkvai tanácskozás időszerűségét növeli az a nemzetközi helyzetre jellemző tapasztalat, hogy az imperializmus ag­resszivitása fokozódik. Dél-Vietnamban az amerikaiak — a párizsi tárgyalások szabotálásával egyidejűleg — a hadműve­letek nagymértékű kiterjesztéséhez fog­tak hozzá. Újabb kísérlet ez a Washing­tonban mindmáig legkedvesebb formula, „a vietnami kérdés katonai megoldásá­nak” kierőszakolására. A Közel-Keleten szabállyá vált a tűzszünet megsértése és bármelyik percben robbanás következhet be. Európában jelentős mértékben aktivi­zálták a NATO-t és elevenek a nyugatné­met revansista törekvések. Nagy szerep­hez jutott a szocialista országok ellen irá­nyuló ideológiai diverzió és aknamunka is. Ezek formáit a „lélektani hadviselés” nyugati szakértői jelentősen gazdagítot­ták.­E kihívásokra a kommunista és mun­káspártok a leghatékonyabban akkor vá­laszolhatnak, ha egységfrontba tömörül­nek. Ez valamennyi párt határozott és ön­álló erőfeszítését kívánja. A konferencián részt vevő több párt képviselői előzetesen leszögezték, hogy a tanácskozástól való távolmaradás — különböző okokból mint­egy 15 párt nem lesz jelen Moszkvában — nem zavarhatja a testvéri kapcsolato­kat egyetlen párttal sem. A részvevők készek az imperializmus elleni akcióegy­ségre és együttműködésre mindazokkal a pártokkal is, amelyek nem vesznek részt a tanácskozáson. Korábbi állásfoglalásokból már ismert az az értékelés, amely szerint korunk­ban az imperializmus elleni harcnak há­rom legfontosabb tényezője van: a szo­cialista világrendszer, a nemzetközi mun­kásmozgalom és a nemzeti felszabadító harc. E három hatalmas erő koordinálá­sát, az egységtörekvések határozott ki­­nyilvánítását célozza a haladás élcsapa­tának moszkvai konferenciája, amely minden bizonnyal fontos mérföldköve lesz a kizsákmányolás és az elnyomás el­len, a békéért vívott küzdelemnek. Pálfi Viktor Lengyel lépések az európai biztonságért Ma választják meg az új szejmet (MTI) A lengyel városok és falvak ün­nepi külsőt öltöttek: az ország közel 22 millió választópolgára ma választja meg nemzetgyűlési és néptanácsi képviselőit. Az utcákon transzparensek hirdetik a Nemzeti Egységfront választási jelszavait, s ismertetik a képviselő- és tanácstag­­jelölteket. Wladyslaw Gomulka Varsó­ban, Józef Cyrankiewicz Krakkóban, Ma­rian Spychalski Lódzban jelöltette ma­gát. A LEMP-vezette Nemzeti Egységfront közös listáján jóval több jelölt indul, mint amennyit végérvényesen megválasz­tanak. Közben lengyel politikai körökben vál­tozatlanul a figyelem központjában áll az európai biztonság és a német problé­ma.­­ A Polytika New York-i tudósítása sze­rint „az ENSZ-ben a nyugat-európai or­szágok sok diplomatája úgy véli, hogy Gomulka javaslata a lengyel kormány várható diplomáciai akciójának a beve­zetése. Ez a kezdeményezés kifejezetten konstruktív jellegű és tanulmányozást érdemlő lesz.” E jelentés mintegy alátá­masztja azokat a meg nem erősített var­sói híreket, amelyek szerint lengyel rész­ről az össz-európai biztonsági értekezlet tárgyában munkaokmányt dolgoztak ki. Ez — a többi között — javasolja, hogy az össz-európai tanácskozás előkészítésére a szocialista, a tőkés és a semleges orszá­gok képviselőiből szervezzenek hattagú bizottságot. A lengyel kezdeményezést tá­mogatja Finnország és Belgium. A téma­körben véleménycsere folyt Karjalainen finn külügyminiszter varsói látogatásakor és Winiewicz lengyel külügyminiszter­­helyettes — a hírek szerint — a legköze­lebbi jövőben ez ügyben Belgiumba uta­zik. Varsó úgy véli, hogy a hatos előké­szítő bizottság másik három tagjára a finn és a belga kormánynak kellene ja­vaslatot tennie. A sikeres előkészítő mun­ka után az összes európai ország érte­kezletére ez év végén sor kerülhetne. (Reuter, AFP, UPI) Argentína másfél évtizede nem élt át akkora sztrájkot, mint a mostani. A gyárnegyedek, Mendoza, Tu­­c­um­a, Rosario utcái kihaltak. Cordobában a karhatalom légi úton ka­pott erősítést és fegyveres harcban áll a katonai rendszer ellen tüntető munkások­kal és diákokkal. Ezek a város több pont­ján elbarikádozták magukat, s a katonai osztagok csak nehezen tudják felszámolni az ellenállási fészkeket. Épületállványok­ról, háztetőkről lőnek a katonákra. A pa­rancsnoki­ tábornok megparancsolta ka­tonáinak: felszólítás nélkül tüzeljenek bárkire, akit a kijárási tilalom idején az utcán látnak. A halálos áldozatok száma a városban eddig tizenöt. A belügyminiszter szerint egyes szélső­séges vezetők akarnak káoszt és anar­chiát teremteni, mert egyetlen program­juk van: a kormány megbuktatása. Ez a légkör — mondotta — példa nélkül áll az ország történelmében. A holland Antillákhoz tartozó Curacao szigetének fővárosában, Willemstadban, tegnapelőtt törtek ki súlyos zavargások. Eredetileg ötezer munkás tüntetett bér­emelésért a Royal Dutch Shell kőolaj­társaság épületénél. A kivezényelt rend­őrök golyója megölt egy szakszervezeti vezetőt. A munkások erre megindultak a belváros felé. Útközben felgyújtották a luxusüzleteket, s elfoglalták egy ameri­kai vállalat központját. A zavargás hírére a holland kormány rendkívüli minisztertanácson adott pa­rancsot, hogy a város kikötőjében hor­gonyzó holland hadihajók tengerészei és holland tengerészgyalogosok avatkozza­nak be a helyi karhatalom oldalán az összecsapásokba. A rendőrség mintegy ötszáz tüntetőt tartóztatott le, továbbá két halottat és 15 súlyos sebesültet jelentenek, Willemstad és a külvilág között az össze­köttetés megszakadt. Venezuelai újság­írók, akik repülőgépről látták a várost, Willemstadot óriási, égő fáklyaerdőhöz hasonlították. ----------------------------­-------------­„Ez a légkör példa nélkül áll Argentína történelmében" Curacao fővárosa égő fáklyaerdőhöz hasonlít f­i Szudánban, Abu Bakr Ava-I Hasarnan I­dallah vezetésével új, hala­dó szellemű , forradalmi tanács veszi át a hatalmat . Podgornij mongóliai láto­gatásáról közös közleményt adnak ki, amelyben elítélik a kínai vezetők sovi­niszta, nagyhatalmi politikáját.­­ Hétfő Koszigin Afganisztánba érkezik .. ._] a két ország közötti hagyomá­nyos barátság erősítésére. — Gustáv Hu­­sák megbeszélést folytat Berlinben Wal­ter Ulbrichttal. »­jj Fock Jenő miniszterelnök az Renn osztrák kormány meghívására Ausztriába utazik. — Az új szudáni kor­mány elismeri az NDK-t. I­­t­­ Dél-Vietnamban az amerikaiak azera a tíznapi súlyos harc után felad­ják a stratégiai jelentőségű 937-es magas­latot, a saigoni kormány bejelenti: a had­kötelezettség kezdetét 18-ról 17 évre szál­lítják le.­­ Ausztria válaszol Finnország­nak az európai biztonsági konferencia ügyében és helyesli, hogy az értekezletet Helsinkiben tartsák. Pe­ihnktrik Vietnamban reggel 7 órától lesznuk­oK­ig tűzszünet kezdődik Buddha 2513. születésnapja alkalmából. — Átalakítják Szíriában a kormányt: ki­lenc miniszter távozik, tíz új politikus kap tárcát. p­ . k Véget ért Moszkvában 70 kom­­mentem­munista és munkáspárt képvi­selőinek előkészítő értekezlete, amelyen megvitatták „Az imperializmus elleni harc feladatai a jelenlegi szakaszban, és a kommunista és munkáspártok, az összes antiimperialista erők akcióegysége” című, a június 5-i tanácskozás elé terjesztendő dokumentum tervezetét.­­ Koszigin Af­ganisztánból Pakisztánba látogat. D 1 . Fock Jenő miniszterelnök azonnbal hazaérkezik Ausztriából, az eredményes látogatásról közös közleményt adnak ki.

Next