Magyar Hírlap, 1969. július (2. évfolyam, 179-209. szám)
1969-07-01 / 179. szám
2 1969. JÚLIUSI, KEDD NEMZETKÖZI POLITIKA Magyar Hírlap KÜLFÖLDI LAPOKBÓL __ _ _ A Szovjetunió-COTIPARAIlmunista és munkáspártok tanácskozása eredményeinek megvitatása. A Kijevből, Minszkből, Alma-Atából, Vilniusból és Rosztovból érkezett jelentések hírt adnak arról, hogy a szovjet emberek egyöntetűen helyeslik és támogatják a nemzetközi tanácskozás dokumentumait, az SZKP- nak a kommunista világmozgalom egysége marxista-leninista, proletár internacionalista alapon való megerősítésére irányuló politikai vonalát és gyakorlati tevékenységét. Állást foglalnak az SZKP- nek a nemzetközi tanácskozással kapcsolatos júniusi plénuma határozatai mellett. A munkások, kolhozparasztok és értelmiségiek az aktívagyűléseken kinyilvánítják szilárd elhatározásukat, hogy még önfeláldozóbban harcolnak a kommunista építés nagy terveinek valóra váltásáért, a Szovjetunió gazdasági erejének további növeléséért, a szocialista közösség megszilárdításáért. A szónokok és felszólalók egyaránt kifejezőre juttatják: a szovjet emberek teljes mértékben és következetesen teljesítik proletár internacionalista kötelességüket. A Pravda széles körű visszhangot közöl a szocialista országok sajtójának a nemzetközi tanácskozással kapcsolatos cikkeiből. Idézi a Népszabadság arról szóló megállapítását, hogy az MSZMP a nemzetközi tanácskozás eredményeiben a testvérpártok, a közös akarat kollektív munkájának megtestesülését látja. CflKITEA A Scinteia vasárnapi szá- OVffvfCf/t mában nagy cikk jelent meg. A román—szovjet barátság és együttműködés — a szocializmus és a béke ügye előmozdításának fontos tényezője címmel I. Iliescu aláírással. A cikk kiinduló témája a negyedszázados román felszabadulási évforduló ünnepségeinek előkészítése. Iliescu hangsúlyozza, hogy a szovjet hadsereg viselte a vállán a második világháború fő terhét. Ez időben bontakozott ki a román—szovjet fegyverbarátság. Szól a továbbiakban a cikk a két ország sokoldalú kapcsolatainak kialakulásáról. Megemlékezik a román vezetők legutóbbi tárgyalásairól a szovjet párt és államvezetőkkel. Ezek a tanácskozások megmutatták, „az a közös vágy, hogy kölcsönösen elfogadható megoldásokra jussunk. A problémáknak elvtársi légkörben való megközelítése, a megbecsülés és a megértés egymás elgondolásai és érdekei iránt — biztos út ahhoz, hogy közös elhatározásokra jussunk, biztos út a barátság és a szolidaritás erősítésére országaink és népeink között”. A román politikai élet elkövetkező nagy eseményei — mutat rá a cikk —, a felszabadulás negyedszázados évfordulója, a Román Kommunista Párt tizedik kongresszusa és más események is alkalmul szolgálnak a megbonthatatlan román— szovjet barátság kifejezésére. A román— szovjet barátság a haladás fontos tényezője, népeink értékes hozzájárulása a szocializmus erejének és tekintélyének növekedéséhez szerte a világon. «... « . A müncheni buddeuTscheZeitung i*p kankatúrá sa — Murschetz rajza — Thieu saigoni sajtókonferenciájáról. A karikatúra aláírása: — írják meg uraim, hogy az ország SS százaléka ellenőrzésünk alatt áll. !Heral& easäfe (Erifmne A lap első oldalon ismerteti Katzenbach volt igazságügyminiszter nyilatkozatát, amelyben cáfolja Edgar Hoovernak, az FBI főnökének azt a közlését, amely szerint Martin Luther King, a meggyilkolt néger polgárjogi vezető telefonvonalait annak idején a később szintén meggyilkolt Robert Kennedy akkori igazságügyminiszter egyenes utasítására hallgatták le. Katzenbach, aki a kérdéses időben Robert Kennedy helyettese volt, elismerte, hogy a telefonlehallgatásra R. Kennedy adott engedélyt, de csak azután, amikor az FBI már két éve sürgette az engedély megadását. Nem felel meg tehát a valóságnak az az állítás, hogy Martin Luther King telefonbeszélgetéseinek lehallgatását Robert Kennedy kezdeményezte volna. Ramsey Clark, Johnson elnök volt igazságügyminisztere szintén nyilatkozott. Megállapította, hogy Hoover nem járt el becsületesen, mert kijelentései két halott embert érintenek, akik már nem válaszolhatnak. Ramsey Clark azt is furcsállja, hogy a Hoover által nyilvánosságra hozott dokumentumok úgy tüntetik fel az FBI-főnököt, mintha nem szívesen hajtotta volna végre a telefonlehallgatással kapcsolatos utasításokat. Holott arról van szó — mondotta Clark —, hogy éppen Hoover volt az, aki állandóan sürgette a lehallgatási engedélyeket és utolsó kérését két nappal King meggyilkolása előtt nyújtotta be az akkori igazságügyminiszterhez, aki nem más volt, mint Clark. Vas Zoltán: , '-] 3 4 9 f QU-] M . Miklós ellenforradalma Sétapálcás hatalomátvétel A franciák hivatalosan nem vesznek tudomást az angolok által pártolt Bőhm—Bethlen-féle bécsi tanácskozásokról. Clemenceau francia miniszterelnök mást akar, mint Anglia: a szegedi ellenforradalmi kormányt akarja Budapestre hozni és az ország kormányaként elismertetni. Horthy is a franciákkal kíván együttműködni, Bethlen ingadozik. A Bőhmmel való találkozás másnapján az osztrák—magyar arisztokrácia neves találkozóhelyére, a Jockey Club különtermébe értekezletre hívja össze a magyar ellenforradalom Bécsben tartózkodó vezetőit. Itt van már Gömbös is. Úgy megy a tanácskozásra, hogy megelőzően nem tud találkozni Bethlennel. Bethlen bejelenti: az értekezletnek döntenie kell, vajon belenyugszik-e abba, hogy a Peidl-kormány távozásával a franciák követelése szerint a szegediekből és szociáldemokratákból álló vegyes kormány vegye át a vezetést? Vagy az ausztriai Feldbachban állomásozó ellenforradalmár tisztek Lehár ezredes parancsnoksága alatt fegyveresen vonuljanak Magyarországra új helyzetet teremteni és megvetni egy tisztán polgári, keresztény konzervatív kormány alapjait. Bethlen és vele Gömbös, valamint Lehár ezredes a feldbachi tisztitábor nevében a Dunántúlra való bevonulás és a tisztán keresztény konzervatív kormány mellett nyilatkoznak. Lovászi Márton, az egykori függetlenségi párti politikus és több társa a Peidl és a szegedi kormány együtthaladását kívánja. Másnapra halasztják a döntést, attól függően, mi lesz az eredménye Bethlen tárgyalásainak az antant bécsi megbízottjával? Addig is Lehár ezredes tisztjeivel készüljön fel az indulásra. Bethlen már berekeszteni a konferenciát, amikor Gömbös szót kér. Felolvassa a P. Ábrahám-kormány minisztertanácsának 1919. július huszonnyolcadikén kelt határozatát és Horthy fővezér írásos parancsát. E szerint a kormány őt nevezte ki hadügyi államtitkárrá és egyben megbízta, hogy az ország nyugati határán, a Murától az Ipolyig terjedő és a Dunántúlnak a Balaton átlójától északra fekvő területein, valamint a csehek által megszállt területeken folyamatban levő és ezután megindítandó katonai műveleteket a P. Ábrahám-kormány, a hadügyminiszter és a fővezér utasítása szerint irányítsa. Ragaszkodik tehát ahhoz, hogy átvegye a rendelkezést a nyugaton szervezett magyar ellenforradalmi alakulatok felett Lehár báró ezredes felpattan és ettől a perctől százados úrnak szólítja Gömböst. Kijelenti: nem tesz eleget sem a szegedi kormány, sem pedig Horthy parancsának. Lehár ezredes komoly versenytársa Horthynak abban, hogy melyikük szállja meg hamarabb a Dunántúl nagyobb részét, és melyikük alapozza meg ezzel a saját katonai hatalmát. Horthy Miklós és Lehár, nemkülönben a franciák és angolok kormányalakítási terveit azonban meghiúsítja a budapesti Fehér Ház ellenforradalmi szervezet. Tagjai jobboldaliak, Habsburg-pártiak, angolbarátok. Segítségükkel remélik Károly király uralmának visszaállítását. Ezt azonban egyelőre nem hangoztatják, csak ellenforradalmárságukat. Támogatójuknak megnyerik a Budapestet megszálló román főparancsnokságot, amely a sztrájkoktól és forradalmi mozgalmaktól megingott Romániában saját uralkodó osztálya társadalmát védi azzal, ha Magyarországon minél reakciósabb kormányzást segítik elő. A Fehér Ház nevében fellépő Friedrichék tárgyalásai augusztus hatodikán eredményre vezetnek Mardarescuval. Első lépésként Budapestre kérik az alcsúti kastélyában tartózkodó József főherceget, a Habsburgház Magyarországon lakó ágának fejét. A világháború utolsó napjaiban, Ausztria—Magyarország összeomlása előtt, 1918 október végén IV. Károly őt, Józsefet bízta meg, mint homo regiust —, királyi megbízottat —, hogy a pártok vezetőivel folytasson forradalomellenes kormányalakítási tárgyalásokat. József főhercegnek nem sikerül megakadályoznia a forradalom kibontakozását, amely Károlyi Mihály vezetésével győzelemre vezet. Ezt követően József főherceg felesküdött a Nemzeti Tanácsra. A Fehér Ház szerint az 1918 októberében megalakult Károlyi-kormány és a forradalom óta valamennyi kormány, a Tanácsköztársaságot is beleértve, egyformán törvénytelen. IV. Károly király külföldi távollétében mint homo regiusban, József főherceg tábornagy személyében ölt testet az 1918 októberében megszakadt régi rend jogfolytonossága. A főherceg illetékes tehát, ő a jogforrás a Peidl-kormány eltávolítása után az új miniszterelnök és a kormány kinevezésére. Ezt az elméletet az a Friedrich István, volt Károlyi párti országgyűlési képviselő és gyáros találja ki, aki részt vett az októberi forradalom előkészítésében, tagja volt a Nemzeti Tanácsnak, majd Károlyi kormányában a Honvédelmi Minisztérium államtitkára. A forradalom idején csatlakozik az ellenforradalomhoz, most keresztény konzervatív párti, úgynevezett legitimista politikát hirdet. Irányzatát keresztény kurzusnak nevezi. József főherceg hatodikán délelőtt érkezik meg Pestre. Egyetért a Peidl-kormány puccsal történő eltávolításával. És mintha 1918 októbere óta mi sem történt volna, mint homo regius — hálából is, amennyiben őt ideiglenes kormányzói címmel a legfelsőbb hatalomra juttatja —, a puccs sikere esetén kész kinevezni Friedrich Istvánt miniszterelnöknek, Schnetzer tábornokot hadügyminiszternek, az általuk megjelölteket minisztereknek. Friedrichék és Schnetzerék, még ugyanaznap délután, a régi rendszer néhány tucat rendőrével, katonatisztjeivel, s a román fővezérség közreműködésével megszállják a miniszterelnökséget. Schnetzer tábornok lemondásra szólítja fel az éppen ülésező Peidl-kormányt. Amennyiben nem engednének a felszólításnak, kénytelenek letartóztatni a kormány tagjait — mondják. Peidl miniszterelnök arra hivatkozik, hogy ő március 21-én, a Tanácsköztársaság kikiáltásakor azért mondott le miniszteri tisztségéről, mert nem értett egyet a proletárdiktatúrával és hasonlóan Friedrich mostani diktatórikus eljárásának sem veti magát alá. Kijelenti: miniszterelnöki megbízatását a Munkástanácstól kapta, ezt csak annak kezébe adhatja viszsza. Egyébként is a minisztertanács éppen most foglalkozik azzal, hogy a kormány mondjon le és helyébe átmeneti polgári kormány alakuljon, a szociáldemokraták részvételével. Schnetzer tábornok ismételten kijelenti: ha azonnal nem mondanak le, őrizetbe veszi a kormányt. A Vörös őrség feloszlatásával és a Vörös Hadsereg szétzüllesztésével Peidlék teljesen védtelenek Friedrichék puccsával szemben. Peidl mint miniszterelnök és vele a miniszterek kijelentik: lemondanak, engednek az erőszaknak. (Következik: József főherceg kormányzása) A görög államtanács minden tagja lemondott? (AP) A görög államtanács bírái tovább dacolnak a katonai rezsim alkotmányellenes intézkedéseivel. Hétfőn az ország legmagasabb közjogi fórumának újabb nyolc tisztségviselője nyújtotta be lemondását tiltakozásul Sztasszinopulosznak, az államtanács elnökének törvénytelen eltávolítása miatt. A jogtudós és volt miniszter változatlanul nem hajlandó elismerni elmozdításának jogosságát, s a reá gyakorolt erkölcsi és fizikai nyomás ellenére sem tudták kicsikarni lemondását szentesítő aláírását. Az államtanács elnökét az alkotmány értelmében élethosszig tartó időtartamra választják meg, Sztasszinopuloszt azonban hivatali funkcióinak gyakorlása közben alkotmányellenesen akarják meneszteni. Az AP jelentése szerint meg nem erősített hírek terjedtek el arról, hogy a 24 tagú államtanács valamennyi tisztségviselője szolidaritásból benyújtotta lemondását. Egyikük táviratban szólította fel V Thant ENSZ-főtitkárt, hogy járjon közbe, s szavatolja Sztasszinopulosz személyi biztonságát. Erre annál inkább szükség van, mivel hétfő reggel megbízható jelentések arra utalnal, hogy az államtanács alkotmány szerinti elnökét házi őrizetben tartják, telefonvonalát elvágták, s az újságírók hiába próbáltak érintkezésbe lépni vele. John Golland) A moszkvai tanácskozás nagy jelentőségű esemény volt (TASZSZ) Vasárnap Londonban, a Trafalgar téren nagygyűlést rendeztek, amelyen tiltakoztak a munkáspárti kormány reakciós politikája és az angol dolgozók életviszonyai elleni támadások miatt. A nagygyűlésen felszólalt John Collan, Nagy-Britannia Kommunista Pártjának főtitkára, aki hangsúlyozta, hogy a tőke elnyomása ellen vívott harcban rendkívül nagy jelentőségű volta kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozása. Az a tény, hogy a tanácskozáson részt vevő 75 kommunista és munkáspárt egységes akcióprogramot fogadott el az imperializmus elleni harcra — jelentette ki John Gollan —, rendkívül fontos esemény. A tanácskozás bebizonyította, hogy a kommunista mozgalom korunk legjelentősebb politikai ereje. A gyarmati rendszer ellen folytatott világméretű harcról szólva Gollan hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió döntő szerepet tölt be ebben a küzdelemben. Hangoztatta, hogy szükség van az összes antiimperialista erők akcióegységére, rámutatott, hogy a kommunista, a nemzeti felszabadító- és a munkásmozgalmak egységes fellépéssel gátat tudnak vetni az imperializmusnak és meg tudják őrizni az egyetemes békét. (MTI) Nagy-Britannia Kommunista Pártjának Végrehajtó Bizottsága vasárnapi ülésén meghallgatta Jack Weddis beszámolóját a kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozásáról, majd nyilatkozatot adott ki, amelyben részletesen és elismerően méltatja a moszkvai tanácskozáson elfogadott fődokumentumot és azt „értékes vitaalapként” elfogadja, de fenntartásokkal él az okmány bizonyos szakaszait illetően. Meghalt Csombe (AFP, UPI) Algírban hétfőn reggel hivatalosan bejelentették, hogy vasárnap meghalt Moise Csombe volt kongói miniszterelnök, akit egy nap híján két éve tartottak fogva Algériában. A 11 francia és algériai orvos által aláírt közlemény szerint Csombéval szívroham végzett álmában. A kongói politikus 49 éves volt. Moise Csembe nevét 1960. július 10-én ismerte meg a világ. Kongó függetlenné válása után 11 nappal, a belga nagytőke embereként kikiáltotta az ásványi kincsekben rendkívül gazdag Katanga tartomány önállóságát. Az ezt követő polgárháborúban Csőmbe emberei végeztek Lumumbával, az ország függetlenségének hősével. Az ENSZ-csapatok, miután hoszszú ideig lehetővé tették, 1963 januárjában vetettek véget a katangai különválásnak. 1963 júniusában Csőmbe elhagyta Kongót és Spanyolországban élt, de 1964. július 10-én visszatért és ezután egész Kongó miniszterelnöke lett. Fehér zsoldosok segítségével leverte a haladó erők felkelését, 1985 őszén azonban ismét távozásra kényszerült, amikor ellentétei támadtak Kaszavuba akkori elnökkel. 1967. július 1-én a repülőgépet, amelyen Csőmbe utazott, Algériában leszállásra kényszerítették. Július 27-én az algériai legfelső bíróság a kongói kormány kérésére úgy döntött, hogy Csombét kiadják a kinshasai kormánynak. Ezt a döntést azonban nem hajtották végre, Csőmbe algériai fogságban maradt haláláig. Ceausescu fogadta a magyar katonai küldöttséget (MTI) Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, az államtanács elnöke vasárnap fogadta a Czinege Lajos vezérezredes, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, honvédelmi miniszter vezette magyar katonai küldöttséget. A találkozón részt vett Iosif Banc, az RKP KB végrehajtó bizottságának póttagja, a minisztertanács alelnöke, Vasile Patilinet, az RKP KB titkára, Ion Ionita vezérezredes, a fegyveres erők minisztere, Mihai Burca vezérezredes, a fegyveres erők helyettes minisztere. Ugyancsak jelen volt Vince József, hazánk bukaresti nagykövete.