Magyar Hírlap, 1969. július (2. évfolyam, 179-209. szám)

1969-07-01 / 179. szám

Magyar Hírlap 17 nemzetközi politika I________1969. JÚLIUS 1. KEDD 3 ­ Egy éves az atomsorompó­­szerződés­ ben először emlékezünk a nemzetközi politika, az emberiség jövője szempont­jából jelentős esemény évfordulójára: egy évvel ezelőtt, 1968. július 1-én írták alá az atomsorompó-szerződést. A Moszk­vában, Washingtonban és Londonban egy éve aláírt egyezmény megkötésére a genfi leszerelési értekezlet tervezete alapján került sor. A békeerők szívós kezdemé­nyezései, a Szovjetunió töretlen készsé­ge a sokszor reménytelennek látszó hely­zetben, az éles viták közepette is ered­ményt hoztak: megnyílt az út az atom­sorompó leereszkedéséhez. Hazánk képvi­selője az elsők között írta alá az egyez­ményt. Az aláírással egy időben Moszkvá­ban üzenet hangzott el a világ népeihez: legyen az atomsorompó-szerződés kiindu­lópont az újabb béketárgyalásokhoz. Európában és Ázsiában azonban egy­aránt vannak olyan nagyhatalmak, ame­lyek ezt a kezdeti lépést is sokallják, az atomfegyverrel rendelkező országok „zsa­rolásáról” beszélnek, és a tömegpusztító fegyverek megszerzésében látják egyen­jogúságuk biztosítékát. Pedig az európai biztonság ügye például elképzelhetetlen anélkül, hogy valamennyi állam, de el­sősorban az NSZK ne ratifikálja az atomsorompó-szerződést, mint ahogy a Távol-Kelet békéje is bizonytalan a tér­ség valamennyi potenciális atomhatalmá­nak jóváhagyó aláírása nélkül. A még fennálló akadályok ellenére az atomsorompó-szerződés — az 1968-as részleges atomcsendegyezménnyel együtt — fontos és ösztönző dokumentum. An­nak érdekében azonban, hogy a nukleá­ris háború szellemét sikerüljön a palack­ba visszakényszeríteni — a békeerőknek további erőfeszítéseket kell kifejteniük szerte a világon. A CSKP KB elnöksége az antikommunista eszmék elleni kart­ral (MTI) A CSKP KB elnöksége hétfői ülésén Gustáv Husák irányításával meg­tárgyalta a népgazdaság fejlesztésére és stabilizációjára vonatkozó komplex javas­latot. Tudomásul vette az elnökség a népgazdaság stabilizálását szolgáló, 1969-re szóló kormányintézkedéseket és állást foglalt az üzemi tanácsok tevékeny­sége tartalmának meghatározásával kap­csolatban. Az elnökség foglalkozott a kommunista­ellenes ideológia és propaganda behatolá­sával és befolyásával Csehszlovákiában. Az elmúlt évi és ez évi tapasztalatok a külföldi kommunistaellenes központok te­vékenységének intenzív növekedéséről tanúskodnak — állapította meg az elnök­ség. E központok erőfeszítéseiket elsősor­ban Csehszlovákia és a Szovjetunió kap­csolatainak megzavarására és a szocialis­taellenes nézetek terjesztésére összponto­sítják. Az antikommunizmus elleni cél­tudatos harc gyengülése miatt az utóbbi években a sajtó — a pártsajtót is bele­értve — ne­m­ igyekezett kellő mértékben meggátolni a burzsoá propaganda árada­tát — hangsúlyozza a CSKP KB elnöksé­gének üléséről kiadott jelentés. Úgy dön­töttek az ülésen, hogy a szocialista orszá­gok kommunista és munkáspártjaival együttműködve, nagyobb figyelmet kell fordítani az antikommunizmus elleni harcra. A KB elnöksége ennek megfelelő határozatokat hozott az alsóbb pártszer­vek munkájának irányítására. Dél-Vietnam Nem enyhül a Ben Hetre nehezedő nyomás (AFP, Reuter) Az immáron 53 napja szoros ostromgyűrűbe zárt Ben Het-i amerikai tábor szakadatlan ágyúzásán kívül a dél-vietnami népi fegyveres erők tüzérsége az ország egész területén több jelentős támadást hajtott végre. Ezek sorából kiemelkedik, hogy a hazafiak három 122 milliméteres rakétát lőttek ki a Saigon közelében tanyázó dél-vietna­mi ejtőernyős hadosztály törzskarának főhadiszállására. Az amerikai vezérkart változatlanul aggasztja Ben Het-i különleges alaku­latainak sorsa. A válságos helyzet egyik jele, hogy — a bevett gyakorlattal szem­ben — az amerikaiak a veszélyes hely­zetre hivatkozva nem hajlandók repülő­gépen újságírókat szállítani a központi fennsíkon elterülő táborba. Vasárnap a DNFF tüzérségétől föld alá kényszerí­­tett amerikaiak bunkerjeit megtekintette William Rosson tábornok, a Dél-Vietnam­­ban szolgálatot teljesítő amerikai fegy­veres erők főparancsnok-helyettese és Lu Luan, a központi fennsíkon harcoló saigoni kormányalakulatok parancs­noka. A Ben Hez-i helyzetről a szomszédos Dak Tóból küldött tudósítást Michel Garin francia tudósító, akit nem enged­tek a különleges tábor területére. A francia tudósító távirata szerint a tábor­ban a 85 milliméteres tüzérségi lövedé­kek sorozatos becsapódását a 60, 82 és 120 milliméteres aknák robbanása válto­gatja, majd ezeket időnként hatalmas dörejjel megszakítják a szovjet gyártmá­nyú 122 milliméteres rakéták detoná­ciói. Az állandó tüzérségi tűz miatt va­kond életmódra kárhoztatott amerikaiak föld alatti bunkerjeik foglyai. Az amerikai elnök távol-keleti és romániai útjának visszhangja Az indonéz kormányt nem tájékoztatták (MTI) Nixon elnök szombaton beje­lentett távol-keleti és romániai utazása Washingtonban különböző találgatásokra adott okot. Az első kommentárok általá­ban arra a következtetésre jutnak, hogy Nixon az Egyesült Államok „Vietnam utáni” külpolitikáját kívánja körvonalaz­ni és feltehetően személyesen szeretné kipuhatolni, milyennek kívánják látni a legfontosabb ázsiai országok ezt a poli­tikát és milyen támogatásra számíthat Washington e térség országai részéről. Amerikai hivatalos körökben bizonyos nyugtalanságot keltett ugyanakkor az a tény, hogy több ázsiai ország, köztük In­dia és Japán érdeklődést tanúsít egy olyan ázsiai kollektív biztonsági rendszer iránt, amely kizárná ebből a rendszer­ből az Egyesült Államokat és esetleg csökkentené az amerikai befolyást e tér­ség bizonyos területein. Nyílt kérdésnek tekintik Washingtonban, hogy a távol­keleti utazás részeként sor kerül-e Nixon dél-vietnami látogatására. Nixon távol-keleti utazásával kapcso­latban érdemes felhívni a figyelmet Adam Malik indonéz külügyminiszter hétfőn Djakartában tett nyilatkozatára. Az indonéz külügyminiszter ugyanis ki­jelentette, hogy kormányát az amerikaiak nem tájékoztatták Nixon elnök július 25-én vagy 26-án Djakartában teendő lá­togatásáról. „Mindeddig csupán azt tu­dom, amit az újságokban olvastam, azon­ban szívesen látjuk az amerikai elnököt, bármikor kíván idelátogatni” — jelentette ki a külügyminiszter. A távol-keleti útnál természetesen sok­kal nagyobb meglepetést keltett Nixon romániai látogatásának terve. Az ameri­kai lapok egyöntetűen kiemelik, hogy az előkészületekről ez ideig semmiféle hír nem szivárgott ki, és ez az első eset, hogy amerikai elnök szocialista országba láto­gat. A második világháború alatt járt amerikai elnök szocialista ország terüle­tén, Roosevelt Jaltában, ő azonban több­oldalú tárgyaláson vett részt. A hivata­los amerikai jelentések szerint a romá­niai útra Ceausescu elnök korábbi meg­hívása alapján kerül sor, és Nixon előre­láthatólag három napot tölt majd Romá­niában. Huynh Tan Phat Kambodzsában (Reuter) Hétfőn néhány napos hivata­los látogatásra a kambodzsai fővárosba érkezett Huynh Tan Phat, a dél-viet­nami ideiglenes forradalmi kormány miniszterelnöke. Norodom Szihanuk kam­bodzsai államfő hétfőn este díszvacsorán látta vendégük Dél Jemen elismeri az NDK-t (AP) Ali Szalem El Reid külügyminisz­ter Adenban hétfőn sajtóértekezleten je­lentette be: a Dél-jemeni Népi Köztársa­ság úgy döntött, hogy elismeri a Német Demokratikus Köztársaságot. A külügyminiszter hangsúlyozta, hogy a döntéssel kifejezésre akarják juttatni a Nemzeti Felszabadítási Front forradalmi politikáját, és elismerésüket az NDK-nak az arab országok iránt tanúsított baráti álláspontjáért. Nixon nem járul hozzá a szocialista országokat sújtó kereskedelmi korlátozások enyhítéséhez úi korlátozások enyhítését. Az amerikai hadügyminisztériumnak­ a nemzetbizton­sági tanács elé terjesztett memoranduma nyomán határozta el Nixon elnök, hogy a szenátus illetékes bizottságának véle­ménye ellenére sem járul hozzá az export­­ellenőrzési törvény megváltoztatásához. Mint a Washington Post hétfőn megálla­pítja, a Pentagon véleménye nagyobb súlyt kapott a döntés meghozatalában, mint a külügyminisztérium és a keres­kedelmi minisztérium pártfogó állásfog­lalása. Július elsejével lejár az Egyesült Álla­mokban az úgynevezett exportellenőrzési törvény érvényessége. A szenátus illetékes bizottsága, Mondale, Muskie és Packwood szenátorok javaslatára, az amerikai üz­leti körök képviselőinek meghallgatása után úgy döntött, hogy javasolni fogja a korlátozások enyhítését, főként azt, hogy a tilalmi listán nem szereplő cikkek ex­portja ezentúl kevesebb megkötöttségtől függjön. Az amerikai nemzetbiztonsági tanács azonban ezzel ellentétesen foglalt állást. Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti. A Pentagon akadályozta meg a szocia­lista országokkal szembenálló kereskedelm Rockefeller Buenos Airesben (AFP) Nelson Rockefeller, Nixon elnök latin-amerikai különleges megbízottja, vasárnap este „ténymegállapító” körútjá­nak harmadik menetét megkezdve Bue­nos Airesbe érkezett. Érkezése előtt néhány órával a rend­őrség könnygázbombákkal oszlatta szét a látogatás ellen tiltakozó tüntetőket. Rockefeller — hogy ne kelljen koc­káztatnia a nemzetközi repülőtérről a városba vezető egyórás autóutat — egy katonai gépre szállt, amely a város köz­pontjában, Rockefeller szálláshelyének közvetlen szomszédságában levő katonai repülőtérre szállította. A repülőtéren Rockefellert az argentin protokollfőnök és Eduardo Roca, Argentína washingtoni követe fogadta. Meggyilkolták Vándor argentin szakszervezeti vezért (AP) Az argentin általános munkás­szövetség egyik vezetőjét, Augustin Ván­dort, hétfőn ismeretlen tettesek meggyil­kolták. A fémmunkás-szakszervezet Buenos Aires-i székházában tartózkodott, amikor géppisztolyos ismeretlenek törtek be irodájába, sorozatokat adtak le rá. A gyilkosság Rockefeller argentínai lá­togatásának második napján történt. Kairói cáfolat (Folytatás az 1. oldalról) Az izraeli bejelentéssel kapcsolatban Mohamed Hasszán El Zajjat, az egyip­tomi kormány hivatalos szóvivője hétfőn délelőtt cáfolatot hozott nyilvánosságra Eszerint nem felel meg a valóságnak az az izraeli jelentés, mely szerint roham­osztagok hatoltak be az EAK területére és megrongálták a már említett magas­feszültségű villamosvezetéket. Zajjat ki­jelentette, hogy az illetékes hatóságok és szakértők nem észleltek kimaradást a villamosáram-szolgáltatásban. Feltehető, hogy az izraeli hatóságok saját pilótáik hamis jelentéseinek estek áldozatul. Vasárnap éjjel bomba robbant Tel- Aviv egyik sugárútján egy katonai gép­kocsiban. ♦ (DPA) William Leonhart, az Egye­sült Államok új belgrádi nagykövete hétfőn átadta megbízólevelét Brioni szi­getén Tito elnöknek. Mint a TANJUG jelenti, a diplomata ez alkalommal át­adta Titónak Nixon elnök személyes üze­netét is, ennek részleteit azonban nem hozták nyilvánosságra. A Szikla nehéz napjai A napokban az utolsó vékony fonál is elszakadt Spanyolország és Gibraltár kö­zött. A spanyol kormány bejelentette, hogy beszünteti a közlekedést Gibraltár és Algeciras spanyol kikötő között. A „Majomszikla” lakói tehát ezentúl csak­is a tenger felől vagy légi úton érintkez­hetnek a külvilággal. Európa egyetlen gyarmata, a mind­össze 6,5 négyzetkilométer nagyságú és 25 ezer lelket számláló ország nehéz na­pokat él át. A spanyol kormány — nem törődve a munka nélkül maradtak kár­talanítására kifizetendő 10 millió dol­láros költséggel — olyan lépésre szánta el magát, amelyhez hasonlóra 1964-ben került sor. A Szikla lakosságának egy­­harmadát jelentő 5000 spanyol vendég­­munkás előtt lezárta a határt. Ennek a hirtelen bekövetkezett, de nem teljesen váratlan lépésnek indokául az új gib­­raltári alkotmány életbe léptetését tün­tetik fel. A május végén hatályba lépett új állam­jogi okmány pr­eambuluma ki­mondja: „Gibraltár Őfelsége birodal­mának része, és ezt a lakosság szaba­don és demokratikus formák között ki­fejezett akarata ellenére soha sem vál­toztathatják meg.” Spanyolország — kü­lönös tekintettel az ENSZ-határozatra, amely felszólítja Nagy-Britanniát, hogy a gibraltári kérdést Spanyolországgal ez év október 1-ig rendezze — barátságta­lan gesztusnak tekintette az alkotmány életbe léptetését és súlyos retorzióval válaszolt. A Földközi-tenger nyugati bejáratát őrző jellegzetes sziklaerődítmény aligha hasonlítható a világ bármely államala­kulatához. Lakói minden bizonnyal egye­dülállóak a földkerekségen abban a te­kintetben, hogy nem kívánnak gyarma­ti függőségüktől szabadulni, sőt, egye­nesen ragaszkodnak hozzá. Az 1967. évi népszavazáson — amikor a lakosság 99,2 százaléka az Angliához való tarto­zás mellett döntött — látványosan bebi­zonyosodott ez az állítás. Sir Hoshua Hassan, Gibraltár miniszterelnöke ezút­tal is kijelentette: mi nem akarunk sza­badok lenni. Akkor sem kívánunk Spa­nyol­országgal egyesülni, ha ott egyszer demokratikus kormány lesz uralmon. Ez a különös ragaszkodás Angliához érthe­tővé válik, ha hozzátesszük: a vám­mentes kikötő és a nagy turistaforgalom következtében a gibraltári átlagos éles­színvonal kétszer-háromszor magasabb a közismerten alacsony spanyol életnívó­nál. Anglia szükség esetén vállal bizo­nyos anyagi áldozatot az összezsugoro­dott brit világbirodalom jelképévé vált Szikláért. A robbanásszerű munkaerőkiesés kö­vetkeztében sem vált tragikussá a hely­zet, s ez jórészt a Sziklán állomásozó brit katonaságnak, illetve a katonák hozzátartozóinak köszönhető. A család­tagokkal együtt mintegy négyezer em­bert tudtak mozgósítani, és Gibraltárban ma katonák sütik a kenyeret, végzik a kikötői rakodást, vagy esetleg autóbuszok volánja mögött ülnek. A titokban mindig várt munkaerőblokád bejelentése után rövid idő alatt meg tudták szervezni marokkói vendégmunkások átszállítását. Gibraltár exkluzív főutcáján, a Main Streeten a spanyol, angol és andalú­­ziai beszéden kívül, mind gyakrabban hallani a berber nyelvet is. Gazdasági szempontból tehát úgy ahogy sikerült áthidalni a válságot. Gib­raltáron és Angliában azonban jól tud­ják, hogy Spanyolországnak még további ütőkártyái is vannak. A nemzetközi re­pülőtér területét például a polgárhábo­rú során elég zavaros körülmények kö­zött csatolták Gibraltárhoz. Az itt le­szálló gépek a széljárás miatt kénytele­nek minden alkalommal spanyol terület felett átrepülni. Egy erőszakos madridi döntés veszélyeztethetné Gibraltár légi összeköttetését is a külvilággal. Az sem vitatható, hogy Spanyolország elvileg jogosan tiltakozik a területébe ékelődött „idegen test” ellen, és az ENSZ támoga­tásától bátorítva erélyesebben is fellép­het. A madridi Blanco y Negro című lap szerint a „Majomszikla” a kémek, aber­ráltak, kiöregedett prostituáltak, vala­mint becsvágyó katonák központja, és azt fel kell számolni. Más kérdés, hogy Francóékat nem a gyarmati státus ag­gasztja elsősorban. Az a tervük, hogy a katonai szempontból még mindig jelen­tős területet jó pénzért amerikai kézre játsszák, illetve NATO-támaszponttá tegyék. " Az angol sajtó és közvélemény egy része most kiáll a Szikla mellett, amely az „egyetlen demokratikusan igaz­gatott terület az Ibériai-félszigeten”. A brit kormány viszont szemmel láthatólag igyekszik elkerülni a túlzott mértékű hivatalos elkötelezettséget. Stewart kül­ügyminiszter angol diplomatizmussal je­gyezte meg: mindenki kétszer fontolja meg, hogy Spanyolországban tölti-e sza­badságát, vagy inkább Gibraltárba uta­zik. Bérezik Árpád

Next