Magyar Hírlap, 1969. október (2. évfolyam, 271-301. szám)

1969-10-18 / 288. szám

Megjelenik a hét minden nap­ján, hétköznap 12, vasárnap 16 oldalon. Kiadja: a Lap­kiadó Vállalat. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bpest, VII., Lenin körút 9—11. A szerkesz­tőség és a kiadóhivatal tele­fonszámai: 221-285, 221-293, 222-408, 429-350. Terjeszti a Magyar Posta.Magyar Hírlap ÁRA: 80 FILLÉR Előfizetési díj egy hónapra 25,5 forint. Előfizethető a lap­kézbesítőknél, bármely posta­­hivatalban és a posta hírlap­üzleteiben. Külföldön a Kul­túra Könyv és Hírlap Külke­reskedelmi Vállalat kirendelt­ségei és bizományosai ter­jesztik. 2. ÉVFOLYAM, 288. SZÁM POLITIKAI NAPI­LAP 1969. OKTÓBER 18. SZOMBAT Iskolája A felmérések szerint mintegy másfél millió televíziókészülék van forgalomban hazánkban, és a közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy egy készülékre leg­alább négy nézőt kel számolni: család­tagot, ismerőst, érdekesebb adásokra bekopogtató szomszédot. E szerint - jó esetben — az ország lakosságának erős fele látta azt a péntek esti adást, amely­­lyel a Demokratizmus a hétköznapokon című új sorozat beköszöntött. Jó lett vol­na, ha mindenki látja. Aki nézője volt, bizonyára azt érezte: régen esedékes műsor indult el. Igaza van. Átfogó kérdésekről sok szó esett már, televízióban és másutt: államren­dünk alapjairól, társadalmi struktúráról, politikánk fő vonásairól, törekvésekről és módszerekről. Szenteltünk-e azonban elég figyelmet a hétköznapi kérdések­nek? A kis ügyeknek? Érvényesül-e és hogyan érvényesül a gyakorlatban az egyenlőség elve? Léte­­zik-e protekcionizmus? Hogyan állunk napjainkban a bürokráciával? Hogy milyen fogadtatásban részesül az em­ber az üzletben, a villamoson, az étte­remben, vagy másfelől: hogyan közele­dik a vendég a pincérhez, a vásárló az eladóhoz, az utas a kalauzhoz? Meg­valósul-e a vitaszellem, érvényesíteni tudjuk-e a bírálat jogát, van-e foganat­ja közérdekű panaszainknak? Demokratikus közgondolkodásunk alapjairól van szó. Arról, hogy meg tud­juk-e tölteni mindig megfelelő tartalom­mal a szocializmus biztosította és alkot­mány lerögzítette jó kereteket? Egyálta­lán ne restelljük bevallani, hogy ezen a téren még igen sok a tennivaló. Hogy — nyersen fogalmazva — nem mindig tudunk igazán élni a szabadsággal. S hogy még sok a bosszantó akadály ah­hoz, hogy igazán élni tudjunk vele. Ez elsősorban éppen a kis dolgokra vo­natkozik, a hétköznapi viszonylatokra. És ennek is megvannak a maga okai. Nyomasztó örökséget hurcolunk. A tár­sadalom, amelyet forradalmunk meg­döntött, gazdasági tekintetben félig volt feudális - az uralkodó közgondol­kozás tekintetében azonban egészen az. Nálunk a demokratizmusnak alig voltak számottevő hagyományai, s a megvál­tozott gazdasági-politikai viszonyok csak lassacskán eredményezik az elmaradt struktúrájú közmorál és a hétköznapi társadalmi normák megváltozását. Olyan tény ez, amellyel minduntalan szembe­találkozunk, s amellyel ezért komolyan számolnunk kell. Elkerülhetetlen feladat tehát, hogy megteremtsük és folyama­tosan fenntartsuk a demokratizmus is­koláit, a szocialista demokrácia általá­­­­nos, középfokú és felső „tanintézeteit”. Ezt a most induló televízióműsort - jó esetben­­ az ország fele hallhatta-lát­­hatta. Ha a rádióban indítanának ha­sonló műsort, a szám jelentősen meg is növekednék. Kézenfekvőnek látszik az az­­ igény, hogy minden olyan kezdeménye­zést, amelynek hatósugara az egész or­szágra ki kellene hogy terjedjen, első­sorban a legnagyobb ,hordtávolságú kommunikációs eszközöknek kell kisajá­títaniuk és magukévá tenniük. S hogy ezen az alapon a demokratizmus leg­általánosabb iskoláját is éppen a leg­demokratikusabb közlőeszközöknek kell megvalósítaniuk. Ezért örülünk a televí­zió új sorozatának, s ezért várunk továb­bi hasonlót a képernyőn is, a rádióban is. Leszállt a Szojuz 7. is, a Szojuz 8. folytatja útját ('!}- ---------------------------------------------------------------------------------------------------­x Százhuszonnégy ország küldöttei Budapesten Megnyílt a Vl­. szakszervezeti világkongresszus Fock Jenő a kormány nevében üdvözölte a tanácskozást Pénteken délelőtt 9 órakor Budapesten, az építők szakszervezetének székházában megnyílt a VII. szakszervezeti világkong­resszus. A szakszervezeti mozgalom ki­emelkedő nemzetközi eseményére a világ minden tájáról — összesen 124 országból­­ érkeztek küldöttek, több mint 200 or­szágos szakszervezet, valamint 33 nemzet­közi szervezet képviseletében. A tíz napig tartó tanácskozás megnyitó­jaként a szakszervezeti székház kongresz­­szusi termében ünnepi ülést tartottak, amelynek elnökségében helyet foglalt a vendéglátó magyar szakszervezetek kép­viseletében Gáspár Sándor, a Szakszerve­zetek Országos Tanácsának főtitkára, Louis Saillant, a Szakszervezeti Világszö­vetség főtitkára, Pierre Gensous, az SZVSZ helyettes főtitkára, továbbá a vi­lágszövetség alelnökei és titkárai. A megnyitó ünnepségen meghívott ven­dégként részt vett és ugyancsak a díszel­nökségben foglalt helyet Fock Jenő, a ma­gyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Sarlós István, a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának elnöke, Bertil Bolin, a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgató-helyettese, vezeti dolgozóinak milliói, azt várják a nagy múltú világszervezettől, kongresszu­sunktól, hogy döntéseivel újabb segítséget adjon kemény és áldozatokat követelő harcunkhoz. Szükség van a világos dön­tésekre és állásfoglalásokra, mert nap­jainkban sok jelenség nehezíti az eligazo­dást. A reakció — mert legtöbbször már nem képes nyílt leszámolásra — igyek­szik elködösíteni a megoldáshoz vezető utakat, megpróbálja a maga érdekében felhasználni a dolgozók szakszervezeteit. — Amikor kongresszusunk a világ dol­gozóit erejük felismerésére serkenti, és az imperializmus elleni egyesítésre hívja fel, ezzel hozzájárul a világimperializmus, a fő ellenség teljes legyőzéséért folytatott harchoz. Megnyitó beszéde végén a SZOT főtit­kára kegyelettel emlékezett meg a nem­zetközi szakszervezeti mozgalomnak a VI. világkongresszus óta elhunyt kiemelkedő harcosairól, akiknek emléke előtt néma felállásssal tisztelegtek a kongresszus részvevői. Ezután Louis Saillant, az SZVSZ főtit­kára üdvözölte a világkongresszus kül­dötteit. Gáspár Sándor: Hárommillió szervezett magyar dolgozó testvéri jókívánsága A magyar himnusz elhangzása után Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára mondott megnyitó beszédet. A magyar szervezett dolgozók és a magyar szakszervezetek ne­vében üdvözölte a VII. szakszervezeti vi­lágkongresszus küldötteit, a meghívott vendégeket és a tanácskozás minden rész­vevőjét. Hangsúlyozta: a magyar szak­­szervezetek, a magyar dolgozók nagy megtiszteltetésnek tartják, hogy a nem­zetközi szakszervezeti mozgalom legfőbb szerve, a VII. világkongresszus Budapes­ten ült össze. A magyar fővárosban a vi­lág szervezett dolgozóinak képviselői ta­nácskoznak, őket köszönti a 3 millió szer­vezett magyar dolgozó szívből fakadó, testvéri üdvözlete és jókívánsága. — Mi Magyarországon a szocializmust építjük — folytatta beszédét Gáspár Sán­­dor —, tudjuk és érezzük, hogy ez nem­csak a mi ügyünk, felelősséggel tartozunk érte a világ dolgozóinak is, akik figyelem­mel követik népünk munkáját, tevékeny­ségét. — A magyar dolgozók internacionalista érzései mélyek és megalapozottak. A szakszervezeti mozgalomnak hazánkban évszázados múltja van, s ebben a proletár szolidaritás mindig kiemelkedő szerepet töltött be. A magyar dolgozók hosszú, küz­delmes osztályharc során tanulták meg értékelni munkástestvéreik harcos szoli­daritását. A világ dolgozóinak összetarto­zása számunkra szent ügy. — A dolgozók érdekeinek képviselete köt össze mindannyiunkat, s a szervezetet, amely a mostani világkongresszust össze­hívta, azért hoztuk létre 25 évvel ezelőtt, hogy benne testesüljön meg a dolgozók hatalmas ereje, egysége és elszántsága a békéért, a jobb életért vívott harcban. Mindannyiunk felelősségteljes feladata még alkalmasabbá tenni Szakszervezeti Világszövetségünket arra, hogy a legjob­ban eleget tehessen korunk követelmé­nyeinek, a béke, a társadalmi haladás, a dolgozók ügyéért vívott közös küzdelem nagy feladatainak. A továbbiakban a SZOT főtitkára arról beszélt, hogy ezekben a napokban a világ nagy figyelemmel fordul Budapest felé. Várakozással tekintenek munkánkra — mondotta — mindenekelőtt a világ szer- BUKARESTI KITÜNTETÉS (MTI) Tegnap bukaresti nagykövetségünkön Vince Jó­zsef nagykövet átnyújtotta a Tanácsköztársasági Emlékér­met a magyar Vörös Hadsereg 21 egykori, Bukarestben élő harcosának. Az ünnepségen jelen volt Petre Blajovici, az RKP VB póttagja és több más vezető személyiség. DIPLOMÁCIAI KAPCSOLAT KÉT ÉVTIZEDE (MTI) A Német Demokrati­kus Köztársaság és a Szovjet­unió, továbbá Bulgária, Len­gyelország, Csehszlovákia, Ma­gyarország, Románia, Kína, Korea, Albánia és Mongólia közötti diplomáciai kapcsolat felvételének huszadik évfor­dulóján az NDK külügymi­nisztériuma baráti találkozót rendezett. Az összejövetelen megjelent dr. Nagy Lajos, ha­zánk berlini nagykövete is. Peter Florin külügyi államtit­kár és P. Abraszimov szovjet nagykövet méltatta az évfor­duló jelentőségét. PODGORNIJ FINNORSZÁGI KÖRÚTJA (TASZSZ) Podgornij szovjet államfő, aki Kekkonen elnök társaságában országjáró kör­utat tesz Finnországban, Imat­­ra városába érkezett KÉT ÉLET­­ A HALÁL ELLEN (AFP) Két amerikai diák, a 17 éves Craig Badiali és azo­nos korú osztálytársnője, Joan Fox, közös öngyilkosságot kö­vetett el, hogy felhívja a világ figyelmét a béke megteremté­sének szükségességére. Több levelet hagytak szüleikhez, ta­náraikhoz és barátaikhoz cí­mezve. Ezekben arról írtak, hogy a béke ügyéért akartak meghalni, tiltakozásul a viet­nami háború, valamint „a vi­lágon uralkodó körülmények ellen”. Louis Saillant: Barátiak a kapcsolatok a magyar szakszervezetek és a Szakszervezeti Világszövetség között Meleg szavakkal köszöntötte a magyar szakszervezeteket, s a kongresszusnak otthont adó főváros lakóit, utalt azokra a bensőséges kapcsolatokra, amelyek a Szakszervezeti Világszövetség és a ma­gyar szakszervezetek között a közös mun­ka során kialakultak. Elismeréssel szólt a magyar szervezett dolgozók részvételéről a szocialista építésben. Az SZVSZ főtitkára a továbbiakban a világszövetség közelgő negyedszázados ju­bileumáról szólt, majd kijelentette: az 1970-es évet a világ dolgozói számára egy másik, még jelentősebb esemény teszi majd emlékezetessé . Lenin születésé­nek századik évfordulója. Az évfordulót a szakszervezeti világmozgalom a jubileum jelentőségéhez méltóan kívánja megünne­pelni. Lenin életműve szorosan összefügg az emberiség mai történetével, nélkülöz­hetetlen és hasznos útmutatás a szakszer­vezetek számára a munkásosztály érde­keinek védelmében. Végül kifejezte azt a reményét, hogy a VII. szakszervezeti világkongresszus újabb lendületet ad majd az SZDSZ mun­kájának, s jelentősen hozzájárul a szak­­szervezeti egység megteremtésére irányu­ló mozgalom kibontakozásához. Fock Jenő: Az SZVSZ tevékenységében megtestesül a nemzetközi munkásosztály ereje, szolidaritása Az SZVSZ főtitkára után Fock Jenő miniszterelnök, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány nevében üdvö­zölte a kongresszust. " Dolgozó népünk testvéri szeretettel fogadja a VII. szakszervezeti világkong­resszus részvevőit, s azt kívánja, hogy munkájuk sikeres legyen, minden kedves vendégünk jól érezze magát körünkben — mondotta. — A magyar dolgozók várako­zással tekintenek a világkongresszus mun­kájára, amelynek állásfoglalásai erőt, len­dületet adnak népünknek is a szocialista építés feladatainak sikeres megoldásához. A kormány elnöke a továbbiakban vá­­(Folytatás az 5. oldalon) EGK-ÉRTEKEZLET (AFP) Joseph Luns holland külügyminiszter elnökletével tegnap Luxemburgban össze­ült a Közös Piac külügymi­niszteri értekezlete, hogy meg­vitassa a Közös Piac kibőví­tésének kérdését. JAZZ-JAMBOREE-69 (MTI) Varsóban csütörtökön este, a Kultúra és Tudomány Palotájának hangversenyter­mében ünnepélyesen megnyi­tották a „Jazz-Jamboree—69” nevű könnyűzenei fesztivált, amelyen 15 európai és tenge­ren túli országból vesznek részt dzsesszzenekarok. Ha­zánkat Pege Aladár és együt­tese képviseli.

Next