Magyar Hírlap, 1970. január (3. évfolyam, 1-31. szám)

1970-01-18 / 18. szám

8 1970. JANUÁR 18. VASÁRNAP NÉPGAZDASÁG - VILAGGAZDASAG Magyar Hírlap Beszélgetés a vezetésről igazgató elvtárs, változott-e az ön A titkárnő rendkívül udvarias volt. Kértem, kapcsolja a vezérigazgatót. Saj­nos, nem tehetem, mondta, osztályvezetői értekezletet tart és éppen ő beszéd. Talán később, mondjuk egy óra múlva... Ami­kor újra hívtam, még tartott az értekez­let. Utána — mondta a titkárnő — német vendégek érkeznek, kora délután­ pedig­ csehszlovák üzletembereket fogat!­»­.. Már jócskán sötétedett, amikor mégis sikerült­ beszélnem Somogyi Bélával, Az OFOTÉRT vezérigazgatójával.­­ / Elmúlt fél öt, vége a munkaidőnek. Alág néhány perce távoztak a csehszknák­ ke­­reskedők, a szobában még vágni lehet a füstöt. A vezérigazgató frissnek látszik és mosolyog, de egy óvatlan pillanatban lopva megtöröli a homlokát. Az asztalán felnyitva a határidő napla. A mai napra minden pontosan felírva, órák szerint. És holnap? Programja egyetlen szó csupán, a lapon nagy betűkkel keresztül írva: vi­dék. Igennel vagy nemmel — örül, ha egyszer-egyszer kiszabadul­hat innen? — Szabadulni? — kérdez vissza meg­lepődve. — Nem akarok semmitől sem szabadulni, ami a vállalattal kapcsolatos. Az előre kidolgozott munkarend szerint holnap meglátogatom vidéki üzleteink egy részét. A rendszeres, személyes kapcsola­tokat nem lehet nélkülözni. Egyszerűsö­dik az ügyintézés, közelebb kerülünk egy­máshoz. Mostanában különösen fontos ez, hiszen az új gazdaságirányítási rendszer munkastílusa, a megváltozott üzletpoliti­ka még nincsen mindenkinek a vérében. A vállalati döntések érthetőbbek, világo­sabbak lesznek, ha azokat személyesen is megbeszéljük. Félretolja az asztalán tornyosuló irato­kat. Észreveszi, hogy figyelem mozdula­tát. Nevetve mondja: — Ma különleges világnap van. Reggel­től mostanáig egyfolytában tárgyaltam, még nem volt időm aláírni a napi postát­. Ne aggódjék, azért meglesz. Soha semmit sem teszek el másnapra, mindent azonnal elintézek. Munkarendemet úgy állítom össze, hogy mindenre jusson idő, a várat­lan eseményekre is. Azért hébe-hóba akadnak kivételek. Somogyi Béla — így tudják róla köz­vetlen munkatársai is — nagy súlyt he­lyez arra, hogy döntéseit, illetve az ügy­vezetés határozatait a vállalat dolgozói megértsék, és végrehajtásukat szívügyük­nek tekintsék. De vajon a vezérigazgató­nak sikerült-e minden tekintetben levet­nie a régi „tervutasításos” szemléletet, és azonosulnia az újjal? A kérdés elgondolkoztatja. Lehetetlen­ség egyszerűen igennel vagy nemmel vá­laszolni. Tizenkilenc éve vállalatvezető. Az OFOTÉRT, amikor átvette irányítá­sát, gyermekkorát élte: 62 üzletben és a központban összesen 350 dolgozója volt. Ma az üzletek száma 95, a dolgozóké pe­dig 1500. A vállalat 1952-től nagykereske­delmi tevékenységet is folytat és 1953-tól laboratóriumi ipari tevékenységgel is bő­vült munkája. Kiskereskedelmi forgal­muk e 19 év alatt a hatszorosára növe­kedett. Inkább önmagának mondja a tényeket, hogy válaszát megalapozhassa. Közben nyugtalanul feláll az asztal mellől. Moz­dulatain látszik, hogy hosszú ideig aktív sportoló volt, tíz évig a Magyar Kézilab­da Szövetség elnöki tisztét is betöltötte. De közben elvégezte a Marx Károly Köz­gazdaságtudományi Egyetemet, utána pe­dig a pártfőiskolát. Álmatlan éjszakák — Átmenet? Helyzeti előnyöm volt. Habár a vállalat a Belkereskedelmi Mi­nisztérium irányítása alatt állt, a szakmai kérdésekben szabad kezet, önállóságot kaptam már jóval az új gazdaságirányí­tási rendszer bevezetése előtt. Így az ön­állóság gyakorlásában némi tapasztalatot szereztem. Az első kereskedelmi igazgató voltam, akit 1952-ben kiküldtek a lipcsei vásárra, s attól kezdve többször jártam az NDK-ban bevásárló úton. Talán ennek az előéletnek köszönhető, hogy 1968. ja­nuár 1-én a kereskedelmi vállalatok kö­zül egyedül az OFOTÉRT kapta meg az önálló importjogot. És talán ezzel magya­rázható, hogy az új gazdasági rendszerbe való átlépésünk simán ment. Tévedés ne essék: akkor sem voltunk és manapság sem vagyunk a gazdasági élet tudósai. Szüntelenül figyelni és tanulni kell, ne­hogy valami hibát vétsünk. — Minden döntése, üzleti lépése sike­res volt? — Ezt nem állíthatom. Elmesélek egy példát. Hibásan döntöttem, s napokig nem aludtam miatta. A dolog úgy tör­tént, hogy elkápráztatott egy kedvező ajánlat és a piaci helyzet kellő ismerete nélkül nagy mennyiségű Kvarc filmfel­vevőgépet vásároltam. Jó üzletet remél­tem, de balul sikerült. Nem tudtuk elad­ni, csak hosszú idő alatt, többszörös árle­szállítással. Ezenkívül is előfordult né­hány rosszul sikerült lépés. — Általában egyedül dönt? — Előbb meghallgatom vezető munka­társaim javaslatait és ha szükségesnek­­ítélem, a bolti dolgozókét is. Csak akkor­­érhetünk el jó eredményeket, ha a fontos üzleti lépésekben egyetértünk . Munkatársai szerint ön a gyors el­határozások és döntések embere ... — Gyors döntésre nincs mindig lehető­ség. Hónapokig tartott például, amíg el­döntöttük, hogy az idén milyen import­cikkeket vásároljunk a tőkés piacon, főleg Japánban. Egyébként csakugyan nem va­gyok híve a halogatásnak és ezt mások­nál sem szeretem. Munkatársaimat rend­szeresen beszámoltatom. Azt hiszem, elég jól ismerem a vállalat ügyeit, ezért lehe­tőségem is van a gyors elhatározásokra és intézkedésekre. A vevőnek van igaza . Tudomása van arról, hogy egyik­másik utasítását az üzletekben nem fo­gadták szimpátiával? — Hogyne. Álláspontom szerint min­den reklamáló vásárlónak igaza van, s még akkor is, ha téved. A kereskedő szá­mára kifizetődőbb, előnyösebb, még némi ráfizetés árán is, ha elégedett vevő hagy­ja el a boltot, mintha egy méltatlankodó, sértett vásárló távozik. Mindkettő alkal­mi propagandistává válik, s számunkra csak az egyik lehet hasznos. Néhány üz­letünkben ezt még nem látják világosan az eladók, s úgy vélik: csorba esik hoz­záértésükön, ha meggyőződésük ellen­ére a vevőnek adnak igazat. Ha olykor homok is kerül a fogaske­rekek közé, azért a vállalat dolgozói mél­tányolják a nyugodt, körültekintő veze­tést. Nyolcvan százalékuk 10—20 éve van az OFOTÉRT-nál. És a vállalat eredmé­nyeit, az igazgató munkásságát felettes szervei is elismerik. Somogyi Béla, sok más kitüntetés után megkapta a Munka Érdemrend army fokozatát, majd a Szo­cialista Hazáért Érdemrendet. Későre jár. A beszélgetés szüneteiben már a postát is aláírta. Aztán szól a tele­fon, felesége keresi, kissé aggódva. Siet­nie kell, mondja, már várják a barátai. S úgy gondolja, magyarázattal tartozik, ezért hozzáteszi: — Hetenként egyszer... ultiparti. Halasi Árpád Bővülő export és import i­sT(iAn) Magyar—norvég árucsere-forgalmi megállapodás Nagyobb lehetőségek az ipari kooperáció előtt Szombaton a Külkereskedelmi Minisz­tériumban hosszú lejáratú, ötéves norvég —magyar árucsere-forgalmi megállapo­dást írt alá Rolf Jerving, a norvég kül­ügyminisztérium osztályfőnöke és Antal­­péter Tibor, a Külkereskedelmi Minisz­térium főosztályvezető-helyettese. Az alá­írásnál jelen volt Tancred Ibsen, a Nor­vég Királyság budapesti nagykövete, va­lamint dr. Szalai Béla külkereskedelmi miniszterhelyettes. Ugyanekkor parafálták a két ország kö­zötti gazdasági, ipari és műszaki együtt­működési egyezményt, amely a vállala­tok és intézmények kooperációját hiva­tott elősegíteni. Ezt az egyezményt előre­láthatólag tavasszal Oslóban írják alá, hal intenzívebben dolgozzuk meg a pia­cot, s ha az egyszer már megszerzett ve­vő gyors alkatrész-utánpótlást, jó szer­vizt kap. — Jobban meg kell ismernünk egymás piacát, ipari fejlettségét, üzleti követel­ményeit. Norvégiában például igen fejlett a vegyipar és az elektrokémia. Ezekben az iparágakban az eddiginél nagyobb le­hetőségek várnak a magyar külkereske­delemre. A megbeszéléseken ismét nyilvánvaló­vá vált, hogy exportcégeinknek jobban kell propagálniuk saját termékeiket, s a kooperációs lehetőségek ismertetéséről — mindkét félnek — fokozottabban kelle­ne gondoskodnia. Az együttműködésre ugyanis számos mód kínálkozik és a ta­vasszal aláírandó, azaz a tegnap parafált gazdasági, ipari és műszaki egyezmény ezt mindenben elősegíti. Az alapok tehát adottak é s most a kitartó, hatékony szervező munka hétköznapjai következ­nek. G. K. A. Megkötöttség nélkül Rolf Jerving nyilatkozatot adott lapunk munkatársának. Elmondta, hogy a most megkötött hosszú lejáratú kereskedelmi megállapodás — ellentétben a korábbi, három évre szólóakkal — öt évre érvé­nyes. Ez mindkét részvevőt feljogosítja arra a reményre, hogy hosszabb távú üz­letpolitikát folytathatnak.­­ Az elmúlt három év során a Norvé­giába irányuló magyar export értéke hat­millió dollár, az onnan Magyarországra szállított áru értéke négymillió dollár volt.­­Igen jól beváltak nálunk a Magyar Hajó- és Darugyár kőszállító hajói, to­vábbá az Északi-tenger mentén a parti forgalmat bonyolító magyar teherhajók.­­ Az utóbbi tíz esztendő magyar—nor­vég kereskedelméről elmondhatom, hogy első szakaszában a kölcsönös árucsere­forgalom emelkedett, míg második felében némi stagnálást tapasztalhattunk. A most megkötött kormányközi megállapodás — véleményem szerint — jó alapot nyújt arra, hogy ismét nekilendüljön a forga­lom. — Mi elsősorban halat és halterméke­ket, vegyianyagokat, papíripari terméke­ket, különböző gépeket és berendezéseket kívánunk eladni Magyarországon. Az önök Norvégiába irányuló exportjának, minthogy piacunk néhány egészen cse­kély megkötöttségtől eltekintve, teljesen szabad, semmi akadálya nincs, csupán az igen erős versenyben kell helytállniuk; nagyok a minőségi követelmények, a szállítási feltételek pedig szigorúak. Bí­zom abban, hogy az ötéves, hosszú lejá­ratú megállapodás mindkét fél számára kedvező fejleményeket hoz majd — fejez­te be nyilatkozatát Rolf Jerving. Piackutatás, termékpropaganda Ezután Viszt Miklós, oslói kereskedel­mi tanácsosunk ismertette üzleti lehetősé­geinket.­­ Talán hangsúlyozni kellene a Rolf Jerving által is említett igen erős kon­­kurrenciát. Norvégia rendkívül igényes piac. A magyar külkereskedelemnek el­sősorban a mezőgazdasági és ipari kis- és középfogyasztókat kell megtalálnia. Szilárd, hosszú­ távú üzleti kapcsolatokat akkor remélhetünk, ha a jelenleginél sok­ Új jogszabály Eszközlekötési járulékból fejlesztés A Magyar Közlöny szombati száma közli a pénzügyminiszter rendeletét az eszközlekötési járulékokról. A rendelet értelmében azok a vállalatok, amelyek a lakosság megrendelésére — külön megje­lölt — javításokat, szolgáltatásokat vé­geznek, eszközlekötési járulékukat saját fejlesztési alapjuk növelésére használhat­ják fel. Az új jogszabály nyomán körülbelül 100 millió forinttal növekszik a javító-szol­gáltató vállalatok fejlesztési alapja, amelynek segítségével tovább fejleszthe­tik a mosást, a kelmefestést, vegytisztí­­tást, a gépjárműjavítást, az elektromos háztartási gépek javítását, a ruhák, cipők mérték utáni készítését, a textilruházati, bőr- és szőrmeruházati cikkek, cipők javí­tását, korszerűsíthetik a különféle ipari jellegű szolgáltatásokat, a lakáskarban­tartást. A rendelet kiterjed a fodrásza­tokra, a kozmetikai szalonokra és a fény­képezésre is. Az új rendeletet első ízben az 1970 első negyedévi eszközlekötési járulék elszámo­lásakor kell alkalmazni. Döntött a Gazdasági Bizottság Fejlesztik a nyomdaipart A Gazdasági Bizottság korábbi határo­zata alapján tárcaközi bizottság alakult, hogy megvizsgálja a nyomdaipar helyze­tét és előkészítse fejlesztési programját a negyedik ötéves tervre. A GB legutóbbi ülésén, a tárcaközi bizottság felmérése és jelentése alapján megállapította, hogy az igényekhez képest a nyomdaipar fejlesz­tése elmaradt, és ennek fokozatos felszá­molására a negyedik ötéves terv idősza­kában intézkedéseket kell tenni. 1957 és 1961 között a nyomdaipar ter­melése évenként 10—13 százalékkal, vagyis gyorsan emelkedett, ezt követően azonban valamelyest csökkent az ütem. 1960 és 1967 között a termelékenység 42 százalékkal nőtt. A nyomdákban nagy a zsúfoltság, kevés a raktár, nem elegen­dőek, korszerűtlenek a szociális létesít­mények. A nagy nyomdák gépeinek 60 százaléka 30 évesnél öregebb. Az új gazdaságirányítási rendszer be­vezetése óta tovább nőtt a nyomdaipari termékek iránti kereslet, és ennek egy részét az ipar már nem tudja kielégíteni. A tárcaközi bizottság ilyen helyzetfel­mérés birtokában tett javaslatot a nyom­daipar fejlesztésére a következő ötéves tervidőszakra, és javasolta a távlati fej­lesztés koncepciójának kidolgozását is. A Gazdasági Bizottság jóváhagyta az alapul szolgáló irányelveket. A következő öt évben a termelőkapacitások 40—45 százalékos növelésére lehet számítani, a fejlesztést elsősorban a meglevő nyom­dák rekonstrukciójával, gépeinek cseréjé­vel kell megvalósítani. Az új termelő­­egységeket úgy kell létrehozni, hogy csökkenjen a nyomdaipar nagyfokú bu­dapesti koncentráltsága. Figyelembe kell venni, hogy milyen gépek, berendezések szerezhetők be szocialista országokból, s az importra a hosszú lejáratú hitelprefe­renciákat már az idén ki kell terjeszteni. A GB álláspontja szerint 1971-től a nyom­daipar kapjon kedvezményes hitelt, de emellett meg kell vizsgálni az állami költségvetési támogatás szükségességét is. Olcsóbb narancs érkezett Az elmúlt napokban háromezer tonna narancs érkezett a Délkerhez, amelynek ellátási gondjai most már enyhültek, sőt ezen a héten már vidékre is az igények szerint szállítottak narancsot. Algériai és marokkói hajókban 4700 tonnányi külde­mény várja a kirakást dán, olasz és nyu­gatnémet kikötőben. Így március végéig a tavalyinál ezer tonnával több, összesen 15 ezer tonna na­rancs kerül forgalomba. Ára változatla­nul kétféle. A 25 forintoson kívül az Észak-Afrikából érkező narancsot 21 fo­rintért árusítják. HORIZONT • HORIZONT • HORIZONT Utak, vasutak a Szovjetunióban Az idén több mint 2500 kilométer új közlekedési útvonal épül a Szovjetunió­ban, majdnem 1300 kilométer hosszúságú autóút és ugyanannyi vasútvonal. A szál­lítási célokat szolgáló legnagyobb építke­zés az ország keleti részében levő Bajkál­­tó és az Amur folyó menti Komszomolszk közötti vasútvonal egyik szakaszának megalkotása lesz. Ennek az összesen 3150 kilométer hosszúságú vasútvonalnak nagy része a tajgán vezet majd át. Az Ural­­folyó északi része és az Ob folyó között létesített vasúti összeköttetés 370 kilomé­teres szakasza már elkészült, idén továb­bi 150 kilométeres részt szándékoznak megépíteni. Kínai távírógép A kínai távközlési ipar két jelentős ter­mékéről érkezett hír. Sikerült megoldani a kínai írásjeleket alkalmazó táviratok nagy sebességű elektronikus továbbítását. A kínai technikusok által előállított tran­­zisztorizált távírógép az eddigi berende­zések hírtovábbítási sebességét 75-szere­­sen múlja felül, s 1500 kínai írásjelet ír le percenként. A másik új hírközlési be­rendezés újságoldalak továbbítására szol­gál. A telefotó segítségével igen rövid idő alatt sok ezer kilométeres távolságra le­het továbbítani egy egész újságoldalt, te­hát a központi lapokat nem kell Peking­­ből szállítani a nagy kiterjedésű ország különböző részeibe. Algériai küldöttség Moszkvában Algériai gazdasági küldöttség érkezett Moszkvába, ahol folytatódtak a szovjet— algériai új, hosszú lejáratú kereskedelmi egyezmény megkötésére irányuló tárgya­lások, amelyek az elmúlt év októberében kezdődtek Algírban. Román gépek piaca A Masinexport román külkereskedelmi vállalat első ízben szállított csapágygolyó­­reszelő gépet és 70 csapágygolyó formá­lót a Szovjetuniónak. A román vállala­tok számos carusszelesztergát, lyukasztó­gépet és shoppinget szállítanak számos or­szágba, így Ausztráliába, az NSZK-ba, Spanyolországba, Kínába.

Next