Magyar Hírlap, 1970. április (3. évfolyam, 90-119. szám)

1970-04-01 / 90. szám

2 1970. ÁPRILISI, SZERDA NEMZETKÖZI POLITIKA - KÜLFÖLD Magyar Hírlap KÜLFÖLDI LAPOKBÓL Neues Deutschland •Neues Deutschland közlapja keddi számában nyolc fejezetben három oldalán közli a párt központi bizottsága propagandaosztályának május 8-a, a német népnek a fasizmustól való megszabadulása 25. évfordulója alkalmából kiadott téziseit. A bevezető megállapítja, hogy május 8-a a német fasizmus leverésének és európai fasiszta zsarnokságtól történt felszabadulásának nagy ünnepe, mind a világ népei, mind a Német Demokratikus Köztársaság lakossága számára... A tézisek első fejezete a fasizmus németországi kialakulásának és 1945-ben történt leverésének történetével foglalkozik. Hangsúlyozza, hogy a német imperializmus és militarizmus a történelem során sohasem ismerte el sem az európai, sem a nemzetközi status quót. A második fejezet a német kommunistáknak a szocializmusért és a fasizmus ellen folytatott harcával foglalkozik, és rámutató a német népnek drágán kellett fizetnie azért, hogy többségében nem a nemzeti józanság, a Német Kommunista Párt szavára hallgatott. A harmadik fejezet a német birodalom 1871. évi megszületésével, s hét évtizedes történetével foglalkozik. Nagy figyelmet szentel a szociáldemokrata politikának és hangoztatja, hogy az imperialisták osztályérdekeik megvalósításában a jobboldali szociáldemokrata vezetőkre támaszkodtak, s a jobboldali szociálemokrata vezetők politikája tette lehetővé a fasiszta diktatúra kialakulását és a második világháború kirobbantását is. Bírálja az emigráns jobboldali szociáldemokrata vezetők második világháború alatti magatartását is, s elítéli, hogy illúziókat terjesztettek a tőkés rendszerrel párosult parlamenti demokráciáról. A negyedik fejezet a munkásosztály és pártja szerepével foglalkozik, s az NDK fejlődésével összefüggésben megállapítja, hogy kizárólag a munkásosztály és marxista-leninista pártja, szoros szövetségben a Szovjetunióval, képes a német nép létérdekeinek valóban megfelelő politikát folytatni és biztosítani, hogy német földről valóban soha többé ne indulhasson ki háború. Az ötödik fejezet az 1945 augusztus másodikén megkötött potsdami szerződésből kiindulva rámutat, hogy ez a megállapodás egész Németország demokratikus megújulását írta elő nemzetközi jogi kötelező érvénnyel. A hatodik fejezet az NDK megalakulásával és történetével, a hetedik a Német Szövetségi Köztársaság tőkés útjával foglalkozik. Hangsúlyozza, hogy a nyugatnémet állam ismét az imperialista katasztrófapolitika végzetes útjára lépett. A nyolcadik fejezet az európai biztonság megteremtéséért vívott küzdelem fel-adatait sorolja fel. Hangoztatja, hogy amíg az NSZK kormánya nem ismeri el nemzetközi jogi érvénnyel az NDK-t, addig minden békéről és a kapcsolatok megjavításáról szóló nyilatkozata csak üres fecsegés. A zárórész a Varsói Szerződés által javasolt európai biztonsági konferencia mielőbbi összehívása mellett száll síkra. Az SZKP központi 9£3 I 1í 09 lapja közli Wladis W WJ 11 H wMn law Gomulkának, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának cikkét a lenini tanítás hatásáról a lengyel munkásmozgalomra és a szocializmus építésére Lengyelországban. A lenini tanítás közvetlen, rendkívül mély befolyást gyakorolt a lengyel munkásmozgalom ideológiai arculatára és a lengyel nép legújabb történelmére. A lengyelországi nemzeti feltételek között alkotó módon alkalmazott lenini tanítás jelenti a LEMP fő irányvonalának ideológiai és elméleti alapját. A Varsói Szerződésben tömörült szocialista államok szoros együttműködése egy negyed évszázadon keresztül biztosította az európai békét és meghiúsította az imperialisták, különösen a nyugatnémet revansisták próbálkozásait, hogy aláaknázzák a második világháború eredményeit és saját javukra változtassák meg az erőviszonyokat. KPACHAH 3BE34A3?! KPACHAH 3BE34A kínai parancsnokság a Szovjetunió és a Mongol Népköztársaság határai közelében foganatosított katonai intézkedései nyíltan provokációs jellegűek. A szóban forgó területeken nagyarányú hadiépítkezés folyik katonák és polgári lakosok bevonásával. Megfigyelőállásokat, repülőtereket és a Szovjetunió határaihoz vezető utakat építenek. Szűz- és parlagföldek megművelésének ürügyével a határmenti övezetekben az utóbbi években lényegesen megerősítették a katonai jellegű alakulatokat, s ezeket korábban leszerelt katonákkal töltik fel. A határövezetben végrehajtott katonai intézkedések célja: elvonni a kínai nép figyelmét a jelenlegi vezetők politikája okozta belső nehézségekről, kiirtani a nép tudatából a Szovjetunió iránt érzett barátságot és szeretetek a lakosság legelmaradottátíró részét- különösen az élettapasztalattal nem rendelkező ifjúságot — gyűlölettel oltani be minden iránt, ami szovjet. A lap befejezésül rámutat, hogy a szovjet népben jogos felháborodást kelt a kínai vezetők féktelen szovjetellenes propagandája, háborús készülődése. Hollós Ervin: V/ Uj ^ ^ ^ \kXA Halálgépezet —1944 12. Magukat mentő csendőrnyomozók A csendőrnyomozók és a politikai detektivek együttes munkaközössége Csillaghegyen a nyomdásztelepen, majd később Budapesten, a Rökk Szilárd utca 26. szám alatt már nem volt a régi. Az itt folyó tevékenység már nem is hasonlíthatott a korábbi évek hosszabb nyomozásokat, bizalmas felderítéseket megelőző nyílt nyomozásaihoz. A nyílt nyomozások jellege állandósult, ami megfelelt annak a helyzetnek, amely Magyarországon 1944 nyarán és őszén kialakult. A csendőrnyomozók és a politikai detektívek egy része nem minden irigység nélkül figyelte a Sváb-hegyen székelő Állambiztonsági Rendészet működését. Nagyon jól tudták, hogy a letartóztatások egy része miért történt. Tudtak a zsidóvagyonok elkobzásáról, a gazdag zsidó értelmiségiek, gyárosok elfogásáról, ami csak azért történt, hogy a vagyonukat megszerezzék. Ebből a törzsalosztály baloldali alcsoportja és az azzal együttműködő, vele közösen dolgozó politikai detektívcsoport sem akart kimaradni. Ezért ők is sok olyan letartóztatást hajtottak végre, amelynek csak az elrejtett ékszerek, vagyonok megszerzése volt a célja. 1944 szeptember végén és október elején a csendőrnyomozók egy része ingadozni kezdett. Egyáltalán nem látták biztosítva a jövőt, a háború kimenetelét. Az már korábban is megtörtént, hogy a kommunista párt vagy a Békepárt letartóztatott vezetőivel ügyük lezárása után Juhász, Wayand, Bakonyi és a többi vezetők „barátságosan” beszélgettek. 1944 szeptemberében, október elején Juhász István fejében is felmerült a gondolat: mi lesz az ő és társai sorsa a változás után? Nem véletlen, hogy 1944. október 11-én Büchler Józsefet, a Szociáldemokrata Párt egyik titkárát Juhász a Rökk Szilárd utcai épületből szabadon engedte, s csoportjával együtt felajánlotta szolgálatait. Nyilvánvaló, hogy miről volt szó. A háborúból való kiugrás a levegőben lógott, Juhász elég jól ismerte a politikai viszonyokat ahhoz, hogy 1944 október elején már világosan lássa: a háború számukra elveszett, azon kell tömi a fejüket, hogyan mentsék át önmagukat, s miképpen segítsék a rendszer átmentését. Persze, nem arról van szó, hogy ez a magatartás jellemezte a csendőrnyomozók és politikai detektívek többségét. Még ha egy részük bizonytalan és nyugtalan is lett, a többség, ha lehet, vadabbul, irgalmatlanabbul, kegyetlenebbül folytatni munkáját. Ez a differenciálódás még erőteljesebbé vált Szálasi hatalomátvétele, 1944. október 15-e után. A Rökk Szilárd utcában letartóztatott foglyokat az ott levő csendőr őrszemélyzet le akarta mészárolni. A csendőr őrszemélyzet egy csoportja megállapodott abban, hogy „kár őrizni ezeket itt, ki kell nyírni az egész bandát”. A letartóztatott kommunisták részéről többen ezt jelentették Juhász Istvánnak. És az a Juhász, aki hosszú éveken keresztül, majd két évtizeden át a forradalmi mozgalmak elleni speciális harc egyik legjobb szakértője, s a legbrutálisabb nyomozó volt, már nem merte vállalni ennek a felelősségét. November elején kiválogatta a politikai foglyokat és átszállíttatta őket a Margit körúti katonai büntetőintézetbe. A törzsalosztály baloldali alcsoportja részben a Rökk Szilárd utcában, részben a Margit körúton folytatta munkáját a közben megalakult nemzeti számonkérő különítménnyel párhuzamosan. A legtapasztaltabb csendőrnyomozók csoportját áthelyezték a különítményhez. A munka dandárja most már odakerült. A baloldali alcsoport végzett még kutatásokat, nyomozásokat, letartóztatásokat, de ez már többnyire tervszerűtlen, eredménytelen volt. Juhász, mert szerette volna átmenteni magát, kapcsolatot teremtett olyanokkal, akikről tudta, hogy az ún. horthysta ellenálláshoz tartoznak. Megkísérelte a kapcsolatfelvételt Mikó Zoltán vezérkari százados horthysta ellenálló csoportjával. Mikó Zoltán a zászlóaljával 1944 végén, 1945 elején a Rózsadombon azt tervezte, hogy a szovjet hadsereg ott levő egységét átengedi. A nemzeti számonkérő különítmény ennek a nyomára bukkant, Mikó helyettesét, Bondor Vilmos főhadnagyot letartóztatták. Ezt megelőzően lépett kapcsolatba Juhász István Mikóval és Bondorral. Juhász ezért a nemzeti számonkérő különítménynél levő csendőrnyomozókat arra kérte, hogy Bondort óvatosan hallgassák ki, hogy az ő kapcsolata Mikóval ki ne derüljön. Juhász István egyébként azért ragaszkodott ahhoz, hogy a már ismert B. M. („Könyvterjesztő Miska”) kapcsolódjék a Mikó-féle csoporthoz, mert abban bízott, hogy B. M.-nek a Kisgazdapártban és a Parasztszövetségben levő kapcsolatait felhasználhatja majd maga és a vele tartó csendőrnyomozók átmentésére. Mikó Zoltán vezérkari százados ellátta megfelelő papírokkal Juhász Istvánt, B. M.-et és más csendőrnyomozókat is. Nyílt parancsokat szereztek, hogy ezzel olyan embereket megmentsenek, akikre nekik a jövőben szükségük lesz. Persze, ez az egész ún. „ellenállási” munka rendkívül kétséges volt. Olyan csoportok buktak le, amelyek Mikóékkal voltak kapcsolatban. Ilyen volt az ún. Nagymező utcai csoport, a Taurusa cég helyiségében gyülekező polgári ellenállás egyik csoportja. Kapcsolatban állottak Szent-Györgyi Albert tanárral, akit Kállayék még korábban Törökországba küldtek, kiugrási tárgyalásokkal kapcsolatosan. Ide tartozott a cég tulajdonosa, dr. Methedisz Géza. Akik a Nagymező utcai Taurusz cég helyiségeibe október 15-e után bementek, azokat mind letartóztatták, így szereztek adatokat arra vonatkozóan, hogy Szent-Györgyi Albert valahol Kecskemét határában rejtőzködik. Megpróbálták felkutatni, de ez nem járt sikerrel. Egyébként ebből a csoportból két aktív alezredest is letartóztattak, akik az ellenállási mozgalom számára fegyvereket és lőszereket akartak szerezni. Mikor a szovjet hadsereg bekerítette Budapestet, az alcsoport egy része a már korábban — 1944. november 6-a után — kijelölt támpontra, a dunántúli Répcelak községbe vonult vissza. Itt székelt a központi nyomozó parancsnokság, vitéz Ferenczy László alezredes vezetésével. A központi nyomozó parancsnoksága már november 6-án Répcelakra települt, de a kommunista szervezkedések elleni további nyomozások végett Ferenczy László úgy rendelkezett, hogy a Margit körúton egy részleg továbbra is végezze a munkáját. Itt, a Margit körúton kaptak néhány szobát. A baloldali alcsoportnak ez a részlege egész december 26-ig itt volt. Ezután a Várba vonultak. Január első két hetében még házkutatásokat és letartóztatásokat is eszközöltek. December végén Juhász, az említett Mikó vezérkari századostól, aki a Honvédelmi Minisztérium vezérkari főnökségének a fővezérségi csoportjához tartozott, olyan parancsot szerzett, amely szerint a baloldali alcsoport Budapesten maradt nyomozóinak a feladata a Budapesten levő külképviseletek védelme. A nyomozók egy részét szétosztották a különböző követségek közé. A többség — köztük Juhász István is — a török, a spanyol és más követségek őrzésének a címén, valójában a követségek védelme alá helyezte magát. De a nemzeti számonkérő különítmény parancsnokságának az utasítására a követségeket el kellett hagyniuk. Ennek már csak a nyomozók egy része tett eleget. Azok is a Böszörményi úton levő csendőrlaktanyába mentek, majd a harcok következtében a Feri Oszkár út 47. számú háznak a pincéjébe húzódtak. Itt érte őket Budapest felszabadulása, így esett, hullott szét Budapest felszabadulásával egyidejűleg a központi csendőrnyomozó parancsnokság törzsalosztályának egyik legfontosabb szervezete, a baloldali alcsoport, amely hosszú éveken keresztül lankadatlan szorgalommal kutatta, kereste, hajszolta a kommunista forradalmi szervezeteket és csoportokat, annyi súlyos veszteséget okozva nemcsak a kommunista pártnak, hanem minden haladó erőnek Magyarországon. (Következik: NEMZETI SZÁMONKÉRŐ KÜLÖNÍTMÉNY) Erősödnek a szovjet—iráni kapcsolatok (TASZSZ) Teheránban kedden szovjet —iráni közös közleményt adtak ki Nyikolaj Podgornijnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének ez év március 25-től 31-ig Iránban tett látogatásáról. A közlemény hangsúlyozza, hogy „a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke és az iráni sah nagy elismeréssel értékelte a szovjet—iráni jószomszédi kapcsolatok jelenlegi állását és leszögezte, hogy e kapcsolatok tovább erősödnek a szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartása, a nemzeti függetlenség, az egyenjogúság és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás alapján”. A felek véleméye szerint e kapcsolatok konkrét példát nyújtanak a különböző társadalmi rendszerű államok közötti bencés egymás mellett élés elveinek gyakorlati megvalósítására. A szovjet fél tájékoztatta az iráni tárgyaló felet az európai biztonsági értekezlet összehívására tett lépésekről. Iráni részről hangsúlyozták, hogy az európai biztonság megteremtése az általános nemzetközi helyzet javulását előmozdító fontos tényezők egyike. Nyikolaj Podgornij kedden Iránból visszaérkezett a szovjet fővárosba. Letartóztatták a szovjet diploaata s merénylőit (AP, AFP) Mint már közöltük, vasárnap este Buenos Airesben fegyveres banditák próbálták elrabolni Jurij Pivovarovot, a Szovjetunió Buenos Aires-i kereskedelmi képviseletének helyettes vezetőjét. Az argentin külügyminisztérium a Szovjetunió tiltakozó jegyzékére válaszolva, keddre virradó éjjel moszkvai nagykövetsége útján jegyzéket juttatott el a szovjet kormányhoz. Ebben a többi között leszögezte: az argentin kormány sajnálatát fejezi ki az incidens miatt. Az argentin külügyminisztérium hétfőn este nyilvánosságra hozott közleményében is foglalkozott az üggyel. Rámutatott, hogy az argentin rendőrség az emberrablási kísérlet után letartóztatta Carlos Benigno Buenát, a szövetségi rendőrség helyettes felügyelőjét, s egy másik egyént, aki Guillermo John Larsennek nevezi magát. A közlemény szerint e két egyént, aki az incidens során maga is megsebesült, kórházba szállították. Az emberrablási kísérlet harmadik részvevőjét, Luis Alberto Germinal Borrelt is sikerült letartóztatni. A Movimiento Argentino Organizado (Argentin Szervezett Mozgalom) szélsőséges nacionalista szervezet hétfőn a La Rason című napilapban nyilvánosságra hozott közleményében egyébként magára vállalta a felelősséget a szovjet diplomata elrablásának megkísérléséért. Újságírókat fogtak perbe Athénban (AFP, AP, DPA) Az athéni katonai különbíróságon kedden reggel megkezdődött az Ethnosz című athéni esti lap öt felelős kiadójának, illetve újságírójának, valamint Joannisz Zigdisz volt miniszternek, a Centrum Unió volt vezető politikusának a pere. Azzal vádolják őket, hogy hamis híreket terjesztettek, és megszegtek egy katonai parancsot. A felbujtóként Zigdiszt vádolják. A volt miniszter ugyanis az Ethnosz múlt héten kedden megjelent számában állást foglalt a ciprusi fejleményekkel kapcsolatban. Cikkében egyebek között követelte a demokratikus rend visszaállítását, sürgette egy nemzeti egységkormány megalakítását Görögországban, s ugyanakkor figyelmeztetett a ciprusi fejlemények következtében fenyegető veszélyre. Tito külpolitikai expozéja (MTI) Tito jugoszláv elnök a jugoszláv szövetségi nemzetgyűlés két illetékes háza, a népek tanácsa és a társadalmi-politikai tanács előtt tartott keddi expozéjában a közel-keleti válságról szólva hangoztatta, hogy ,,a helyzet napról napra veszélyesebb”, mivel Izrael egyre nyíltabban jelentkezik agresszív törekvéseivel". Aggodalmát fejezte ki a vietnami agresszió folytatódása, a párizsi tárgyalások sikertelensége és a „vietnamizálási politika” beláthatatlan méretű kiszélesedése miatt, aminek veszélyességét a legújabb délkelet-ázsiai fejlemények is igazolják. Megismételte, hogy az el nem kötelezett országok csúcsértekezletét mielőbb, lehetőleg az ENSZ őszi jubileumi közgyűlése előtt meg kell tartani, hogy a jubileumi ülésszak munkajellege legyen, s a legfontosabb kérdésekkel foglalkozzék. A jugoszláv elnök hosszú évek után most először tartott ilyen jellegű külpolitikai expozét a jugoszláv szövetségi szkupstinában.