Magyar Hírlap, 1970. július (3. évfolyam, 181-211. szám)

1970-07-21 / 201. szám

Tanácsi probléma a tájékoztatás Még bürokratikus az információs rendszer — Szaporodó adatszolgáltatás —Vizsgálat Fejér megyében — Segít-e a komputer? Mindenképpen figyelemre méltó adato­kat tartalmaz az alábbi idézet az állam­­igazgatással kapcsolatos szervezéstudo­mányi konferencia egyik hozzászólójától, dr. Hantos Lászlótól. Egy jelentés, nyolcezer adat „A párhuzamos adatszolgáltatásnak egészen friss példáját szolgáltatta a Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Miniszté­rium. 1970. április 1-i állapotra vonatko­zóan az országos állatszámlálás ellenére a tanácsok útján begyűjtötte az állatállo­mány adatait, a közös- és háztáji gazda­ságokét egyaránt. Ez számos helyen né­hány napon belüli ismételt összeírást je­lentett ... Az adóbehajtásról kért kétheti jelentés, a havi 290 adatot tartalmazó eredmény kimutatás, a fokozott adóbehaj­tásról kért havi jelentés stb. csak kiraga­dott példái a községi tanácsok által vég­zett felduzzadt információs munkának. De már a címe alapján is feleslegesnek ítélhető a negyedéves ügyiratforgalmi je­lentés, a kényszervágott állatokra vonat­kozó kétféle negyedéves jelentés, a fél­éves szarvasmarhavágási jelentés, a ter­ményben adózókkal kapcsolatos féléves adatközlés, így sorolhatnánk az adatszol­gáltatásokat, hosszan, egészen a 8312 adatot tartalmazó éves községfejlesztési alap kivetéséről szóló jelentésig ...” Lehet, hogy hosszúra nyúlt az idézet, de adataira valóban fel kell figyelni, oly­annyira, hogy rögtön sürgető kérdés ug­rik az ember elé. Mit is kellene tenni ezek után?! A félreértések elkerülése érdekében tüstént szükség van a válasz­ra is: semmiképpen sem indíthatunk ál­talános és megsemmisítő támadást a je­lentésírás, az információs szolgálat ellen. Viszont a bürokratikus ... ... De maradjunk a higgadt fogalma­zásnál. A korszerű és hatékony államigazgatás elképzelhetetlen széles körű ismeretanyag nélkül. A tanácsi vezetőknek pontosan és részletesen ismerniük kell területük álla­potát, mert különben nem kezdeményez­hetnek, nem sürgethetnek helyes és fej­lődést ösztönző intézkedéseket. Nem vé­letlenül tűzte tehát napirendjére a múlt­kori szervezéstudományi konferencia az igazgatási információ rendszerek vizsgá­latát Barabás Miklós átfogó előadásával, dr. Hantos László és Radnai József hoz­zászólásával. Az eddig elmondottak igazsága mellett jól tanúskodnak a Fejér megyei vizsgá­lat adatai. (Ezek az adatok kétévesek ugyan, mégis időszerűek. A tapasztalatok szerint ugyanis azóta tovább növekedett az alsóbb tanácsi szervekkel szemben az adatigény.) A Sárbogárdi Járati Tanács Végrehaj­tó Bizottságától kért írásos információk száma egy év alatt 22 százalékkal növe­kedett, a Rácalmási Községi Tanács 88 százalékkal több írásos jelentést küldött a felettes hatóságokhoz 1968-ban, mint 1967-ben. A különböző szervek részére, a vizsgált községek (Cece, Kálóz, Kin­csesbánya, Lajoskomárom, Mezőkomá­­rom, Rácalmás, Sárbogárd, Sárosd) átla­gosan 460—470 kérdőívet töltöttek ki, az egy tanácsi dolgozóra jutó kérdőívek szá­ma 60—80. A járási tanácsoktól a leg­több információt a megyei tanács kéri, majd a Központi Statisztikai Hivatal kö­vetkezik. A községi tanácsoknál a növe­kedés oka elsősorban a minisztériumok és országos főhatóságok részéről jelent­kező információigény emelkedése. Az írásbeli információszolgáltatás jelentős része hivatalos engedély nélküli adat­gyűjtés volt, különösen pénzügyi, keres­kedelmi és mezőgazdasági területen. Az engedély nélküli információk fő témái ezek voltak: gazdálkodás, adózás, sze­mélyzeti kérdések, bér-, munkaügy. Kü­lönösen a községi tanácsokat kötelezték gyakran a különböző szervek hivatalos engedély nélkül adatszolgáltatásra. Mit kellene tenni? A felsorolt néhány adat az írásbeli in­formációkra vonatkozott, de a tanácsok vezetői nap mint nap adnak szóbeli fel­világosításokat is. A megfigyelt nyolc községben egy hónap alatt ezer esetben kértek a különböző szervek adatokat szó­ban, s mert erre az esetek 30—40 száza­lékában a tanácselnököt kötelezték, tel­jesebb képet kaphatunk a vezetők elfog­laltságáról. A községektől a legtöbb szó­beli tájékoztatást a járási tanács végre­hajtó bizottsága és annak pénzügyi osz­tálya kérte. Megdöbbentő számú, de kis hatásfok­kal értékesített adattömeggel állunk te­hát szemben a tanácsok információs te­vékenységének műhelyeibe pillantva. Az apparátus felesleges munkájának nagysá­gát akkor érzékelhetjük igazán, ha azt is tudjuk, hogy ez adattömeget lényegé­ben manuálisan gyűjtik össze és dolgoz­zák fel. Idézzük újra dr. Hantos László szavait: — Még nagyon ritkák azok a híradá­sok, amelyek arról számolnak be, hogy fontos döntések előkészítésénél az elekt­ronikus adatfeldolgozást alkalmazzák az államigazgatási munkában. Ismereteim szerint kísérleti jelleggel, több ismérv együttes értékei alapján, pontozásos mód­szer alkalmazásával, elektronikus számí­tógéppel kísérelték meg Szegeden a la­káskiutalások jogosultságát megállapíta­ni. Azt hiszem, még nagyon sok idő telik el addig, amíg minden nagyobb település rendelkezhet komputerrel, de a városok­nál, megyei tanácsoknál az államigazga­tási információs munka gépesítése nap­jaink egyik fontos feladata. Mit kellene tehát tenni? Valószínűleg a szervezéstudományi szakembereknek van igazuk, amikor azt mondják, hogy a jelenlegi, bürokratikus vonásokkal terhelt információs rendszer problémáit nem lehet megoldani csak fe­lületi kezeléssel. Az ilyen próbálkozás esetleg újabb adatszolgáltatás, vagy újabb nyilvántartás vezetésének elrendelésével járna. Alapvető racionalizálás, egyszerű­sítés, rendszerteremtés szükséges a taná­csi információs munka normalizálásához. Ez az igény pontosan egybeesik állam­­igazgatásunk korszerűsítésének más ten­nivalóival is, amelyeket a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságá­nak áprilisi, a tanácsi munka továbbfej­lesztésére vonatkozó határozata körvona­laz. Soltész István Közös felmérés, közös tapasztalat Ezt megelőzően az Eötvös Loránd Tu­dományegyetem statisztikai tanszéke, a Közalkalmazottak Szakszervezete, a Köz­ponti Statisztikai Hivatal, a Fejér megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága közös fel­méréssel kutatták Fejér megye nyolc községében és a sárbogárdi járásban, mi­lyen manapság a tanácsok információs rendszere. Szakmai körökben már régen szóbe­széd tárgya, hogy ezen a területen nincs minden rendben. A tanácsi vezetők és az apparátus számára nagy megterhelést je­lent az egyre bővülő információigény ki­elégítése, ugyanakkor számos fontosabb területről hiányoznak az ismeretek. Az új gazdasági és társadalmi feladatok je­lentkezésével, egyes korábbi tennivalók megszüntetésével nem tartott lépést a ta­nácsok ismeretszerző és közlő rendszere. Növekedett például a tanácsok hatás­köre — de az információs tevékenység nem igazodott ehhez a minőségi változás­hoz. (Egyes minisztériumok leadták ugyan a szükséges hatásköröket, de to­vábbra is követelik a leadott hatáskörök­kel kapcsolatos jelentéseket.) — A központi szervezésű információk jelenlegi hibái nehezítik azok területi fel­­használását — állítja Barabás Miklós. — Az adatgyűjtések elrendelésének joga az elmúlt évek során decentralizálódott, vi­szont az adatgyűjtések nem összehangol­tak. A különböző főhatóságok beszámo­lási rendszerét nem koordinálták. A je­lenlegi gyakorlatban a fogalmak, az osz­tályozások sem egységesek, így a külön­böző csatornákon begyűjtött adattömeget országosan vagy területileg nem lehet jól, megbízhatóan hasznosítani. Rendkí­vül szembetűnő az államigazgatási in­­formációrendszer elmaradása a vállalati, üzemi adatszolgáltatási, adatgyűjtési me­tódus, gyakorlat mellett. • X 2 1970.július 21,kedd________________________________HAZAI korkép___________________________________Magyar Hirlap 25 ezer látogató a Szegedi Ipari Vásáron Hétfőn 25 ezerre emelkedett a Szegedi Ipari Vásár eddigi látogatóinak száma. A nagysikerű vásáron tovább folytatódott a kiállító vállalatok sajtótájékoztatóinak sorozata. Hétfőn a Magyar Likőripari Vállalat adott áttekintést munkájáról. A tájékoztatón bejelentették, hogy a válla­lat, amely már most is 60-féle palacko­zott készítményt árusít, rövidesen piacra adja két újdonságát, az Éva nevű alma­vermutot és a különleges összetételű Amigo kávélikőrt. Kétszázhúszmillió forint az árvízkárosultaknak Néhány lakóépület és a gyümölcsösök kivitelével befejezéshez közeledik Sza­­bolcs-Szatmár megyében az árvízi károk felmérése és kifizetése. Az Állami Bizto­sító szakemberei több mint kétezer tel­­jesen­ tönkrement vagy megrongálódott lakóház kárbecslését végezték el Ezekre eddig mintegy 70 millió forint térítést hagytak jóvá, s ebből 60 milliónyit már meg is kaptak a károsultak. A termelő­­szövetkezeteknek az álló- és forgóeszkö­zökben, továbbá az állatállományban és a növénytermelésben bekövetkezett káro­kért 160 millió­ forintot fizettek ki. Ed­dig együttesen 220 millió forintot fizettek ki a felső-tiszai árvízkárosultaknak. Új tv-közvetítő állomás A rádió és televízió műsorvételének ja­vítására a Nagykanizsa közelében levő Kerülő-pusztai tetőn csaknem 200 méter magas közvetítő állomás épül. Az óriás torony alapozási munkáit hétfőn kezdte meg a Zala megyei Állami Építőipari Vállalat. A terv szerint augusztus köze­pén kezdik a torony vasbeton törzsének csúszózsalus rendszerű építését. A közvetí­tő állomás 1972 augusztusában kezdi meg működését. Árvízi újjáépítés — őszi csúcsforgalom­­ Rendkívüli intézkedéseket követel a közületi szállítás Rendkívüli feladatokat teljesítenek mostanában népgazdaságunk teherszállító szervezetei. Ezt külön aligha kell hangsú­lyozni, hiszen mindenki tudja, nap mint nap olvashatja, hogy az árvízkárok hely­reállítása, az újjáépítés, ugyanolyan ál­dozatkész, szervezett munkát követel, mint maga a védekezés. Pontosan ugyan­ebben az időben jelentkezik minden esz­tendő csúcsforgalma is: a termények be­takarítása, szállítása. Itt a nagy nyári mezőgazdasági szállítási idény, s közele­dik az őszi csúcsforgalom gyümölcs, zöld­ség, termény, tüzelőszállítási igényeivel. A terméskilátás is jó. Vagyis lenne mit szállítani! Nem beszélve arról, hogy a piaci árak már most jelzik: hiányzik az a zöldáru dömping, amely leszoríthatná a kora nyári árakat. Mindenképpen meg kell állapítani, hogy közlekedésünk rendkívül nehéz helyzetbe került, amelyből az következik, hogy rendkívüli intézkedésekre van szük­ség. Kihasználatlan tartalékok Egy bizonyos: nem lehetetlen a rend­kívüli feladatok teljesítése sem. Vannak olyan tartalékok, amelyekhez bátrabban lehetne hozzányúlni, s amelyek feltárása, kihasználása átsegíthetné szállítási szer­vezetünket a rendkívüli időszakon. Ter­mészetesen elsősorban rendkívüli, átme­neti intézkedésekre lehet gondolni. Az egyik legnagyobb gond a munkaerő. Nincs elegendő gépkocsivezető, akiket járművekre lehetne ültetni. Az országban jelenleg hozzávetőlegesen 21 ezer olyan állami személygépkocsi vezető dolgozik, akiknek nagy többsége teherautó, autó­busz vezetésre is alkalmas jogosítvánnyal rendelkezik. Ezeknek a kocsivezetőknek tekintélyes része még a személygépko­csiknál sincs kellően foglalkoztatva, meg­lehetősen magas a kihasználatlan holt­idő. Megfelelő szervezeti intézkedéssel a szóban forgó kocsivezetők egy részét ideiglenesen át lehetne irányítani teher­szállítási feladatokra. Egyébként is vizs­gálatra érdemes téma: vajon nem túl sok-e az állami személygépkocsi? Ma már egyre nyilvánvalóbban természetes a kö­vetelmény, hogy az állami, vállalati sze­mélykocsik egy részét ne a hivatásos gépkocsivezetők vezessék, hanem azok a dolgozók, alkalmazottak, vezetők, akiket eddig csak szállítottak, fuvaroztak. Gépkocsivezetés­­ szabad időben A rendelkezésre álló teherautóparkot is ésszerűbben lehetne kihasználni. A te­herfuvarozási vállalatoknál bizonyos aránytalanság figyelhető meg: vannak kocsivezetők, akik havonta 180—210 órát, mások 240—260 órát ülnek a volán mel­lett. Jobb szervezéssel nemcsak a terhe­lés oszlana meg, hanem a fuvarozás is gyorsabb lehetne. A teherkocsikkal ren­delkező vállalatoknál, intézményeknél időlegesen nemcsak a kocsivezetőket le­hetne bevonni a szállításba, hanem azo­kat a szakembereket is, akik jelenleg nem fogják a kormánykereket, de érte­nek az autóvezetéshez: szerelőket, menet­irányítókat, adminisztratív dolgozókat. Vannak gépkocsivezetők, akik jelenleg nem a szakmában és nem is szakmai vállalatnál dolgoznak. Átmeneti enge­déllyel lehetővé kellene tenni, hogy sza­bad idejükben, szombaton, vasárnap vagy esténként a volán mellé ülhessenek — megfelelő díjazás ellenében — és segít­senek a teherszállításban. Könnyen elképzelhető, hogy a nem szállítással foglalkozó, de teherkocsikkal rendelkező vállalatok, szövetkezetek is se­gíteni tudnának: kocsijaikat, kocsiveze­tőiket egy-egy alkalommal igénybe lehet­ne venni fontos állami szállítások, fuva­rozások lebonyolítására. Úgy tűnik, hogy a szállítás szempontjá­ból a rendelkezésre álló idő sincs megfe­lelően kihasználva. Statisztikai adatok bi­zonyítják, hogy hazánkban tulajdonkép­pen csak ötnapos a szállítási hét. A bu­dapesti teherautóknak mindössze 10—15 százaléka mozog szombaton, vasárnap még ennél is kevesebb. Nem ésszerű a pihenőnapok kiadásának ugyanarra az időre való koncentrálása. A nagykeres­kedelem és az ipari vállalatok többsége például szombaton és vasárnap nem ad fel és nem fogad árut — a szabad szom­batok miatt. Ésszerűbb lenne, ha a szál­lítás emberei e napokon is dolgoznának — esetleg felváltva — s szabad napjukat a hét más napjain kapnák meg. E rendkívüli feladatokkal terhes idő­szakban sürgős és okos segítségre van szüksége a közlekedésnek, a teherszállí­tásnak, a fuvarozásnak. Az illetékesek jobb összefogása minden bizonnyal fel­tárhatja, és kihasználhatja azokat a tar­talékokat, amelyekre a cikk csak példák­kal, vázlatosan hívta fel a figyelmet. Fahidy József Mintha a sajátunkat építenénk 209 vietnami fiatal Jánkmajtisra indul Kettőszázkilenc szalmakalapos, színes­­kendős, tarkaruhás lány és fiú gyüleke­zett tegnap délelőtt a Nyugati pályaudvar várótermében. A hazánkban a különböző felsőfokú in­tézményekben — így a műszaki-, az ál­latorvosi­, közgazdasági egyetemeken, a Testnevelési Főiskolán és a Nemzetközi Előkészítő Intézetben­­ tanuló összes vietnami diák az árvízkárosultak támo­gatására hétfőn a jánkmajtisi önkéntes if­júsági építőtáborba utazott. A fiatalokat Rákisz Lajos, a KISZ KB egyetemi és fő­iskolai osztályának helyettes vezetője és Nguyen Van Cong, a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság budapesti nagykövetsé­gének első titkára búcsúztatta. Az ünnep­ségen jelen volt dr. Rostás István, a Ma­gyar Vöröskereszt főtitkára, az országos helyreállítási albizottság tagja, valamint a vietnami nagykövetség és a budapesti KISZ-bizottság több munkatársa. — Négy éve jöttem Hanoiból — mondja Le Van Thuy, aki a Testnevelési Főisko­lára jár. Az egyik feketecopfos kislány egy fény­képet mutat: romos kis kunyhó, valahol Vietnamban. — Most az egyetemen szünidő van. De tudjuk, hogy magyar fiatalok ezrei dol­goznak az újjáépítő táborokban. Nekünk ez az ország otthont adott. Ha a szabolcsi házak falára ráhelyezem az első téglát, úgy érzem majd, mintha a sajátomat épí­teném — mondja Lethi Bi, az állatorvosi egyetem hallgatónője. B. K.

Next