Magyar Hírlap, 1970. július (3. évfolyam, 181-211. szám)
1970-07-21 / 201. szám
Tanácsi probléma a tájékoztatás Még bürokratikus az információs rendszer — Szaporodó adatszolgáltatás —Vizsgálat Fejér megyében — Segít-e a komputer? Mindenképpen figyelemre méltó adatokat tartalmaz az alábbi idézet az államigazgatással kapcsolatos szervezéstudományi konferencia egyik hozzászólójától, dr. Hantos Lászlótól. Egy jelentés, nyolcezer adat „A párhuzamos adatszolgáltatásnak egészen friss példáját szolgáltatta a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium. 1970. április 1-i állapotra vonatkozóan az országos állatszámlálás ellenére a tanácsok útján begyűjtötte az állatállomány adatait, a közös- és háztáji gazdaságokét egyaránt. Ez számos helyen néhány napon belüli ismételt összeírást jelentett ... Az adóbehajtásról kért kétheti jelentés, a havi 290 adatot tartalmazó eredmény kimutatás, a fokozott adóbehajtásról kért havi jelentés stb. csak kiragadott példái a községi tanácsok által végzett felduzzadt információs munkának. De már a címe alapján is feleslegesnek ítélhető a negyedéves ügyiratforgalmi jelentés, a kényszervágott állatokra vonatkozó kétféle negyedéves jelentés, a féléves szarvasmarhavágási jelentés, a terményben adózókkal kapcsolatos féléves adatközlés, így sorolhatnánk az adatszolgáltatásokat, hosszan, egészen a 8312 adatot tartalmazó éves községfejlesztési alap kivetéséről szóló jelentésig ...” Lehet, hogy hosszúra nyúlt az idézet, de adataira valóban fel kell figyelni, olyannyira, hogy rögtön sürgető kérdés ugrik az ember elé. Mit is kellene tenni ezek után?! A félreértések elkerülése érdekében tüstént szükség van a válaszra is: semmiképpen sem indíthatunk általános és megsemmisítő támadást a jelentésírás, az információs szolgálat ellen. Viszont a bürokratikus ... ... De maradjunk a higgadt fogalmazásnál. A korszerű és hatékony államigazgatás elképzelhetetlen széles körű ismeretanyag nélkül. A tanácsi vezetőknek pontosan és részletesen ismerniük kell területük állapotát, mert különben nem kezdeményezhetnek, nem sürgethetnek helyes és fejlődést ösztönző intézkedéseket. Nem véletlenül tűzte tehát napirendjére a múltkori szervezéstudományi konferencia az igazgatási információ rendszerek vizsgálatát Barabás Miklós átfogó előadásával, dr. Hantos László és Radnai József hozzászólásával. Az eddig elmondottak igazsága mellett jól tanúskodnak a Fejér megyei vizsgálat adatai. (Ezek az adatok kétévesek ugyan, mégis időszerűek. A tapasztalatok szerint ugyanis azóta tovább növekedett az alsóbb tanácsi szervekkel szemben az adatigény.) A Sárbogárdi Járati Tanács Végrehajtó Bizottságától kért írásos információk száma egy év alatt 22 százalékkal növekedett, a Rácalmási Községi Tanács 88 százalékkal több írásos jelentést küldött a felettes hatóságokhoz 1968-ban, mint 1967-ben. A különböző szervek részére, a vizsgált községek (Cece, Kálóz, Kincsesbánya, Lajoskomárom, Mezőkomárom, Rácalmás, Sárbogárd, Sárosd) átlagosan 460—470 kérdőívet töltöttek ki, az egy tanácsi dolgozóra jutó kérdőívek száma 60—80. A járási tanácsoktól a legtöbb információt a megyei tanács kéri, majd a Központi Statisztikai Hivatal következik. A községi tanácsoknál a növekedés oka elsősorban a minisztériumok és országos főhatóságok részéről jelentkező információigény emelkedése. Az írásbeli információszolgáltatás jelentős része hivatalos engedély nélküli adatgyűjtés volt, különösen pénzügyi, kereskedelmi és mezőgazdasági területen. Az engedély nélküli információk fő témái ezek voltak: gazdálkodás, adózás, személyzeti kérdések, bér-, munkaügy. Különösen a községi tanácsokat kötelezték gyakran a különböző szervek hivatalos engedély nélkül adatszolgáltatásra. Mit kellene tenni? A felsorolt néhány adat az írásbeli információkra vonatkozott, de a tanácsok vezetői nap mint nap adnak szóbeli felvilágosításokat is. A megfigyelt nyolc községben egy hónap alatt ezer esetben kértek a különböző szervek adatokat szóban, s mert erre az esetek 30—40 százalékában a tanácselnököt kötelezték, teljesebb képet kaphatunk a vezetők elfoglaltságáról. A községektől a legtöbb szóbeli tájékoztatást a járási tanács végrehajtó bizottsága és annak pénzügyi osztálya kérte. Megdöbbentő számú, de kis hatásfokkal értékesített adattömeggel állunk tehát szemben a tanácsok információs tevékenységének műhelyeibe pillantva. Az apparátus felesleges munkájának nagyságát akkor érzékelhetjük igazán, ha azt is tudjuk, hogy ez adattömeget lényegében manuálisan gyűjtik össze és dolgozzák fel. Idézzük újra dr. Hantos László szavait: — Még nagyon ritkák azok a híradások, amelyek arról számolnak be, hogy fontos döntések előkészítésénél az elektronikus adatfeldolgozást alkalmazzák az államigazgatási munkában. Ismereteim szerint kísérleti jelleggel, több ismérv együttes értékei alapján, pontozásos módszer alkalmazásával, elektronikus számítógéppel kísérelték meg Szegeden a lakáskiutalások jogosultságát megállapítani. Azt hiszem, még nagyon sok idő telik el addig, amíg minden nagyobb település rendelkezhet komputerrel, de a városoknál, megyei tanácsoknál az államigazgatási információs munka gépesítése napjaink egyik fontos feladata. Mit kellene tehát tenni? Valószínűleg a szervezéstudományi szakembereknek van igazuk, amikor azt mondják, hogy a jelenlegi, bürokratikus vonásokkal terhelt információs rendszer problémáit nem lehet megoldani csak felületi kezeléssel. Az ilyen próbálkozás esetleg újabb adatszolgáltatás, vagy újabb nyilvántartás vezetésének elrendelésével járna. Alapvető racionalizálás, egyszerűsítés, rendszerteremtés szükséges a tanácsi információs munka normalizálásához. Ez az igény pontosan egybeesik államigazgatásunk korszerűsítésének más tennivalóival is, amelyeket a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának áprilisi, a tanácsi munka továbbfejlesztésére vonatkozó határozata körvonalaz. Soltész István Közös felmérés, közös tapasztalat Ezt megelőzően az Eötvös Loránd Tudományegyetem statisztikai tanszéke, a Közalkalmazottak Szakszervezete, a Központi Statisztikai Hivatal, a Fejér megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága közös felméréssel kutatták Fejér megye nyolc községében és a sárbogárdi járásban, milyen manapság a tanácsok információs rendszere. Szakmai körökben már régen szóbeszéd tárgya, hogy ezen a területen nincs minden rendben. A tanácsi vezetők és az apparátus számára nagy megterhelést jelent az egyre bővülő információigény kielégítése, ugyanakkor számos fontosabb területről hiányoznak az ismeretek. Az új gazdasági és társadalmi feladatok jelentkezésével, egyes korábbi tennivalók megszüntetésével nem tartott lépést a tanácsok ismeretszerző és közlő rendszere. Növekedett például a tanácsok hatásköre — de az információs tevékenység nem igazodott ehhez a minőségi változáshoz. (Egyes minisztériumok leadták ugyan a szükséges hatásköröket, de továbbra is követelik a leadott hatáskörökkel kapcsolatos jelentéseket.) — A központi szervezésű információk jelenlegi hibái nehezítik azok területi felhasználását — állítja Barabás Miklós. — Az adatgyűjtések elrendelésének joga az elmúlt évek során decentralizálódott, viszont az adatgyűjtések nem összehangoltak. A különböző főhatóságok beszámolási rendszerét nem koordinálták. A jelenlegi gyakorlatban a fogalmak, az osztályozások sem egységesek, így a különböző csatornákon begyűjtött adattömeget országosan vagy területileg nem lehet jól, megbízhatóan hasznosítani. Rendkívül szembetűnő az államigazgatási információrendszer elmaradása a vállalati, üzemi adatszolgáltatási, adatgyűjtési metódus, gyakorlat mellett. • X 2 1970.július 21,kedd________________________________HAZAI korkép___________________________________Magyar Hirlap 25 ezer látogató a Szegedi Ipari Vásáron Hétfőn 25 ezerre emelkedett a Szegedi Ipari Vásár eddigi látogatóinak száma. A nagysikerű vásáron tovább folytatódott a kiállító vállalatok sajtótájékoztatóinak sorozata. Hétfőn a Magyar Likőripari Vállalat adott áttekintést munkájáról. A tájékoztatón bejelentették, hogy a vállalat, amely már most is 60-féle palackozott készítményt árusít, rövidesen piacra adja két újdonságát, az Éva nevű almavermutot és a különleges összetételű Amigo kávélikőrt. Kétszázhúszmillió forint az árvízkárosultaknak Néhány lakóépület és a gyümölcsösök kivitelével befejezéshez közeledik Szabolcs-Szatmár megyében az árvízi károk felmérése és kifizetése. Az Állami Biztosító szakemberei több mint kétezer teljesen tönkrement vagy megrongálódott lakóház kárbecslését végezték el Ezekre eddig mintegy 70 millió forint térítést hagytak jóvá, s ebből 60 milliónyit már meg is kaptak a károsultak. A termelőszövetkezeteknek az álló- és forgóeszközökben, továbbá az állatállományban és a növénytermelésben bekövetkezett károkért 160 millió forintot fizettek ki. Eddig együttesen 220 millió forintot fizettek ki a felső-tiszai árvízkárosultaknak. Új tv-közvetítő állomás A rádió és televízió műsorvételének javítására a Nagykanizsa közelében levő Kerülő-pusztai tetőn csaknem 200 méter magas közvetítő állomás épül. Az óriás torony alapozási munkáit hétfőn kezdte meg a Zala megyei Állami Építőipari Vállalat. A terv szerint augusztus közepén kezdik a torony vasbeton törzsének csúszózsalus rendszerű építését. A közvetítő állomás 1972 augusztusában kezdi meg működését. Árvízi újjáépítés — őszi csúcsforgalom Rendkívüli intézkedéseket követel a közületi szállítás Rendkívüli feladatokat teljesítenek mostanában népgazdaságunk teherszállító szervezetei. Ezt külön aligha kell hangsúlyozni, hiszen mindenki tudja, nap mint nap olvashatja, hogy az árvízkárok helyreállítása, az újjáépítés, ugyanolyan áldozatkész, szervezett munkát követel, mint maga a védekezés. Pontosan ugyanebben az időben jelentkezik minden esztendő csúcsforgalma is: a termények betakarítása, szállítása. Itt a nagy nyári mezőgazdasági szállítási idény, s közeledik az őszi csúcsforgalom gyümölcs, zöldség, termény, tüzelőszállítási igényeivel. A terméskilátás is jó. Vagyis lenne mit szállítani! Nem beszélve arról, hogy a piaci árak már most jelzik: hiányzik az a zöldáru dömping, amely leszoríthatná a kora nyári árakat. Mindenképpen meg kell állapítani, hogy közlekedésünk rendkívül nehéz helyzetbe került, amelyből az következik, hogy rendkívüli intézkedésekre van szükség. Kihasználatlan tartalékok Egy bizonyos: nem lehetetlen a rendkívüli feladatok teljesítése sem. Vannak olyan tartalékok, amelyekhez bátrabban lehetne hozzányúlni, s amelyek feltárása, kihasználása átsegíthetné szállítási szervezetünket a rendkívüli időszakon. Természetesen elsősorban rendkívüli, átmeneti intézkedésekre lehet gondolni. Az egyik legnagyobb gond a munkaerő. Nincs elegendő gépkocsivezető, akiket járművekre lehetne ültetni. Az országban jelenleg hozzávetőlegesen 21 ezer olyan állami személygépkocsi vezető dolgozik, akiknek nagy többsége teherautó, autóbusz vezetésre is alkalmas jogosítvánnyal rendelkezik. Ezeknek a kocsivezetőknek tekintélyes része még a személygépkocsiknál sincs kellően foglalkoztatva, meglehetősen magas a kihasználatlan holtidő. Megfelelő szervezeti intézkedéssel a szóban forgó kocsivezetők egy részét ideiglenesen át lehetne irányítani teherszállítási feladatokra. Egyébként is vizsgálatra érdemes téma: vajon nem túl sok-e az állami személygépkocsi? Ma már egyre nyilvánvalóbban természetes a követelmény, hogy az állami, vállalati személykocsik egy részét ne a hivatásos gépkocsivezetők vezessék, hanem azok a dolgozók, alkalmazottak, vezetők, akiket eddig csak szállítottak, fuvaroztak. Gépkocsivezetés szabad időben A rendelkezésre álló teherautóparkot is ésszerűbben lehetne kihasználni. A teherfuvarozási vállalatoknál bizonyos aránytalanság figyelhető meg: vannak kocsivezetők, akik havonta 180—210 órát, mások 240—260 órát ülnek a volán mellett. Jobb szervezéssel nemcsak a terhelés oszlana meg, hanem a fuvarozás is gyorsabb lehetne. A teherkocsikkal rendelkező vállalatoknál, intézményeknél időlegesen nemcsak a kocsivezetőket lehetne bevonni a szállításba, hanem azokat a szakembereket is, akik jelenleg nem fogják a kormánykereket, de értenek az autóvezetéshez: szerelőket, menetirányítókat, adminisztratív dolgozókat. Vannak gépkocsivezetők, akik jelenleg nem a szakmában és nem is szakmai vállalatnál dolgoznak. Átmeneti engedéllyel lehetővé kellene tenni, hogy szabad idejükben, szombaton, vasárnap vagy esténként a volán mellé ülhessenek — megfelelő díjazás ellenében — és segítsenek a teherszállításban. Könnyen elképzelhető, hogy a nem szállítással foglalkozó, de teherkocsikkal rendelkező vállalatok, szövetkezetek is segíteni tudnának: kocsijaikat, kocsivezetőiket egy-egy alkalommal igénybe lehetne venni fontos állami szállítások, fuvarozások lebonyolítására. Úgy tűnik, hogy a szállítás szempontjából a rendelkezésre álló idő sincs megfelelően kihasználva. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy hazánkban tulajdonképpen csak ötnapos a szállítási hét. A budapesti teherautóknak mindössze 10—15 százaléka mozog szombaton, vasárnap még ennél is kevesebb. Nem ésszerű a pihenőnapok kiadásának ugyanarra az időre való koncentrálása. A nagykereskedelem és az ipari vállalatok többsége például szombaton és vasárnap nem ad fel és nem fogad árut — a szabad szombatok miatt. Ésszerűbb lenne, ha a szállítás emberei e napokon is dolgoznának — esetleg felváltva — s szabad napjukat a hét más napjain kapnák meg. E rendkívüli feladatokkal terhes időszakban sürgős és okos segítségre van szüksége a közlekedésnek, a teherszállításnak, a fuvarozásnak. Az illetékesek jobb összefogása minden bizonnyal feltárhatja, és kihasználhatja azokat a tartalékokat, amelyekre a cikk csak példákkal, vázlatosan hívta fel a figyelmet. Fahidy József Mintha a sajátunkat építenénk 209 vietnami fiatal Jánkmajtisra indul Kettőszázkilenc szalmakalapos, színeskendős, tarkaruhás lány és fiú gyülekezett tegnap délelőtt a Nyugati pályaudvar várótermében. A hazánkban a különböző felsőfokú intézményekben — így a műszaki-, az állatorvosi, közgazdasági egyetemeken, a Testnevelési Főiskolán és a Nemzetközi Előkészítő Intézetben tanuló összes vietnami diák az árvízkárosultak támogatására hétfőn a jánkmajtisi önkéntes ifjúsági építőtáborba utazott. A fiatalokat Rákisz Lajos, a KISZ KB egyetemi és főiskolai osztályának helyettes vezetője és Nguyen Van Cong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövetségének első titkára búcsúztatta. Az ünnepségen jelen volt dr. Rostás István, a Magyar Vöröskereszt főtitkára, az országos helyreállítási albizottság tagja, valamint a vietnami nagykövetség és a budapesti KISZ-bizottság több munkatársa. — Négy éve jöttem Hanoiból — mondja Le Van Thuy, aki a Testnevelési Főiskolára jár. Az egyik feketecopfos kislány egy fényképet mutat: romos kis kunyhó, valahol Vietnamban. — Most az egyetemen szünidő van. De tudjuk, hogy magyar fiatalok ezrei dolgoznak az újjáépítő táborokban. Nekünk ez az ország otthont adott. Ha a szabolcsi házak falára ráhelyezem az első téglát, úgy érzem majd, mintha a sajátomat építeném — mondja Lethi Bi, az állatorvosi egyetem hallgatónője. B. K.