Magyar Hírlap, 1970. július (3. évfolyam, 181-211. szám)

1970-07-20 / 200. szám

MasYARHírlap sport . sport - sport - sport . sport MisyarHírlap Továbbjutottunk a Galea Kupában A magyar ifjúsági teniszezők az olasz­­országi Pescarában Törökország és Lu­xembourg ifjúsági teniszezőivel találkoz­tak. Mindkét együttest legyőzték és ez­zel bejutottak a Heidelbergben sorra ke­rülő középdöntőbe. A szombati Magyarország—Luxem­bourg mérkőzés eredménye 4:0 lett a magyar csapat javára. Részletes eredmények: Taróczy (m)— Claude (1), 6:0, 6:1; Benyik (m)—Salvi (1), 6:0, 6:0; Taróczy (m)—Koppes (1), 6:0, 6:0; Benyik (m)—Claude (1) 6:2, 6:2. Befejezéshez közeledik Pozsonyban Csehszlovákia 1970. évi nemzetközi te­niszbajnoksága. A férfi egyesben nem ju­tott magyar versenyző a legjobb nyolc közé, mert Szőke Palától vereséget szen­vedett. A női egyes elődöntőjében a magyar Borka kikapott a csehszlovák bajnoknő Vopickovától és így a harmadik helyen végzett. Férfi párosban a Machán, Szőke kettős bejutott a legjobb négy közé, miután le­győzte a csehszlovák Kurcz, Brelahát 6:0, 4:6, 6:3 arányban. A MARÓCZY GÉZA sakkemlékverseny 12. fordulója után a szovjet Szavon vezet 8,5 pont­tal, a 8 pontos Bilek és a 7,5—7,5 pontos Rie­­k­ és Sydor előtt. ÚJ VILÁGCSÚCS született Edinburghban, a Brit Játékok 800 méteres női gyorsúszó szá­mában. Az ausztrál Karen Moras 9:02,4 percre javította saját 9:09,1 perces világrekordját. A verseny további jobb eredményei: 100 m női mell: Whitfield (ausztrál) 1:17,0 p; 100 m női gyors: Coughlan (kanadai) 1:01,2 p. A játé­kok atlétikai versenyén Keino 3:40,4 p-cel győzött 1500-on, 10 000 m-en a skót Stewart 28:11,8 percet ért el. A TOUR DE FRANCE hivatásos kerékpár­­versenyt a belga Eddy Merckx nyerte 119:31:49 órás eredménnyel. FÖLÉNYESEN GYŐZTEK a magyar sport­lövők Klagenfurtban a magyar—osztrák sport­lövő verseny második napján. Eredmények: álló testhelyzet: Abonyi 366 kör; csapat: Ma­gyarország 1440 kör; térdelő testhelyzet: Pap 385 kör; csapat: Magyarország 1512 kör; ösz­­szetett: Papp 1142 kör; csapat: Magyarország 4547 kör. A WASHINGTONI nemzetközi nyílt tenisz­­verseny férfi egyesének döntőjébe két ameri­kai: Ashe és Richey jutott. A TAJVANI CSI CSENG egy ausztriai atlé­tikai versenyen 11 másodperccel beállította a 100 méteres női síkfutás világcsúcsát, BRNÓBAN a nemzetközi motorkerékpáros Nagydíj versenyen, amely egyben világbajno­ki futam is, az olasz Parlotti győzött a 125 kcm-esek futamában. A magyarok közül Reisz a hatodik, Szabó László a nyolcadik lett. AZ ORSZÁGOS ifjúsági kajak-kenu bajnok­ság utolsó napján a BHSE versenyzői szerez­ték a legtöbb aranyérmet. A pontversenyt az Ü. Dózsa nyerte 254 ponttal, a KSI (177) és az Építők (174) előtt. A VÍZILABDA-BAJNOKSÁG nagy érdeklő­déssel várt rangadóján az FTC—Szolnoki Dó­zsa mérkőzésen 2:2 arányú döntetlen szüle­tett. Ezzel a Szolnok tartja a második helyét, az FTC harmadik. FRIBOURGBAN, Svájc női atlétaválogatottja 74:61 arányban győzött Dánia csapata ellen. A DAVIS KUPA amerikai zónájának döntő­je az első nap után Sao Paulóban 1:1-re áll Brazília és Kanada csapatai között. AZ AUSZTRÁL ROCHE 6:3, 7:5, 6:3 arány­ban győzött Svájc nemzetközi teniszbajnok­ságának férfi egyes döntőjében a holland Ok­ker ellen. Adorján az első helyen Amszterdamban az IBM nemzetközi sakkverseny mestercsoportjában Adorján András továbbra is folytatta jó szerep­lését. Az­­ötödik fordulóban az olasz Ta­tai ellen győzött, s egy ponttal vezet a versenyben. Mögötte a holland Timman­­nak 3,5 pontja van, a harmadik az ugyan­csak holland Prins három ponttal és egy függőjátszmával. Lóháton a kétméteres magasság felett Hódmezővásárhelyen véget ért az or­szágos lovasbajnokság második fordulója. A legnagyobb esemény a magasugratás volt, mely ritkán látott 2 méteres magas­ságon holtversennyel ért véget. Eredmények: Középosztályú díjlovag­lás: 1. Kruzsicz (Mezőhegyes) Pasas nevű lovon 199,5 pont, 2. Kruzsicz (Mhegyes) Paula n. 1. 194, 3. Dallos (Bp. Honvéd) Palavessző n. 1. 193. — Vadászugratás 140 cm-en: 1. Suti (Határőr Dózsa) Vosztok n. 1. 66 mp, 2. Varró (Határőr Dózsa) Attila n. 1. 68,3 mp, 3. Hriazik (Határőr Dózsa) Újonc n. 1. 70,5 mp. — Junior csapatverseny 130 cm-en: 1. Bp. Honvéd 8 hibapont, 2. Határőr Dózsa 25 hp., 3. BLK 32 hp. Egyénileg Juhász (Bp. Hon­véd) Inszurgens nevű lovával volt a leg­jobb, hibátlan teljesítménnyel. — Magas­ugratás: 1—2. Suti (Határőr Dózsa) Ra­gyogó n. 1. és Ákos (Bp. Honvéd) Fáklyás n. 1. 2 méteres magasságon 4 hibapont, 3. Ákos (Bp. Honvéd) Tiszasüly n. 1. 190 cm-es magasságon 4 hp. — Ifjúsági díj­ugratás 130 cm-en: 1. Mezei (Határőr Dózsa) Bajka n. 1. 0 hp., 2. Bajkai (Ha­tárőr Dózsa) Amur n. 1. 4 hp. — Díjugra­tás 160 cm-en: 1. Ákos (Bp. Honvéd) Re­beka n. 1. 105 mp 0 hp., 2. Hriazik (Határ­őr Dózsa) Újonc n. 1. 98,1 mp 8 hp., 3. Ákos (Bp. Honvéd) Őzike n. 1. 117,2 mp 9 hp. Győzelem Varsóban Varsóban a nemzetközi röplabdatorna második napján a világbajnokságra ké­szülő magyar válogatott 3:0 (3, 9, 12) ará­nyú fölényes győzelmet aratott a VB- csoporttárs Csehszlovákia ellen. A másik két mérkőzés eredményei: Lengyelország—Románia 3:0 (3, 1, 8), Szovjetunió—Lengyel Ifjúsági Válogatott 3:0 (6, 6, 13). Beszéljük meg! Utánpótlás atlétikában, női futball A SAJTÓ IGEN MOSTOHÁN BÁNT az NDK a magyar utánpótlás atlétikai viadallal. Előzőleg is, utólag meg külö­nösen. Lehet, mert az eredmény megsem­misítő volt a magyar utánpótlás számára. Vannak azonban jelenségek, amelyek ak­kor jobban rászorulnak a kommentálásra és az elemzésre, ha „balul ütnek ki”, mintha valami diadalról szólnak. Igaz, a kommentár hiánya nem változtat a le­hangoló tényeken. Mert akárhogy forgat­juk is, az NDK atlétáinak győzelme több — az ő javukra — imponáló eredménynél és több — a mi számunkra — súlyos ve­reségénél. Ez már tünet. Mi az oka annak, hogy a magyar és a német atléták között évről évre növek­szik a különbség, s német barátaink év­ről évre „húznak el” tőlünk (elannyira, hogy most már „le is köröztek” minket) ? Ez a kérdés nemcsak azért érdekes, mert felveti, mit és hogyan tanulhatnánk tő­lük, hanem azért is, mert önvizsgálatra kényszerít. Tudom, a közvélemény a vereség miatt nem háborog és nem lehet sehol sem szenvedélyes kifakadásokat hallani a MASZ ellen. Az atlétika nem labdarúgás és az utánpótláscsapat veresége nem marseille-i kudarc. Tévedés lenne azon­ban azt hinni, hogy a közvélemény ezt a megsemmisítő vereséget nem vette észre (különös tekintettel arra, hogy a németek hét tartalékkal álltak ki!). Magyarázat­ként viszont körülbelül annyit kapott, hogy: ez van! Ennél azonban többet lehet és többet is kell mondani. Az kétségtelen, hogy az NDK-ban job­bak a feltételek. Létesítmények terén is, anyagi vonatkozásban is. Meg aztán több a szakvezető is. Szervezetileg is jobban átfogják a sportágat és nagy gondot fordí­tanak a nevelésre. Meggyőződésem, hogy sokat tanulhatnánk német barátainktól, ha egy kicsit komolyan vennénk a tanu­lást. És nemcsak atlétikában, más sport­ágban is. Meggyőződésem ugyanis, hogy nem lehet mindent a nagyobb anyagi do­tációra fogni és nem is szabad mindig csak arra hivatkozni. SZEMBE KELL NÉZNI azzal a tény­nyel, hogy nálunk az ifjúság érdeklődése az atlétika iránt megcsappant. Miért is ne csappant volna meg, ha nem látnak olyan lélegzetelállítóan iz­galmas küzdel­meket, amelyek „megagitálják” őket? De a fiatal versenyzők között bizonyos elké­nyelmesedés is tapasztalható. Csak vi­szonylag kevesen vállalják a kiemelkedő eredmények alapfeltételét, a kemény, sok áldozattal és lemondással járó edzésmun­kát. Ha arányokat vetünk össze, akkor ná­lunk lényegesen kevesebb a fiatal ver­senyzők száma, mint az NDK-b­an. Az egymillió főre eső versenyzők száma 80 százalékkal magasabb az NDK-ban, mint nálunk! S vegyük még ehhez azt, hogy az ifjúsági korhatár lezárulása után fájdal­masan nagy a lemorzsolódás is, különösen a férfiaknál. Ehhez nyugodtan hozzászá­míthatjuk azt is, hogy a felkészülési le­hetőségek még Budapesten is mostohák, vidéken pedig egyenesen alig van lehető­ség a korszerű felkészülésre. Ezek a tényezők együttesen hatnak. Fogaskerék ez, amelynek minden alkat­része logikusan illeszkedik a másikhoz. Hogy javítsunk a helyzeten, túl kell lép­nünk a sport határain, s itt elsősorban nem az anyagi és létesítménybázis ki­­szélesítésére gondolok (bár persze arra is, hiszen ha ezzel nem foglalkozunk, ak­kor minden sportágban egyre jobban le­maradunk), hanem mindenekelőtt a men­talitás megváltoztatására, a sportra való nevelés kiszélesítésére. Az NDK-tól ugyanis ebben van a legtöbb tanulniva­­lónk. FUTBALLOZÓ LÁNYOK! Olyan „ős­régi” és mindig fel-felbukkanó jelenség ez, mint maga a labdarúgás. Nálunk is sok kezdeményezés indult el és — tegyük hozzá — bukott meg az elmúlt ötven év alatt. A női labdarúgás sem nálunk, sem pedig külföldön nem tudott gyökeret ver­ni. Legalábbis eddig. Már jó néhány hónapja, hogy egy le­vélírónk, Szalontai Éva (Budapest, VII., Thököly út 22.) felvetette a női labdarú­gás szervezésének a kérdését. Ennek a té­mának most az ad különös jelentőséget, hogy Olaszországban megrendezték az el­ső világbajnokságot, és hogy a dán—olasz döntő mérkőzésre nem kevesebb, mint 30 ezer néző volt kíváncsi. Ha tehát eddig nem foglalkoztunk ko­molyan a női labdarúgással, most el kell gondolkoznunk rajta, mitévők legyünk? Eddig elütöttük a dolgot azzal, hogy má­sutt sincs, nem baj, ha mi sem foglal­kozunk vele. Ha azonban másutt már bajnokságot rendeznek, sőt VB-t is kiír­nak, akkor revízió alá kell vonnunk ed­digi véleményünket. Úgy gondolom, az MLSZ-nek lenne feladata az állásfogla­lás. Legyen vagy ne legyen? Végsősoron pedig az MTI-nek kellene eldöntenie, hogy szaporítsuk-e a sportolási lehetősé­geket, minden anyagi következménnyel együtt. Bírják-e az egyesületek a megnö­vekedett költségeket? Ezután még mindig fennáll a legna­gyobb kérdés: mit szólnak hozzá a nők? Divatot csinálnak-e belőle, vagy hagyják elsikkadni az egészet, mint ahogy már eddig nemegyszer tették? Vasárnap délelőtt Újpesten Naponta kétórás foglalkozással jó szereplésre készül a bajnokcsapat Bene, Göröcs, Dunai II. és a többi új­pesti labdarúgó kimondottan örül az eny­he őszi időjárásnak. „ Eszményibb időt elképzelni sem le­hetne. Ez a legmegfelelőbb az edzésre. Nincs meleg. Még elgondolni is rossz, hogy mi lenne, ha a múlt heti kánikulá­ban kellene végezni a jövő évi bajnok­ságra való felkészülés első munkanapjait, a változatos és egyáltalán nem könnyű gyakorlatokat. Baráti Lajos mesteredző azért gondos­kodik, hogy ha nincs is meleg, a játé­kosok meze átizzadjon. Három év után először kaptak szabadságot a bajnokcsa­pat játékosai. A Ferencváros elleni baj­noki találkozó után búcsúztak egymástól az NB I-es csapat keretének tagjai és jú­lius 16-ig ki-ki elgondolásának, tervének megfelelően töltötte a három hetet. Búcsú a legényélettől Két játékos — Göröcs és Szentmihá­­lyi — külföldre utazott, Göröcs Svédor­szágban, Szentmihályi pedig Svájcban töltötte a vakációt. — Néhány játékosommal közösen nya­raltunk a Balaton mellett — említette Baróti Lajos, miközben játékosai a Me­gyeri úti stadion gyepszőnyegén végez­ték a napi edzésadagot, vasárnap dél­előtt.­­ A szünetet három fiatal játékos — Horváth, Nagy László és Tóth And­rás — azzal töltötte, hogy búcsút mon­dott a legényéletnek. Mindhárman már házasemberek. A bajnokcsapat a hét közepén 70 per­ces edzéssel kezdte meg az 1970/71-es bajnoki évadra a Magyar Népköztársa­sági Kupasorozatra és a Bajnokcsapatok Európa Kupájára való felkészülést. A mesteredző 16-os keretet jelölt ki és mindössze egyetlen „új arc” található a játékosok között: a sérüléséből felépült balhátvéd, Bánkúti.­­ A játékos egészséges. Azonban még nem végzi azt a munkát, mint a többiek. Óvatosan kap csak terhelést, hogy foko­zatosan szokjon hozzá a „megpróbáltatá­sokhoz” — említette Baróti Lajos —, mert valamennyi játékosra nehéz per­cek, hetek várnak, edzésen, mérkőzésen egyaránt. Mindennap találkozunk itt a Megyeri úton és most már kétórás fog­lalkozást tartunk. Talán sokaknak furcsa, hogy mi naponta csak egyszer edzünk. Nem vagyok híve annak, hogy délelőtt 40—60 percet, délután pedig 60—70 per­cet foglalkozzak a játékosokkal. Ez ugyanis azt jelentené, hogy naponta két­szer kell bemelegíteni és levezetni, sok lenne a „lötyögés”. Sokkal ésszerűbbnek tartom, hogy két órán keresztül kemé­nyen dolgozzanak­­Töröcsék. Szerdán nem lesz kétkapus játék, akkor a 16-os keret — Szentmihályi, Borbély, Káposzta, Soly­­mosi, Bánkuti, Juhász, Dunai 11., Zám­­bó, Tóth A. és Nagy L. kiegészül néhány olyan játékossal, akik a második csapat­ban játszanak és egymás ellen mérkő­zünk. Bizakodó hangulatban Az egymás közötti játék célja, hogy Baróti Lajos szemügyre vegye játékosai­nak formáját, erőállapotát, hiszen 26-án Szegeden MNK-mérkőzést játszik a csa­pat. — Ha minden igaz és túljutunk a SZEOL-on, akkor az MTK következik — jegyezte meg az edző. — Reméljük, hogy ugyanúgy szereplünk az MNK-ban, mint tavaly, és megnyerjük. — S ha kiesnének, mi az együttes programja? — kérdeztük. — Akkor valamilyen külföldi edző­partnert kell keresnünk, de nem hiszem, hogy erre sor kerül, mert az együttes na­gyon komolyan veszi az MNK-t és a já­tékosok fogadkoznak: a mini-bajnokság aranyérme és a felszabadulási serleg mellé megszerzik az értékes MNK ezüst trófeát is. Dunai Ill­és mindent meg is tesznek a siker érdekében! A pöttyös focilabdák helyett az edzésidő nagy részét a súlyos medicin-labdák társaságában töltik. Per­sze azért elő-előkerül a sokkal könnyebb bőrgolyó is, hiszen a napi három-négy­ezer méteres futás mellett és az erőnléti gyakorlatokon kívül labdával végzett technikai gyakorlatokat is sulykolnak a játékosok. Mit vár a szurkoló? — Öröm nézni a fiúk munkakedvét — mondta Lévai Béla, a Rádió és Televízió Újság főszerkesztője, az újpestiek egyik vezérszurkolója. — Bízom abban, hogy Benéék nemcsak a Magyar Népköztársa­sági Kupában, hanem a Bajnokcsapatok Európa Kupájában is helytállnak. Jó lenne már egy kis gyógyír a marseilles-i fiaskóra, s úgy érzem, hogy a lila-fehér játékosok erre képesek. — Ha már a lila-fehér színnél tar­tunk, hadd jegyezzük meg, hogy nem vé­letlen, hogy a jövő heti rádióújság cím­lapja lila-fehér. — Sokan ugratnak azzal, hogy ha a Dózsa rangadót játszik, azon a héten li­la-fehér a Rádió és Televízió Újság. Hát azért ennyire nem vagyok elfogult szur­koló. A színeket minden héten variáljuk, és gyakran zöld-fehér is szokott lenni, azzal pedig senki sem vádolhat, hogy Fe­rencváros szurkoló vagyok. Az teljesen véletlen, hogy most ilyen színű a la­punk, és hogy a hétvégén MNK-találko­­zót játszunk Szegeden. A vasárnap délelőtt tartott kétórás foglalkozás után azzal búcsúztak egy­mástól a játékosok: holnap délelőtt 10 órakor újra találkozunk. Főszerkesztő: DARVASI ISTVÁN t­ettes főszerkesztő: DR. LÖKÖS ZOLTÁN Felelős kiadó: SALA SÁNDOR, a Lapkiadó Vállalat igazgatója Magyar Hírlap POLITIKAI N­A­Pi LAP Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: SOPRONI BÉLA igazgató INDEX: 25007

Next