Magyar Hírlap, 1970. augusztus (3. évfolyam, 212-242. szám)

1970-08-07 / 218. szám

2 1970. AUGUSZTUS 7. PÉNTEK OKM 0N: HAZAI KÖRKÉP Magyar Hírlap A világ ifjúsági mozgalmainak többsége haladó Beszélgetés Szű­ts Pállal, az ifjúsági világkongresszuson részt vett magyar küldöttség vezetőjével A tavalyi­, tavalyelőtti nyugati, dél­amerikai diákmegmozdulások erőteljes erjedési folyamatot indítottak el a nem­zetközi ifjúsági mozgalomban. A fiatalok világfórumain a régi politikai­ egyensúly felbomlott, új erők kerültek az élre, ko­rábbi hangadók letűntek. Az új­ helyzetben az­ ifjúsági mozgal­makat az általános balratolódás jellem­zi. Ennek megnyilvánulása volt a koráb­ban nagy tekintélynek örvendő Nemzet­közi Diákkonferencia (ISC) látványos bu­kása, amikor is kiderült az amerikai kém­szervezethez, a CIA-hoz fűződő kapcso­lata. A megmentését célzó kísérlet, hogy a volt tagországok egy ázsiai diákszer­vezetet alakítsanak, mégpedig jobboldali vezérelvek alapján, ugyancsak csődbe ju­tott. Meghiúsult az egyik legreakciósabb európai diákszövetségnek — az­ osztrák­nak — az úgynevezett európai diákfórum létrehozására irányuló kísérlete is. Ezen a hangadó szerepét az osztrák jobboldal természetesen önmagának szerette volna megszerezni a kezdeményezés ürügye. Am a tavalyi, tavalyelőtti események nemcsak az ifjúsági mozgalmakra hatot­tak, hanem a hatalmon­­ levő kapitalista politikai körök érdeklődésének a homlok­terébe is állították az ifjúságot. „Akié az ifjúság, azé a jövő’’ — írja Ernst Fischer, az osztrák marxista filozófus könyvében, A fiatal nemzedék problémáiban, mint­egy összefoglalva a fiatalok szervezkedé­sének mindenkori jelentőségét. Erre a fel­ismerésre természetesen más nézeteket valló politikusok is eljutottak. Érthető te­hát, hogy megindult a harc a pozíciókért mindkét oldalon, minden korábbinál na­gyobb energiákat vetnek be az ifjúság megnyeréséért. Húsz év óta először Vázlatosan ez a politikai háttere annak a konferenciának, amelyet az ENSZ hu­szonötéves, fennállásának alkalmából ren­dezett ünnepségsorozat egyikeként hívtak össze idén július közepén New Yorkban, ifjúsági világkongresszus­­ néven. Százti­zennyolc ország 638 delegátusa cserélt­ itt véleményt, s fogadott el egy olyan doku­mentumot, am­i­ly­ végül is: a politizáló if­júság többségének_ b­anijádi­ álláspont” tükrözi. A­­ konferen­cia tapasztalatairól Szűts Pállal, a magyar küldöttség veze­tőjével, a KISZ nemzetközi osztályának vezetőjével beszélgettünk.­­— Kezdjük talán a részvevőkkel. El­mondható-e, hogy a konferencián képvi­seltette­ magát­­a világ if­júsági mozgalmá­nak a színe-java? — A részvevők körének meghatározá­sát meglehetősen kemény csata előzte meg. Végül is kompromisszumos megol­dás született. Meghívót kaptak természe­tesen az ENSZ-tagállamok ifjúsági szer­vezetei. Rajtuk kívül eljöhettek a két Németország, a két Korea, a két Vietnam, Kína és több felszabadító mozgalom kül­döttei is. Mivel minden delegáció öt-öt tagból állott, vagyis országonként akár öt ifjúsági, illetve diákszervezet is kép­viseltethette magát­, bízvást elmondhat­nám, hogy a Világ valamennyi számottevő ifjúsági szervezete jelent volt New York­ban. Tudomásunkra jutott azonban, hogy több nyugati kapitalista­­országban a kor­mány jelölte ki a küldötteket, s így ki­szorultak a haladó, szervezetek képviselői. Még így is annyira kedvező légkör ala­kult ki, amilyenre magunk sem számítot­tunk. Ne felejtsük el, hogy amióta a hi­degháborús években — csaknem húsz éve — a nemzetközi ifjúsági mozgalom ketté­szakadt, tulajdonképpen ez volt az első olyan fórum, amelyen a világnak szinte minden tájáról érkezett — politikai né­zetüket tekintve heterogén összetételű — küldöttsereg eszméit kifejthette. Azóta ez volt az első alkalom a nézetek nyílt, szemtől szembe való összecsapására. Ter­mészetesen néhány kérdésben elhangzot­tak számunkra extrémnek tűnő nézetek (jobbról, balról egyaránt), összefoglalva elmondhatom: nagy erőpróba volt ez a tanácskozás, bebizonyította, hogy a szo­cialista, országok ifjúsági mozgalmai erő­sek, s még egy ilyen vegyes összetételű konferenciát is alapvetően befolyásolni tudnak. Közelítő álláspontok — Milyen kézzelfogható jelei mutat­koztak ennek? — Tükrözik a konferencia dokumentu­mai, amelyekbe egy sor nem­zetközi kér­désben a mi álláspontunkkal azonos, vagy közelálló eszméket rögzítettünk. Így pél­dául a kongresszus elítélte az amerikaiak ázsiai agresszióját, az izraeliek háború­ját, a kolonializmus és a neokolonializ­­mus minden formáját, a faji megkülön­böztetést és üldözést, beleértve az USA fajüldöző politikáját. Állást foglalt az európai határok, így a két Németország között húzódó mellett is. A dokumentu­mok egyike rámutat: az imperializmus cselekedetei, növekvő agresszivitása hát­ráltatja a fejlődő országok haladását, po­litikai, kulturális, gazdasági vetületben egyaránt. Osztályellentét — Érvényesült-e a konferencián az a nemzedéki ellentét, amely különösen a nyugat-európai ifjúsági mozgalmak állás­­foglalásaira jellemző? — A rendezők bevallottan arra számí­tottak, hogy a politikai feszültségekből eredő ellentétek elsősorban generációs problémaként fognak kikristályosodni. Úgy gondolták, hogy az ifjúság egységes lesz, egyöntetűen lép majd fel — azok­ban a kérdésekben, amelyek ma megoszt­ják a világot — a hatalmon levő idősebb nemzedékek ellen, tehát azok ellen, akik a megosztottságot létrehozták. Nem így történt. A konfrontáció nem életkor sze­rint, hanem osztályálláspontok, politikai nézetek között alakult ki. Ugyanakkor például az amerikai delegáció sem térhe­tett ki­ saját kormányának a bírálata elől, ami a vietnami háborút illeti. De a szöuli, a tajvani és a saigoni rezsim küldöttei — véleményem szerint — csak azért nem vették védelmükbe az amerikaiak ázsiai politikáját, mert a konferencia általános légköre lehetetlenné tette ezt. Úgy gon­dolom, ez is markánsan jellemzi a nem­zetközi ifjúsági mozgalom általános ar­culatát, beleértve az ellentmondásokat is. — Tisztázódtak-e a frontok? Kiderült-e a kongresszuson, hogy kik a barátaink, illetve az ellenségeink? — A konferencia légköre, az elfogadott dokumentumok ékesen bizonyítják, hogy a világ ifjúsági mozgalmainak többsége progresszív álláspontot képvisel. Nyilván­valóvá vált, hogy a haladó ifjúsági moz­galmak legszilárdabb bázisa — a szocia­lista országokon kívül — elsősorban az arab,, a latin-amerikai és az afrikai ifjú­ság. A legm­akacsabb­ ellenfélnek az iz­raeli,­ delegáció mutatkozott, amely ezen a konferencián a faltörő kos szerepét is vállalta. Legfőbb támogatói a bábrezsi­­mek küldöttei, valamint az amerikai és az ausztrál delegátusok voltak, de aki részt vehessen a képzésben­­, ná­lunk már megvalósult. Úgyszintén nagy figyelem kísérte a diákoknak az egyetemi irányításban való részvételéről szóló fej­tegetéseinket. Részletesen szóltunk szoli­daritási tevékenységünkről, amely álta­lános tetszést aratott. Támogatásunkról biztosítottuk a finneknek egy európai if­júsági konferencia összehívására irányuló kezdeményezéseit. Ezen is részt fogunk venni, s letesszük a magyar ifjúság vok­­sát egy általános európai békekonferen­cia létrehozása mellett Hahn Péter Megvalósult követelések — Végül, kérem, számoljon be a ma­gyar küldöttség munkájáról. — Minden bizottság munkájában részt vettünk, kifejtettük nézteinket. Igen nagy érdeklődéssel hallgatták beszámolónkat az oktatás kérdéseivel foglalkozó bizott­ságban. Többnyire az oktatás demokra­tizmusáról, reformjáról tárgyalt ez a szekció. Mi már konkrét tényekkel tud­tunk érvelni. Ugyanis, ami másutt még követelés — így például az, hogy min- Amíg a bútor A kisasszony átvette a pénzt, megszá­molta, majd ráütötte a számlára a „Fi­zetve” bélyegzőt. — Mikorra parancsolja a szállítást? — kérdezte aztán, maga felé fordítva egy kis könyvecskét, hogy majd bejegyezze a szükséges adatokat. — Lássuk csak — mondtam Isissé el­gondolkozva. — Holnap senki sincs ott­hon nálunk, holnapután megint nem jó. De ha mondjuk, csütörtökön tudnák szál­lítani, négy óra után, az nagyszerű lenne. — Tehát csütörtök — ismételte meg a kisasszony készségesen. Utca. Házszám. Emelet. Minden rendben. Viszontlátásra. Aztán felébredtem. Feltételezem, hogy a gyanakvóbb ter­mészetű olvasók már az eddigiekből is sejtették, hogy valami nincs rendben ebben a dologban. Hogy a fenti rövid párbeszéd ha esetleg nem is egy képze­letbeli boltban játszódik, de legalábbis egy nagyon különleges boltban. „Természetesen nem. Mert itt a képzeletbeli vevő vásárol va­lamit a pénzéért, és azt a valamit a kép­zeletbeli bolt képzeletbeli eladója a kép­zeletbeli vevő kívánsága szerint házhoz is szállíttatja. Természetesen továbbra is a vásárló pénzéért! Nos, ebben valóban van egy­­kis túlzás, egy csipetnyi utópisztikus íz. Valami a remélt jövő biztató ígéreté­ből. ■ , És ha már amúgy is felébredtem, szíve­sen elmagyarázom az álom előzményeit A bevezető sorokban ugyanis nem ru­gaszkodtam el teljesen a valóságtól. Any­­nyiban legalábbis nem, hogy ez a bizo­nyos párbeszéd a valóságban is létrejö­hetett volna, és létre is jött egy bizonyos pontig. Addig tudniillik, hogy én, a vevő vásároltam valamit (nevezetesen egy konyhabútort), annak rendje és módja szerint leszámoltam az árat, a kisasszony ráütötte a számlára a pecsétet, aztán ... Aztán nagyon halkan és illedelmesen megkérdeztem, hogy a vállalat gondosko­dik-e a bútor házhoz szállításáról. A kis­asszony finoman elmosolyodott, és na­gyon udvariasan válaszolt: — Természetesen nem­ elér hazáig... — Természetesen — mondtam én is. — Milyen módon lehet tehát hozzájutna a megvásárolt bútorhoz? — A zuglói telepen lehet átvenni, reg­gel kilenc és délután három között. Ki­véve ugye a szombatot, mert az szabad. Autóbuszra, villamosra 1 milliárd 126 millió forint Új járműveket kap a BKV A Budapesti Közlekedési Vállalat a IV. ötéves tervben — 1971—1975 között — 815 új, korszerű, a felfokozott közleke­dés követelményeinek megfelelő jármű­vet vásárol. öt év alatt folyamatosan 44 csuklós vil­lamossal, 7 fogaskerekű szerelvénnyel és a millenniumi földalatti vasút kocsiparkjá­nak felújításához 21 földalatti szerelvény­nyel bővül a vállalat villamosjármű-állo­­mánya. A megvásárolt szerelvények érté­ke 1 milliárd 126 millió forint. Autóbuszból 357 darab Ikarus 620-as, 135 darab 100 személyes Ikarus 566-ost és­­235 darab 200 személyes csuklós Ikarus 180-ast vásárol a Budapesti Közlekedési Vállalat. A Helyiérdekű Vasút járműál­lományának felfrissítésére 17 darab M 7-es — egyenként 600 személy szállítá­sára alkalmas — gyorsjáratú, óránként 70—80 kilométeres sebességgel haladó, szerelvény érkezik majd az NDK­-ból. Egy korábban született megállapodás értelmében osztrák vállalatok szállítanak fővárosunk részére 7 új típusú fogaskere­kű szerelvényt. Ezek a járművek lénye­gesen több utast szállíthatnak, mint a je­lenlegiek, és kétszer olyan gyorsan is ha­ladnak majd fel a hegytetőre. Ehhez azon­ban előbb el kell végezni a pálya rekonst­rukcióját, ezért az első négy szerelvény csak 1972-ben kerül forgalomba, három pedig csak 1973-ban. Az új járművek — noha korszerűbbek az eddigieknél­­ nem a fejlesztést szol­gálják, csupán a járműpark megfelelő szinten tartásához szükségesek. A fejlesz­téshez sokkal több járműre lenne szük­ség, azonban a Budapesti Közlekedési Vállalatnak egyelőre korlátozottak az anyagi lehetőségei. Mégis a közlekedés jelentős javulását remélik az új kocsiktól, mert az új járművek korszerűbbek és ami a leglényegesebb, az eddigieknél sokkal több utas elszállítására alkalmasak. Ezért a Budapesti Közlekedési Vállalat vezetői az új kocsik üzembe állításától feltétlenül a forgalom meggyorsulását és a zsúfoltság csökkenését várják. Közlekedésibérlet-statisztika A Budapesti Közlekedési Vállalat leg­frissebb adatai szerint a budapestiek ha­vonta egymillió 225 ezer bérletet vásá­rolnak. Ez 5,3 százalékkal több, mint ta­valy ilyenkor. A villamosbérlet-tulajdo­­sok száma 1,7 százalékkal nőtt, viszont az autóbuszbérleteket vásárlók száma több mint 10 százalékkal magasabb. A BKV statisztikusai kimutatták azt is, hogy januártól májusig 25 millió da­rabbal kevesebb villamos-, illetve autó­­buszjegyet vásároltak, mint a tavalyi ha­sonló időszakban. Magyar internacionalista kitüntetése Bensőséges ünnepséget rendeztek csü­törtökön Szolnokon , a Tisza-szálló kü­löntermében. F. A. Tyitov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének megbízá­sából Gál Kálmán tiszapüspöki veteránnak átadta a Vörös Zászló Érdemrendet. Gál Kálmán egykori internacionalista harcost, a Vörös Hadsereg harcaiban tanúsított hősi helytállásáért részesítették a magas kitüntetésben. Az ünnepségen jelen volt Csáki István, a Szolnok megyei pártbizottság első tit­kára, Tóth János, a megyei pártbizottság titkára, és Fodor Mihály, a megyei tanács vb-elnöke. Csak szerencse kell Igen, a párbeszéd a valóságban így zaj­lott le. S ha a türelmüket az eddigiek nem vették túlzottan igénybe, nagyon szí­vesen elmondanám azt is, hogy végül is miként jutottam hozzá az általam meg­vásárolt konyhabútorhoz. A zuglói tele­pen. Reggel kilenc és délután három kö­zött. Előre kell azonban bocsátanom, hogy történetemben nincs semmi rendkívüli, sőt, hogy pontosabban fogalmazzak, nincs semmi izgalmas. Mindennapos eset, ám minél többet gondolkodom rajta, annál inkább úgy érzem, hogy éppen ez benne az izgalmas. Eleinte ment minden, mint a karika­­csapás. Azonnal akadt szabad taxi, amely kivitt a telephelyre, ott azonnal megtalál­tam az illetékes kartársnőt, aki azonnal elintézte a szükséges adminisztrációt, s máris vihettem volna a bútort. Ha lett volna mivel. Valami hirtelen rövidzárlat miatt ugyanis elfeledtem tehertaxiról gondoskodni. Sebaj. Egy óra sem telt el, s ráakadtam egy tettrekész tehertaxira, amelynek gazdája éppen egy tejivóban falatozott. Ez is megvolt tehát. Vissza a telephelyre. Fel a bútort a kocsira (megint minden gyorsan és rendben, szinte rös­­tellem is megjegyezni, hogy az általam megrendelt fekete szegélyű helyett kivé­telesen csak szürke szegélyű volt a rak­táron­, és roboghattunk vígan hazafelé. Időpazarlás és az ember Megvallom, elégedett voltam, mi több, majdnem boldog. Egészen addig a pilla­natig, amíg hirtelen az eszembe villant, hogy — de hiszen ezzel a bútorszállítás­sal máris elment négy teljes órám! És minthogy ehhez sebtiben hozzáadtam azt az időt is, amit a beépítendő konyhabútor beépítésével, illetve beépíttetésével még várhatóan tölteni fogok, menten lelohadt a kedvem. Nem vagyok közgazdász, de úgy vé­lem, nem is kell különösebb szaktudás ahhoz, hogy valaki végüigondolja: csak forintban kifejezve, milyen súlyos értékek mennek veszendőbe a rosszul megszer­vezett, vagy az egyáltalán meg sem szer­vezett különböző szolgáltatások miatt. (És akkor magáról az emberről még egy szót sem szóltunk!...) Vagy talán úgy vélik, közgazdász kell ahhoz, hogy megoldjuk a tudományos problémát: mi a kifizetődőbb, szervezet­ten gondoskodni, teszem azt, egy konyha­bútor hazaszállításáról, vagy rábízni a szerencsétlen vásárlóra, hogy vigye ő, ahogy tudja? A feltétlenül szükséges fél­óra helyett esetleg az egész értékes nap­ját áldozva fel így? (A teljes igazsághoz persze hozzátartozik, hogy van, ahol — kooperálva a Boy-szolgálattal vagy a Te­­hertaxival — gondoskodnak a házhoz szállításról is. De — és ezt is ki kell emelni — ebben az esetben is mindig a szállíttatónak kell alkalmazkodnia, soha­sem fordítva!...) Kétlem, hogy az én magánszámításaim eltérnének a tudományos eredménytől. Ha pedig igen, úgy kérem, mielőbb érte­sítsenek tévedésemről. De amíg ez meg nem történik, édes álmaimban vissza­­visszatévedek arra a pillanatra, amikor a kedves mosolyú kisasszony megkérdez engem, a kedves vevőt, hogy­­ mikorra parancsolom a szállítást. Szép álom volt. Kocsis L. Mihály

Next