Magyar Hírlap, 1970. augusztus (3. évfolyam, 212-242. szám)
1970-08-07 / 218. szám
2 1970. AUGUSZTUS 7. PÉNTEK OKM 0N: HAZAI KÖRKÉP Magyar Hírlap A világ ifjúsági mozgalmainak többsége haladó Beszélgetés Szűts Pállal, az ifjúsági világkongresszuson részt vett magyar küldöttség vezetőjével A tavalyi, tavalyelőtti nyugati, délamerikai diákmegmozdulások erőteljes erjedési folyamatot indítottak el a nemzetközi ifjúsági mozgalomban. A fiatalok világfórumain a régi politikai egyensúly felbomlott, új erők kerültek az élre, korábbi hangadók letűntek. Az új helyzetben az ifjúsági mozgalmakat az általános balratolódás jellemzi. Ennek megnyilvánulása volt a korábban nagy tekintélynek örvendő Nemzetközi Diákkonferencia (ISC) látványos bukása, amikor is kiderült az amerikai kémszervezethez, a CIA-hoz fűződő kapcsolata. A megmentését célzó kísérlet, hogy a volt tagországok egy ázsiai diákszervezetet alakítsanak, mégpedig jobboldali vezérelvek alapján, ugyancsak csődbe jutott. Meghiúsult az egyik legreakciósabb európai diákszövetségnek — az osztráknak — az úgynevezett európai diákfórum létrehozására irányuló kísérlete is. Ezen a hangadó szerepét az osztrák jobboldal természetesen önmagának szerette volna megszerezni a kezdeményezés ürügye. Am a tavalyi, tavalyelőtti események nemcsak az ifjúsági mozgalmakra hatottak, hanem a hatalmon levő kapitalista politikai körök érdeklődésének a homlokterébe is állították az ifjúságot. „Akié az ifjúság, azé a jövő’’ — írja Ernst Fischer, az osztrák marxista filozófus könyvében, A fiatal nemzedék problémáiban, mintegy összefoglalva a fiatalok szervezkedésének mindenkori jelentőségét. Erre a felismerésre természetesen más nézeteket valló politikusok is eljutottak. Érthető tehát, hogy megindult a harc a pozíciókért mindkét oldalon, minden korábbinál nagyobb energiákat vetnek be az ifjúság megnyeréséért. Húsz év óta először Vázlatosan ez a politikai háttere annak a konferenciának, amelyet az ENSZ huszonötéves, fennállásának alkalmából rendezett ünnepségsorozat egyikeként hívtak össze idén július közepén New Yorkban, ifjúsági világkongresszus néven. Száztizennyolc ország 638 delegátusa cserélt itt véleményt, s fogadott el egy olyan dokumentumot, amily végül is: a politizáló ifjúság többségének_ banijádi álláspont” tükrözi. A konferencia tapasztalatairól Szűts Pállal, a magyar küldöttség vezetőjével, a KISZ nemzetközi osztályának vezetőjével beszélgettünk.— Kezdjük talán a részvevőkkel. Elmondható-e, hogy a konferencián képviseltette magáta világ ifjúsági mozgalmának a színe-java? — A részvevők körének meghatározását meglehetősen kemény csata előzte meg. Végül is kompromisszumos megoldás született. Meghívót kaptak természetesen az ENSZ-tagállamok ifjúsági szervezetei. Rajtuk kívül eljöhettek a két Németország, a két Korea, a két Vietnam, Kína és több felszabadító mozgalom küldöttei is. Mivel minden delegáció öt-öt tagból állott, vagyis országonként akár öt ifjúsági, illetve diákszervezet is képviseltethette magát, bízvást elmondhatnám, hogy a Világ valamennyi számottevő ifjúsági szervezete jelent volt New Yorkban. Tudomásunkra jutott azonban, hogy több nyugati kapitalistaországban a kormány jelölte ki a küldötteket, s így kiszorultak a haladó, szervezetek képviselői. Még így is annyira kedvező légkör alakult ki, amilyenre magunk sem számítottunk. Ne felejtsük el, hogy amióta a hidegháborús években — csaknem húsz éve — a nemzetközi ifjúsági mozgalom kettészakadt, tulajdonképpen ez volt az első olyan fórum, amelyen a világnak szinte minden tájáról érkezett — politikai nézetüket tekintve heterogén összetételű — küldöttsereg eszméit kifejthette. Azóta ez volt az első alkalom a nézetek nyílt, szemtől szembe való összecsapására. Természetesen néhány kérdésben elhangzottak számunkra extrémnek tűnő nézetek (jobbról, balról egyaránt), összefoglalva elmondhatom: nagy erőpróba volt ez a tanácskozás, bebizonyította, hogy a szocialista, országok ifjúsági mozgalmai erősek, s még egy ilyen vegyes összetételű konferenciát is alapvetően befolyásolni tudnak. Közelítő álláspontok — Milyen kézzelfogható jelei mutatkoztak ennek? — Tükrözik a konferencia dokumentumai, amelyekbe egy sor nemzetközi kérdésben a mi álláspontunkkal azonos, vagy közelálló eszméket rögzítettünk. Így például a kongresszus elítélte az amerikaiak ázsiai agresszióját, az izraeliek háborúját, a kolonializmus és a neokolonializmus minden formáját, a faji megkülönböztetést és üldözést, beleértve az USA fajüldöző politikáját. Állást foglalt az európai határok, így a két Németország között húzódó mellett is. A dokumentumok egyike rámutat: az imperializmus cselekedetei, növekvő agresszivitása hátráltatja a fejlődő országok haladását, politikai, kulturális, gazdasági vetületben egyaránt. Osztályellentét — Érvényesült-e a konferencián az a nemzedéki ellentét, amely különösen a nyugat-európai ifjúsági mozgalmak állásfoglalásaira jellemző? — A rendezők bevallottan arra számítottak, hogy a politikai feszültségekből eredő ellentétek elsősorban generációs problémaként fognak kikristályosodni. Úgy gondolták, hogy az ifjúság egységes lesz, egyöntetűen lép majd fel — azokban a kérdésekben, amelyek ma megosztják a világot — a hatalmon levő idősebb nemzedékek ellen, tehát azok ellen, akik a megosztottságot létrehozták. Nem így történt. A konfrontáció nem életkor szerint, hanem osztályálláspontok, politikai nézetek között alakult ki. Ugyanakkor például az amerikai delegáció sem térhetett ki saját kormányának a bírálata elől, ami a vietnami háborút illeti. De a szöuli, a tajvani és a saigoni rezsim küldöttei — véleményem szerint — csak azért nem vették védelmükbe az amerikaiak ázsiai politikáját, mert a konferencia általános légköre lehetetlenné tette ezt. Úgy gondolom, ez is markánsan jellemzi a nemzetközi ifjúsági mozgalom általános arculatát, beleértve az ellentmondásokat is. — Tisztázódtak-e a frontok? Kiderült-e a kongresszuson, hogy kik a barátaink, illetve az ellenségeink? — A konferencia légköre, az elfogadott dokumentumok ékesen bizonyítják, hogy a világ ifjúsági mozgalmainak többsége progresszív álláspontot képvisel. Nyilvánvalóvá vált, hogy a haladó ifjúsági mozgalmak legszilárdabb bázisa — a szocialista országokon kívül — elsősorban az arab,, a latin-amerikai és az afrikai ifjúság. A legmakacsabb ellenfélnek az izraeli, delegáció mutatkozott, amely ezen a konferencián a faltörő kos szerepét is vállalta. Legfőbb támogatói a bábrezsimek küldöttei, valamint az amerikai és az ausztrál delegátusok voltak, de aki részt vehessen a képzésben, nálunk már megvalósult. Úgyszintén nagy figyelem kísérte a diákoknak az egyetemi irányításban való részvételéről szóló fejtegetéseinket. Részletesen szóltunk szolidaritási tevékenységünkről, amely általános tetszést aratott. Támogatásunkról biztosítottuk a finneknek egy európai ifjúsági konferencia összehívására irányuló kezdeményezéseit. Ezen is részt fogunk venni, s letesszük a magyar ifjúság voksát egy általános európai békekonferencia létrehozása mellett Hahn Péter Megvalósult követelések — Végül, kérem, számoljon be a magyar küldöttség munkájáról. — Minden bizottság munkájában részt vettünk, kifejtettük nézteinket. Igen nagy érdeklődéssel hallgatták beszámolónkat az oktatás kérdéseivel foglalkozó bizottságban. Többnyire az oktatás demokratizmusáról, reformjáról tárgyalt ez a szekció. Mi már konkrét tényekkel tudtunk érvelni. Ugyanis, ami másutt még követelés — így például az, hogy min- Amíg a bútor A kisasszony átvette a pénzt, megszámolta, majd ráütötte a számlára a „Fizetve” bélyegzőt. — Mikorra parancsolja a szállítást? — kérdezte aztán, maga felé fordítva egy kis könyvecskét, hogy majd bejegyezze a szükséges adatokat. — Lássuk csak — mondtam Isissé elgondolkozva. — Holnap senki sincs otthon nálunk, holnapután megint nem jó. De ha mondjuk, csütörtökön tudnák szállítani, négy óra után, az nagyszerű lenne. — Tehát csütörtök — ismételte meg a kisasszony készségesen. Utca. Házszám. Emelet. Minden rendben. Viszontlátásra. Aztán felébredtem. Feltételezem, hogy a gyanakvóbb természetű olvasók már az eddigiekből is sejtették, hogy valami nincs rendben ebben a dologban. Hogy a fenti rövid párbeszéd ha esetleg nem is egy képzeletbeli boltban játszódik, de legalábbis egy nagyon különleges boltban. „Természetesen nem. Mert itt a képzeletbeli vevő vásárol valamit a pénzéért, és azt a valamit a képzeletbeli bolt képzeletbeli eladója a képzeletbeli vevő kívánsága szerint házhoz is szállíttatja. Természetesen továbbra is a vásárló pénzéért! Nos, ebben valóban van egykis túlzás, egy csipetnyi utópisztikus íz. Valami a remélt jövő biztató ígéretéből. ■ , És ha már amúgy is felébredtem, szívesen elmagyarázom az álom előzményeit A bevezető sorokban ugyanis nem rugaszkodtam el teljesen a valóságtól. Anynyiban legalábbis nem, hogy ez a bizonyos párbeszéd a valóságban is létrejöhetett volna, és létre is jött egy bizonyos pontig. Addig tudniillik, hogy én, a vevő vásároltam valamit (nevezetesen egy konyhabútort), annak rendje és módja szerint leszámoltam az árat, a kisasszony ráütötte a számlára a pecsétet, aztán ... Aztán nagyon halkan és illedelmesen megkérdeztem, hogy a vállalat gondoskodik-e a bútor házhoz szállításáról. A kisasszony finoman elmosolyodott, és nagyon udvariasan válaszolt: — Természetesen nem elér hazáig... — Természetesen — mondtam én is. — Milyen módon lehet tehát hozzájutna a megvásárolt bútorhoz? — A zuglói telepen lehet átvenni, reggel kilenc és délután három között. Kivéve ugye a szombatot, mert az szabad. Autóbuszra, villamosra 1 milliárd 126 millió forint Új járműveket kap a BKV A Budapesti Közlekedési Vállalat a IV. ötéves tervben — 1971—1975 között — 815 új, korszerű, a felfokozott közlekedés követelményeinek megfelelő járművet vásárol. öt év alatt folyamatosan 44 csuklós villamossal, 7 fogaskerekű szerelvénnyel és a millenniumi földalatti vasút kocsiparkjának felújításához 21 földalatti szerelvénynyel bővül a vállalat villamosjármű-állománya. A megvásárolt szerelvények értéke 1 milliárd 126 millió forint. Autóbuszból 357 darab Ikarus 620-as, 135 darab 100 személyes Ikarus 566-ost és235 darab 200 személyes csuklós Ikarus 180-ast vásárol a Budapesti Közlekedési Vállalat. A Helyiérdekű Vasút járműállományának felfrissítésére 17 darab M 7-es — egyenként 600 személy szállítására alkalmas — gyorsjáratú, óránként 70—80 kilométeres sebességgel haladó, szerelvény érkezik majd az NDK-ból. Egy korábban született megállapodás értelmében osztrák vállalatok szállítanak fővárosunk részére 7 új típusú fogaskerekű szerelvényt. Ezek a járművek lényegesen több utast szállíthatnak, mint a jelenlegiek, és kétszer olyan gyorsan is haladnak majd fel a hegytetőre. Ehhez azonban előbb el kell végezni a pálya rekonstrukcióját, ezért az első négy szerelvény csak 1972-ben kerül forgalomba, három pedig csak 1973-ban. Az új járművek — noha korszerűbbek az eddigieknél nem a fejlesztést szolgálják, csupán a járműpark megfelelő szinten tartásához szükségesek. A fejlesztéshez sokkal több járműre lenne szükség, azonban a Budapesti Közlekedési Vállalatnak egyelőre korlátozottak az anyagi lehetőségei. Mégis a közlekedés jelentős javulását remélik az új kocsiktól, mert az új járművek korszerűbbek és ami a leglényegesebb, az eddigieknél sokkal több utas elszállítására alkalmasak. Ezért a Budapesti Közlekedési Vállalat vezetői az új kocsik üzembe állításától feltétlenül a forgalom meggyorsulását és a zsúfoltság csökkenését várják. Közlekedésibérlet-statisztika A Budapesti Közlekedési Vállalat legfrissebb adatai szerint a budapestiek havonta egymillió 225 ezer bérletet vásárolnak. Ez 5,3 százalékkal több, mint tavaly ilyenkor. A villamosbérlet-tulajdosok száma 1,7 százalékkal nőtt, viszont az autóbuszbérleteket vásárlók száma több mint 10 százalékkal magasabb. A BKV statisztikusai kimutatták azt is, hogy januártól májusig 25 millió darabbal kevesebb villamos-, illetve autóbuszjegyet vásároltak, mint a tavalyi hasonló időszakban. Magyar internacionalista kitüntetése Bensőséges ünnepséget rendeztek csütörtökön Szolnokon , a Tisza-szálló különtermében. F. A. Tyitov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének megbízásából Gál Kálmán tiszapüspöki veteránnak átadta a Vörös Zászló Érdemrendet. Gál Kálmán egykori internacionalista harcost, a Vörös Hadsereg harcaiban tanúsított hősi helytállásáért részesítették a magas kitüntetésben. Az ünnepségen jelen volt Csáki István, a Szolnok megyei pártbizottság első titkára, Tóth János, a megyei pártbizottság titkára, és Fodor Mihály, a megyei tanács vb-elnöke. Csak szerencse kell Igen, a párbeszéd a valóságban így zajlott le. S ha a türelmüket az eddigiek nem vették túlzottan igénybe, nagyon szívesen elmondanám azt is, hogy végül is miként jutottam hozzá az általam megvásárolt konyhabútorhoz. A zuglói telepen. Reggel kilenc és délután három között. Előre kell azonban bocsátanom, hogy történetemben nincs semmi rendkívüli, sőt, hogy pontosabban fogalmazzak, nincs semmi izgalmas. Mindennapos eset, ám minél többet gondolkodom rajta, annál inkább úgy érzem, hogy éppen ez benne az izgalmas. Eleinte ment minden, mint a karikacsapás. Azonnal akadt szabad taxi, amely kivitt a telephelyre, ott azonnal megtaláltam az illetékes kartársnőt, aki azonnal elintézte a szükséges adminisztrációt, s máris vihettem volna a bútort. Ha lett volna mivel. Valami hirtelen rövidzárlat miatt ugyanis elfeledtem tehertaxiról gondoskodni. Sebaj. Egy óra sem telt el, s ráakadtam egy tettrekész tehertaxira, amelynek gazdája éppen egy tejivóban falatozott. Ez is megvolt tehát. Vissza a telephelyre. Fel a bútort a kocsira (megint minden gyorsan és rendben, szinte röstellem is megjegyezni, hogy az általam megrendelt fekete szegélyű helyett kivételesen csak szürke szegélyű volt a raktáron, és roboghattunk vígan hazafelé. Időpazarlás és az ember Megvallom, elégedett voltam, mi több, majdnem boldog. Egészen addig a pillanatig, amíg hirtelen az eszembe villant, hogy — de hiszen ezzel a bútorszállítással máris elment négy teljes órám! És minthogy ehhez sebtiben hozzáadtam azt az időt is, amit a beépítendő konyhabútor beépítésével, illetve beépíttetésével még várhatóan tölteni fogok, menten lelohadt a kedvem. Nem vagyok közgazdász, de úgy vélem, nem is kell különösebb szaktudás ahhoz, hogy valaki végüigondolja: csak forintban kifejezve, milyen súlyos értékek mennek veszendőbe a rosszul megszervezett, vagy az egyáltalán meg sem szervezett különböző szolgáltatások miatt. (És akkor magáról az emberről még egy szót sem szóltunk!...) Vagy talán úgy vélik, közgazdász kell ahhoz, hogy megoldjuk a tudományos problémát: mi a kifizetődőbb, szervezetten gondoskodni, teszem azt, egy konyhabútor hazaszállításáról, vagy rábízni a szerencsétlen vásárlóra, hogy vigye ő, ahogy tudja? A feltétlenül szükséges félóra helyett esetleg az egész értékes napját áldozva fel így? (A teljes igazsághoz persze hozzátartozik, hogy van, ahol — kooperálva a Boy-szolgálattal vagy a Tehertaxival — gondoskodnak a házhoz szállításról is. De — és ezt is ki kell emelni — ebben az esetben is mindig a szállíttatónak kell alkalmazkodnia, sohasem fordítva!...) Kétlem, hogy az én magánszámításaim eltérnének a tudományos eredménytől. Ha pedig igen, úgy kérem, mielőbb értesítsenek tévedésemről. De amíg ez meg nem történik, édes álmaimban visszavisszatévedek arra a pillanatra, amikor a kedves mosolyú kisasszony megkérdez engem, a kedves vevőt, hogy mikorra parancsolom a szállítást. Szép álom volt. Kocsis L. Mihály