Magyar Hírlap, 1970. szeptember (3. évfolyam, 243-272. szám)
1970-09-14 / 256. szám
l írt tfci KÜLFÖLDI LAPOKBÓL A moszkvai Prav- QWUP^ERR mäbVaa„SärÄn,^ lap szemléírója rámutat, hogy Tel Aviv Washington „tényleges jóváhagyásával” szabotálja a közel-keleti helyzet békés rendezésére irányuló tárgyalásokat és a tűzszüneti megállapodást. Az a tény, hogy az Egyesült Államok kezdetben nem volt hajlandó elismerni az EAK címére intézett izraeli vádaskodások indokoltságát, majd megváltoztatta álláspontját, és szolidárisnak nyilvánítottamagát Tel Avivval, olaj volt az amúgy is feszült közel-keleti helyzet tüzére. Az elmúlt napokban fegyveres összetűzésekre került sor Jordániában, s a Palesztinai partizánok eltérítették a nyugati légiforgalmi társaságok néhány gépét. Bár az arab országok világosan értésre adták, hogy az effajta cselekmények csak bonyolultabbá teszik az arab népek igazságos harcát, Tel Avivban és egy sor nyugati fővárosban ezt a kérdést a közel-keleti válság békés megoldásának aláaknázására próbálják kihasználni. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy zsaroló és az arab országokra nyomást gyakorolni kívánó politikáját Izrael az Egyesült Államok tényleges jóváhagyásával folytatja egy olyan időpontban, amikor Jordániában súlyos válság tört ki, és összecsapásokra került sor a kormánycsapatok és a felfegyverzett palesztinaiak között. Az imperialisták várakozásai azonban nem teljesültek be. Jordániában a helyzet fokozatosan normalizálódik. s Arafat, a Palesztinát ellenültette Marshall, Acheson és Dulles alatt élvezett elsőrendű fontosságát — a nemzetbiztonsági tanácsadó által vezetett elnöki hivatal javára. McGeorge Bundy, majd Walt Kostow a Fehér Házban a külpolitika második székhelyét teremtette meg. Ez a centrum legnagyobb befolyását a makacs harvardi teuton, Kissinger alatt érte el, aki most a Nixon-adminisztráció politikai tervezését vezeti. Kennedy elnök és követői úgy vélték, hogy a külügyminisztérium lassan reagál elgondolásaikra, és ezért megpróbálták helyettesíteni, nem tudták azonban másokkal felváltani a külügyi apparátus hivatalnokait. Körükben a morális hanyatlás nyilvánvaló. Lehetséges, hogy ez bekövetkezett volna a délkelet-ázsiai amerikai politika nélkül is, az azonban kétségtelen, hogy akkor nem lenne ilyen súlyos probléma, különösen a fiatal alkalmazottak között. Az USA dél-vietnami elkötelezettségének növelése ahhoz vezetett, hogy viszonylag fiatal, nagy munkabírású, ázsiai nyelveket jól beszélő emberek kerültek fontos beosztásba. Ők értették a legjobban a dolgokat, de következtetésüket, hogy a háború elhibázott lépés és csak elveszíteni lehet, soha nem fogadták el. Sokan közülük ezért otthagyták állásukat. 1 * ITH a Sílási mozgalom vezetője interjút adott az Olasz KP lapja külön tudósítójának. „Mi palesztinaiak nem tekinthetjük a Rogers-tervet béketervnek. Számunkra ez csak a megoldás terve. Véget vet létünknek, mint Palesztina népe létének és földünkön végleg egy olyan állam létét ismeri el, amely nem a mienk” — mondotta Arafat. „Nem a háborút szeretjük, hanem a békét — folytatta. — Fegyvert fogtunk kétségbeesésünkben amiatt, hogy az ENSZ tehetetlen és nem képes megérteni problémáinkat: mi nem vagyunk menekültek, hanem egy nemzeti jellegétől megfosztott nép. A fegyveres harccal a probléma igazságos politikai megoldását akarjuk kivívni, valamint egy demokratikus Palesztinai állam törvényes megalakítását, amelyben zsidók, mohamedánok és keresztények jogegyenlőségben, igazságban és testvériségben élnek együtt.” Husszein királlyal és a jordániai kormánnyal kapcsolatos álláspontját leszögezve, Arafat kijelentette: „Ismételten a legvilágosabban ki akarom jelenteni, hogy nem akarunk beavatkozni egyetlen arab rendszer belső életébe sem. Itt azonban széletben állunk a jordániai hatóságok ellenünk irányuló tervével és természetes jogunk az, hogy védekezzünk.” Heralfc -isááfe (Tribune a brit politikai he- c tntopmnn tllap arról ir, hogy oictilorTiciriaz usa indok,nailit háborúja bomlást okoz az amerikai külügyi apparátusban. Szinte végtelen listát lehetne összeállítani arról, hogy a vietnami háború menynyire hátrányos helyzetbe hozta az Egyesült Államokat. A háborút ellenző politikusok néha meg is kísérlik ilyesfajta katalógus összeállítását. A viszonylag csekély, de potenciálisan jelentős kárt okozó hatások egyike az amerikai külügyi, apparátus demoralizációja. Az elmúlt évtizedben a külügyminisztérium elvesz •n A ciprusi görög Ulfi F F © S ö © és török «opcso«,«V«»« pártok vezetői befejezték 1963 óta tartó megbeszéléseik harmadik fordulóját. Százhatvan ülésen tárgyaltak, és ennek eredményeképpen ötvenoldalas dokumentumot dolgoztak ki. Ezt egyelőre nem hozták nyilvánosságra. Egyesek tudni vélik, hogy az összlakosság egyötödét jelentő török kisebbség regionális önrendelkezési jogával kapcsolatosan az álláspontok nem közeledtek egymáshoz, noha Makariosz elnök ismételten kijelentette: a törököket a görögökkel azonos jogállás illeti meg. Mielőtt a népességi csoportok képviselői között előreláthatólag a hónap végén tovább folytatódnak a megbeszélések, valószínűleg még egy találkozóra kerül sor Athénban Makariosz elnök és Papadopulosz görög miniszterelnök között. Ettől a megbeszéléstől sokan azt várják, hogy új irányt ad a ciprusi népcsoportok tárgyalásainak ... Papadopuloszék szeretnék a kezdeményezést kezükbe venni, és Cipruson stabil állapotot tudni. A görögországi helyzet, a közelkeleti feszültség, a NATO érdekei mind azt parancsolják, hogy a görög kormány türelemmel kezelje a ciprusi kérdést. Papadopulosz minden bizonnyal nagyobb rugalmasságot ajánl majd Makariosznak, hiszen a törökök követelései (önálló kormány, rendőrség, adózási rendszer, iskolarendszer stb.) nagyrészt már úgyis megvalósultak. Athénnak bizonyára elég befolyása van ahhoz, hogy a neki tetsző irányba befolyásolja az események alakulását. Ez pedig azt is jelentheti, hogy rövidesen a ciprusi népcsoportok képviselői között folytatódó tárgyalások utolsó fordulójára kerülhet sor. I4 1970. SZEPTEMBER 14. HÉTFŐ NEMZETKÖZI POLITIKA Magyar Hírlap (WkV) Azt ígérték, hogy orvos lesz Apácaszerzés Keralából „Az augusztus 5-ről 6-ra virradó éjszaka, pontban éjfélkor a római Fiumicino repülőtéren négy indiai lány szállt fel az Alitalia gépére. Bombaybe igyekeztek, s onnan tovább Keralába, India éhség sújtotta államába. Azonkívül, hogy szárit viseltek, nem keltettek feltűnést. A lányok valójában apácák voltak, s egy Róma környéki zárdából menekültek. Ütjük olyan nem mindennapi botrányttakar, amelybe éppúgy belekeveredett az indiai katolikus egyház, mint a Vatikán néhány magas rangú képviselője. A botrány nem más, mint egy nyílt üzlet: sok helyütt Európában az újoncokat kereső rendházak indiai parasztlányokat vásároltak keralai papoktól.” Így kezdődött az angol hetilap, a Sunday Times első oldalas cikke, amely igazi politikai vihart kavart. Rabszolgaként dolgozott A Sunday Times elmondta, hogy a 18 éves firenzei novícia, a keralai Mary Kutty tavaly súlyos beteg lett. Az orvosok „krónikus honvágyat” állapítottak meg és javasolták, hogy a lányt szállítsák haza , vagy pedig elmegyógyintézetbe. Az apácák levelet írtak Mary patrónusának, a keralai Cyriac Puthenpura atyának, a Niramala Bhavan misszió főnökének, hogy vitesse vissza Indiába a lányt. Cyriac atya válaszában inkább az elmegyógyintézetet javasolta. Az apácák azonban mégis a hazaszállítás mellett döntöttek. Ám érdekelte őket, miként került a szülőföldtől elszakadni nem tudó lány Olaszországba, és ezért kísérőként mellé adtak egy nyelvtanárt, Sonia Dougalt. A lavinát az ő beszámolója indította el. Mint kiderült, az elmúlt hat évben egyedül Cyriac atya több mint 500 fiatal lányt indított útnak — összesen pedig majdnem 2000 keralai lány került Olaszország, Franciaország, Spanyolország és az NSZK zárdáiba. Ebben még nincs semmi feltűnő. Még abban sem, hogy az apácahiányban szenvedő nyugat-európai zárdák pénzt küldtek az útiköltségre. A furcsa az volt, hogy a rendházak mintegy 300 angol fontot küldtek minden egyes lányért — a repülőjegy viszont csak 100 fontba került. Tíz-húsz fontot ..kaptak a szülők, a többi pénznek nyoma veszett. És a lányoknak számos esetben nem apácaságot, hanem ápolónői képzést ígértek ... Az Új-Delhiben megjelenő Statesman közölte Anna Thomas Elakkattu volt apáca nyilatkozatát. Neki azt mondották tavaly októberben, hogy orvosnak taníttatják. Ehelyett a Róma közelében levő Guidoniai Isteni Kegyelem rendház kórházának elmeosztályán „reggeltől estig rabszolgaként” dolgozott. Amikor felpanaszolta sorsát, a rendház vezetői közölték, hogy nem engedik el, mert 800 dollárt fizettek érte. Csak akkor bocsátották el, amikor a nagykövetséghez akart fordulni. A Vatikán rendkívül érzékenyen reagált a leleplezésre. A l’Osservatore Della Domenica című hetilap rögtön színes tudósítást közölt a keralai apácák boldog életéről. A l’Osservatore Romano a hírt „a szenzációhajhászás botrányának” nevezte. A vatikáni rádió viszont egy adásában elismerte, hogy „a Keralából származó európai novíciák ügye kellemetlenségeket és visszaéléseket szült”. Hozzáfűzte azonban, hogy „az egyházi hatóságok már jó ideje vizsgálják a dolgot, de annak hordereje és jellemzői nem egyeznek meg a lapok közléseivel”. Fény derült arra is, hogy a nyugatnémet püspöki kar már 1966 nyarán felhívta a pápa figyelmét a visszaélésekre. A torinói La Stampa szerint más figyelmeztetések is érkeztek a Vatikánhoz. Jean Villet bíboros, államtitkár ezért nemrég állítólag korlátozta az indiai novíciaimportot, és minden keralai származású apácának kérdőívet küldetett. Ezen, mint most a nyilvánosság tudomására jutott, olyan kérdések szerepeltek, hogy miként vették fel az apácák a kapcsolatot zárdájukkal, ki intézte utazásukat Európába. E nagy magyarázkodás, mozgolódás mindenesetre sejteti: hitelt adhatunk a hivatalos vatikáni szóvivőnek, aki azt állította, hogy az apácatoborzó rendszernek vannak „bizonyos hibái”. A hercegnő mosogat Az apácaügy érthetően ihletet adott a karikaturistáknak. A nyugatnémet Sterilben találtuk ezt a rajzot, amely már a kései óvatosságot veszi célba. Indiában, Olaszországban és Nagy-Britanniában parlamenti vita kerekedett. Az indiai jobboldali hindu párt, a Jan Szangh, amely nemrég a maharadzsák kiváltságai mellett tört lándzsát, nagy hirtelen „haladóvá” vedlett, és emberkereskedelemmel vádolta Indira Gandhi kormányát. Szingh indiai külügyminiszter bejelentette, hogy vizsgálatot indítanak, de ennek lezárásáig a kormány nem nyilvánít hivatalosan véleményt. Ha a híresztelések megfelelnek a valóságnak, bírósági eljárást indítanak. A vélemények ellentmondóak. Kerala fővárosának, Trivandrumnak érseke azt mondja, hogy a lányok önként jelentkeztek apácának, és a szülők nem kaptak anyagi ellenszolgáltatást. Bombay volt érseke viszont a londoni BBC műsorában azt állította, hogy „egyes papok gátlástalanul jártak el”. Cyriac Puthenpura egy interjúban kijelentette: „a novíciák úgy élnek, mint a hercegnők”. Hercegnők azonban általában nem szoktak naphosszat edényt mosogatni, padlót súrolni. A volt apácáknak, vallomásuk szerint, legtöbbször ez volt a fő foglalatosságuk. A svájci Weltwoche karikaturistája erről ekképp vélekedett: — Nem érdekel bennünket, mit írnak az újságok, nem vesszük meg a húgotokat. Krupszkaja-díj, Pahlavi-alapítvány )^1 Nagy eredmények - még nagyobb feladatok az alfabetizációs küzdelemben (K. A.) Szeptember 8-án, az úgynevezett alfabetizációs napon az idén is összegezték annak a kampánynak eredményeit, amelyet öt esztendővel ezelőtt indítottak el Teheránban a művelődésügyi világkonferencia részvevői. A számok inkább eredménytelenségről vallanak, az UNESCO-statisztika azonban elárulja azt, hogy az adathoz hozzá kellene tenni a szócskát: csak. „Csak” 48 millióval több analfabéta él a földön, mint 10 évvel ezelőtt. A népesség növekedése ugyanis jóval nagyobb arányú. Jelenleg 783 millióan vannak azok, akik nem ismerik a földünkön a betűvetést. Az UNESCO díjakat ítélt oda a világméretű — és jelenleg sziszifuszinak tűnő — küzdelemben elért eredményekért. Két díjat alapítottak. Az egyiket a szovjet kormány ajánlotta föl és Lenin feleségének, Krupszkajának nevét viseli. A másik Mohamed Reza Pahlavi iráni sah 5 ezer dolláros alapítványa. A Krupszkaja-díjat olyan vállalkozás kapta, amelyet még a józan hangú UNESCO-közlemény is gigantikusnak nevez. A Mongol Népköztársaság tudományos akadémiájának nyelvészeti és irodalmi intézete 1921-ben kezdte meg munkáját ezzel a jelszóval: „Tanulj , és taníts.” Még 1940-ben is csak a lakosság 20,8 százaléka tudott írni, 1963-ban már 90 százalék, napjainkra pedig gyakorlatilag megszűnt az írástudatlanság. Az országban 1100 könyvtár működik és az intézet, amely ezt a hatalmas mozgalmat elindította, jelenleg a mongol nyelv- és irodalomtörténet tudományos központja. A Mohamed Reza Pahlavi-díjat a kolumbiai Accion Cultural Popular rádióiskola kapta. Az audio-vizuális alkotás legmodernebb elvei szerint folyik itt a munka. A rádióadásokat képeskönyvek, írásos jegyzetek egészítik ki. Maga a mozgalom Lutatenza faluból indult ki 1943- ban, kezdeményezője a helyi plébános, José Joaquin Salcedo atya volt. Először a plébániához tartozó gyerekeket oktatta a jelenlegihez hasonló módszerekkel, majd mikor kísérletének híre ment, az egész országban elterjedt mozgalma. Jelenleg a legkülönbözőbb szervek támogatják a rádiókampányt. Az éteren át érkező műsorokat kiegészíti az élő szó ereje: sok ezer fiatal önkéntes tevékenykedik vidéken, és tanítja a betűvetést. A példák nem elszigeteltek. A díjak odaítélését alapos megfontolás előzte meg, mert jó néhány intézet, személy dolgozik a világon és tesz meg mindent ennek a „kulturális népbetegségnek” a fölszámolásáért. Az alfabetizációs napon ezekről az erőfeszítésekről emlékeztek meg. Kiosztották a díjakat, elismerték a munkát , és buzdítottak további küzdelemre. Mert az erőfeszítések java még hátravan. Áldások A teljes igazságot nyilván nehéz — talán lehetetlen — lesz kihámozni. Ami cáfolhatatlan tény: India 7 milliós katolikus lakosságának csaknem fele él Keralában, ebben az indiai szemmel nézve is szegény, túl sűrűn lakott déli országrészben. A katolikusok buzgón betartják a vallási előírásokat, és híven a pápai döntésekhez, mereven elutasítják a születésszabályozást. Egy-egy családban 8—15 gyerek van. A gyermekáldásnál itt csak az nagyobb áldás, ha a lányt boldog jövő ígéretével elviszik a háztól. H. Gy. — Isten hozott benneteket Európában!