Magyar Hírlap, 1970. szeptember (3. évfolyam, 243-272. szám)

1970-09-22 / 264. szám

2 1970. SZEPTEMBER 22. KEDD HAZAI KORKÉP Magyar Hírlap Lakóra várva (I.) Xhí Xheol A késedelmes beköltözés körül Bevezető helyett néhány idézet külön­böző dokumentumokból, jelentésekből: „Az év első felében az állami építőipa­ri vállalatok 9091 lakást adtak át — az éves előirányzat 29 százalékát,... A lakások átadási határideje legtöbbször a szak- és a szerelőipar létszámhiánya miatt húzódik el.” (Tudósítás az építők szakszervezete elnökségének üléséről.) „A múlt évben átvett budapesti új la­kások közül több mint kétezer még 1970 március végén sem volt beköltözésre al­kalmas.” (A Fővárosi Népi Ellenőrzési Bizottság megállapítása.) „A Fővárosi Építőipari Beruházó Vál­lalat az építőipar nehézségeit »méltányol­va« — s a mennyiségi lakástermelés fo­kozását tartva szem előtt — hozzájárult a hibás, hiányos építkezések átvételéhez.” (Egy sajtótudósításból, amely ugyancsak a népi ellenőrzés anyagára épül.) „Kormányszintű határozat született a lakásépítés, a lakóházfenntartás, a közmű­­építési tevékenység fejlesztésére, az épí­tőipar ipari hátterének megteremtésére, a könnyűszerkezetes építés feltételeinek biztosítására és elterjedt alkalmazására.” (Az építésügyi és városfejlesztési minisz­ter előterjesztéséből, amelyet az építők szakszervezetének központi vezetősége tárgyalt.) Hónapokig üresen állnak ? Néhány idézet, s máris benne vagyunk az építőipar gondjainak, terveinek sűrű­jében. Kiragadva e néhány mondatot, kommentár nélkül is azonnal ráérez az ember a témára, amelynek egyebek kö­zött ilyen kulcsfogalmai vannak: kései átadás, több ezer pontból álló hibajegy­zék, a hiánypótlások vontatott végrehaj­tása, a generálkivitelezők és az alvállal­kozók jobb együttműködésének akadá­lyai, a munkaerőhiány — és még sorol­hatnánk tovább. Egy kicsit már a laikus és teljesen kívülálló újságolvasó is hova­tovább „szakember” az építőipar gond­jaiban, a lakásépítés különböző problé­máiban. Nem véletlenül, hiszen ennek az iparágnak valóban nagy sajtója van, s ami ennél is lényegesebb: társadalmi mé­retű nagy várakozás kíséri az építők munkáját?- ezrek,­ tízezrek igényeit tart­ják nyilván a tanácsok, érthető, hogy a­­közvélemény figyelmének középpontjá­ban a lakásprogram előkelő helyet fog­lal el. Mindezek előrebocsátása után joggal gondolhat az olvasó arra, hogy a továb­biakban a lakásépítés folyamatának egy­­egy állomását kívánjuk bemutatni. Ez­úttal mégis másra vállalkozunk. A 43. sz. Állami Építőipari Vállalat egyik dolgozója a minap baráti körben furcsa fejtegetéssel lepte meg a többie­ket. — Tőlünk, építőktől, jogosan várnak egyre több s jobb lakásokat. Ahogy mun­kába állnak az új házgyárak — mindenki láthatja — úgy tudunk gyorsabban, na­gyobb tempóban építkezni, megannyi új lakótelep bizonyítja ezt. A valamikor „téglát téglára rakó” hagyományos kőmű­vesmunkát lassan elhagyjuk, más a tech­nológia, fejlettebb, magasabb színvonalú, bár ehhez sok tekintetben még nem tud­tunk igazodni. De ez külön téma, nem erről szólnék. Hanem arról, hogy ha végre felépül egy új lakóépület, miért állnak benne sokszor hónapokig üresen a laká­sok? ... baja az iparágnak; beszélhetnénk sok más egyébről — mint ahogy tesszük is, hiszen lapunk hasábjain gyakran kap helyet a lakásépítés megannyi eredménye, nehéz­sége, terve —, de annyiban osztottuk az építőipari szakemberek véleményét, hogy egyszer mutassuk fel ezt is, keressünk feleletet arra, hogy vajon mivel­­magya­rázható a késedelmes lakásfoglalás meg­hökkentő jelensége Budapesten. „Ezzel szemben a közgyűlés..." Melyek az oknyomozás további indíté­kai? — túlmenően az említett építőmun­kás morózus megjegyzésén. Kezünkbe került egy jegyzőkönyv Óbu­dán. Kelt, 1970. június 15-én, s Óbuda IV. számú lakásszövetkezetének alakuló közgyűlését rögzíti. Idézünk belőle: „Óbu­da 12. jelzésű lakóépületében 293 szövet­kezeti lakás készült el. Ezzel szemben je­len alakuló közgyűlés csak 125 szövetke­zeti tag felvételéről, illetve 125 szövetke­zeti lakás tulajdonjogáról dönthet.” Az idézet önmagában aligha adna okot mesz­­szemenő következtetésre, de az illetékes építőipari vállalat főépítésvezetőjének szóbeli kiegészítése már elgondolkodtató: — Sajnos, mi az ilyesmin lassan már nem lepődünk meg ... Kezdünk hozzá­szokni. Hiába vonulunk le az új épüle­tekről, hiába végezzük el a megjelölt hiánypótlásokat, még hetekig, olykor hó­napokig kell őriznünk az épületeket, mert a lakásszövetkezetek nem, vagy csak kés­ve alakulnak meg, s akkor sem teljes lét­számmal. Az említett épületben még ma is találunk üres lakásokat... De koránt­sem csak a szövetkezeti lakásokban ta­pasztalhatók ilyen késedelmek. Nekünk — az építőiparnak, de népgazdaságnak is — meglehetősen költséges „holt idő” ez... A biztonság kedvéért, egy szíves útba­igazítás erejéig, megkértük a legnagyobb budapesti lakásépítő vállalat — a 43-as — vezérigazgató-helyettesét, dr. Bartócz Józsefet: — Nem titok ez, úgy vélem, érdemes szólni róla ... Bennünket nagyon komo­lyan foglalkoztat, s bár valóban vannak nagyobb gondjaink,mire — akár a magunk munkaszervezését.­­Vagy a munkaerő­­hiány ,áz anyagok és a munka minősé­,­­gét vagy a tökéletesebb kooperációt em­líthetném — annyi bizonyos, hogy a ké­sedelmes beköltözésből adódó problémák súlyosan terhelik az építőipart. Ennyi elegendő volt ahhoz, hogy útra keljünk. Kiss Gy. János Az építőipar gondja A társaság elmosolyodott, valaki enyhe iróniával mindjárt felelt a kérdésre: — Mert bizonyára nemcsak lakásokat csináltatok, hanem hosszú hibajegyzéket is ... Hányszor olvassa az ember, hogy az építőiparilag kész lakások és a lakható lakások között olykor micsoda különbség van!... — Félreértettetek, nem ezt vitatom. De most csak olyan házakról beszélek, amelyek valóban lakhatók, lennének, sőt, esetenként a több száz lakásos házat né­hány család már lakja is. Tehát a beru­házó már átvette, a hiánypótlásokat elő­írás szerint végrehajtottuk, régen költöz­ni lehetne — mégis üresek a lakások!... A társaság láthatóan kétségbe vonta az állítást, de a téma ezzel már adva volt. Csupán néhány — ellenőrző jellegű — telefonhívás, s társulva a rádió Krónika szerkesztőségének riporterével — útnak indulhattunk. (E sorozatunkkal párhuza­mosan a rádió is napirendre tűzi a témát.) Az előzetes információk szerint ugyanis az indokolatlan kései beköltözések az épí­tőipar élő, valós gondjai közé tartoznak. Már az indulás előtt­ egyetértettünk ab­ban, hogy nem ez a legégetőbb gondja­ Ülésszak előtt '­­ Országgyűlési bizottságok tárgyalják a IV. ötéves tervet Az egészségügy negyedik ötéves tervét tárgyalta hétfőn, a Parlament Gobelin­­termében az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága. A képviselőket dr. Beresztóczy Miklós, az országgyűlés alelnöke, dr. Tóth Béla egészségügyi mi­niszterhelyettes, Faluvégi Lajos pénzügy­miniszter-helyettes, dr. Darabos Pál, az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszerve­zetének főtitkára jelenlétében, dr. Pesta László bizottsági elnök megnyitó szavai után dr. Farádi László, az egészségügyi miniszter első helyettese tájékoztatta. A beszámolóból kitűnt, hogy a negye­dik ötéves terv időszakában az egészség­­ügyi és a szociális ellátás fejlesztésének súlyponti feladata a fekvőbeteg-ellátás kapacitásának és színvonalának növelése. Emellett a kórházi hálózat fejlesztése változatlanul az egészségügyi program­­ homlokterében áll. A kérdés jelentőségét több felszólaló —­ köztük dr. Noszkay Au­rél képviselő, dr. Bartha Ferenc fővárosi vezető főorvos — is aláhúzta. A tervek szerint 1975-ig 12 megyei kór­ház rekonstrukciója, fejlesztése kezdődik meg. Az ülésen szó esett a központi egész­ségügyi intézmények fejlesztési terveiről, lehetőségeiről is. Ezt a témát dr. Babics Antal képviselő érintette. A lakosság járóbeteg-ellátásának javí­tására országosan jelentősen növelik az általános orvosi, valamint a gyermek­orvosi körzetek számát. A jelentős mértékű fejlesztés mellett az illetékesek az eddiginél nagyobb figyel­met fordítanak az ellátás tudományos­technikai korszerűsítésére, dr. Petri Gá­bor képviselő foglalkozott ezzel a problé­mával. Nics János képviselő a vállalati lakás­építésekkel összefüggő, egészségügyi jel­legű fejlesztésekre hívta fel a figyelmet; dr. Vető Lajos a társadalombiztosításnak valamennyi állampolgárra történő kiter­jesztéséről szólt; dr. Hargitai Katalin a negyedik ötéves terv túlteljesítéséből ere­dő többletek célszerű felhasználását szor­galmazta; dr. Darabos Pál a nővérotthoni szálláshelyek számának bővítését java­solta. A társadalombiztosítás várható fejlődé­séről dr. Bartos István, a SZOT társa­dalombiztosítási főigazgatóságának veze­tője tájékoztatta a képviselőket. A képviselők kérdések­ére dr. Farádi László, Faluvégi Lajos és dr.­Hetényi Ist­ván, az Országos Tervhivatal elnökhe­lyettese válaszolt. A delegációs teremben Bencsik István elnökletével az országgyűlés mezőgazda­­sági bizottsága is ülést tartott. Ezen részt vett Hont János, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese is. Elsőként dr. Soós Gá­bor, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter első helyetese egészítette ki a mezőgazdaság­ ötéves tervjavaslatát. A vízgazdálkodási ágazat előirányza­tait Breinich Miklós, az Országos Vízügyi Hivatal elnökhelyettese ismertette. El­mondotta: mind az ipari, mind a lakos­sági vízigények számottevően növeksze­nek, ezért a következő öt esztendőben a vízgazdálkodásnak az eddiginél nagyobb mértékű, a népgazdaság általános fejlő­désénél gyorsabb ütemű fejlesztése szük­séges. A negyedik ötéves terv során 25,1 milliárd forint jut a vízgazdálkodásra, 10 milliárddal több, mint a most záruló terv­­időszakban. A két referátumot követő vitában sok képviselő fejtette ki véleményét. Dr. Bé­lák Sándor egyebek között a talajműve­lés, a melioráció fontosságát hangsúlyozta. Barta András örömmel üdvözölte a tsz­­tagok szociális ellátásának tervezett fejlő­dését, a számításba vett járadékeme­lést, illetve nyugdíjkorhatár-csökkentést. Keszthelyi Zoltán kérte: az állattenyész­tés fejlesztése érdekében juttassanak na­gyobb állami támogatást a gazdaságok­nak. Nagy Antal a mezőgazdasági szak­oktatásról, Mateovics József a mezőgazda­­sági gépek alkatrész-utánpótlásáról, La­katos András pedig a mezőgazdasági be­ruházások összegéről szólott. Szabó István az ésszerűbb munkaszer­­­vezést szorgalmazta, Kovács István a gyenge adotságú tsz-ek helyzetének javí­tásáért szállt síkra. Dr. Pál István a ta­karmánytáp minőségének javítását kérte. Az ülés Bencsik István zárszavával ért véget. Egy óra­­ az indulásig áll­­t NŐTINCS ÖSSZEVONT TANÁCSÚ község a héten végrehajtó bizottsági ülést tar­tott Felsőpetényben. Július 1-je óta Nóg­­rád megye déli részén, közvetlenül Vác fölött négy falu, a szép nevű Nőtincs, Szendehely, Felsőpetérfy és Ősagárd új, nagyobb közösségként keresi a helyét. A négy börzsönyi falu együttvéve alig több mint négyezer lélek, így a közigazgatás centralizálása indokoltnak látszik. Ügyelvén a társközségek érzékenysé­gére, az új végrehajtó bizottság ülését minden alkalommal másik faluban tart­ják. Most először került sor Felsőpe­­tényre. A különben nagyon elcsendese­dett régi tanácsháza volt elnöki szobájá­ban a négy falu képviseletében kilencen ülték körül az asztalt és mi vendégek, tanácskozási jog nélkül. A tanácstitkár a szabálysértési ügyek intézésének hároméves tapasztalatait is­mertette. A négy faluban alig több mint 20 ügy volt. Garázdaság, lucernalopás a közös földről, a kötelező növényvédelem elmulasztása, jogtalan legeltetés. Az el­mondottak alapján nagyon kedvező a kép az erkölcsökről. A beszámolót köve­tő határozat kimondta, hogy télen mind a négy helyen jogi ismeretterjesztő elő­adásokat kell tartani, amelyen belül kap­jon megfelelő helyet a szabálysértési ügyek ismertetése is. Aztán az egyik iskola igazgatója ter­jesztette be Az ifjúságvédelem a társa­dalmi munkában című jelentést. Jó, ál­talános irányelvek, de viszonylag kevés volt a helyzetelemzés. A négy faluban hét veszélyeztetett sorsú gyermek van, akik főleg a szülők alkoholizmusa miatt kerültek kritikus helyzetbe. Sok az olyan általános iskolát végzett leány, aki nem akar tovább tanulni. Vácra járnak dolgoz­ni s egész napra eltűnnek szem elől. Voltak a végrehajtó bizottság ülésén felszólalások is. Megfontolt, korrekt fel­szólalások. Az egész megbeszélésre az volt a jellemző, hogy tiszta szívvel se jót, se rosszat nem lehet mondani róla. BEREKESZTETTÉK AZ ÜLÉST, nem vezet­ték tovább a jegyzőkönyvet. Kiderült, hogy az autóbusz indulásáig, amelyen a három másik község képviselői elmen­nek, van még egy kerek óra. Elővettek két üveg szénsavval dúsított könnyű bort és elkezdődött a beszélgetés. Új, a hely­zet szabta szokás ez. Kicsiben hasonla­tos a folyosói beszélgetésekhez a Parla­mentben. Sajnos, azt nem lehet visszaadni, ho­gyan fűzték a szót, kinek miről mi ju­tott eszébe. Pedig talán ez a csapongás lenne a legérdekesebb. Ám a témák, amelyek szóba kerültek, így a gondolati láncot elszakítva, sem érdektelenek. Szó esett a részeges asz­onyokról, mert mind a négy faluban van egy-kettő. A minap az egyik kapatosan odaállt te­lefonálni a rendőrségre. A falu közepén levő segélyt kérő telefonon bejelentette, hogy pont éjfélkor be fognak törni a földművesszövetkezetbe. A rendőrség ter­mészetesen nem vette tudomásul a „fon­tos” információt, de félő, hogy az efféle játékok miatt esetleg a komoly bejelen­tésekre sem figyelnek majd oda eléggé. Újra szóba került az általános iskolát végzett tovább nem tanuló lányok ügye is. Csupán Szendehelyen 17 ilyen kislány van. Segédmunkásnak mennek, aztán át­­képzősök lesznek. Ha nem veszik fel őket fodrásznak, kozmetikusnak, ami a diva­tos szakma errefelé, akkor azonnal elhe­lyezkednek. Kinevetik azokat, akik to­vább tanulnak, mert nem keresnek közben és később néha alacsonyabb fizetéssel kezdenek, mint azok, akik nem törték magukat. Az egyik ősagárdi tanácstag arról pa­naszkodott: nem tudják elintézni, hogy az autóbuszmegálló ne a kocsma előtt legyen. Pedig ezzel a busszal utaznak a felsőtagozatos általános iskolások és Az idén szeptember 7-én kezdték meg az Ózdi Kohászati Üzemek durvahenger­művének szokásos évi nagyjavítását. A nagyszabású munkában részt vevő mint­egy 1500 munkás a X. pártkongresszus tiszteletére vállalta, hogy az eredetileg 14 napra tervezett nagyjavítás idejét öt műszakkal, tehát 40 órával lerövidíti. Az adott szóért becsülettel helytálltak. Szom­baton a vállalásnak megfelelő időpont­ban az előhengerlést végző tartósor meg­kezdte az üzemszerű termelést, ezt kö­vetően pedig folyamatosan bekapcsoló­dott a munkába a többi hengersor is. A gyors és kitűnő minőségű munkában ki­tűnt dolgozók között 350 ezer forint cél­prémiumot osztottak szét, akarva-akaratlanul olyan jeleneteket lát­nak, amelyek nem éppen gyermekszem­nek valók. Beszélgettek a szabadon szerte kódorgó libákról. Hiába fásítanak, parkosítanak, a mohó állatok tönkre teszik azt, amit talán éppen a saját gazdájuk ültetett, társadalmi munkában. Az összevont ta­nácsnak hamarosan rendeletet kell al­kotni ebben az ügyben. ÍGY CSAPONGOTT A BESZÉLGETÉS, de végül csak ott kötöttek ki, vajon jó lesz-e, rossz lesz-e az összevonás, a közös ta­nács? Főleg a szendehelyiek berzenked­nek ellene, mert valaha a főjegyzőség is Nőtincsen volt és feltámadtak a régi rossz emlékek. Azt sem nagyon értik, hogy ha munkába Vác felé mennek, ak­kor az ügyeiket miért az ellenkező irány­ban intézik. A közigazgatás újjászervezé­sénél — mondották — talán érdemes len­ne még azt is megvizsgálni, okosan húz­­ták-e meg annak idején a megyehatárő­­rokat. Gondot okoz a falvak népének az anya­könyvvezetés központosítása. Hogyan jut majd el alkalomadtán a három falu nász­népe Nőtincsre? A legfőbb, mindenekelőtt való ellenve­tés azonban az, vajon a községfejlesztés­nél nem szorul-e majd háttérbe a másik három falu, az úgynevezett társközsé­gek. Amikor idáig jutott a beszélgetés, már nagy kedvet éreztem ahhoz, hogy ven­dégként beleszóljak a vitába. Éppen az itt jelenlevők, mind a négy faluból való tanácsi emberek, termelőszövetkezeti ve­zetők, pedagógusok részvétele az irányí­tásban, és a tanácstagok magatartása a garancia arra, hogy nem így lesz. Ám már elérkezett az autóbuszindulás ideje, és ők kilencen sietve elbúcsúztak. EGYETLEN KÉRDÉST megválaszolatlanul hagytak. Vajon nem lehetne-e valahogy elintézni, hogy a végrehajtó bizottság hi­vatalos ülése ugyanolyan érdekes legyen, mint az ezt követő beszélgetés? Solymár József Teljesítették ígéretüket Ismét termel az ózdi durvahengermű

Next