Magyar Hírlap, 1970. szeptember (3. évfolyam, 243-272. szám)

1970-09-26 / 268. szám

2 1970. SZEPTEMBER 26. SZOMBAT HAZAI KORKÉP Magyar Hírlap Két arckép Nógrádról­­ J J 2 fyfo A vár és a falu Nógrád vára magányos dombtetőn áll. Névadója természeti szépségekben gazdag északi megyénknek, tanúja nagy időknek. A napokban a várak és kastélyok restau­rálásának nemzetközi tekintélyű szakértői tanácskoztak hazánkban és megállapítot­ták, hogy a hiteles, értő és szép restaurá­lásban a világelsők között vagyunk. A vendégeket sokfelé elvitték, a Dunaka­nyarban, s másutt is volt mit megmutatni. A nógrádi várban nem jártak, mert bi­zony ez még málik, pusztul. Ide még nem jutottak el a restaurátorok. Nem is lehet őket sürgetni, hiszen az öreg falak kon­zerválásán kívül egyéb dolguk is van kő­műveseinknek. Nógrád, a falu, az évszázadok során többször elpusztult és a várhegy alatt hol az egyik, hol a másik oldalon épült újjá. Az utóbbi évtizedekben aztán úgy osztot­ták a házhelyeket, úgy fejlődött a község, hogy régi és új házai teljesen körülölelik a pincékkel tarkított várhegyet. A jelen eleven gyűrűt vont a múlt köré. Vajon mit tud a falu a várról? Isme­rik-e a szűkebb pátria történetét? Ebben az ügyben jártuk végig a közsé­get, s beszélgettünk a tanácselnökkel, az iskola igazgatójával csakúgy, mint a gye­rekekkel. Kellemes meglepetés ért. Élénk­séget, érdeklődést tapasztaltunk minde­nütt. Két beszélgetés különösen emlékeze­tes marad. Találomra A vár északi oldalán egy régi házat ta­taroztak. Széles üvegverandává bővítik a földes folyosót, a „tőtést”, ahogyan Palóc­földön nevezik. A gazda valami építő­anyagért jött ki a kapun, amikor nekisze­geztük a kérdést: — Ugyan már, meséljen nekünk a vár­ Tól. Azt hihette, kíváncsi turisták érkeztek és segítőkészen magyarázni kezdett. Szép sorjában, rendkívül ügyelve, hogy semmi ki ne maradjon, ment végig az elmúlt ez­redéven. Kezdte azzal, hogy már a ma­gyarok bejövetelekor találtak itt földvá­rat. Megemlékezett a várostromokról, a híres Eszterházy várkapitányról, s hossza­san elidőzött a török megszállás koránál. Külön kitért arra, hogy a vár területén szép címert találtak, amely a balassagyar­mati múzeumban látható. Beszélt azokról az alagutakról, amelyeknek szája még az ő gyermekkorában nyitva volt. Az egyiket a köves út építésénél temették be, a má­sikat pedig a hajdani elöljáróság falaztat­­ta be, mert több gyermek bemászott, s veszely­be került az életük. Az 51 éves Viski Jánosról, aki a MÁV Hídépítési Főnökség dolgozója, s éppen a messzi répcelaki munkahelyről jött haza, kiderült, hogy akár idegenvezető is lehet­ne. Ráadásul a népmondákat is igyeke­zett önszorgalomból összegyűjtögetni. — A faluban még mindig van egy-két olyan öregember, öregasszony, aki hisz abban, hogy jeles ünnepeken hét fekete csuklyás papkísértet indul el a várból és megtiszteli látogatásával a legjámborab­­bakat. Hogy ilyenkor miről beszélgetnek, az titok, azt nem szabad senkinek elmon­dani. Kiderült, hogy Viski János, még mint fiatalember, kapott egy Váci öreg paptól egy számára igen kedves könyvet, Ma­gyarország vármegyéi és városainak nóg­rádi kötetét. Ezt a könyvet nemcsak a család, hanem a fél falu rongyosra olvas­ta, s ugyanígy tudnak minden olyan írás­ról, ami a várról szól. Viski János sorra megnevezte mind­azokat, akikhez érdemes elmenni, ha his­tóriára, vagy ha a mondákra vagyunk kí­váncsiak. Az öreg elnök Nem mindig baj az, hogy falun sokat tudnak egymásról az emberek. Nemcsak a mulasztásokra, hibákra emlékeznek, ha­nem az érdemekre is. A zártabb közös­ségben kialakul az egységes értékítélet, tudják egymásról, ki­ kicsoda. Nógrádon 18 év alatt, több mint féltucat elnöke volt a termelőszövetkezetnek. Akadt közöttük könnyelmű, ügyetlen, volt komoly ember, aki más fontos beosz­tásba került. Elnöki rangja ma kettőnek van, a mostaninak, meg az elsőnek, az üreg Rezsnáknak. A 73 éves Rezsnák Andrást a faluban ma is vagy bajuszos Rezsnákként, vagy a volt elnökként emlegetik. Hozzá is elküldték, mint aki sokat tud a várról. Beszélt is András bácsi, s nagy­jából ugyanazokat a történelmi adatokat, mondákat mesélte el, amelyeket Viski Já­nostól hallottunk. A csuklyás barátokra csak legyintett, hogy babonaság, de az aranyhintó elrejtésében lehet valami. — A várba tartó vízvezeték égetet cse­repei akkor kerültek elő, amikor, a szövet­kezet mélyebben kezdte forgatni a földe­ket. Na, nem az első évben, mert indulás­kor csak két lovunk volt, az egyik kehes, a másik van. A kehes ott döglött meg a szemünk láttára a borozdában, a másikat meg kénytelenek voltunk eladni a lómé­szárszéknek. Ha nem vettünk szép pár lo­vat Somogyból, s évről évre több olyan csikót neveltünk, hogy hírük volt a me­gyében. Nem kellett sok biztatás András bácsi­nak, és a vár históriája helyett máris a szövetkezet hőskorának történetét mond­ta el. Kilencholdas gazda volt ő, de a rangját nem a föld, hanem az állattartásban mu­tatott ügyessége adta meg. Szó ami szó, ökrökkel kereskedett. Minden közeli vá­sárra elment, megvette a leghitványabb ökröket, s rövid idő alatt úgy javította fel, hogy közben a földjét is megművelte ve­lük. Nem ravaszsággal, holmi kupec rafi­nériával adott túl a jószágokon. A serpi cukorgyár felvásárlója, ha meglátta And­rás bácsit, már mondta is: Megvettem az ökröket, ne is kínálja másnak. A vásárokon sok hírt hallott, sok em­berrel beszélt Rezsnák András, és már 1952-ben azt a tanulságot szűrte le, hogy érdemes szövetkezetet alapítani. Az utolsó két ökrét már nem a vásárba, hanem a közösbe vitte. Nyolc család csatlakozott először hozzá, a falu szegényei, elesettjei. Volt köztük özvegyasszony, aki egyedül nem bírt a földdel. A munkaerőhiány miatt az első évek­ben Rezsnák András aratáskor, szénabe­takarításkor első kaszásként vágta a ren­det. Jöttek a járástól, a megyétől, az okos tanáccsal: „András bácsi, maga ne dolgoz­zon, hanem csak irányítson!” Az öreg nem vitatkozott, de amikor a kiküldöttek el­mentek, kaszált tovább. Ezt parancsolta akkor a szükség. Nyolc éven át volt elnök, s ezalatt har­minc családdal növekedett a közösség, s már szép állatállománnyal, sok gazdasági épülettel, jól művelt, tagosított földekkel, milliós vagyonnal rendelkeztek. 1960-ban, amikor az egész falu a szö­vetkezeti gazdálkodás útjára tért, Rezsnák András önként, sértődés nélkül leköszönt. Azt mondta, sem a kora, sem a képzettsé­ge miatt nem vállalhatja a nagy felada­tot. Egy ideig még végrehajtó bizottsági tag volt a községi tanácsban, aztán már csak tanácstag, később kérte, hogy ne je­löljék a választáson. Országosan ismert... A háztáji szőlőben, a kertben végzett munkán kívül, egyetlen feladatot vállal ma is szívesen. Ő szokta helyettesíteni a vagyonőröket, ha valamiért hiányzik egyik vagy másik. A vagyonőr a szövet­kezetben nappal revizornak, éjszaka fő­­éjjeliőrnek tekinthető. Ma már nem az egész közösben, hanem egy-egy majorban is milliós értékű állat, termény és gép van. Nem árt, ha az őrökön, istállóügyele­teseken kívül valaki még szemmel tartja az egész majorságot. Az új, a mostani elnökről nagyon jó vé­leménye van András bácsinak. Jó szak­ember, érti a dolgát és a falut is szereti. A vár, a község idegenforgalmát is sze­retné fellendíteni. Nemcsak a romokhoz vezető utat hozatta rendbe, hanem ter­melőszövetkezeti boltot nyitottak, amely turistaidényben vasárnap is nyitva tart. Harapnivalót, hűsítő italt, sört vehetnek a turisták. Hiszen szégyen volt már, hogy néha öt autóbusz, sok személykocsi par­kolt a főtéren, s vonattal is sokan jöttek, de ha nem hoztak magukkal elemózsiát, üres gyomorral csodálhatták a tájat. Be­szélik, hogy a szövetkezet kisvendéglőt is akar nyitni. Ha látják, hogy a helybeliek igyekeznek, majd csak kerül pénz a na­gyobb kasszából is. A 73 éves Rezsnák András nemcsak Nógrád község jeles személyisége, de a szövetkezeti mozgalom megyeszerte és or­szágosan is ismert veteránja. Egészsége, szellemi frissessége irigylésre méltó. Búcsúzóul azt kérdeztük András bácsi­tól, járt-e valaki nála az utóbbi években az emlékek ügyében? Készítettek-e eset­leg magnetofonfelvételt, vagy jegyzeteket, az elmondása alapján a közös gazdálko­dás első nyolc esztendejéről? A nógrádi úttörők már második éve fa­lukrónikát vezetnek, amelybe naponta fel­jegyzik az időjárást és azt is, milyen megbeszélés volt a termelőszövetkezetben és a tanácsházán. Ez is érdekes lesz ké­sőbb, de az újkori falutörténet ennél erő­teljesebb témákat is kínál. A vár mellett már a falunak is van tör­ténete, s benne fontos helye van annak, amit Rezsnák bácsi megélt. Történelem lesz az hamarosan, ha nem máris történe­lem. Solymár József — H. Valachi Anna Ülésezett az országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága (Folytatás az 1. oldalról) Örvendetes a paraszti jövedelmeknek a munkásokéval való azonos szintű alaku­lása, legalább annyira sajnálatos az élet­­körülmények eltérő volta. Dr. Varga Jenő, a kereskedelmi bizott­ság elnöke rámutatott: a bizottság tagjai­nak véleménye szerint a kereskedelmi forgalom a tervezetnél is nagyobb mér­tékben növekszik, és ha ezt nem követi megfelelő hálózatfejlesztés, az ellátásban zavarok lehetnek. Kérte az Országos Terv­hivatalt: vizsgálja meg, nem lehetne-e a megyei tanácsoknak olyan központi tá­mogatást nyújtani, amelyből nagyobb fejlesztést valósíthatnának meg a falvak­ban. Dr. Ortutay Gyula, a kulturális bizott­ság elnöke —­olmácsolva a bizottsági ész­revételeket — kérte, hogy támogassák fo­kozottabban a pedagógusok lakásépítési akcióit, s próbáljanak több pénzt biztosí­tani az óvodai, napközi otthoni és a kollé­giumi helyek számának szaporítására. Szóvá tette, hogy elavult a gyermekintéz­mények élelmiszernormája. Első ízben fordult elő, hogy a szociális és egészségügyi bizottság változtatás nél­kül fogadta el a tárca terveit — jelentette be dr. Pesta László, a bizottság elnöke. Gácsi Miklós, az ipari bizottság titkára, a képviselők véleményét továbbítva java­solta, hogy a tervben kapjon hangsúlyt a mezőgazdasági gépgyártás fejlesztése, az ipari növénytermesztés, szorgalmazzák az ingázók számának csökkentését, s fej­lesszék a gazdaságosan termelő szénbá­nyákat. Dr. Jókai Loránd, az igazgatási és igaz­ságügyi bizottság titkára több, a ponto­sabb értelmezést elősegítő, szövegmódo­sító javaslatot tolmácsolt a választójogi törvény módosításáról szóló előterjesz­téssel kapcsolatban. Ezután Párai Imre, az Országos Terv­hivatal elnöke vázolta az országgyűlés plénuma előtt tartandó expozéjának főbb gondolatait, majd válaszolt a bizottsági ülések során felvetődött javaslatokra, in­dítványokra. Egyebek között kifejtette: a nemzeti jövedelem alapvető arányai nem változnak a következő tervidőszakban. Lényeges átalakulás várható viszont a ke­reslet belső szerkezetében, amihez a ter­melés és a nemzeti jövedelem csak abban az esetben tud társadalmi veszteségek nélkül igazodni, ha évente nagyjából egyenletes ütemben növekszik, így ér­hető el, hogy a fogyasztás és a felhalmo­zás növekedése a nemzeti jövedelemmel nagyjából azonos legyen. Az Országos Tervhivatal elnökének tá­jékoztatóját követő vitában számos kép­viselő fejtette ki véleményét. Egyöntetűen hangsúlyozták: a IV. ötéves terv reális, jól megalapozott, gondosan előkészített. A munka hatékonyságának fő forrása — fogalmazta meg — a munkaszervezés, a technológiai folyamatok korszerűsítése. A vitában felszólalt Szabó Kálmán, Inotai János, Nyers Rezső, Kiss Jenő, Nics János, Nagy József és Szőke Antal, valamint Fi­­lipszky Zoltán, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője. Dr. Bognár József — összefoglalva a tanácskozást — rámutatot: a népgazda­ság fejlődésének tervezett növekedési üte­me reális. A népgazdaság negyedik ötéves terve megvalósítható. A terv- és költség­­vetési bizottság a népgazdaság negyedik ötéves tervéről szóló törvényjavaslatot — néhány észrevétellel kiegészítve — elfo­gadta. • • Ünnepségek a fegyveres erők napja alkalmából A fegyveres­­erők napja­­ alkalmából ünnepséget rendeztek a Hotel Ifjúság­ban, amelyen megjelent a fegyveres tes­tületek több magas rangú képviselője és a KISZ központi bizottságának vezető munkatársai. Illisz László, a­ KISZ KB titkára mél­tatta a fegyveres erők napjának jelen­tőségét és elismeréssel szólt arról az ön­zetlen munkáról, amelyet a KISZ veze­tői végeznek a fegyveres erőknél. Az ünnepségen kitüntették azokat az ifjúsági vezetőket, akik kiemelkedő mun­kát végeztek a honvédelmi nevelésben, a katonai szolgálatra való felkészítésben. Az ünnepség további részében dr. Hor­váth István, a KISZ KB első titkára, a néphadsereg, a BM-határőrség és a BM- karhatalom 18 tagjának nyújtotta át a KISZ Érdemérem kitüntetést. A honvé­delmi miniszter nevében Kaszás Ferenc vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhe­lyettes, a belügyminiszter nevében Né­meti József vezérőrnagy, belügyminisz­­ter-helyettes, a munkásőrség országos parancsnokságának nevében Gáti József ezredes, a munkásőrség országos pa­rancsnokságának helyettese adott át ki­tüntetéseket; a „Haza szolgálatáért” érdemrend arany, ezüst és bronz foko­zatát huszonkét KISZ-aktivistának. Ugyancsak a fegyveres erők napja al­kalmából pénteken délután a Gorkij Művelődési Házban a Magyar Honvédel­mi Szövetség budapesti vezetősége és a Magyar Néphadsereg Központi Klubja parancsnoksága rendezett ünnepséget. Az ünnep alkalmából a Gorkij Művelődési Házban megnyitották a „25 év a haza szolgálatában” című kiállítást. A budapesti pártbizottság ülése Csütörtökön és pénteken kibővített ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti bizottság. Megvitatta és elfo­gadta a fővárosi tanács negyedik ötéves tervének fő célkitűzéseit, amelyeket Sar­lós István, a párt végrehajtó bizottsága tagja, a fővárosi tanács vb-elnöke terjesz­tett elő. Ezután Németh Károlynak, a budapesti pártbizottság első titkárának előterjeszté­se alapján megtárgyalták a budapesti pártbizottság négyéves munkájáról szóló jelentést, továbbá megvitatták és elfogad­ták a fegyelmi bizottság jelentését, ame­lyet Szegedi Andor, a fegyelmi bizottság elnöke terjesztett elő. Százezer tonna szén terven felül Ünnepi műszakok a Mecsekben a kongresszus befejezéséig A Mecseki Szénbányák legnagyobb üze­mében, a komlói Kossuth-bányában el­határozták, hogy kongresszusi műszako­kat kezdenek október 1-től a X. pártkong­resszus befejezéséig. A hír hallatára a vál­lalat szakszervezeti bizottsága pénteken felkérte a bánya többi üzemét is, hogy csatlakozzanak a Kossuth-akna kezdemé­nyezéséhez. A több hétig tartó ünnepi műszakokkal megoldhatják a vállalatnak azt a gazda­sági gondját, hogy 1970-ben százezer ton­nával több szenet vár a népgazdaság tő­lük, mint az előző évben. A feladat azért is nehéz, mert a természeti és geológiai zavarok idén sok problémát okoztak a bá­nyáknak. A szakszervezeti tanácskozáson jelenle­vő gazdasági és társadalmi vezetők beje­lentették, hogy több műszaki és szervezési intézkedéssel ők is segítik a kongresszusi műszakok sikerét, így például a legfiata­labb mecseki bányában, a Zobák-aknán máris megkezdődött egy új fejtésben a termelés. Az új bányaszakasz valóságos széngyárnak tekinthető, mert naponta 150 vagon szén kerü­l ki belőle. Napirenden: egy gyár és egy intézet Pénteken a Nehézipari Minisztérium­ban miniszteri értekezleten tárgyalták meg a peremartoni Ipari Robbanóanyag­gyár és az Energiagazdálkodási Intézet munkáját, fejlesztési terveit. Az Ipari Robbanóanyaggyár gazdálkodását szem­léltető adatok viszonylag lassú, de egyen­letes fejlődésről adnak képet. A vállalat termelésének nagyobb hányada a hazai piacon talál vevőre, de jelentős részét exportálják is. A vállalat a negyedik öt­éves tervben jelentősen fejlődik. A miniszteri értekezlet ezután az Ener­giagazdálkodási Intézet munkáját vitatta meg. Papp István, igazgató ismertette az intézet tavalyi és idei kutatásait. A ku­tatási feladatok mellett az intézet köz­reműködött az energiagazdálkodási be­ruházások megvalósításában is. Jelentős létesítményeket adott át a népgazdaság­nak, s a már kivitelezés alatt álló ener­getikai beruházások költségeinek csök­kentésével is hozzájárult a népgazdaság eredményeihez. Az intézet befejezett te­vékenységének értéke 1969-ben megkö­zelítette a 100 millió forintot, ami több mint kétszerese az előző évinek. Az értekezlet a két jelentést elisme­réssel jóváhagyta.

Next