Magyar Hírlap, 1971. január (4. évfolyam, 1-31. szám)

1971-01-20 / 20. szám

Magyar Hírlap HAZAI KORKÉP FÓRUM íri r° tól: JANUÁR 20, SZERDA 3 Korszerű betakarítógépekre van szükség Losonczi Pál látogatása az óbudai gépgyárban, termelőszövetkezetben Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnö­ki Tanácsának elnöke kedden ellátoga­tott a III. kerületbe, a Budapesti Mező­­gazdasági Gépgyárba. Az Elnöki Tanács elnökével együtt részt vett a látogatáson Szépvölgyi Zoltán, a budapesti pártbi­zottság titkára, Bihari László, a III. ke­rületi pártbizottság első titkára és Hor­váth Károlyné, a III. kerületi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke. Dobos Sándor, a gyár­ vezérigazgatója a termelés harmadik ötéves tervben el­ért növekedéséről, a negyedik ötéves tervben tervezett további felfutásáról, az idei év feladatairól, gondjairól tájékoz­tatta a vendégeket. A termelés az elmúlt öt évben több mint kétszeresére növe­kedett, s ezt négyötöd részben a terme­lékenység emelkedésével fedezték. A fej­lesztés eredményességét mutatja, hogy a gyár termékeinek 80 százaléka korsze­rű, új, alig néhány év óta gyártott gép. Losonczi Pál behatóan érdeklődött az üzem munkájával kapcsolatos kérdések­ről. Az eszmecsere során szóba kerültek a reform tapasztalatai, a hazai és a nem­zetközi kooperáció, a termelésfejlesztés, korszerűsítés teendői, a mezőgazdasági gépgyártás közgazdasági feltételei. A vendégek megtekintettek üzemegysége­ket is, s megismerkedtek több, a gyár­ban újonnan kialakított, illetve korsze­rűsített betakarító és egyéb mezőgazda­­sági géppel. Az Elnöki Tanács elnöke elismeréssel , nyilatkozott a látottakról. Utalt arra, hogy mintegy öt évvel ezelőtt már járt a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyárban, amelynek tevékenységével kapcsolatban akkor olyan igény merült fel, hogy a be­takarítást segítsen megoldani új konst­rukcióival. E cél szolgálatában több új gép született, amelyeket sorozatban gyár­tanak és szállítanak a mezőgazdaságnak. A mezőgazdaságnak ez az igénye azonban azóta sem csökkent, s a szükségletek ki­elégítése további jelentős feladatokat ró a mezőgazdasági gépgyártásra. Ez annál is inkább indokolt, mert a mezőgazdaság gépesítésében csak az első lépések tör­téntek meg A talajművelés gépesítése megoldottnak tekinthető, de egyre inkább szükség van nagy teljesítményű betaka­rító, növényvédő s a mezőgazdasági munkát megkönnyítő egyéb gépekre, kü­lönösen az őszi betakarítás elősegítésé­re és meggyorsítására. Felhívta a figyel­met, hogy e fontos feladat teljesítése, amellyel a gyár a mezőgazdasági munka­­folyamatok gépesítését szolgálja, nem­csak szűkebb értelemben a mezőgazda­ság, hanem az egész népgazdaság, s így az egész társadalom érdeke is. A gyárból az Óbuda Mezőgazdasági- Kertészeti Termelőszövetkezet pünkösd­fürdői növénykombinátjába látogatott el az Elnöki Tanács elnöke. Itt Varga Fe­renc, a termelőszövetkezet elnöke ismer­tette a 45 000 négyzetméter alapterületű új létesítmény építésének történetét, munkáját. Az építkezést tavaly március­ban kezdték meg, jelenleg tizenöt nö­vényházban eredményesen folyik a ter­melés. A vendégek megismerkedtek a kombinát műszaki berendezéseivel is, amelyek a temperált levegőellátást, az öntözést, a növények megfelelő fejlődé­sét biztosítják. Losonczi Pál dicsérettel szólt a terme­lőszövetkezet munkájáról, a beruházás gyors megvalósításáról, s hangsúlyozta, hogy a budapesti termelőszövetkezetek tevékenységükkel társadalmi szükségletet elégítenek ki. Nyers Rezső látogatása a KGM-ben Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Központi Bizottság titkára Klézl Róbertnek, a KB gazdaság­­politikai osztálya helyettes vezetőjének társaságában kedden a Kohó- és Gépipari Minisztériumba látogatott. A vendégeket dr. Horgos Gyula kohó­-és­­gépipari, mi­niszter és a minisztérium több vezető munkatársa fogadta. A miniszter tájékoztatást adott a kohá­szat és a gépipar eredményeiről, időszerű kérdéseiről. A látogatók ezután megtekin­tették a minisztérium új székházát. KÖZÉLET­I DIPLOMÁCIA Jan Gregor elutazott Budapestről Dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter, az MTESZ társelnö­ke kedden este az MTESZ elnöksége ne­vében a Technika Házában fogadást adott a II. csehszlovák műszaki hétre érkezett csehszlovák vendégek tiszteletére. Jan Gregor, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szövetségi kormányának el­nökhelyettese, aki részt vett a II. cseh­szlovák műszaki" hét megnyitásán, eluta­zott Budapestről. Lengyel filmkoktél Varsó felszabadulásának 26. évfordulója alkalmából Tadeusz Hanuszek, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete kedden este filmkoktélt adott a Fővárosi Művelődési Házban. Az esten megjelent Kaszás Ferenc vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes, Tárcsás Tibor vezér­őrnagy, az MSZMP néphadseregi pártbi­zottságának első titkára, továbbá a társ fegyveres testületek több magas rangú képviselője, a Külügyminisztérium, a Kulturális Kapcsolatok Intézete több ve­zető beosztású munkatársa, valamint a társadalmi szervezetek számos képviselő­je. Jelen volt B. P. Ivanov vezérezredes, az ideiglenesen Magyarországon állomá­sozó szovjet csapatok parancsnoka, vala­mint a budapesti diplomáciai képvisele­tek számos tagja és katonai attaséja. Bencsik István egyházi vezetőkkel találkozott Ben­csik István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára látogatást tett az Opus Pacis intéző bizottságának és az Országos Béketanács katolikus bi­zottságának székházában. A baráti lég­körű találkozón részt vett dr. Ijjas Jó­zsef kalocsai érsek, a magyar katolikus püspöki kar, az Opus Pacis intéző bizott­ságának és az Országos Béketanács kato­likus bizottságának elnöke; dr. Beresz­­tóczy Miklós címzetes prépost, az Orszá­gos Béketanács katolikus bizottságának főtitkára; Mag Béla címzetes apát, az Opus Pacis intéző bizottságának ügyve­zető igazgatója; Horváth Richárd buda­pesti templomigazgató, a Katolikus Szó főszerkesztője és más egyházi személyi­ségek. Holtai Imre hazaérkezett Heltai Imre külügyminiszter-helyettes, a zanzibári forradalom évfordulójának ünnepségein részt vevő magyar kormány­­küldöttség vezetője kedden hazaérkezett Tanzániából. Repülőtéri fogadásán meg­jelent dr. Szabó Károly csoportfőnök és a Külügyminisztérium több vezető mun­katársa. Kallós Ödön kitüntetése Dr. Ludvik Cerny, a Csehszlovák Ke­reskedelmi Kamara elnöke kedden Bu­dapesten átadta Kallós Ödönnek, a Ma­gyar Kereskedelmi Kamara elnökének a csehszlovák kamara aranyérmét. Hantos János lengyel vendégeket fogadott Hantos János, a fővárosi tanács végre­hajtó bizottságának elnökhelyettese ked­den hivatalában fogadta a varsói nemzeti tanács Budapesten tartózkodó küldöttsé­gét. Mezőgazdasági ifjúsági tanács alakult Kedden a KISZ központi bizottságának székházában megalakult az ifjúsági szö­vetség mezőgazdasági ifjúsági tanácsa. A falun élő, dolgozó fiatalok képviselőit Fecze Lajos, a KISZ központi bizoottsá­­gának titkára tájékoztatta az ifjúsági moz­galom rétegmunkájának fontosságáról, a tanács feladatairól. A tanácsülésen Kazareczki Kálmán me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszter­­helyettes tartott előadást a mezőgazda­ság negyedik ötéves tervének főbb célki­tűzéseiről. Emlékeztetett arra, hogy a me­zőgazdasági termelés 1975-ig 15—16 száza­lékkal növekszik, tovább tart a harmadik ötéves tervben megindult dinamikus fej­lődés. A termelési eredményeket főkép­pen a hozamok javításával kívánják fo­kozni: szükség van új fajtákra, s korsze­rűsíteni kell a termelési technológiát is. A mezőgazdasági ifjúsági tanács ma az ifjúsági törvény megvitatásával folytatja ülését. FUNKCIONÁRIUSOK A húsz évvel ezelőtti publicista való­színűleg így rajzolta volna meg a „kor hősét” a „hivatásos forradalmárt”, a munkásosztály és pártja politikai meg­bízottját, ak­it köznapian már akkor is funkcionáriusnak neveztek: „Nem több harminc évesnél. Arca értelmet, nyíltsá­got tükröz, de küzdelmes, megpróbáltatá­sokkal terhes életet is. Dolgozni abban a gyárban kezdett, amelyben az apja, de talán már a nagyapja is dolgozott. A for­radalmi eszmékkel és a munkásmozga­lommal kora ifjúságában találkozott. Cselekvő részese volt az újjáépítésnek, a munkáshatalom kivívásának. Majd járási párttitkár lett és a lázas munka mellett az egyetem esti tagozatára járt.” Emberi tulajdonságairól a helytállásra való képességén kívül nem sokat tud­tunk meg. Ebből a képből — amely az akkor szo­kásos elnagyoltsággal és sematizmussal készült — kitűnik, hogy a húsz év előtti politikai munkás legfőbb erénye a meg­bízhatóság volt. Legfőbb garanciája: múltja, származása, mozgalmi tapasztala­tai. Jövője: a hűség. Letéteményese a munkáshatalomnak. A szocialista értékek hordozója és megőrzője. Mindent tudtunk róla, ami a­kkor­ fon­tos volt, vagy annak tűnt. Mit tudunk a mai politikusokról, funk­cionáriusokról? Méltánytalanul ke­veset. A választási eseményeket, kong­resszusi előkészületeket nem számítva, alig esik róluk szó a nyilvánosság előtt. Félünk a korábbi sematizmus megismét­lődésétől? Túlságosan is elevenen él még a tudatunkban, hogy ezt a szükségtelen dicsfénnyel övezett funkcionáriusportrét befeketítették? Meglehet. S az is eszünk­be jut, hogy akadt jó néhány tékozló, megbízatásához, hivatásához méltatlan funkcionárius. Vannak, akik szerint azért nem érde­mes közfunkciókban dolgozókról szólni, mert munkájukban annyi fantázia sincs, mint a rossz könyvelőkében. Azt mond­ják, hogy a törvényes szabályok és sza­bályozók közé szorított világban — amelyben dolgozni lehet, de cselekedni alig — nem képzelőerővel megáldott politikus alkotókra van szükség, hanem kötelességtudó hivatalnokokra. Ezeket az érveket itt nincs mód sorra­­rendre elemezni, de meggyőződésem, hogy egyikben sincs annyi igazság, amennyi elég lenne tartózkodásunk igazolására. A közszolgálatban álló funkcionárius portré bemutatása elsősorban nem elismerés, vagy jutalom, hanem a szocialista demok­ratizmus egyik követelménye. A különbö­ző társadalmi és állami szervezetekben dolgozó funkcionáriusok feladatai azt igénylik, hogy a politikus személyisége ne maradjon rejtve a közvélemény előtt. S az igazi politikus ezt az igényt felismeri, mert tudja: az állampolgárok joggal meg­követelik, hogy jól ismerjék azokat, akik közügyekben döntenek, szerveznek, ellen­őriznek. Újra kell rajzolni a portrét és kiderül: sok megmaradt a húsz év előtti vo­násokból, de mégis, a mai funkcionárius­arcon a változás a legszembetűnőbb. Ma sem lebecsülendő érték a tiszta, becsüle­tes életpálya, a küzdelmes múlt és a vele nyert bizalom. De önmagában mindez kevés. A jelen prózainak tűnő viszonyai között nem kisebb, csupán más fajta, más képességeket és erényeket követelő fel­adatokat kell megoldani. Napjaink politi­kai funkcionáriusa összehasonlíthatatla­nul képzettebb, tájékozottabb, mint két évtizeddel korábbi elődje. A felkészültség ugyanis alapkövetelmény lett. Ezért el­mondható róla: korszerű általános- és szakműveltséget szerzett, s az sem ritka­ság, hogy tudományos fokozattal rendel­kezik. Vannak bőséges tapasztalatai a pártmunkáról, államigazgatásról, gazda­sági munkáról. Tevékenységében szakér­tők széles körére támaszkodik és több­­sége okosan számol a közvéleménnyel. Az előbb azt mondtam, hogy nem biz­tosítunk kellő nyilvánosságot a funkcio­náriusok személyének. Ez korántsem a­zt jelenti, hogy a társadalmat nem foglal­koztatja személyes teljesítményük, ké­pességük, rátermettségük. Ezért a „nem hivatalos” csatornákon olykor a rossz funkcionáriusok híre terjed. A „beava­tottak” róluk szóló pletykái kielégítő szel­lemi táplálékot nyújtanak az ilyesmire fogékony lelkeknek, miközben saját mu­lasztásuk miatt az igazán érdemesek tel­jesítményéről legfeljebb saját környeze­tükben tudnak. Így a titkolózások poli­tikai hátránnyal járnak, mert azok véle­ményét erősítjük vele, akik azt vallják: a politikusok, közhivatalnokok világa zárt és idegen világ. K­­ibírja-e a legteljesebb nyíltságot és nyilvánosságot politikai életünk? Igen, kibírja. Erre nem kell jobb bizonyí­ték a X. kongresszus példájánál. De hát akkor miért ne bírnák el a nyilvánossá­got személy szerint azok, akik legaktí­vabbak ennek a politikának kidolgozásá­ban, szervezésében, végrehajtásában: pártmunkások és felelős állami tisztség­­viselők, választott vezetők és hivatásos funkcionáriusok? Mondjuk ki világosan: a publicitástól való félelem hovatovább az alkalmatlanok menedéke lesz, mert az ismeretlenség jótékony ködébe burkolja a jókat és kevésbé jókat, alkalmasakat és kevésbé alkalmasakat egyaránt. Arc nél­külivé teszi a politikát, amitől az veszít vonzerejéből. Itt politikai tettek, gondola­tok anonimitása azt a képzetet kelti a tömegekben, hogy a politika csupán ra­cionalizálható technikai művelet. Egy puszta technikai művelet pedig nem szo­kott kiváltani az emberekből érzelme­ket, indulatokat. Azt mondják, a személyi kultusz alapo­san felnagyította a személyiség szerepét, jobb óvakodni a túlzásoktól. Valóban, a túlzásoktól célszerű óvakodni, de ehhez azt is tudni kell, hogy a személyi kul­tusz nem általában a személyiség szere­pét túlozta el, hanem egy, vagy néhány személy szerepét. Az is nyilvánvaló, hogy semmi szükség a népszerűsítésnek azokra a régen lejárt, ízetlen és idétlen formái­ra, amelyek csak kárt tettek a népszerű­­sítettben is, meg a politikában is. Valódi értékek mértéktartó bemutatására van szükség, valamint annak felismerésére: a politikai munkások, funkcionáriusok pub­licitását nem csupán a tömegkommuniká­ció technikája biztosítja, nem is csupán a pártnapok és tömeggyűlések, ahol meg­csillanthatják tájékozottságukat, hanem minden olyan helyzet nyilvános bemuta­tása, amelyben személyiségük, intelligen­ciájuk elhatározó. A tömegek sokat várnak a közéleti tisztségviselőktől. Olyan személyisé­gekkel rokonszenveznek, akik céltudato­sak, a legjobb társadalmi törekvéseket képviselik, elvileg szilárdak, de nem hi­szik magukat csalhatatlanoknak. Az ilyen funkcionáriusok becsülik és védik közös, szocialista vívmányainkat, de megtartó ösztönüknél erősebb bennük a megújítás és megújhodás képessége. Politikai állás­­foglalásuk hiteléhez hozzájárul, hogy az élet valamely területén kiemelkedő tel­jesítményekre is képesek. Nyíltak és kap­csolatteremtők, alapvető attitűdjük nem a bizalmatlanság, hanem a bizalom, s ez­által integrálói a társadalomnak. Úgy vélem, a jelenlegi funkcionáriusok zöme ilyen. Múltjuk és indíttatásuk kü­lönbözősége ellenére egységesek abban, hogy közös politikai alapon, hozzáértés­sel és emberséggel intézik az ügyeket, ol­danak meg jelentős társadalmi feladato­kat. Többet kell szólni róluk. Nem rek­lámozva, nem korteskedve, hanem mér­téktartóan és tárgyilagosan. POZSGAY IMRE Ünnepi egységgyűlés az újpesti munkásőröknél Eredményekben, sikerekben gazdag évet zárak a IV. kerületi munkásőrök — ez tűnt ki a kedden délután az Egyesült Izzó épületében tartott ünnepi egység­gyűlésen elhangzott beszámolóból, ame­lyet Demeter József, a Papp Józsefről elnevezett munkásőr zászlóalj parancs­noka mondott el. Az ünnepi eseményen részt vett Jakab Sándor, a KB tagja, a Központi Bizottság osztályvezetője, Papp Árpád, a Központi Bizottság tagja, a munkásőrség országos parancsnoka, So­mogyi Sándor, a budapesti pártbizottság titkára. Ugyancsak megjelent és felszólalt Frantisek Dvorsky, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság budapesti nagyköve­te, aki meleg hangú beszédben köszön­tötte a munkásőrök kollektíváját. Ruzsbatzky László, a munkásőrség bu­dapesti parancsnoka a gyűlésen adta át a legjobb zászlóalj címet elnyert egysé­get megillető vándorserleget. A IV. ke­rületi pártbizottság üdvözletét Somogyi Imre első titkár tolmácsolta a kiképzés­ben, a szolgálat ellátásában és a terme­lőmunkában egyaránt példát mutató munkásőröknek, akik közül sokan kap­tak különböző kitüntetéseket. Papp Árpád országos parancsnok az ünnepséget záró szavaiban méltatta a IV. kerületi munkásőrök tevékenységét, s a feladatok maradéktalan ellátásához nyúj­­tott segítség elismeréseként Malovecz Gyulának, a Pannónia Szőrmekikészítő és Szőrmekonfekció Vállalat vezérigaz­gatójának átadta a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát, Darvas Jó­zsefnek, a Chinoin Gyógyszer és Vegyé­szeti Termékek Gyára vezérigazgatójá­nak pedig a munkásőr-emlékjelvényt. Az ünnepi egységgyűlésen vettek bú­csút a testülettől a leszerelő, valamint a tartalékállományba vonuló munkás­őrök, s egyidejűleg letették az esküt a helyükbe lépő fiatalok­

Next