Magyar Hírlap, 1973. május (6. évfolyam, 119-148. szám)
1973-05-09 / 126. szám
Magyar Hírlap. ri Ma kezdődik a nemzetközi mentőorvosi kongresszus Tudósítónktól. Az Országos Mentőszolgálat 25 éves jubileuma alkalmából összehívták a VI. nemzetközi mentőorvosi kongresszust Budapesten, május 9—12. között, a XI. kerületi TIT-stúdióban. A részvevők száma megközelíti a háromszázat, 19 országból érkeztek mentőorvosok, mentőtechnikai és szervezési szakemberek, jogászok. A kongresszuson kerekasztal-értekezleteket tartanak, és szabad előadások hangzanak el a korszerű mentéslegfontosabb kérdéseiről. A kongresszus részvevői megtekinthetik a központi mentőállomást, s annak újjáalakított irányító csoportját, a jól felszerelt mentőkórházat, s a központi székházban megrendezett mentéstörténeti kiállítást és múzeumot, ahol a szolgálat fejlődésének leglényegesebb dokumentumait őrzik. Fényképkiállítás mutatja be a betegek szállításának történetét, a régi lovas kocsitól a modern rohamkocsikig. Külön mentőgépkocsi- és eszközbemutatót is rendeznek. KÖZÉLETI DIPL OMÁCIA Fehér Lajos fogadta a finn mezőgazdasági és erdészeti minisztert Kedden Fehér Lajos, a kormány elnökhelyettese fogadta Erkki Antero Hatikipuro finn mezőgazdasági és erdészeti minisztert. Baráti hangulatú megbeszélést folytattak a két ország mezőgazdaságát és erdészetét érintő kérdésekről, az alakuló kapcsolatokról és azok fejlesztésének lehetőségeiről. A megbeszélésen jelen volt dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter és Paul Jyrkankallio, Finnország budapesti nagykövete. A finn delegáció ezután a Pilisi Állami Parkerdő Gazdaságba látogatott. Elutazott a finn oktatásügyi miniszter Marjatta Väänänen finn oktatásügyi miniszter, aki a finn kulturális hét alkalmából tartózkodott Budapesten, kedden elutazott hazánkból. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent dr. Orbán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese, Surányi László, a külügyminisztérium főosztályvezetője, valamint a Művelődésügyi Minisztérium és a Kulturális Kapcsolatok Intézetének vezető munkatársai. Ott volt Paul Georg Jyrkähkallio, a Finn Köztársaság budapesti nagykövete is. Csehszlovák belkereskedelmi delegáció érkezett Budapestre A magyar és csehszlovák belkereskedelmi állandó bizottság elnöki értekezletére, valamint a Tatabányán megrendezendő csehszlovák áruházi hetek megnyitására kedden E. Decker szlovák kereskedelemügyi miniszter vezetésével csehszlovák belkereskedelmi delegáció érkezett Budapestre. Varsóba utazott az MSZMP KB pártmunkás küldöttsége A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására Varga Péternek, az MSZMP Központi Bizottsága osztályvezető-helyettesének vezetésével kedden Varsóba utazott a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának pártmunkásküldöttsége. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Papp Dezső, az MSZMP KB osztályvezetőhelyettese búcsúztatta. Jelen volt T. Hanuszek, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete. Megemlékezések a győzelem napjáról Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter a győzelem napja alkalmából táviratban köszöntötte A. A. Grecsko marsallt, a Szovjetunió honvédelmi miniszterét. * A. A. Zsuk ezredes, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének katonai és légügyi attaséja — a győzelem napja alkalmából — kedden koktélt adott a nagykövetségen. Az eseményen megjelent Borbándi János, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője, Marjai József külügyminiszter-helyettes, Pacsek József vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes, Rácz Pál rendőr vezérőrnagy, belügyminiszter-helyettes, Trombitás Dezső miniszterhelyettes, a kormány honvédelmi bizottságának titkára, Papp Árpád, a Munkásőrség országos parancsnoka. Ott voltak a Magyar—Szovjet Baráti társaság, a Magyar Partizán Szövetség, a Magyar Honvédelmi Szövetség vezetői, a néphadsereg, valamint a társfegyveres testületek parancsnoki és tábornoki karának tagjai közül számosan. Részt vett a koktélon politikai, társadalmi, kulturális életünk sok ismert személyisége. V. J. Pavlov nagykövettel az élen jelen voltak a budapesti szovjet nagykövetség diplomatái, továbbá B. P. Ivanov vezérezredes vezetésével az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport parancsnokságának magas rangú képviselői. Ugyancsak ott voltak többen a budapesti diplomáciai képviseletek katonai és légügyi attaséi közül. * A győzelem napja, valamint a német nép fasizmus alóli felszabadulásának 28. évfordulója álltalméból Günter Kohrt, az NDK budapesti nagykövete kedden délelőtt megkoszorúzta a Szabadság téri szovjet hősi emlékművet. A koszorúzásnál jelen volt Pesti Endre vezérőrnagy, a budapesti helyőrség parancsnoka, ott voltak a Külügyminisztérium képviselői. V. J. Pavlov nagykövettel az élen részt vettek a Szovjetunió budapesti nagykövetségének diplomatái. * Kedden a szovjet hadsereg fasizmus feletti győzelmének 28. évfordulója alkalmából a budapesti NDK Kulturális Tájékoztató Központban ünnepséget rendeztek, amelyen dr. Paul Wandel, az NDK Népek Barátsága Ligájának elnöke mondott beszédet. Utána Karl Heinz Naumann kíséretével Peter Tschaplik énekművész adott koncertet. * A fasizmus felett aratott győzelem 28. évfordulója alkalmából kedden ifjúsági nagygyűlést rendezett Kisújszálláson a KISZ és a Hazafias Népfront városi bizottsága. Az ifjúmunkások, diákok, több száz főnyi tömege előtt Herczeg Klára, a KISZ KB intéző bizottságának tagja méltatta a történelmi sorsforduló, a Szovjetuniónak a fasizmus felett aratott diadala jelentőségét. A nagygyűlés után tábortüzet gyújtottak a fiatalok, és műsorral köszöntötték a győzelem napjának évfordulóját. * A fasizmus felett aratott győzelem 28. évfordulója alkalmából Ioan Cotot, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete kedden a Rákosligeti temetőben megkoszorúzta a II. világháború idején a hazánk felszabadításáért vívott harcokban elesett román hősök síremlékét. A koszorúzásnál a Külügyminisztérium képviselői is jelen voltak. FORUM 1973. MÁJUS 9. SZERDA ! Felavatták az ország leghosszabb alagútját Kedden üzembe helyezték a Budapest —Dombóvár—Pécs vasúti főútvonal Mecseken átvezető új szakaszát, az ország leghosszabb, 667 méteres alagútját. Dr. Mészáros Károly közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes, a MÁV vezérigazgatója a megújult vonal Dombóvár felőli határán nemzetiszínű szalag átvágásával nyitotta meg jelképesen a forgalom előtt az új pályát. Az eseményen jelen volt Szabó Antal, a Szakszervezetek Országos Tanácsa elnökségének tagja, a Vasutasok Szakszervezetének főtitkára, dr. Nagy József, a Baranya megyei pártbizottság titkára, a megye államai és társadalmi szerveinek, valamint a beruházó, a tervező és a kivitelező vállalatok képviselői, akik ezután különvonaton folytatták útjukat Abaligetre. A községzászlódíszbe öltözött állomásán dr. Szabó Tibor, a MÁV pécsi igazgatója ismertette a beruházás történetét, számot adott a mintegy hároméves megfeszített munkáról, húsz vállalat, intézmény példás együttműködéséről, amelynek eredményeként elkészült a Budapest —Pécs vasútvonal Abaliget—Godisa közötti korszerűsítésének legnagyobb, legnehezebb műszaki feladatot jelentő része. Ezt követőleg dr. Mészáros Károly miniszterhelyettes mondott beszédet, majd kitüntetéseket, jutalmakat adott át az építésben kitűnt dolgozóknak. TÜKÖRCSEREPEK Az emberi kíváncsiság — talán úgy is fogalmazhatnánk, hogy érdeklődés — tulajdonképpen oszthatatlan. Ha érdeklődünk a külvilág jelenségei iránt — márpedig legtöbbünkben erős és természetes vágy él a jelenségek tudomásulvételére, összegezésére és megértésére —, gyakran az apró, teljesen jelentéktelennek tűnő jelzésekre is érzékenyen reagálunk. Ilyenkor a véletlenszerű, a nem igazán jelentős, az esetleges is „hátteret” kap, valamiféle mélységi élességet általánosítunk, az apróságból, az egyediből kiindulva, a szélesebb következtetések levonására hajlunk. Ilyenkor persze, hibákat is elkövethetünk: túlzott jelentőséget tulajdoníthatunk mellékes tüneteknek, s a valóságosnál nagyobbra növeszthetünk voltaképpen aprócska ügyeket. Azért mégsem mondhatunk le arról, hogy az egészen jelentéktelennek tűnő jelzéseket is regisztráljuk. Kíváncsiságomban, s az apróságok beszédes tényeit illető folytonos érdeklődésemben, néha nem tagadom meg magamtól az apróhirdetések olvasásának mulatságát, egészen kicsi tükörcserepek ezek a keretes, szinte szemrontóan kicsi betűkkel szedett, rövid, jelzésszerű mondatok: a közhelyek, elgépiesedett sztereotípiák mögött néha megpillantunk bennük egy-egy másodpercre egy őszinte emberi arcot. (Ha meg nem, akkor még az is érdekes tud lenni, hogy milyen módon ravaszkodja el a hirdető a maga tényleges mondanivalóját, hogyan siklik el a valóságnak számára kedvezőtlen tényszerű adatai mellett, s miként búvik a hirdetési nyelv megszokott fordulatai mögé.) Vannak, akik túlságosan, szinte önkínzóan, szinte exhibicionista módon őszintének akarnak látszani. „Nem bírom egyedül” jeligére hirdet, férjet keresve, a középkorú özvegyasszony, „rossz a magány” jelmondattal az elvált, negyvenes férfi. Az ilyen típusú, reménykedő, palackpostafunkciójú őszinteséget soha nem éreztem megrázóan tragikusnak: egy felismert helyzet bevallása, rábízva az ismeretlen, százezres nyilvánosság névtelen, karakter nélküli, személytelen közösségére: ez valamiképpen túlságosan emberi és túlságosan, érthetően esendő; magában hordja az ismerős alaphelyzetek legfőbb vonását, az őszinteséget és a menekvést kereső öncsalás egységét, természetességét, hanem a hűvösek, az üzletiesek, a ma■agabiztosak, akik saját bölcsességükről megrendíthetetlenül meggyőzték magukat! Akik — úgy gondolják — szilárd kőtömbökből megbízható várat építettek maguknak, amelynek vastag falai mögé úgy bújhatnak el, hogy többé semmiféle veszedelem ne érhesse őket! A józanok, a görcsösen „felnőttek’, akik kisviláguk értékrendjét abszolutizálva „megtanulták a játékszabályokat”, s azt hiszik, örökérvényű törvények hatályosságának védelme alá helyezhették magukat! Micsoda magabiztosság árad a hirdetésből, amelyet vasárnap olvastam: ,,Férjhez adnám diplomáshoz csinos, harmincéves húgomat. Berendezett lakás, autó, ingatlan van. Szeretném, ha boldogok lennének” — írja a hirdető. A magabiztosság nem a berendezett lakásra, autóra, ingatlanra vonatkozik. Természetes, hogy mindezt megemlíti a hirdetés: ilyenek a „piaci viszonyok.” A magabiztosság a tragikus félreértés, az oksági összefüggés hiánytalan természetességének érzete, amely összekapcsolja a majdani boldogság iránti óhajt a felsorolt javak birtoklásának tényével. A magabiztosság: az a biztos meggyőződés, hogy „okosan” jár el, ha az autót, a berendezett lakást s a megszerzett ingatlant emlegeti, ahelyett, hogy a csinos unokahúg érdeklődési körét közölné, s a biztos ösztön, amellyel a jelentkezők körét a „diplomásokra” szűkíti, ahelyett, hogy a jelentkezők között tehetségük, életideáljaik, céljaik alapján igyekezne szelektálni. Aki ezt a hirdetést megfogalmazta, tulajdonképpen sajnálatra méltó. Meztelenebb lélekkel nyilatkozott meg, mint azok, akik „már nem bírom egyedül” jeligéjű hirdetésekkel igyekeznek feloldani magányosságukat. Sajnálatra méltó, mert úgy hiszi, megtanulta és alkalmazza azokat a szabályokat, amelyekre az élet — az életünk — épül. Mert úgy hiszi — minden valószínűség szerint a legjobb indulattal —, hogy csupán a kötelességét teljesíti, amelyre a rokoni szeretet indítja. Aki ezt a hirdetést megfogalmazta, valóban a húga boldogságát szeretné szolgálni, s valószínűleg pontosan az ellenkezőjét szolgálja, nem magával a szöveggel persze, amely — remélhetően — éppúgy eredménytelen marad, mint a nyilván eddig is megkísérelt, hasonló akciók —, hanem azzal a szellemmel, amelyet terjeszt, s amely — alighanem — már elvégezte a maga romboló munkáját az ingatlan-, lakás- autótulajdonos unokahúgban is. Segített ugyanis egy gondolatrendszer felépítésében: egy olyan meggyőződés kialakításában, amely lényegét illetően és velejéig hazug. Következésképpen megcsalja majd azokat, akik csak ebben hisznek. A „Szeretném, ha boldogok lennének” — ez a szinte meghatóan naiv óhaj tökéletesen vonatkozás nélküli; házzal, lakással, és autóval ugyanis valóban boldognak lehet lenni, ha sok minden egyéb is „rendben van” két ember között — és persze, ugyanolyan boldogtalannak is, ha ez a sok minden egyéb nincs rendben. Például a meggyőződések hasonlósága, a szemlélet, a stílus egymást vonzó vagy kiegészítő harmonizálása, a kölcsönös őszinteség tudata, a biztonságérzés a partner emberi tulajdonságait illetően is még sorolhatnám. De nem sorolom, mert reménytelen: erről szól a fél világirodalom, ki-ki ízlése és hajlandósága szerint leemelhet egy-egy jó könyvet a polcról, nagyon pontos eligazításokat találhat bennük. Aki olyan eredményesen és tökéletesen ellenállt a könyvekben felhalmozott, s az ember leglényegesebb tapasztalatait megfogalmazó tudásanyagnak, hogy mai napig komolyan úgy képzeli: lakás, autó és ingatlan szentháromságával bebiztosíthatja a törvényszerű boldogságot magának, vagy éppen az unokahúgának, azt most ezzel a néhány sorral úgysem lehetnék képes meggyőzni semmiről, ezért talán felesleges is lenne megkísérelnem a lehetetlent. Pusztán nehezen állom meg, hogy elnyomjam magamban az őszinte sajnálat érzetét. Elvégre, aki ezt a hirdetés megfogalmazta, úgy gondolja, helyesen járt el, helyes és józan elveket érvényesít, pontosan olyan módon, ahogyan és amilyen módon „a világ” elvárja tőle. Nos , alighanem csalódni fog: az élet előbbutóbb szelíden vagy kegyetlenül bebizonyítja majd, hogy hamis elvekre, rosszfajta ideálokra bízta a „boldogság” utáni törekvését. És akkor keserű szájízzel gondolja majd, hogy milyen rosszul van berendezve a világ, milyen logikátlan és igazságtalan az élet, milyen „kiszámíthatatlanok’ a cselekvések következményei. S hogy mennyi jóakarat milyen kiábrándító eredményekre vezetett... Kem tudjuk megkímélni ezektől a keserű szájízű pillanatoktól az embereket. Nem segít sem moralizálás, sem jótanács, sem részvét. Csak önmaguk kímélhetnék meg önmagukat a hamis gondolkodás, a rosszfajta életideálok következményeitől. A társadalom nem tehet mást, többet, mint hogy ezerféle módon naponta jelezzen: igazi, emberhez méltó, teljes emberi valónkat kifejező életideálok vannak, a közösség szolgálata, a legnagyobb emberi célok apró feladatokban megnyilatkozó szolgálata és felelősségének ismerete. A többi: kinek-kinek a maga kockázata. Hiszen csupán meghallani, érzékelni kell ezeket a jelzéseket, ahhoz, hogy valódi és létező kategóriákban gondolkodhassunk és cselekedhessünk. GESZTI PÁL Békemozgalmunk A május 9-én kezdődő Béke és barátság hónap magyarországi eseményein, az Országos Béketanács vendégeként több külföldi vendég, delegáció is részt vesz: Algériából Beaid Khelifa, az algériai szállítómunkások szakszervezetének titkára, a Dél-vietnami Köztársaságból Tran Hoai Nam, a világbékéért küzdő délvietnami bizottság elnökségének és a DNFB központi bizottságának tagja, Nguyen Tuy, a DNFF központi bizottságának és a világbékéért küzdő dél-vietnami bizottságnak a tagja, Tran Thi, a DNFF központi bizottsága irodájának tagja, Le Van Dinh, a DNFF központi bizottsága irodájának tagja, a Német Demokratikus Köztársaságból Peter Alfons Steiniger professzor, az NDK ENSZ-társaságának elnöke, az NDK békebizottsága elnökségének és a BVT-nek a tagja, de külföldi vendégei Koltas Richter, az NDK ENSZ-társaságának főtitkára; a Német Szövetségi Köztársaságból Lorenz Knorr, a Német Békeunió igazgatósági tagja; Horst Trapp, a Német Békeunió elnökségének tagja; Marokkóból Boughaba Boughaib, a marokkói szakszervezeti tanács vb tagja; a Vietnami Demokratikus Köztársaságból Nguyen Van Day, a Vietnami Szakszervezetek Országos Tanácsa elnökségének tagja, tartományi szakszervezeti titkár és Nguyen Van Quoc, a Vietnami Szakszervezetek Országos Tanácsa nemzetközi osztályának vezetője. A már Budapesten tartózkodó vendégeket kedden a Hazafias Népfront Országos Tanácsának Belgrád rakparti székházában fogadták Kiss Károly és dr. Simai Mihály, az Országos Béketanács alelnökei.