Magyar Hírlap, 1975. május (8. évfolyam, 119-149. szám)
1975-05-17 / 135. szám
Magyar Hírlap HAZAI KÖRKÉP 1975. MÁJUS 17. SZOMBAT 5 A Magyar Hírlap Veszprém megyében Az egyetem és a gazdaságok A Georgikon ma „A gazdaságban ezután alkalmazandó hivatalnokoknak elméleti és gyakorlati képzése által készséget adjon arra, hogy célszerűen intézhessenek el minden olyan dolgot a mezőgazdaság terén, ami a termelésre, gyártásra, adás-vevésre vonatkozik.” Így szabja meg alapítólevelében a „Georgikonja által elhíresedett” Festetics György az általa létesített felsőoktatási intézmény feladatait. Lovászmesterek, háziasszonyok Európa első agrár jellegű főiskolája volt a Georgikon. Főleg komplexitása, sokrétűsége feltűnő: működött keretében tudományos, gazdasági iskola, művelt alsó fokon parasztokat, továbbá erdészeket, vadászokat, kertészeket, magasabb szinten ménesmestereket s lovászokat, mérnököket, építészeket; sőt még iskolája volt a nőknek is: gazdasszonyokat képezett 1808-tól kezdve. Igaz, 1848-b ban — miután valamennyi növendéke „a haza védelmére lelkesülvén”, bevonult nemzetőrnek, maga a Georgikon nevében is megszűnt, s 1865- től új és új nevekkel, feladatokkal éledett újjá. Végre 1970-től önálló agrártudományi egyetem. Méghozzá újból — akár Festetics György korában — rendkívüli sokrétűség jellemzi: oktató és tudományos centrum, a más székhelyű, lazán hozzácsatolt karok és főiskolák központja. A megyében különösen büszkék egy új képzési modellre, amely összetettsége miatt jogosan tekinthető a Georgikon hagyományok folytatójának. Ez az agrárkémikusok képzése. Két egyetem — egy szakember — Azt vették tekintetbe e szak létesítésénél — tájékoztatnak az egyetemen, hogy ma már országosan átlagban kétszer akkora értékű vegyszert használnak fel a mezőgazdaságban, mint amennyi gépet. A kémiai anyagok megfelelő hatásfokú és biztonságos mezőgazdasági alkalmazásához pedig korábban nem képeztek szakembereket. Az objektív szükséglet tehát adott. A másik kiindulópont, hogy csak roppant erőfeszítések árán lehetett volna Keszthelyen külön intézeteket és tanszékeket fenntartani kémiaoktatásra. De nem is kell. Itt van a megyében kitűnő szakembereivel, laboratóriumaival, kollégiumával, nagy tapasztalatával a Veszprémi Vegyipari Egyetem. Éppen ezért az agrárvegyészek másodéves korukban a veszprémi egyetem hallgatói, ott kapják meg igen alapos kémiai képzettségüket így alakult ki a két felsőoktatási intézmény erőinek egyesítésével egy nagyonnagyon gazdaságos és ésszerű képzési modell. Előnyei különösen szembetűnők, ha a hazai felsőoktatási struktúra egészét vizsgáljuk. Más helyen ugyanis némely intézet vagy tanszék nem lát túl a saját határán. Keszthelyi tradíció, hogy az egyetem tanárai, munkatársai a mezőgazdaságban hasznosítható kutatásokat végeznek — akár megrendelésre is —, az intézet hatása pedig szétsugárzódik egy-egy tájegységre, sőt az egész országra adókat közvetítettünk, a másik csatornán pedig az egyetem szellemi termékeinek találtunk „piacot”, azok gyakorlati adaptációját végeztük. Jelenleg évente 120— 170 szerződést kötünk, ennek 53 százalékát téeszekkel, 16 százalékát állami gazdaságokkal, 19 százalékát ipari vállalatokkal, a többit különböző állami irányító szervekkel. Az utóbbi években különösen megszaporodott a szaktanácsadó tevékenység, ugyanis az egyesülések révén hatalmas területeket hoztak létre a szövetkezetekben. Az üzemgazdasági tervező, beruházást előkészítő munka egyszerűen nélkülözhetetlen, szakvéleményezés egyes esetekben kötelező. Megmaradt az az eredeti funkció is, ami a kutatók, oktatók tehermentesítését szolgálta: a tudományos eredmények adaptációja. Vállalják nemcsak már kész tudományos munkák bevezetését, hanem egyegy ötlet tanulmánnyá érlelését is. Erre is mondott példát az igazgató. A Komárom megyei Tanács gondja, hogy az egyik téeszben, ahol nagyüzemi nyúlvágóhíd működik, nem tudnak mit kezdeni a melléktermékekkel. A hulladék környezetvédelmi egyensúlyproblémát okoz, pedig külföldön az állati melléktermékeket takarmányfehérjeként jó eredménnyel értékesítik. Felkértek tehát egy tanszéket, hogy dolgozzon ki tervet a természetes körforgás elősegítésére. Jelentkeznek maguk a kutatók is tippekkel, javaslatokkal, melyeknek megvalósítását ők maguk nem tudják vállalni. Végül itt vannak az ipari üzemek, amelyek termékeik bevezetésére adnak megbízást. A felsorolásból is látható, hogy immár nemcsak az egyetemi kutatók, oktatók munkásságának gyakorlati megvalósítását, hanem általában a tudomány és az ipar eredményeinek gazdasági, tömeges alkalmazását is vállaljuk. Az igazgató nem titkolja, hogy e közvetítő menedzsermunkának megvannak az ellentmondásai. — Akadnak, akik úgy fogalmaznak, hogy nemcsak közvetítünk, hanem be is ékelődünk a szellemi energia megrendelője és eladója közé. De kereskedelmi hasonlattal élve, a tanszék a szakbolt szerepét tölti be, mi pedig az ABC-nagyáruház vagyunk. A szakbolt egynemű cikkekből jobb kiszolgálást kínál, de nálunk a mezőgazdaságban minden szolgáltatás fellelhető. A másik gond, hogy a szerződéses munkák ma már az egyetemen nemcsak mellékkeresetet nyújtanak — ezt nálunk is megkapja a kutató —, de az egyetemeken a fejlesztési, a szociális és ifjúsági alap gyarapításának is forrása az úgynevezett szerződéses EK-munka. Mitőlünk pedig erre nem folyik be pénz. Paradox helyzet, hogy bár az egyetem tehermentesítésére, szolgálatára hívták életre intézetünket, konkurálunk egymással. Azon törjük tehát most a fejünket közösen, mit tehetnénk, hogy továbbra is segítő, nem pedig vetélytársai legyünk egymásnak. N. Sándor Iászló Nem konkurrensek Jelenleg is sok tudományosan minősített dolgozó dolgozik Keszthelyen, közöttük olyan országosan ismert tudósok is, mint a rektor, Bélák Sándor, vagy Láng Géza akadémikus, rektorhelyettes, a növénytermesztéstan nemzetközi szaktekintélye. Az egyetem az itt folyó kutatómunkáról készült „zöld könyve” azt mutatja, hogy szinte nincs az agrárgazdaságtannak, a szántóföldi növénytermesztésnek, talajjavításnak, a növénykártevők elleni védekezésnek, az állattenyésztésnek olyan ága, ahol ne folynék figyelemre méltó kísérlet. De maguknál a kísérletek ismertetésénél is érdekesebb, hogyan jutnak el a gyakorlathoz, a gazdaságokhoz a tudomány eredményei, hogyan „menedzselik” Keszthelyen a kutatást. Ezzel a céllal hívták életre 1959-ben a nyugat-dunántúli kutatóintézet megszűnése után az egyetem keretében az agrártudományi termelésfejlesztési intézetet, amelynek munkájáról Faragó Tibor igazgató tájékoztat. — Intézetünk jelenleg 80 belső és 150 külső munkatárssal dolgozik, 1968-ban pedig önálló jogi státust kapott. Ezzel némiképpen mássá is vált, mint minek eredetileg szánták. Annak idején ugyanis csupán arra való volt ez az intézet, hogy a gazdaságok megrendelésére szaktanács A hírben ez áll majd: „Május 25-én, a nemzetközi gyermeknapon átadták az ország valamennyi megyéjének képviseletében érkezett háromezer úttörőnek a zánkai balatoni úttörővárost, ahol évente 24 ezer gyermek táborozására nyílik lehetőség. A beruházás, amely 1969 augusztusában kezdődött, mintegy 500 millió forintba került.” Egy várost bárhol fel lehet építeni, mert a városok kövekből és téglából vannak, vízvezetékből és aszfaltból, sportpályából, postából, fodrászatból, színházból — meg persze, de csak a jobbfajta városok, virágból és fákból is. A zánkai város is betons üvegházak, posta és fodrász és stadion és virág — mégis, egyetlen más városhoz sem hasonlít. Legfeljebb a szovjet Artekhez vagy az NDK-beli Werbelinséhez. Zánka a gyerekek birodalma: egymillió magyar úttörőé. Itt nekik süt tortát a cukroz, értük strázsálnak az ablakok alatt a fenyők, rájuk várnak a csónakok a kikötőben. Az úttörőváros 385 holdját a Csorsza patak völgyéből hasították ki, erdővel és tisztásokkal tarkított domboldalon, a Balaton közvetlen szomszédságában, a vadludak tanyahelye mellett. A tábort tíz kilométer , hosszú útérrendszer hálózza be, s tartozik hozzá még a tóparton egy hajókikötő és csónakház, strand, s annak mindenféle kényelmi berendezése: klub, büfé, terasz, zuhanyozók . .. De mindez — ha Zánka lényegét akarjuk tudni — csak imponáló kellék, körülmény, forma. Zánka felbecsülhetetlen jelentősége abban áll, hogy megtanítja a gyerekeknek birtokba venni a szépet, az okosat, a hasznosat, a korszerűt. Mindenből a legszebbet, a legokosabbat, a leghasznosabbat, a legkorszerűbbet. Amikor a balatoni úttörővárost tervezték és építették, takarékossági előírást annyiban kellett szem előtt tartaniuk, hogy pocsékolni tilos. De ide — így szólt az ------------------,--------Zánkán. Megáll a gyorsvonat instrukció — mindenből a legkiválóbbat kell adni. Ezért van, hogy a színháztermet a ma fellelhető legkorszerűbb színpadtechnikával szerelték fel. Hogy a könyvtár falburkolatának — más céllal ugyan, de — épp olyan fontos feladata van, mint a kultúra hordozójának, a könyvnek. (Amelyből az ország leggazdagabb ifjúsági irodalma itt található.) S ezért, hogy az evőeszköz, a függöny a szobák ablakán mind olyan, amelyet Zánkáról hazatérve jólesik felidézni. Ha az úttörőváros csak annyit tudna nyújtani, mint ami és amennyi másutt is könnyen elérhető, nem töltené be azt a funkcióját, amelyet neki szántak az ifjúság nevelésében. Itt megtanítják birtokba venni — a követendőt. Nem szokássá tenni, hiszen erre a néhány hetes itt-tartózkodás aligha lenne elegendő. Csak elindítják a gyerekeket egy úton, amelynek — hiszen oly nagy öröme tellett benne — kívánja, akarja a folytatását. S Zánkához mért igényét elviszi a nógrádi bányászfaluba, a Csongrád megyei tanyai iskolákba, Baranya városába, s ott már keresni fogja azokat az ízeket, amelyekbe a zánkai táborozáskor belekóstolt. A gyerek itt — még szorgalmi időben is — a táborlakók vidám életét éli. Portyára jár, túrázik, karneválra készül, úszni tanul, kerékpározik, sakkozik, énekel. S tápul is. Nincs házi feladat, mégis gyakorol. Nincs osztályzat, mégis iparkodik. Nincs „muszáj”, nincs tiltás és korlát. Nincs üveg mögé csukott, nyomtatott betűkkel kirótt „ezt szabad, ezt kell, ezt ne tedd”. A házi rendet minden tábor maga állítja össze. Például úgy, hogy festenek egy selyembatikot, s rajta „így éltünk...” És ráírják, hogy vigyáztunk erre meg erre. Jó volt ez meg amaz. S ti, akik utánunk jöttök, ha elfogadjátok, írjátok alá ... Ha még apró a gyerek, sámlit fog a térde közé és sámlivonatával körbeutazza a szobaországot. A gyerek, ha nagyobb, „igazi” játékot kíván. Itt megkapja. Igazi repülőgépet, rádiót adóvevővel, szimulátorkamrával, amelyben valóságközelbe hozható az űrutazás. S csak úgy „játszásiból” megtanulja a felelősséget is. A tábort — ahogy féltett kincseket — őrzik. Az őrséget együtt adja a határőr és az úttörő. A lankán megáll a gyorsvonat azóta, hogy az úttörőváros táborozókat fogad. S ez nemcsak egy tétel a MÁV menetrendjében, hanem jelkép is. Zánka jelentőségének jelképe. Hogy ide gyorsan eljuthat az új, a jó. Hogy aki felnőtt itt él — a pedagógia s az ifjúsági mozgalom elkötelezettei — kimozdulhasson könynyen a világba, s feltöltődve új érzésekkel, gondolatokkal, könnyen visszataláljon. Zánkán a tehetséges gyerekek munkája — nyilvántartott nemzeti kincs. A gyermekalkotások galériájában sorszámmal leltárba véve, katalógusba foglalva gyermekek vallanak rajzaikkal önmagukról, a családról, a világról, a jövőről. Az úttörőmozgalom múzeumban, ahol a negyedszázados emlékeket őrzik, szabad tablók várják a mostani úttörőket, hogy tetteikkel tovább írják a történelmet. A balatoni úttörőváros ifjúság-, közoktatásügyi és szociálpolitikánk valóra vált eredménye. Sokat költöttek erre az intézményre. Hogy mi lesz a kamatja? Ha egy hortobágyi gyereknek jó zenei érzéke van, s ottmarad a Hortobágyon, ő lesz talán, aki a legszebben fütyül. Zánka arra is való, hogy az ilyen hortobágyi gyerek rátaláljon — például a zongorára ... Antal Anikó *Az évi terv teljesítéséért A szövetkezeti tanács ülése Az Országos Szövetkezeti Tanács pénteki ülésén Szabó István soros elnök előterjesztése alapján megvitatta az MSZMP XI. kongresszusa határozataiból a csaknem 3,5 millió tagot tömörítő, s jelentős tennivalókat betöltő mozgalmat érintő feladatokat. A tennivalók számbavétele után az OSZT felhívta a szövetkezeteket, hogy mozgósítsák erőforrásaikat az ez évi népgazdasági tervből rájuk háruló feladatok eredményes megvalósítására, s sikerrel fejezzék be a IV. ötéves tervüket. Mindennek érdekében támogassák a már eddig jelentős eredményeket elért versenymozgalmat is. Végül az OSZT felkérte a szövetkezeteket, hogy július 6-án hagyományaiknak megfelelően ez évben is emlékezzenek meg az immár 53. nemzetközi szövetkezeti napról. Világnap • Távközlés és meteorológia A posta-vezérigazgatóságon pénteken ünnepségen emlékeztek meg a távközlési világnapról, amelynek témája az idén a távközlés és a meteorológia. Az ünnepségen Tóth Illés postavezérigazgató-helyettes hangsúlyozta a hírtovábbítás jelentőségét, s példákkal emlékeztetett a meteorológia és a távközlés évszázados kapcsolatára. Az 1800-as évek közepétől világszerte létrejöttek az olyan meteorológiai szolgálatok, amelyek a távíró segítségével működtek. 1865-ben Párizsban megalakult a Nemzetközi Távközlési Egyesület, s az 1900-as évek kezdetén a hálózat már hétmillió, kilométer vezetékből állt, s több mint 500 millió táviratot közvetített évente. A második világháború után a távközlés és a meteorológia kapcsolatai meghatványozódtak, s ma már az érintett szervek nemzetközi méretű együttműködése igen magas fokra emelkedett. Az ünnepi megemlékezésen a postások és a meteorológusok több előadást tartottak a távközlés és a meteorológia kapcsolatáról a tengeri hajózásban, a repülésben, a mezőgazdaságban és a közönség széles körű tájékoztatásában. Pedagógusújítók Az Oktatási Minisztérium és a Pedagógusok Szakszervezetének központi vezetősége országos pedagógus újítási kiállítást rendezett, amelyet dr. Voksán József, a Pedagógusok Szakszervezetének főtitkára nyitott meg ünnepélyesen pénteken, a budapesti Fáklya Klubban.