Magyar Hírlap, 1975. június (8. évfolyam, 150-179. szám)
1975-06-16 / 165. szám
1975. JÚNIUS 16. HÉTFŐI MAGYAR HÍRLAP Az Akadémia főtitkárának nyilatkozata A magyar művészet és tudomány jeles képviselői közül számosan nyilatkoztak az MTI munkatársainak a szavazóhelyiségekben. Közülük Márta Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára egyebek között a következőket mondotta: — Megbízatásom aránylag rövid ideje alatt is meggyőződhettem arról, hogy pártunk és kormányunk nagy erőfeszítéseket tesz tudományos bázisunk fejlesztéséért. A felszabadulásunk harmincadik évfordulója alkalmából önkéntelenül is adódó számvetésből imponálóan rajzolódtak ki tudományos életünk fejlődésének biztató eredményei A közelmúlt tapasztalatai alapján bízhatunk abban, hogy teljesíteni tudjuk a párt XI. kongresszusi határozatainak, a Hazafias Népfront programjának végrehajtása során a tudományos élet képviselőire háruló feladatokat, ennek egyre örvendetesebben szaporodó, kézzelfogható jeleit nap mint nap tapasztalhatjuk. Egyházi vezetők a szavazóhelyiségekben Dr. Ijjas József, a magyar katolikus püspöki kar elnöke, kalocsai érsek —akit a választás előtt egy nappal köszöntöttek lelkész működésének fél évszázados jubileuma alkalmából — vasárnap Kalocsán az érseki papsággal együtt járult az urnához. Dr. Bartha Tibor, a magyarországi egyházak ökumenikus tanácsának elnöke, a tiszántúli református egyházkerület püspöke — a püspöki hivatal dolgozóival együtt — Debrecenben, a Pedagógus Művelődési Otthonban berendezett 42. számú szavazókörben szavazott.. Dr. Káldy Zoltán, az evangélikus egyház országos zsinatának elnök-püspöke Budapest XII. kerületében — a 37. számú országgyűlési választókerület 66-os szavazókörében —, a Németvölgyi úti általános iskolában adta le szavazatát. Ugyanitt szavazott — a 67-es szavazókörben — Palotay Sándor, a szabadegyházak tanácsának elnöke. Dr. Seifert Géza, a magyar izraeliták országos képviseletének elnöke a főváros 25-ös számú választókerületében a 46-os szavazókört kereste fel, s a IX. kerületben, a Vendel utcai Leövey Klára Gimnáziumban helyezte szavazólapját az urnába. — Szeptemberben avatjuk fel büszkeségünket, a „gyermekkombinátot”, ahol száz óvodás és hatvan bölcsödés apróság kaphat helyet. Elkészült az a 168 ágyas középiskolai kollégium, amely régi oktatási gondunkon segít. Gyorsan bővülnek a város egészségügyi objektumai, már felavattuk a 174 betegnek otthont adó fektető kővázunkat, amelyet máris új szárnyépülettel egészítünk ki. — A ceglédi tanyavilágból sokan járnak ide vásárolni, ezért örülünk annak, hogy rövid idő alatt oly népszerű lett az új ABC áruház mellett a lakberendezési szaküzlet. Egy szó mint száz: Cegléd történetében az elmúlt négy év piros betűvel szerepel majd, s a választók most arra is szavaznak, hogy a következő esztendők fejlődése semmivel sem maradjon el az eddigitől. Kállai Gyula kilép a szavazófülkéből Lázár György és családja szavaz Piros betűk Cegléden Cegléd országgyűlési képviselőjelöltje, Kárpáti Ferenc vezérőrnagy, a Magyar Népköztársaság politikai főcsoportfőnöke. — A lakosság jól ismeri az elmúlt négy év eredményeit — mondja Kürti András, a városi tanács elnöke —, s tisztában van az előttük álló feladatokkal. Gyors számvetést hallunk. A negyedik ötéves terv éveiben kettőezer lakás ép ül itt, s a Károlyi Mihály lakótelep új otthonaiba bevezetik a korszerű földgáztüzelést. — A hajdani parasztmozgalmak egyik központjában, ahol Dózsa, Kossuth emlékét ma is híven ápolják. Károlyi Mihály az első világháború éveiben a város antimilitarista programot hirdető képviselője volt, majd később Cegléd díszpolgára lett. S ha ismerte a nép nyomorát, ebből a városból is ismerte azt. Ungvári Lászlóval, a KÖZGÉP 2. számú gyáregységének termelési osztályvezetőjével a 23-as szavazókörzet helyiségében ismerkedtünk össze. — A vállalatunk sokat fejlődött és ismerve az előttünk álló nagyszabású útépítési programot, dinamikusabb jövő előtt áll — mondja. — De Cegléd is előre lépett: paraszti mezővárosból jelentékeny ipari központtá lett. Sorolja, mi minden épült itt a legutóbbi időben. Új gyárat szervezett ÉVIT, ide költözött le Budapestről az ország egyetlen hordó- és különleges faipari üzeme, s ők maguk is, a KÖZGÉP dolgozói, kooperációs partnereik között ma már svéd, nyugatnémet, és NDK-beli ipari cégeket tarthatnak számon. Ismét a tanácselnöké a szó, aki elmondja, hogy évente 18—20 utcába vezetik be a vázét, s e munkákkal egy időben járdát, csatornát építenek. A város nyolc szavazóhelyisége már reggel 5 órától várta a százhalombattaiakat. Az ipari település életének megszokott vasárnapi rendjében egyébként nem volt semmi különleges, semmi szokatlan. A két, folyamatosan dolgozó nagyüzem — a Dunai Kőolajipari Vállalat és a Dunamenti Hőerőmű Vállalat — dolgozói ugyanúgy, ugyanolyan pontosan váltották társaikat a munkahelyeken, mint más vasárnapokon. Az érkezők azonban már úgy kezdtek munkához, hogy előbb leadták szavazataikat, az éjszakás műszak első útja pedig a szavazóhelyiségekbe vezetett. Valamiben azért mégis különbözött ezen a délelőttön a százhalombattai utcák képe. A pihenőnapjukat élvező emberek előbb öltöttek ünneplőt a szokásosnál, a családok — természetesen a gyermekek kíséretében — előbb indultak dél-előtti sétára. A szavazóhelyiségek előtt valóságos babakocsiparkok alakultak ki, s ez nem pusztán a legapróbbak ,,közéleti érdeklődését” igazolta, hanem azt is, hogy a város mind közigazgatási rangját, mind pedig lakóinak átlagéletkorát tekintve, valóban fiatal. Rövid városi múltjában mégis benne van a szocialista iparosítás teremtő ereje, lakóinak boldogulása, megváltozott élete, a szavazás hangulata pedig mindenben visszatükrözte azt a bizakodást, amellyel Százhalombatta tovább írja a maga fejlődésének krónikáját. Ehhez a sajátos történetíráshoz jelentett hozzájárulást 5300 választópolgár egyenkénti szavazata is. A jelölt nem ismeretlen. Az ötéves város fejlődését négy éven át már országgyűlési képviselőként szolgálta Magyar Sándor, a hőerőmű üzemtechnikusa. Most ismét őt jelölték, s aligha kétséges, hogy a szavazatok összeszámlálása után Pest megye 20. számú választókerületének lakóit újra képviselheti majd az országgyűlésben. A mellette szóló érvek, amelyek mind a jelölő gyűléseken, mind a vasárnapi szavazás meghitt beszélgetéseinek keretében . Fedezet elhangzottak, végtelenül egyszerűek. Még akkor is, ha nem mindig és nem mindenben a képviselő személyére, munkájára vonatkoznak, hanem pusztán a százhalormbattaiak jó közérzetének forrásához vezetnek el bennünket. — Lendületesen fejlődik a két nagyüzem, és újabb ipari üzemek keresik a letelepedést nálunk — mondja Ferenczi Illés tanácselnök-helyettes. — Javul a nők munkalehetősége. Ez az ötéves terv ezerkétszáz új lakást jelent a városnak. Bővült az iskolák, gyermekintézmények hálózata. A családi házakat és a hétvégi üdülőket magában foglaló három nagy körzetbe eljuttattuk a vezetékes ivóvizet. Olyan dolgok ezek, amelyek minden helybeli lakos előtt közismertek. Balogh Károly, a DKV dolgozója a kora reggeli szavazás után még átöltözik, majd a családdal a Dunára készül. A horgászfelszerelés már előkészítve, a többi a szerencsén múlik. A brigád együtt ment szavazni. Valamennyien jól ismerik a képviselőjelöttjüket. — Amiről az elmúlt hetekben a választás kapcsán beszélgettünk, az elsősorban nem az volt, hogy ki és hogyan képviseljen bennünket. Nem azért, mintha ez nem lenne fontos, hanem azért, , mert ebben teljesen bizonyosak vagyunk. Aki ebben a városban él, aki itt dolgozik, annak nem kell magyarázni azt, hogy milyen élet a miénk, és azt sem, hogy merre haladunk. Beszélni nálunk arról kell, arról érdemes — választás napján is, meg máskor is —, hogy üzemben, lakóhelyen, családban, ki-ki a maga posztján mennyivel tehet többet. Ez alól a képviselő sem kivétel. Akinek Százhalombattán is adtak jócskán útravalót. Mert például az ifjú város közhangulatához nemcsak az tartozik hozzá, amit az elért eredmények igazolnak, hanem az is meghatározza a közérzetét, amiben nem sikerült előbbre jutni. A 7-es számú szavazókörzet előtt összeállítottunk egy ,,kívánságlistát”. Miben várnak a lakók mielőbbi tetteket a képviselőtől, illetve a város vezetésétől. A válaszok nagyjából a következő igényeket tartalmazták: javuló szolgáltatás, fejlettebb kereskedelmi hálózat, több lehetőséget a közművelődésre és a sportra. — A képviselőnk egyébként mindegyikről tud — tették hozzá többen is. — Ezt a jelölőgyűlésen már megbeszéltük . ■. A választók pedig azt tudják, hogy a képviselőjükkel együtt mit kell tenniük a kívánságokért. Mert egy listára felírni őket, ez a legkevesebb. Éppen ezért a város nem álmodik, hanem szorgalmas munkával megy a tervei elé. Bárkányi Gizella Száhammbatlán most szavaz először (Bojár Sándor felvételei) Az öreg tiszai halász véleménye Vásárosnamény, fél hét. Fényes csizma, fekete öltöny, ropogós, fehér ing, kalap. Bodnár József 75 éves tiszai halász szavazni indul. Megjegyzi az épületből kilépő társaknak, hogy alig volt ideje megtisztítani a csizmáját. Régi szavazások jutnak az eszébe, s mondja is, hogy a Tiszában nincs annyi víz, mint amennyi bor, sör, pálinka elfolyt annak idején, „és a jó nép azt se tudta, kire szavaz”. — Nézze meg, most milyen szép a határunk — mutatja széttárva kezét. — Pedig mi volt itt öt évvel ezelőtt... Nem folytatja tovább a megkezdett mondatot. Ezen a vidéken ma is élő emlék az 1970-es árvíz. De legalább enynyire élmény az újjáépülés, a gazdagabb falvak, házak ... „Mesterhármas" lesz? Ózd, 11. számú választókerület. A jelölt Mittz Tibor, a királdi bányaüzem fővárára. Mráz Tibor két választási ciklusban 20 község lakóit képviselte a parlamentben. 1953-tól dolgozik a királdi bányaüzemben, végigjárta a bányászszakma ranglétráját, és az, hogy most harmadszor is képviselőnek jelölik az ózdi járásban, szerinte a legnagyobb kitüntetés, ami érhette az életében. A választói munkások, mezőgazdaságban dolgozók, ám a legtöbben bányászok, mint ő maga is. Áriában, Hódoscsépányon a bányászok mind azt mondják jelöltjükről, hogy igazi munkás, igazi munkatárs, és mind a két ciklusban, melyben ez ideig képviselőként tevékenykedett, mindent megtett ,azért, hogy megoldja a közös gondokat, problémákat. Ha harmadszor is megválasztják, ugyancsak lesz dolga bőven. Sok gondot okoz például a már nem működő bányaüzemek egykori dolgozóinak elhelyezése. A tavaly hozott kormányhatározat a bányászat helyzetéről a végrehajtás során is számos új kérdést vet fel. Megkérdeztük a választókat, mikor tartja a jelöltjük a fogadóóráit? Kissé csodálkozva válaszolták, hogy Mráz Tibor ajtaja előttük mindig nyitva áll. Külföldi tudósítók Az akkreditált külföldi újságírók, tudósítók, a szocialista, illetve nyugati sajtóorgánumok munkatársai vasárnap reggel „választási körútra” indultak. Első állomásuk a 37-es választókerület volt, ahol Biró Imre római katolikus lelkész, a farkasréti lelkészség vezetője volt a képviselőjelölt. A Rege utcai Szabadságüdülőben felállított szavazókörben a Lengyel Televízió tudósítói s más országbeli kollégáik kérdésekkel ostromolták az urnától távozó választókat. Többek között arról faggatták a szavazókat, ismerik-e jelöltjüket, miért éppen az ő személye mellett döntöttek, nem utolsósorban azt tudakolták, milyen feladatok megoldását várják tőle a jövőben. A külföldi újságírók innen Csepelre látogattak, ahol a 64-es számú országgyűlési választókerületet keresték fel. Itt Kollár Józsefet, a Csepel Vas- és Fémművek motorkerékpár-gyárának főművezetőjét jelölték a helybeliek képviselőnek. A Béke téri sportklubban levő szavazókörben a sajtó munkatársai elbeszélgettek a választókkal életükről, terveikről, Csepel hétköznapjairól Választási tudósítóink voltak: Ágoston István, Antal Anikó, Benedek I. Gábor, Bodnár Lajos, Endrész Sándor, Fahidy József, Gömöri András, Spire Béla, Kiss Gy. János, Kovács A. György, Pallai János, Nagy István és az MTI munkatársai. .