Magyar Hírlap, 1976. november (9. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-16 / 271. szám
Maoran HIWIBP HAZAI KÖRKÉP WI NOVEMBER K. KEDD 5 Nem gond nélküli, de járható Garzonkísérlet Szekszárdon Szekszárd lakóinak, száma 1960-ban 19 419 volt. Azóta eltelt tizenhat év, s ahány jelentős ipari üzem van a városban, mind ebben az időszakban települt Szekszárdba. Eközben 11 500-zal növekedett a város lakossága, minden évben több a lakásigénylő, köztük olyan fiatalok, akikre nagy szükség van, nélkülözhetetlen szakemberek. Főleg rájuk gondolva határozta el a városi tanács, hogy kipróbálja azt a lakásformát, amelynek különböző változataival sok helyen kísérleteztek már: garzonházat épít a fiataloknak. Az elképzelés később tovább gazdagodott. A fiatalok minigarzonjai mellé — hozzá kapcsolódó háztömbben — ugyanannyi garzon épült idősödő magányosoknak, részben olyanoknak, akiknek még nem volt önálló lakásuk, részben, akik tágas lakásukat szívesen cserélnék el kisebb, de összkomfortos garzonnal Idegenkedés után Ebben a városban lakásépítést még nem kísért olyan érdeklődés, mint a garzonokét. Kezdetben furcsa hírek keringtek róla. „Itt csak három évig lehet majd lakni, utána kiköltöztetik a lakókat; aki itt lakik, az többé nagyobb lakást nem kaphat, közös konyhák és fürdők lesznek emeletenként” — mondták a jólértesültek. Bár kétszer annyian kértek garzonlakást, mint amennyit a tanács kioszthatott, mégis voltak olyanok, akik nem örültek a kiutalásnak. A beköltözés után tisztázódtak a félreértések: a fiatalok házában a világon semmi különleges nincs, kivéve, hogy a lakások kisebbek a szokásosnál, nincs konyha, csak az úgynevezett belépőben lehet ételt melegíteni, a fürdőszobában a kádat a zuhanyozótálca helyettesíti. Az idősek házában viszont csupa kellemes újdonság fogadta a lakókat: lift a négyemeletes épületben! (Máshol ötemeletes, vagy ennél magasabb házakban építenek liftet.) A földszinten tévészoba, minden emeleten berendezett társalgó, orvosi ügyelet, a házban gondozónő, a fekvőbetegek egészségügyi ellátására. Népszerű, folytatják Mindez huszonötmillió forintba került a városnak, a lakók pedig 13 500 forintot fizettek lakás-használatbavételi díj címén, s fizetik havonta a szerény öszszegű lakbért. A tanács azt tervezte 1974-ben, hogy felmérést készít a minigarzonokban, s ennek alapján döntik el, épüljön-e az ötödik ötéves tervben hasonló ház. Sztárcsevity Ervin, a városi tanács elnökhelyettese: — Felmérés nem készült, de garzonház épül. Az egyik új lakótelepünkön áll majd. A tanácsnak 20—25 garzonlakásra van anyagi lehetősége, de ennél jóval több lesz benne, mert azok a vállalatok is segítenek, amelyek ifjú szakembereiket kívánják letelepíteni. Az építéssel — soron kívül — 1078-ra végzünk. A garzonok iránti érdeklődés egyébként nő, s ebből arra következtethetünk, hogy a kezdeti idegenkedés után végül is ez a lakásforma népszerű. Természetesen — főként családalapítás után — néhányan elhagyják a garzont, ám akik gyerekekkel élnek, bizony, szűkösen férnek meg 25 négyzetméteren. Péterfi Kálmán, a tanács igazgatási osztályának vezetője: — A lakáscsere-kérelmeket pontosan számon tartjuk, de először azokon kell segítenünk, akiknek semmilyen önálló lakásuk sincs. A kétgyermekes családok igényeit fokozatosan kielégítjük, bár legközelebb csak jövőre tudunk nagyobb lakást adni nekik. Megtudjuk, hogy annak idején figyelmen kívül hagyták az egy személyre jutó kereset felső határát, és olyanok is megkapták az állami bérlakást, akik tanácsi értékesítésű lakásra lettek volna jogosultak. S most újra érvényesíteni szeretnék „jogukat” és nagyobb lakást is hasonló alapon, szeretnének... Bekopogtatunk egy lakásba. Az asszony viszi a szót: — Ugyan, hogy volna nekünk pénzünk szövetkezeti lakásra! — ,állítja, mert közben elfelejtette, hogy az imént milyen büszkén dicsérte az új szerzeményt, a méregzöld Zsigulit. Az olcsó bérű lakások egyébként azért is előnyösek, mert a lakóik nyugodtan takarékoskodhatnak, a néhány száz forintos lakbér csupán töredéke annak, amit sokkal szűkösebb albérletekért ma már Szekszárdon is elkérnek. Jó néhányan mégis arra várnak, hogy hamar megkapják a két-, háromszobás tanácsi lakás kulcsát. Igaz, nem mindenki számít erre. Soós Lőrincék például a negyedik emeleten már a költözködés lázában égnek, két gyermekükkel, néhány nap múlva OTP-öröklakásba mennek. Soha eszükbe sem jutott azon keseregni, miért nem állami bérlakást kapnak, ezzel szemben szorgalmasan takarékoskodtak. Ami az idősebbek kellemesen csendes házát illeti, csak két dologra panaszkodnak. Beköltözéskor azt is ígérték, hogy lesz Patyolat, és helyben gondoskodnak az étkezésről. Az ígéretre emlékeznek a városi tanácson, de azt nem sikerült kinyomozni, hogy a két szolgáltatás ügye végül is hol akadt el... Polcz Anna nyugdíjas — 66 évesen is munkába járó takarítónő — szerint a Patyolatot és az étkezdét még tudják nélkülözni, ám milyen jó lenne egy erkély és egy picike éléskamra is! A soknevű ember |UtriAtt)6^ Hitt a történelemben — Tudja, ha kilencszáznégyben nem pofozkodom össze azzal a tanárral, akkor még az is lehet, hogy másféle életet élek... De hát — a következő hatvan esztendőben, így aztán mindig csak verekedtem ... Ezen maga is jót nevetett; egy néhai szadista tornatanár nélkül nem lett volna Flatter Ottó, a „gran lucador”; Nyikolaj Fjodorov, újságíró, az osztrák, bolgár, román neveken szereplő filmrendező, tudósító, kereskedő, magánzó, aki Münnich Ferencnek született, 1886. november 16-án, Seregélyesen. Az a bizonyos tornatanár szegénydiák ösztöndíjast kívánt felpofozni ; védelmébe vette Münnich gyógyszerész fia, akit kicsaptak a gimnáziumból. Találkozás az első, a tekintélyuralommal. Hatvan-egynéhány esztendő után, Budapesten, a nyugalmazott államférfi. ..de továbbszolgáló forradalmár”, természetétől diktálva, úgy emlékezett „viharos útjára” — a polgárháborús Oroszországon. tanácsköztársaság! Magyarországon, az emberibb életet kutató Ausztrián, Németországon, Kárpát-Ukrajnán, Románián, Bulgárián, a létéért harcoló köztársasági Spanyolországon, a harmadik birodalmat összeroppantó Szovjetunión átvezetőre — mint adomák, anekdoták végtelen korára, melynek legfeljebb a címe lehetne az: „Én és a történelem”. Ha volt valaha alakja a nemzetközi munitásmozgalommak, aki gyökeres ellentéte a komorságig fegyelmezett, keskeny szemű aszkéta hős uniformizált képének — hát Münnich Ferenc az volt. De sokszor zavarba hozta a komolykodókat, legyenek azok tisztviselők, újságírók, pártiskolai hallgatók! A spanyol polgárháborúra kérdezőket ilyenféleképpen: „Elkeseredtem, ahogy odaértem ... Kineveztek gatyatábornoknak. A hadtáphoz’’. A „békés stallum” nem sokáig tartott: a 11. nemzetközi brigád parancsnokaként vezette katonáit az ebrói harcokban. Ernst Blank politikai biztos így ír róla: ,,A jó parancsnok három következő tulajdonsága jellemzi Flatter őrnagy elvtársat: minden képességével azon volt, hogy a rábízott parancsot végrehajtsa, tapasztalataira alapozott szervezési készség jellemezte, és végül a jó vezetőnek azzal a tulajdonságával tűnt ki, hogy igaz bajtársiassággal tudta a parancsnoki tekintélyt egyesíteni”. Amiben a „spanyolosok” életéről kérdezték a francia internálásban, a hírhedt vernet-i táborban, legszívesebben a „menüről” beszélt, a „kiváló máléról”, amit kukoricából sütnek, meg a „rántott répáról”, ami tudvalevőleg úgy készül, hogy „észrevesz az ember egy marharépát a földben, és kirántja. . .” Még szerencse, hogy Ráth Károly másra is emlékezik: „Magától értetődő volt, hogy ő a parancsnok. A leglehetetlenebb körülmények között is meg tudta szervezni a tábort”. Pótolhatatlan dokumentumot hozott nyilvánosságra nemrégiben a Tankok ellen, száz halálon át... című kötet. Münnich Ferenc polgárháborús éveire vonatkozóakat, s közöttük sok olyat is, amely egész életpályáját, emberségét hozza közelebb r mindanynyiunkhoz. 1956. október 25-ére nagygyűlést terveztek, a nemzetközi brigádok felállításának 20. évfordulója tiszteletére. Beszédet írt, készült reá. Így fogalmazott kézirata végén: „Mi, volt spanyol önkéntesek, kommunisták vagyunk, harcos kommunisták, és azok voltunk húsz év előtt is. Hűségünk és ragaszkodásunk a párthoz életszükséglet számunkra. A párthoz, amely a lenini demokrácia és kommunizmus elveit valósítja meg, s a szocialista demokrácia gyakorlatát kiterjeszti az egész országra. A párt egysége, fegyelme mellett állunk, azért harcolunk. Azt akarjuk, hogy pártunk a gondolkodók pártja, a véleményüket bátran nyilvánítók pártja legyen”. A nagygyűlés elmaradt. Münnich Ferenc, éppúgy, mint 1919- ben, magyar földön indult harcba a szocializmusért. Jóval később, P. I. Bator tábornok, egykori spanyolországi küzdőtárs bemutatkozó látogatásra érkezett a parlamentbe, a Minisztertanács elnökéhez. — Várj csak! — mondta. — Itt van nálam tizenkét gladiátor. — Miféle gladiátorok? ... Aztán átjöttek a szobába mind a tizenketten, akik valamennyien a 12. nemzetközi brigádban szolgáltak ...” Gladiátorok. Földrésznyi oroszlánnal viaskodtak. Mert: — Én világéletemben optimista voltam: mindig hittem abban, amit csinálok ... Tehát: a történelemben. Víncze Péter Sokáig nem lesz Végül ismét az elnökhelyettesé a szó: — Ebben az ötéves tervben 2700 lakás épül állami erőből Szekszárdon, köztük újabb garzonok. Bár a közhittel szemben, ezek az egészen kicsi lakások sem olcsók — csaknem 300 ezerbe kerülnek a tanácsnak —, mégis megérd: ennél jobb megoldás a fiatalok lakásgondjainak enyhítésére szerintünk sokáig nem, lesz. Virágh F. Éva Tízéves a Fővárosi Pályaválasztási Intézet Munkaerőgazdálkodás, pályairányítás Tíz évvel ezelőtt Budapesten hívták életre az ország első pályaválasztási intézetét Ebből az alkalomból december 7-én és 8-án szakmai tanácskozáson tekintik át az egy évtizedes működés tapasztalatait. A kétnapos szakmai tanácskozás túlmutat a főváros határain, ott lesznek a megyei intézetek vezető munkatársai és a megyei tanácsok pályaválasztással foglalkozó előadói is. A program kiemelkedő eseményének ígérkezik az az előadás, amely a munkaerő-gazdálkodás és a pályairányítás fokozódó társadalompolitiai jelentőségével foglalkozik. Megvitatják a szakemberek a többi között az oktatáspolitika és a pályairányítás kapcsolatát, a tudományos kutatás és a társadalmi gyakorlat egymásra gyakorolt hatását és a munkaügyi kutatások jelentőségét a pályairányításban. Az erdőgazdaságban javítják a munkakörülményeket Az állami fagazdasági vállalatoknál több mint ötvenezren dolgoznak. Éspedig az erdőgazdaságban mintegy negyvenkétezren, a faiparban több mint nyolcezerötszázan. Elmondták az illetékesek, hogy az ágazatban foglalkoztatott dolgozók munka- és életkörülményeinek színvonalát ebben a tervidőszakban elsődlegesen már az határozza meg, hogy a dolgozók a faanyag feldolgozására telepített üzemekben, gyárakban vagy kint, a szabadtéri munkahelyen dolgoznak. A IV. ötéves terv időszakában nagymértékben fejlesztették a hazai fafeldolgozó ipart. Ezeken a munkahelyeken a huszonhétezer dolgozó szociális ellátottsága kielégítőnek mondható, az újabban épült üzemekben pedig éppoly korszerű, mint az újonnan berendezett könnyű- vagy nehézipari üzemekben. A gépesítéssel mindenütt sikerült csökkenteni a nehéz fizikai munkák arányát. Adolgozók szociális ellátottsága mindenütt változott, és napról napra javult. Míg a IV. ötéves tervidőszakban az egy főre jutó évenkénti szociális juttatás háromezer-háromszáz forint volt, ebben a tervidőszakban ezt az összeget a vállalatok ötezer-kétszáz forintra növelik. Már ebben az évben is ennyit fordítanak egy dolgozó élet- és munkakörülményeinek javítására. A változó szabadtéri munkahelyen dolgozók jóval kedvezőtlenebb helyzetben vannak. Még a munkahelyre szállításukat sem sikerült mindenütt megoldani. Üzemi étkeztetést az itt dolgozóknak csak kisebb része vehet igénybe. Sok olyan munkahely van, ahol a dolgozók naponta nem juthatnak meleg ételhez. A vállalatok vezetősége a párt- és a szakszervezettel közösen vizsgálja, hogyan lehetne sürgősen javítani a szabadtéri munkahelyen dolgozók szociális ellátását. B. L Húszezer tonnával több cement Sikeres év Beremenden Baranya megyei tudósítónktól. Legfontosabb termékéből, a cementből 2744 tonnával teljesítette túl háromnegyed évi tervét a Cement- és Mészművek beremendi gyára. Mészhidrátból, amely iránt nagyon megnőtt a kereslet, 3840 tonnával adtak többet a tervezettnél. A tavalyi mennyiség tízszeresét, 206 ezer tonna cementet exportáltak Jugoszláviába. A külföldi partnerek legnagyobb megelégedésére a gyár határidőre, jó minőségben tett eleget kötelezettségének. Az üzem vezetői a szocialista brigádokkal együtt célul tűzték ki, hogy népgazdasági érdekből 20 ezer tonnával túlteljesítik év végéig egymillió-harmincötezer tonna cementtermelési feladatukat. Ezért olyan színvonalra emelték a termelőberendezések műszaki állapotát, amely garanciát nyújt a túlteljesítésre. A többlettermést a tervezett létszám- és bérszínvonal betartásával szeretnék elérni. Tisztítómű a Zala folyónál Zala megyei tudósítónktól. Háromszázhúszmillió forintért új víztisztítótelep épül Zalaegerszegen. A jelenlegi tisztítómű kapacitása mintegy ötezer köbméter víz naponta. Még akkoriban építették, amikor a város lakossága 15—20 ezer volt, jelenleg viszont már 52 ezer. Az ipari üzemek vize nagy távolságban szennyező forrás lehet. Az új telep építése már jövőre megkezdődik. Kapacitása az első ütem átadása után ötször annyi lesz, mint a mostanié. Később a teljesítményt napi ötvenezer köbméterre növelik, s ezzel hosszú időre megoldják a város elhasznált vizének tisztítását. A tisztítómű a Zala folyó mellett épül fel, s egyben a Balaton legfontosabb vízutánpótlását védi a szennyeződéstől. Új térkép Győr-Sopronról Győr-Sopron megyei tudósítónktól. Új közigazgatási térkép jelent meg Győr-Sopron megyéről. Az új térkép minden eddigi hasonló kiadványnál részletesebb, pontosabb. Megtalálhatók rajta a főútvonalak mentén húzódó gazdasági földutak és a legkisebb települések, a majorságok is.