Magyar Hírlap, 1977. június (10. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-28 / 150. szám

^ 0 GYfl H HjWlOP , x Iyiw/t NÉPGAZDASÁG -VILAGGAZDASAG _________1977. június 28. kedd 7 Emberi beruházás • Az egészségügy millárdjai — A hatékonyság követelményei szerint Az ember életének, épségének védelme humánus cél. Hazánkban törvény rögzíti a szocialista egészségügy alapelveit, amelyek mindenki számára biztosítják az ingyenes egészségügyi ellátást. Ez ■— gazdasági kategóriák által meghatározottan — anyagi erőforrások lekötésével valósul meg. Az egészségügy nem kizárólag fogyasztója a nemzeti jövedelemnek, nem csupán haszonélvezője a termelésnek. Az ilyen ráfordítások eredményeként például növekszik a születéskor várható élettartam, emelkedik az átlagéletkor, csökken a halálozási arányszám. Végső soron tehát javul a munkaerő mennyiségi és minőségi oldala, több lesz a munkaképes ember. Az egészségügyi ráfordítások — jóllehet elsősorban a társadalom egyes tagjaira vonatkoznak — hatása ■ olykor sokkal szélesebb körű, például védőoltások, alkalmazásakor, járvány esetén. Mérlegelni érdemes Minden ágazatban, legyen, az ipar, mezőgazdaság vagy szolgáltatás, természetes dolog az anyagi állóeszközök, berendezések értékének felmérése, leltározása. Az egészségügyet — bizonyos vonatkozásban — sajátos „emberi beruházásnak” tekinthetjük. Célszerű lenne foglalkozni e beruházás hozamának a számbavételével is. Hiszen az egészségügyi tevékenységnek van konkrét gazdasági hozama is: a beteg felgyógyulása után újra dolgozhat. . A gazdasági tényezők elemzésére azért is szükség van, mert az egészségügyre milliókat, milliárdokat szán a költségvetés. A kórházak, rendelők helyén több tízezer iparmunkást foglalkoztató gyáróriások vagy éppen lakások tízezrei épülhetnének... Az egészségügyben foglalkoztatottak száma meghaladja a ISO ezret. Többségük értelemszerűen magasabb képzettségi fokú, mint más népgazdasági termelőágazatokban. Az egészségügyi intézményekben lekötött állóeszközök (ingatlanok, gépek, berendezések) bruttó értéke 30 milliárd forint körül van. Ezen belül az épületek bruttó értéke meghaladja a bányászat, a villamosenergia-ipar és a kohászat épületeinek együttes értékét! Az anyagok, fogyóeszközök — készletek — hozzávetőleg szintén több milliárd forintot érnek. E gazdasági tényezők működtetésére az állami költségvetés évente 14—15 milliárd forintot fordít. Ám korántsem csak ennyit költünk az egészségünkre. Ha hozzáadjuk ehhez az oktatási, kutatási, igazgatási kiadásokat, a költségvetésből fedezett társadalombiztosítási juttatásokat, a szállalatok, szövetkezetek és a lakosság közvetlen egészségügyi kiadásait, évi 25—30 milliárd forintot kapunk. Közvetve azonban ennél is többet fordítunk a betegségek megelőzésére, életmódunk egészségesebbé tételére, egyebek között a környezetvédelemmel, ivóvízellátással, a korszerű lakásviszonyok megteremtésével, a helyes táplálkozás elősegítésével. . E tételek vagy legalábbis többségük egészségügyi vonzata — értelemszerűen — ki■ számíthatatlan. Hasonlóképpen, mint a „másik” oldal: a civilizáció, az urbanizáció, a motorizáció, a kemizáció, a technika és technológia változásai vagy éppen a túltápláltság egészségre gyakorolt negatív hatása. Az egészségügyre vonatkozó döntések mégsem nélkülözhetik mindezek figyelembevételét. • Kerül, amibe kerül... A fent említett milliárdok természetesen szükséges és nélkülözhetetlen „beruházásai" a társadalomnak, de értelemszerűen indokolják, hogy egyre inkább előtérbe kerüljenek az egészségügy közgazdasági kérdései. Az erre fordítható összegek adottak, a népgazdaság mindenkori anyagi lehetőségei által meghatározottak — emelésük nem egyszerűen elhatározás kérdése. A hatékonyság növelése azért az egészségügy területén is elodázhatatlan követelmény. Csak így biztosítható, hogy az orvostudomány és a határtudományok fejlődésével lépést tartva, napról napra magasabb színvonalon elégítsük ki az efféle szolgáltatások iránt növekvő igényeket. A feladatok széles körűek, érintik a szervezés, a gazdálkodás, a fejlesztés, a vezetés területeit. Szakítani kell azzal a nézettel, amely a közgazdasági fogalmakat, módszereket az egészségügytől teljesen idegen kategóriáknak, a gazdasági, pénzügyi feladatokat csak szükséges rossznak tekinti. Fel kell hagyni a „kerül, amibe kerül, nem számít " nézettel. Nyilvánvalóan máshogy vélekedik erről az orvos és másként az egészségügyi politika. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy „mennyivel sikerül többet kiharcolni” a költségvetésből. Inkább arra szükséges összpontosítani: hogyan, mennyivel lehetne az adott összegből nagyobb eredményt elérni, színvonalasabb ellátást biztosítani. Itt is vannak tartalékok! A luxusmegoldások helyett a munka- és intézményszervezés javítására kell törekedni. (A betegirányítás jelenlegi rendszere például szakaszos túlterheltséget okoz.) A megfontoltabb gép- és műszerbeszerzéssel, a meglevő eszközök jobb kihasználásával az igényekhez jobban igazodó műszaki háttér teremtődni az egészségügy és más ágazatok kapcsolatainak helyzetét, újólag áttekinteni a számviteli és nyilvántartási rendszert. Kiemelten ajánlatos foglalkozni — figyelemmel a közismert problémákra — a beruházások, felújítások szakmai, műszaki, gazdasági előkészítésének rendjével. Az egészségügy monopolhelyzetben van, érdemes tehát tanulmányozni mind a lakosság, mind a betegellátók oldaláról jelentkező kiszolgáltatottság hátrányos következményeit. Összhang Közismert, hogy számos területen és szakmában munkaerőhiánnyal küzdenek. Nemzetközi méretekben is kiemelkedő orvosellátottságunk mellett több helyütt kevés az orvos, még kevesebb az ápolónő. Szükséges tehát áttekinteni a munkaerő „előteremtése” érdekében, hozott intézkedések hatásosságát, és ebbe a műszaki, közgazdasági szakembergárda is beletartozik, hiszen szerelők, épületfenntartók, fűtők, takarítók nélkül nem létezhetnek a kórházak, rendelők sem. E problémakör része a szakképzés és az utánpótlás összhangjának megteremtése, a munkaerő helyes elosztása, a béres jövedelempolitika alakítása. Igen sok probléma forrását jelenti, a törvény szerinti ingyenesség szellemével ellentétes a szocialista elosztás elveit alapvetően sértő borravalózás. Ennek felszámolása — ha nem is megy majd egyik napról a másikra — hathatós intézkedésekkel megoldható. Ez a hosszú, bár távolról sem mindent magában foglaló felsorolás jelzi a tennivalók sokrétűségét. Általánosabban fogalmazva: az egészségügyben is a hatékonyság kritériumainak megfelelő, olyan normatív célrendszert kell kidolgozni, amellyel mérhetővé és ellenőrizhetővé válik az ágazati politika tevékenysége. A helyesen ösztönző közgazdasági környezet lehetőségeivel az eddiginél jobban kellene élni. Az egészségügyi hálózat „illetékes” dolgozói — fő tevékenységükkel összhangban, attól elszakíthatatlanul — gondoljanak a hatékonyság növelésére is: a rájuk bízott milliókkal okosabban gazdálkodjanak. Ez nem öncél. Az egészséges és a beteg ember érdeke egyaránt megköveteli ezt. Világszerte elmaradás tapasztalható az egészségügy speciális közgazdasági megközelítésében. Ezért igen sok elméleti és gyakorlati munka vár azokra, akik az említett feladatok megvalósításán fáradoznak, és igyekeznek az egészségügy vezetőit rövidebb és hosszabb távú döntéseikben segíteni. Dr. Lengyel László, a Pénzügyminisztérium főosztályvezető-helyettese Számítástudományi konferencia A gépek jobb kihasználásáért Hétfőn, a Munkásmozgalmi Múzeum aulájában • egyhetes számítástudományi konferencia kezdődött a Magyar Tudományos Akadémia és a Neumann János Számítógéptudományi Társaság szervezésében. A konferenciára 15 ország szakemberei jöttek el. A tanácskozást dr. Ajtai Miklós, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke nyitotta meg. A most második alkalommal megrendezett konferenciának különleges jelentőséget ad, hogy a számítástechnika legújabb eredményei újabb programok kidolgozását, a programnyelv korszerűsítését teszik szükségessé. A mikroprocesszorok, az integrált áramkörök alkalmazásával kialakított számítógépek kapacitása az elavult programok miatt világszerte nincs kellőképpen kihasználva. A korszerű elméletek, programok kialakításához a matematikusok hatékonyabb közreműködése szükséges. A tanácskozáson ezekről a számítástechnikában alkalmazható módszerekről hangzanak el előadások. Magyarországon mintegy 500 számítógép üzemel, közöttük a KGST-oszágok egységes számítógéprendszerében, gyártott berendezések. A gépek kapacitásának gazdaságos kihasználása végett a KGST-oszágok tudományos akadémiai együttműködési megállapodást kötöttek a programok közös korszerűsítésére. A „programcsomag” kidolgozásában szakosodtak már, a magyar szakemberekre matematikai statisztikai programok és az úgynevezett operációkutatás koordinálásának feladatra hárul. A mostani tanácskozás tapasztalatai ezekhez a kérdésekhez is újabb támpontul szolgálhatnak. v Shorizont Portugál külkereskedelem Portugália külkereskedelmi mérlegében 450 millió dollár deficit mutatkozott az első negyedévben. Ez 27,5 millió dollárral több, mint az elmúlt év azonos időszakában — közölte az országos statisztikai intézet. A portugál lapok szerint ennek oka a tüzelőanyagok árának emelkedésében, a közszükségleti cikkek és az élelmiszerek behozatalának növekedésében, valamint a rossz gabonatermésben keresendő Rizsaratás Vietnamban Vietnamban a szokatlanul száraz időjárás eddig akadályozta a rizs fejlődését. A napokban beköszöntött esős évszak pedig nehezíti a betakarítást. A hangsúly most a veszteségmentes aratásra helyeződött. A sok csapadék miatt szükséges a termény szárítása, de mint a vietnami hírügynökség jelenti, sok helyütt hiányoznak a szárítóberendezések. Családi jövedelem Válaszok a tv-fórum kérdéseire . Az Országos Tervhivataltól kaptuk meg az alábbi válaszokat, amelyekkel befejezzük a tévé politikai fórumához intézett kérdések megválaszolását . Nem terveztünk és létesítettünk-e több munkahelyet, mint amit munkaerővel el tudunk látni? Mi lett a sorsa annak a kísérletnek, amelyre négy nagyvállalatot jelöltek ki, hogy a gyakorlatban kipróbálják a bértömeggazdálkodást? — Kérdi Him Pál a 365—859-es telefonról. — A munkahelyek tényleges számáról nincs statisztikai adat, a munkahelyek számáról, mint tervszámról sem beszélhetünk. A vállalatoknál a ledolgozott órák arányában mintegy 3 százalékos a túlórák, a költségvetésből gazdálkodó — elsősorban az egészségügyi és oktatási — szerveknél 4—8 százalékos az üres állások aránya. Ha emellett hatékonysági és munkaszervezési követelményeket és a kieső munkaidőt is figyelembe vesszük — nagyon nehéz megállapítani a „tényleges” és „szükséges” munkahelyek számát. Tény, hogy van fiktívmunkaerő-kereslet is. Beruházáspolitikánkban — az utóbbi évek kivételével — az extenzív, új munkahelyet létesítő beruházások voltak előtérben és nem számoltak kellőképpen a szűkülő munkaerőforrásokkal. E béren lényeges változás — beleértve a bérszabályozás rendszerét is — 1976-tól érezhető. Az intézkedések célja a munkaerőkereslet és -kínálat összhangjának jobb megteremtése. A sajtó tájékoztatást adott arról, hogy az MSZMP KB 1972. novemberi határozata alapján 120 ezer főt foglalkoztató 16 vállalatnál és szövetkezetnél ,1973— 1974—1975-ben kísérleti bértömeg-szabályozás működött. A kísérlet sikeres tapasztalatai alapján 1976-tól a vállalatok és szövetkezetek — a létszám alapján számolva — mintegy 35—40 százaléka bértömeg-szabályozási formában működik. E kör 1977. január 1-ével tovább bővült és 1978-ban még további szélesedés várható. — A nagymarosi—gabeikovói vízi erőmű építése mikor kezdődik? Honnan veszünk rá pénzt? Az építkezés miatti kisajátítás milyen kártérítéssel jár? — Kérdi Bottyhány Mihály a 840—887-es telefonról. — A gabeikovo—nagymarosi vízlépcsőrendszer megvalósításának körülményeire vonatkozó vizsgálatok folyamatban vannak. A vizsgálatok természetesen kiterjednek az igen jelentős anyagi ráfordításokat igénylő beruházás pénzügyi finanszírozási kérdéseire is. A csehszlovák—magyar közös érdekű beruházás előreláthatólag az 1980-as években valósul meg. Az ezzel kapcsolatos kisajátítások a mindenkori jogszabályoknak megfelelő módon történnek. A kisajátítási eljárásra a kivitelezést megelőzően mintegy két évvel korábban kerül sor. A létesítmény beruházási előirányzatai a kisajátítás költségére fedezetet tartalmaznak. A családi jövedelmek kiegyenlítése céljából várható-e állami intézkedés a lakosság jövedelmének direkt adóztatására, pontosabban a család egy főre jutó jövedelmét alapul véve sor keril-e a személyi jövedelmek progresszív adókulcs szerinti adóztatására? — Kérdi Hegedűs Mihály a 180—372-es telefonról. — A családi jövedelmekkel kapcsolatban felvetett probléma — a lakossági jövedelmeik direkt adóztatása — egy sor öszszefüggésben vizsgált, kutatás tárgya. Jelenleg egyértelműen nem bizonyított, hogy a mi viszonyaink között a jövedelemadóztatás a családi jövedelmek kiegyenlítésének leghatékonyabb módszere. Meg kell jegyezni, hogy azokban az országokban, ahol a lakossági jövedelmeket adóztatják, egyre inkább felvetik az adóztatással kapcsolatos negatív tapasztalatokat, s mind több helyen kerül sor az adórendszer reformálására is. Nálunk a közgazdászok többsége azt a nézetet vallja, hogy a jövedelmek alakulását a jövedelemkiáramoltatás megfelelő szabályozásával kell és lehet hatékonyan befolyásolni. A családjövedelmeket pedig döntően az alacsony jövedelműek érdekében fenntartott preferenciák alkalmazásával, illetve az ezeket kialakító elveik következetes érvényre juttatásával lehet a társadalompolitikailag kívánatos irányba fejleszteni. Ezért a közeljövőben nem várható olyan állami intézkedés, amely a családi jövedelmek adóztatásának bevezetésére irányulna. A dunántúli eocénbányákról nem lehet tudni, hogy e bányák építése mennyire veszélyezteti a budapesti gyógyforrásokat. Menynyivel gazdaságosabb ez, mint a külszíni fejtés és az erőműépítés? — Kérdi Gyarmati Géza a 189—862-es telefonról. — Az új bányák vízföldtani helyzete, várható vízfakasztása — az elvégzett geológiai kutatások, széles körű szakértői vizsgálatok alapján —, a korábban számítottnál kedvezőbb képet mutat. A bányák műszüléi tervei úgy készülnek, hogy a feltárás és termelés során a vízemelés mértékét a lehetséges minimális szinten tartsák. A szakértői vélemények szerint a budapesti gyógyforrások vízellátása a tervezett intézkedések mellett biztosított. A kérdés jelentőségére való tekintettel azonban a szükséges vizsgálatok , megfigyelések jelenleg és a későbbiekben is folytatódnak, az esetleges szükséges intézkedések időben való megtétele céljából. A kérdés második fele az új mélyművelésű bánya és erőmű együttes gazdaságosságára vonatkozik, külfejtések bányával (viszonyaink között lignitet termelő külfejtésről lehet szó) és erőművel való összehasonlítás esetén. A vizsgálatok azt mutatták, hogy a két megoldás népgazdasági szintű gazdaságossága a különböző előnyök és hátrányok eredményeként az adott időszakra némi előnyt mutat a mélyművelés javára. Ebben mérlegelés tárgyát képezte az is, hogy a terület egy részén jelentős bauxitvagyon is van, amely időben, célszerűen csak a széntermeléssel összehangoltan nyerhető ki. Kooperáció a környezetvédelemben Svájci és NSZK-beli cégekkel kooperációban környezetvédelmi berendezések sorozatgyártását kezdte meg a közelmúltban a Szellőző Művek. Három területen működik majd együtt a szemétégető, a rezgéscsillapító és a porleválasztó berendezések gyártásában. A gyár a jövőben tovább kívánja javítani a környezetvédelmi berendezések választékái, ezért közös gyártást készítenek elő többek között angol cégekkel nedves leválasztóberendezések előállítására, és tárgyalnak más nyugat-európai és amerikai vállalatokkal is kooperációs lehetőségekről.