Magyar Hírlap, 1978. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-21 / 44. szám
Magyar Hírlap hazai körkép Budapesti fórum Mikor épülnek a peremkerületek földútjai helyébe betonutak, mikora készülnek el a szolgáltatóházak, üzletek az épülő új lakótelepeken? — záporoztak a kérdések a Hazafias Népfront budapesti bizottságának rendezésében megtartott hétfői fórumon az új városháza tanácstermében. A több mint 100 írásban beküldött és a helyszínen elhangzott kérdésekre válaszolt Szépvölgyi Zoltán, a fővárosi tanács elnöke, valamint Kelemen Lajos, Fartasinszky Lajos, Békési László, Csabik Ferencné és Gittner Andor elnökhelyettesek és Bielek József, a vb titkára. A válaszokban körvonalazódtak az V. ötéves terv első három évében megvalósult fejlesztés eredményei, az új lakótelepeken, például Békásmegyeren a puszta földből kinövő házsorok, valamint a rekonstrukciók a VIII. kerületben és Újpesten. A főváros vezetői elmondták, hogy a lakosság észrevételeiben is megfogalmazott gondok valósak. Az építkezések bosszúsággal, átmeneti nehézségekkel járnak, ám ezek elkerülhetetlenek, hiszen például a VIII. kerületben régi épületek, üzletek sorát kell lebontani. Elmondották, hogy kiemelt fejlesztési támogatást kapnak a peremkerületek. A tanácskozáson ismertették az 1980-ig szóló elképzeléseket is, sőt Budapest városépítésének hosszú távú terveit. Hat városközpontot alakítanak ki Budapesten, amelyek több kerület kereskedelmi, kulturális központját fémjelzik majd. Gyermekintézményekkel gyarapodik a főváros Csepel tanácsa bölcsődék, óvodák, iskolák építésére, bővítésére költi a legtöbbet idén, az 53 milliót őrző közös kasszából. A Kalamár úti 232. számú általános iskola új 16 tantermes szárnyépülettel bővül. Befejezik a Hollandi úti ifjúsági és úttörőtábor 25X12 méteres úszómedencéjét, s erre több mint félmilliót költenek. Majdnem hárommilliót szánnak a Bajcsy-Zsilinszky utca 52/b. szám alatti iskola hat új napközi otthonos tantermének megépítésére, százezer híján 6 millióval toldják meg a királymajori lakótelep bölcsődéjének építésére szánt „fővárosi” forintokat. Ifjúsági és gyermekintézmények építését, korszerűsítését tartotta legsürgősebbnek a VIII. kerületi Tanács is. Idei 31,4 millió forintos fejlesztési alapjukból 12 milliót költenek a Vajda Péter utcai nagy „gyermekbirodalom” egy hatvan apróságot váró bölcsőde és egy 150 kisgyermeket fogadó óvoda megvalósítására. Huszonnégy tantermes általános iskolát adnak át várhatóan még ez évben a X. kerületi Újhegyi lakótelepen, több iskolát bővítenek illetve felújítanak Kőbányán; a tanács csaknem tízmilliót szavazott meg e célra. Az idén kezdték meg a Harmat utcai 88-as számú általános iskola bővítését, valószínűleg jövőre vehetik újra birtokukba a kisdiákok. —1111 * ' i—i.. ................ látható, a lakásokba egyáltalán nincs bevezetve a víz. A józsefvárosi aggastyánkorú bérházak egyre fogynak. Néhány éven belül a Köztársaság tér—Orczy tér—Kőbányai út tengelyén új lakótelepek adnak „igazi lakásokat” a kerület — többségében — munkás lakóinak. L. Zs. Offik Lakótelep vagy műemlék? Nem változott a MÁVAG-kolónia A kolónia, mely 1911-ig épült, minden bizonnyal az első lakótelep volt Budapesten. Az akkor még önálló nagyüzem, a MÁVAG dolgozóinak szolgált otthonul. Huszonnégy lépcsőházában 700, többnyire szoba-konyhás lakás kapott helyet. Teltek az évtizedek, cserélődtek a lakók, csak a telep maradt változatlan azután is, hogy egyesült a Ganz és a MÁVAG. 1965 óta a kolónia az IKV fennhatósága alá tartozik , azaz tanácsi lakásokká nyilvánították a szoba-konyhákat. Farkas Ferenc, a Ganz- MÁVAG nyugdíjasa: — Negyven évig dolgoztam a cégnél, szinte egyazon a helyen. Úgy ismerem a kolónia lakóit, mint a tenyeremet. Persze, csak a régieket, mert ugye, egyre többen lesznek, akik a tanácstól kapták a lakást. Amikor ez épült, csuda modernnek számított. Hol van az már! Mert nőnek az igények, kell a fürdőszoba, a kényelem, és ez így van rendjén. De az már kevésbé, hogy az „igényes” fiatalok körülrondítják a művelődési házat, ha a Beregendy vagy milyen együttes csinálja a cirkuszt... Ez nekik a kulturált szórakozás. Matetics Sándorné nyugdíjas: — Tizennyolc éve, 1960-ban költöztem ide. Mondhatom, akkor még minden más volt. Lehetett fürdőzni a művelődési házban, havonta vetítettek filmet. Aztán apránként minden megszűnt ... Nem kolónia ez már. Hanem elpatkolónia. Kolónia. Szükséges rossz, megtűrt életforma-maradvány? A tegnap és a tegnapelőtt generációjának tiszteletben tartott „műemléke”? Egy kicsit mindegyik, egy kicsit egyik sem. A VIII. kerületi — különösen rossz — lakásviszonyok között valahol a középmezőnyben szerepel. A józsefvárosi lakások 68 (!) százaléka szoba-konyhás vagy egy helyiségből álló, komfort nélküli. Nem ritkaság az olyan ház sem, amelynek egyetlen működő vízcsapja az udvaron ta- hj Az uzsorások nem adóznak ' 01/ Szaporodó magánszállások Az idegenforgalmi csúcs még várat magára, de a MUISZ, vagyis a Magyar Utazási Irodák Szövetsége nem tétlenkedik. Néhány nappal ezelőtt — egy elemzés során —, nemcsak azt állapították meg, hogy ebből a fejlődő üzletágból a bevétel nem emelkedett a hazánkba látogató turisták számával arányosan, hanem azt is, mit kellene tenni a rendellenességek megszüntetése érdekében. A statisztikai adatok bizonyítják, hogy hazánk területén rövidebb-hosszabb ideig tartózkodó turisták többsége nem szállodákban, kempingekben szállt meg, de nem is a hivatalos fizetővendég-szolgálat útján jutott szálláshoz, hanem feketén. Tavalyelőtt a külföldiek 37 millió 289 ezer éjszakát töltöttek Magyarországon, és ebből 30 millió 139 ezret magánszállásokon. Tavaly még ennél is több volt, a magánszállást igénybe vevők száma: az év első kilenc hónapjában a 40 millió 121 ezer vendégéjszakából hivatalos szálláshelyeket mindössze 7 millió 932 ezer alkalommal kerestek fel. Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy új, ellenőrizhetetlen üzletág van kialakulóban. A fekete- vagy vadszállások kiadásának elburjánzása egyeseknek munka nélkül hajt busás hasznot. A szállásadók gyakran még a kötelező rendőrségi bejelentést is elmulasztják, az így szerzett jövedelem után nem fizetnek adót. A tájékozatlan turistát is becsapják, mert legtöbbször jóval többet kérnek a szobákért, mint amennyit a fizetővendég-szolgálat tarifái megengednek. A közegészségügyi előírások betartásával sem törődnek. A szobauzsorások gyakran maguk döntenek a fizetés módjáról is, hogy az forintban, valutában, vagy esetenként használati tárgyban történjen, így nemegyszer vámszabálysértést, vagy vámbűntettet is elkövetnek. Az idegenforgalmi szakemberek tudják, hogy Budapesten a pályaudvarokon, az Engels téri autóbuszállomáson, a Rákóczi téren, a Roosevelt téren, a külföldiek által látogatottabb piacokon lehet szobához jutni. A Balatonpart szinte minden településén hónapról hónapra növekszik a feketén kiadott szobák száma. Szabó Dezsőtől, az utazási irodák szakmaközi bizottságának vezetőjétől kérdeztük: mit kellene és mit lehet tenni a vadhajtások kigyomlálása, a magyar idegenforgalom hírét rontó üzletelés visszaszorítása érdekében? — Ez a ma még megtűrt, de állandóan növekvő tevékenység rontja az állami, tanácsi és szövetkezeti kereskedelmi szálláshelyek forgalmát, az ebből származó ■■ népgazdasági devizabevételek lehetőségeit pedig csökkenti. Az üzletszerű, magánszállásadók járványszerű szaporodása nem kívánatos. Nem lenne helyes akadályozni a törvényes, szabályos rokoni, baráti vendéglátást, hiszen ez minden magyar állampolgár elvitathatatlan joga. De ezzel a joggal ma már ezrek és tízezrek visszaélnek, tudatosan és rendszeresen adócsalást követnek el. Sértik azoknak az érdekeit is, akik tisztességes úton, a fizetővendég-szolgálat révén szeretnének kiegészítő jövedelemhez jutni. Ha nem lépünk fel időben és kellő körültekintéssel, a szabálytalanul üzletelő magánszállásadók ellen, azok száma és jövedelme hónapról -hónapra nőni fog. (Ma sem ritka az így szerzett 10—60 ezer forintos évi adózatlan bevétel.) A legutóbbi tanácskozásunkon dr. Kada István, a Budapest Tourist igazgatója javasolta olyan rendelet vagy irányelv életbe léptetését, mely kimondaná: anyagi ellenszolgáltatásért szállást erre felhatalmazott idegenforgalmi szervek útján lehet csak nyújtani, és minden egyéb gyakorlat szabálysértési, ismétlődő esetekben pedig bűnvádi eljárást vonjon maga után. Rokonok, barátok minden korlátozás— a külföldiek az útlevélben rögzített előírásokat betartva — időkötöttség nélkül vendégül láthatók. A tanácsoknak viszont joga és kötelessége, hogy ha rosszhiszeműség gyanúja merül fel, elégséges magyarázatát, bizonyítását kérjék a rokoni, baráti kapcsolatok tényének. Ennek hiányában a szállásadóval szemben eljárást kellene indítani, és a szabálytalanul szerzett jövedelem után adót kellene velük fizettetni. Szabó Dezső tolmácsolta a szakembereknek azt az álláspontját is, hogy a tanácsoknak — főként a Balaton partján — fokozniuk kellene ellenőrző tevékenységüket. Célszerű lenne felülvizsgálni a fizetővendégeket fogadó lakások osztályba sorolását is, és azokat luxus, I., IX. és III. osztályúvá minősíteni, s ennek az új kategorizálásnak megfelelően differenciálni a használatbavételi díjat. A külföldi utazási irodákban pedig a szállodai szobákhoz hasonlóan, előre lehetne fizetővendég-szállást is lefoglalni. Az illetékeseknek addig kell cselekedniük, amíg nem késő. Ma még a vadhajtást le lehet metszeni, a fekete-vendéglátást gúzsba lehet kötni... Fahidy József Állampolgárok a tanácsokról Ügyek, vélemények, tanulságok Sokszor és rendszeresen kerül mérlegre a tanácsok munkája, szigorúan tárgyilagos szempontok alapján. De minősítéséhez, a teljes kép kialakításához nélkülözhetetlen a klasszikus mondásban említett altera pars, vagyis a másik fél — a tanácsokat felkereső állampolgárok — meghallgatása, még ha véleményüket szubjektív indítékok befolyásolják is. Kommentár nélkül közöljük azokat a válaszokat, amelyeket a Fémmunkás Vállalat angyalföldi gyárában kaptunk a kérdésre: mi jut eszébe a tanácsról? Határidő, gondoskodás — Nekem a ház, amit építeni szeretnék — így Fehér József lakatos, egy aranyérmes szocialista brigád vezetője, a Portál II. műhelyben. — Itt lakunk a Tahi utcában, a Rákos-patak mentén. Két szoba konyhás családi házunk, amelyet albérlőkként vettünk meg, már-már ránk idős, életveszélyesnek nyilvánították. Nem mondom, elfogadnék bárhol egy összkomfortot, de erre egyelőre nincs kilátás. Megpróbáltuk hát saját erőből. Telket vettem, s kétszintes ház építésére kértem engedélyt Nem kaptam meg, mert abban az övezetben rontanám a városképet. Fellebbeztem a fővároshoz, a döntés ugyanaz volt. Jó, megértem. Már a kerületi tanácsnál is „megsúgták”: ha még egy szintet emelnék vagy a tetőteret építeném be, talán akkor ... Vállalom, noha így sokkal többe kerül. Csak éppen a beadványaimra érkezett válaszok, a keltezések és iktatások dátumán töprengek el: hol a 30 napos határidő? Nézze, tavaly szeptember óta levelezek, „folyamodom”, egyelőre eredménytelenül. Ajánlottak már a kerületi tanácsnál csereterjcet is, csak éppen azt nem tudják megmondani, hogy hol lenne az... — Hálás vagyok a XVII. kerületi tanácsnak azért, amit már eddig is tett értem — mondja a MEO-ban Verebélyi Béláné adminisztrátor. — Elváltunk, most első osztályos kisfiamat magam nevelem, de a volt férjemmel, családjával és élettársával még ma is közös udvarban lakom, ebből olykor botrányos helyzetek adódnak. A gyereknek sem tesz jót ez a helyzet... De segítségemre sietett a gyámügyi hatóság. Nem beszélek most a minden külön kérés nélkül kapott, 1500 forint segélyről. Csak arról, hogy a tanácselnök is soron kívül fogadott. Megígérte: néhány hónapon belül elköltözhetem, egyelőre szükséglakásba, s két-három év múlva végleges lakásom is lesz. Minthogy esti szakközépiskolát végzek, felajánlották kisfiam hetes napköziben vagy intézetben való elhelyezését is. Nem veszem igénybe, most már kivárom, de még egyszer hadd mondjam el: nagyon jólesik a tanács embersége, gondoskodása. Egészen más jellegű Tuba Imre szerszámkészítő problémája: — Vidékről költöztünk 12 éve a VII. kerületbe, albérletbe. Leányunk már 18 éves. Lakáskérvényemet 1971-ben adtam be, azóta éveken át kaptam az értesítéseket: hányan, hol jutottak megfelelő otthonhoz, s hogy én mire számíthatok. Mi tagadás: a „ranglistán” egyre lejjebb és lejjebb kerülünk. Tavaly még azzal biztattak: az én kategóriámban két éven belül jogosult leszek. Nemrégen újra benn jártunk, egy egész másik előadó kimért udvariassággal közölte, hogy az igénylők listája gépi feldolgozás alatt áll, legkorábban 1980-ban tudnak választ adni arra, hogy remélhetünk-e egyáltalán valamit... Fürge, ha bírságol... Az alu-előkészítő műhelyben — kérdezősködésünkről értesülve — összesereglenek az asszonyok. — Többet tehetne a tanács az arányosabb áruelosztásért — vélekedik Grünwald Ferencné betanított munkás. — Angyalföldön nőttem fel, s itt élek most is családommal. Mint háziasszonynak elhiheti: nagyon hiányzik nálunk az olyasfajta áruház, mint például az ódubai Flórián, ahol mindent egy helyen kapni. Van ugyan egy Domusunk, de ruházati cikkért Újpestre vagy a körútra kell villamosozni. Évek óta sürgetjük a tanácstagi beszámolókon, de — úgy látszik — hiába ... Pesti Jánosné lakatos veszi át a szót: — Nincs éppen jó véleményeim a tanácsról. Ide figyeljen: itt tanultam a szakmát is, 25 éves törzsgárdatag vagyok a Fémmunkásnál Tehát „melós”. De Pestlőrincen, ahol élek, érzésem szerint kapitalistának néznek. Nagy nehezen összespórolt pénzünkből házat vettünk. Aztán a férjemmel és fiammal összehúzódtunk egy szoba-konyhába, mert bérlőket fogadtunk be. Bár ne tettük volna! Ha beázik a tető, legkevesebb tízezer „ugrik”. Hetente kapom a tanácstól a felszólítást: javíttassam meg ezt, vagy azt, mert a lakók panaszt emeltek. Jó, megcsináltatom. De ha a lakók éjszakai mulatozása miatt nem tudunk aludni, s a tanács szabálysértési előadójához fordulunk? A rendőrséghez küld, mert állítólag az az illetékes. Onnan pedig viszszaküldenék, minthogy ilyen esetek a tanácsra tartoznak... Általában az a benyomásom: a tanács éber, ha bírságot kell behajtani, viszont annál kevesebbet tud tenni a lakóházak nyugalmáért, rendjéért. Becsüljük a fejlődést Körösi László, az aki-műhely Kiváló címmel kitüntetett és ifjúsági nívódíjas, Komarovról elnevezett szocialista brigádjának vezetője: — Fóton lakom. Ami engem illet, semmi problémám a nagyközségi tanáccsal Egyetlen ügyem volt: a családi házam építése, amire az engedélyt az előírt határidőnél is korábban megkaptam. De a tanács fáradozásainak eredményeiről éppen a közelmúltban tartott falugyűlésen értesültem. Szolgáltatóházat lopunk, községünket bekötik a földgázvezetékbe, megoldódnak a fűtési gondok. Tervezik egy SZTK- rendelő építését is, s ehhez a lakosság segítséget kértek. A magam részéről 900 forint hozzájárulást és ennél jóval nagyobb értékű társadalmi munkát ajánlottam fel, a tanács által adott anyag felhasználására. Szinte minden lakos vállalt valamit, a tanács tervei alapján így gyarapítjuk lakóhelyünket. Szerintem kitűnő az összhang és jó a falu közérzete. G. Szabó László ms. február 21, kedd 5