Magyar Hírlap, 1978. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-21 / 44. szám

Magyar Hírlap hazai körkép Budapesti fórum Mikor épülnek a peremkerüle­tek földútjai helyébe betonutak, mikora készülnek el a szolgál­tatóházak, üzletek az épülő új lakótelepeken? — záporoztak a kérdések a Hazafias Népfront budapesti bizottságának rendezé­sében megtartott hétfői fórumon az új városháza tanácstermében. A több mint 100 írásban bekül­dött és a helyszínen elhangzott kérdésekre válaszolt Szépvölgyi Zoltán, a fővárosi tanács elnöke, valamint Kelemen Lajos, Farta­­sinszky Lajos, Békési László, Csabik Ferencné és Gittner An­dor elnökhelyettesek és Bielek József, a vb titkára. A válaszokban körvonalazód­tak az V. ötéves terv első há­rom évében megvalósult fejlesz­tés eredményei, az új lakótelepe­ken, például Békásmegyeren a puszta földből kinövő házsorok, valamint a rekonstrukciók a VIII. kerületben és Újpesten. A főváros vezetői elmondták, hogy a lakosság észrevételeiben is megfogalmazott gondok valósak. Az építkezések bosszúsággal, át­meneti nehézségekkel járnak, ám ezek elkerülhetetlenek, hiszen például a VIII. kerületben régi épületek­, üzletek sorát kell le­bontani. Elmondották, hogy ki­emelt fejlesztési támogatást kap­nak a peremkerületek. A tanács­kozáson ismertették az 1980-ig szóló elképzeléseket is, sőt Bu­dapest városépítésének hosszú távú terveit. Hat városközpontot alakítanak ki Budapesten, ame­lyek több kerület keres­kedelmi, kulturális központját fémjelzik majd. Gyermekintézményekkel gyarapodik a főváros Csepel tanácsa bölcsődék, óvo­dák, iskolák építésére, bővítésé­re költi a legtöbbet idén, az 53 milliót őrző közös kasszából. A Kalamár úti 232. számú általános iskola új 16 tantermes szárny­épülettel bővül. Befejezik a Hol­landi úti ifjúsági és úttörőtábor 25X12 méteres úszómedencéjét, s erre több mint félmilliót költe­nek. Majdnem hárommilliót szánnak a Bajcsy-Zsilinszky ut­ca 52/b. szám alatti iskola hat új napközi otthonos tantermének megépítésére, százezer híján 6 millióval toldják meg a király­majori lakótelep bölcsődéjének építésére szánt „fővárosi” forin­tokat. Ifjúsági és gyermekin­tézmé­­nyek építését, korszerűsítését tar­totta legsürgősebbnek a VIII. ke­rületi Tanács is. Idei 31,4 millió forintos fejlesztési alapjukból 12 milliót költenek a Vajda Péter utcai nagy „gyermekbirodalom” egy hatvan apróságot váró böl­csőde és egy 150 kisgyermeket fogadó óvoda megvalósítására. Huszonnégy tantermes általá­nos iskolát adnak át várhatóan még ez évben a X. kerületi Új­hegyi lakótelepen, több iskolát bővítenek illetve felújítanak Kő­bányán; a tanács csaknem tízmil­liót szavazott meg e célra. Az idén kezdték meg a Harmat ut­cai 88-as számú általános iskola bővítését, valószínűleg jövőre ve­hetik újra birtokukba a kisdiá­kok. —1­1­1­1 * ' i­­—i..­­ ................ látható, a lakásokba egyáltalán nincs bevezetve a víz. A józsefvárosi aggastyánkorú bérházak egyre fogynak. Né­hány éven belül a Köztársaság tér—Orczy tér—Kőbányai út ten­gelyén új lakótelepek adnak „iga­zi lakásokat” a kerület — több­ségében — munkás lakóinak. L. Zs. Offik­ Lakótelep vagy műemlék? Nem változott a MÁVAG-kolónia A kolónia, mely 1911-ig épült, minden bizonnyal az első lakó­telep volt Budapesten. Az akkor még önálló nagyüzem, a MÁVAG dolgozóinak szolgált otthonul. Huszonnégy lépcsőházában 700, többnyire szoba-konyhás lakás kapott helyet. Teltek az évti­zedek, cserélődtek a lakók, csak a telep maradt változatlan az­után is, hogy egyesült a Ganz és a MÁVAG. 1965 óta a ko­lónia az IKV fennhatósága alá tartozik , azaz tanácsi lakások­ká nyilvánították a szoba-kony­hákat. Farkas Ferenc, a Ganz- MÁVAG nyugdíjasa: — Negyven évig dolgoztam a cégnél, szinte egyazon a helyen. Úgy ismerem a kolónia lakóit, mint a tenyeremet. Persze, csak a régieket, mert ugye, egyre töb­ben lesznek, akik a tanácstól kapták a lakást. Amikor ez épült, csuda modernnek számított. Hol van az már! Mert nőnek az igé­nyek, kell a fürdőszoba, a ké­nyelem, és ez így van rendjén. De az már kevésbé, hogy az „igényes” fiatalok körülrondítják a művelődési házat, ha a Bere­­gendy vagy­ milyen együttes csi­nálja a cirkuszt... Ez nekik a kulturált szórakozás. Matetics Sándorné nyugdí­jas: — Tizennyolc éve, 1960-ban költöztem ide. Mondhatom, ak­kor még minden más volt. Le­hetett fürdőzni a művelődési ház­ban, havonta vetítettek filmet. Aztán apránként minden meg­szűnt ... Nem kolónia ez már. Hanem elpatkolónia. Kolónia. Szükséges rossz, megtűrt életforma-maradvány? A tegnap és a tegnapelőtt ge­nerációjának tiszteletben tartott „műemléke”? Egy kicsit mind­egyik, egy kicsit egyik sem. A VIII. kerületi — különösen rossz — lakásviszonyok között vala­hol a középmezőnyben szerepel. A józsefvárosi lakások 68 (!) százaléka szoba-konyhás vagy egy helyiségből álló, komfort nélküli. Nem ritkaság az olyan ház sem, amelynek egyetlen mű­ködő vízcsapja az udvaron ta- hj Az uzsorások nem adóznak ' 01/ Szaporodó magánszállások Az idegenforgalmi csúcs még várat magára, de a MUISZ, vagyis a Magyar Utazási Irodák Szövetsége nem tétlenkedik. Né­hány nappal ezelőtt — egy elem­zés során —, nemcsak azt állapí­tották meg, hogy ebből a fejlődő üzletágból a bevétel nem emel­kedett a hazánkba látogató turis­ták számával arányosan, hanem azt is, mit kellene tenni a rend­ellenességek megszüntetése érde­kében. A statisztikai adatok bizonyít­ják, hogy hazánk területén rövi­­debb-hosszabb ideig tartózkodó turisták többsége nem szállodák­ban, kempingekben szállt meg, de nem is a hivatalos fizetőven­dég-szolgálat útján jutott szállás­hoz, hanem feketén. Tavalyelőtt a külföldiek 37 mil­lió 289 ezer éjszakát töltöttek Magyarországon, és ebből 30 mil­lió 139 ezret magánszállásokon. Tavaly még ennél is több volt, a magánszállást igénybe vevők szá­ma: az év első kilenc hónapjá­ban a 40 millió 121 ezer vendég­éjszakából hivatalos szálláshelye­ket mindössze 7 millió 932 ezer alkalommal kerestek fel. Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy új, ellenőrizhetetlen üzletág van ki­alakulóban. A fekete- vagy vadszállások ki­adásának elburjánzása egyesek­nek munka nélkül hajt busás hasznot. A szállásadók gyakran még a kötelező rendőrségi beje­lentést is elmulasztják, az így szerzett jövedelem után nem fi­zetnek adót. A tájékozatlan tu­ristát is becsapják, mert leg­többször jóval többet kérnek a szobákért, mint amennyit a fi­zetővendég-szolgálat tarifái meg­engednek. A közegészségügyi elő­írások betartásával sem törőd­nek. A szobauzsorások gyakran maguk döntenek a fizetés mód­járól is, hogy az forintban, va­lutában, vagy esetenként haszná­lati tárgyban történjen, így nem­egyszer vámszabály­sértést, vagy vámbűntettet is elkövetnek. Az idegenforgalmi szakembe­rek tudják, hogy Budapesten a pályaudvarokon, az Engels téri autóbuszállomáson, a Rákóczi té­ren, a Roosevelt téren, a külföl­diek által látogatottabb piacokon lehet szobához jutni. A Balaton­part szinte minden településén hónapról hónapra növekszik a feketén kiadott szobák száma. Szabó Dezsőtől, az utazási iro­dák szakmaközi bizottságának vezetőjétől kérdeztük: mit kel­lene és mit lehet tenni a vad­hajtások kigyomlálása, a magyar idegenforgalom hírét rontó üzle­telés visszaszorítása érdekében? — Ez a ma még megtűrt, de állandóan növekvő tevékenység rontja az állami, tanácsi és szö­vetkezeti kereskedelmi szállás­helyek forgalmát, az ebből szár­mazó ■■ népgazdasági devizabevéte­lek lehetőségeit pedig csökkenti. Az üzletszerű, magánszállásadók járványszerű szaporodása nem kívánatos. Nem lenne helyes aka­dályozni a törvényes, szabályos rokoni, baráti vendéglátást, hi­szen ez minden magyar állampol­gár elvitathatatlan joga. De ez­zel a joggal ma már ezrek és tíz­ezrek visszaélnek, tudatosan és rendszeresen adócsalást követ­­nek el. Sértik azoknak az érde­keit is, akik tisztességes úton, a fizetővendég-szolgálat révén sze­retnének kiegészítő jövedelemhez jutni. Ha nem lépünk fel idő­ben és kellő körültekintéssel, a szabálytalanul üzletelő magán­­szállásadók ellen, azok száma és jövedelme hónapról -hónapra nő­ni fog. (Ma sem ritka az így szerzett 10—60 ezer forintos évi adózatlan bevétel.) A legutóbbi tanácskozásunkon dr. Kada Ist­ván, a Budapest Tourist igazga­tója­ javasolta olyan rendelet vagy irányelv életbe léptetését, mely kimondaná: anyagi ellenszolgál­tatásért szállást erre felhatalma­zott idegenforgalmi szervek út­ján lehet csak nyújtani, és min­den egyéb gyakorlat szabálysér­tési, ismétlődő esetekben pedig bűnvádi eljárást vonjon maga után. Rokonok, barátok minden korlátozás— a külföldiek az út­levélben rögzített előírásokat be­tartva — időkötöttség nélkül ven­dégül láthatók. A tanácsoknak vi­szont joga és kötelessége, hogy ha rosszhiszeműség gyanúja me­rül fel, elégséges magyarázatát, bizonyítását kérjék a rokoni, ba­ráti kapcsolatok tényének. Ennek hiányában a szállásadóval szem­ben eljárást kellene indítani, és a szabálytalanul szerzett jövede­lem után adót kel­lene velük fi­zettetni. Szabó Dezső tolmácsolta a szak­embereknek azt az álláspontját is, hogy a tanácsoknak — főként a Balaton partján — fokozniuk kellene ellenőrző tevékenységü­ket. Célszerű lenne felülvizsgál­ni a fizetővendégeket fogadó la­kások osztályba sorolását is, és azokat luxus, I., IX. és III. osz­tályúvá minősíteni, s ennek az új kategorizálásnak megfelelően differenciálni a használatbavételi díjat. A külföldi utazási irodák­ban pedig a szállodai szobákhoz hasonlóan, előre lehetne fizető­vendég-szállást is lefoglalni. Az illetékeseknek addig kell cselekedniük, amíg nem késő. Ma még a vadhajtást le lehet met­szeni, a fekete-vendéglátást gúzs­ba lehet kötni... Fahidy József Állampolgárok a tanácsokról Ügyek, vélemények, tanulságok Sokszor és rendszeresen kerül mérlegre a tanácsok munkája, szigorúan tárgyilagos szempontok alapján. De minősítéséhez, a tel­jes kép kialakításához nélkülöz­hetetlen a klasszikus mondásban említett altera pars, vagyis a má­sik fél — a tanácsokat felkereső állampolgárok — meghallgatása, még ha véleményüket szubjektív indítékok befolyásolják is. Kom­mentár nélkül közöljük azokat a válaszokat, amelyeket a Fém­munkás Vállalat angyalföldi gyá­rában kaptunk a kérdésre: mi jut eszébe a tanácsról? Határidő, gondoskodás — Nekem a ház, amit építeni szeretnék — így Fehér József la­katos, egy aranyérmes szocialista brigád vezetője, a Portál II. mű­helyben. — Itt lakunk a Tahi ut­cában, a Rákos-patak mentén. Két szoba konyhás családi há­zunk, amelyet albérlőkként vet­tünk meg, már-már ránk idős, életveszélyesnek nyilvánították. Nem mondom, elfogadnék bárhol egy összkomfortot, de erre egye­lőre nincs kilátás. Megpróbáltuk hát saját erőből. Telket vettem, s kétszintes ház építésére kértem engedélyt Nem kaptam meg, mert abban az övezetben ronta­nám a városképet. Fellebbeztem a fővároshoz, a döntés ugyanaz volt. Jó, megértem. Már a kerü­leti tanácsnál is „megsúgták”: ha még egy szintet emelnék vagy a tetőteret építeném be, talán ak­kor ... Vállalom, noha így sokkal többe kerül. Csak éppen a bead­ványaimra érkezett válaszok, a keltezések és iktatások dátumán töprengek el: hol a 30 napos ha­táridő? Nézze, tavaly szeptember óta levelezek, „folyamodom”, egyelőre eredménytelenül. Aján­lottak már a kerületi tanácsnál csereterjcet is, csak éppen azt nem tudják megmondani, hogy hol lenne az... — Hálás vagyok a XVII. kerü­leti tanácsnak azért, amit már eddig is tett értem — mondja a MEO-ban Verebélyi Béláné ad­minisztrátor. — Elváltunk, most első osztályos kisfiamat magam nevelem, de a volt férjemmel, családjával és élettársával még ma is közös udvarban lakom, eb­ből olykor botrány­os helyzetek adódnak. A gyereknek sem tesz jót ez a helyzet... De segítsé­gemre sietett a gyámügyi ható­ság. Nem beszélek most a min­den külön kérés nélkül kapott, 1500 forint segélyről. Csak arról, hogy a tanácselnök is soron kívül fogadott. Megígérte: néhány hó­napon belül elköltözhetem, egye­lőre szükséglakásba, s két-három év múlva végleges lakásom is lesz. Minthogy esti szakközépis­kolát végzek, felajánlották kis­fiam hetes napköziben vagy inté­zetben való elhelyezését is. Nem veszem igénybe, most már kivá­rom, de még egyszer hadd mond­jam el: nagyon jólesik a tanács embersége, gondoskodása. Egészen más jellegű Tuba Imre szerszámkészítő problémája: — Vidékről költöztünk 12 éve a VII. kerületbe, albérletbe. Leá­nyunk már 18 éves. Lakáskérvé­nyemet 1971-ben adtam be, azóta éveken át kaptam az értesítése­ket: hányan, hol jutottak megfe­lelő otthonhoz, s hogy én mire számíthatok. Mi tagadás: a „rang­listán” egyre lejjebb és lejjebb kerülünk. Tavaly még azzal biz­tattak: az én kategóriámban két éven belül jogosult leszek. Nem­régen újra benn jártunk, egy egész másik előadó kimért udva­riassággal közölte, hogy az igény­lők listája gépi feldolgozás alatt áll, legkorábban 1980-ban tudnak választ adni arra, hogy remélhe­tünk-e egyáltalán valamit... Fürge, ha bírságol... Az alu-előkészítő műhelyben — kérdezősködésünkről értesülve — összesereglenek az asszonyok. — Többet tehetne a tanács az arányosabb áruelosz­tásért — vé­lekedik Grünwald Ferencné be­tanított munkás. — Angyalföldön nőttem fel, s itt élek most is csa­ládommal. Mint háziasszonynak elhiheti: nagyon hiányzik nálunk az olyasfajta áruház, mint pél­dául az ódubai Flórián, ahol min­dent egy helyen kapni. Van ugyan egy Domusunk, de ruházati cik­kért Új­pestre vagy a körútra kell villamosozni. Évek óta sürgetjük a tanácstagi beszámolókon, de — úgy látszik — hiába ... Pesti Jánosné lakatos veszi át a szót: — Nincs éppen jó véleményeim a tanácsról. Ide figyeljen: itt ta­nultam a szakmát is, 25 éves törzsgárdatag vagyok a Fémmun­kásnál Tehát „melós”. De Pestlő­­rincen, ahol élek, érzésem szerint kapitalistának néznek. Nagy ne­hezen összespórolt pénzünkből házat vettünk. Aztán a férjem­mel és fiammal összehúzódtunk egy szoba-konyhába, mert bérlő­ket fogadtunk be. Bár ne tettük volna! Ha beázik a tető, legkeve­sebb tízezer „ugrik”. Hetente ka­pom a tanácstól a felszólítást: ja­víttassam meg ezt, vagy azt, mert a lakók panaszt emeltek. Jó, meg­csináltatom. De ha a lakók éjsza­kai mulatozása miatt nem tu­dunk aludni, s a tanács szabály­sértési előadójához fordulunk? A rendőrséghez küld, mert állítólag az az illetékes. Onnan pedig visz­­szaküldenék, minthogy ilyen ese­tek a tanácsra tartoznak... Álta­lában az a benyomásom: a tanács éber, ha bírságot kell behajtani, viszont annál kevesebbet tud ten­ni a lakóházak nyugalmáért, rendjéért. Becsüljük a fejlődést Körösi László, az aki-műhely Kiváló címmel kitüntetett és if­júsági nívó­díjas, Komarovról el­nevezett szocialista brigádjának vezetője: — Fóton lakom. Ami engem il­let, semmi problémám a nagy­községi tanáccsal Egyetlen ügyem volt: a családi házam építése, amire az engedélyt az előírt ha­táridőnél is korábban megkap­tam. De a tanács fáradozásainak eredményeiről éppen a közel­múltban tartott falugyűlésen ér­tesültem. Szolgáltatóházat lo­punk, községünket bekötik a föld­­gázvezetékbe, megoldódnak a fű­tési gondok. Tervezik egy SZTK- rendelő építését is, s ehhez a la­kosság segítséget kértek. A ma­gam részéről 900 forint hozzájá­rulást és ennél jóval nagyobb értékű társadalmi munkát aján­lottam fel, a tanács ál­tal adott anyag felhasználására. Szinte minden lakos vállalt va­lamit, a tanács tervei alapján így gyarapítjuk lakóhelyünket. Sze­rintem kitűnő az összhang és jó a falu közérzete. G. Szabó László ms. február 21, kedd 5

Next