Magyar Hírlap, 1978. április (11. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-25 / 96. szám
. . . x 100 1978.április 25.kedd _____________________________KUITURA-MUVESZe T ' MaGYfR fKRLBP Rádiófigyelő Hegyhát, Őrség, Vendvidék Ha valaki nem tudta volna, hogy szerdán este Vas megye Tanácsának elnökével beszélget Simon Ferenc (a műsort a Kossuth adó sugározta), méltán hihette: író vagy költő szól dokumentumműfajú, hiteles vallomással szülőföldjéről. író, vagy költő, aki a szociográfiának is avatott művelője és ért ahhoz, hogy tény- s tárgyszerű leírását olyképpen ötvözze lírai vallomással, amely ötvöződés legjobb szociografikus műveinknek is sajátos vonása. Gonda György ugyanis tények, adatok felsorakoztatásával jellemezte a Vasi-Hegyhát, Őrség és a Vend-vidék, egyszóval Vas megye fejlődését. E táj jelenét és jövőjét. De nem az adatokat ismertető és ömlesztő, száraz, sémaszerű — s ami mindebből következnék: unalmas — jelentések hangján és szerkezeti sablonjai szerint. Még olyan pillanatban sem, amikor arról szólott, hogy az Őrségben nagyarányú talajjavítás folyik, az erdei, vizes savanyú talajokat „szép csendben” átalakítják, felhasználván azt a kevés anyagi forrást, amit erre összpontosítani tudnak, meg azokat a tudományos tapasztalatokat, amelyeket Belák Sándor akadémikus és munkatársai gyűjtöttek, összegeztek ezen a vidéken. S mire meghonosodik ezen a hajdani szegény, elesett tájon a lucerna, a kukorica, az emberek olyan növények termelési kultúrájában válnak jártasakká, amelyekre vonatkozóan mindeddig semmiféle közvetlen tapasztalatuk nem adatott. Ugyanígy Körmend városiasodásáról hallhattunk szerdán — ha úgy tetszik — szakszerű államigazgatási véleményt s ezzel ötvöződő személyes impressziókat. Valahogy kellett ide egy város — magyarázta dr. Gonda György. — Nem igazgatási szempontból. Egy város, amely intézményeivel, embereivel szellemi energiát sugároz a Vasi Hegyalja, Kemenesalja és a Vasi Dombság vidékére. Mert azt hiszem, nem a lakosok száma a városi lét lényege, nem az, hogy itt például tízezren élnek együtt, hanem az, hogy ez a tízezer ember, az egy településen élő emberek munkája, élete olyan, harmincezer más ember körében érződik mamidannak a hatása, ami itt történik, így összegezte a megyei tanács elnöke a városok szerepét, s jellemezte azt a fejlesztési programot is, amelynek magvalósítása most már a gyógyszergyártás, a faipar megtelepülésével, a kórház rekonstrukciójával s a középfokú oktatási centrum kialakításával — szemmel látható. Ezen a vidéken az állattenyésztésnek, elsősorban a szarvasmarha tartásának értékes hagyományai s az emberi törekvéseknek, szorgalomnak pedig igen szép példái összegződnek: amolyan „álomhatár” volt az — mondotta —, hogy a fejési átlag egyszer majd eléri a 3000 litert, most valóságos eredmény már, itt tartanak a szövetkezetekben, az állami gazdaságokban, pedig 4000 liter felett. Sárvár, Szombathely, Répcelak sajtgyáraiban van mit feldolgozni. Sez nemcsak termelési kérdés. Tovább alakulhatnak az étkezési, fogyasztási szokások, fejlődhet egész étkezési kultúránk. S miközben a sajtokról, azok szűk választékáról esett szó. Simon Ferenc interjúalanya végleg átlépte az ilyen beszélgetések szokványos panelkereteit, s otthagyván e kietlen vidéket, továbbment azon a tájon, ahol „az élet zöld fái” virágoznak. Mert a sajtgyártás példája is bizonyítja — mondotta —, hogy nem kell mindig és mindenben a nagyüzemek sémájában gondolkodni. Az sem jó, ha mindenütt ugyanazt a négyféle kolbászt eszi az ország népe, olyannyira szabványosítottunk. Az élelmiszeriparban különösképpen fontos lehet a sajátos gyártmányok kikísérletezése, a választék bővítése. Ez a rádiós eszmecsere nemcsak győzelmi jelentés volt, afféle „ezt értük el, meg azt értük el”, a számok sokaságával pontosnak és hitelesnek tűnő, valójában féloldalas beszámoló. Mégcsak nem is olyan „egyrésztmásrészt” összegezés. Hiszen ilyen mondatok következtek ezután: A gyepgazdálkodás? Hát ez a tömegtakarmányozás fő bázisa. Illetve ez lenne. De erről nem sok jót tudok mondani. Legfeljebb azt, hogy több tízezer hektár van olyan, amiben tartalékok rejlenek. De még nem sokat tettünk ... Aztán megint a táj változó arcáról. Csillog a kertek alja a fóliáidtól ! Hatvankétezer négyzetméter fólia van már a megyében. Tudja, milyen nagy öröm ez? Olyan vidéken, ahol a kertészkedésnek nem volt hagyománya. Az állattenyésztésnek viszont igen. S a szarvasmarhatartás mellett nőtt a sertésnevelés és hizlalás iránti kedv, ezenkívül még 300 vagon nyulat is eladtak a kisegítő gazdaságok. Mert — mint kiderül — csak jó szó kellett, megértés, s amióta a szövetkezetek vezetői körében ebben nincs hiány, megpezsdült a háztáji gazdaságok árutermelése. Szó volt még a művelődési intézmények fejlesztéséről, a régi cselédlakások lebontásáról, a volt kastélyok középületekké, üdülőkké, egészségügyi, oktatási intézményekké történő átalakításéról. Meg arról, hogy amióta emberiek az életkörülmények a községekben, s nem nyomasztó ma már a parasztsors, nem vándorol el a falu lakossága, tovább él és fejlődik a vend, a horvát és a német anyanyelvű lakosság sajátos hagyományokban gazdag kultúrája. „Szeretem ezt a megyét, és örülök Baranya, Szabolcs, Heves és a többi megye sikerének is. Örülök, ha érzem, mi is hozzájárultunk eredményeinkhez, mindahhoz, ami ebben az országban történik. Amikor kommunista lettem, az élt bennem, mit tudok és mit adhatok a közösségnek? S most is ezért érzem ezt az örömet: a mi munkánk eredménye, sikereink is ott vannak a közösben, amit tettünk, része lett most már az egésznek.” * A rádiós műsorújság beszélgetésnek nevezte ezt az interjút. És formájában valóban az is volt. Ugyanakkor bizonysága annak is, hogy a szociografikus szemlélet — a fejlődéstendenciák és változások tudományosan pontos, hiteles felvázolása a közvetlen tapasztalatok, szemléleti anyag bizonyító erejével sajátos , módon ötvöződvén — olyan objektív és analizáló módszerré válhat, amely emelheti a vezetés és a szervezés tudatosságának színvonalát is. Eközben pedig alkalmat teremthet arra, hogy szuverén, emberi világba, ennek titkaiba avasson be. Az egyéniség világába, amely együtt fejlődik a tájjal, az országgal, a szorgos emberekkel. Császtvay István _______________________-... Színház, mozi, zenei rendezvények Változnak a művelődési szokások A KULTURÁLIS SZOKÁSOK az elmúlt másfél évtizedben alapvetően megváltoztak — állapítja meg a Központi Statisztikai Hivatal most megjelent Közművelődés című kiadványa. Gyors ütemben fejlődött az otthon keretein belüli művelődési eszközök — rádió, televízió, könyv, folyóirat, hanglemez, magnetofon — igénybevétele. Ma már kulturális kiadásainak egyharmadát a lakosság ilyen jellegű tartós fogyasztási cikkek — lemezjátszó, televízió, rádió, magnetofon — vásárlására fordítja. Többen látogatják a hangversenyeket és — a turizmus fejlődésével összefüggésben is — a múzeumokat, kiállításokat. Ugyanakkor a televízió, valamint az életmódot befolyásoló más tényezők — gépkocsi- és hétvégi ház vásárlásának, a turizmus terjedésének — hatására csökkent az érdeklődés a hagyományos közművelődési szolgáltatások iránt. Ez elsősorban a mozi- és színházlátogatások és a művelődési otthon jellegű intézmények rendezvényein részt vevők számának visszaesésében nyilvánult meg. Ez a visszaesés azonban néhány esztendeje megállt, s jelenleg már lassú felfelé ívelés mutatkozik. A vizsgált időszakban — 1972 —1976 között — több mint másfélszeresére emelkedett a zenei rendezvények, valamint a múzeumlátogatók száma. Előbbi eléri az évi 7 milliót, utóbbi meghaladja a 13 milliót. Rendkívüli mértékben emelkedik a zenegépek iránti igény is. A lemezjátszók kiskereskedelmi forgalma csaknem háromszorosára, a magnetofonoké pedig mintegy harmadával nőtt ez idő alatt. A hanglemezek választékét nemcsak számuk növekedése, hanem minőségi fejlődése is jellemzi, mivel 77 százalékuk ma már sztereó. A zenei választékot bővíti az évente forgalomba hozott mintegy százezer műsoros magnókazetta is. A kulturális érdeklődés Budapesten a legnagyobb, ezt követik a vidéki városok, míg a községekben még mindig számottevő az elmaradás. A tömegkommunikációs eszközök igénybevételében a lakóhelyek típusa szerint alig van különbség. A szépirodalmat olvasók száma Budapesten és a városokban közel esik egymáshoz, míg a falvakban jóval elmarad ettől. A mozi-, a színház-, a hangverseny- és múzeumlátogatók aránya Budapesten — érthető módon — a legmagasabb, a vidéki városokban közepes, és a községekben alacsony. A könyvtárakat és a művelődési alánon jellegű intézményeket látogatók aránya viszont valamennyi lakóhelytípusnál csaknem azonos. A közművelődésben az európai országok között Magyarország általában közepes helyet foglal el. Tizenhat ország között — a lakossághoz viszonyított arányszám alapján — a kiadott könyvek és füzetek számában a harmadikok vagyunk. Ebben olyan, gazdag kulturális örökséggel rendelkező országokat előzünk meg, mint Franciaország, Nagy-Britannia és Olaszország. Hazánkban tízezer lakosra évente mintegy 8 könyv megjelenése jut. Az UNESCO adatai szerint az európai országok átlaga nem éri el a hatot. A TÖBB KÖNYV több olvasót vonz. Ezt bizonyítja, hogy — Lengyelországgal közösen — az előkelő harmadik-negyedik hely a mienk az ezer lakosra jutó köművelődési könyvtári olvasók számát illetően, Finnország és az NDK mögött. A kiadott napilapok, valamint a mozilátogatók számában a hatodik, televízióelőfizetők számában pedig a nyolcadik helyen állunk. Tárlatról tárlatra Ex libris, olajfestmény CEGLÉDEN a művelődési központ úgynevezett újságolvasó presszójában (ami nem más, mint a vendéglátóipari vállalat által üzemeltetett „egység”) a környezet kulturáltságának minőségét jóval felülmúló grafikai kiállítást láthattak az érdeklődők: észt ex libriseket. Ehhez tudnunk kell, hogy a Szovjetunió népei közül az észtek fejlett grafikai életének jelentős része az exlibris-művészet. A szovjet exlibris-művészetre is olykor meghatározó hatással van az alig másfél millió lakosú, balti-tengeri köztársaság művészete. Két fontos és jellemző jegy az észt exlibris-művészettel kapcsolatban. Technikailag magas szintű és kiváló az aprócska grafikák megoldása, lett légyen a műfaj fa- vagy linómetszet, rézkarc, rézmetszet. Nincsenek csak ex librist alkotó grafikusaik, a művészek szabadon tevékenykednek más képzőművészeti ágakban, természetesen legtöbb köztük a grafikus, de aland nem kevés festő, szobrász, iparművész is. Az észt ex librisek magas színvonalát bizonyítja a nemcsak hazájukban kapott sok díj, hanem a nemzetközi elismerés különféle megnyilvánulásai is; a hivatalos díjakon kívül a gyűjtők állandó jelentkezése újabb és újabb darabokért, melyeket aztán nagy becsben tartva őriznek. Cegléden egy magángyűjtő kollekciójából kerültek ki a most megszemlélhető értékes és szép darabok. Közülük is kiemelkednek Esko Lepp és Richard Kaljo ex librisei. Esko Lepp a jól ismert, hagyompányos grafikai iskolán növekedett exlibris-stílus művelője. Kompozíciói kiegyensúlyozottak, nyugodtak, derűs harmóniát, megállapodottságot sugároznak. Kedvenc témái közé tartoznak az észt táj, város, a jellegzetes népi motívumok. Richard Kaljo egészen más egyéniség. Hangja a harsány humor, a groteszk szertelenség Ex libriseiről szinte soha nem hiányzik egy jóformájú, többnyire meztelen nő, kompozíciója áttör a kereteken, talán leginkább Gácsi Mihály stílusához lehetne hasonlítani, SZOLNOKON, az Aba-Novákteremben nyitották meg Somogyi-Soma László festőművész kiállítását. Somogyi-Soma abba a rokonszenves művésztípusba tartozik, amelynek képviselői — hozzá hasonlóan — minden csinnadratta és önreklámozás nélkül komoly és mély műveket alkotnak, akiknek művészete egyre inkább kiteljesedik, akik megőrzik magukban ifjúkori lobogásukat és műveik később is (a festő elmúlt 50 éves) frissek, fiatalok, élénkek maradnak, akik szoros kontaktust képesek teremteni a környező világgal és akik soha nem zárkóznak el attól, hogy szűkebb-tágyabb környezetük hatással legyen rájuk. Közel harminc festményén látható, tájkép, enteriőr, csendélet, kettős portré, önarckép; mégis, ha egy szóval kellene jellemezni azt, ami erre a kiállításra, s ebből következően Somogyi Soma művészetére jellemző, az a csendélet. Csendéletszerű mindaz, ami ecsetje alól a vászonra kerül, megragadja az elmúló, tovatűnő pillanatot, beléje sűríti egy egész élet tartalmát (Nagyika), érzelmeket fokoz fel és fog vissza ebben a láthatóvá tett pillanatban, valószínűtlen finom ecsetjárással, szinte a tizennyolcadik századi holland életképfestők műgondjával vetekedve, de anélküli, hogy a hiperrealizmus eszébe jutna (Csipkemadonna), szomorkás-intellektuális önarcképén állít ki önmagáról sajátos személyi igazolványt, amelyet megtold egy bevallottan-ide nem vallottam önarcképi ihletésű, Ecce homo gondoláii! hátterű, szinte mélylélektani elemzést kívánó képpel (Cantata profana). Az is rokonszenves Somogyi Soma festői attitűdjében, hogy nem szégyelli azokat az egyszerű, közismert dolgokat alkalmazni, amelyeket a festőnövendékeknek is tanítanak, s amelyekről mai festészetünk szívesen elfeledkezik. Somogyi Soma például biztos értékkel képes távlatot ábrázolni színeikkel. Akár kilométeres messzeséget, akár csak tíz-húsz centiméteres különbséget. A Fekete nap című képén a tóparti nádas hozzánk közel eső ressze és a végtelen ég hátterével találkozó víztükör messze elnyúló távlata biztos kezű mesterre vall, ugyanúgy, mint bármelyik virágcsendéletének plasztikusan előreugró vagy háttérben maradó részlete. Külön, kell szólni varázsosan megkapó, színes háttereiről, amelyek szinte érzelmi alaphangot adnak képeinek minél jobb megértéséhez, emocionálisan hangolják rá a nézőt az intellektuális élményre, a befogadásra. Kenessei András Richard Kaljo fametszete A szabadtéri színpadok idei programja Budavári vigasságok Száznál több előadást tartanak, s világhírű művészek, együttesek vendégszerepelnek nyáron a főváros szabadtéri színpadain. A Margitszigeti Színpadon Puccini Turandot című operáját mutatják be, Kazue Shimada japán énekesnő címszereplésével. Műsoron lesz Bizet Carmen című operája is. Ebben Mignon Dunn, a Metropolitan énekesnője a címszereplő. Több ország képviselői: Antonietta Canariile, Bruno Prevedi, Nikola Szmocsevszkij, Michele Molese és Maria Venceszlavova működnek közre a Parasztbecsületben és a Bajazzókban. A hangversenyeken Kardos Kaspar Trikolidis, Vlagyimir Verbickij és Uri Mayer, a televízós karmesterversenyének győztesei vezénylik a MÁV Szimfonikusokat, a Budapesti Filharmónia Zenekarát és a Magyar Állam Hangversenyzenekart. A Budai Parkszínpadon a folklór és az egzotikum világa elevenedik meg. A venezuelai Caracas Balettegyüttes, a Fiesta d Spagna spanyol népi együttes, a brazil Tropical táncegyütte szerepel Budapesten. A nyári idény legfőbb újdonsága: a Hilton-szálló egykori dominikánus udvarán megnyílik főváros negyedik szabadtéri színpada. A Budavári vígasságot rendezvénysorozatban itt mutatják be — először a világon - Dittersdorf Hűséges parasztján című 200 éves remekművét, amelyet a az Országos Széchény Könyvtár gyűjteményében „fedeztek” fel