Magyar Hírlap, 1978. december (11. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-17 / 297. szám

2 1978. DECEMBER 17. VASÁRNAP NEMZETKÖZI POLITIKA Magyar Hírlap KÜLFÖLDI LAPOKBÓL Az AI.Gumhurija című lap kommentárban foglalkozik az egyiptomi—izraeli különbéke-szerződés körüli huzavonával. •Magas rangú egyiptomi hivatalos személyiségek véleménye szerint a tárgyalásokban most bekövetkező s legalább háromhetesnek ígérkező szünetben az Egyesült Államoknak kemény nyomást kell gyakorolnia Izraelre. Egyiptomi körök most három lehetőséget látnak a szerződés ügyének előmozdítására: az egyik lehetőség, hogy Vance amerikai, külügyminiszter január elején felújítja a Kairó és Jeruzsálem közötti inga-,zárt. Amásik lehetőség, amely az Egyesült Államok előtt áll az, hogy felszólítja a tárgyaló feleket a tárgyalások folytatására Washingtonban vagy egy közel-keleti fővárosban. Harmadik lehetőségként a kairói újság egy újabb, Carter kezdeményezésére összehívandó amerikai—izraeli— egyiptomi csúcstalálkozót nevez meg. Die Presse Valami baj van a statikával... TO BHMA ■BEM ;»warj” r — F:is*m/,csekr*l közölt legutóbb a Vima című tekintélyes athéni polgári lap a görög—lakik viszony alakulásáról és a NATO ezzel kapcsolatos befolyásolási kísérleteiről. A lap brüsszeli és New York-i tudósítói olyan politikai mozzanatokra hívták fel a figyelmet, amelyek, világosan mutatják, milyen kitartóan igyekszik az észak-atlanti katonnai tömb a számára roppant hátrányos görög—török viszály mielőbbi elsimítására. A Vima brüsszeli tudósítója megbízható, forrásokra hivatkozva arról írt, hogy Joseph Luns, a NATO főtitkára a „felszín alatti” diplomácia eszközeivel új „formulát” igyekszik elfogadtatni a két érdekelt féllel. Az új rendezési terv kiindulópontját állítólag Repan Evrennek, a török fegyveres erők vezérkari főnökének legutóbbi kijelentései szolgálják. Evren ugyanis nemrégiben azt javasolta, hogy Törökország ismerje el Görögország viszszatérésének jogát a NATO katonai szervezetébe. Görögország viszont cserébe adjon garanciát, hogy ,,elfogadható” feltételeket támaszt az Égei-tengerrel kapcsolatos nézetettérések rendezésében. A török vezérkari főnök indítványa szerint kiindulópontnak még a görög részről szóbeli formában tett ígéretet is el lehetne fogadni. A Vima NeW York-i tudósítója úgy értesült, hogy az amerikai külügyrminisztérium és a nemzetbiztonsági tanács a görög—török viszony „pozitív elemeinek” hangsúlyozására szólította fel az amerikai sajtót. Washingtonban állítólag hasonló instrukciók hangzottak el a ciprusi probléma kezelési módjára is. Az új sajtópolitika első jeleit a görög laptudósító abban véli felfedezni, hogy az amerikai tömegtájékoztatási eszközök csaknem teljes egészében elhallgatták a legutóbbi görög-török incidenseket.. Az amerikai sajtó ugyanakkor Ciprus vonatkozásában már nem 34 ezer főnyi megszálló hadseregről, hanem 27 ezer „ott tartózkodó török katonáról” ír. Irán nehéz évek \ \ | A sokkkezelés kudarca Átvészeli-e az iráni monarchia a csaknem egy éve tartó politikai földindulást, avagy az maga alá temeti a pávatrónt? A helyzet cseppfolyóssága és a felvilágosult abszolutizmus rendszerének egyre mélyülő válsága mindenképpen indokolttá és időszerűvé teszi e kérdést, amelyre azonban egyértelmű igennel vagy nemmel egyelőre korai lenne válaszolni. Ehelyett érdemesebb a felismerhető tendeniákat és az ezekből adódó opciókat vázolni. Az egy hete kezdődött népi megmozdulások újabb hulláma egy illúziótól fosztotta meg az uralkodót és növelte a sokrétű ellenzék önbizalmát. A sokk kezelés, amelyben Mohammed Reza Pahlavi sah a katonai kormányzat bevezetésével részesítette országát, hatástalannak bizonyult, mert a „beteg” — nem bízván „orvosában” — visszautasítja az együttműködést. Milliók tüntettek Teheránban és más iráni városokban, általában fegyelmezetten és békésen, amiben része volt annak is, hogy a kormányzat — nem éppen erejéről téve tanúságot — ideiglenesen feloldotta a felvonulási tilalmat. (Isfahanban és Nejadabadban azonban súlyos összecsapásokra került sor, amelyekben mintegy száz személy vesztette életét és sok százan megsebesültek.) Az önkéntes franciaországi száműzetésben élő síita egyházi vezető, Khomeini ajatollah joggal állapította meg, hogy e tömegmegmozdulás „olyan népszavazásnak tekinthető, amely törvénytelennek minősítette a sah kormányát". Nem mond ellent ennek az a tény sem, hogy a hét közepére a hatóságok több, az uralkodót támogató tüntetést szerveztek. Teherautókon és katonai járműveken a falvakból emberek tízezreit szállították a nagyvárosok utcáira. A fejszékkel és furkós botokkal felfegyverzett ellen tüntetők... akiket a politikai ,rendőrség,a hírhedt SAVAK ügynökei irányítottak, a járókelőket a sah éltetésére kényszerítették, a gépkocsik vezetőit pedig arra, hogy tűzzék ki az uralkodó fényképét. Ez a veszélyes politikai mutatvány megszervezése azt a célt szolgálja, hogy alátámassza a katonai kormányzat feje, Gholam Reza Azhari tábornok, nemrég elhangzott kijelentését, miszerint Irakban a „csendes többség” az uralkodót támogatja. A SAH ELLENFELEINEK A MEGFÉLEMLÍTÉSÉT célzó kampány azonban könnyen balul üthet ki, mert elfajulása esetén polgárháborúba torkollhat. Alighanem számol is a katonai kormányzat ezzel a veszéllyel, s ezért pénteken szigorú intézkedéseket jelentett be az utcai tüntetések megakadályozására. A tilalom elsősorban a sah ellenzőinek az utcáról való leparancsolását célozza, de vonatkozik a hatóságilag szervezett „szolidaritási" tüntetésekre is. A rendszer a jelek szerint nemigen bízik saját „tömegbázisában", s inkább a hadseregre és az erőszakszervezetekre támaszkodik. Az ellenzék egyébként a rendszerellenes harcot jelenleg a gazdasági területekre összpontosítja. A sztrájkok és a munkalassítások következtében a gazdaság megbénulása fenyeget. A létfontosságú kőolajiparban a termelés a normálisnak egyötödére esett vissza. Avilág második legnagyobb olajexportáló országa ott tart, hogy kőolajtermékek behozatala iránt érdeklődik. Más iparágakban vagy a közszolgáltatásokban sem rózsásabb a helyzet. A vámőrök nem vámolnak, a banktisztviselők munkalassító sztrájkot folytatnak és listákat terjesztenek a korrupciót főfoglakozásként űző személyek vagyoni helyzetéről. A HADSEREG LOJALITÁSÁN múlik elsősorban a monarchia léte. A csaknem félmilliós hadsereg tagjai zászlófelvonáskor minden reggel elmondják fohászukat, amelyben hűségükről biztosítják az „istent, a sahot és a hazát”. A sorrend egyelőre a valóságban sem változott, az uralkodó még mindig megelőzi a hazát. A csak negyedrészben besorozott katonákból álló hivatásos hadsereg legfontosabb feladatának tekinti a trón védelmét, a monarchia pedig megbecsüli pretoriánusait. Egy továbbszolgáló őrmester mintegy ezer dollárnak megfelelő havi zsoldot kap, egy hadnagy ennek a dupláját. . Mo,dem szolgálati lakások jutnak a katonáknak, ingyenes egészségügyi ellátásban.»«& üdülésben részesülnek — családtagjaikkal együtt — s vámmentes boltokban vásárolhatják a külföldi luxusárat. Ebben a privilegizált helyzetben gyökeredzik a hadseregnek a vasfegyelemmel és „nevelőmunkával" ösztönzött hűsége az uralkodó iránt, aki egyben főparancsnok is. Nem tudni viszont, hogy idővel a karhatalmi szerepre kárhoztatott hadsereg mennyire fogja bírni a néppel való konfrontálód szakítópróbáját. Már előfordult néhány esetben, hogy a besorozott katonák a tüntetők helyett tisztjeikre fogták fegyverüket... A hadsereg felszerelése minden szempontból korszerű. Becslések szerint az elmúlt húsz év során az udvar a kőolajbevételekből mintegy 36 milliárd dollárt hasított ki külföldi — elsősorban amerikai és angol — fegyverek vásárlására. Ekkora hadsereg fenntartása jócskán meghaladja az ország védelmi szükségleteit. Ezt az uralkodó sem tagadta, amikor az évtized elején azt a célt tűzte ki, hogy 15 év alatt Irán olyan nagyhatalommá váljék, amely „felelősséget vállalhat a kőolaja miatt stratégiailag roppant fontos közép-keleti térség biztonságáért". Ez a „gebines csendőri” igény kezdettől fogva Washington támogatását élvezte. A mostani válság azonban nemcsak a sah nagyhatalmi ambícióit, hanem rendszerének létét is megkérdőjelezte. Érthető tehát Washington aggodalma. „Túléli-e a sah a jelenlegi válságot, és hogyan?" — kérdezték Carter elnöktől a múlt héten az újságírók. „Nem tudom, remélem igen" — hangzott az óvatos válasz. Az amerikai elnök, miután támogatásáról biztosítota a császárt, hozzátette még, hogy kormányának nem áll szándékában beavatkozni Irán belügyeibe, s reméli, ezt mások sem teszik. Az utóbbihoz hasonló figyelmeztetés hangzott el Moszkvából, amely nem maradhat közömbös, hogy mi történik déli határai mentén. Így egyelőre van rá remény, hogy az iráni válság nem fajulitás nemzetközi kérdéssé. HOSSZABB TÁVON a katonai kormányzat nem jelent megoldást. A vallási ellenzékkel, amely inkább csak azt hangoztatja, amit , nem akar, de nincs világos pulitikai platformja, aligha tud kiegyezni az uralkodó, mert annak vezetői nem hajlandók tárgyalni vele,és távozását követelik. „Nem akarjuk sem a kapitalizmust, sem a kommunizmust. Iszlám jellegű társadalomért szállünk síkra” — hangoztatja Khomeini ajatollah, anélkül, hogy ír. Utóbbit, közelebbről meghatározná. Ha még lehetséges, a monarchia szempontjából elfogadható megoldás a polgári ellenzékkel való együttműködésben keresendő. (Erre biztatja az uralkodót Washington is.) A hét elején a sah megbeszélést tartott Karim Szandzsabival, az ellenzéki Nemzeti Front vezetőjével, aki ezt megelőzően több héten át börtönben volt, mert meglátogatta Khomeinit. Szandzsabi azonban közölte: a Nemzeti Front a jelenlegi körülmények között nem hajlandó semmilyen kormányban részt venni. Nyilvánvalóan azért, mert az uralkodó még mindig nem barátkozott meg az alkotmányos monarchia gondolatával. Pedig ez. .idővel könnyen kevésnek bizonyulhat. Pálfi Viktor heti világhíradó • HETI VILÁGHÍRADÓ • heti vilghíradó • • 'S 1V'Vy. 1. MOSZKVA: Több fontos diplomáciai esemény, tárgyalás színhelye volt a héten a szovjet főváros: ratifikálták a szovjet—vietnami barátsági és együttműködési szerződést, a kétoldalú kapcsolatok mélyítéséről, a közel-keleti helyzetről folytatott tárgyalást Szaddam Husszein iraki alelnök. Washingtonnal egyidejűleg bejelentették, hogy Gromiko és Vance december 21. és 22-én Genfben megbeszélést folytat a SALT—II. egyezmény megkötéséről; befejeződött a magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormánybizottság ülése, 2. SZÓFIA: A Béke és Szocializmus nemzetközi folyóirat, valamint a Bolgár KP KB szervezésében nemzetközi ideológiai tanácskozást rendeztek „A szocializmus hatása a világra” témáról. A magyar küldöttséget Óvári Miklós az MSZMP PB tagja, a KB titkára vezette. 3. BÉCS: Befejeződött a közép-európai haderő- és fegyverzetcsökkentésről folytatott tárgyalás 16. ülésszaka. Eredmény ezúttal sem született, a nyugati államok elutasították azt a szocialista javaslatot is, hogy a résztvevők a tárgyalások ideje alatt ne növeljék fegyveres erőiket e térségben. 4. TEHERÁN: Iránban továbbra is igen feszült a helyzet, folytatódik az olajipari sztrájk, a kormányellenes tüntetők és a katonaság összetűzéseinek számos áldozatuk volt. 5. TOKIÓ: Egyhetes látogatásra a japán fővárosba érkezett Nguyen Duy Trinh, a VSZK miniszterelnök-helyettese, külügyminiszter. 6. KAIRÓ—JERUZSÁLEM: Vance amerikai külügyminiszter eredménytelen közvetítő tárgyalásokat, folytatott a külön békeszerződés megkötése körül felmerült egyiptomi—izraeli nézeteltérések elsimításáról. 7. LONDON: Az alsóházban az ötszázalékos bérnorma pénzügyi szakcionálásának kérdésében leszavazott munkáspárti kormány bizalmi szavazást kért, amelyet kis Többséggel megnyert A HÉTEN TÖRTÉNT Tokió vendége Nguyen Duy Trinh vietnami miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter látogatása Japánban túlnő a két országot érintő kereteken, figyelemre méltó adalékkal szolgál Tokió ázsiai politikájának megítéléséhez. Az augusztus 12-én megkötött japán—kínai béke és barátsági szerződés óta ugyanis sajátos ellenhatás érvényesül, a „kínai eufória” csillapodásával nagyobb teret kap az együttműködésben meglevő — a hatalmi érdekek ütközéséből, a tajvani kérdés megítélésének különbözőségéből, a területi vitából adódó — határok vizsgálata. Erre utal a kínai ellenséges akcióktól szenvedő Vietnami Szocialista Köztársaság magas rangú képviselőjének látogatása, és Szonoda külügyminiszternek az a kijelentése, hogy Japán nem akar mindenben Kínához igazodni. A szigetország most újabb nagyarányú hitelt nyújt Vietnamnak s mint a befolyásos Aszahi Simbun vezércikke aláhúzza: mindez „a japán—szovjjet kapcsolatok alakulására is kiható fontos tényező.” A japán Ázsia-politika elveit vázoló 1971 augusztusi Fukudadoktrina — amelynek végrehajtása,mellett az új kormány is elkötelezte magát — feltételezi, szükségszerűségként írja elő a nyersanyagokban igen szegény ország számára az ázsiai kapcsolatok diverzifikálását, a békés , egymás mellett élés politikájának segítését. Bár Japánra a trilateralizmus amerikai elméletének alárendelve sajátos szerep hárulhat a warshingtoni érdekek ázsiai közvetítésében. tokiói politikusok kiemelik: míg az Egyesült Államok mind gazdasági, mind biztonságpolitikai szempontból mérlegeli a multipolárisnak nevezett világ problémáit. Japán hajlik arra, hogy elsődlegesen a gazdasági, szemszögéből nézze ezeket —, vagyis folytassa azt az egyensúlyozó politikát, amelyben új amerikai bábáskodással tető alá hozott a japán—jínai szerződés ,Uj. TfijAzirtgazovinceg ! Bosszús megjegyzéssel illette a legújabb közel-keleti fejleményeket a Fehér Ház szóvivője. A kormány — jelentette ki — már kétszer annyi időt szentelt az izraeli —arab konfliktus rendezésének,mint például az amerikai munkanélküliségnek vagy az infláció megoldásának. S mint Vance külügyminiszter e heti kairói és jeruzsálemi tárgyalásai mutatjak: ez az arány még tovább romolhat ... Eredetileg azt tervezték, hogy vasárnap aláírják a különbéke- szerződést. A jelek szerint azonban Izraelnek nem sürgős a dolog: mereven elzárkózik attól, hogy kielégítse Szadat tekintélymentő követeléseit. Nincs szó alapvető változtatásokról. A közös arab érdekeket feladó egyiptomi vezetés nem a szerződés szövegén akar módosítani, csupán magyarázó levélváltást akar, amely X. tisztázná a ciszjordániai és gázai korlátozott autonómia dátumát; 2. egy évvel ezutánra tűzné ki a nagykövetcserét; 3. leszögezné, hogy a különbéke-szerződés nem élvez prioritást az arab országokkal korábban kötött megállapodásokkal szemben; 4. előirányozná a békeszerződés felülvizsgálatát két-öt év múlva. A Carter-kormány elismeri ezeknek a követeléseknek az indokoltságát (ha nem tenné, aligha tudná elfogadtatni az egyezményt más arab országokkal). Izrael azonban nemet mond. Mint Dajan külügyminiszter közölte, országa ellenzi a békeszerződésnek és a megszállt területeknek, adandó önkormányzat kérdésének, összekapcsolását, s elvárja Egyiptomtól, hogy a megállapodást ,,hatályosabbnak” tartsa a többi arab országgal kötött védelmi szerződéseknél. Vagyis a régi szójátékkal élve: a farok csóválja a kutyát. Mivel azonban ez a mutatvány meglehetősen fárasztó, nehezen hihető, hogy sokáig húzódna. H. Gy