Magyar Hírlap, 1980. március (13. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-27 / 73. szám

­vV ÁRA: 1,20 FORINT Kiadja a Lapkiadó Vállalat. Szerkesztőség és kiadóhiva­tal: Budapest VII., Lenin körút 9—11. Pf.: 305. Irányítószám­: 1393. A szerkesztőség és a kiadóhivatal telefonszámai: 221-285, 222-408, 429-350.Magyar Hírlap Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesí­­tő postahivataloknál, a kéz­besítőknél és a Posta Köz­ponti Hírlap Irodánál közvet­lenül vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215-96 162 jelzőszámra. Havi előfizetési díj: 30 forint. 1­3. ÉVFOLYAM, 73. SZÁM POLITIKAI NAPILAP 198­0. MÁRCIUS 2­7. CSÜTÖRTÖK ­ Folytatódott a Magyar Szocialista­ Munkáspárt XII. kongresszusa A Központi Bizottság és a KEB beszámolójának vitájában felszólalt Maróthy László A testvérpártok képviselői barátsági és szolidaritási gyűléseken vettek részt Szerdán reggel 9 órakor, az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában, harmadik munkanapját kezdte meg a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa. A magyar kommunisták küldöttei a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizott­ság beszámolója fölötti együttes vitával folytatták tanácskozásukat. A vitában felszólalt Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ központi bizottságának első titkára. Kádár János, az MSZMP KB első titkára, a tanácskozás szünetében találkozott a kongresszuson részt vevő pártonkívüli közéleti személyiségekkel. A kong­resszus külföldi vendégei közül több testvérpárt képviselői tegnap fővárosi és vidéki nagyüzemekbe, termelőszövetkezetekbe, oktatási és kulturális in­tézményekbe látogattak, barátsági és szolidaritási gyűléseken találkoztak a magyar dolgozókkal. A szerda délelőtti tanácskozás Az elnöklő Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja elsőként G­lanz Lászlónénak, a felsőszölnöki általános iskola igazgatójának, községi párttitkár­nak, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége alelnö­­kének,a Vas megye küldöttének­­adta meg a szót. GLANZ LÁSZLÓNÉ: A nem­zetiségek, köztük a szlovének év­százados gazdasági, társadalmi, szociális problémái és sajátos­ nemzetiségi gondjai a szocialista fejlődés folyamatában oldódnak meg — mondotta. — Hazánkban a nemzetiségi politika végrehaj­tásában érvényesül az a lenini elv, amely szerint az évszázados elnyomatás során kialakult bizal­matlanság leküzdése érdekében a nemzetiségieknek adjunk inkább többet, mint ami az egyenlőség alapján járna, mintsem keveseb­bet. Vas megyében a nemzetiségi po­litika igen fontos része a terület gazdaságfejlesztése. Ez egyrészt a városiasodó Szentgotthárd ipará­nak bővítésével, korszerűsítésé­vel, másrészt a szakszövetkezetek erősítésével valósul meg. Folyamatosan fejlődik a nem­zetiségi lakosság igénye és lehe­tősége anyanyelvének és kultúrá­jának ápolására. A nemzetiségek körében végzett nevelőmunkánk a népek barátságának elmélyí­tését is szolgálja. A Vas megyei Tanács mellett működő nemzeti­ségi bizottság hatékonyan segíti a kulturális és a nevelőmunkát. A nemzetiségi községek közműve­lődési tevékenységének tárgyi és szellemi feltételei folyamatosan javulnak. Megfelelő a könyvtá­rak helyzete.­Kifogásolható azon­ban, hogy rossz a televízió pécsi stúdiója anyanyelven sugárzott műsorainak vételi lehetősége. Pártunk politikája minden biz­tosítékot megteremt ahhoz, hogy mi, nemzetiségiek, akik eddig is részesei voltunk az elért ered­ményeknek, a jövőben is hozzá­járuljunk egész népünk és benne a magunk további boldogulásá­hoz. GÉCZI JÁNOS, a Nógrád me­gyei pártbizottság első titkára, Nógrád Illegge küldötte hangsú­lyozottan beszélt a pártszerveze­­tetek munkájáról, gyors és át­gondolt reagálási képességeik fej­lesztéséről, önállóságuk segítésé­ről. Többek között megállapítot­ta: Pártszervezeteink egyre inkább érzékelik, hogy a tegnapi teljesít­mény nem elégséges. Megnőtt fe­lelősségük a határozatok végrehaj­tásában, szervezésében, ellenőrzé­sében. Tudják, hogy a népgazda­sági és a helyi tervek megvaló­sításához adottságaikat, lehetősé­geiket igényesebben kell számba­­venni. Felismerték, hogy a poli­tikai nevelőmunka eszközeivel minden eddiginél többet kell ten­ni az egységes gondolkodás és cselekvés érdekében. A párttagok többségére nálunk is az jellemző, hogy nem állnak meg a helyzet felismerésénél, hanem határozott intézkedéseket kezdeményeznek. A legjelentősebb változás az üzemi pártszervezeteknél tapasz­talható. Tudatosabban vizsgálják a gazdálkodás feltételeit, az adott­ságok, az erőforrások ésszerűbb kihasználását. Több kezdeménye­­zéssel segítették elő a korszerűbb, a szükségleteknek jobban meg­felelő, gazdaságosan értékesíthető termékek előállítását, a dolgozók műveltségének gyarapítását. A sok hasznos kezdeményezés ellenére sem lehetünk elégedet­tek. Mint az élet más területén, a pártmunkában, a politikai gya­korlatunk fejlesztésében is jelen­tős tartalékokkal rendelkezünk. Az élet megköveteli, hogy igénye­sebben vegyük számba a helyi adottságokat. Akkor tudunk ered­ményesebben hozzájárulni a kong­resszusi célkitűzések megvalósítá­sához, ha a fő politikai irány­vonal­ megtartása mellett helyileg is rugalmasan alkalmazkodunk a követelményekhez. A határozatok eredményesebb végrehajtásához pártszervezeteink kezdeményezték, hogy minden ember azon a területen dolgozzon, ahol képességeit a legjobban ki tudja bontakoztatni. Nagyobb kö­vetelményeket állítsanak az irá­nyításban dolgozókkal szemben is. Rátermettségük, hozzáértésük fejlesztéséhez adjanak több ösz­tönzést, teremtsenek nagyobb le­hetőséget a tehetséges fiatalok számára. Olyan politikai feltétele­ket kell biztosítani, hogy a bát­ran kezdeményező vezetők tevé­kenysége kapjon megérdemelt megbecsülést, elismerést. Ugyan­akkor nem szabad késlekednünk azok felmentésével, akik alkal­matlanok, nem tudnak lépést tar­tani a növekvő követelmények­­,de. BALÁZS PIRI ERZSÉBET, a Bajai Mezőgazdasági Kombinát sertéstenyésztési brigádvezetője, Bács-Kiskun megye küldötte volt a következő felszólaló. Mi azt tartjuk — mondotta —, hogy ha ismerjük az állatokat, és tőlünk telhetően jól gondozzuk őket, az eredmény nem marad­hat el. Sajnos, sok helyütt — nem­csak nálunk — a tervezők, építők nem gondoltak eléggé arra, hogy a technológiát igazítani kell a ser­tések élettani tulajdonságaihoz,­­ fordítva nem várhatunk sikert. Ebből gondok származtak, folya­matosan cserélni kell a berende­zéseket, és ez sokba kerül. Nagyüzemünk évente 7500 ton­na húst, hétmillió liter tejet, sok bort, hibridkukorica-vetőmagot és más terméket ad az országnak. Erősödött a bajai kukoricater­mesztési rendszer is, mely az or­szág 130 gazdaságában, 200 ezer hektáron szervezi, segíti a ter­melést. Néhány szót szeretnék mondani azokról az asszonyokról, a 41 ta­gú Zrínyi Ilona szocialista bri­gádról, amelynek tagja, illetve vezetője vagyok. A mi dolgunk, a malackák felnevelése nagy fe­lelősség. Ez az alapja a hizlalás­nak, végső soron itt eldőlhet az ágazat eredményessége is. Ezt a munkát csak az tudja maradék­talanul ellátni, aki az állatokat szereti, és úgy is bánik velük. Az én brigádom tagjai mind ilyenek, ezért öröm velük együtt dolgozni, munkájuk még nagyobb megbe­csülést érdemel. Célul tűztük ki, hogy az elhullásokat tovább csök­kentsük, hiszen minden egyszáza­lékos javulás csaknem ezerrel több malac felnevelését eredmé­nyezi. Segítjük a háztáji sertés­­hizlalást is, tavaly csaknem 19 ezer malacot adtunk dolgozóink­nak hizlalásra. Sertésünk van bőven, ezért nagy jelentőségű, hogy végre felépült a Bajai Húskombinát. Szinte egye­dülálló, hogy az új üzem a 200 ezer darabos vágási teljesítmé­nyéhez 30 kilométeres körzetből megkapja az alapanyagot. CZINEGE LAJOS hadseregtá­bornok, honvédelmi miniszter, a néphadsereg küldötte követke­zett szólásra. Tisztelettel jelentem a kong­resszusnak, hogy a magyar nép­hadsereg teljesítette a XI. kong­resszuson részére meghatározott feladatokat — mondotta beveze­tőben, majd így folytatta: Az elmúlt években a párt- és állami vezetés által meghatáro­zott célok alapján, a Varsói Szer­ződés keretében egyeztetett el­gondolásoknak megfelelően, az anyagi eszközök és a személyi feltételek céltudatos felhasználá­sával tervszerűen folytattuk nép­hadseregünk átfogó, minőségi fej­lesztését. A továbbiakban elmondta, hogy korszerű, nagy hatékonyságú technikai eszközökkel látták el a csapatokat, korszerűbbé vált a parancsnokok és a törzsek fel­készítése, a csapatok vezetése, a katonák elsajátították az új tech­nikai eszközök kezelését, alkal­mazását, növekedett a tartalékos állomány katonai felkészültsége, jelentősen javultak a csapatok, a katonák élet- és szolgálati kö­rülményei. Néphadseregünk min­denkor képes és kész a haza vé­delemből, a szövetségi kötelezett­ségekből reá háruló feladatainak végrehajtására. Ezután arról szólt a honvédel­mi miniszter, hogy az elmúlt években tovább mélyültek, fej­lődtek a hadsereg szocialista vo­násai. Sorkatonáink döntő több­sége becsülettel tesz eleget a szo­cialista haza fegyveres szolgála­tából fakadó kötelezettségének. Bár bizonyos fajta gondok van­nak egyes katonáknak a lakta­nyán kívüli magatartását ille­tően. Elég széles körben ismert — folytatta —, hogy a sorköteles fiatalokat jobbára 21—23 éves korban hívjuk be. Igaz, ebből a hadseregnek bizonyos előnyei származnak, hiszen érettebb kor­ban levő fiatalok is vannak a sorállományúak között. Mégis, ebből a helyzetből sokfajta em­beri, olykor már társadalmi mé­retű gond származik. Magas és növekszik a nős, családos sorka­tonák aránya. A kései behívás zavarja a pályakezdést, a család­alapítást. Jelenleg dolgozunk azon, hogy ezt a feszültséget be­látható időn belül feloldjuk. Végül arról szólt, hogy honvé­delmünk szilárdságában, néphad­seregünk fejlődésében meghatá­rozó szerepe van — és lesz a jövőben is — a Varsói Szerző­désnek. Védelmi szövetségünk keretein belül tovább fejlődött az idősebb testvérrel, a szovjet hadsereggel és a többi szövet­séges hadsereggel való együttmű­ködésünk. Szilárd meggyőződé­sünk, hogy közös védelmi szer­vezetünkben egyesített fegyveres erőink, népeink együttes küzdel­me — a haladó erőkkel össze­fogva — a jövőben is képes gá­tat vetni az imperializmus há­borús mesterkedéseinek, szava­tolni népeink alkotó munkájának békés feltételeit THERNESZ VILMOS, a Buda­pesti Műszaki Egyetem pártbi­zottságának titkára, budapesti küldött hangsúlyozta. Az értelmiség szerepének vál­tozásából egyenesen következik a képzésükre hivatott egyetemek, és főiskolák szerepének növeke­dése is. A felsőoktatás munkájában is vannak tartalékok. Nálunk az egyetemen éles viták forrása az, hogy az egyetemi képzés meny­nyiben legyen elméleti, illetve gyakorlati orientációjú. Eddig mindig úgy fogalmaztunk, hogy az egyetemeknek kettős felada­tot kell ellátniuk: oktató-nevelő munkát kell végezniük és kuta­tómunkát is kell folytatniuk. El­érkezett az idő, hogy ezt kiegé­szítsük a továbbképzés feladatá­val is. Az alapképzés befejezése után, a továbképzésben, a munkahely­nek és az egyetemnek együttmű­ködve kell a speciális tudást m­egadnia, amely egy adott mun­kakör betöltésére teszi képessé a diplomást. Igen nagy tartalékaink vannak még a hallgatók általános, ezen belül világnézeti-politikai neve­lésében is. Nem elég hatékonyak a hivatástudatra, a szakmaszere­tetre, a tudatos elkötelezettség­re való nevelés módszerei. Az a benyomásom — mondta —, hogy mi együtt, akik felelünk a fiatalok neveléséért, a család, az iskola, a munkahely, a kelle­ténél jobban óvjuk gyermekein­ket a valóságtól, nem ösztönöz­zük őket jó küzdelmekre, koc­kázatokra, nem adjuk át törté­­nelmi tapasztalatainkat, nem ér­zékeltetjük, hogy az élet­harc — sokszor önmagunkkal is — a­­jóért, a szebbért. Gyakran követ­jük el azt a hibát, hogy a va­lóságtól elszakadt eszményit ta­nítjuk, aminek alkalmazására még középtávon­­ is alig van rea­­litás. Gyakran a szocializmusról is csak­ az elvont eszményt han­goztatjuk, olykor őszintétlenek vagyunk, és nem adjuk meg a reális valóság- és önismeret igé­nyét, a történelmi tanulságokat. A szülők mindent megtesznek azért, hogy a gyerekeiket védjék az élet­ valóságától, olykor olyan életszínvonalat is biztosítva szá­mukra, amely sem a család, sem a társadalom számára nem je­lenthet realitást. Mindez így együtt mint valami üvegházi ha­tás érvényesül, s képletesen szólva, borzongattak a palánták, amikor az élet rájuk nyitja az ablakot. Emberi, világnézeti, po­litikai feszültségek i­s gyakran vezethetők vissza ezekre a prob­lémákra. Ezért mélységesen egyetértek azzal a kiegészítéssel is, amely az irányelvek vitája nyomán, a családdal kapcsolat­ban bekerült a határozati javas­latba. TAR IMRE, a Szabolcs-Szat­már megyei pártbizottság első titkára, Szabolcs-Szatmár megye küldötte először arról beszélt, hogy a XI. pártkongresszus ha­tározatainak végrehajtása továb­bi kedvező változásokat hozott megyéjében is. A gazdasági fej­lettségben, a jövedelmek szinvo­­n­nalában, a szociális, kommuná­lis és kulturális ellátásban köze­lebb jutottak az országos átlag­hoz, minőségileg magasabb fok­ra léptek. Átalakult a megye gaz­­­­dasági és társadalmi szerkezete,­­amelyben a szocialista ipar és a munkásság lett a meghatáro­zó. Adatokkal támasztotta alá a megye iparosításának eredmé­nyeit. Többek között: az üze­mekben a műszakszám 1,9, a munkások f11 százaléka teljesít­ménybérben dolgozik, a termelé­si érték négy év alatt f1d száza­lékkal növekedett Mindezzel kapcsolatban hangsúlyozta: Fiatal, tehetséges munkássá­gunk maradéktalanul teljesíti feladatát, szilárd bázisa a párt­nak, a szocializmus építésének. (Folytatása a 2. oldalon)

Next