Magyar Hírlap, 1980. november (13. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-01 / 257. szám
KÜLFÖLDI LAPOKBÓL Az amerikai kormányzat nagy figyelmet kíván fordítani Latin- Amerikára, amit Edmund Muskie külügyminiszternek a közeli napokban kezdődő látogatásai is jeleznek. Az amerikai külügyminisztérium latin-amerikai osztályán gondban vannak... még nem tudták eldönteni, hogyan tarthatnák fenn a jövőben is ezt az idilli állapotot. A keményen befogott diktátorok eddig teljesítették feladatukat ... (.Rajzainkat a Chicago Sun-Times, a Horizont, a Novoje Vremja, az Iz■'tesztyija és a Nouvel Observateur című lapokból kölcsönözüük.) ezért is pumpálják a segélyeket például a salvadori juntának. Y (?n V v ! ■ | NI | \ | 42 1980.NOVEMBERI,SZOMBAT NEMZETKÖZI POLITIKA \LW ÜL3GYE!? HÍRINP —............................................. —— ------------------ | , ..................." Algéria ünnepén Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, az algériai nemzeti ünnep alkalmából táviratban üdvözölte Bendzsedid Sadlit, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság elnökét. Lázár György, a Minisztertanács elnöke Mohamed Benahmed Abdelghani miniszterelnöknek, Paja Frigyes külügyminiszter Mohamed Szeddik Benjahin külügyminiszternek küldött üdvözlő táviratot. Lisszónkat évvel ezelőtt, 1954. é’ november elsején az algériai szabadságharcosok összehangolt támadást indítottak mintegy hatvan-hetven francia katonai és rendőri állás ellen: kezdetét vette a nemzeti függetlenség megszerzését célzó fegyveres felkelés, amelyre a jelszót három héttel korábban adta ki a „kilenc testvér”, a felszabadító háború történelmi vezetői. Bizottságuk az akkor szerveződött ALN-t, a nemzeti felszabadítás hadseregét bízta meg a végrehajtással, míg a politikai irányítás nehéz feladatát az FLN-re, a nemzeti felszabadítási frontra bízta. Az ALN végeredményben az FLN fegyveres karja, az FLN pedig az ALN harcának szervezője lett, a front és a hadsereg volt a két vezető erő, közöttük rendszeresen cserélődtek az emberek. A háború nyolc kíméletlen éve szentesítette ezt a gyakorlatot, s tette a modern algériai államéleti íratlan szabályává. Huszonhat évvel ezelőtt Algéria tipikusan gyarmati társadalom vált. Egymillió európai, túlnyomórészt francia, bitorolta az ország természeti kincseit, gyakorolta a gazdasági és a közigazgatási hatalmat, szokásaiban, életmódjában élesen elhatárolódva a nyolcmillió „muzulmántól”, akiktől még a nemzeti hovatartozás tudatát is megpróbálták megtagadni. Az algériaiak túlnyomó része falun, középkori viszonyok között tengődött, 94 százalékuk írástudatlan volt. A mai Algéria 19 millió lakosa öntudatos állampolgára független hazájának. Az ország hatalmas léptekkel iparosodott, az egy főre jutó nemzeti jövedelem — Dél-Afrikát leszámítva — a legmagasabb Afrikában. A társadalom kiegyenlítődött, megszűnt az égbekiáltó nyomor, gyors városiasodás következett be. Az arab kultúra visszanyerte jogait. Kialakultak és megszilárdultak az algériai társadalmi, gazdasági és politikai élet intézményes keretei. A fejlődés alapjául szolgáló Nemzeti Charta a szocializmusban jelölte ki a célt. Az FLN idén megtartott kongresszusával lezárult a párttá szerveződés folyamata, s ugyanezen a tanácskozáson elfogadták az extenzívről az intenzív fejlesztésre való áttérés programját is. Ez a természeti kincsekkel való takarékosabb gazdálkodást és az emberi szükségletek teljesebb kielégítését foglalja magában — anyagiakat és szellemieket tekintve egyaránt. Ahogy huszonhat évvel ezelőtt a nemzeti függetlenség kivívásáért indult meg a harc, s ez tudatosan párosult a társadalmi forradalom végrehajtásával, ugyanúgy e társadalmi forradalom eredményeire építve ma újabb, nem kevésbé fontos, de a körülmények hatalmánál fogva természetesen békésebb harcot vív meg Algéria: a külső gazdasági feltételektől való függetlenség harcát. Jele ennek az adósságállomány csökkentése, a hitelfelvétel korlátozása, a tőkés közreműködés mérséklése, és olyan diverzifikálási politika kialakítása, amely azt tekinti feladatának, hogy az átlagosnál gyorsabb ütemben bővítse a kapcsolatokat a harmadik világgal és a szocialista országokat, vagyis Algéria természetes szövetségeseivel. Algéria egész, 26 évre visszatekintő külpolitikája, az afrikai és arab ügyekben játszott haladó szerepe, az el nem kötelezett országok között kivívott tekintélye, jó kapcsolatai a szocialista országokkal teszik magától értetődővé a gazdasági döntést is. Szovjetunió Jövőre bevezetik a ryári időszámítást (TASZSZ) 1981. április 1-től a Szovjetunióban bevezetik a nyári időszámítást — írja pénteki számában a Trud című szovjet szakszervezeti lap. Az október 1-ig tartó időszakra egy órával előreállítják az óramutatót. Az új határozat előkészítésekor a szovjet szakemberek figyelembe vették más országok — a többi között Csehszlovákia, Bulgária és Lengyelország — ezzel kapcsolatos pozitív tapasztalatait. Előzetes számítások szerint a nyári időszámítás bevezetésével a Szovjetunió évente több mint 2 milliárd kilowattóra villamos energiát takaríthat meg. Az új időszámítás rendszere jobban megfelel majd az emberi szervezet bioritmusában történő évszakonkénti változásoknak, mivel a nappali világosságban az emberek aktív tevékenysége sokkal hatékonyabb. A plusz egy nappali óra elősegíti a pihenés körülményeinek jobb kihasználását is — írja a Trud. A szakszervezetek hozzájárulása Sínen a nyugatnémet kormányprogram Sándor István, az MTI bonni tudósítója jelenti: Fontos szakaszukhoz érkeztek Bonnban a szociáldemokraták és a szabaddemokraták kormányalakítási tárgyalásai. Schmidt kancellárnak sikerült biztosítania a szakszervezetek támogatását a koalíció takarékossági programjához. Az SPD és a szakszervezeti szövetség vezetőinek tanácskozásán a szakszervezetek képviselői kijelentették: tudatában vannak az NSZK gazdasági problémáinak, és nem áll érdekükben a tartós társadalmi konfliktus. Ezzel fontos akadály hárult el az új kormányprogram útjából: a jövőre gazdasági pangással, egymilliós munkanélküliséggel, és négy százalék feletti inflációval számoló Schmidt-kormány egyik legfontosabb feladatának az államháztartás deficitjének csökkentését és az áremelkedések megfékezését tekinti. Ennek előfeltétele a nyugatnémet vezetők szerint az, hogy a tavaszi bértárgyalásokon a dolgozók „önmegtartóztatást” tanúsítsanak. Könnyűnek bizonyult a megállapodás a két koalíciós partner között a külpolitikai irányt illetően. Az NSZK folytatja eddigi kettős politikáját: a NATO és a nyugati gazdasági szövetség erőteljes támogatása mellett a párbeszéd és az együttműködés fenntartására törekszik a szocialista országokkal. A bajor Keresztényszociális Unió (CSU) parlamenti képviselőcsoportja háromnapos zárt ülésen elutasította a CDU—CSU keleti politikája felülvizsgálatának gondolatát. A CSU a szocialista országokhoz fűződő viszony ápolását változatlanul a régi feltételekhez köti, és csak akkor hajlandó együttműködni a kormánnyal, ha az „tudomásul veszi az új realitásokat” és „belátja eddigi keleti politikájának teljes kudarcát”. A kisebbik keresztény párt merev magatartása kellemetlen helyzetbe hozta a bonni kereszténydemokrata pártvezetőséget. Görögország „megtérése" A Rogers-terv kárvallottja MÁR A KILÉPÉSKOR — hat évvel ezelőtt — világos volt: csupán idő kérdése, hogy Görögország területén akkor már meghal szervezetébe. A szakításra 1974 nyarán, az athéni katonai junta dicstelen bukása után hatalomra került Karamanlisz-kormány kelletlenül, a közhangulatnak engedve határozta el magát. Ezzel kívánt tiltakozni amiatt, hogy a NATO nem akadályozta meg Törökországot Ciprus — törökök lakta — északi részének megszállásában. Ám, a Görögország területén akkor már meglévő amerikai katonai támaszpontok maradtak, s ezzel gyakorlatilag a paktum katonai jelenléte is. A görög kormány pedig 1976- ban jelezte először nyilvánosan is, hogy vissza kíván térni a NATO katonai intézményeibe. Athén azonban olyan árat szabott, amelyet a szervezet — elsősorban Törökország határozott ellenzése miatt — nem tudott megadni. A ciprusi ügy rendezése és az Égei-tenger fölötti ellenőrzés kérdésének tisztázása szerepelt a görög feltételek között. Ankara viszont — külön felbőszülve az amerikai törvényhozásnak a ciprusi invázió miatt ellene elrendelt fegyverszállítási embargója miatt — jó ideje hallani sem akart róla, hogy egymaga fizesse meg az atlanti egység árát. Ezért következetesen megvétózta Athén újrafelvételi kérelmeit abból a meggondolásból, hogy Görögország távoltartása a szervezettől erősíti tárgyalási pozícióját. Ennek következtében négy évig húzódtak el a többoldalú tárgyalások. Időközben azonban történt egy s más, ami eredeti álláspontjuk módosítására késztette a szemben álló feleket, így például a Törökország elleni amerikai fegyverszállítási embargó feloldása. A „kibékülésnek” kedvezett Görögország belépése a Közös Piacba is. Athén ettől több száz millió dolláros segélyeket remél a gazdaság és az infrastruktúra fejlesztéséhez az EGK különböző alapjaiból. . TM . .. / ............. A NYUGAT NYOMÁSA ATHÉNRE a NATO katonai szervezetbe való „visszaintegrálódásért”, ebben az évben erőteljesen fokozódott. A szövetség európai haderőinek amerikai főparancsnoka, Bernard Rogers tábornok, az elmúlt hónapokban gyakori vendéggé vált Athénben és Ankarában. Ő volt a szülőatyja annak a receptnek amely a paktum délkelet-európai gyengélkedő szárnyát hivatott meggyógyítani. A Rogers-terv lényege: Görögország előbb lépjen vissza a katonai szervezetbe, majd utána tárgyalások útján rendezze vitás kérdéseit Törökországgal. Athén kezdetben ragaszkodott hozzá, hogy a tárgyalások előzzék meg a visszatérést, amelyre azok kimenetelétől függően kerülne sor. A már említett két feltételt további kettővel toldotta meg: a nemzeti haderő feletti teljes és kizárólagos ellenőrzés, valamint Görögország komplett védelme háború esetére. Az utóbbi hetekben a belpolitikai okokból — egyszerre csak a Rasisz-kormánynak is sürgős lett a visszatérés. A kormányon lévő Új Demokrácia a jövő évi választásokra kacsintva hozta meg döntését. A legnagyobb ellenzéki párt, a Papandreu vezette Pánhellén Szocialista Unió (PASOK), építve a görög közvélemény Amerika- és NATO-ellenes érzelmeire, arra készült, hogy ezt a kérdést a választási kampány központi témájává teszi. A PASOK egyébként a NATO-ból való teljes kilépés és az amerikai bázisok eltávolításának híve. Ebben a kérdésben viszont az Új Demokrácia nem hajlandó vállalni az erőpróbát, ezért inkább „előre menekült”, vagyis kész tény elé állította az országot. ATHÉN EZÉRT ELLENNYOMÁST fejtett ki az utóbbi hetekben szövetségeseire. Ballisz miniszterelnök közölte: az amerikai támaszpontok státusáról szóló új egyezményt addig nem terjeszti jóváhagyás végett a parlament elé, amíg nem rendezik Görögország kapcsolatát a NATO-val. Külügyminisztere, Micotakisz pedig azzal is „fenyegetőzött” a hónap elején, hogy Görögország teljesen kilép a NATO-ból, ha néhány héten belül nem sikerül megoldást találni a kérdésre. A „megoldást” időközben megtalálták: Görögország ismét teljes jogú tagja a szövetség katonai szervezetének.Hogy milyen feltételek mellett, még nem teljesen világos, mert az erről szóló megállapodás részleteit nem hozták nyilvánosságra. Lényegében azonban a Rogers-terv érvényesült, ami azt is jelenti, hogy a legnagyobb engedményeket Athénnek kellett megtennie. A viszszatérésre anélkül került sor, hogy Görögország előbb tárgyalásokon rendezte volna vitás ügyeit török szövetségesével. Aligha valószínű, hogy a NATO garanciát vállalt volna Görögország biztonságáért, bármely háború esetére. Athén ugyanis elsősorban attól tart, hogy formális szövetségesével, Törökországgal keveredhet háborúba. Ha pedig erre mégiscsak sor kerülne, a NATO abban a képtelen helyzetben találná magát, hogy egyik tagországát a másikkal szemben kell megvédenie. A KOMPROMISSZUM ÁRAT — mert kiegyensúlyozott kompromisszumról itt nem beszélhetünk — Athénnek kellett megfizetnie. Ciprus 1974-ben történt török invázióját megelőzően Görögország szinte teljes mértékben gyakorolta az Égei-tenger feletti fennhatóság jogát Ezt követően azonban Törökország azzal a köz és vetéléssel állt elő, hogy a tenger keleti részében őt illeti meg az ellenőrzés joga. Válaszul Athén, a biztonsági feltételek hiányára hivatkozva, lezárta az Égei-tenger feletti légteret. Ez év elején viszont megállapodtak, hogy Görögország feloldja a „zárlatot”, Ankara pedig eláll korábbi követelésétől. Csakhogy a Rogers-terv egyik záradéka azt is kimondja, hogy az 1974-es évet megelőző s e kérdésre vonatkozó megállapodások semmisek, ezért a két érdekelt félnek tárgyalások útján, új egyezmények megkötésével kell rendeznie vitáját. Vonatkozik ez a tengerfenéken található kőolajforrások kiaknázási jogára is. E tárgyalásokon pedig — a korábbi állapotot figyelembe véve — csak Görögországnak van miből engednie. A görög közvélemény országos méretű tüntetéssorozattal tiltakozott kormányának megalkuvó döntése, országának a NATO katonai aktába való visszaterelése ellen. Erősödik a meggyőződés, hogy a reintegrálódás nem Görögország nemzeti, hanem a NATO általános stratégiai érdekeit szolgálja. Az a lehetőség viszont, hogy a jövő évi választási kampány középpontjába a NATO-tagság kérdése kerül, továbbra is nyitva áll. Különösképpen azért, mert a Törökországgal fennálló vitás kérdések változatlanul nyitottak, és a felek álláspontja közötti távolság a visszatéréssel egy szemernyit sem csökkent. R . Pálfi Viktor A Görög KP és az AKIZ állásfoglalása (TASZSZ) A Görög Kommunista Párt és a Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártja (AKEL) felszólítja a két ország népét, hogy fokozza harcát az enyhülésért és a békéért. A két párt vezetőinek október 28—30. között Nicosiában megtartott találkozójáról kiadott közös közlemény szerint, Görögország visszatérése a NATO integrált katonai szervezetébe árt Görögország nemzeti függetlenségének és szuverenitásának, s negatív következményekkel jár Ciprusra nézve is.