Magyar Hírlap, 1981. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-24 / 250. szám
. 6 1961. OKTÓBER 24. SZOMBAT KULTÚRA -MŰVÉSZET — ............ ■■■' - — ..— 111 ■' ■' - -- ■ 1 - ■ ' ' MIJGYER HÍRLAP & A science fictionnak lelkes rajongói és ádáz ellenfelei egyaránt *,'• vannak. Népszerűsége vetekszik bármely más műfajéval, olvasóik pedig klubokba tömörülnek. Mi is voltaképp korunk kultúrájának ez a megfoghatatlan jelensége, amit fantasztikus, néha tudományosfantasztikus irodalomnak, közismert, magyarul idegenül csengő nevén sci-finek hívunk? A műfaj szocialista országbeli művelői a közelmúltban Budapesten találkoztak, s folytattak véleménycserét a science fiction helyéről, szerepéről. Egész földgolyónk gondjait emeli vállára * írók a science fictionról A magyar nyelvre is lefordított jeles bolgár prózaíró, Georgi Velicskov többnyire csak kirándul a tudományos-fantasztikus irodalomba. — Ha nem tartanám a sci-fiit irodalomnak, nem jöttem volna el Budapestre — mondja Velicskov. — Nem nézem tehát le egy magasabb ízlés nevében. E művek előtörténete is jelentős, én Petroniustól számítom történetét. Igaz értékei rendre átmentek a világirodalomba. Kedvelem a sci-fit, de idegesítenek azok az írók, akik prognózist adnak akkor, amikor még saját korukat sem ismerik. Egészen más a Csehszlovákiából érkezett Milan Codr véleménye: — Az emberiség nem élhet úgy, hogy ne gondoljon a jövőjére. Akárhogy vesszük, jövőnk sokban függ a tudomány, a technika fejlődésétől. A színvonalas tudományos-fantasztikus irodalomnak feltétlenül az életet kell tükröznie, azt az életet, amelyben egyre nagyobb szerep jut a tudománynak és a technikának. — Sokak szerint a sci-fi nem irodalom — töpreng Szentmihályi Szabó Péter. — Ezek az emberek általában egy-két rossz sci-fi novella vagy regény elolvasása után ítélkeznek, s ugyanilyen kurtán intéznek el bármely más, nekik nem tetsző műfajt. Igaz, a világon évente megjelenő több ezer új sci-fi legény mintegy nyolcvan százaléka fércmű — de vajon nem ugyanez az arány a „magas” irodalomban? Nyina Refkoca írói, szerkesztői munkásságából csaknem két évtizedet áldozott a sci-finek, a műfajt szovjetunióból születésétől figyelemmel kíséri. Véleményét e módon sűríti: — A sci-fi a mese és a realitás, a tudomány, s elsősorban a szociológia sajátos ötvözete és semmiképp sem üres szórakoztatás. Etikai irányzatossága vetekszik a meseével. Heiner Rank az NDK-ból ennél is kategorikusabban fogalmaz: — A science fiction természetesen irodalom. Ez az elnevezés viszont az irodalomtudomány találmánya. A műfajt ma kissé lekezelik, s ennek elsősorban az irigység az oka, mert nagy példányszámban kel el és sok a híve. Régi vita az is, honnan számíthatjuk kezdetét, én Swifttől eredeztetem. A romániai Voicu Bugariu másképp vélekedik: — Benedetto Croce szavaival élnék: a sci-fi annyiban irodalom, amennyiben képes érzelmeinkre hatni. Vagyis szerintem a sci-fi álruhás irodalom. Népszerűségét korunk emberének fantasztikus információéhségével magyarázhatjuk. Csernai Zoltán a sci-fi kizárólagos mestere, műveit számos nyelvre lefordították már, így sorjáztatja érveit: — A tudományos-fantasztikus témájú elbeszélések, regények abban sem különböznek más típusú, témájú írásművektől, hogy közöttük is előfordulnak gyengébb és magasabb irodalmi értékű alkotások. Annak oka, hogy ez a kérdés egyáltalán felmerül, egy immár hagyományossá vált kritikai szemlélet, amely néhány évtizeddel ezelőtt a science fictiont a ponyva, lektűr vagy legjobb esetben is az ifjúsági és az ismeretterjesztő irodalom legalacsonyabb értékű kategóriájába sorolta, így a közvéleményt még ma is arra hangolja, hogy a science fictiont az „írodóm alatti műfajok” gettójába tartozó kommersz szórakoztató terméknek tekintse és értékelje — Minden műfaj tömegével produkál selejtet — erősíti meg magyar kollégája szavait Ljuben Dilov Bulgáriából. — Értelmetlen lenne tudomásul nem vennünk, hogy Kurt Vonnegut, Ray Bradbury a modern világirodalom kiemelkedő alkotói. Maga a tudományos-fantasztikus irodalom, mint fogalom legalább annyira fikció, mint számos sci-fi regény témája. Ezen a felosztási alapon egyébként joggal beszélhetnénk például az orvosregényről, mint önálló műfajról. Mircea Oprita román író sem rejti el kételyeit. A sci-fi egyszerre irodalom és irodalmon kívüli jelenség. Romániában van néhány jeles tudományos-fantasztikus író, kiket olvasnak és szeretnek: John Hobart, Vladimir Colin, Gheorghe Sasarman. A science fiction műfaját és irodalmon belül elfoglalt helyét illetően nyilván lesznek még viták, egy azonban kétségtelen, a sci-fi napjaink egyik legnépszerűbb olvasmánya. A bolgár Georgi Velicskov azonban még ebben is szkeptikus: — Nem lelkendezem a science fiction népszerűsége miatt. Gyakran tapasztalom, hogy a túlterhelt emberek, orvosok mérnökök kikapcsolódásként fogyasztják, általa akarnak eltávolodni az idegőrlő munkanapoktól. Csupán az a baj, hogy a rossz művek rossz ízlést terjesztenek. Margarita Valehrová szlovák írónő megértőbb e fiatal műfajjal szemben. Ezt mondja róla: — Az emberi természet alapvető tulajdonsága, hogy kíváncsi a jövőre. Erre legalábbis szerintem, és ismerőseim szerint — többnyire csakis a komoly science- fiction adott eddig választ. Úgy gondolom, az igényes szépirodalom, mely nemcsak az emberi képzeletben és fantáziában talál ösztönzést, hanem merít a valós tudomány és lélektan kútfőjéből, képes megrajzolni a jövő század emberét és feladatait. Alexander Kroger az NDK-ból azon töpreng, kikből toborzódik a fantasztikus irodalom széles olvasótábora: — Már eredmény, ha egy fiatal, aki korábban egyáltalán nem olvasott, a sci-fi iránti érdeklődése folytán olvasni kezd. Ebben az esetben még azt sem tartom rossznak, ha megmarad csak a science fiction rajongójának. — Századunk új és ismeretlen információk tömegével támad az olvasóra. — folytatja a gondolatot Nyina Berkova .— A tudományos-fantasztikus irodalom viszont lehetőséget nyújt az embernek arra, hogy ábrándozzon, erősíti benne a reményt, hogy a világ jobb lehet s jobbá is kell hogy legyen. Humanista kicsengésű irodalom ez, Illért egy derűsebb, normális emberi kapcsolatokat felvillantó, megrázó tragédiák nélküli jövő igényével lép elő. Számos kiváló tudós, szakember fejlődését ösztönözte a science fiction, szinte minden űrhajós feltétlen híve. — A science fiction az olvasók illúziószükségletét elégíti ki — összegzi végezetül tapasztalatait a román Mircea Oprita. — A mai sci-fi egyetlen kibontakozási lehetősége, ha az általánost megragadva képes az ember közelében maradni. Az írókkal beszélgetett: Földeák Iván Szovjet filmek fesztiválja Az idén ismét megrendezik hazánkban — ezúttal harmincnegyedszer — a szovjet filmek fesztiválját. Az eseménysorozat megnyitóját Miskolcon a Béke, illetve Budapesten a Szikra filmszínházban tartják. A november 5-én kezdődő héten öt új szovjet filmet mutatnak be, közöttük Idsza Moszkva nem hisz a könnyeknek című, Vlagyimir Menysov rendezte alkotás is, amelyet 1981-ben a legjobb külföldi filmnek járó Oscardíjjal tüntettek ki. Nyikita Mihalkovot a középgeneráció egyik legtehetségesebb képviselőjének tartják a Szovjetunióban. Tudását ezúttal két munkájával bizonyítja: az Oblomov néhány napja Goncsarov regénye alapján készült. Főszerepét A tavasz 17 pillanata sorozatból Lehelenbergként megismert Oleg Tabakov alakítja. Az öt este ugyancsak irodalmi fogantatású, Vologyin egyik drámájából rögzítették filmnszalagra. Katasztrófa földönégen címmel lesz látható Alekszandr Mitta-nak, a Ragyogj, ragyogj csillagom alkotójának legújabb filmje. Korai darvak címmel Csingiz Ajtmatov azonos című regényéből forgatott filmet Boletriek Samsijev kirgiz rendező. A fesztivál programját három sorozat teszi teljesebbé. Az elsőben világhírű szovjet rendezők némafilmjeivel ismerkedhetnek meg a nézők, látható lesz Grigorij Kozincev, Mihail Romín és Dziga Vertov néhány olyan műve is, amelynek létezéséről jószerivel csak a filmmel tudományos szinten foglalkozók tudtak. A második sorozatban a szovjet filmművészet azon darabjait vetítik, amelyeket Oscar, vagy más díjjal tüntettek ki az utóbbi évtizedben. Többek között újra látható lesz a negyvenes évek filmterméséből Donszkoj Szivárvány, az ötvenesekéből Kalatazov Szállnak a darvak, a hatvanasokéból Bondarcink Háború és Béke, a hetvenesekéből Kurosawa Derszu Uzala című alkotása. A harmadik sorozat a rajzfilmek kedvelőié lesz. Repertoárra tűzik Jurij Nerstein Mesék meséje című, tavaly nagy sikert aratott filmjét is. A fesztivál alkalmából delegáció érkezik hazánkba. A küldöttség több vidéki városba, is ellátogat, s részt vesz a filmek bemutatóin. I Picassóra emlékeznekMoszkvában A szovjet lapok kulturális rovatai megemlékezek Pablo Picasso születésének 100. évfordulójáról. A televízió egyórás filmet sugárzott, amelyben Picasso életművét mutatta be, valamint azt a filmet, amelyet szovjet tévések készítettek a mesterről, élete utolsó időszakában. A szovjet múzeumok birtokában jó néhány Picasso-mű van. A honvédelmi pályázat díjai A Magyar Írók Szövetsége és a Honvédelmi Minisztérium 1931- ben is meghirdette meghívásos pályázatát honvédelmi témájú irodalmi művek alkotására. A pályaműveket értékelő zsűri javaslata alapján pénteken délelőtt Szántó Mihály ezredes átadta a Magyar Néphadsereg politikai főcsoportfőnökének nívódíját az idei pályázatra beküldött legkiemelkedőbb művek alkotóinak. Nívódíjat kapott: Berkes Péter, Iszlai Zoltán, Thiery Árpád és Baráth Lajos író, valamint Baranyi Ferenc költő. A nívódíjak átadásakor jelen volt: Garai Gábor Kossuth-díjas költő, az írószövetség főtitkára. BARTÓK Első hegedű eungura ■ szonátájának lassú tételében van egy zenei gondolat: fő jellemzője a jellegzetesen magyar ritmus, az elsőt hangsúlyozó írta képlet. Ez teszi az említett témát karakterisztikussá, beszédessé. Az a művész, aki ezt meglátja és érdemének-értékének megfelelően kidomborítja: igazi művész. Néha egy-egy ilyen látszólag apróságból minden következtetés leszűrhető, a művész művészi rangja lemérhető. S ha egy-egy ilyen témabemutatás igazi művészetet nyújt, sok minden más egyszerűen mellékessé válik. E gondolatsor Yehudi Menuhin vasárnap esti hangversenyén fogant meg bennem, éppen az Első szonáta idézett helyén. Mert ebben a témabemutatásban minden együtt volt: Bartók muzsikájának magyar jellege, a tétel szenvedélyesen fájdalmas hangulata, a beszédes ritmus, a nem feszített, de mégis átütő hegedűhang, a téma rangja a tétel konstrukciójában — minden. És egy ilyen revelatív pillanat: az igazi nagy művészet, sőt, odáig is elmegyek: a művészi katarzis pillanata. S mit számít mindezzel — és soksok más hasonló pillanattal — szemben, hogy Menuhin hegedülése, a hangszerjáték pusztán technikai -mechanizmusbeli oldala már egyáltalán nem kifogástalan?! Beethoven híres mondása jutott eszembe: „Mit számit a ti nyomorult hegedűtök, ha a szellem szól belőlem?” Menuhin hegedülése ma már gyakran technikai hibákkal tér■tfélfPde mit számít ez, ha ez minden pillanatban a szellem szól belőle? Ma is a legnagyobbak legnagyobbjai közt a helye, mert emberi lénye és művészi mindent tudása erre a helyre emelt. ELSŐ ESTJÉN Bartók szellemének hódolt a művész, egykori nagy barátjának emlékét idézte fel. Az Első szonátán kívül megszólaltatta a neki írt és ajánlott Szólószonátát, fia és zongorapartnere, Jeremy Menuhin, a Zongoraszonátát játszotta. A Szólószonáta hallgatása közben, persze, állandóan kísértett annak a felejthetetlen koncertnek emléke, 1946- ban, amikor Menuhin először játszotta Budapesten a darabot. Ma az első két, tétel klasszikus benyomást kelt immár, a harmadik ma is a könnyet csalja a hallgató szemébe, a honvágy egyszerűségében észvesztően fájdalmas melódiájával. A másnapi zenekari koncerten Kórodi András élete egyik legjobb formájában vezényelte a Hangversenyzenekart — ugyancsak Beethoven és Bartók szólalt meg. A B-dúr versenyműben Jeremy Menuhin főleg a lassú tételben nyújtott szép pillanatokat. Bartók Hegedűversenyében ismét a reveláció erejével hatott a lassú tétel, de a két szélsőben is magával ragadott minden lírikus szakasz. Most jelent meg Menuhin könyvének magyar fordítása, Az ember zenéje címmel. És koncertjein is ezt kaptuk tőle: az ember zenéjét... Várnai Péter Zenei levél Jttfa MenuhinT Nyelvünk világa Ismeretes az az idegenszó-használatra vonatkozó általános tanács, hogy ha valamely fogalomra van megfelelő magyar szavunk, akkor helyette az azonos jelentésű idegen szót alkalmazni indokolatlan. Újabban azonban a centrum szót gyakran hallhatjuk, olvashatjuk, ami azt jelzi, mintha vele kapcsolatban egyre többen megfeledkeznének a bevezetőben említett nyelvhelyességi javaslatról íme, néhány példa: az első szóban hangzott el, a többi három pedig napilapokban volt olvasható. „Londonban és a két nagy ipari centrumban tovább tartanak a harcok.” „Teljes anagyüzem’ a Balatonpart egyik legkedveltebb idegenforgalmi centrumában, Tihanyban.” „Újjávarázsolják a hajdú-bihari megyeszékhely centrumának fő közlekedési útvonalait.” ..Kőbánya centrumában új tanácsi, háromszobás, 64 nm, összkomfortos lakásomat kertes házra cserélném.” Mit is alik tudni centrum szavunkról? Mindenekelőtt, hogy a latin nyelvből vettük át. Az írásos adatok tanúsága szerint 1655 óta ismeretes előfordulása, és középpont, középrész góc(pont), központ, székhely értelemben használatos. Továbbá azt, hogy értelmező szótárainkban csillaggal jelzett, ami arra figyelmeztet, hogy használata lehetőleg kerülendő, illetőleg fölösleges. Ezért hát bizton állíthattuk, hogy idézett példáinkban mellőzhető, és javasoljuk a központ szóval történő helyettesítését. Vagyis ... a két nagy ipari központban...; ...a hajdú-bihari megyeszékhely központjának...; ...idegenforgalmi központjában...; Kőbánya központjában ... Még szokatlanabb és „öszvér" szóalkotás — ezért helytelen — az a mód, amikor magyar előtaggal, összetett szó utótagjaként szerepel a centrum szó. Számos példát találtunk pedig erre is napilapjainkban. Több napilap számolt be arról, hogy „Megnyílt a diákcentrum”. Másik változatban: „Nyári diákcentrum Budapesten.” „Európában egyedülálló információs szolgálat (TOURINFORM) kezdi meg munkáját július 1-től Budapesten, a belvárosi postacentrumban." „A lóvasút megnyitásával befejeződött a közlekedési emlékcentrum kialakítása a Széchenyikastély mellett.” Van tehát diákcentrum, postacentrum, emlékcentrum. De hát mit is neveztek így a szóalkotók? Az első példában egy Budapesten létrehozott új központi diákklubról van szó, a harmadik példában a nagycenki emlékhelyet nevezték így, míg a második példában egyszerűen központtal helyettesíthető vizsgált idegen szavunk, azaz postaközpont. Egyébként az elmondottakból senki ne azt a tanulságot vonja le, hogy centrum szavunkra egyáltalán nincs szükség. Mint nemzetközi szó jól szolgálja a külföldiek tájékoztatását, ha útjelző táblán alkalmazzuk, avagy a népszerű Centrum Áruház tulajdonnévként. Vagyis az idegen szó használatának szkségességét mindig a körülmények szabják meg. Gráf Rezső Centrum-áradat AI : - ---------------Az Erkel Színház vendégművészei Neves külföldi énekművészek lépnek színpadra az Erkel Színház novemberi előadásain. A vendégművészek sorát a Magyarországom még nem szerepelt szovjet baritonista, Igor Morozov nyitja meg. Pályafutását a leningrádi Kirov Opera színpadán kezdte meg. Budapesti bemutatkozásakor — november 5-én — a Sevillai borbély címszerepeit énekli. Jevgenyij Nyesztyerenko, a Moszkvai Nagy Színház magánénekese, aki legutóbb a szegedi szabadtéri játékokon vendégszerepelt hazánkban, 15-én a Don Carnosban Fülöp király szerepét énekli. Luciá im Serre olasz értekesnő, az elmúlt évadban mutatkozott be Budapesten, 26-án a Gammen-mori Lucia címszerepében, 29-én pedig a Rigoletto Gildajaként lép fel.