Magyar Hírlap, 1981. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-24 / 301. szám

10 1981. DECEMBER 24. CSÜTÖRTÖK Magyar Hírlap Népszerűség '81 Vajon mitől lesz népszerű egy ember? És egyáltalán: megfejthetük-e a népszerűség íratlan titkai? Tudjuk, ez olykor olcsón megszerezhető. Elég a megfelelő helyen és a megfelelő gyakorisággal elismételni néhány látványos, jól hangzó frázist. Máskor viszont épp a népszerűtlennek látszó cselekedetek, a szívós, áldozatkész és önzetlen munka az, amivel a közösség ítélete alapján kiérdemelhető ez a cím nélküli rang. Egy biztos: vannak közöttünk emberek, akik végigdolgozzák az életüket, fáradoznak másokért, de soha nem gondolkoznak azon, vajon népszerűek lettek-e mindezért? Nem a várt vagy ígért elismerésért A napközis étkezők gyerekkoromból jól ismert, jellegzetes szaga keveredik a rakkottkrumpli és a feketekávé illatával, s mire felállunk az asztaltól, már szivárog az aznapi „fájrontot” jelző hipó átható illata. A budaörsi Rózsa utcai gimnázium és általános iskola épülete szokatlanul kihalt, már csak elvétve bukkan fel egy-egy gyerek a folyosókon. A szokásos szombati rendetlenség a tanári szobában, a hosszú asztalon noteszek, ottfelejtett tollak, naptárak és dolgozatfüzetek között csikkekkel teli hamutartók. Mire az ebéd végeztével viszszamegyünk az igazgatói szobába Bodor Jánosnéval, az általános iskola igazgatóhelyettesével, már jócskán benne vagyunk a beszélgetésben. Tudom, hogy a mindössze 360 adagra méretezett konyha két éven át több mint ezer gyerekre főzött, hogy ez milyen hallatlan erőfeszítést követelt a konyha dolgozóitól, s hogy a KÖJÁL ellenőrzésekor majd meghaltak az igalomtól, nehogy valami hibát találjanak. S tudom azt is, hogy most, mikor véget ért ez a hosszan tartó „szükségállapot” és újra visszaállt a régi rend, ez igazi öröm, valódi megkönnyebbülés ... — Bizony nem volt könnyű annak idején rávenni a konyha dolgozóit, hogy vállalják a gyerekeink érdekében ezt a hatalmas áldozatot — mondja az igazgatóhelyettes, vagy ahogy a gyerekek és a tanárok szólítják: Hermina néni. — De igazgatóhelyettesi beosztásomból adódóan sok-sok ilyen népszerűtlen feladat hárul rám ... Ezért van óriási jelentősége ezen a poszton a négyszemközti beszélgetéseknek, az érvelő meggyőzésnek, a rábeszélés „művészetének” és persze a személyes példamutatásnak is ... Itt van például a nyakunkon az ötnapos munkahét bevezetése. Én úgy látom, ha az iskolakezdés és zárás idején kicsit felgyorsítjuk a tempót, nem csökken a pedagógusaink nyári szabadsága. Ők azonban más nézőpontból ítélnek, az jár az eszükben, hogy mit vesztenek majd ezzel, csökken a jövedelmük — mondják —, mert a hétközi feszített munkarend mellett kevesebb túlórát, helyettesítést, szakköri foglalkozást tudnak majd vállalni. S már előre aggodalmaskodnak a szombati napközis ügyeletek miatt... Bizony sok-sok vita és beszélgetés áll még előttünk, amíg ezekben a kérdésekben közös nevezőre jutunk a testülettel... Bodor Jánosné igazgatóhelyettesről sokan azt hiszik: Budaörsön él. Pedig csak tiszteletbeli budaörsi polgár, Újpestről jár ki a nagyközségbe. De idejének zömét itt tölti, kora reggeltől késő délutánig hol itt, hol ott bukkan fel valamelyik napköziben, ha éppen nincs órája. Be-benéz a művelődési házban működő iskolai szakkörökre, részt vesz a pártbizottság egyik munkabizottságának munkájában, s ő tartja a mindennapi kapcsolatot az iskolát patronáló üzemekkel, ő a „lelke” mindenféle iskolát támogató társadalmi kezdeményezésnek, van szükségünk éppen — és küldik a szerelőt, az asztalost, a virágokat, a karácsonyfát, a déligyümölcsöt, az ajándékokat. S miután két laktanyából a sorköteles katonák is nálunk végzik gyorsított tanfolyamon a nyolc általánost, ők is jönnek, ha a két kezük munkájára van szükség ... Persze az iskola sem marad adós, a magunk módján mi is segítünk. Megkülönböztetett figyelmet fordítunk azokra, akik a dolgozók iskolájába járnak, korrepetáljuk őket, segítjük a vizsgára való felkészülésüket. A Budaörsöt sem kímélő takarítóhiány egyéb „népszerűtlen” lépésekre is rákényszerítette az iskolát: az első emleren a gyerekek már régóta maguk takarítják a termeket. Soha, egyikük sem tiltakozott ellene. Rendesen, kifogástalanul végzik a munkát, sőt, azóta tán még a tisztaságra is jobban ügyelnek. Csak éppen a szülőknek nem egészen tetszik a dolog... — Lehet, hogy ez sem éppen szabályos dolog, de az élet rákényszerített bennünket. És hogy őszinte legyek: én nem is igen bár nem ... Nekem ugyanis az az elvem, hogy az iskolának a fizikai munka becsületére is nevelnie kell a gyerekeket, s erre a mai iskolának alig van eszköze. Nekünk most lehetőségünk lett arra, hogy ne csak papoljunk erről, hanem éljünk is vele ... Meg kell mondjam: a saját fiaimnak sem tudtam más útravalót adni az élethez, csak a munka szeretőjét... Mindig így élt, ahogy ma is: a két keze tele munkával. Pedig ha akarna, már nyugdíjba mehetne. De Hermina néni úgy véli: a pihenésre jut még idő elég. De egyelőre még annyi a tennivaló ... — Elkeserít, ha olyan emberekkel hoz össze a sors, akik csak éppen hogy, ímmel-ámmal végzik a dolgukat — mondja. — Nem is tudom megállni, hogy hallgassak, mondjuk ha valaki kinnfelejti a slagot az iskolaudvaron ... Nem tetszik az sem, ha a tanárok egyike-másika előre oszt, szoroz: mennyi jutalom lesz esedékes a legközelebbi pedagógusnapon? S ha számításában csalatkozik, máris vérig sértődik, elhanyagolja a munkáját. Minket nem így nevelt az élet... A magunkfajta — lehet, hogy az idők szavával is dacolva — csak azt tudja, hogy soha sem a várt vagy ígért elismerésért kell elvégezni a kirótt feladatot... így hát sokszor ilyesmiről is beszélgetünk a fiatal pedagógusokkal — egymás között. Nem tartok tőle, hogy ezért megorrolnak rám, hiszen szót váltok velük akkor is, ha gondok, bajok gyötrik őket Azt is érzem, hogy a tanítványaim is, a napközisek is szeretnek. Sokszor mesélek nekik az életemről: az ő számukra az már maga a történelem ... A faluban is sokan ismernek, hiszen megfordulok mindenütt. Ott vagyok az ünnepélyeken, együtt vásárolok velük a boltban, közösen mérgelődünk, ha nem jön a busz. Az utcán is mindig előre köszönnek ... Közben lassan ránkborul a sötétség. Az ablakon át a rózsadombi villasort idézi a budaörsi hegyoldal. — De nehogy azt higgye, hogy itt mindenki ilyen házakban lakik! Sokan vannak, akiknek létkérdés még a nyári napközi, a heti százforintos reggeli, ebéd, uzsonna. Ezért már most azon fő a fejem, hogyan tudnánk jövőre még több kisgyereknek helyet adni. Hogy ne kelljen az utcán csellengeniük .... A fogadóóra mellőzve : — Emlékszem az első kézmosásra ... Tartályból eresztettük a vizet a lavórba, aztán valaki a kezembe nyomott egy mocskos törölközőt. Ránéztem, belenyúltam a zsebembe, és a zsebkendőmben töröltem a vizes kezemet. De akár hiszi, akár nem, ettől a perctől kezdve mintha a föld nyelte volna el a piszkos törölközőket... Varró Károly, a TEXELEKTRO Ipari Szövetkezet elnöke meséli ezt az éppen húszesztendős történetet. De hol van már az akkori háziipari szövetkezet ütött-kopott, rozoga épülete, az olajos padlók, a mindent ellepő por és piszok? — Az első közgyűlésünkön még sok aszonyon láttam felemás harisnyát: az egyik lábon leszaladt nylon, a másikon meg patentharisnya ... De mikor a következő évben a budai Zöldfa étteremben tartottuk a „zárszámadást”, már mindenki alaposan kicsípte magát. És ahogy változott, csinosodott körülöttük a környezet, magukkal is egyre többet törődtek. Ha körülnéz, nem lát már senkit még a munkaasztal mellett sem slamposan, ócska puhában ... Kezdetben tehát a változás külső jelei voltak a legkézenfekvőbbek: bevezették a vizet, kifestettek, az ajtók elé lábtörlők kerültek. S ennyi év múltán tán még az is kifecseghető, hogy nem minden pedagógiai célzatosság nélkül. — Arra gondoltam akkor, hogy aki megtölti a lábát, annak közben még az is eszébe juthat, hogy az ajtón kopogni illik... Nem a protokoll kedvéért persze, nálam ez ma is ismeretlen fogalom. Fogadóórát sem tartok. Ha valaki beszélni akar velem, bármikor jöhet, s ha éppen elfoglalt vagyok, akkor sem kell egy-két napnál tovább várnia. A hierarchiát is mellőztük, az emberek tudják, hogy engem bárki, bármilyen ügyben felkereshet anélkül, hogy előzetesen bejelentené a közvetlen főnökének. Akiknek ettől nem inog meg a tekintélyük, hiszen továbbra is a vezetés egyik legfontosabb láncszemei maradnak. Csak éppen nem árt, ha tudják a dolgozók, hogy ez a láncszem olykor kiiktatható... S teltek az évek, a létszám harmincszorosára nőtt, bővült a szövetkezet profilja, újabb és újabb telephelyek, üzemegységek létesültek Budaörsön, Érden, sőt Törökbálinton is. Ma már csaknem négyezer négyzetméteren dolgoznak a szövetkezeti tagok, többnyire központi fűtésos, mosdó- és öltözőhelyiségekkel felszerelt, függönnyel díszített korszerű üzemekben. Mindenük megvan, napi tíz forintért a háromszori meleg étkezés, s a községi tanácsoknak nyújtott anyagi hozzájárulás és a rendszeres társadalmi munkaakciók „ellenszolgáltatásaként” a szövetkezetben dolgozó kisgyermekes anyák gyermekeinek felvételét sem utasítják el a bölcsődékből és az óvodákból. Megoldották a dolgozók szállítását is: a három település között naponta 220 kilométert tesz meg a vállalati autóbusz. — Nincsenek munkaerőgondjaink. A dolgozók többsége törzsgárdatag, s tán nem hat nagyképűségnek, ha éppen én mondom el, de itt a környéken rangnak számít, ha valaki a TEXELEKTRO-nál dolgozik. Körülnézhet bármelyik üzemben! Nem lóg kint sehol a tábla, hogy szakembereket vagy akár segédmunkást keresnek! Ma is válogatni tudunk a jelentkezők között. Sőt, nálunk még a próbaidő is bevált gyakorlat — a takarítónőtől a főkönyvelőig mindenkit kipróbálunk. A végsődöntést a közvetlenmunkahelyi kollektíva hozza: maradjon-e, vagy minden jogi következmény nélkül szedheti-e sátorfáját a próbaidős... A kollektívát évente háromszor írásban is tájékoztatjuk a szövetkezet belső ügyeiről, s hozzászoktak már ahhoz is, hogy beleszólásuk van minden olyan kérdésben, ami az ő sorsukat, munkafeltételüket befolyásolja. Az adott kereteken belül a jutalmak, béremelések és kitüntetések szétosztása ügyében is önállóan határozhatnak a termelőegységek üzemi „négyszögei”. Hogy érzik magukat? A szövetkezet elnöke a koránkelők fajtájába tartozik. Reggel fél hétkor többnyire ő az első fecske a budaörsi irodaházban. Ilyenkor lehet dolgozni, hiszen még nincs benn a titkárság, nem csörög a telefon. Átnézi a postát, aláírja a leveleket, átolvassa a jelentéseket. — Persze, hogy sok függ attól: hogyan érzik magukat az emberek az üzemekben ? De az az igazság, hogy a kultúrált környezet azért még nem lenne elég kötőerő! Az is kell — sőt főleg az kell! —, hogy hagyjuk dolgozni és pénzt keresni az embereket. Igyekszünk ehhez minden erővel biztosítani a feltételeket, a nyersanyagokat, a jó gépeket egyaránt. S bár igen munkaigényes, és rendkívül olcsó termékeket gyártunk — a bébiholmiktól a bőröndökig — mégis mi adhattuk a Pest megyei szövetkezetek közül az elmúlt öt esztendőben a legmagasabb arányú — 34 százalékos — átlagbérfejlesztést. A szövetkezetben sok nő dolgozik, és a dolgozókfele fiatal. De törődnek nyugdíjasainkkal is, s aki közülük még jól bírja magát, az találhat munkát is a szövetkezetben. De a kamatmentes lakásépítési kölcsönöktől a meghitt karácsonyi ünnepségen át a legkülönbözőbb alkalmakra folyósítható segélyekig, a gondoskodás, a törődés ezernyi apró-nagyobb jelével találkozhatunk. Életük — nemcsak a hétköznapjaik, az ünnepeik is — erősen összefonódik a szövetkezettel. Akárcsak az elnöké... A fizikai munka becsülete — Az „Egy üzem, egy iskola” mozgalom itt a faluban nem csupán jól hangzó együttműködési megállapodás „fedőneve? — állítja Hermina néni. — Szoros és mindennapos kötődésről van szó. Mi már egymás nélkül nem sokra mennénk ... Sokszor csak egy telefonba kerül, jelezzük, mire A posta és az ötnapos munkahét A posta is áttér január 1-én az ötnapos munkahétre. Ez az egész lakosságot érinti. Megváltozik a postahivatalok nyitva tartási ideje. Budapesten a 62-es és 72-es postahivatal a hét valamennyi napján éjjelnappal nyitva lesz. A többi hétfőtől szerdáig a jelenlegi nyitva tartással üzemel, csütörtökön és pénteken 1 órával meghosszabbodik a nyitva tartásuk. Szombatonként kerületenként legalább egy postahivatal nyitva lesz 8— 14 óra között. A megyeszékhelyeken hétfőtől csütörtökig a nyitva tartás megegyezik a jelenlegivel, pénteken azok tartanak 1 órával tovább nyitva, amelyek szombaton zárva lesznek. Szombaton, vasár- és ünnepnapokon egy kijelölt hivatal tart nyitva 8—14, illetve 8—12 óra között. A vidéki városokban hasonló a nyitva tartási rend — kivéve, hogy vasárnap és munkaszüneti napokon valamennyi postahivatal zárva tart. A községekben szombaton sem nyitnak ki a posták. A leveleket és utalványokat hétfőtől péntekig bel- és külterületen egyaránt a korábbihoz hasonlóan viszik. (Kivéve egyes külterületeket, ahol hétfőn szünetel a kézbesítés, mert a vasárnapi hírlapkézbesítés miatt az itt dolgozó postás heti pihenőnapját ekkor veszi ki.) Szombaton, vasár- és munkaszüneti napokon nem viszik ki a leveleket, pénzküldeményeket. A hírlapelőfizetők eztán is megkapják újságjaikat szombaton és vasárnap is a lakásukon. Az expressz levél, távirat és távbeszélő-meghívás kézbesítési rendje hétfőtől péntekig változatlan. Budapesten továbbra is megmarad az éjszaki kézbesítés a hét minden napján, a megyeszékhelyeken 7—12 óra között. A vidéki városokban szombaton a megszokott rendben kapják meg ezeket a küldeményeket a címzettek, vasárnap és munkaszüneti napokon szűkített munkaidőben. A községekben lesz lényegesebb változás: szombaton csak a hírlapokkal együtt érkező expressz küldeményeket, táviratokat és távbeszélő-meghívásokat kézbesítik; a vasárnapi rend a szombatival azonos. A csomagok kézbesítési rendje hétfőtől péntekig változatlan. Szombaton és munkaszüneti napokon csak az expressz küldeményeket várhatja a lakosság. A nyugdíjasok az eddigieknek megfelelően hétfőtől péntekig várhatnak a postás csöngetésére, a külterületeken, ahol hétfőn lenne esedékes a nyugdíj, kedden számíthatnak rá. A távbeszélő- és távírószolgálatban az ötnapos munkahét bevezetése településrendszerek szerint változik. Budapesten a telefonszolgáltatás és a táviratfeladás (02) változatlan. Szombaton távirat feladható a nyitva tartó postahivatalokban, vasárnap pedig a két, éjjel-nappal nyitva levő és 13 óráig a Petőfi Sándor utcai Távközlési Szolgáltató Hivatalnál. A megyeszékhelyeken és a vidéki városokban a telefon- és távíró-szolgáltatás változatlan, illetve részben kibővült. Ezekben a városokban több utcai fülkét átalakítottak, ezekből bárki folytathat legfeljebb 6 percig tartó távolsági beszélgetést és legfeljebb 15 szavas (a cím nem számít bele), belföldre szóló táviratot is feladhat. A kisebb településeken szombaton és vasárnap megszüntetik a kapcsolószolgálatot — csak azok az előfizetői állomások „élnek”, amelyeket át tudnak kapcsolni a legközelebbi éjjel-nappal szolgálatot teljesítő központhoz. De az érintett települések sem maradnak távközlési lehetőség nélkül; a mindenütt meglevő segélykérő állomásokról minden időpontban feladható távirat és távolsági beszélgetés is igényelhető. A nyilvános telefonállomásokon a díjfizetés a következő lesz: vagy a legközelebbi munkanapon befizeti a hívó a díjat a postahivatalban; vagy a lakására (esetleg munkahelyére) megküldött postautalványon egyenlíti ki, vagy amennyiben más helyiségben van telefonja, annak számlájára írják a díjat. A formát a hívó választhatja meg. A mentők, a tűzoltók, a rendőrség hívása minden telefonállomásról ingyenes! Újra az emberek között — Én már nem tudnék megélni nélküle. Az egész gondolkodásmódomat, lelkivilágomat ez tölti ki... Szerencsére az otthoni háttér nem gátol, a feleségem megértő gondoskodása sok segítséget ad ehhez — az akár hobbynak is nevezhető — munkához. Tudom, hogy az emberek hallgatnak a szavamra, és hisznek nekem. Ez a feltétlen bizalom sokszor még arra is kötelez, hogy ha megbánok később valamit, akkor is úgy csináljam végig, ahogy megígértem. Mert nálam törvény, hogy amit kimondok az úgy legyen ... Nem panaszkodik, de láthatóan kifárasztja a hosszú beszélgetés. Nem csoda: a közelmúltban nehéz műtéten esett át. De néhány héttel később már újra ott volt az emberek között, jön-megy a három faluban, megszokott életmódja, munkatempója mit sem változott. Csak a cigarettának mondott búcsút. A többi — a szövetkezet, Budaörs — maradt a régiben ... RÉVAI VALÉRIA