Magyar Hírlap, 1983. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-04 / 209. szám

Magyar Hír­lap__________ ^ tud­o­sitasok 1933. szeptember 4. vasarnap 3 Az élet minőségét javítják Az öregség nem betegség Tegnap fejezték be tanácskozásukat fővárosunkban az öregedés tudományának kutatói. Az Európai Gerontológiai Kongresszus el­nevezés tulajdonképpen két egymás mellett ülésező rendezvényt takart. A Nemzetközi Gerontológiai Társaság két szekciója: a kli­nikai és a biológiai ugyanis most tartotta európai kongresszusát első ízben, egyidőben, egy helyen. Az elméleti kutatók hetedik és a klinikai szakemberek tizedik konferenciája, szó szerint is egy­más mellett az Atrium és a Fó­rum szállóban, nagy érdeklődés mellett zajlott. Dr. Lengyel Éva főorvosasszonyt, a SOTE Geronto­lógiai Kutató Központjának igaz­gatóhelyettesét arra kértem, ma­gyarázza meg, miért volt szükség erre a szétválásra. Három ágazat — A gerontológia úgynevezett tudományközi, interdiszciplináris tudományág, több orvosi és egyéb terület eredményeit egyaránt érinti. Három fő ágazatra osztják, mégpedig biológiai-kísérleti ágra, amelynek szakemberei modell­­állatokon tanulmányozzák az öre­gedést. Az e munkákból levont következtetéseket természetesen az ember korosodásának kutatá­sában igyekeznek felhasználni. A másik, az orvostudományi vonal, amely az élettani öregedés egész­ségügyi problémáit vizsgálja. En­nek egyik része a geriátria, amely az idős kori betegségekkel fog­lalkozik. Fő kérdése, hogy az öreg emberek bajai, mennyiben térnek el a fiatalabbak hasonló betegsé­geitől, s a különbségek hogyan mutatkoznak a gyógykezelésben. Végül a harmadik terület a szo­ciális gerontológia. Az embert ugyanis mindig kör­nyezetével együtt kell tekinteni, s egy idős embernél, ha lehet ez még fokozottabban érvényes. A gerontológiában a biológusok ál­talában mást kutatnak, mint a biológusok vagy a szociológusok, az együttműködésre mégis nagy szükség vart, s itt a kongresszu­son most ez szerencsésen erősöd­het. . .Az öregedés a kor előreha­ladtával egyre jobban érdekli az embereket. Mit tud ma nekik mondani a gerontológia? — Az idő kérlelhetetlen, az évek múltával számtalan olyan fo­lyamat megy végbe szerveze­tünkben, amelyeket , ugyan nem lehet megfordítani, bizonyos módszerekkel mégis befolyásol­hatók. A gerontológia célja ép­pen ez, hogy az­­öregedést élet­tani határok között tartsa. Ez azt jelenti, hogy szerveink működé­sében ne legyenek nagyobb elvál­tozások, mint ami az életkor sze­rint elvárható. A változások ugyanis bizonyos határok között normálisnak tekinthetők, s csak a korai, illetve kóros öregség je­lentkezését kell megakadályozni. „ Megelőzni — Mit tehet a klinikus orvos ennek érdekében? — Mivel az öregedés nem be­tegség, mi sem betegekkel fog­lalkozunk. A Somogyi Béla utcai intézetünkben, ahol valaha a Bá­baképző működött, s újszülöttek láttak napvilágot, most idős em­bereket vizsgálunk. Magukat egészségesnek érző emberekről van szó, akik időről időre befek­szenek hozzánk. Az egészség érzé­se egyébként­ igen érdekes dolog, mert a szubjektív vélemény csak az esetek kis részében reális. Álta­lában a gerontológiai vizsgálat­ban önként résztvevők harminc százaléka tekinthető valóban egészségesnek. A többieknél meg­búvó rejtett betegségek időben felfedezése, gyógykezelése meg­előzheti a korai öregedést. A je­lentkezők részére tizenöt ággyal rendelkezünk, és a csoportok ki­lenc naponként cserélődnek. A folyamatos, követő felülvizsgála­tok alkalmával két évenként el­lenőrizzük a páciensek állapotát, s hasonlítjuk össze az adatokat. A benttartózkodás idején meg­beszéljük milyen az életvitelük, emlékeztetjük az illetőket a hely­telen életmódból­ fakadó veszé­lyekre, figyelmeztetjük őket a rossz szokásokra — az egészség­telen táplálkozásra, a túlhajtott életritmusra, a testi-lelki meg­erőltetésre —, ami nélkül nem alakulnak ki különböző szívelég-­ telenségi panaszok és szemészeti­ problémák, urológiai­ zavarok és a magas vérnyomási tüdőtágulat vagy hallászavar. A kilenc nap elteltével azután vizsgálati ala­nyainkat megfelelő gyógyszere­­zési és életmódjavaslatokkal bo­csátjuk el. S hogy ezek mennyi­re hasznosak, jelzi, hogy jónéhá­­nyukat, akik megfogadták taná­csainkat, a második vagy a har­madik vizsgálat alkalmával jobb állapotban láttuk viszont, mint amilyenben korábban voltak. — Általában hány évig tudják megfigyelni pácienseiket és mi­lyen következtetéseket vonnak le az eredményekből? — Van már 12—14 éves köve­tési adatunk is, ami nemzetközi­leg is jónak számít, mivel a vilá­gon legtovább 16 évig vizsgáltak így idős embereket. 1983 elejéig 860 személy vett részt kutatási programunkban, és mára egész te­kintélyes adathalmaznak jutottunk birtokába, amelyet számítógéppel értékelünk. Sajnos, sokan az első látogatás után nem jelentkeznek a következő kontrollra, mivel jól érzik magukat. Csupán évek múl­va toppannak be azzal, hogy: fő­orvosasszony, visszajöttem, mert érzem, hogy kezdek öregedni. Azért az ő adataik is értékesek számunkra. A tovább folytatódó vizsgálatokból látni fogjuk, mikor, milyen életmód esetén jelentkez­nek a különböző betegségek. Ál­talában elmondható, hogy az öre­gedés bizonyos kritikus pontok­nál : betegségek vagy negatív szo­ciális hatások, lelki traumák, — nyugdíjba vonulás, házastárs el­vesztése — esetén hirtelen felgyor­sulhat, a rizikó­faktorok megbil­lenthetik az öregkorra egyébként is érzékenyebbé váló belső egyen­súlyt. Ezeken a pontokon azon­ban — ha kellőképpen irányítjuk — kedvezően is befolyásolni le­het a folyamatot. Bekódolt kor — De meddig? — Hazánk la­kosságának átlagéletkora hosszú növekedés után, az elmúlt évek­ben ismét csökkenni kezdett, ugyanakkor egyes tudósok száz év fölé helyezik a genetikailag le­hetséges életet.­­ A kongresszuson is jelen le­vő Frolkis kijevi professzor pél­dául azok közé tartozik, akik 115 évet vélnek elvileg elérhetőnek. Ezt az állítólagos dekódolt élet­kort azonban az emberek igen ritkán érik csak meg, mivel sok­sok kisebb-nagyobb élettani és életmódbeli „kisiklás” töri meg ezt a vonalat. Abban valószínű­­leg igazuk van az ezt az elmé­letet valló kutatóknak, hogy min­den könnyelműségért idős kor­ban fizetünk. A gerontológia az utóbbi időben nem arra törek­szik, hogy minél jobban kitolja az emberek életkorát, hanem ar­ra, hogy ameddig élnek, ezt em­beri módon, egyre kevesebb gonddal tegyék. Az ENSZ ezt az emberi élet minősége javításának nevezi. Nem akarunk 120 éves embereket kitenyészteni, csupán az inaktív időszakot igyekszünk a lehető legrövidebbre összezsu­gorítani. S ha ez sikerül, akkor tudományunk nagyon sokat segí­tett az emberiségen. Palugyai István Egyetemi és főiskolai tanévnyitók (Folytatás az 1. oldalról) egyetem tanárait, oktatóit és több mint 3500 hallgatóját, köztük a külföldi fiatalokat. Megnyitó be­szédében hangsúlyozta: ebben a tanévben csaknem teljessé válik az új oktatási rend bevezetése. Az első évfolyamon megkezdik a német nyelvű oktatást, s az iránta megnyilvánult érdeklődés az egyetem nemzetközi tekintélyét, elismerését bizonyítja. Ezután dr. Szécsény Andor rek­tor átadta a Senator Honoris Causa Universitatis oklevelet dr. Berényi Béla, dr. Kovács Ferenc, dr. Rubányi Pál, dr. Végh Antal, dr. Zoltán Imre nyugalmazott egyetemi tanárnak sok évtizedes munkásságuk elismeréseként. A senatorok nevében dr. Kovács Ferenc köszöntötte az egyetem új hallgatóit, majd a több mint 600 első éves hallgató letette az es­küt. Az MSZMP XIII. kerületi bi­zottságának székházában rende­zett ünnepségen nyitotta meg tanévét az Orvostovábbképző In­tézet egészsé­sügyi főiskolai kara, amelynek nappali tagozatán több mint ezer védőnőt, gyógytornászt, dietetikust, közegészségügyi és járványügyi ellenőrt, levelező sza­kán pedig csaknem 600 egészség­­ügyi szakoktatót, intézetvezetőt, mentőtisztet képeznek. Dr. Vá­mos László egyetemi tanár, igaz­gató üdvözlő szavai után dr. Szél Éva főiskolai tanár mondott ün­nepi beszédet. Elmondta: e tanévtől minden szakon bevezetik az új tantervet, amelynek kidolgozásánál figye­lembe vették a fiatal főiskola ok­tatási tapasztalatait és az egész­ségügyi intézmények igényeit. A mentőtisztképző szakon megkez­dik a­­ végzettek rendszeres to­vábbképzését. Hangsúlyozta, hogy nemcsak szakismeretekre, hanem hivatásszeretetre, folyamatos ön­képzésre is tanítják a hallgatókat. A főiskolán 340 első éves kezdi meg tanulmányait. Az első évesek hallgatóvá fo­gadásával szombaton megnyitot­ták az 1983 84-es tanévet a nyír­egyházi Bessenyei György Tanár­képző Főiskolán. Az intézmény­ben az idén 544-en kezdik meg tanulmányaikat. Több új szakpárt indítanak,­ így például matemati­ka—testnevelés, fizika—testneve­lés és technika—rajz szakosokat készítenek fel ez évtől hivatásuk­ra. A tanítói tanszék a képzés színvonalának emelése érdeké­ben tanítóképző intézetként foly­tatja munkáját. A tanévnyitó ünnepségen kö­szöntötték a 70, 65, 60, illetve 50 évvel ezelőtt diplomát szerzett ta­nítókat, tanárokat. Rubindiplomát kapott Majerszky Béláné Bunyi­­tay Klára budapesti pedagógus. Hárman vas-, négyen gyémánt-, huszonnégyen pedig aranydiplo­mát vehettek át. A Debreceni Tanítóképző Fő­iskola tanévnyitó ünnepségét szombaton a városi sportcsarnok­ban rendezték meg. A megjelen­teket, köztük a 289 nappali és a 104 levelező tagozatos első éves hallgatót Nyilas Viktor főigazga­tó köszöntötte. Az ünnepségen ru­bin-, vas-, gyémánt- és aranydip­­lomával tüntettek ki száz, az inté­zetben 50—70 évvel ezelőtt diplo­mát kapott idős tanítót. Kandó Kálmán szobrát avatták fel szombaton Székesfehérváron, a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola Számítógép­technikai Intézetében megtartott tanévnyitó és diplomakiosztó ün­nepség keretében. A város új kép­zőművészeti alkotását Meszlényi János székesfehérvári szobrász­­művész készítette. Vendégünk: U San Yu­­ V San Yu, a Burmai Unió Szo­cialista Köztársaság elnöke 1918. március 3-án született a közép­­burmai Prome-ban. A második világháború kirob­banása előtt jelentkezett a ran­­gooni egészség­­ügyi főiskolára, ahol részt vett az egyetemisták tolyalmatosítás­­ellenes mozgal­mában. A japá­nok által alapí­tott katonai is­kolán alapfokú katonai kikép­zésben részesült, majd az ország japán megszál­lása idején a burmai függet­lenségi hadse­regben szolgált. 1942-től a Pro­me-i körzetben állomásozó má­sodik hadosztály negyedik dan­dárjában teljesí­tett szolgálatot, majd a burmai honvédő hadsereg második zász­lóaljához került, amelynek 1945- ben parancsnoka lett. Burma függetlenné válása, 1948 után továbbra is a hadsereg kötelékében maradt. Alezredesi rangban az északi katonai körzet törzséhez vezényelték, később a körzet parancsnokává nevezték ki. 1954—55-ben egyesült álla­mokbeli katonai kiképzésen vett részt, majd ezredessé léptették elő. Ezt követően több éven ke­resztül U Ne Vin tábornok köz­vetlen alárendeltjeként a had­ügyminisztérium államtitkára volt. Az 1962 márciusi hatalomát­vétel után — amelyben közvetle­nül nem vett részt — a forradal­mi tanács tagja lett, majd 1963 februárjában a vezérkari főnök helyettesévé nevezték ki. A San Yu aktív szerepet vál­lalt a Burmai Szocialista Prog­ram Pártja megalakításában, s 1963 szeptemberében a párt köz­ponti szervező bizottságának tag­ja, később pedig a bizottság fő­titkára lett. 1963-tól pénz- és tervezésügyi mi­niszterként te­vékenykedett, 1971-ig, amikor a Burmai Szo­cialista Program Pártja első kongresszusán a párt központi bizottságának főtitkárává vá­lasztották. 1972 áprilisában U San Yu táborno­kot hadügymi­niszterré, vezér­kari főnökké ne­vezték ki, s egy­ben a miniszter­elnök-helyette­si funkciót is el­látta. A rangooni választókörzet kép­viselőjeként 1974 februárjában a népi gyűlés tagja, majd annak el­ső ülésén az államtanács titkára lett, s egyidejűleg a fegyveres erők pártbizottságának elnöki tisztét is betöltötte. A párt második és harmadik kongresszusán — 1973-ban és 1977-ben — ismét a párt központi bizottságának főtitkárrá válasz­tották. Ebben a funkcióban 1981- ig, a negyedik kongresszusig te­vékenykedett, amikor a párt fe­gyelmi bizottságának elnöki teen­dőivel bízták meg. A San Yut 1981. november 9- én, a népi gyűlés harmadik ülés­szakán választották meg az ál­lamtanács és a Burmai Unió Szocialista Köztársaság elnökévé. A bányászok köszöntése"*" . Szombaton országszerte folyta­tódtak a 33. bányásznapot kö­szöntő rendezvények. Mindenütt megkoszorúzták a bányászhősök emlékművét, s ünnepi gyűlése­ket tartottak. Az ünnepségek szó­nokai elismeréssel szóltak a bá­nyászatnak a termelésben és a műszaki fejlesztésben elért ered­ményeiről, felhívták a figyelmet a jövőbeni feladatokra, a mun­ka biztonságának további foko­zására, a termelés hatékonysá­gának növelésére. Az ajka-csingeri parkerdőben rendezett ünnepségen Kapolyi László ipari minisztériumi ál­lamtitkár köszöntötte a 117 éves Ajkai Szénbányák dolgozóit. Ün­nepi beszédében elismeréssel szólt munkájukról, amit fémje­lez, hogy ezen a vidéken 1965-ig, 100 év alatt 28 millió tonna sze­net hoztak felszínre, azóta pedig a mai napig újabb 31 millió ton­nát. A hatodik ötéves tervben eddig már 450 ezer tonnával tel­jesítették túl terveiket. Az ál­lamtitkár szólt arról az új tech­nológiáról is, amelynek első ha­zai alkalmazója az ajkai bánya. Az itteni tapasztalatok alapján terjesztik el majd széles körben ez úgynevezett főte­szénomlasz­­tásos fejtési módszert. Hangsú­lyozta, hogy az ajkai szénmeden­ce bányászainak a jövője is biz­tosított, a meglevő bányák kész­letei ugyanis 1995-ig elegendőek. A kutatófúrások az azt követő időszakra is igen jó eredménye­ket mutatnak. A Nógrádi Szénbányák dolgo­zói Nagybátonyban tartottak nagygyűlést. Az ünnepségen részt vettek a szovjet testvérme­gye, Ka­mer­ovo­ bányászszak­szervezetének, valamint az NDK, Csehszlovákia és Lengyel­­ország szénbányászatának képvi­selői. A Komárom megyei aknaüze­meknél megrendezett ünnepsé­gekre meghívták a veteránokat, a bányák egykori dolgozóit is. Dorogon emlékházat nyitottak, ahol bemutatják a 200 éves do­rogi bányászkodás írásos és tár­gyi emlékeit. A borsodi szénmedence üze­meiben dolgozó 17 ezer bányász képviselői Miskolcon tartottak ünnepséget. A tokajhegyaljai ásványbányászok Mádon, az érc­bányászok pedig Rudabányán emlékeztek meg a bányásznap­ról. Baranya húszezernél több bá­nyászát a Pécsi Nemzeti Szín­házban megtartott ünnepségen köszöntötte Horváth Lajos, a megyei tanács elnöke. A bauxitbányászat fővárosá­ban, Tapolcán a Bakonyi Bauxit­bánya Vállalat kollektívája ün­nepelt. Dózsa Lajos, a Magyar Alumíniumipari Tröszt vezér­­igazgatója egyebek közt elmon­dotta: legjelentősebb ércvagyo­­nunk kitermelői jelentős mér­tékben hozzájárulnak, hogy az­­alumíniumipar ez évi nyeresége eléri majd a­ kétmilliárd forin­tot, az export pedig a tervezett 119 millió helyett várhatóan meghaladja majd a 140 millió dollárt. Méltatta a magyar—szov­jet timföld—alumínium egyez­ményt, amely jó feltételeket te­remt a továbbfejlődéshez. A ta­polcai ünnepségen a magyar bauxitbányászokat üdvözölték a jugoszláviai bauxitbányászat és a bolgár ércbányászat­­ képviselői is. Az olajbányászok a Nagyalföl­di Kőolajipart központjában, Szolnokon tartottak­­ünnepséget. Az ünnepség szónoka, Vándorffy Róbert, a Kőolajkutató Vállalat vezérigazgatója rámutatott, hogy az alföldi olajbányászok tekinté­lyes részt vállalnak az ország energiaellátásából, s idén az év első felében a tervezettnél nyolc­ezer méterrel több feltáró fúrást végeztek, s majdnem 4 százalé­kos anyag- és energiamegtakarí­tást értek el. , A Nagyalföldi Kőolaj- és Föld­gáztermelő Vállalat olajbányá­szai Szegeden, a vállalat legna­gyobb üzemében tartották ün­nepségüket

Next