Magyar Hírlap, 1984. május (17. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-03 / 102. szám
? . MÁJUS 3. CSÜTÖRTO NEMZETKÖZI POLITIKA MfJGVBB HÍRJfjP V / Ronald Reagan hívei és ellenfelei Morgás a jobboldalon HA GONDJAID VANNAK odahaza, tégy egy kiadós, főként pedig látványos utazást külföldön. A vele járó publicitás egyszeriben megnöveli a népszerűségi szintet. Régi recept ez, és Reagan elnök tanácsadói is gondolhattak ilyesmire a kínai út időzítéséhel. A novemberi választások még elég messze vannak ahhoz, hogy az elnök megengedhessen magának egy külföldi kiruccanást, viszont éppen elég közel ahhoz, hogy tegyen is valamit, amivel megakadályozhatja, vagy legalábbis fékezheti pozícióinak romlását odahaza. Felváltva nevettek és búslakodtak a Fehér Házban, amikor az idei előválasztási kampány , kezdetén Hart szenátor aftélte új Kennedyként — a háború utáni amerikai politikában eddig nem tapasztalt lendülettel — rajtolt az elnökséghez vezető út politikai futópályáján. Örültek, mert Hart sikerei csökkentették a mindaddig favoritnak számító Walter Mondale esélyeit, s szaporították gondjait. Szomorkodtak viszont, mert a forgatókönyv felborult, s immár senki sem tudta megjósolni, meddig futja Hart erejéből. Hiszen március elején a közvélemény-kutatási adatok azt sugalmazták, hogy az adott pillanatban Hart jelentős fölénnyel legyőzhetné Ronald Reagant. Azóta helyükre kerültek a dolgok. Az ökölvívásból vett kifejezéssel élve Hart csak az első menetet nyerte meg. Azóta viszont Mondaié szorgalmasan gyűjtögeti a pontokat, és saját szavai szerint arra számít, hogy mire befejeződnek az elő-, illetve próbaválasztások, ,,jelöltként vagy majdnem jelöltként” jelenhet meg a San Franciscó-i demokrata párti kongresszuson. A PAPÍRFORMA tehát érvényesülőben van, és az elnökjelölt elnök voltaképpen megnyugodva várhatná mind saját pártja kongresszusát, mind pedig a választásokat. Mondásé ugyanis a „múlt embere". Teher a vállain a balul sikerült carteri érában betöltött alelnöki tisztség. Ráadásul eddig nemigen tudta úgy lázba hozni híveit, mint Hart az előválasztások kezdeti szakaszában. Ám a demokraták is tisztában vannak a helyzetükből származó hátrányokkal. Nyilvánvalóan ebből adódik, hogy mindinkább, igyekeznek kikovácsolni egy Mondate—Hart—Jackson hármas szövetséget, amely tömöríthetné a párt hagyományos támogatóit, és közös politikai akolba terelhetné a republikánusoknál — elvben — nagyobb létszámú demokrata párti szavazókat. Pletyka-e vagy sem, de washingtoni bennfentesek tudni vélik, hogy Mondale esetleg Hartot veszi maga mellé alelnökjelöltnek, a fekete bőrű Jackson tiszteletesnek pedig kormányposztot ajánl fel. Az mindenesetre igaz, hogy Jesse Jackson a minap Charles Manatt-tel, a Demokrata Nemzeti Bizottság elnökével folytatott megbeszélése után a maga és hívei nevében feltétlen támogatásáról biztosította a Demokrata Pártot. Cserében bizonyos követeléseinek figyelembevételéért ígéretet tett arra, hogy minden erejével pártja győzelméért fog dolgozni. Ez nm lebecsülendő tett, hiszen az eddigi felmérések szerint a demokrata párti szavazók 17 százaléka (főként a fekete bőrű lakosság köréből) áll Jackson tiszteletes mögött. Persze mindez nem jelenti, hogy a demokraták körében elcsitultak az ellentétek. De talán jelzésként is felfogható, hogy Mondale az utóbbi időben már egyre inkább Reagant támadja beszédeiben, míg korábban elsősorban a párton belüli riválisokra irányította a bírálatok tüzét. RONALD REAGAN választási kampánya a hírek szerint teljes gőzzel csak valamikor június közepén, a vezető tőkés hatalmak londoni csúcstalálkozója után indul majd el. Az azonban már bizonyosnak látszik, hogy az elnöki stáb dolga az idén nehezebb lesz, mint 1980-ban. „Ez alkalommal Reagan kampánya nem tudja lelkesíteni az Új Jobboldalt" — írta nemrégiben egyik elemzése címében a Washington Post. Más szavakkal, az elnököt arról az oldalról érhetik kellemetlen meglepetések, amely négy évvel ezelőtt döntő szerepet játszott hatalomra juttatásában, vagyis a jobboldal irányából. Az elnök leghűségesebb támogatói, az ultrakonzervatív aktivisták régen kiábrándultak az elnök hivatali ténykedéséből. Az adócsökkentésnél, a szociális juttatások lefaragásánál, továbbá a katonai kiadások látványos növelésénél lényegesen többet vártak tőle. Azt remélték, hogy egyfajta keresztes hadjáratot hirdet az abortusz, a pornográfia, a nőknek és a kisebbségieknek megállapított minimálbérek ellen, egyértelműen kiáll a halálbüntetés mellett, fellép a kötelező iskolai imádság bevezetése és a magánoktatás állami támogatása mellett. Az Új Jobboldal vezetői úgy látják, hogy Reagan elnök hivatali ideje alatt nem tett eleget a baloldal „anyagi megsemmisítéséért". Más szavakkal azoknak a programoknak a teljes felszámolásáért, amelyeket a harmincmilliót is meghaladó amerikai szegények támogatása érdekében az utóbbi évtizedekben — főként a demokrata párti elnökök alatt — bevezettek. Paul Weyrich, az Új Jobboldal vezetőségének egyik kiemelkedő alakja a londoni The Timesnak így nyilatkozott erről: „Ronald Reagan nem változtatta meg a dolgokat. A liberálisok által létrehozott rendszer még mindig érintetlen, az elnök nem nyúlt az alapokhoz. Ronald Reagan a status quónak elkötelezett átlagos konzervatív politikusnak bizonyult, mint amilyen Eisenhower, Ford és Nixon volt.” NE NYISSUNK VITÁT arról, joggal állította-e Weyrich egy sorba a jelenlegi elnököt, mondjuk, Eisenhowerrel. Azt azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a legkonzervatívabb amerikai politikai körök képviselői ma már nem lelkesednek ugyanúgy Reaganért, mint amikor kiütötte Cartert a nyeregből. Richard Vignerie, a Conservative Digest című kiadvány igazgatója, maga is az Új Jobboldal egyik vezéralakja, aki 1980-ban sokat tett Reagan győzelméért, úgy látja, hogy ez az elégedetlenség már az 1982. évi időközi választások idején tapasztalható volt. Nyilvánvalóan a Reagan-csapatot is az „uralkodó elithez” sorolva, amelynek hibájából tovább sokasodtak az amerikai társadalom olyan gondjai, mint a bűnözés, a kábítószer-élvezés, a pornográfia, az illegális bevándorlás, a külföldi — főként japán — áruk dömpingje, az Új Jobboldal a „kisemberek Amerikáját” a jómódúak és a legszegényebbek ellen egyaránt harcba szólítja. Viguerie szerint ,.az amerikaiak millói érzik úgy, hogy valójában sem a liberálisok, sem a konzervatívok, vagyis sem a demokraták, sem a republikánusok nem törődnek az ő problémáikkal’’. Mit jelent majd a szavazatokra átszámolva ez a zsörtölődés? Minden jóslat elhamarkodottnak, korainak tűnik. Igaz, az Új Jobboldal inkább csak mozog elégedetlenségében, nem sokat tehet, hiszen aligha fog a demokratákra átnyergelni, mert azok még kevésbé elfogadhatók számára Am egy viszonylag későn beinduló kampány — amelynek keretében Reagan hajdani meggyőződéses hívei ez alkalommal csak ímmelámmal állnának ki az elnök mellett — az önmagát lassan-lassan újra megtaláló Demokrata Párt malmára hajtaná a vizet. De vajon elegendő mennyiségben-e ahhoz, hogy mozgásba lendüljenek a politikai változások lapátkerekei? Elzászi József KÜLI QL DI LAPOK BÖ ißü R3BECTÍH A moszkvai Izvesztyija keddi számában elítéli a nyugat-berlini jobboldali köröknek arra irányuló kampányát, hogy kieszközöljék Rudolf Hessnek, Hitler egykori helyettesének szabadon bocsátását. A történelmi tények azt mutatják, hogy Hess — Himmlerrel együtt — közvetlen részt vállalt a németországi koncentrációs táborok létrehozásában — állapítja meg az Izvesztyija. A Hess „rehabilitásáért” indított propagandahadjárat és az azt kísérő szovjetellenes kirohanások azt a célt szolgálják, hogy bátorítsák az újfasiszta és revansista köröket, s mérgezzék a politikai légkört Nyugat-Berlinben és az NSZK- ban. Az Osztrák Szocialista Párt központi lapjának munkatársa, Herbert Lackner a NATO mons-i főparancsnokságán tett látogatásának tapasztalatait összegzi cikkében. Brüsszelből jövet a francia határ irányába, néhány percnyi autózásra a Waterlooi csata színhelyétől érünk Mons-ba, arra a helyre, ahol mint reális lehetőséggel számolnak az atomháborúval, sőt tervezik is azt. Ez a hely a SHAPE (Supreme Headquarters Allied Powers Europe), a NATO európai haderőinek a főparancsnoksága. A „ház” első főnöke Eisenhower tábornok volt; ma Bernard Rogers tábornoknak, az Oxfordban végzett, a koreai és a vietnami háborút megjárt veteránnak a parancsnoksága alatt áll. A főhadiszállás minden látogatójának kezébe nyomják az itteni főparancsnokok kijelentéseiből gondosan összeválogatott idézetgyűjteményt, ami különösen az osztrákok figyelmét kelti föl. Már csak azért is, mert ilyesmik állnak benne: „Ha egy nemzet semlegesnek nyilvánítja magát/’készen kell állnia arra is,’hogyezt a semlegességet bármely oldalról fenyegető támadással szemben megvédje. Svédország és Svájc egyaránt kész emne.” Vagy: „A történelem bebizonyította, hogy a pacifizmus és a semlegesség — ha azt nem olyként definiálták, mint Svédország és Svájc esetében — lehetőséget kínál az illető országnak, hogy békében éljen. De ezzel egyidejűleg elveszíti szabadságát.” És Ausztria? És Finnország? Rogers tábornok épp most jelentette ki osztrák újságírók előtt. ..Két országot említettem, másik kettőt nem. De minden alapom megvan annak föltételezésére, hogy az osztrákok készek megvédelmezni magukat, ha rákényszerülnek. De hogy képesek-e eme, azt döntse el az önök hadügyminisztere.” Érthető a NATO-főparancsnok óvatossága. A múlt években ugyanis nemegyszer nyugtalanságot keltettek az olyan kijelentések, amelyek szerint Ausztriában nukleáris támadás célpontjául kínálkozó 40 objektum található. A NATO-stratégák szerint épp elég okot szolgáltathat a(háborús) eszkalációhoz. Ez pedig elsősorban akkor következhet be, ha a Varsói Szerződés hagyományos eszközökkel (osztrák területen át) végrehajtott támadását nem hagyományos módon és eszközökkel kell megállítani. Rogers a fejtegetésre ekként reagált: „Terveinkben nem szerepelnek a semleges országbeli célok, így ausztriaiak sem.” És ha a dolog komolyra fordul, fölvonulási területként használná-e a NATO Ausztriát, vagy átrepülne-e fölötte? ..Nem kommentálom!” — hangzott a főparancsnok válasza. . A főparancsnokság épületének ablakaiból feltűnően jól látszik egy megerősített földhányás. Háború esetén ebbe az atombiztos bunkerba költözik át a főparancsnokság. Rogers meg is jegyezte hogy 30 másodperc alatt elérhető a föld alatti harcálláspont, bár ő még nem próbálta ki. Az utat egyszer s mindenkorra megspórolhatná. , zárta tudósítását az osztrák lap munkatársa. .• • NDK: Üzemorvosi szolgálat Is érem a következőt! Évente mintegy húszmilliószor hangzik el ez a felszólítás a Német Demokratikus Köztársaság gyárainak, üzemeinek, vállalatainak saját orvosi rendelőiben, ugyanis a dolgozóknak több mint hetven százaléka közvetlenül az üzemegészségügyi szolgálathoz fordul orvoslásért Az egész országra kiterjedő és mindegyre korszerűsödő humanitárius szolgálat megszervezésében annak idején szovjet orvosok is részt vettek. Harminchét esztendővel ezelőtt, 1947. október 9-én jelent meg a németországi szovjet katonai igazgatás 234. számú parancsa a munkatermelékenység emelését, valamint az ipari és közlekedési munkások és alkalmazottak anyagi körülményeit javító intézkedésekről. Ebben a fontos gazdaság- és szociálpolitikai dokumentumban rendelkeztek először az üzemegészségügyről, az üzemorvosi és vállalati rendelőintézeti szervezet kialakításáról. Három évtizeddel később jelent meg legutóbb az a törvényerejű rendelet, amely minden részletre kiterjedően szabályozza az NDK- beli üzemegészségügyi és munkahigiéniai szolgálat feladatait, illetve hatáskörét. A Német Demokratikus Köztársaság megalakulása utáni első évben, 1950- ben 2500 üzemorvosi rendelő működött az országban; tavaly már 3800. Ugyanezen idő alatt a gyári, üzemi, vállalati rendelőintézetek, ambulanciák száma a háromszorosára, 450-re gyarapodott. A csupán egy-egy orvost, vagy magasan képzett, tapasztalt egészségügyi középkádert (nővért) foglalkoztató üzemi rendelőből 3400 működik az NDK-ban. Különösen számottevő fejlődés volt tapasztalható az NDK-beli üzemegészségügy fejlődésében a 70-es évtizedben, amikor az üzemorvosok száma 1771-ről 2760-ra növekedett. Tizenhárom évvel ezelőtt 15,7 millióan keresték föl panaszaikkal (vagy éppen csak tanácskérés céljából) az üzemi rendelőintézeteket, ambulanciákat, illetve az üzemorvos rendelőjét; tavaly több mint 20 és félmilliószor szólították belépésre a következő pácienst. A hatásos munkás- és egészségvédelemi intézkedéseknek, mindenekelőtt pedig a megelőzésnek köszönhetően folyamatosan csökken az NDK-ban az üzemi balesetek száma. Amikor 1952-ben kötelezővé tették a munkahelyi sérülések, balesetek bejelentését, 1000 foglalkoztatottra 56,0 üzemi baleset jutott; 1970- ben 40,8, tavaly viszont már csak 26,3. Kiterjedt és rendszeres szűrővizsgálatokat is végeznek az üzemegészségügyi szolgálat munkatársai, mindenekelőtt a cukorbetegség, a szív- és érrendszeri megbetegedések, a nőgyógyászati panaszok megelőzésére, korai felismerésére. Különösen nagy gondot fordítanak az egészségre ártalmas munkahelyen dolgozók védelmére. Ez utóbbi célból orvos—mérnök is —közgazdász munkacsoportok alakultak országszerte, amelyek a választott szakszervezeti tisztségviselők támogatásával és cselekvő közreműködésével évente mintegy 3000 újítást, javaslatot dolgoznak ki a munkakörülmények javítására. Mivel az egészségügyi szolgálat felelős munkatársainak szavára a gazdasági vezetésnek kötelessége odafigyelni, a javaslatokat meg is valósítják. — ki — Gukuni Veddel kész visszavonulni Kadhafi kompromisszumos javaslata a csádi konfliktus politikai rendezését . (MTI, Reuter) Líbia a csádi válság békés, kompromisszumos megoldását támogatja — erősítette meg a francia televíziónak adott hétfői nyilatkozatában Moamer el-Kadhafi líbiai vezető. Franciaország csádi szerepéről szólva Kadhafi rámutatott : azt a tényt, hogy francia csapatok fegyverrel tartják hatalmon Hisszen Habré Nyugat-barát kormányát, Párizsban azzal próbálják indokolni, hogy Líbia segítséget nyújt a Gukuni Veddei vezette csádi ideiglenes nemzeti egységkormánynak. „Készek vagyunk azonban megszüntetni csádi jelenlétünket, hogy a francia kormánynak ne legyen többé ürügye katonáinak bevetésére” — jelentette ki a líbiai vezető. Kadhafi megismételte azt a korábbi javaslatát, hogy az egymással szemben álló Gukuni Veddei és Hisszén Habré helyett egy harmadik személy vezetésével egyesítsék csádot. Gukuni Vddei kedden közölte, hogy a nemzeti megbékélés érdekében kész „visszavonulni”, azaz lemondani az ország vezetésére támasztott igényéről. Ugyanakkor Hisszén Habré párizsi nagykövete, Kadhafi nyilatkozata után azonnal visszautasította a líbiai vezető által ajánlott kompromiszszumos formulát, s azt hangoztatta, hogy annak elfogadása „a Hisszén Habré vezette hazafias küzdelem lefejezését” jelentené. Iraki iráni háború Mindkét fél sikereket jelent a frontról (AP) Irak és Irán egyaránt sikereket jelentett a hét elején lezajlott harci cselekményekről beszámoló közleményeiben. A Bagdadban kiadott hadijelentés szerint az iraki légierő iráni területen lévő célpontokat támadott a front középső szakaszán, megsemmisített egy tucatnyi ellenséges katonát és sokat harcképtelenné tett. A front déli részén az iraki hadsereg meghiúsított egy iráni támadási kísérletet és veszteségeket okozott a támadóknak. Az északi, hegyvidéki határnál is sikeresek voltak az iraki erők akciói. A bagdadi közlemény szerint az iráni tüzérség lőtte Bászra városát, egy polgári lakos életét vesztette, két másik megsebesült és több épület megrongálódott. Az IRNA iráni hírügynökség arról számolt be, hogy az iráni erők iraki állásokat támadtak, katonai utánpótlási vonalakat és fedezékeket semmisítettek meg, több mint tíz ellenséges katonát megöltek. A jelentés egy teheráni közleményt idéz, amely szerint az iráni erők a front északi részén visszaverték az iraki támadásokat, meghiúsították az ellenséges csapatok áttörési kísérleteit. Az IRNA azt is közölte, hogy hétfőn iraki rohamcsónakok megközelítették a Madzsnun-szigeteket Bászrától északkeletre, de az iráni tüzérség visszafordulásra kényszerítette a támadókat.. A teheráni rádió az iráni elnök május elsejei beszédét idézte. Ali Hoasaei kijelentette, hogy az iraki—iráni háborúnak „Irán teljes győzelmmével” kell végződnie. f \\\