Magyar Hírlap, 1984. november (17. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-04 / 260. szám
4 1984. NOVEMBER 4. VASÁRNAP TUDÓSÍTÁSOK Mírgysr Hirusp Vasárnap reggelr SORSVÁLLALOK A kerti házikóban megrakom szénnel a kályhát. Gyönyörködöm a szikrázva fellobbanó lángban, majd lezárva az ajtót elhallgatom sokáig, amint halkan duruzsol, időnként mintha sírni kezdene a tűz. Otthon, a városi lakás távfűtéses melegében elárvulok olykor a hiányérzetben: nem látom a lángokat és mert nem érzem magam tűzközelben. Szénközelben pedig kiváltképp nem. Idekint aztán megbékülök a lobogás szemtanújaként: nincs itt semmi baj, csak a tűz ki ne aludjon. Előttem a kisasztalon egy mostanában megjelent könyv címlapján fiatal bányászarc, homlokára tolt sisakján a bányászlámpa fényében azt látszik mondani, bátran megnyugodhatok, rajta nem múlik a mi kályhánk melege. Sorsvállalók — ez a könyv címe. Szerzője Varga László, s amint az írásokból kitetszik, maga is bányászivadék. Mondja is, utal erre szó szerint, de ha netán elmulasztaná, az írások szellemiségéből, érzelmi töltéséből is rájönne az olvasó. Negyvenegynéhány újságriport, vagy kéttucatnyi fényképpel — ennyi a könyv. S egy előszó, melyet az ipari miniszter írt hozzá: ...„A riportkötet szerzője bányászokat szólaltat meg. Bányászokat, akik ezerszer elátkozták a mesterségüket, és mégsem akarnak, mégsem tudnak szakítani vele, mert a bányamunka számtalan nehézsége mellett megismerték e kemény szakma szépségét is, és most már egyszer és mindenkorra bűvöletében maradnak. Bányászokat, akik egyszer, valamikor azt hitték, hogy munkát, munkahelyet találtak maguknak, és csak később döbbentek rá, hogy sorsot választottak. Választottak és vállaltak is. . . Ajánlom ezt a könyvet mindazoknak, akik a bányászatot csak hírből ismerik . ..” Elgondolom itt a tűz mellett, hogy amikor én még bányákban jártam, soha nem tudtam, leküzdeni magamban egy súlyosan rámtelepedő szorongást attól kezdve, hogy „a kas” (a liftet nevezték így) zuhanva elindult velem a mélység felé, majd szűk vágatokon haladva tovább, mögöttünk gyufaszálként pattant félbe az ácsolat egy-egy gerendája. Azután a készülődés a robbantásra a szénfalnál. A fojtó csönd, ami a gyutacsok elhelyezését kíséri a furatokban, az elvonulás a robbantás közeléből a vélhetően biztos helyre, de hol a biztos hely a bányában, amikor maga a robbanás alig hallható, mégis belenyekken az az egész bányarész. És visszamenni negyedórával később, micsoda elszántság, oda, ahol fönt és kétoldalt bármelyik pillanatban leszakadhat a meglazult széntömeg, ácsolatot készíteni, hogy kezdődhessen a jövesztés, amikor a szívlapátok, a csillék veszik át a főszerepet. Hét és fél kiló szén fér a szívlapátra, akiben nagyon fészkelődik az erő, mind elküldeném oda, dolgozzon le ne többet, csak néhány műszakot, igaz, ma már a gépesítés sokat levesz ebből a teherből. A szorongás azonban marad és senkinek nincs kedve zsoltárt énekelni, a lélegzet sokszor elakad, az emberarcok verejtékben izzanak, homályosulnak a reggel még fényes tekintetek, már csak egyre van gondjuk: egymásra vigyázni, hiszen a másik a bányában is hamarabb szokta meglátni az engem fenyegető bajt, veszedelmet. Varga László hat esztendőn át járta az ország bányáit könyve anyagát összegyűjtendő. Az első írás 1976-ban kelt, a legutolsó az idén, februárban. Ez idő alatt járt uránbányászok között a Mecsek-vidéken, aztán odafönn Nógrádban. Majd az Alföld felé vitte az útja az olajosokhoz, de nem állott meg itt sem. Elkerült Márkushegynek, s Oroszlány felé. Egy márciusi nap 1981-ben Recsken találja, a rézbányászoknál. És így tovább, mindig újabb helyszíneken találjuk. Otthonosan mozog mindenütt, ahogyan a miniszter írja az előszavában, belülről ismeri a bányát. A bányászok megérzik ezt. Hű fiaikat köszöntik személyében. Azt kérdezi egyiküktől: „— Miért szereted a bányát? — Nehéz erre válaszolni... Nálam a város, Kenderföld, ahol lakom, a leszállások, egy megbízható gép, egy jó szerszám, a társaim, a lenti szövegelések, a barátságos hátbavágások a népesben, vagy a szénnel púpozott csillék látványa, az elvégzett munka öröme valahogy mind a bányát jelentik. Meg a családot, mert a kettő elválaszthatatlan. A feleségem nélkül nem lennék ilyen, amilyen vagyok. Ha valamiért késem, az egyik lányom már elindul elém.” Histen és hasonló egyszerű szavakból áll össze végül a könyv. Írója nem stílusművész, gondolom, talán nem is akar az lenni. Birkózik a mondanivalóval, helyenként döccen is még az írás, átváltva néhol a szürke tudósításhangra. De ami a lényeg: mondandójából a mai, hazai bányászat, annak minden gondja, öröme, várható jövője bontakozik ki hitelesen, hatásvadászattól mentesen és valami nagyon mélyről fakadó szeretettel a könyv szereplői iránt. Idekinn, a kerti házikóban, parázsló tűz mellett azt veszem észre, nemcsak a kályha melegít. Nagy merészen még azt is elgondolom: talán ha még egyszer bányába szólítana a kötelesség, másként szállnék a mélybe, mint akkor régen. Szorongás nélkül. Mit se adnék holmi veszélyekre, hagynám, vezessenek, amerre akarnak, Var- ,yoga László sorsukat vállaló hő- _' A ser. Ellenőrök helyett revizorok Jobb lesz a fogyasztóknak? Érdemi vizsgálatokat tartanak A Belkereskedelmi Minisztérium vállalatfelügyeleti főosztálya rendszeresen figyelemmel kíséri a kereskedelmi vállalatok belső ellenőrzési munkáját. Tapasztalataik szerint az ellenőrzés hatékonysága az elmúlt években nem javult a kívánt mértékben. Ezért a hálózati ellenőrök munkáját fokozatosan a nagyobb felkészültségű belső ellenőrök veszik át. A vállalatok központjában dolgozó hálózati ellenőrök formai szempontból vizsgálták a boltok munkáját. A magasabb képzettségű belső ellenőrök — revizorok — a vállalati központok adminisztratív munkáját kísérték figyelemmel. Az üzletek nagyobb önállósága, az új üzemeletési formák bevezetésével egyre kevésbé van szükség a hagyományos hálózati ellenőrzésre, hiszen például a készletekkel vagy a költségekkel való gazdálkodás, illetve a beszerzés javítása a boltvezető saját anyagi érdeke, így ennek felülvizsgálata feleslegessé vált. Szükséges viszont, hogy jobban képzett, magasabb iskolai végzettségű belső ellenőrök érdemben vizsgálják az önállósult üzletek munkáját, valamint az is, mennyire érvényesülnek a fogyasztói érdekvédelem és a kereskedelmi etika követelményei. (MTI) A tudós forradalmár Nyolcvanöt éve született Radó Sándoré Holnap lenne 85 éves Radó Sándor, a világszerte ismert magyar térképész, a társadalmi haladásért egész élete során tudományával — de ha kellett fegyverrel és hírszerzéssel is — harcoló tudós. Három évvel halála után is csak azt mondhatja a róla emlékező, hogy Radó Sándor olyan életművet alkotott, amelynek méltó értékelése még várat magára. És csak csodálattal tudemlékezni a később tudóssá is váló forradalmárra, aki 18 éves korától ott állt századunk nagy történelmi fordulatának, a szocializmusnak bölcsőjénél, s aki személyesen ismerhette meg Lenint, Csicserint, Litvinovot, Zalka Mátét, Nehmt, és barátjának nevezhette — sok más között — Anna Segherst, Egon Erwin Kischt, Mihail Kolcovot. Módos polgári családból származott, de a társadalmi igazságtalanságokat egyetemi hallgatóként is felismerte, így 1918-ban már tagja a Kommunisták Magyarországi Pártjának, 1919-ben pedig a Tanácsköztársaság Vöröshadseregében politikai biztos. A Tanácsköztársaság leverése után, 1919 őszén emigrálnia kellett, és csak harminchat év múltán, 1955-ben térhetett vissza hazájába. Első emigrációs évei során Bécsben, Jénában és Lipcsében végezte földrajzi és történelmi tanulmányait, s ekkor ismerte fel, hogy a földrajz tudománya marxista szemlélettel alkalmazva kitűnő fegyverként használható fel a társadalmi haladásért vívott harcban is. E meggyőződése csak erősödött, amikor 1924-ben Németországból — ahol tagja volt a Német Kommunista Pártnak — a Szovjetunióba kellett emigrálnia. Ott a Kommunista Akadémia Világgazdasági és Világpolitikai Intézetében dolgozva elmélyülhetett a tudományos munkában, földrajzos lévén beutazta a Szovjetuniót, megírta a hatalmas ország első útikönyvét és dolgozott a Nagy Szovjet Enciklopédia szerkesztésén is. Tudományos tevékenysége Németországban folytatódott, ahova 1926-ban a TASZSZ kezdeményezésére költözött. Sajtó-térképeket készít, részt vesz nagy német kiadók (Stieler, Andree, Meyer) atlasz-lapjainak tervezésében és 1929-ben megjelenteti első nagy önálló munkáját, az Imperializmus atlaszát, amelyet azóta is az első marxista politikai-földrajzi munkaként tartanak számon. Már 1930-ban Japánban is kiadják, s kiegészítve, bővítve Atlas of Today and Tomorrow (A ma és a holnap atlasza) — Londonban is megjelenik. Ezekben az években készítette el a világon elsőként az akkori légijáratok térképeit, amelyhez beutazta Európa, Ázsia és Afrika valamennyi repülő útvonalait. 1933- ban Lipcsében kiadta a világ első légi útikönyvét is. 1933-ban, Hitler hatalomra jutása után újból menekülnie kell. Előbb Párizsban, majd Svájcban települ le. Innentől kezdve tevékenysége a fasizmus elleni harc — a hírszerzés — jegyében telik. E harc fedőszervéül tudományos munkásságát használja. Párizsban Inpress, Genfben Geopress a neve annak a térképszolgálatnak, amelynek legalitása alatt a hírszerző munkát folytatja. Melynek eredményességét kétféle értékelés is mutatja: a második világháború után a Szovjetunió Vöröshadseregének ezredesi rangját és több magas hadi kitüntetését kapja. A másfajta ,,értékelést" a Nyugaton megjelent könyvtárnyi irodalom jelzi, mely a genfi hírszerző központ jelentőségének túlbecsülésével nemegyszer a Vöröshadsereg érdemeit akarta csökkenteni. A valóság feltárására írta meg Radó Sándor a Dóra jelenti című könyvét, melyben reálisan mutatta be, hogyan segítették a világszerte — így a hitleri Németországban is — élő antifasiszták adatai a szovjet hadvezetést, deegyben természete svii clAtL lo. d Lodlcihdl V cJjPU* során a szovjet emberek, csapatok hősiessége nyerte meg. 1955-től hazatérése után a magyar térképészet és gazdaságföldrajz szolgálatának szentelte életét. Oktatott a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen, gazdaság-földrajzi tankönyveket szerkesztett és 1959-ben kiadta Nemzetközi Almanachját, amelyben közzétette hatalmas gazdaság-földrajzi adatgyűjtését és tudását. Maga három alkotását értékelte legmagasabbra: az általa kezdeményezett és a szocialista országok közreműködésével készült 1:2,5 millió méretarányú világtérképet, amely a kartográfia történetében első alkalommal dolgozta fel egységes felfogásban a Föld felszínét; a szintén szervező munkája eredményeképpen megjelent Magyarország Nemzeti atlaszát; végül a Magyarország tervezési-gazdasági körzeteinek hatkötetes atlaszát. A két utóbbi mű nélkülözhetetlen (lenne!) a népgazdasági tervezéshez. 1956- tól haláláig elnöke volt a Kartográfiai Vállalat térképeket szerkesztő bizottságának, így megszámlálhatatlan az a sokfajta atlasz és térkép, amelyek megjelenéséhez köze volt. Tudományos munkásságának , elismerését itthon és külföldön is számos kitüntetés jelezte. Több ország (Szovjetunió, Bulgária, NDK, Anglia, Franciaország, Olaszország, USA) Földrajzi Társaságai választották meg tagnak, vagy tiszteletbeli tagnak, a Lomonoszov Egyetemen pedig díszdoktorrá avatták. Az emlékezést írónak az jár az eszében, hogy Radó Sándor egyszer azt mondta: „Az lenne számomra a legnagyobb kitüntetés, ha javaslataimat elfogadnák, ha a magyar gazdaság-földrajz és kartográfia azon az úton fejlődne, amelyet megmutattam”. Aligha őriznénk jobban emlékét annál, mintha e kívánságát teljesítenénk. Dr. Hegyi Gyula Év végi munkanapáthelyezések Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökének rendelkezése szerint az év végi ünnepek miatt munkanap-áthelyezésekre kerül sor. Mivel a karácsonyi ünnepek keddre és szerdára esnek, december 22-e, szombat a hétfőnek megfelelő munkanap, s helyette december 24-én, hétfőn lesz a szabadnap. Ugyancsak hétfői munkarend szerint dolgoznak majd az érintett vállalatok és szövetkezetek december 29-én, szombaton, s a szabadnap december 31-én, hétfőn lesz, Így tehát a karácsonyhoz négynapos az újévhez pedig háromnapos munkaszünet kapcsolódik. A lakossági ellátás és a szolgáltatás területén dolgozók munkarendjét a zavartalan ellátás érdekében ettől eltérően határozhatják meg. (MTI) X *M A tízezredik OTP-lakás t Győr-Sopron megyei tudósítónktól.) Elkészült és át is adták rendeltetésének a tízezredik Győr- Sopron megyei OTP-lakást. Boldog tulajdonosa, Németh Tibor, a Győr megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozója már be is költözött feleségével, két gyermekével az 55 négyzetméteres, távfűtésű, házgyári lakásba. A tízezredik győri OTP-lakás győri, illetve Győr-Sopron megyei OTP-lakás tanácsi kijelölésű volt. A tulajdonost vállalata jelentős összegű kedvezményes hitellel is támogatta az OTP mellett. A bölcs döntéshez Pályaválasztási Tanácsadó Amikor gyerekeink elérik a 13 évet, fejtörés a családnak, de olykor még a baráti körnek is az,hogyan tovább”. Mindenki a legjobb tanácsot szeretné adni, s olyan pályára irányítani az ifjú embert, amely megfelel készségeinek, rangot ad az életben és jó keresetet biztosít. Az érdekeltek olykor csak hallgatói ezeknek a tanácskozásoknak. Mert ha van is elképzelésük saját jövőjükről, azok gyakran elrugaszkodnak a valóságtól, vagy ismeretek híján egészen mást gondolnak egy-egy szakmáról, mint amit az valóban jelent. Tudja-e vajon az a fiú, aki anyagmozgató-gépszerelő akar lenni, mi lesz a teendője? Sejti-e, hogy feladata volna a targoncák, autódaruk összeállítása, szerelése, a gépek hibáinak megállapítása, az alkatrészek cseréje, javítása? Tisztában van-e azzal, hogy átlagon aluli fejlettség, orthopédiai elváltozás, a szív és keringési rendszer krónikus rendellenessége, az asztma, az epilepszia, a cukorbaj kizárja e szakma választását? E bonyolult helyzetekben nyújt eligazítást a Fővárosi Pályaválasztási Intézet 1985. évi tájékoztatója. Az okos könyvecske 196 oldalán olyan témák kaptak helyet, ahelyek egyaránt érdekelhetik a leendő szakmunkásokat, de azokat is, akik a gimnáziumot, vagy éppen a katonatiszti, vagy tiszthelyettesi hivatást választják. A szakmák részletes ismertetésén túl a fiúk és lányok eligazodhatnak az egészségügyi kérdésekben, megtudhatják a kollégiumi és diákotthoni elhelyezés feltételeit. Nagyszüleink, dédszüleink egy életen át folytatták azt a szakmát, amelyre mesterlevelük jogosított. Ha azóta változott is e felfogás, a fiatalok azzal a szándékkal lépnek be az új tanintézet kapuján, hogy évtizedekre szóló képesítést szereznek. Hogy a választás minél bölcsebb, körültekintőbb és eredményesebb legyen, ehhez ajánljuk a jól összeállított, értékes tapasztalatokra épülő könyvecskét, a Pályaválasztási Tanácsadót. S. M. Befejeződött a felújítás Költözhet a traumatológia Az Országos Traumatológiai Intézet megkezdte felújított Mező Imre úti épületének birtokba vételét. A műtéten átesett betegeket — akik csak ápolást igényelnek — már átszállították ide a Baross utcai ideiglenes otthonból. November 26-ig áttelepítik mindegyik osztályt. A Baross utcai épületben már nem fogadnak új betegeket, csak készenléti ügyeletet tartanak. Négy hétig más fővárosi gyógyintézetek baleseti osztályai teljesítenek baleseti ügyeleti szolgálatot azért, hogy a költözést zavartalanul lebonyolíthassák. November 26-tól ismét a Mező Imre úti épületben lesz a baleseti felvétel. (MTI)