Magyar Hírlap, 1985. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-09 / 6. szám

A'aoP­h $ Magyar Hírlap ( HAZAI KORKÉP ) 1985. JANUÁR 9. SZERDA 5 A hiba­jegyzéknél csak a procedúra hosszabb Garantált kálvária Megvárni, míg a lakó megunja? Ha per, legyen ver címmel 1983. szeptember 15-én riportot ír­tunk a fővárosi Vizafogó úti lakótelep műszaki átadását követő kálváriáról. Nevezetesen a honfoglalók lehetetlen helyzetéről, a hibapótlások elmaradásáról, s annak okairól, valamint arról, hogy ha szí00 lakás átadása után 1500 lakónak panasza van, akkor már nem feltétlenül a lakók bogarairól van szó. Nos, csaknem másfél évvel e cikk megjelenése után, úgy tűnik, a Vizafogó úti vihar­felhők tónusai még sötétebbek lettek. Szabó úr hangja a telefonban egyre keserűbb. Mint mondja, a lakók megbízásából beszél, pana­szaikkal a nyakára járnak, ő meg ezért jár az én nyakamra. Már ott tartott, hogy fölhívja az Építésügyi és városfejlesztési mi­nisztert és tőle kérdezi meg: ho­­■jyan lehetne rábírni a 43-as szá­mú Állami Építőipari Vállalatot­­ garanciális javításra? — Az én kukacoskodásom nem lépi túl a jog határait — mondja Szabó István, immár a lakásban, a Párkány utca 24-es számú ház tizedik emeletén. — Másfél hó­napja van tisztességes meleg vi­­zünk, azelőtt — már megbocsás­son a hasonlatért — olyan büdös voltam néha, mint a bakkecske, mert a­ lumbágóm miatt hideg vízben nem fürödhettem. Vertem az asztalt, balhéztam, fölhívtam például a FŐBER igazgatóhelyet­tesét. Ekkor ki is jött a kivitelező ,s az erkélykijáratot megcsinál­ták. Azóta nem fütyül a szél a lakásban, de ettől még ... Rövid életű csoda A mondatot nincs ideje befejez­ni, mert megérkezik a szomszéd­asszony, Kárpáti Györgyné, a lép­­csőház másik frontjáról, s közbe­vág: — Nálunk pedig a bejárati ajtó fölött fütyült a szél. Leszedtem a tapétát, alatta öklömnyi lyukak tátongtak az ajtó és a fal között. Mi egyebet tehettem: betömtem újságpapírral. Tavaly még fűtés sem volt az épületnek ezen a szárnyán, két héten át­ fagyos­­sodtunk, két­ kisgyerekkel. — Másfél éve költöztünk ide — veszi vissza a szót Szabó István —, azóta itt semmilyen garanciá­lis javítást nem csináltak meg. —­ Nincs igaza, Szabó úr! — így Kárpátiné. — A lépcsőházban kicserélték a gumiszegélyt__ — Annak viszont nem volt semmi hibája — nevet Szabó úr fanyarul. — Milyen kifogásokra hivatko­zott a kivitelező, a „negyvenhár­mas­ ’? — Legyen erős, semmilyenre ... Szabó úr bizonyára elfogult, bár ez nem csoda, mégiscsak a saját, otthonáról van szó. Szálái Péter, a Vizafogó Lakásfenntartó Szövetkezet, műszaki vezetője ob­jektívebben formálhat véleményt: — Nyolcvanhárom derekán úgy tűnt, hogy az önök cikke csodát tesz: két-három hónapon át flot­tul ment a hibák orvoslása. A leg­égetőbb, a lakhatást gátló hibá­kat mindenesetre kijavította a kivitelező vállalat. A csoda azon­ban rövid életűnek bizonyult: 1984-ben ismét minden a „régi” lett... Ki, ki után fut? Minden a régi, vagyis a 43-as ÁÉV újfent csak szűkkörűen tett eleget hibapótlási kötelezettségei­nek. A garanciális bejáráson — erre az épület birtokbavételét kö­vetően egy évvel kerül sor — annak rendje és módja szerint megjelentek; a hibákat lajstrom­ba vették — a lakók azóta több­nyire várhatnak rájuk. Mert a „negyvenhármasnak" nincs elég embere. A polgári törvénykönyv szerint a garanciális javítások ha­tárideje hat hónap, bár a szerző­dő felek ennél hosszabb határ­időben is megállapodhatnak. A Legfelsőbb Bíróság állásfoglalása­­szerint: lakások esetében a ga­ranciális hibák korrigálásának határideje egy év is lehet. A „negyvenhármason” a meghos­- szabbított terminus sem segít­ett); ők futnak a­ határidővel, képtele­nek tartani a menetrendet. A lakásfenntartó szövetkezet sem tesz egyebet­: ők is futnak. A kivitelező után. Vagy éppen — mint, most, is — a bíróságra..Mert 3 kivitel­i vonakodik eleget ten­ni a javításoknak. A szövetkezet fennhatósága alá tartozó hat épü­let­ egyikében 3217 hibát, vettek leltárba. Ebből, kétezret (!) nem vállalt magára a kivitelező, így a szövetkezet, már csak a bíróság­tól remélhet jogorvoslatot. Érdekes módon azonban jogi képviselő­jük — a beruházó, vagyis a FŐ­­BER — e kétezres hibalajstrom­­nak csak egy részét tette le a bí­róság asztalára. Ezért mondja azt Szalai Péter, a szövetkezet mű­szaki vezetője, hogy — idézem — „a­ FŐBER a garanciális ügyek­ben igen nagyvonalú partner . . .” A FŐBER, elismerve a lista hiá­nyosságát, egy pótlistát terjesz­tett a bíróság elé, ami ugyan di­cséretes önkritika, csakhogy a lakókat ez aligha vigasztalja. E pótlista okán ugyanis újra bíró­sági szakértőt kell kirendelni, a per tovább húzódik, a lakók tü­relme pedig fogytán. Legtöbbjük mielőtt megjönne a bírósági vég­zés, mesterembert hív — ne adj’ isten, kontárt —, s a saját szakál­lára javíttatja ki a hibát. — Az egész garanciális proce­dúra arra épül — jegyzi meg re­zignáltan a műszaki vezető —, hogy a lakó előbb-utóbb megunja a várakozást, elfárad benne, s ki­javíttatja maga a hibát. Atlasz András, a Párkány utca 30-ból sem fog mást tenni : vala­hogy, valakivel megcsináltatja a szellőzőzőberendezést, mert a la­kás bizony penészes. Ez a mód­szer még mindig jobb, mint a ki­vitelező „szakembereinek” a ja­vaslata, akik azt­ tanácsolták ne­ki: „Atlasz úr, ne főzzenek a la­kásban .. .” Egyébként sincs abban semmi túlzás, amit a szövetkezetben hal­lottam: a garanciális javítások ügymenete már-már a kabaré­­tréfákba illik. Vegyünk egy alap­esetet, például azt, amikor az ajtó vetemedik. Ez ugyebár, garan­ciális hiba. A lakó bejelenti a szövetkezetnek, a szövetkezet ér­tesíti erről a beruházót; a beru­házó beadja az igényét a kivitele­zőnek; a kivitelező továbbítja az alvállalkozó központjának; az al­vállalkozó központja értesíti az ajtót gyártó üzemet; annak az embere kimegy, s legyalulja a ve­temedett­ ajtót; majd egy idő múlva jön egy másik ember, aki lefesti. Körülbelül így néz ki egy egyszerűbb garanciális javítás ... Elhúzódó perek Buda Imre, a FŐBER főmér­nöke szerint az eljárás egyszerű­sítésére a legkézenfekvőbb meg­oldás az lenne, ha a kivitelező pénzben váltaná meg a láb­á kj­­javítás­át, s­ azután a lakája mun­kát azzal végeztetné el, akivel akarja. Erre egyébként, a jogsza­bályok lehetőséget adnak —­mint megtudtuk, egy sor építőipari vállalat él is vele —, a 43-as szá­mú ÁÉV azonban egyelőre nem. Ennek az az oka, hogy a „negy­­venhármas” alvállalkozók tucat­jával dolgoztat, s ezt a megoldást velük is egyeztetni kellene. Olybá tűnik, ez nem is olyan egyszerű feladat, mert a garan­ciális procedúra szálai inkább a bírósághoz, semmint, a megegye­zéshez vezetnek. És ott is a végső­kig megy a harc, hisz’ ezek a pe­rek az esetek kilencvenkilenc százalékában a Legfelsőbb Bíró­ságig jutnak el. Hiába, rend a lelke mindennek. A lakó meg várhat rigófüttyös ablakkeretei javítására ... Bán Károly Ülést tartott a Fővárosi Tanács V. B. 2­­­0­­X • Az új lakótelepeken kevés a könyvtár Egy évtized alatt: 33 új létesítmény A Fővárosi Szabó Ervin Könyv­tár központi épülete már nem al­kalmas a nyolc évtizeden keresz­tül gyűjtött kulturális érték vé­delmére, a helyhiány miatt az ál­lomány gyarapítása is nehézsé­gekbe ütközik, és a napi 400 láto­gató színvonalas kiszolgálására sincs lehetőség. Ez derült ki a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bi­zottsága elé terjesztett beszámo­lóból, amely az intézmény tevé­kenységéről és a továbbfejlesztés terveiről szólt. A végleges elhe­lyezésre két, megoldás kínálko­zik: új székház építése, vagy pe­dig a régi bővítése és felújítása. Ha az építkezést a hetedik ötéves tervben elkezdenék, akkor a 90-es évek elejére elkészülhetne a mintegy 20 ezer négyzetméteres könyvtár, és ez végleges megol­dást jelentene. A felújítás csu­pán átmenetileg mentesítené az intézményt a gondoktól, de talán az a 15—20 esztendő, amely ez­után a szakemberek rendelkezé­sére állna, meghozná a szüksé­ges változást­. A hálózat, bővítésére az elmúlt évtizedben sor került: Budapes­ten 33 könyvtár nyílt, köztük né­hány olyan, mint például a kő­bányai, a kelenföldi és az angyal­földi, amely valóban korszerű, a mai igényeknek, megfelelő mé­retű és színvonalú. Változatosab­bak a szolgáltatások is, hiszen a könyvek és a folyóiratok mellett, zenei és nyelvstúdiók állnak az érdeklődők rendelkezésére. A könyvtárakba beiratkozó!? több helyen hanglemezt, is kölcsönöz­hetnek, hazaviheti!? a nyelvlec­kéket.. Egy könyvtárban már­­gra­fikákat is kölcsönözhetnek, négy­ helyen pedig kisgaléria is várja a közönséget. Sajnos, mindez nem jellemző az egész fővárosra. A nagy lakóte­lepek, ahol a lakosság egyhar­­mada él, gyakorlatilag nélkülö­zik a könyvtárakat. Ezeken a te­rületeken legfeljebb szükségmeg­oldásokra futja, annak ellenére, hogy az igények itt sem kiseb­bek, mint máshol. A lábasházak­ban létrehozott és az iskolákban létesített, könyvtárak zsúfoltsága bizonyítja: az emberek szívesen látogatják a közművelődés ezen intézményeit. (Békásmegyeren például két, összesen 340 négyzet­méteres fiókkönyvtárban négy­ezer olvasó iratkozott be egy év alatt.) A hálózat további bővítésénél a főkönyv­tárakat a lakótelepek­re szánják, így egyúttal az ellá­tás fehér foltjainak számát is csökkenthetik. (b. á.) Beszámítható állapotban volt Halálra ítélték Szegeden a gyilkos fegyencet Fiatal korában 23 eljárás indult ellene ■ ' r J . v ’ . i­­. f Szegeden, a Csong­rád megyei Bíróságon tegnap — nem jog­erősen — halálra ítélték Rich­ter Richard fegyemet, aki há­rom embert megölt, hármat megsebesített. Emberölés kísér­lete miatt ítélték korábban hét­­évi szabadságvesztésre a vád­lottat. Tavaly, október 19-én egy elrejtett késsel megtámad­ta és halálra sebezte Frank Ti­bor, Nagy Ferenc művezetőket és Tóth András törzsőrmestert. Szabó Béla és Konkoly István művezetők életveszélyes sérülé­seket szenvedtek a támadás kö­vetkeztében. Az utolsó tárgyalási napon a szegedi Csillag-börtön pszicholó­gusát hallgatta ki a bíróság. Mol­nár Ferenc kétszer találkozott a vádlottal. Tavaly a nevelőtiszt szólt neki, hogy Richter Richard furcsán viselkedik, szokatlan dol­gokat csinál. Rorsach-teszttel vizsgáltatta meg az elítéltet, aki szívesen vette, hogy a börtön pszichológusa foglalkozik vele., Részletesen válaszolt, a kérdések­re. Ennek a pszichológiai teszt­nek az a lényege, hogy abszt­rakt ábrákról, „tintáról tokról” mit olvas, le az ember. Elmebe­tegségre utaló jegyeket nem fe­dezett fel a pszichológus, viszont azt egyértelműen észrevette, hogy Richter Richard paranoiára haj­ló személyiség. Azt is elmondta a vádlott, hogy fél a­ börtönben, mert érzése szerint megmérgezik az ételét. Másodjára egy fegyel­mi büntetés előtt vizsgálta meg a pszichológus­t,a vádlottat. — Mikor kérik a pszichológus véleményét? — kérdezte az elme­orvos-szakértő a börtön pszicho­lógusától. — Önösen­kiló cselekmények után, akkor, ha az elítélt végze­tes dolgokat művel magával. Többnyire ilyen esetekben. Hogy ebben a konkrét esetben mi tör­tént, nem tudom. Félt, hogy megmérgezik A tanácsvezető bíró ezután Richter Richard étkeztetéséről kérdezte a pszichológust,, mert többször előfordult,, hogy a vád­lott nem volt, hajlandó étkezni. Állította, hogy attól félt,­­ meg akarják mérgezni. Még az ott­honról érkező csomagokat se fo­gadta el, mondván, hogy azok tartalmát a börtön személyzete kicserélte. Ezekről a dolgokról nem­ tudott mit mondani a pszi­chológus, ennyire nem ismeri a helyzetet. Ezután az elítélt társakat hall­gatta ki a bíróság. Peri József (1962-ben született) annyit tudott Richterről elmondani, hogy a gyanúsított csak a kenyér belét ette meg, félt, hogy a többi mér­gezett. Hidasi Andrást szintén fegyőr vezette a tárgyalóterembe. A fia­talember 1962-ben született, em­berölés miatt 12 évet kapott. Múlt­ évben egy zárkában volt Richter Richárddal. — Az étel szempontjából, válo­gatós volt a vádlott? — kérdezte a bíró. — Nem tudom — mondta a tanúként, meghallgatott, elítélt. „Arra nem emlékszem — mondotta a magnóra a tanács­vezető bíró —, mit evett, meg a vádlott, volt amit szeretett, volt, amit nem.” — Mit szeretett a vádlott? — kérdezte a bíró. — Nem tudom — hangzott is­mét­ a válasz. — „Másfajta ízlésbeli szokásá­ra nem tudok emlékezni” — dik­tálta magnóra a bíró. Jegyzői könyvvezető nincs a tár­gyaláson. A vallomásokat mind­untalan félbeszakítja a bíró, ami­kor elkezdi diktálni a magnóra a tárgyalás jegyzőkönyvét. Ilyen­kor saját szavaival mondja el, amit a tanú egyébként elmon­dana. Horváth Lászlót (1961-ben szü­letett) erőszakos nemi közösülés miatt ítélte el a bíróság, öt­ és fél év szabadságvesztésre. 1981 óta van a Csillagban. A bíró kérdé­sére csak annyit tudott mondani, hogy Richter állandóan edzette magát, gyakorlásként társait emelgette a levegőbe. Lakatos Károly (1956-ban szü­letett) erőszakos nemi közösülés miatt öt év szabadságvesztést ka­pott. Rövid ideig volt egy, zár­kában a vádlottal. Nem sokat tud róla. Halkan, alig érthetően, vá­­laszolgatott a kérésekre, nagyon zavarodott volt. Ki tudja, mi ér­tékelhető vallomásából. Bogdán László 8 évet kapott rablás miatt, s némi erkölcsi fö­lénnyel tett vallomást, végtére is nem őt vádolják. — Volt, hogy jelentette a zár­kafelelős, hogy Ricsi nem akar enni. Elvitték az elkülönítőbe, ott volt vagy húsz napig... Utolsóként, az elmeszakértőt hallgatta ki a bíróság. Richter súlyosan deviáns, a társadalmi együttélésre talán teljesen alkal­matlan ember. Tizenhárom éves volt, amikor másodjára állami gondozásba vették. Többet volt szökésben, mint az , intézetben. Eléggé ellentmondásos az elme­kor leírása is. Kétszer volt el­me­­kórtani megfigyelő intézetben, s most az elmeszakértő is csak na­gyon nehezen férkőzhetett hozzá. Tizennégy éve értelmi fogyaté­kosnak minősítette az orvos, egy évvel később pedig úgy jelle­mezték, hogy a normális társa­dalmi együttélés szintjének alsó határát, súrolja. Fiatal korában, míg nem volt büntethető, 23 eset­ben indult eljárás ellene. Tizen­két éve úgy jellemezték a most 28 éves fiatalembert­, hogy érzel­mi elsivárosodás hatalmasodott el rajta, a gyógypedagógus szerint, értelmi szintje a debilitás­ alsó határát­­súrolja. Az elmeszakértő több esetben is megvizsgálta a mostani bűn­­cselekménnyel kapcsolatosan. Vé­leménye szerint, Richter beszá­­míthatósági képessége nem kor­látozott, bár a bűncselekmények egyes részleteire amnéziáig lehet. Célszerűen menekült,­­ logikusan futott, amikor a bűncselekményt elkövette, s rabtársait még ak­kor sem sebesítette meg, amikor több fegyőr között álltak. Ilyen­formán célszerűen vitte véghez cselekményét, ám az kétségtelen, hogy a börtön, az elzártság, élet­módjának percről percre való szabályozása ugyanúgy, mint, minden elítéltnél, nála is para­noiás személyiségtorzuláshoz ve­zettek. Az orvosszakértő vélemé­nye szerint Richter beszámítási képessége teljes birtokában, a társadalmi veszélyessége tudatá­ban követte el a bűncselekményt­, s tudatzavarban sem szenved. Az ítélet nem jogerős Az ügyvéd kérdésére, miszerint Richter április óta nem beszél­hetett, konktaktusba nem léphe­tett, rokonaival, hozzátartozójá­val, nem befolyásol­ta-e károsan személyiségét? — az elmes­zakér­­tő azt válaszolta, hogy ez többek között általános ,,börtönártalom­nak” tekinthető. Mindenkire ha­sonló hatással van az elzártság, így ez nem befolyásolta speciáli­san hátrányosan Richter szemé­lyiségét. — fejtegette a pszicho­lógus. Az ítélet nem jogerős, a védő­ügyvéd fellebbezett. Stépán Balázs

Next