Magyar Hírlap, 1985. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-09 / 6. szám
A'aoPh $ Magyar Hírlap ( HAZAI KORKÉP ) 1985. JANUÁR 9. SZERDA 5 A hibajegyzéknél csak a procedúra hosszabb Garantált kálvária Megvárni, míg a lakó megunja? Ha per, legyen ver címmel 1983. szeptember 15-én riportot írtunk a fővárosi Vizafogó úti lakótelep műszaki átadását követő kálváriáról. Nevezetesen a honfoglalók lehetetlen helyzetéről, a hibapótlások elmaradásáról, s annak okairól, valamint arról, hogy ha szí00 lakás átadása után 1500 lakónak panasza van, akkor már nem feltétlenül a lakók bogarairól van szó. Nos, csaknem másfél évvel e cikk megjelenése után, úgy tűnik, a Vizafogó úti viharfelhők tónusai még sötétebbek lettek. Szabó úr hangja a telefonban egyre keserűbb. Mint mondja, a lakók megbízásából beszél, panaszaikkal a nyakára járnak, ő meg ezért jár az én nyakamra. Már ott tartott, hogy fölhívja az Építésügyi és városfejlesztési minisztert és tőle kérdezi meg: ho■jyan lehetne rábírni a 43-as számú Állami Építőipari Vállalatot garanciális javításra? — Az én kukacoskodásom nem lépi túl a jog határait — mondja Szabó István, immár a lakásban, a Párkány utca 24-es számú ház tizedik emeletén. — Másfél hónapja van tisztességes meleg vizünk, azelőtt — már megbocsásson a hasonlatért — olyan büdös voltam néha, mint a bakkecske, mert a lumbágóm miatt hideg vízben nem fürödhettem. Vertem az asztalt, balhéztam, fölhívtam például a FŐBER igazgatóhelyettesét. Ekkor ki is jött a kivitelező ,s az erkélykijáratot megcsinálták. Azóta nem fütyül a szél a lakásban, de ettől még ... Rövid életű csoda A mondatot nincs ideje befejezni, mert megérkezik a szomszédasszony, Kárpáti Györgyné, a lépcsőház másik frontjáról, s közbevág: — Nálunk pedig a bejárati ajtó fölött fütyült a szél. Leszedtem a tapétát, alatta öklömnyi lyukak tátongtak az ajtó és a fal között. Mi egyebet tehettem: betömtem újságpapírral. Tavaly még fűtés sem volt az épületnek ezen a szárnyán, két héten át fagyossodtunk, két kisgyerekkel. — Másfél éve költöztünk ide — veszi vissza a szót Szabó István —, azóta itt semmilyen garanciális javítást nem csináltak meg. — Nincs igaza, Szabó úr! — így Kárpátiné. — A lépcsőházban kicserélték a gumiszegélyt__ — Annak viszont nem volt semmi hibája — nevet Szabó úr fanyarul. — Milyen kifogásokra hivatkozott a kivitelező, a „negyvenhármas ’? — Legyen erős, semmilyenre ... Szabó úr bizonyára elfogult, bár ez nem csoda, mégiscsak a saját, otthonáról van szó. Szálái Péter, a Vizafogó Lakásfenntartó Szövetkezet, műszaki vezetője objektívebben formálhat véleményt: — Nyolcvanhárom derekán úgy tűnt, hogy az önök cikke csodát tesz: két-három hónapon át flottul ment a hibák orvoslása. A legégetőbb, a lakhatást gátló hibákat mindenesetre kijavította a kivitelező vállalat. A csoda azonban rövid életűnek bizonyult: 1984-ben ismét minden a „régi” lett... Ki, ki után fut? Minden a régi, vagyis a 43-as ÁÉV újfent csak szűkkörűen tett eleget hibapótlási kötelezettségeinek. A garanciális bejáráson — erre az épület birtokbavételét követően egy évvel kerül sor — annak rendje és módja szerint megjelentek; a hibákat lajstromba vették — a lakók azóta többnyire várhatnak rájuk. Mert a „negyvenhármasnak" nincs elég embere. A polgári törvénykönyv szerint a garanciális javítások határideje hat hónap, bár a szerződő felek ennél hosszabb határidőben is megállapodhatnak. A Legfelsőbb Bíróság állásfoglalásaszerint: lakások esetében a garanciális hibák korrigálásának határideje egy év is lehet. A „negyvenhármason” a meghos- szabbított terminus sem segített); ők futnak a határidővel, képtelenek tartani a menetrendet. A lakásfenntartó szövetkezet sem tesz egyebet: ők is futnak. A kivitelező után. Vagy éppen — mint, most, is — a bíróságra..Mert 3 kiviteli vonakodik eleget tenni a javításoknak. A szövetkezet fennhatósága alá tartozó hat épület egyikében 3217 hibát, vettek leltárba. Ebből, kétezret (!) nem vállalt magára a kivitelező, így a szövetkezet, már csak a bíróságtól remélhet jogorvoslatot. Érdekes módon azonban jogi képviselőjük — a beruházó, vagyis a FŐBER — e kétezres hibalajstromnak csak egy részét tette le a bíróság asztalára. Ezért mondja azt Szalai Péter, a szövetkezet műszaki vezetője, hogy — idézem — „a FŐBER a garanciális ügyekben igen nagyvonalú partner . . .” A FŐBER, elismerve a lista hiányosságát, egy pótlistát terjesztett a bíróság elé, ami ugyan dicséretes önkritika, csakhogy a lakókat ez aligha vigasztalja. E pótlista okán ugyanis újra bírósági szakértőt kell kirendelni, a per tovább húzódik, a lakók türelme pedig fogytán. Legtöbbjük mielőtt megjönne a bírósági végzés, mesterembert hív — ne adj’ isten, kontárt —, s a saját szakállára javíttatja ki a hibát. — Az egész garanciális procedúra arra épül — jegyzi meg rezignáltan a műszaki vezető —, hogy a lakó előbb-utóbb megunja a várakozást, elfárad benne, s kijavíttatja maga a hibát. Atlasz András, a Párkány utca 30-ból sem fog mást tenni : valahogy, valakivel megcsináltatja a szellőzőzőberendezést, mert a lakás bizony penészes. Ez a módszer még mindig jobb, mint a kivitelező „szakembereinek” a javaslata, akik azt tanácsolták neki: „Atlasz úr, ne főzzenek a lakásban .. .” Egyébként sincs abban semmi túlzás, amit a szövetkezetben hallottam: a garanciális javítások ügymenete már-már a kabarétréfákba illik. Vegyünk egy alapesetet, például azt, amikor az ajtó vetemedik. Ez ugyebár, garanciális hiba. A lakó bejelenti a szövetkezetnek, a szövetkezet értesíti erről a beruházót; a beruházó beadja az igényét a kivitelezőnek; a kivitelező továbbítja az alvállalkozó központjának; az alvállalkozó központja értesíti az ajtót gyártó üzemet; annak az embere kimegy, s legyalulja a vetemedett ajtót; majd egy idő múlva jön egy másik ember, aki lefesti. Körülbelül így néz ki egy egyszerűbb garanciális javítás ... Elhúzódó perek Buda Imre, a FŐBER főmérnöke szerint az eljárás egyszerűsítésére a legkézenfekvőbb megoldás az lenne, ha a kivitelező pénzben váltaná meg a lábá kjjavítását, s azután a lakája munkát azzal végeztetné el, akivel akarja. Erre egyébként, a jogszabályok lehetőséget adnak —mint megtudtuk, egy sor építőipari vállalat él is vele —, a 43-as számú ÁÉV azonban egyelőre nem. Ennek az az oka, hogy a „negyvenhármas” alvállalkozók tucatjával dolgoztat, s ezt a megoldást velük is egyeztetni kellene. Olybá tűnik, ez nem is olyan egyszerű feladat, mert a garanciális procedúra szálai inkább a bírósághoz, semmint, a megegyezéshez vezetnek. És ott is a végsőkig megy a harc, hisz’ ezek a perek az esetek kilencvenkilenc százalékában a Legfelsőbb Bíróságig jutnak el. Hiába, rend a lelke mindennek. A lakó meg várhat rigófüttyös ablakkeretei javítására ... Bán Károly Ülést tartott a Fővárosi Tanács V. B. 20X • Az új lakótelepeken kevés a könyvtár Egy évtized alatt: 33 új létesítmény A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi épülete már nem alkalmas a nyolc évtizeden keresztül gyűjtött kulturális érték védelmére, a helyhiány miatt az állomány gyarapítása is nehézségekbe ütközik, és a napi 400 látogató színvonalas kiszolgálására sincs lehetőség. Ez derült ki a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága elé terjesztett beszámolóból, amely az intézmény tevékenységéről és a továbbfejlesztés terveiről szólt. A végleges elhelyezésre két, megoldás kínálkozik: új székház építése, vagy pedig a régi bővítése és felújítása. Ha az építkezést a hetedik ötéves tervben elkezdenék, akkor a 90-es évek elejére elkészülhetne a mintegy 20 ezer négyzetméteres könyvtár, és ez végleges megoldást jelentene. A felújítás csupán átmenetileg mentesítené az intézményt a gondoktól, de talán az a 15—20 esztendő, amely ezután a szakemberek rendelkezésére állna, meghozná a szükséges változást. A hálózat, bővítésére az elmúlt évtizedben sor került: Budapesten 33 könyvtár nyílt, köztük néhány olyan, mint például a kőbányai, a kelenföldi és az angyalföldi, amely valóban korszerű, a mai igényeknek, megfelelő méretű és színvonalú. Változatosabbak a szolgáltatások is, hiszen a könyvek és a folyóiratok mellett, zenei és nyelvstúdiók állnak az érdeklődők rendelkezésére. A könyvtárakba beiratkozó!? több helyen hanglemezt, is kölcsönözhetnek, hazaviheti!? a nyelvleckéket.. Egy könyvtárban márgrafikákat is kölcsönözhetnek, négy helyen pedig kisgaléria is várja a közönséget. Sajnos, mindez nem jellemző az egész fővárosra. A nagy lakótelepek, ahol a lakosság egyharmada él, gyakorlatilag nélkülözik a könyvtárakat. Ezeken a területeken legfeljebb szükségmegoldásokra futja, annak ellenére, hogy az igények itt sem kisebbek, mint máshol. A lábasházakban létrehozott és az iskolákban létesített, könyvtárak zsúfoltsága bizonyítja: az emberek szívesen látogatják a közművelődés ezen intézményeit. (Békásmegyeren például két, összesen 340 négyzetméteres fiókkönyvtárban négyezer olvasó iratkozott be egy év alatt.) A hálózat további bővítésénél a főkönyvtárakat a lakótelepekre szánják, így egyúttal az ellátás fehér foltjainak számát is csökkenthetik. (b. á.) Beszámítható állapotban volt Halálra ítélték Szegeden a gyilkos fegyencet Fiatal korában 23 eljárás indult ellene ■ ' r J . v ’ . i. f Szegeden, a Csongrád megyei Bíróságon tegnap — nem jogerősen — halálra ítélték Richter Richard fegyemet, aki három embert megölt, hármat megsebesített. Emberölés kísérlete miatt ítélték korábban hétévi szabadságvesztésre a vádlottat. Tavaly, október 19-én egy elrejtett késsel megtámadta és halálra sebezte Frank Tibor, Nagy Ferenc művezetőket és Tóth András törzsőrmestert. Szabó Béla és Konkoly István művezetők életveszélyes sérüléseket szenvedtek a támadás következtében. Az utolsó tárgyalási napon a szegedi Csillag-börtön pszichológusát hallgatta ki a bíróság. Molnár Ferenc kétszer találkozott a vádlottal. Tavaly a nevelőtiszt szólt neki, hogy Richter Richard furcsán viselkedik, szokatlan dolgokat csinál. Rorsach-teszttel vizsgáltatta meg az elítéltet, aki szívesen vette, hogy a börtön pszichológusa foglalkozik vele., Részletesen válaszolt, a kérdésekre. Ennek a pszichológiai tesztnek az a lényege, hogy absztrakt ábrákról, „tintáról tokról” mit olvas, le az ember. Elmebetegségre utaló jegyeket nem fedezett fel a pszichológus, viszont azt egyértelműen észrevette, hogy Richter Richard paranoiára hajló személyiség. Azt is elmondta a vádlott, hogy fél a börtönben, mert érzése szerint megmérgezik az ételét. Másodjára egy fegyelmi büntetés előtt vizsgálta meg a pszichológust,a vádlottat. — Mikor kérik a pszichológus véleményét? — kérdezte az elmeorvos-szakértő a börtön pszichológusától. — Önösenkiló cselekmények után, akkor, ha az elítélt végzetes dolgokat művel magával. Többnyire ilyen esetekben. Hogy ebben a konkrét esetben mi történt, nem tudom. Félt, hogy megmérgezik A tanácsvezető bíró ezután Richter Richard étkeztetéséről kérdezte a pszichológust,, mert többször előfordult,, hogy a vádlott nem volt, hajlandó étkezni. Állította, hogy attól félt, meg akarják mérgezni. Még az otthonról érkező csomagokat se fogadta el, mondván, hogy azok tartalmát a börtön személyzete kicserélte. Ezekről a dolgokról nem tudott mit mondani a pszichológus, ennyire nem ismeri a helyzetet. Ezután az elítélt társakat hallgatta ki a bíróság. Peri József (1962-ben született) annyit tudott Richterről elmondani, hogy a gyanúsított csak a kenyér belét ette meg, félt, hogy a többi mérgezett. Hidasi Andrást szintén fegyőr vezette a tárgyalóterembe. A fiatalember 1962-ben született, emberölés miatt 12 évet kapott. Múlt évben egy zárkában volt Richter Richárddal. — Az étel szempontjából, válogatós volt a vádlott? — kérdezte a bíró. — Nem tudom — mondta a tanúként, meghallgatott, elítélt. „Arra nem emlékszem — mondotta a magnóra a tanácsvezető bíró —, mit evett, meg a vádlott, volt amit szeretett, volt, amit nem.” — Mit szeretett a vádlott? — kérdezte a bíró. — Nem tudom — hangzott ismét a válasz. — „Másfajta ízlésbeli szokására nem tudok emlékezni” — diktálta magnóra a bíró. Jegyzői könyvvezető nincs a tárgyaláson. A vallomásokat minduntalan félbeszakítja a bíró, amikor elkezdi diktálni a magnóra a tárgyalás jegyzőkönyvét. Ilyenkor saját szavaival mondja el, amit a tanú egyébként elmondana. Horváth Lászlót (1961-ben született) erőszakos nemi közösülés miatt ítélte el a bíróság, öt és fél év szabadságvesztésre. 1981 óta van a Csillagban. A bíró kérdésére csak annyit tudott mondani, hogy Richter állandóan edzette magát, gyakorlásként társait emelgette a levegőbe. Lakatos Károly (1956-ban született) erőszakos nemi közösülés miatt öt év szabadságvesztést kapott. Rövid ideig volt egy, zárkában a vádlottal. Nem sokat tud róla. Halkan, alig érthetően, válaszolgatott a kérésekre, nagyon zavarodott volt. Ki tudja, mi értékelhető vallomásából. Bogdán László 8 évet kapott rablás miatt, s némi erkölcsi fölénnyel tett vallomást, végtére is nem őt vádolják. — Volt, hogy jelentette a zárkafelelős, hogy Ricsi nem akar enni. Elvitték az elkülönítőbe, ott volt vagy húsz napig... Utolsóként, az elmeszakértőt hallgatta ki a bíróság. Richter súlyosan deviáns, a társadalmi együttélésre talán teljesen alkalmatlan ember. Tizenhárom éves volt, amikor másodjára állami gondozásba vették. Többet volt szökésben, mint az , intézetben. Eléggé ellentmondásos az elmekor leírása is. Kétszer volt elmekórtani megfigyelő intézetben, s most az elmeszakértő is csak nagyon nehezen férkőzhetett hozzá. Tizennégy éve értelmi fogyatékosnak minősítette az orvos, egy évvel később pedig úgy jellemezték, hogy a normális társadalmi együttélés szintjének alsó határát, súrolja. Fiatal korában, míg nem volt büntethető, 23 esetben indult eljárás ellene. Tizenkét éve úgy jellemezték a most 28 éves fiatalembert, hogy érzelmi elsivárosodás hatalmasodott el rajta, a gyógypedagógus szerint, értelmi szintje a debilitás alsó határátsúrolja. Az elmeszakértő több esetben is megvizsgálta a mostani bűncselekménnyel kapcsolatosan. Véleménye szerint, Richter beszámíthatósági képessége nem korlátozott, bár a bűncselekmények egyes részleteire amnéziáig lehet. Célszerűen menekült, logikusan futott, amikor a bűncselekményt elkövette, s rabtársait még akkor sem sebesítette meg, amikor több fegyőr között álltak. Ilyenformán célszerűen vitte véghez cselekményét, ám az kétségtelen, hogy a börtön, az elzártság, életmódjának percről percre való szabályozása ugyanúgy, mint, minden elítéltnél, nála is paranoiás személyiségtorzuláshoz vezettek. Az orvosszakértő véleménye szerint Richter beszámítási képessége teljes birtokában, a társadalmi veszélyessége tudatában követte el a bűncselekményt, s tudatzavarban sem szenved. Az ítélet nem jogerős Az ügyvéd kérdésére, miszerint Richter április óta nem beszélhetett, konktaktusba nem léphetett, rokonaival, hozzátartozójával, nem befolyásolta-e károsan személyiségét? — az elmeszakértő azt válaszolta, hogy ez többek között általános ,,börtönártalomnak” tekinthető. Mindenkire hasonló hatással van az elzártság, így ez nem befolyásolta speciálisan hátrányosan Richter személyiségét. — fejtegette a pszichológus. Az ítélet nem jogerős, a védőügyvéd fellebbezett. Stépán Balázs