Magyar Hírlap, 1985. március (18. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-02 / 51. szám
Magyar Hírlap \ X /\ /AA 0% A HÉT KiG114 ] \ 1985. MÁRCIUS 2. SZOMBAT 5 Duschek Lajosnéé, a Nőtanács elnökéé a szó Közös feladatvállalás Március 8-án, a Nemzetközi Nőnap alkalmából a nőket köszönti az ország. Az idei nőnap jubileum is egyben, 75 éve, 1910- ben Clara Zetkin kezdeményezésére határoztak a Nemzetközi Nőnap megünnepléséről. A nők helyzete, a társadalomban és a családban elfoglalt helyük a mának is aktuális kérdése. Napjaink nőpolitikai célkitűzéseiről beszélgetett Duschek Lajosnéval, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnökével lapunk munkatársa, Légrády Eszter. — A magyar nőrmozgalom nemzetközi kötelezettségei mellett elsősorban a haza határain belül vállalja fel azokat a tennivalókat, amelyeket a nők speciális helyzete, a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helye, a családban betöltött szerepe jelöl ki a Nőtanács számára. Elöljáróban egy rövid visszatekintésre kérem, mit tart az elmúlt négy évtized legfontosabb eredményének a nők életében? — Röviddel a felszabadulás után a nők elnyerték a választójogot, majd 1949-től az alkotmány minden állampolgár — tehát a nők számára is — szavatolta a munkához való jogot. Ez a női egyenjogúság megvalósulásának fontos feltételét teremtette meg. Eltérően a háború előtti évektől, új ipari, mezőgazdasági, kulturális és művészeti pályák nyíltak meg a nők előtt. Jelenleg csak a legnehezebb fizikai és a leendő anya egészségét veszélyeztető foglalkozásokban nem dolgozhatnak nők. Hazánkban ma az ötmillió dolgozóból 2 millió 365 ezer a nő. A nők foglalkoztatásában,elértük a demográfiailag lehetséges maximumot, az aktív kereső korban lévő 15—55 éves korú nők több mint 81 százaléka rendelkezik munkaviszonnyal. 1949-ben ez az arány még csak 35 százalékos volt. A hagyományos női szerepkörök is megváltoztak. 1983-ban például már a következőképpen oszlott meg a nők foglalkoztatása: 32,1 százalék az iparban, 18,6 százalék a mező- és erdőgazdaságban, 26,6 százalék különféle szolgáltatási ágakban, 14,2 százalék a kereskedelemben, 4,5 százalék pedig a szállítás és hírközlés területén helyezkedett el. Megnövekedett a nők aránya a különböző ágazatokban a dolgozók között is. Például az ipari munkások 44,7, a mezőgazdaságból élők 40, a szolgáltatást végzők 61, a kereskedelemben dolgozók 65 százaléka nő. — A közelgő nőnapot ünnepségsorozat, tanácskozások, kitüntetések átadása előzi meg. Ne vegye ünneprontásnak, ha az előbbi arányok felsorolását azzal szakítom meg, hogy bizonyos pályákon az átlagosnál több nő dolgozik. Ezt az arányt különösen két foglalkozásnál — a pedagógus és orvospályáknál — a közvélemény nem tartja szerencsésnek. Gondolok arra, hogy az ifjúság iskolai nevelésében a nők vállalnak döntő szerepet, illetve az orvosegyetemre pályázók és felvettek aránya is átbillent a nők javára. Mégis, amikor egy-egy állás betöltéséről van szó, két azonos képességű jelölt pályázata közül inkább a férfiét választják. — Néhány szakmában valóban rendkívül magas a nők aránya, melyen véleményem szerint is indokolt lenne változtatni. Értelmiségi területen leginkább a pedagógus hivatást választják: az óvodák dolgozóinak 100 százaléka, az általános iskolai nevelők 79 százaléka, a középiskolai tanárok 56 százaléka nő. Hasonló a helyzet az egészségügyi pályákon: az ápolók 96, a gyógyszerészek 75 százaléka nő. Az orvosoknál 1960-ban még csak 20, 1980-ban már 43,6 százalék volt arányuk. A gondok abból adódnak, hogy egy nő pályája kezdetén rendszerint családot alapít, gyermekeket szül és így néhány évig valóban nem számíthat rá olyan mértékben a munkahely, mint egy férfire. Eleinte a körzeti orvosi pályákon is idegenkedve fogadták a nőket, és sorolhatnám tovább a hasonló példákat. De a nők a különféle hivatásokban rendre bebizonyították, hogy a rájuk háruló kettős feladattal is megbirkóznak, saját, munkájukat jól megszervezik és otthon is helytállnak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a társadalom számára ne lenne továbbra is követelmény: az otthoni feladatok nem pusztán a nőké, hanem az egész családé, benne a férfiaké is. A nők foglalkoztatottságának kiteljesedése felteszi azt a kérdést is: milyen szintű ma a képzettségük? Elismerésüket, bérezésüket ugyanis csak ennek tükrében vizsgálhatjuk. * — A nők szakmai és általános műveltség tekintetében leküzdötték a történelmileg örökölt hátrányokat. Ma az általános iskolát végzett leányok növekvő számban tanulnak tovább, a középiskolás diákok körében 58 százalék az arányuk. Többségük gimnáziumban tanul. Magas a lányok részvétele a kereskedelmi és közgazdasági, valamint az egészségügyi és óvónői szakközépiskolákban. Az ipari és mezőgazdasági oktatásban arányuk eléri a 20 százalékot. A szakmunkástanulók 33 százaléka lány. A többség a kereskedelmi, ruhaipari, a vendéglátóipari és más szolgáltató jellegű foglalkozásokra készül. A fizikai dolgozó nők mintegy 30 százaléka rendelkezik szakmunkás bizonyítvánnyal. Mindent összevetve: ma az aktív kereső nők 27,6 százaléka középiskolai, 10,1 százaléka felsőfokú végzettségű. A 20—29 évesek között a diplomás nők aránya ma már meghaladja a férfiakét. A felsőoktatásban a nappali tagozaton tanulók fele nő. Főként pedagógusnak, közgazdásznak, orvosnak, gyógyszerésznek és jogásznak készülnek. — A közéletben és a vezetői beosztásokban a nők — noha óriási az előrelépés a kezdetekhez képest — nem érvényesülnek képzettségüknek megfelelően. A tanácsok tagjai között 31, az országgyűlési képviselők között 30, a szakszervezeti tisztségviselők között 51, az ifjúsági szervezetekben 42 százalékos a nők aránya. A legjobb eredmény a középszintű vezetőknél mutatható ki. A magasabb vezető beosztásúak között azonban az 1983-as adatok szerint még mindig csak 13,5 százalék a nők aránya. Ennek okát abban látjuk, hogy a vezető beosztású nőknek nagyobb nehézségekkel kell megküzdeniük, mint a férfiaknak. Kétszeresen kell bizonyítaniuk rátermettségüket. A nők bérezésénél az egyenlő munkáért egyenlő bért elve általában érvényesül, de a nők és a férfiak, átlagjövedelme között mégis 20—30 százalékos a különbség a férfiak javára. A népesség több mint S0 százaléka családban él, s a gyermektelen családok aránya alig hat százalék. Az anyát és a gyermeket igen kiterjedt intézményrendszer segíti. A Nőtanács szerepe — különös tekintettel társadalmi jelzőfunkciójára — rendkívül megnőtt. .Javaslataival, döntéselőkészítő szerepével befolyással van a nők és a gyermekek életére. Kérem, beszéljen arról a munkáról, amellyel a döntéselőkészítéseket segítik. A különböző, a nőket és a családokat érintő törvénytervezetek kidolgozásánál mindig építenek a Nőtanács állásfoglalásaira. A MNOT elemző munkát végez a nők érdekében, ajánlásokat és javaslatokat dolgoz ki az ország vezető testületeinek, segíti, hogy a nők egyenjogúsága a munkában, a családban, a közéletben és az élet minden területén teljesebbé váljék. A 235 fős Tanács, a 35 fős elnökség és a 7 munkabizottságban dolgozó jelentős számú aktívahálózat végzi ezt a munkát. Olyan szakembergárdát nyertünk meg céljainknak, amely felkészültségét, tudását a nők, a családok javára kamatoztatja. Bírák, jogászok, orvosok, pedagógusok, közgazdászok, statisztikusok és demográfusok — szakterületük elismert tekintélyein dolgoznak a munkabizottságokban. Foglalkoztatáspolitikai munkabizottságunk például megvizsgálta és javaslatokat tett a változatosabb munkaidő- és foglalkoztatási formák alkalmazására. Az Duschek Lajosné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke, 1929- ben született. A Csepel Vas- és Fémművek betanított munkása volt 1943—52. között. 1953 óta politikai munkatárs. Képzettsége: képesített tervező és statisztikus. 1961-ben diplomázott a párt politikai főiskoláján. Volt a Lámpagyár üzemi PB-titkára, majd a Budapest IX. kerületi pártbizottság első titkára. 1971-től a SZOT titkára, a Magyar Nők Országos Tanácsának alelnöke. 1980. december 16-tól a MNOT elnöke. 1981 októberétől a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség pénzügyi ellenőrző bizottságának elnöke. 1975 óta tagja az MSZMP Központi Bizottságának. Alelnöke a Magyar—Szovjet Baráti Társaságnak, elmúlt években ugyanis a gazdaságban végbement változások egyre erőteljesebben vetették fel a munkaerővel és a munkaidőalappal való hatékonyabb gazdálkodás követelményét. A vizsgálat megállapította, hogy a teljes munkaidős foglalkoztatás, valamint az egységes munkaidőbeosztások rendszere nem igazodik sem az egyén, sem a társadalom tényleges szükségleteihez. A teljes foglalkoztatás fenntartása mellett a munkaidőalap ésszerűbb kihasználásának célszerű módja lehetne a változatosabb munkaidő- és foglalkoztatási formák elterjedése. Ez a jelenleginél hatékonyabb foglalkoztatás lehetőségét rejti magában, ugyanakkor a népesedéspolitikai és életszínvonal-politikai céljaink megvalósulását is előmozdítanák, így harmonikusaibban egyeztethetnénk össze a hivatást és a családi kötelezettségeket. Családpolitikai munkabizottságunk aktívan részt vett a szociál- és népesedéspolitikai távlati koncepció kimunkálásában. A családokhoz hozzátartoznak az idős emberek is. Az idős korúak helyzetével foglalkozó munkabizottságunk együtt- működik az állami és társadalmi szervezetekkel, a körünkben élő idős emberek életkörülményeinek javításáért. A művelődéspolitikai munkabizottság — különös tekintettel a gyermekgondozási szabadságon lévőkre — a nők önművelésének különféle formáit vizsgálja. Jogi bizottságunk aktívan részt vesz minden olyan törvény,jogszabály előkészítésében, amely a családokat, a nőket, a gyermekeket és az időseket érinti. Jelenleg a családjogi törvény korszerűsítésének előmunkálataiban vesz részt. A nők évtizedének a fölső évében járunk, tíz éve, 1075-ben hirdette meg az ENSZ e rendkívül összetett, átfogó programot. Milyen számvetésre készül a magyar nőmozgalom az ENSZ fórumán? — Az év kiemelkedő eseménye lesz Kenya fővárosában, Nairobiban az ENSZ által megrendezendő III. világkonferencia, amelyen a kormány képviselői beszámolnak a magyar nők és családok életében az elmúlt évtizedben végbement változásokról. Itthon a XII. kongresszus határozatainak szellemében folytatjuk majd a sokszor látványosnak nem nevezhető, mindennapi munkánkat a nők, a családok érdekében. Számolva azzal, hogy az élet minden nap újabb és újabb feladatokat vet fel, s ez tőlünk, a nőszervezettől is szüntelen megújulást kíván munkánk tartalmában és módszereiben is. Nyitány, enyhe időzavarral Áprilistól: egy kis gyed Társadalombiztosítási tájékoztató Március 5-től jár a gyermekgondozási díj (gyed) az arra jogosult anyáknak és gyermeküket egyedül nevelő apáknak. A gyes összegénél átlagosan mintegy négyszer nagyobb díj kifizetésére először április első napjaiban kerül sor — mondta dr. Bartos István főigazgató, az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság tegnapi sajtótájékoztatóján. A gyermekgondozási díj bevezetése mintegy 100 ezer anyát é£ egyedülálló apát érint. Évente csaknem egymilliárd forintos költséggel terheli meg az államkasszát. Ismeretes, de nem árt újból elmondani, hogy a gyed a gyermekgondozási segélytől elsősorban mértékében különbözik,mert összege — az egyéni kereset függvényében — a táppénzhez igazodik. A gyermekgondozási díjat egyelőre az igényelheti, akinek gyermeke 1985. március 1-én első életévét még nem töltötte be. Ebből következik, hogy a gyed annak is jár, aki a szülési szabadság letelte után visszament dolgozni, és annak is, aki a gyest igénybe vette. A jogosultak szabadon választhatnak a két támogatási forma között. A tájékoztatón elmondták, hogy a jelentős szociálpolitikai intézkedéstől önmagában nem várhatunk csodákat. A családok várhatóan csak akkor vállalnak több gyereket a jövőben, ha átgondolt állami intézkedések sora könnyít a gyereknevelés terhein. A népesedéspolitika komplex rendszerében, amely a családjog korszerűsítésétől a mainál kedvezőbb hitelfelvételi lehetőségekig az élet jó néhány területét érinti, a gyerekgondozási díj bevezetése csak egy, bár kétségkívül fontos döntés. Egyelőre az a jellemző — mondták a társadalombiztosítás szakemberei -4-öságyi tavaly temetési segélyt 11 ezerrel többen kértek tőlünk, mint anyasági segélyt. Ami mégis biztató: 1984. ősze óta hónapról hónapra többen veszik igénybe a gyerekgon-ldozási segélyt. A cél egyértelmű: idővel a gyed teljes mértékben váltsa fel a gyest. _____/____________________ Mi történik, ha az anya a nyár közepén kéri a gyerekgondozási díjat, például azért, mert addig a gyes számára kedvezőbb volt? Ilyenkor — legfeljebb hat hónapra — visszamenőleg is jár a segély és a díj közötti különbözet. A főigazgató felhívta a figyelmet arra, hogy a gyed kérelmezése során mindenféle formakényszert igyekeztek száműzni a gyakorlatból. A munkahelyi kifizetőhelyen elég szóban jelezni, ha az érintettek igényt tartanak a díjra. Azok pedig, akik kifizetőhely híján a Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóságtól kapják a pénzt, a lakásukra postázott formanyomtatvány kitöltésével és visszaküldésével jelenthetik be kérelmüket. A tegnap óta ,,életképes” gyermekgondozási díjat olyan szempontból is rugalmasan kezelik majd a hatóságok, hogy aki akarja, megszakíthatja— viszszamehet gyesre vagy munkába állhat — s később, ha körülményei úgy hozzák, ismét igénybe veheti azt. A mezőgazdasági szövetkezetek tagjai is jogosultak a gyedre, ha a szülést megelőző két éven belül legalább 90 napon át dolgoztak a közösben, és a gyerek gondozása miatt fizetés nélküli szabadságra mentek. . A Magyar Hírlap kérdésére, hogy megnyugtatóan halad-e az áprilisi első kifizetések előkészítése, a következő választ kaptuk: február közepén még helyenként zavarok voltak a kismamák tájékoztatásában, és az igények nyilvántartásában. (Akkoriban lapunk is megírta, hogy a budapesti igazgatóság sem állt feladata magaslatán.) Mostanra javult a helyzet, a munkahelyi kifizetőhelyek folyamatosan gyűjtik a kérelmeket, sokhelyütt meg is keresik azokat a dolgozókat, akik jogosultak a gyedre. A megyei igazgatóságok kimutatást készítettek azokról a családokról, ahol egy tevén átüli gyerek van, és postán értesítették mindazokat, akiknek őkfizetnek. Az igazgatóságok betegségi, ellátási és ellenőrzési osztályai minden felvilágosítást megadnak a hozzájuk forduló érdeklődőknek és panaszosokénak. G. L. F. Kezdődnek a megyei pártértekezletek jó munkalégkör, aktív vitaszellem (Folytatás az 1. oldalról) mi, a politikai élet minden területén. A pártértekezletek összegezték a taggyűlések, a párttagok sok irányú javaslatait és észrevételeit, s a kongresszusi irányelvek szellemében őszintén, kritikusan elemezték az elmúlt öt évben végzett helyi politikai munka tapasztalatait. A pártértekezletek beszámolói és vitái egyértelműen tükrözték, hogy a területi pártszervek elmúlt ötévi munkájának középpontjában a XII. kongresszus által meghatározott gazdasági, társadalmi és politikai feladatok végrehajtása állt. Arról is számot adhattak, hogy a területen végzett politikai munka igazodott a körülményekhez, figyelembe vette a megváltozott s változó követelményeket. Értékeink megőrzéséről, ennek biztosítékairól szólva a hatékonyabb munka követelményeire helyezték a hangsúlyt. Megkülönböztetett figyelmet kapott a rend, a fegyelem megszilárdítása, a közéleti tisztaság megőrzése. Az ipari üzemek pártértekezletein a figyelem elsősorban a termelési feltételek javítására, a műszaki fejlődésre, a termékszerkezet korszerűsítésének gyorsítására összpontosult. A városi és a nagyközségi pártértekezleteken a mezőgazdasági üzemekben folyó politikai munka és gazdálkodás került reflektorfénybe. Egyebek közt jelezték, hogy a termelőszövetkezetek egy részénél az elért gazdasági eredmények megőrzéséhez és továbbfejlesztéséhez hiányoznak a szükséges anyagi feltételek. A pártértekezletek sokoldalúan foglalkoztak az életszínvonal és az életkörülmények alakulásának összetett kérdéseivel. Elemezték a különböző társadalmi rétegek helyzetét, s a kongresszusi dokumentumokhoz kapcsolódva sok hasznos észrevétel és javaslat hangzott el. Az állásfoglalások egyebek között az ellátás, a szolgáltatás, a közlekedés helyi feszültségeinek megoldását szolgálják. Napjaink valóságával összhangban foglalkoztak a küldöttek a pártélet aktuális kérdéseivel. Megerősítették és méltatták a kongresszusi irányelvek megállapításait a pártmunka mozgalmi jellegének fejlesztéséről, a pártdemokrácia további kiszélesítéséről, a kommunisták példamutatásáról, kiállásának szükségességéről. A vezető testületek újjáválasztása során elismeréssel szóltak a párt választási rendszerének néhány új vonásáról, így például a pártértekezletek előtt létrehozott bizottságok túlnyomó többsége eredményesen tevékenykedett a jelölések előkészítésében. Mintegy, kétszáz esetben több jelölt közül választották meg a pártbizottsági tagokat. A választott testületekben egészséges cserélődés történt; a pártbizottsági tagok csaknem 40 százaléka, a végrehajtó bizottsági tagok mintegy 30 százaléka újonnan került a testületekbe.