Magyar Hírlap, 1985. március (18. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-02 / 51. szám

Magyar Hírlap \ X /\ /A­A 0% A H­É­T KiG11­4 ] \ 1985. MÁRCIUS 2. SZOMBAT 5 ­­Duschek Lajosnéé, a Nőtanács elnökéé a szó Közös feladatvállalás Március 8-án, a Nemzetközi Nőnap alkalmából a nőket kö­szönti az ország. Az idei nőnap jubileum is egyben, 75 éve, 1910- ben Clara Zetkin kezdeményezésére határoztak a Nemzetközi Nőnap megünnepléséről. A nők helyzete, a társadalomban és a családban elfoglalt helyük a mának is aktuális kérdése. Napja­ink nőpolitikai célkitűzéseiről beszélgetett Duschek Lajosnéval, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnökével lapunk munkatársa, Légrády Eszter. — A magyar nőrmozgalom nem­zetközi kötelezettségei mellett el­sősorban a haza határain belül vállalja fel azokat a tennivalókat, amelyeket a nők speciális helyze­te, a társadalmi munkamegosztás­ban elfoglalt helye, a családban be­töltött szerepe jelöl ki a Nőtanács számára. Elöljáróban egy rövid visszatekintésre kérem, mit tart az elmúlt négy évtized legfon­tosabb eredményének a nők éle­tében? — Röviddel a felszabadulás után a nők elnyerték a választó­jogot, majd 1949-től az alkot­mány minden állampolgár — te­hát a nők számára is — szavatol­ta a munkához való jogot. Ez a női egyenjogúság megvalósulásá­nak fontos feltételét teremtette meg. Eltérően a háború előtti évektől, új ipari, mezőgazdasá­gi, kulturális és művészeti pályák nyíltak meg a nők előtt. Jelenleg csak a legnehezebb fizikai­ és a leendő anya egészségét veszélyez­tető foglalkozásokban nem dol­gozhatnak nők. Hazánkban ma az ötmillió dolgozóból 2 millió 365 ezer a nő. A nők foglalkoz­­tatásában,elértük a demográfiai­lag lehetséges maximumot, az ak­tív kereső korban lévő 15—55 éves korú nők több mint 81 százalé­ka rendelkezik munkaviszonnyal. 1949-ben ez az arány még csak 35 százalékos volt. A hagyomá­nyos női szerepkörök is megvál­toztak. 1983-ban például már a következőképpen oszlott meg a nők foglalkoztatása: 32,1 száza­lék az iparban, 18,6 százalék a mező- és erdőgazdaságban, 26,6 százalék különféle szolgáltatási ágakban, 14,2 százalék a kereske­delemben, 4,5 százalék pedig a szállítás és hírközlés területén helyezkedett el. Megnövekedett a nők aránya a különböző ágaza­tokban a dolgozók között is. Pél­dául az ipari munkások 44,7, a mezőgazdaságból élők 40, a szol­gáltatást végzők 61, a kereske­delemben dolgozók 65 százaléka nő. — A közelgő nőnapot ünnepség­sorozat, tanácskozások, kitünte­tések átadása előzi meg. Ne vegye ünneprontásnak, ha az előbbi ará­nyok felsorolását azzal szakítom meg, hogy bizonyos pályákon az átlagosnál több nő dolgozik. Ezt az arányt különösen két foglal­kozásnál — a pedagógus és orvos­­pályáknál — a közvélemény nem tartja szerencsésnek. Gondolok ar­ra, hogy az ifjúság iskolai neve­lésében a nők vállalnak döntő sze­repet, illetve az orvosegyetemre pályázók és felvettek aránya is átbillent a nők javára. Mégis, ami­kor egy-egy állás betöltéséről van szó, két azonos képességű jelölt pályázata közül inkább a férfiét választják. — Néhány szakmában való­ban rendkívül magas a nők ará­nya, melyen véleményem­ szerint is indokolt lenne változtatni. Ér­telmiségi területen leginkább a pedagógus hivatást választják: az óvodák dolgozóinak 100 szá­zaléka, az általános iskolai neve­lők 79 százaléka, a középiskolai tanárok 56 százaléka nő. Hason­ló a helyzet az egészségügyi pá­lyákon: az ápolók 96, a gyógysze­részek 75 százaléka nő. Az orvo­soknál 1960-ban még csak 20, 1980-ban már 43,6 százalék volt arányuk. A gondok abból adód­nak, hogy egy nő pályája kezde­tén rendszerint családot alapít, gyermekeket szül és így néhány évig valóban nem számíthat rá olyan mértékben a munkahely, mint egy férfire. Eleinte a körze­ti orvosi pályákon is idegenked­ve fogadták a nőket, és sorolhat­nám tovább a hasonló példákat. De a nők a különféle hivatások­ban rendre bebizonyították, hogy a rájuk háruló kettős feladattal is megbirkóznak, saját, munkáju­kat jól megszervezik és otthon is helytállnak. Ez azonban nem je­lenti azt, hogy a társadalom szá­mára ne lenne továbbra is köve­telmény: az otthoni feladatok nem pusztán a nőké, hanem az egész családé, benne a férfiaké is.­­ A nők foglalkoztatottságának kiteljesedése felteszi azt a kérdést is: milyen szintű ma a képzett­ségük? Elismerésüket, bérezésüket ugyanis csak ennek tükrében vizs­gálhatjuk. * — A nők szakmai és általános műveltség tekintetében leküzdöt­ték a történelmileg örökölt hát­rányokat. Ma az általános iskolát végzett leányok növekvő számban tanulnak tovább, a középiskolás diákok körében 58 százalék az arányuk. Többségük gimnázium­ban tanul. Magas a lányok rész­vétele a kereskedelmi és közgaz­dasági, valamint az egészségügyi és óvónői szakközépiskolákban. Az ipari és mezőgazdasági okta­tásban arányuk eléri a 20 száza­lékot. A szakmunkástanulók 33 százaléka lány. A többség a ke­reskedelmi, ruhaipari, a vendég­­látóipari és más szolgáltató jelle­gű foglalkozásokra készül. A fizi­kai dolgozó nők mintegy 30 szá­zaléka rendelkezik szakmunkás bizonyítvánnyal. Mindent össze­vetve: ma az aktív kereső nők 27,6 százaléka középiskolai, 10,1 százaléka felsőfokú végzettségű. A 20—29 évesek között a diplo­más nők aránya ma már megha­ladja a férfiakét. A felsőoktatás­ban a nappali tagozaton tanulók fele nő. Főként pedagógusnak, közgazdásznak, orvosnak, gyógy­szerésznek és jogásznak készül­nek. — A közéletben és a vezetői be­osztásokban a nők — noha óriási az előrelépés a kezdetekhez ké­pest — nem érvényesülnek kép­zettségüknek megfelelően. A taná­csok tagjai között 31, az ország­gyűlési képviselők között 30, a szakszervezeti tisztségviselők kö­zött 51, az ifjúsági szervezetekben 42 százalékos a nők aránya.­­ A legjobb eredmény a kö­zépszintű vezetőknél mutatható ki. A magasabb vezető beosztá­súak között azonban az 1983-as adatok szerint még mindig csak 13,5 százalék a nők aránya. En­nek okát abban látjuk, hogy a ve­zető beosztású nőknek nagyobb nehézségekkel kell megküzdeni­ük, mint a férfiaknak. Kétszere­sen kell bizonyítaniuk rátermett­ségüket. A nők bérezésénél az egyenlő munkáért egyenlő bért elve általában érvényesül, de a nők és a férfiak, átlagjövedelme között mégis 20—30 százalékos a különbség a férfiak javára.­­ A népesség több mint S0 szá­zaléka családban él, s a gyermek­telen családok aránya alig hat százalék. Az anyát és a gyerme­ket igen kiterjedt intézményrend­szer segíti. A Nőtanács szerepe — különös tekintettel társadalmi jel­­zőfunkciójára — rendkívül meg­nőtt. .Javaslataival, döntéselőké­­szítő szerepével befolyással van a nők és a gyermekek életére. Ké­rem, beszéljen arról a munkáról, amellyel a döntéselőkészítéseket se­gítik.­­ A különböző, a nőket és a családokat érintő törvényterveze­tek kidolgozásánál mindig építe­nek a Nőtanács állásfoglalásaira. A MNOT elemző munkát végez a nők érdekében, ajánlásokat és javaslatokat dolgoz ki az ország vezető testületeinek, segíti, hogy a nők egyenjogúsága a munká­ban, a családban, a közéletben és az élet minden területén telje­sebbé váljék. A 235 fős Tanács, a 35 fős elnökség és a 7 munkabi­zottságban dolgozó jelentős szá­mú aktívahálózat végzi ezt a mun­kát. Olyan szakembergárdát nyertünk meg céljainknak, amely felkészültségét, tudását a nők, a családok javára kamatoztatja. Bírák, jogászok, orvosok, pedagó­gusok, közgazdászok, statisztiku­sok és demográfusok — szakte­rületük elismert tekintélyei­n dolgoznak a munkabizottságok­ban. Foglalkoztatáspolitikai mun­kabizottságunk például megvizs­gálta és javaslatokat tett a válto­zatosabb munkaidő- és foglalkoz­tatási form­ák alkalmazására. Az Duschek Lajosné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke, 1929- ben született. A Csepel Vas- és Fémművek be­tanított munkása volt 1943—52. kö­zött. 1953 óta politikai munkatárs. Képzettsége: képesített tervező és statisztikus. 1961-ben diplomázott a párt politikai főiskoláján. Volt a Lámpagyár üzemi PB-titkára, majd a Budapest IX. kerületi párt­­bizottság első titkára. 1971-től a SZOT titkára, a Magyar Nők Or­szágos Tanácsának alelnöke. 1980. december 16-tól a MNOT elnöke. 1981 októberétől a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség pénz­ügyi ellenőrző bizottságának elnö­ke. 1975 óta tagja az MSZMP Köz­ponti Bizottságának. Alelnöke a Magyar—Szovjet Baráti Társaság­nak, elmúlt években ugyanis a gazda­ságban végbement változások egyre erőteljesebben vetették fel a munkaerővel és a munkaidő­­alappal való hatékonyabb gazdál­kodás követelményét. A vizsgá­lat megállapította, hogy a teljes munkaidős foglalkoztatás, vala­mint az egységes munkaidőbe­osztások rendszere nem igazodik sem az egyén, sem a társadalom tényleges szükségleteihez. A tel­jes foglalkoztatás fenntartása mellett a munkaidőalap éssze­rűbb kihasználásának célszerű módja lehetne a változatosabb munkaidő- és foglalkoztatási for­mák elterjedése. Ez a jelenleginél hatékonyabb foglalkoztatás lehe­tőségét rejti magában, ugyanak­kor a népesedéspolitikai és élet­színvonal-politikai céljaink meg­valósulását is­ előmozdítanák, így harmonikusaibban egyeztethetnénk össze a hivatást és a családi kö­telezettségeket. Családpolitikai munkabizottságunk aktívan részt vett a szociál- és népesedéspoli­tikai távlati koncepció kimunká­lásában. A családokhoz hozzá­tartoznak az idős emberek is. Az idős korúak helyzetével foglal­kozó munkabizottságunk együtt-­­ működik az állami és társadalmi szervezetekkel, a körünkben élő idős emberek életkörülményeinek javításáért. A művelődéspolitikai munkabizottság — különös tekin­tettel a gyermekgondozási sza­badságon lévőkre — a nők ön­művelésének különféle formáit vizsgálja. Jogi bizottságunk aktí­van részt vesz minden olyan tör­vény,­jogszabály előkészítésében, amely a családokat, a nőket, a gyermekeket és az időseket érinti. Jelenleg a családjogi törvény kor­szerűsítésének előmunkálataiban vesz részt.­­ A nők évtizedének a föl­ső évé­ben járunk, tíz éve, 1075-ben hir­dette meg az ENSZ e rendkívül összetett, átfogó programot. Mi­lyen számvetésre készül a magyar nőmozgalom az ENSZ fórumán? — Az év kiemelkedő eseménye lesz Kenya fővárosában, Nairo­biban az ENSZ által megrende­zendő III. világkonferencia, ame­lyen a kormány képviselői beszá­molnak a magyar nők és csalá­dok életében az elmúlt évtized­ben végbement változásokról. Itt­hon a XII­. kongresszus határo­zatainak szellemében folytatjuk majd a sokszor látványosnak nem nevezhető, mindennapi munkán­kat a nők, a családok érdekében. Számolva azzal, hogy az élet min­den nap újabb és újabb felada­tokat vet fel, s ez tőlünk, a nő­szervezettől is szüntelen megúju­lást kíván munkánk tartalmában és módszereiben is. Nyitány, enyhe időzavarral Áprilistól: egy kis gyed Társadalombiztosítási tájékoztató Március 5-től jár a gyermek­gondozási díj (gyed) az arra jo­gosult anyáknak és gyermekü­ket egyedül nevelő apáknak. A gyes összegénél átlagosan mintegy négyszer nagyobb díj kifizetésére először április el­ső napjaiban kerül sor — mond­ta dr. Bartos István főigazgató, az Országos Társadalombiztosí­tási Főigazgatóság tegnapi saj­tótájékoztatóján. A­ gyermekgondozási díj beve­zetése mintegy 100 ezer anyát é£ egyedülálló apát érint. Évente csaknem egymilliárd forintos költséggel terheli­ meg az állam­kasszát. Ismeretes, de nem árt új­ból elmondani, hogy a gyed a gyermekgondozási segélytől első­sorban mértékében különbözik,­­mert összege — az egyéni kere­set függvényében — a táppénzhez igazodik. A gyermekgondozási dí­jat egyelőre az igényelheti, aki­nek gyermeke 1985. március 1-én első életévét még nem töltötte be. Ebből következik, hogy a gyed an­nak is jár, aki a szülési szabadság letelte után visszament dolgozni, és annak is, aki a gyest igénybe vette. A jogosultak szabadon vá­laszthatnak a két támogatási for­ma között. A tájékoztatón elmondták, hogy a jelentős szociálpolitikai intéz­kedéstől önmagában nem várha­tunk csodákat. A családok várha­tóan csak akkor vállalnak több gyereket a jövőben, ha átgondolt állami intézkedések sora könnyít a gyereknevelés terhein. A népe­sedéspolitika komplex rendszeré­ben, amely a családjog korszerű­sítésétől a mainál kedvezőbb hi­telfelvételi lehetőségekig az élet jó néhány területét érinti, a gye­rekgondozási díj bevezetése csak egy, bár kétségkívül fontos dön­tés. Egyelőre az a jellemző — mondták a társadalombiztosítás szakemberei -4­-öságyi tavaly te­­metési segélyt 11 ezerrel többen kértek tőlünk, mint anyasági se­gélyt. Ami mégis biztató: 1984. ősze óta hónapról hónapra töb­ben veszik igénybe a gyerekgon-l­­dozási segélyt. A cél egyértelmű: idővel a gyed teljes mértékben váltsa fel a gyest. _____/____________________ Mi történik, ha az anya a nyár közepén kéri a gyerekgondozási díjat, például azért, mert addig a gyes számára kedvezőbb volt? Ilyenkor — legfeljebb hat hónap­ra — visszamenőleg is jár a se­gély és a díj közötti különbözet. A főigazgató felhívta a figyel­met arra, hogy a gyed kérelmezé­se során mindenféle formakény­szert igyekeztek száműzni a gya­korlatból. A munkahelyi kifizető­­helyen elég szóban jelezni, ha az érintettek igényt tartanak a díj­ra. Azok pedig, akik kifizetőhely híján a Megyei Társadalombizto­sítási Igazgatóságtól kapják a pénzt, a lakásukra postázott for­manyomtatvány kitöltésével és visszaküldésével jelenthetik be kérelmüket. A tegnap óta ,,élet­képes” gyermekgondozási díjat olyan szempontból is rugalmasan kezelik majd a hatóságok, hogy aki akarja, megszakíthatja— visz­­szamehet gyesre vagy munkába állhat — s később, ha körülmé­nyei úgy hozzák, ismét igénybe veheti azt. A mezőgazdasági szövetkezetek tagjai is jogosultak a gyed­re, ha a szülést megelőző két éven be­lül legalább 90 napon át dolgoz­tak a közösben, és a gyerek gon­dozása miatt fizetés nélküli sza­badságra mentek. . A Magyar Hírlap kérdésére, hogy megnyugtatóan halad-e az áprilisi első kifizetések előkészí­tése, a következő választ kaptuk: február közepén még helyenként zavarok voltak a kismamák tájé­koztatásában, és az igények nyil­vántartásában. (Akkoriban la­punk is megírta, hogy a budapes­ti igazgatóság sem állt feladata magaslatán.) Mostanra javult a helyzet, a munkahelyi kifizető­­helyek folyamatosan gyűjtik a kérelmeket, sokhelyütt meg is keresik azokat a dolgozókat, akik jogosultak a gyed­re. A megyei igazgatóságok kimutatást készí­­­tettek azo­król a családokról, ahol egy tevén átüli gyerek van, és pos­tán értesítették mindazokat, akik­nek ők­­fizetnek. Az igazgatósá­gok betegségi, ellátási és ellenőr­zési osztályai minden felvilágosí­tást megadnak a hozzájuk fordu­ló érdeklődőknek és panaszosoké­nak. G. L. F. Kezdődnek a megyei pártértekezletek j­ó munkalégkör, aktív vitaszellem (Folytatás az 1. oldalról) mi, a politikai élet minden terü­letén. A pártértekezletek össze­gezték a taggyűlések, a pártta­gok sok irányú javaslatait és ész­revételeit, s a kongresszusi irány­elvek szellemében őszintén, kri­tikusan elemezték az elmúlt öt évben végzett helyi politikai munka tapasztalatait. A pártértekezletek beszámolói és vitái egyértelműen tükrözték, hogy a területi pártszervek el­múlt ötévi munkájának közép­pontjában a XII. kongresszus ál­tal meghatározott gazdasági, tár­sadalmi és politikai feladatok végrehajtása állt. Arról is szá­mot adhattak, hogy a területen végzett politikai munka igazo­dott a körülményekhez, figye­lembe vette a megváltozott s vál­tozó követelményeket. Értékeink megőrzéséről, ennek biztosítékairól szólva a hatéko­nyabb munka követelményeire helyezték a hangsúlyt. Megkülön­böztetett figyelmet kapott a rend, a fegyelem megszilárdítása, a közéleti tisztaság megőrzése. Az ipari üzemek pártértekezletein a figyelem elsősorban a termelési feltételek javítására, a műszaki fejlődésre, a termékszerkezet kor­szerűsítésének gyorsítására össz­pontosult. A városi és a nagy­községi pártértekezleteken a me­zőgazdasági üzemekben folyó po­litikai munka és gazdálkodás ke­rült reflektorfénybe. Egyebek közt jelezték, hogy a termelő­szövetkezetek egy részénél az el­ért gazdasági eredmények meg­őrzéséhez és továbbfejlesztéséhez hiányoznak a szükséges anyagi feltételek. A pártértekezletek sokoldalúan foglalkoztak az életszínvonal és az életkörülmények alakulásának összetett kérdéseivel. Elemezték a különböző társadalmi rétegek helyzetét, s a kongresszusi do­kumentumokhoz kapcsolódva sok hasznos észrevétel és javaslat hangzott el. Az állásfoglalások egyebek között az ellátás, a szol­gáltatás, a közlekedés helyi fe­szültségeinek megoldását szolgál­ják. Napjaink valóságával össz­hangban foglalkoztak a küldöttek a pártélet aktuális kérdéseivel. Megerősítették és méltatták a kongresszusi irányelvek megálla­pításait a pártmunka mozgalmi jellegének fejlesztéséről, a párt­demokrácia további kiszélesíté­séről, a kommunisták példamuta­tásáról, kiállásának­ szükségessé­géről. A vezető testületek újjá­­választása során elismeréssel szóltak a párt választási rend­szerének néhány új vonásáról, így például a pártértekezletek előtt létrehozott bizottságok túl­nyomó többsége eredményesen tevékenykedett a jelölések előké­szítésében. Mintegy, kétszáz eset­ben több jelölt közül választot­ták meg a pártbizottsági tago­kat. A választott testületekben egészséges cserélődés történt; a pártbizottsági tagok csaknem 40 százaléka, a végrehajtó bizottsá­gi tagok mintegy 30 százaléka újonnan került a testületekbe.

Next