Magyar Hírlap, 1986. szeptember (19. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-15 / 217. szám
1986. szeptember 15., hétfő Iskola a határon túl Sokan azt gondolják: az új oktatási törvény bevezetése most újból felbolygatja az iskolák életét, változás változást követ — máris. Nem így van. A törvény a változások lehetőségét, a korszerűsítési folyamat elvi és jogi garanciáit biztosítja. Hangsúlyozom: a folyamatról, fokozatos fejlesztésről van szó, szigorú határidők nélkül. Az oktatásnak a kor követelményeihez való igazítása egyébként világjelenség. A nemzetközi szaksajtó számos, a miénkével hasonló és sok — az adott ország sajátosságai miatt — eltérő újításról, reformról, szakmai és adminisztrációs változásokról számol be. Szinte szinte állandó és közös gondja az egyes országok oktatásügyének a pedagóguspálya presztízsének hanyatlása, amit — ugyancsak egyöntetűen — az anyagi megbecsülés hiánya magyaráz. Csak egy példa: az elmúlt tanévben New Yorkban négyezer-kétszáz pedagógus hiányzott az iskolákból, s a szakemberek becslése szerint a következő évben kétmillió pedagógusállás lesz betöltetlen az Egyesült Államokban. (Ezt persze nem azért mondom, hogy saját gondjaink enyhébbnek minősüljenek.) Van mit tanulnunk egymástól — mert sok gondunk közös. Például: egyetlen kultúrnemzet se nézheti tétlenül — mondotta nemrég az NSZIC- beli középiskolai igazgatók szövetségének az elnöke —, hogy az anyanyelvoktatást elhanyagolják az iskolákban. Nemcsak a tanulók olvasottságát kell gyarapítani, hanem fejleszteni kell a fiatalok célra törő és választékos kifejező készségét is. Ugyanez a vélemény hangzott el a nyugatnémet rektorok konferenciáján: javítani kell az anyanyelv oktatásán, a diákok beszédkészségén. A szovjet oktatási tárca — egyebek között a XXVII. kongresszus bírálatai alapján — rövid és hosszú távú intézkedési tervet dolgozott ki. Pályázatokat hirdettek meg új tankönyvek írására, nemrég fejeződött be a korszerűsített tantervtervezetek fölötti vita. A reform jegyében négy új, általánosan képző tantárgy született: a környező világ megismerése, a termelés alapjai, a családi élet etikája és pszichológiája, illetve az informatika és számítástechnika alapjai. A reform egyik legfőbb követelménye az önálló és permanens ismeretszerzés készségének a kifejlesztése a tanulókban. Lengyelországban idén szeptemberben tíz új tantárgy került bevezetésre. Köztük — szocialista országban először, kísérletképpen — a vallástan. A társadalmi vitára bocsátott tanterv tartalmazza a társadalmi jelenségként értelmezett vallás kialakulását, fejlődését, fennmaradása törvényszerűségeinek magyarázatát, a tudományos világnézet alapjait, valamint az állam vallásügyi politikáját. A tantárgy bevezetéséről az iskolák dönthetnek, gyakorlatilag azonban gondot — sajnos nálunk is ismerős gondot — okoz, hogy nincs elegendő felkészült tanár, sőt, tankönyv sem, a tárca ajánló bibliográfiát készített ugyan, de a művek többsége hozzáférhetetlen, régi kiadású. Az oktatás decentralizálására való törekvésről több országból is érkeznek hírek. A francia oktatási miniszter ez évtől kezdődően a helyi hatóságokra bízta a középfokú intézmények építésének és irányításának gondját azzal a céllal, hogy a döntések közelebb kerüljenek az iskolák használóihoz, pozitívan változzon az igazgatók és feljebbvalók viszonya. Első hallásra ódzkodtak az intézményvezetők: attól tartottak, hogy a helyi hatóságok, a választott képviselők elnökölnek az intézményi tanácskozásban, s a szülök esetleg elözönlik az iskolát — de a nyugtalanság rövidesen elült. Sőt, az autonómiának az lett a következménye, hogy az iskolák sokkal igényesebbek és követelőzőbbek lettek a helyi „gazdákkal” szemben, mint voltak az állammal. (Persze, bizonyos jogokat megtartott magának a tárca, például a szükséges tanszemélyzet létszámának a normatíváit.) Angliában az iskola vezetése az igazgató mellett az iskolatanács kezében van. Új oktatási törvényünk ezt sugallja a mi iskoláinknak is — nem érdektelen tehát, mit erősített meg most újból a vonatkozó angol rendelet. A tanács beleszólhat a tanterv alakításába — javaslattételi joggal. Az oktatási hatóság átadja a tanácsnak az iskola éves költségvetését, ezzel kapcsolatban is tehetnek javaslatot a tagok, sőt, egy bizonyos összeg fölhasználásáról ők döntenek. Erről minden évben szülői értekezleten számolnak be. A tanács képviselteti magát a szakigazgatási szerv ülésein, ott van az igazgató kinevezésénél, beleszólhat a tanárok kinevezésébe. Tagjai: két szülő, a helyi szakigazgatási szerv egy képviselője, és egy vagy két tanár. Az iskolaigazgató nem kötelezően tagja az iskolatanácsnak . (medve) A mosoly országának sikere Münchenben ' A pótszékek is elkelnek Lehár Ferencnek A mosoly országa című operettjével vendégszerepel immár közel másfél hónapja München belvárosának patinás színházában, a Deutsches Theaterben a Fővárosi Oprett Színház társulata. A sikeres vendégszereplés kapcsán telefoninterjút kértünk Keszler Páltól, a Fővárosi Operett Színház igazgatójától. — A müncheni és általában a nyugatnémet sajtó lelkesen és felső fokon ír a produkcióról. Kiemelik, hogy Lehár Ferencnek ezt az operai igénnyel megkomponált művét igen magas művészi színvonalon adja elő együttesünk. A zenekritikusok nem fukarkodnak az elismeréssel. Minden bizonnyal visszahat rájuk a közönség estéről estére megújuló lelkes ováriója, az egyes számok után fel-felcsattanó tapsvihar. — Hány fő befogadására alkalmas a Deutsches Theater nézőtere, és minden előadáson telt ház előtt játszanak-e? — A nézőtérre 1600 fő fér be, de előadásonként körülbelül 80—90 pótszékre szóló jegyet is eladnak. Az érdeklődés változatlanul igen nagy, és már szeptember elején minden jegy elkelt a turné végéig, vagyis szeptember 5-ig. Sőt, a producer kérésére a szerződésben megkötött 51 előadáshoz még további hét előadást iktattunk be. — Az eddigiek alapján a producer, Hans Pilz bizonyára elégedett mind a művészi, mind a gazdasági sikerrel, és gondolom, további tervei is vannak ... — Talán azzal kezdeném, hogy a Fővárosi Operett Színház együttese már az elmúlt évben megalapozta hírnevét két produkcióval is. Az egyik a Seregi László által rendezett, s a múlt év nyarán, kora őszén szintén a Deutsches Theaterben bemutatott és igen nagy sikert arató Marica grófnővel, majd ezt követően Horváth Zoltánnak, színházunk főrendezőjének egy nagyszabású gálaestje öregbítette tovább színházunknak és művészeinek jó hírnevét, így a producer szeretné, ha a jövő évi nyári, kora őszi vendégszereplésünket, amikor is a Csárdáskirálynét mutatjuk majd be, nem két, hanem három hónapra szóló szerződés rögzítené, és úgy, hogy ehhez pluszként még egy kéthetes frankfurti turné is kapcsolódna, de szó van egy berlini vendégszereplésről is. É. T. Zsadon Andrea, aki Liza megformálójaként üdvözölte az 50 000-ik nézőt. Fotó: Ikládi László Min' lényeie t festo), sxetsio meleio (Diembo«'«'**1 ||5|| KULTÚRA - MŰVÉSZETMagyar Hírlap Tévénapló A szerelem sötét vérem I Ha személyesen ismertem volna Molnár Ferencet, talán tudnám, hogyan szólaltak meg az ő képzeletében a Marsall szerelmi háromszögének szereplői. Nálam — legalábbis az első öt percben — Litvay Imrének, a színésznek és San Friano bárónőnek, Editnek muszáj lenne bohóckodnia, karikíroznia a szöveget. Úgy, ahogyan Lukács Sándor és Fehér Anna a képernyőn elmondták a dialógusokat, azzal a szalonrealizmussal, egyszerűenképtelennek tűnt a jelenet. Pedig aligha beszéltek, néztek, mozogtak másként, mint ahogyan a szerző megálmodta hőseit. Elegáns és visszafogott a szépasszony, csábítója elszánt és érzelmes. Csakhogy a játék első perceiben még túl közel volt a jelen, aminek tükrében tagadhatatlanul komikus a főúri modor, az udvarlás, arisztokratás stílben. Az ember beleérző készségének, Molnár tehetségének, a jó színészi alakításoknak, a nagyvonalú rendezésnek köszönhetően, egy kis idő múltán jelentőségüket veszítették a kulisszák. Persze, ezt a kedvező fordulatot igencsak elősegítette a Marsall témája: a szerelem. A néző ugyanis, maga mögé tudván néhány évtizedet, azt is tudja — mégha nem is volt Molnár kortársa —, hogy a szerelem mindenféle képtelenséget előállíthat, hogy nincs semmi, amit irreálisnak lehetne mondani, ha szerelmesek teszik, mondják, érzik. Tehát egy sor logikai bukfenc, lélektanilag indokolatlannak tűnő fordulat, előkészítetlen történés — amelyet más esetben szigorúan ítélne meg az akkurátusközönség — ezúttal csak sóhajt fakaszt. Hát igen, ilyen az élet — állapítjuk meg együttérző mosolylyal, míg egyesek leszerepelnek, mások felmagasztosulnak, ám mindahányan búskomoran távoznak a színről (és a képernyőről). Túl könnyedén boldogulunk ezzel a szerelmi háromszöggel. Nyilvánvaló, hogy az öreg férj, San Friano — Szabó Sándor — szánalmas a nagy és gonosz szenvedelmével, hogy a szép Edit gyáva és gyarló, érzelmeit és vágyait a tisztesség kulisszája mögé bujtató megalkuvó, s hogy Litvay viszont és ellenben okos, egyenes és még öntudatos is. Az igaz, hogy neki van történetünkben a legkevesebb vesztenivalója, ám mindez a lényegen keveset változtat. Vagy mégis? Vegyesebbek lennének érzelmeink iránta is, ha lenne neki is valami apró dilemmája? Mindegy. A lényeg úgysem Litvay színész személye, hanem maga a szerelem, amelyet ez a derék úr képvisel. És nem vethetünk sem Molnár Ferenc, sem Horváth Ádám — a Marijain mostani rendezője — szemére semmit, ha meggyőződéses szerelempártiak. Esetleg csak annyit tehetünk hozzá, hogy Molnár dolga azért nehezebb volt. A közvélemény a darab születése idején még jobban pártolta a házassági szentséget, és nem biztos, hogy a publikum nem háborgott — az „erkölcsös” befejezés ellenére — a molnári mondanivaló ledérségén. Manapság már könnyedebben vesszük a szerelem-házasságválás-új házasság buktatóit, így aztán kellemesebben is szórakozhatunk a Marsall agyafúrt fordulatain. A báró is ember, ám a színművész mégiscsak csodalény, s ha el is múlnak, mégis éljenek a romantikus érzelmek. Virág F. Éva Molnár Ferenc: Marsall. Az egyfelvonásos tévéváltozat. Vezető operatőr: Sík Igor. Rendező: Horváth Ádám. Szereplők: Fehér Anna, Szabó Sándor, Lukács Sándor, Szatmári Füzessy Ottó. Jelenet a tévéjátékból Sárospataki Györgyi felvétele — Miért tartják az Európa Könyvkiadót a krimik fellegvárának? Hiszen az évenként megjelentetett kétszázöt-kétszáztíz kötetből csak öt-hat a krimi. — Talán azért — magyarázzák az Európa Könyvkiadóban —, mert az igazán jó krimik is a világirodalomban jelennek meg; az Európa pedig világirodalmi kiadó. — Egy kiadó, amelyik azt vallja, színvonalas krimik közül válogat, hogyan védekezhet a legkülönfélébb könyv- és lapkiadók krimiáradata ellen? A krimikiadásban milyen írott és íratlan szabályok érvényesülnek? — Ugyanazok, mint bármilyen más könyv kiadásakor. Vegyük például a világirodalom krimitermését. Az újdonságokról folyóiratokból, újságokból és egyéb személyes kapcsolatok révén értesülünk, s ha úgy gondoljuk, rögtön lefoglaljuk. — Hogyan lehet egy krimikönyvet lefoglalni? — Inkább hol? A Kiadói Főigazgatóságon — nehogy ugyanaz a krimi véletlenül egyszerre jelenjék meg nálunk, s esetleg a Magvető Egy kis krimi gondozásában is. Kap tehát a krimi egy számot, s miénk a könyv magyarországi kiadásának joga. Ha aztán meggondoljuk, és netán mégsem kívánjuk a lefoglalt krimit megjelentetni, írhat nekünk mondjuk a Magvető, kérheti tőlünk a jogot és fordítva. — A lefoglalás pénzbe kerül? — Nem, csak ha már a fordítást is elkezdjük. — Az Európa Könyvkiadó évente hány krimit „foglal” le? Nagy a krimitermés? — De még mekkora! Csak nem érdemes mindegyiket kiadni. — Kik fedezik föl az újabb és újabb krimiket? — A szerkesztők és a lektorok. Két lektor is átolvassa a megrendelt példányt, aztán megírják a lektori jelentésüket. A véleményezés a szerkesztőségi értekezlet elé kerül, s döntünk, megjelenjen-e a könyv. Ha igen, kezdődhet a fordítás. De még a fordítás közben is megálljt mondhatunk, ha kiderül, mégsem olyan jó az a krimi, mert vontatott, s talán nem is lesz olyan jó fogadtatása nálunk. Hiszen krimi — jó, rosszabb és egészen gyönge, akad bőven. Ám, ha válogatás nélkül elárasztjuk velük a piacot, saját magunkat járatnánk le, annak pedig nincs sok értelme. — Mekkora példányszámban jelennek meg az Európa-krimik? — Nyolcvanezertől száznyolcvan-kétszázezerig. — Elképesztően magas ez a szám, ha a nem krimikönyvek átlagos példányszámához hasonlítjuk ... — Természetesen. Egyébként az Európánál is „csak” harminc-harmincötezer az átlagpéldányszám. — A kiadó mennyit nyer a krimiken? — Tavaly az Európa Könyvkiadó kétszázöt könyvet jelentett meg, s százötvennégy-százötvenöt könyvére fizetett rá. Ezt a ráfizetést nagyobbrészt a krimik nyereségéből pótoljuk. Scipiades A FŐVÁROSI OPERETT SZÍNHÁZBAN 1986 szept. 22-én, este 7 órakor A Magyar Média Műsoriroda rendezésében „A RÁKÓCZI KORSZAK DALAITÓL A NÓTÁIG" JÁKÓ VERA műsora magyarnóta-népdal-tánc-cigánymuzsika KÖZREMŰKÖDIK: BALOGH MÁRTON Magyar Állami Népi Együttes tánckara 15-tagú cigányzenekar Szerkesztő-rendező: Műsorvezető: ÁBRAHÁM DEZSŐ KOVÁCS P. JÓZSEF Jegyek elővételben talthatók a Fővárosi Operett Színház Pénztáránál (hétfő kivételével naponta 13-19 óra között) valamint csoportos látogatás esetén. „Varioton" gmk 1300 Bpest. Pf 14 . « Telefon 849-147 V A szülőfaluban és a Kossuth-rádióban EmlékezésSimon ki A Veszprém megyei Bazsi fiatalon elhunyt költő fiának, Simon Istvánnak szól a tisztelgés Holnap lenne 60 éves. A reá való emlékezés már ma megkezdődik. Diákok szavalóversenyen idézik a bazsi hajlékban Simon István verseit, aki az előttünk lévő harmadik szeptemberi hét költője. Holnap az írószövetség szervezésében országos ünnepséget tartanak a bazsi szülőháznál. Pályatársak elevenítik fel együttes élményeiket. A szűkebb pátria képviseletében István János Veszprém megyei tanácselnök méltatja Simon István munkásságát, puritán egyéniségét és humánumát. Ugyancsak holnap a Bazsihoz közeli sümegi művelődési házban, Száll a rosta címmel Dorogi Zsigmond szerkesztésében irodalmi műsor hangzik el, amit élő egyenes közvetítésben sugároz a Kossuth-adó. Közreműködik: Béres Ilona, Fülöp Zsigmond, Juhász Jácint, Oszter Sándor, Szokolai Ottó és Vitai Ildikó. Egyébként ma a Kossuth-rádió délelőtt 9.30- tól sugározza a Hét költője című műsort. Szeptember 19-én ugyancsak a Kossuthon 10.05-től Keresztúton címmel Simon István verseit Balkay Géza mondja el, és neki adózik szeptember 20-án 19.55 -kor, a harmadik műsorban elhangzó Csillagfényben és a szeptember 21-én a Petőfi hullámhosszán 13.30- tól hallható Emlék című verses összeállítás is. Kedves figyelmesség és egyben meglepetés, hogy a sümegiek gondozásában megjelenő könyvben kortárs írók és költők vallanak Simon Istvánról. (takáts)