Magyar Hírlap, 1987. július (20. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-29 / 177. szám
Magyar Hírlap Emberközpontúság a rostocki Műcsarnokban a rostocki Műcsarnokban VIO A 12. balti biennál „Békében — a békéért!" jelszóval rendezték meg az idén a balti térség országainak hagyományos biennáléját a rostocki Műcsarnokban. A nemzetközi képzőművészeti seregszemle teljes és hivatalos elnevezése: A keleti-tengeri országok, Norvégia és Izland 12. biennáléja, műfajilag pedig szinte mindent felvállal a festészet, grafika valamint a szobrászat területéről egyaránt. Kilenc államból az egyes nemzeti megbízottak választották ki legjobb belátásuk szerint azt a hatvanegy művészt, akiknek munkái leginkább megfeleltek a politikailag is elkötelezett művészi fórum tematikai-szakmai színvonalbeli követelményeinek. Az így összeverbuválódott háromszáz alkotást július elejétől szeptember végéig tekintheti meg az ősi Hanza-város nemzetközi nézőközönsége a gyönyörűen karbantartott városi parkban, egy tó partján, a Kunsthalle korszerű, kétszintes csarnokában. A dánok egyetlen — de annál jelentősebb — képviselőt küldtek: a rangidős, világhírű mestert — Svend Wiig Hansent, akinek nemzetközi díjait, címeit és rangjait most nincs terünk felsorolni. Annál figyelemreméltóbb az a felelősség, amellyel sok évtizedes pályafutása alatt a világ sorsa iránt viseltetett és amelyet így öszszegezett — éppen a mostani kiállítás alkalmából: — „A művészi kifejezési szándék nálam mindig az ember körül forgott, kezdetben mint tanulmány, hogy a látványt formába és színbe önthessem. Azután a szociális aspektus kezdett foglalkoztatni. Később eljött a félelem ideje az atombombától, amelyet az ember teremtett önmaga ellen. Művészetem is teljesen megváltozott ettől: a démoniasság, a teljes deformáltság lett a jellemzője. A kiáltás elkerülhetetlen volt, akárcsak most — legfrissebb munkáimban — a kétségbeesést követő remény..." Nekem mindenesetre egy monumentális, egész falat betöltő alkotása tetszett legjobban ezen a biennálén — Christiania címmel —, amelynek felső részén — mint egy bevont vitorla — piros-fehér csíkos vászon volt feltekerve a rámára, a sok négyzetméteres képsíkon pedig a második világháború esztendeitől mintegy napjainkig foglalja össze a történelem viharait ebben a térségben, szöveges feliratokkal, évszámokkal pontosítva a látványt. Akár modern korunk freskója is lehetne ... A nyugatnémet anyag volt a biennálén a legmilitánsabb a béke ügye mellett, politikailag is talán a legelkötelezettebb. Csak két híres mestert ragadnék ki példaként ennek az állításomnak a bizonyítására. A stuttgarti K. R. H. Sonderberg tulajdonképpen világpolgár, hiszen többet tartózkodik vendégprofesszorként amerikai egyetemek katedráin, mint otthon. Peacemaker elnevezésű monstre festménye felér egy óriásira kinagyított plakáttal, és már címadásában is szellemes-gunyoros. Nem tesz mást, mint akrilfestékkel papírra regisztrálja a legkorszerűbb fegyvertípusok garmadáját — a műszaki rajz rideg precizitásával, de a vérbeli grafikus rafináltságával — és így áll öszsze végül egy dermesztően gyönyörű kalligráfia — akár egy falra mázolt jelszó — a békéért. Még döbbenetesebb az, amit honfitársa — Otto Dressier — művel! Egy egész teremrészt rendezett be afféle „Háború és béke kápolnává” A népek nevében címmel, amelynek keretében — mint valami golgota stációin — viszi végig a nézőt valódi egyenruhákba öltöztetett — csupán fekete szurokkal leöntött és némiképp így „elidegenített — katonahullák között, miközben a padlóra festett, rideg számadatokkal operál az áldozatok ezreiről és millióiról, hogy az egész egy szénné égett csontvázfeszület oltárába torkolljon ... Nem véletlenül nyerte el a biennálé egyik díját, és nem véletlen az „environment” profi frappánssága sem, hiszen Otto Dressier egész életét az emlékeztetésnek szentelte: még leírni is döbbenetes — félszáznyi építészeti és szabadtéri emlékművet állított már fel világszerte a háború és a népirtás ellen. A lengyelek szemmel láthatóan egységes nemzeti arcélre törekedtek. A norvég triumvirátus tagjai kizárólag háború után született ifjak, főleg kubista, absztrakt kompozíciókkal. A svédek meg egy női triót küldtek, amelynek líraian | alkotó tagjai közül Kristina I Erikson mostanság világszerte | divatos felhőfestése (Velencei lángol) édestestvére például a Sta Minni AUi Avgusztovna Vint | viharzó tengerképeinek, a késő barokk és a manierizmus | modernizált utánérzéseként. Mint ahogy a finn delegációk képviselői közül a biennálé-dí | jazott Oliver Whitehead — de bármelyik más honfitársa is — kizárólag a szürke hétközna- | pok szokványos jeleneteire | vagy a pirosbetűs ünnepek ap- |ró emberei örömeire koncent- | rál, amikor falusi vigasságot, a városi táncestet, buszmegállót, I fúvószenekart, erdei fürdőző-| két örökít meg. És éppen ezzel lett közeli rokona a kortárs | szovjet kollekciónak — egy ki- | csit a tárlatrendezés jóvoltából | is. Hiszen Heikki Tuomela | Helsinki ünnepnapja mellett | olyan békésen simul a moszk-vai Ivan Valentinovics Nyikollájev Szüleiről festett kettős portréja, Futball-jelenete, vagy 1 Metró-bejárata... És a szovjet fővárosból Vlagyimir Jefimovics Brajnin — fiatal kora ellenére — egy „egyszerű Esős tájával nyerte el a Rostocki Nyári Ünnepi Játékok rendezőbizottságának különdíját, a város ősi trikolórján szereplő címerállat nyomán alapított „Ezüst griff" rendkívül dekoratív, szárnyas szobrát. (Az pedig a mi évtizedek óta nyitott kiállítási politikánkat dicséri, hogy az eddig felsorolt — vagy helyhiány miatt meg sem említett — művészek többsége a magyar közönségnek is korábbi, személyes ismerőse, hiszen megfordultak hazánkban, egyéni, vagy kollektív kiállításokon). Végül a vendéglátó házigazdák — az NDK legtávolabbi városaiból verbuválódott alkotók — munkáit is illik említeni. Álarcos figuráival és bohócaival a mi Gábor Mariannánk rokona a franciásan festői lipcsei művésznő, Monika Scholz. A német könyvművészet és illusztráció hagyományosan magas színvonalát képviselik a berlini Dieter Goltzsche litográfiái. De nekem legjobban a hazánkban is járt Tübke-tanítvány — a középnemzedékhez tartozó, lipcsei Wolfgang Peuker — biblikusan jelképes, mégis kortársian esendő, meztelen emberalakjai tetszettek a maguk megható őszinteségében, kiszolgáltatottságában és védtelenségében. A festő művészi hitvallása pedig szépen rímel a bevezetőben idézett dán mesterre: — „A végtelenül sérülékeny élet megjelenítése — legalábbis számomra — kifejezőbb lehet, mint az egész felhalmozott fegyverpotenciál, amelyik az emberiséget máris tízszeresen megsemmisítheti. Ezek a számadatok szerintem felfoghatatlanok. Ezért minduntalan arra törekszem, hogy a magányos figurát, az egyéni portrét, az individuális sorsot fessem egyre, képeimen egyetlen alakkal kerülhessek — a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt — emberközelbe .. Wagner István Julo Aadovics Jun: Leány lóval, almával (bronz) Wolfgang Penker: (oldjkép) Betegápoló egyzet ifi tudja, merre, hová, mi- lyen magasságokba Ivett volna a megyaszói református elkészné, Csőri Istvánná élete, ha harminc évvel ezelőtti tartását és küzdőszellemét sem száz darab naposcsibe teszi próbára. De hát akkoriban Hegyaszón még nemigen akadt munkalehetőség. A lel- Ikészné egyre azon tűnődött, mivel is érdemes foglalkozni, mi az, ami pénzt hoz a házhoz. Férjével együtt aztán úgy látták, a csirkenevelés az, amibe akkortájt egy lelkészházaspár is belekapaszkodhat. 1957 tavaszán gyalog, komppal és busszal hazaszállították Szikszóról az első száz naposcsibét. Csőri Istvánné azontúl a társadalom gondjaival-bajaival a csirkenevelés során szembesült. Például akkor, amikor megbíztak az áfész ígéretében. Az áfész ugyanis meghirdette, hogy a parlagi tyúkokat jó minőségű fajtára cseréli be, a keltetőtojásokat pedig rendszeresen átveszi. Csőriné cserélt, csak az áfész nem vette át a keltetőtojásokat. Csőri Istvánné református lelkészné — okosan — akkor tekintett először túl a falu határán. Hirdetést adott föl: Csőri Istvánnénál keltetőtojás kapható Földmíves Szövetkezeti felvásárlási áron, plusz harminc fillérért. Tódultak is az ország csibenevelői a megyaszói református lakba. Cseriék mindaddig élték boldog, háromgyermekes hétköznapjaikat, amíg a nyitrai állatorvos a lelkészné kezébe nem adta a Kistenyésztők újságját. A lelkészné az egyik cikken úgy fölháborodott, hogy válaszcikket küldött a lapnak. Közölték. (Azóta vagy 140 szakcikke jelent meg!) A megyaszói lelkészné olyan | természetű, hogy az aka-dályokat minden áron le akar | ja küzdeni. Végighallgatva élet- | , történetét — a Kossuth rádió | hétfői, Megyaszótól Pácéiig cí 1 * mű műsorában — úgy tűnik, 3 | bizony küzdhetett, eleget. Pél-dául akkor, amikor a kitűnő § ,' fölvételi vizsga ellenére sem § akarták felvenni a péceli Fel- isőfokú Baromfitenyésztési Technikumba. Mert hogy nem | volt munkaviszonya — a téesz | nek meg semmi áron nem kel- | | let egy református lelkészné. | Azóta persze — akár a mese- | ben — minden elrendeződött , és jóra fordult. Téesztag lett, § | elvégezte a technikumot, 1981- ben pedig a baromfitenyész- | lésben és az újságírásban ki- k | fejtett munkája elismeréséül kormánykitüntetést kapott. I Kellhet-e ennél nagyobb elég- § tétel ma — egy református lel- § I késznének? 8. E. M: A lelkészné csibéi KULTÚRA —GAZDASÁG 1987. július 29., szerda Fogyókúrára utalva Amiért korlátozzuk a fogyasztást Akkor jó, ha szelektál Az 1988—90-re szóló kormányprogram most körvonalazódik, s ennek alapvető fordulatot kell hoznia a gazdaság életében. A lépésváltás egyik velejárója lesz — mint a Központi Bizottság júliusi közleményéből kiderült — a fogyasztás korlátozása. A várható következményekről a korlátozás mi- I ként jelöl beszélgettünk dr. Balázs Ágnessel, a Pénzügyminisztérium osztályvezetőjével. — Az utóbbi években készí-t tett terveket és a tényeket öszszehasonlítva szembeszökő, biizonytalan a tervezés. Egyáltalán meg lehet most határozni a | népgazdaság várható fejlődését | mutató főbb tényeket? | — A munka egyelőre csak az | irányelvek kidolgozását megelőző szakasznál tart, tehát konkrét adatokat ne várjon tőlem. | Tény: a következő esztendőkben három kulcskérdése lesz a magyar gazdaság fejlődésének — milyen lesz a konvertibilis áruforgalom egyenlege, a második — miként alakul a jövő évben a gazdaság jövedelemtermelő képessége, s a harmadik — milyen elosztás épülhet az eredményekre. Hitelképességünk fenntartása, az adósságállomány növekedési ütemének 3 erőteljes csökkentése jövőre kikerülhetetlen követelmény, s ez súlyos korlátokat szab a belföldön felhasznált jövedelem, így 3 a fogyasztás elé. Bármilyen is számszerű becslés vagy túl optimista vagy túl pesszimista, s ezért támadható. Mit mérsékeltünk? 1 — Valamilyen kiindulópont 3 fokát azért figyelembe vesz nek ... ! — Ha a népgazdasági összjövedelem szolidnak tűnő, mondjuk 1,5 százalékos növe- 3 kedését feltételezzük — ez nagy a javulás az elmúlt két évhez ké- pest — és azzal számolunk, hogy az adósságnövekedés csökkenő tendenciáját érvé- 3 nyesíteni kell, akkor változat- 3 lan mennyiségű beruházás mellett is hozzávetőleg 2 százalék- kal kellene mérséklődnie a la- kossági fogyasztásnak. Hogy miért nem csökkentjük a beru- házásokat a fogyasztás helyett? A múlt években törekedtünk erre, de ha továbbra is a felhalmozást mérsékelnénk, akkor önmagunk szűkítenénk a termékszerkezet-váltáshoz szüksé- ges forrásokat. Egyébként az sem mellékes, hogy egy száza- lék fogyasztáscsökkenés 2-3 százalék beruházással azonos mértékű. Jól hangzik az az érv, és hogy a jövedelemtermelés fokozása érdekében először jobban kellene fizetni a dolgozókát, csak sajnos nincs aki meg- előlegezné számunkra az ehhez hiányzó jövedelmet. Egyébként az elmúlt években volt olyan helyzet, amikor éppen az ösztönző hatásban bízva nem fékeztük le a tervet túllépő jövedelemkiáramlást, az eredmény azonban elmaradt. — Kit, hol céloz meg a fogyasztáscsökkentés ? — A csökkentés a lakosság munkajövedelmeit érinti. A szociálpolitikában fokozatosan szélesedő körben törekszünk a nyugdíjak reálértékének megőrzésére, sőt egyes pontokon, (a gyermekeseknél) még a juttatást is növelni szeretnénk. A költségvetés támogatásával működő intézményhálózatnál, a tanácsoknál jövőre is nagyon takarékos gazdálkodást kell folytatni. A megoldás kulcsa — Bár a lakossági fogyasztás 6-8-szorosa a közösségi fogyasztásnak, ennek ellenére sokan úgy vélik, a központi igazgatásban dolgozók érzik majd a legkevésbé a különböző korlátozó intézkedéseket. — Az igazgatási dolgozók bére az összes munkajövedelem alig egy százalékát teszi ki. Itt is takarékoskodni kell, komoly eredményt azonban a feladatok és a szervezeti struktúra átalakítása hozhat. Nyilvánvaló persze, hogy biztosan található nálunk az igazgatásban is kihívóan drága bútor, túlméretezett épület. A kormány a többi költségvetési intézményhez képest e terület gazdálkodásában keményebb megszorító intézkedéseket hozott. Más oldalról fel kell hívnom a figyelmet bizonyos igazgatási többletkiadás jogosságára: az adóalanyok számának milliós nagyságrendű növekedése nagyobb adóapparátust igényel. — Az alapvető fogyasztási cikkek áremelésének hatásait a nyugdíjasoknál és a többgyermekeseknél kompenzálni kívánják 1988-ban. Esetleg az ár- és adóreform egyéb hatásait is ellentételezni kívánják? — Inkább úgy mondanám, hogy a gyermekes családoknál az együttes negatív hatást úgy szeretnénk ellentételezni, hogy ebből számukra összességében kb. 5 milliárd forintnyi jövedelemtöbblet keletkezzen. Az elmondottakból az következik, hogy a bérből, fizetésből élők fogják viselni a fogyasztás csökkenésének terheit. Mit jelent ez egy átlagos magyar családnak? — Ha feltételezzük, hogy csak főmunkaidőben dolgoznak és két gyermeket nevelnek, akkor valamelyest megnövekszik a szociális juttatások reálértéke, a reálbérek viszont az előzőekben vázolt gondolatmenet alapján csökkennek. E két tényező eredője változatlan teljesítmény mellett szerényebb életszínvonalat engedélyez számukra. Hogy pontosan mennyivel, ezt most nem lehet megmondani. Technikailag sem kis probléma a fogyasztás kontrollált csökkentésének megvalósítása, hiszen — szerencsére — nem szereztünk gyakorlatot az ilyen feladatok megoldásában. Biztos, hogy a megoldás kulcsa (a jövőre is) minden valószínűség szerint kétszámjegyű fogyasztói áremelkedés, és a szigorú keresetszabályozás. Más eszközökkel is próbáljuk befolyásolni a lakosság pénzköltési szokásait. Érdekünk, hogy ne csökkenjen a lakossági megtakarítások növekedésének üteme. Éppen ezért keressük azokat a formákat, amelyekben a megtakarítás egyben termelő befektetéssé válik. Vizsgáljuk, hogy a lakosság egyéni döntése alapján közvetlenül vagy befektetői társaságokon keresztül miként vehet részt a társulások — a részvénytársaságok — tőkeellátásában. — Néhány vállalat már az idén emeli árait, hogy az árreform során kedvezőbb helyzetbe kerüljön... — Valóban tapasztalhatók ilyen jelenségek, de tudomásom szerint az árhivatal az árszabályozás már létező eszközeivel, pl. a bejelentési kötelezettség érvényesítésével szigorúan fel fog lépni ellenük. A vállalatokon múlik — A fogyasztás csökkentése csak egy bizonyos határig viselhető el... — Persze ez önmagában csak esélyt ad arra, hogy a régen várt fordulat bekövetkezzék, ám ehhez sok egyéb intézkedésre, alapvető struktúraátalakításra lesz szükség. A fordulatnak valószínűleg inkább csak a kellemetlen hatásait érezzük. De látni kell, ma nem az az alternatíva, hogy csökken-e az életszínvonal vagy emelkedik, hanem az, hogy spontán módon vagy a kilábalás szolgálatába állítva csökken-e. Egyetértek önnel, csak egy bizonyos pontig lehet a fogyasztást csökkenteni. A restrikció csak akkor segíthet, ha gazdasági szelekcióra kényszerít, s nem központilag, lebontva határozzák meg, hogy mit, hol kell visszafogni. Például a jegybank szűkítette idén a pénzkiáramlást, de abba nem szólt bele, hogy a kereskedelmi bankok melyik vállalatot tartják hitelképesnek. A gazdaságirányítás igyekezete mellett a vállalatok munkáján áll vagy bukik a kibontakozás. Nem engedhetjük meg, hogy a megnövekedett követelményekkel való szembenézés helyett a legkisebb ellenállás irányába próbáljanak a vállalatok elmozdulni. Lakatos Mária Adólexikon (6.) A Cvil Adómentesség és kedvezmény Mentes a jövedelemadó-fizetési kötelezettség alól az a magánszemély, vagy jövedelem, akinek, illetve aminek az adómentességét nemzetközi szerződés vagy viszonosság biztosítja. Másodsorban mentesek az adó alól — szociálpolitikai célokkal összhangban — a természetben nyújtott oktatási, egészségügyi és szociális ellátás értékei, továbbá az a természetbeni juttatás, amelynek rendjét jogszabály állapítja meg, vagy amelyet más módon, 1987 előtt állapítottak meg, valamint azok a pénzbeni társadalombiztosítási ellátások, amelyek mértéke nem függ a jövedelem öszszegétől (kivéve a rögzített összegű táppénzt). Ilyen adómentes ellátásnak tekintendő például a családi pótlék, vagy a gyes. Kedvezményes eljárás tárgyát képezik a nyugdíjasok keresetei. Levonhatók az adóból a következő kiadások húsz százaléka: a lakásszerzés céljára elkülönítetten kezelt előtakarékosság (megtakarítónként legfeljebb évi huszonnégyezer forint erejéig), a lakások vásárlására, építésére, bővítésére felvett pénzintézeti kölcsönök évi három százalékot meghaladó kamata, az út- és közműfejlesztési hozzájárulás címén, vagy közműfejlesztési társulás tagjaként befizetett összegek. A törvény igen sok mentesítő tételt sorol fel. A mentesítések maximális összege a fizetendő adóval egyenlő, vagyis ilyen címen adóvisszatérítés nem igényelhető. Ezek teljes körű közlésétől e helyütt szükségszerűen el kell tekinteni, mégis megjegyzendő, hogy mentes bizonyos jellegű megtakarítások kamata (KST-betét, iskolai tukarékbélyegi ifjúsági és lakáscélú takarékbetétek, valamint általában az átutalási betétszámla, vagy csekkszámla kamata), a szakmunkástanulók és a közép-, illetve a felsőfokú oktatási intézmények nappali tagozatos hallgatóinak az ösztöndíja, a sorkatonák illetménye és a leszerelők egyszeri pénzjuttatása. Mentesek az illetékfizetési kötelezettség alá eső jövedelmek (örökség, ajándék, nyeremény), valamit az állami kitüntetéssel járó pénzjutalmak, nyugdíjkiegészítések és — meghatározott keretek között — a társadalmi és a gazdálkodó szervezetek által adományozott kitüntetésekkel járó jutalmak, valamint egyes élsportolókjainknál. Magyar—finn együttműködés Lahtiból jöttek Pécsre Építőtáborozók cseréjével bővítette testvérterületi kapcsolatait a finnországi Lahti és Baranya megye. A Finn Demokratikus Ifjúsági Szövetség, az „SDNL" és a KISZ Baranya megyei bizottsága tavaly kötött megállapodást olyan építőtáborok kölcsönös szervezéséről, amelyek rendszeresen fogadnak vendégeket a testvérterületről Az együttműködés alapján az idén először utazhattak baranyai fiatalok finnországi építőtáborozásra. Egy hónappal ezelőtt egy Lahti városához közeli ifjúsági pihenőhöz felújításán dolgoztak, és finn családok vendégszeretetét élvezve közelről ismerkedhettek távoli nyelvrokonaink életével. A látogatás viszonzásaként kedden érkezett Baranyába a lahti testvérszervezet küldöttsége, amelynek tagjai a megye testvérterületeinek fiataljait fogadó nemzetközi építőtábor lakóiként a Pécsi Állami Gazdaság gyümölcsöseiben segítik szüretelni a termést. E tábor az idén a bulgáriai Szllvenből, a Jugoszláviai Eszékről és az NDK-beli Schwerinből is fogadott vendégeket (MTI)