Magyar Hírlap, 1988. július (21. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-01 / 156. szám
Nemzetközi körkép a falurombolásról (7. oldal)Mini limp 21. évfolyam, 156. szám A MINISZTERTANÁCS LAPJA 1988. július 1. péntek Tanácskozik az Országgyűlés Nagy léptékű reformintézkedéseket dolgoznak ki a kormányzati munkában Vita az ipar szerkezetátalakításának feladatairól Spanyolországban is csak a második nekifutásra sikerült a szerkezetátalakítást a helyes útra terelni - utalt tegnap délelőtt Berecz Frigyes ipari miniszter spanyol kollégája szavaira. Tény, hogy a magyar gazdaság nem egyedül küszködik a megújulás gondjával. Azokban az országokban is, amelyeknek ipara a nemzetközi színvonalat diktálja, mindennapi tevékenységük gyökeres része a folyamatos megújulás. Ugyanakkor minden más gazdaságban, ahol a tét a nemzetközi színvonalhoz való mielőbbi felzárkózás, központi programok szintjére emelkedik a szerkezetváltás. Hogy konkrétan mit gyártsunk: fúrógépet-e vagy NC-köszörút; hogy ezek milyen műszaki paraméterekkel rendelkezzenek, hogy mennyiért és kinek adjuk el — mindez alapvetően vállalati kategória. Csakhogy - és erre több képviselő utalt felszólalásában a termékszerkezet átalakításához, a versenyképes gyártmányok létrehozásához a kormányzatnak kell megteremtenie az ösztönző gazdasági környezetet, illetve a feltételeket. Nagyon nehéz a szerkezetváltásról általában beszélni, és ez türköződik a honatyák hozzászólásaiból is. Hiszen többnyire egy-egy beruházást, fejlesztést vagy - még csak elvétve - a gazdaságtalan termelés visszafejlesztését sürgetik. Ez természetesen nem baj. Mert valóban igaz az, ami újra és újra elhangzott az ülésteremben, hogy őket saját megyéjük, azon belül is szőkébb körzetük választópolgárai bízták meg gondjaik és gondolataik tolmácsolásával. Ám az érem másik oldala, hogy végül is nekik egy ország érdekeit kell szem előtt tartaniuk, ez pedig azt kívánja, hogy amikor a recski ércbánya bezárását vagy a termelés megindítását sürgetik a kormányzattól, akkor ennek a döntésnek ne csak a közvetlen, helyi hatását elemezzék. Át kell tekinteniük ennek a kérdésnek az iparra és ezen keresztül a népgazdaság egészére, stabilitására gyakorolt hatását, mielőtt állást foglalnak. A honatyák többsége egyre inkább tudatában van felelősségének. Ezért az Országgyűlés természetes funkciójának tekinthető, ha vitatkoznak a kormányzattal, illetve ha újabb és újabb érveket kérnek egy-egy meghozott (vagy elmaradt) határozat hátteréről. Bármilyen kemények is a kormányzatnak a szénbányászatot és a vaskohászatot érintő döntései, mégis reményt keltőek - ezt Dudla József, Borsod megyei képviselő fogalmazta meg. A képviselő megállapításával csak egyetérthetünk. A szerkezetváltáshoz, a megújuláshoz elválaszthatatlanul hozzá tartozik a meglévő, elavult, vagy más okokból gazdaságtalanná vált termelés megszüntetése. Spanyolországban a második nekifutásra sikerült a szerkezetátalakítást a helyes útra terelni. De ehhez felhasználták az első próbálkozás tanulságait. Csütörtökön Villányi Miklós pénzügyminiszternek az 1687. évi költségvetés végrehajtásával kapcsolatban tett képviselői észrevételekre adott válaszával folytatta munkáját az Országgyűlés nyári ülésszaka. Az ülésteremben helyet foglalt Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, a Minisztertanács elnöke. Jelen volt Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának A pénzügyminiszter köszönetet mondott az élénk vitáért, amely — mint mondta — megerősítette a kormány gazdaságpolitikájának, pénzügypolitikájának fő irányát. Úgy ítélte meg, hogy a beterjesztett zárszámadás helyzetértékelése, irányvonala támogatást kapott. Több felszólaló hangsúlyozta, hogy nem egyszerűen az eddigi politika folytatásáról van szó, minőségi változást kell elérnünk ebben az évben. Ez vonatkozik a költségvetés tavalyi hiányának, a külkereskedelmi mérleg, a nem rubelelszámolású fizetési mérleg hiányának lényeges csökkentésére egyaránt. Ezután egyenként áttekintette a felszólalások értékelő megállapításait, válaszolt a konkrét kérdésekre, észrevételekre. Elmondta, hogy a pénzügyi kormányzat magáévá teszi az elhangzott javaslatokat, a költségvetési és hitelkapcsolatok alaposabb elemzését, feltárását, s az Országgyűlés elé terjesztését; az elmélyültebb folyamatelemzés igényét; annak felmérését, hogy a belső és külső adósságállomány nagysága milyen hatást gyakorol a napi gazdasági munkára, a gazdaságpolitikára. Hangsúlyozta, hogy a pénzügypolitika irányítói egyetértenek a költségvetés újraelosztó szerepének visszaszorításával. Ez azonban csak hosszú folyamat lehet, s igényli a kormány egészének, a parlamentnek és a társadalmi szerveknek a támogatását is. Alapvetően ugyanis a jelenleg észerűtlenül kiterjedt támogatások csökkentéséről van szó. Ezt — összes konfliktusával együtt — magunkra vállaljuk, de az ebből adódó következményeket mindenkinek a maga munkaterületén el kell viselnie — hangsúlyozta, majd a napjainkra felhalmozódott támogatások kialakulásának okait elemezte. — A hetvenes évek elején elmaradt az akkorra tervezett ár-, adó- és valutareform, ez pedig már akkor a támogatások jelen több más tagja, ott voltak a Központi Bizottság titkárai, az Elnöki Tanács és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt számos budapesti diplomáciai képviselet vezetője és tagja. Az elnöklő Horváth Lajos üdvözölte az országos listán megválasztott két új képviselőt, Tóth Károlyt és Viczián Jánost. Ezt követően megadta a szót Villányi Miklósnak. tes mértékű halmozódását okozta. Hazánk nem reagált megfelelően a kétszeri világpiaci árrobbanásra, a hatások semlegesítését a költségvetés vállalta. A nyolcvanas évek elején pedig az infláció művi csökkentése újból a költségvetési támogatások gyarapodásával járt együtt. A tanulságokat le kell szűrnünk. Eddigi támogatáspolitikánknak következményei vannak, ki kell mondani, hogy ekkora összegeket a vállalatok a hatékonyság javításával gyorsan nem képesek előteremteni, így, ha radikálisabb utat választunk, az eddig elképzelt, tervezett alacsonyabb fogyasztói árszint nem valósítható meg. Villányi Miklós felhívta a figyelmet arra, hogy helytelen szemlélet pusztán a támogatások összegét vizsgálni. Hazánk termelői és fogyasztói árrendszere eltér például a KGST-partnereink árrendszereitől. Így az áru- és gazdasági kapcsolatok beágyazása a hazai gazdaságba csak rendkívül sokrétű pénzügyi áthidalásokkal valósítható meg. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy mi a szocialista importból egyidejűleg 33 milliárd forint bevételt is realizálunk, tehát a támogatások e szempontok figyelembe vételével ítélhetők meg. A pénzügyminiszter elismerte, hogy a fogyasztási árkiegészítések torzulásának megszüntetése, a szintek csökkentése erőteljesen érint egyes társadalmi rétegeket, ezeket az intézkedéseket mégis indokoltnak nevezte. Ígéretet tett arra, hogy a közeljövőben határozottabban alkalmazzák a felszámolási eljárást, és szigorítják a szanálás feltételeit a tartósan veszteségesen gazdálkodókkal szemben. Egyetértett azzal a javaslattal, hogy a jövőben veszteségrendezésre, gazdaságtalan vállalatok szanálására a kormány ne vegyen fel hitelt, ne bocsásson ki kötvényeket. Megvizsgálandónak és elfogadhatónak ítélte azokat a javaslatokat, amelyek a Legfőbb Állami Számvevőség, illetőleg a Magyar Nemzeti Bank új jogállásának kimunkálására vonatkoztak. Ellenvéleményének adott hangot bizonyos, a törvényjavaslat vitájában, de más fórumokon is elhangzott igényekkel kapcsolatban. Kifogásolta ugyanis, hogy — megfogalmazása szerint — a fogyasztói ágazatok rendre olyan igényeket terjesztenek be, amelyek megfelelő jövedelemtermeléssel nincsenek alátámasztva. Kijelentette: ez állandósítja az egyensúlyhiányt, az igényeket felvállalni közgazdasági érvekkel, meggyőződéssel nem lehet. Nagyon sok olyan javaslat hangzik el, hogy meglévő forrásokat csoportosítsanak át más ágazatokhoz. A sorbanállók közé én is szeretnék beállni, mert mi a megtakarítások egy részét — az önök itt is sürgetett javaslatainak megfelelően — a költségvetési hiány csökkentésére szánjuk. Természetesen itt azt is mérlegelni kell, hogy a vállalatok számára milyen mozgásszabadságot adunk, mert a kibontakozási programot csak akkor tudjuk felgyorsítani, ha a műszaki fejlesztésre, korszerűsítésre a jelenleginél nagyobb összegeket hagyunk felhasználni. Kérem tehát a megerősítését annak az irányvonalnak, amit expozémban is kifejtettem: mai helyzetünkben az ellátás színvonalát fejleszteni tudjuk atudományos, műszaki kutatásban, az oktatásban, megőrizni vállaljuk az egészségügyben és nem vállalhatunk garanciát a reálérték megőrzésére az ellátások egyéb területein. A költségvetés ennél nagyobb kötelezettségvállalása ma szubjektivizmust, voluntarizmust jelentene. A nagyberuházásokkal kapcsolatban Villányi Miklós hangsúlyozta: a költségvetési kiadások fejlesztési nagyságrendjét nem tartja túlzottnak, azonban ezt az eszközt jobban struktúrapolitikánk céljainak szolgálatába kell állítanunk, vagyis nem szabad veszteséges, lassan megtérülő beruházásokba fektetnünk a pénzt. A fegyveres testületek kiadásaival kapcsolatban elmondta, hogy — ugyanúgy, mint más költségvetési szerveknél — a saját gazdálkodásból eredő többletbevételek természetesen jogcímet adnak évközi többletfelhasználásra. Ilyen a hadseregnél például az őszi mezőgazdasági munkáért kapott bevétel. Ezek tehát nem eltitkolt, a parlament által nem jóváhagyott többletkiadások Egyetértett a felszólaló képviselőknek azzal az igényével, hogy a fegyveres testületek, a védelmi ágazatok kiadásait az új helyzethez igazítsuk, itt is érvényesüljön a takarékosság. Az oktatással foglalkozó képviselői észrevételekre reagálvatájékoztatást adott arról, hogy a kormány a közelmúltban felsőoktatási alapot hozott létre, az idén egyelőre 150 millió forinttal. A pénzt pályázatok útján osztják el, szeretnék, ha az alapot vállalati pénzeszközök, sőt, lakossági adományok is bővítenék. 1989-től a kormány lehetőleg az oktatás egészét, de a felsőoktatást mindenképpen kiemelten szeretné támogatni. Az adóreformmal kapcsolatban annak a határozott véleményének adott hangot, hogy öt hónap tapaszalatai alapján nem lehet messzemenő következtetéseket levonni például a személyi jövedelemadó teljesítmény-visszatartó hatásáról. Legalább egy esztendő eltelte kell ahhoz, hogy a parlament elé lehessen terjeszteni az adórendszer működésének átfogó tapasztalatait. Ezzel együtt a pénzügyi kormányzat vállalja, hogy a nagyobb hibákat, joghézagokat időközben kiigazítja, ha szükséges — és minden valószínűség szerint szükséges —, a törvény korrekcióját még idén a parlament elé terjeszti. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy a kormányzati munkában nagy léptékű reformintézkedések kidolgozása van napirenden. Az Országgyűlés őszi ülésszaka elé kerül a társasági törvény, valamint az egységes vállalkozói adóról szóló törvény tervezete; meg kívánják valósítani az egységes társadalombiztosítási járulékot; a támogatáspolitika több évre előre tekintő irányvonalát a közeljövőben tárgyalják meg állami szervek, a költségvetési reform koncepciója lényegében kialakult; a tervezési reformmal az Országos Tervhivatal irányításával foglalkoznak a szakemberek; a társadalombiztosítási reform munkálatai folynak, döntés született abban a lényeges kérdésben, hogy a központi költségvetésről 1989. január 1-jén leválik a társadalombiztosítási alap. Az árreform további lépéseinek kimunkálása folyik, s a bérpolitika, a bérrendszer, a bérreform kérdései szintén munkaasztalon vannak. Mindezek együttes áttekintésekor a pénzügyminiszter hangsúlyozta: nem amiatt aggódik, hogy kellő ütemben folyik-e a munka, sokkal inkább az okoz gondot, hogy társadalmunk, vállalataink, gazdálkodóink hogyan tudnak „megemészteni” ilyen nagy tömegű változást. Bejelentette azt is, hogy e sokrétű, szerteágazó munka kormányzati koordinálására külön bizottság jött létre. Azt eldönteni, hogy ilyen szerv a parlamentben is alakuljon-e, az Országgyűlés hatásköre. Villányi Miklós válaszolt a bős—nagymarosi vízierőművel kapcsolatos képviselői felvetésekre is. Felolvasta azt a levelet, amelyet Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter int az Országgyűlés el(Folytatása a 2. oldalon) A pénzügyminiszter válaszaban Orosz Károly, Kádár János és Kárpáti Ferenc Villányi Miklós ▲ Továbbra sem a kapcsolatok szűkítésében keressük a viták megoldását A Külügyminisztérium közleménye őszi István külügyminiszter-helyettes június 30-án, csütörtökön bekérette Ioan Chirát, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivőjét, és ismertette vele a Magyar Népköztársaság kormányának a kolozsvári magyar főkonzulátus bezáratására vonatkozó román döntéssel kapcsolatos álláspontját. Kifejtette: a magyar kormány sajnálattal vette tudomásul a román döntést, és felhívja az RSZK kormányának figyelmét, hogy lépése szöges ellentétben áll országaink érvényben lévő szerződéseivel, az európai együttműködés normáival, a helsinki záróokmány és a madridi utótalálkozó megállapodásaival. A szocialista országok gyakorlatában példa nélkül álló intézkedés súlyosan károsítja a magyar—román kapcsolatokat Rámutatott, hogy a román vezetés által az intézkedéshez ürügyként felhozott budapesti tüntetés törvényes keretek között zajlott le, az azon részt vevők az emberi jogok érvényesítése érdekében, a humanitárius kapcsolatok korlátozása, a romániai nemzeti kisebbségek hátrányos megkülönböztetése ellen emelték fel szavukat. Nem irányult tehát a Román Szocialista Köztársaság, annak társadalmi rendje, és a szocializmus ellen. A demonstráció kiállt a magyar és a román nép barátsága mellett, mentes volt a nacionalista, soviniszta megnyilvánulásoktól. A hivatalos magyar szervek a Magyar Népköztársaság nemzetközi kötelezettségeivel összhangban, messzemenően gondoskodtak az RSZK budapesti nagykövetségének biztonságáról, működésének zavartalanságáról. A külügyminiszter-helyettes kifejtette, hogy az MNK kormánya továbbra sem a kapcsolatok szűkítésében keresi a vitás kérdések megoldását, hanem változatlan türelemmel és kitartással munkálkodik a magyar—román kapcsolatok fejlesztésén, a két nép barátságának erősítésén. (MTI) (A román—magyar viszonyról nemzetközi összeállításunk a 7. oldalon.) Parafáitok a Közös Piac és Magyarország megállapodását (9. oldal)