Magyar Hírlap, 1988. július (21. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-08 / 162. szám
1988. július 8., péntek . Lesz-e kisajátítás Mányon? A harmadik felvonásra várva "Lesz-e kisajátítás Mányon?" címmel keddi számunkban három levelet ismertettünk. Az egyik a Tatabányai Szénbányák Vállalattól érkezett a Bicskei Városi Tanács címére. A másik azt a tanácsi határozatot foglalta magába, amely eleget tesz a vállalat kérésének, vagyis megadja az engedélyt egy bányanyitás előmunkálatainak megkezdésére, és úgy rendelkezik, hogy a területen lévő ingatlantulajdonosok ellenszolgáltatás nélkül kötelesek elviselni ezt. A harmadik levél az érintettek tiltakozását tartalmazza. E különös levélváltás-sorozat után lássuk a további fejleményeket. Hammer Mátyás, a mányi tanács elnöke ott volt azon a gyűlésen, amelyen várták Tatabánya és Bicske illetékeseit, s olykor ehelyettük kellett hallgatnia a kérdéseket és a megjegyzéseket. • Miért Bicskén intézik az ilyen hatósági ügyeket? — A mi községi tanácsunk csak nemrég alakult meg újból (ezt megelőzően közös tanácsi társközség voltunk), de jó néhány olyan hatósági, építési és egyéb hatáskör van, amiért nem lenne érdemes külön tisztviselőket foglalkoztatni, mert az ügyek száma csekély. Tehát fölösleges az apparátusi létszámot ezért növelni. Bicskén több, más község ügyeit is intézik a szakemberek, merthogy igazgatási társulásban vagyunk. Csak néhány kilométer a távolság, kerékpáron sem több húsz percnél. Mondhat-e nemet a tanács? A bicskei tanács hatósági osztályának megbízott vezetője Krauszné Heitler Márta arra figyelmeztet, hogy észre kell venni: a levélben benne foglaltatik a mányi telektulajdonosok védelme is. — Előmunkálati engedélyt adtunk ki — mondja —, nem pedig kisajátítási határozatot. A két dolog messze van egymástól. Ez a mostani intézkedés még csak felvonulásra ad jogot a bányának. S a levélben az is szerepel, hogy az előmunkálatok során keletkezett károkat a bánya köteles megtéríteni; nemcsak az, hogy a telektulajdonosok kénytelenek tűrni az előmunkálatok kellemetlenségeit. Azt is el kell mondanom, hogy a június15-i határidőt mi módosítottuk öt nappal későbbre, noha a törvény szerint csak három nappal korábban kell értesíteni a tulajdonost ilyen esetben. • Egy ilyen megkeresésre, mint ez a mostani, mondhat-e nemet a helyi tanács illetékes osztálya? — Miután mi nem vagyunk bányászati ügyekben szakértők, csak azt mérlegelhetjük, hogy jogszabályilag alátámasztható-e a kérelem, s miután úgy találtuk, hogy igen, ezért nem kifogásolhattuk. • A Fejér megyei illetékességű tanács végül is úgy járt el a Komárom megyei székhelyű bánya kérelmével, mintha annak az érdekeit lenne hivatva védeni, képviselni, nem pedig a mányiakét. S ha tudták, hogy bányaügyben nem szakértők, mi akadályozta önöket, hogy független szakértői véleményt kérjenek előbb és csak utána hozzanak határozatot? — Nézze, ez a törvény, amire hivatkozom, 1976-os keltezésű. És ma már másképp gondolkodunk, de másként gondolkodnak a törvényalkotók is, mint 12 évvel ezelőtt. Nem tagadom, hogy a mi számunkra is szakmai-emberi konfliktust okozott ennek a határozatnak a meghozatala, mert két malomkő között vagyunk, kettős szorításban kell dolgoznunk. Tudjuk, hogy népgazdasági érdek a bánya fejlesztése, termelésének felfuttatása ott, ahol még lehet, de azt is tudjuk, hogy ezt nem lehet mindenáron keresztül erőszakolni. A jogszabály előírása — ezt tudni kell — köt minket. Megrémült telektulajdonosok • Nem csodálkozom, hogy a hivatalos hangvételű levél megijesztette a mányi telektulajdonosokat. Nem lehetett volna a szokatlanul gyors hatósági intézkedés mellett szóbeli kiegészítésben tájékoztatni az embereket? S még csak nem is nagyobb időtartamban, mint ahogy mi most itt beszélgetünk ... — Szeretném még egyszer felhívni a figyelmet arra, hogy itt és most még szó sincs kisajátításról, csak előzetes munkálatokról és tájékoztatásról. S miután Tatabánya a bicskei földhivataltól is engedélyt kért (ahogy azt számára a jogszabály előírja) a mezőgazdasági földterületek más célú igénybevételére, a kérelem továbbmegy a megyei földhivatalhoz, majd pedig a MÉM megfelelő osztályára. Reméljük, hogy a MÉM olyan döntést hoz, amely figyelembe veszi az egymástól eltérő érdekeket, és elfogadható kompromisszumot ajánl a megoldásra. Most térjünk vissza Hammer Mátyáshoz, a mányi elnökhöz, és kérdezzük meg tőle azt, amire Bicskén is kíváncsiak voltunk: • Mondhat-e nemet a mányi tanács Tatabánya kérésére? Hiszen önök vannak birtokon belüli Hátrány is, előny is A minél meggyőzőbb válaszhoz bekéri Szabó Istvánná vbtitkárt, hogy együttesen próbálják felfejteni ennek a kérdésnek a hálóját. Bonyolult és összetett helyzetet eredményezett az az állapot, hogy a helyi szakigazgatási feladatok egy részét társulásos alapon intézik — mint mondtam — a bicskei tanácsnál. Úgy véljük, hogy a feladatukat értik az ottani szakemberek és jól végzik a dolgukat a mi nevünkben is, de mintha a tulajdonosi felelősséget nem éreznék eléggé. Hiszen sok kérdésben úgy kellene dönteniük, mintha mányiak lennének. • Másként kérdezek: akarja-e a mányi tanácselnök Mányon a bányát vagy nem? — Nézze, én úgy vagyok vele, hogy az egyik szemem sír, a másik meg nevet. Mert jól tudom, hogy milyen hátrányok érintenék a mányi polgárokat, de az is igaz, hogy a bánya megnyitása után számtalan előnyt élvezhetnénk. • Kétlem, hogy a bányák mai anyagi helyzetében jutna pénz az itteni célokra, de azt máris látom, hogy a hegyoldalban megnyitott aknától a közútig szép utat építettek a bányászok. • Idén szeptemberben akarják elérni a teljes termelést és az aknától az osztályozóig teherautókon szállítanák a szenet. Főhajtás vagy egyezkedés • Azon az úton, amely a falun vezet keresztül és a házak közt olyan keskeny, hogy két teherautó éppen csak elfér egymás mellett... — Igen, egyelőre így, de állítólag készen vannak a tervek egy, a községet elkerülő út megépítésére. Körülbelül 30 millió forintba kerülne, amiből 12 millió már félre van téve a bányánál erre a célra, és a kiszemelt építővállalat is felkészült a kezdésre. Az útépítéssel kapcsolatos kisajátítási munkák folynak, hamarosan elkezdődik a kivitelezés, ígéret szerint novemberben elkészül a községet elkerülő út. Nem tudom, mibe kezdenek most az érintett zártkerttulajdonosok. Fejet hajtanak-e az állítólagos népgazdasági érdek előtt, avagy megpróbálnak egyezkedni Tatabányával egy kompromisszumos megoldás érdekében? Netán ők is független szakértőket kérnek fel annak véleményezésére, amire a helyi szakigazgatásnak nincs szakembere? Maradjunk annyiban: magunk is érdeklődéssel várjuk a megoldást ígérő harmadik felvonást. Kenessei András A kereskedelem, vendéglátás és a szolgáltatások hiányosságaira a lakosság azonnal, s nagyon érzékenyen reagál. Különösen akkor, ha a mindennapos összehasonlításban szűkebb környezete másokkal szemben alul marad. Valahogy úgy, mint a budapesti Belvároshoz képest a peremkerületek. Zsidó Józsefné, a XXII. Kerületi Tanács ipari-kereskedelmi osztályvezetője. S bár találkozásunk a közszolgálatban eltöltött 32 év okán jött létre, csakhamar a jelenről beszél inkább. — Ifjú pályakezdőként 1956 szeptemberében kerültem a tanácsra, akkor még szerződéssel. 1957. június huszonhetedikén véglegesítettek: először az építési osztály adminisztrátora voltam, majd pedig az egészségügyi osztályra kerültem előadónak. — Mindebből igazán nem következik az, hogy most az iparikereskedelmi osztály irányítója... — A tanács akkori vezetői 1977-ben engem jelöltek erre a posztra. Föltételezem azért, mert akkorra már jelentős államigazgatási gyakorlatom volt. Amióta ezen a területen dolgozom, az osztályunk nagyon sok hatáskört és feladatot kapott. Nem panaszkodhatom: a munkatársaim hozzáértő, jó kollégák. Ám rengeteg minden nem rajtunk múlik. A köztudatban így él: a tanács a lakosság ellátásáért felelős. Azt azonban a legtöbb esetben nem teszi hozzá senki, hogy a feladatokhoz képest nagyon kevés beleszólásunk van az eseményekbe. — Mire gondol? — Például arra, hogy egy kereskedelmi vagy szolgáltató vállalat akkor határozhat úgy, hogy bezárja valamelyik üzletét, amikor jónak látja. S mivel manapság a gazdaságosság elsődleges, elég gyakran döntenek így. Mi pedig csak kérhetjük őket, hogy változtassák meg a döntéseiket. A régi, jó emberi kapcsolatoknak köszönhetően ideig-óráig lehet hatni rájuk, de nem ez a megoldás — ezt akárki beláthatja. A Rózsakerti lakótelepről elköltözött a Patyolat, a Baross Gábor telepi szolgáltatóházból a Ruhatisztító Szövetkezet. Az indok mindkét esetben az alacsony forgalom, a ráfizetés volt. Az indoklás a vállalatok részéről elfogadható, ha csupán a gazdaságosságot nézzük. A lakosság viszont ottmaradt szolgáltatás nélkül, méghozzá elég jelentős területen. Ha már a bezárt üzletek kerültek szóba, úgy hallottam, hogy az egyszemélyes, kis létszámú boltok is veszélyben vannak. Azok, amelyek magánházaknál bérelnek helyiséget, feltétlenül. Két eset lehetséges. A bérbeadó olyan díjat állapít meg, amely minden terhet, adót, áremelést áthárít az üzletre. Ekkor a kereskedelmi vállalat választhat, hogy szabad-e neki ilyen körülmények között megtartania a boltot, vagy nem. A másik esetben még ez sem adatik meg neki. A tulajdonos egyszerűen felmond, és máris költözhet. A környék pedig ottmarad a megszokott üzlete nélkül. A tanács egyik helyzetben sem mondhatja, hogy nem engedélyezi a bezárást. Ezen az állapoton valahogy mindenképpen változtatni kell, mert ellenkező esetben — különösen a peremkerületekben — komoly gondok lesznek Nálunk már érezhetők az ebből adódó hátrányok: Budafok felső részéről egyre több panasz érkezik hozzánk, az elmondottak miatt. — A kerületben épültek nagy üzletek is ... — Igen, de azok általában a lakótelepek kapcsolódó beruházásai voltak. A Bartók Béla és a Rózsakert úti lakótelepen szép üzleteink vannak, és az ellátatlan területek gondjain is enyhíteni kívántunk. Például a Jókai Mór úti, a Gyűszű utcai ABC-áruházzal, de az utóbbi tíz év termése a Baross Gábor telepi szolgáltatóház, Rózsavölgy és felső Budafok fejlesztése azonban még mindig várat magára, s ezekben a pénzhiányos években nem is lehetnek túlzott reményeink. Az elmondottak alapján úgy vélem, voltak örömei és kudarcai is a mostani munkakörében. — Személyes kudarc nem ért, ám az mindenképpen nyomja a telkemet, hogy a lakosság jogos igényeinek nem tudunk megfelelni. Hiába a külső körülmények, ezzel még senkit sem győzünk meg arról, hogy rendben lévőnek találja: nincs a környékén zöldséges, húsbolt, nem tudja hova vinni a cipőt megsarkaltatni, a háztartási gépet megjavíttatni... Mindezzel együtt, ha visszatekintek az elmúlt harminckét esztendőre, nem mondhatom, hogy hiányérzetem van, végeredményben elégedett ember vagyok. S persze valahol az államigazgatási munka megszállottja, mert ha ma kezdeném, föltehetőleg ismét a tanácsot választanám munkahelyemül. — Talán családi hagyomány az ilyen elkötelezettség? — Nem tagadom, voltak előzményei, hogy érettségi után így döntöttem. És szerencsésnek mondhatom magam, hogy az akkori tapasztalataimnak nem mondott ellent az azóta eltelt idő sem. — Régóta motoszkál bennem a kérdés, amit most fölteszek. A kereskedelmi osztályvezető milyen vásárló? — Csalódást kell, hogy okozzak: a napi cikkeket a férjem szerzi be. Igaz, a nagy bevásárlásokat én intézem, de akkor csak háziasszony vagyok. Az üzletekről, boltokról szóló ismereteimet úgy gyűjtöm, hogy naponta járom őket, s az én szemem elég tapasztalt ahhoz, hogy kiszúrja a rosszul kitöltött árucédulákat, vagy fölismerje az áruhiány biztos jeleit még akkor is, ha az elrendezés roskadozó polcot imitál. — További tervei? — Én már a nyugdíjra készülök ... De félre a tréfával: a hátralévő öt esztendő alatt még nagyon sok feladatot kell majd megoldanom — ez az elmondottakból is következik. Remélem, lesz erőm olyan változtatások részese lenni, amelyek a helyzet alapvető javítását szolgálják. — Nevelt-e magának utódot? — Igen! Azt még nem tudom, hogy osztályvezető lesz-e, hiszen a tanácsi munka korszerűsítése mást is hozhat, de hogy a terület nem marad gazda nélkül, arról biztosíthatom.Braun Tartós közszolgálatban „Bánt, hogy jogos igényeknek nem tudunk megfelelni" TANÁCSOK FÓRUMAMagyar Hírlap . Hatósági ügyek egy sipoly menetben Folytatás Újpesten Az újpestiek esküsznek rá, hogy a fővárosban a legszebb tanácsháza az övék. Kiváltképp, hogy immár eredeti szépségében állították helyre — külsőleg legalábbis — a századforduló táján emelt városházát, ami annak idején még Újpestet, az önálló várost volt hivatott szolgálni, s persze reprezentálni, amint azt felső képünk is példázza. A közigazgatásnak eme öreg hajlékában 1919-ben a helyi direktórium működött — amint azt emléktábla is jelzi az előcsarnokban —, majd számos változás tanúi voltak a maszszív falak, aminek felsorolásától most tekintsünk el. Elég annyi, hogy ezúttal megint csak valami új kezdődik itt, a földszinti részen, tegyük hozzá mindjárt: a helyi lakosok érdekében! Az ügyfélszolgálatot szervezik át tudniillik az újpestiek. Sokat írtunk korábban a pesterzsébetiek — a XX. kerületiek — kísérletéről, aminek lényege, hogy új hatósági osztályt hoztak létre, ahol is egy helyen, s azonnal intézik a legkülönbözőbb lakossági hatósági ügyeket. Hasonló ügyintézési rendszer bevezetésére készülnek Újpesten is, némi eltérésekkel ugyan — ahogyan dr. Gonda Pál, a IV. Kerületi Tanács vbtitkára magyarázta. A helyi sajátosságoknak ugyanis ebben az esetben is érvényesülni kell. Az öreg újpesti városháza, például, nem enged akkora teret, hogy valamennyi ügyintézőt egy irodarendszerbe tudják összevonni, így is jelentős átszervezésre szánták el magukat a kerületben. A jelenlegi ügyfélszolgálati irodában — alsó képünkön —, négyen dolgoznak, s főként tájékoztatást végeznek, lakóhelyi ki-bejelentkezéseket intéznek, hatósági bizonyítványokat adnak ki, talált tárgyakat kezelnek, és így tovább. Már ez is jelentős szolgálat a régi, nehézkes hivatali rendszerhez képest. A következőkben azonban Újpesten is hatósági osztály alakul — tizennégy fővel —, s ide kerülnek az úgynevezett „egy menetes ügyek”, vagyis azok, amelyek azonnal intézhetők. Mutatóban ezek közül: az igazgatási osztályról ide „sorolv’ a helyiséggazdálkodás; a művelődési és egészségügyi szakigazgatástól a családi pótlék megállapítása, az egyes rendezvények engedélyezése; a lakásügytől a bérlőtársi jogviszony létesítése, névátírási kérelmek intézése; a műszaki osztálytól a közterületfoglalási engedélyek, fakivágási engedélyek kiadása; a pénzfigylől adóbevallások átvétele, s lehetne sorolni. Összességében a hatósági ügyek hatvan százaléka intéződik a jövőben az új ügyfélszolgálati rendszerben. Mindehhez hozzátartozik, hogy a tanács az alakuló új osztályon bizonyos szolgáltatásokra is vállalkozik. Munkaközvetítést, tartási, öröklési szerződéskötéseket vállalnak többek közt, későbbiekben aztán — a különböző szakigazgatási osztályokon is — létesítenek hatósági csoportokat. Az átépítés megkezdődött — az középső képünkön is látható — készülnek a belsőépítési tértek. Dr. Gonda Pál vb-titkár elmondta, szeptember 30-án kell elkészülnie, illetve működését megkezdenie az új kifigfelszolgálati irodának. (d. Kiss) Dsák László felvételei