Magyar Hírlap, 1988. július (21. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-08 / 162. szám

1988. július 8., péntek­ ­. Lesz-e kisajátítás Mányon? A harmadik felvonásra várva "Lesz-e kisajátítás Mányon?" címmel keddi számunkban három levelet ismertettünk. Az egyik a Tatabányai Szén­bányák Vállalattól érkezett a Bicskei Városi Tanács címére. A másik azt a tanácsi határozatot foglalta magába, amely eleget tesz a vállalat kérésének, vagyis megadja az enge­délyt egy bányanyitás előmunkálatainak megkezdésére, és úgy rendelkezik, hogy a területen lévő ingatlantulajdono­sok ellenszolgáltatás nélkül kötelesek elviselni ezt. A har­madik levél az érintettek tiltakozását tartalmazza. E külö­nös levélváltás-sorozat után lássuk a további fejleményeket. Hammer Mátyás, a mányi tanács elnöke ott volt azon a gyűlésen, amelyen várták Ta­tabánya és Bicske illetékeseit, s olykor ehelyettük kellett hallgatnia a kérdéseket és a megjegyzéseket. • Miért Bicskén intézik az ilyen hatósági ügyeket? — A mi községi tanácsunk csak nemrég alakult meg újból (ezt megelőzően közös tanácsi társközség voltunk), de jó né­hány olyan hatósági, építési és egyéb hatáskör van, amiért nem lenne érdemes külön tiszt­viselőket foglalkoztatni, mert az ügyek száma csekély. Tehát fölösleges az apparátusi létszá­mot ezért növelni. Bicskén több, más község ügyeit is in­tézik a szakemberek, merthogy igazgatási társulásban va­gyunk. Csak néhány kilométer a tá­volság, kerékpáron sem több húsz percnél. Mondhat-e nemet a tanács? A bicskei tanács hatósági osztályának megbízott vezető­je Krauszné Heitler Márta ar­ra figyelmeztet, hogy észre kell venni: a levélben benne fog­laltatik a mányi telektulajdo­nosok védelme is. — Előmunkálati engedélyt adtunk ki — mondja —, nem pedig kisajátítási határozatot. A két dolog messze van egy­mástól. Ez a mostani intézke­dés még csak felvonulásra ad jogot a bányának. S a levélben az is szerepel, hogy az elő­munkálatok során keletkezett károkat a bánya köteles meg­téríteni; nemcsak az, hogy a telektulajdonosok kénytelenek tűrni az előmunkálatok kelle­metlenségeit. Azt is el kell mondanom, hogy a június­­15-i határidőt mi módosítottuk öt nappal későbbre, noha a tör­vény szerint csak három nap­pal korábban kell értesíteni a tulajdonost ilyen esetben. • Egy ilyen megkeresésre, mint ez a mostani, mondhat-e nemet a helyi tanács illetékes osztálya? — Miután mi nem vagyunk bányászati ügyekben szakér­tők, csak azt mérlegelhetjük, hogy jogszabályilag alátá­masztható-e a kérelem, s mi­után úgy találtuk, hogy igen, ezért nem kifogásolhattuk. • A Fejér megyei illetékes­ségű tanács végül is úgy járt el a Komárom megyei székhe­lyű bánya kérelmével, mintha annak az érdekeit lenne hivat­va védeni, képviselni, nem pe­dig a mányiakét. S ha tudták, hogy bányaügyben nem szak­értők, mi akadályozta önöket, hogy független szakértői véle­ményt kérjenek előbb és csak utána hozzanak határozatot? — Nézze, ez a törvény, ami­re hivatkozom, 1976-os kelte­zésű. És ma már másképp gondolkodunk, de másként gondolkodnak a törvényalko­tók is, mint 12 évvel ezelőtt. Nem tagadom, hogy a mi szá­munkra is szakmai-emberi konfliktust okozott ennek a határozatnak a meghozatala, mert két malomkő között va­gyunk, kettős szorításban kell dolgoznunk. Tudjuk, hogy népgazdasági érdek a bánya fejlesztése, termelésének fel­futtatása ott, ahol még lehet, de azt is tudjuk, hogy ezt nem lehet mindenáron keresztül erőszakolni. A jogszabály elő­írása — ezt tudni kell — köt minket. Megrémült telektulajdonosok • Nem csodálkozom, hogy a hivatalos hangvételű levél megijesztette a mányi telektu­lajdonosokat. Nem lehetett volna a szokatlanul gyors ható­sági intézkedés mellett szóbeli kiegészítésben tájékoztatni az embereket? S még csak nem is nagyobb időtartamban, mint ahogy mi most itt beszélge­tünk ... — Szeretném még egyszer felhívni a figyelmet arra, hogy itt és most még szó sincs kisa­játításról, csak előzetes mun­kálatokról és tájékoztatásról. S miután Tatabánya a bicskei földhivataltól is engedélyt kért (ahogy azt számára a jogsza­bály előírja) a mezőgazdasági földterületek más célú igény­­bevételére, a kérelem tovább­megy a megyei földhivatalhoz, majd pedig a MÉM megfelelő osztályára. Reméljük, hogy a MÉM olyan döntést hoz, amely figyelembe veszi az egymástól eltérő érdekeket, és elfogad­ható kompromisszumot ajánl a megoldásra. Most térjünk vissza Ham­mer Mátyáshoz, a mányi el­nökhöz, és kérdezzük meg tőle azt, amire Bicskén is kíván­csiak voltunk: • Mondhat-e nemet a má­nyi tanács Tatabánya kérésé­re? Hiszen önök vannak birto­kon belüli Hátrány is, előny is A minél meggyőzőbb válasz­hoz bekéri Szabó Istvánná vb­­titkárt, hogy együttesen pró­bálják felfejteni ennek a kér­désnek a hálóját.­­ Bonyolult és összetett helyzetet eredményezett az az állapot, hogy a helyi szak­igaz­gatási feladatok egy részét tár­sulásos alapon intézik — mint mondtam — a bicskei tanács­nál. Úgy véljük, hogy a fel­adatukat értik az ottani szak­emberek és jól végzik a dolgu­kat a mi nevünkben is, de mintha a tulajdonosi felelőssé­get nem éreznék eléggé. Hiszen sok kérdésben úgy kellene dön­teniük, mintha mányiak len­nének. • Másként kérdezek: akar­ja-e a mányi tanácselnök Má­nyon a bányát vagy nem? — Nézze, én úgy vagyok ve­le, hogy az egyik szemem sír, a másik meg nevet. Mert jól tudom, hogy milyen hátrányok érintenék a mányi polgárokat, de az is igaz, hogy a bánya megnyitása után számtalan előnyt élvezhetnénk. • Kétlem, hogy a bányák mai anyagi helyzetében jutna pénz az itteni célokra, de azt máris látom, hogy a hegyoldalban megnyitott aknától a közútig szép utat építettek a bányá­szok. • Idén szeptemberben akar­ják elérni a teljes termelést és az aknától az osztályozóig te­herautókon szállítanák a sze­net. Főhajtás vagy egyezkedés • Azon az úton, amely a fa­lun vezet keresztül és a házak közt olyan keskeny, hogy két teherautó éppen csak elfér egy­más mellett... — Igen, egyelőre így, de ál­lítólag készen vannak a tervek egy, a községet elkerülő út megépítésére. Körülbelül 30 millió forintba kerülne, amiből 12 millió már félre van téve a bányánál erre a célra, és a ki­szemelt építővállalat is felké­szült a kezdésre. Az útépítés­sel kapcsolatos kisajátítási munkák folynak, hamarosan elkezdődik a kivitelezés, ígéret szerint novemberben elkészül a községet elkerülő út. Nem tudom, mibe kezdenek most az érintett zártkerttulaj­­donosok. Fejet hajtanak-e az állítólagos népgazdasági érdek előtt, avagy megpróbálnak egyezkedni Tatabányával egy kompromisszumos megoldás érdekében? Netán ők is füg­getlen szakértőket kérnek fel annak véleményezésére, amire a helyi szakigazgatásnak nincs szakembere? Maradjunk annyiban: ma­gunk is érdeklődéssel várjuk a megoldást ígérő harmadik fel­vonást. Kenessei András A kereskedelem, vendéglátás és a szolgáltatások hiányossá­gaira a lakosság azonnal, s na­gyon érzékenyen reagál. Külö­nösen akkor, ha a mindenna­pos összehasonlításban szűkebb környezete másokkal szemben alul marad. Valahogy úgy, mint a budapesti Belvároshoz képest a peremkerületek. Zsidó Józsefné, a XXII. Ke­rületi Tanács ipari-kereskedel­mi osztályvezetője. S bár talál­kozásunk a közszolgálatban el­töltött 32 év okán jött létre, csakhamar a jelenről beszél in­kább. — Ifjú pályakezdőként 1956 szeptemberében kerültem a ta­nácsra, akkor még szerződéssel. 1957. június huszonhetedikén véglegesítettek: először az épí­tési osztály adminisztrátora vol­tam, majd pedig az egészség­­ügyi osztályra kerültem előadó­nak. — Mindebből igazán nem kö­vetkezik az, hogy most az ipari­kereskedelmi osztály irányító­ja... — A tanács akkori vezetői 1977-ben engem jelöltek erre a posztra. Föltételezem azért, mert akkorra már jelentős ál­lamigazgatási gyakorlatom volt. Amióta ezen a területen dolgo­zom, az osztályunk nagyon sok hatáskört és feladatot kapott. Nem panaszkodhatom: a mun­katársaim hozzáértő, jó kollé­gák. Ám rengeteg minden nem rajtunk múlik. A köztudatban így él: a tanács a lakosság ellá­tásáért felelős. Azt azonban a legtöbb esetben nem teszi hozzá senki, hogy a feladatokhoz ké­pest nagyon kevés beleszólá­sunk van az eseményekbe. — Mire gondol? — Például arra, hogy egy ke­reskedelmi vagy szolgáltató vállalat akkor határozhat úgy, hogy bezárja valamelyik üzle­tét, amikor jónak látja. S mivel manapság a gazdaságosság el­sődleges, elég gyakran dönte­nek így. Mi pedig csak kérhet­jük őket, hogy változtassák meg a döntéseiket. A régi, jó emberi kapcsolatoknak köszön­hetően ideig-óráig lehet hatni rájuk, de nem ez a megoldás — ezt akárki beláthatja. A Ró­zsakerti lakótelepről elköltözött a Patyolat, a Baross Gábor te­lepi szolgáltatóházból a Ruha­­tisztító Szövetkezet. Az indok mindkét esetben az alacsony forgalom, a ráfizetés volt. Az indoklás a vállalatok részéről elfogadható, ha csupán a gaz­daságosságot nézzük. A lakos­ság viszont ottmaradt szolgál­tatás nélkül, méghozzá elég je­lentős területen.­­ Ha már a bezárt üzletek kerültek szóba, úgy hallottam, hogy az egyszemélyes, kis lét­számú boltok is veszélyben vannak.­­ Azok, amelyek magánhá­zaknál bérelnek helyiséget, fel­tétlenül. Két eset lehetséges. A bérbeadó olyan díjat állapít meg, amely minden terhet, adót, áremelést áthárít az üz­letre. Ekkor a kereskedelmi vállalat választhat, hogy sza­bad-e neki ilyen körülmények között megtartania a boltot, vagy nem. A másik esetben még ez sem adatik meg neki. A tulajdonos egyszerűen fel­mond, és máris költözhet. A környék pedig ottmarad a meg­szokott üzlete nélkül. A tanács egyik helyzetben sem mondhat­ja, hogy nem engedélyezi a be­zárást. Ezen az állapoton vala­hogy mindenképpen változtatni kell, mert ellenkező esetben — különösen a peremkerületek­ben — komoly gondok lesznek Nálunk már érezhetők az ebből adódó hátrányok: Budafok fel­ső részéről egyre több panasz érkezik hozzánk, az elmondot­tak miatt. — A kerületben épültek nagy üzletek is ... — Igen, de azok általában a lakótelepek kapcsolódó beruhá­zásai voltak. A Bartók Béla és a Rózsakert úti lakótelepen szép üzleteink vannak, és az el­látatlan területek gondjain is enyhíteni kívántunk. Például a Jókai Mór úti, a Gyűszű utcai ABC-áruházzal, de az utóbbi tíz év termése a Baross Gábor telepi szolgáltatóház, Rózsa­­völgy és felső Budafok fejlesz­tése azonban még mindig vá­rat magára, s ezekben a pénz­hiányos években nem is lehet­nek túlzott reményeink.­­ Az elmondottak alapján úgy vélem, voltak örömei és kudarcai is a mostani munka­körében. — Személyes kudarc nem ért, ám az mindenképpen nyomja a telkemet, hogy a lakosság jo­gos igényeinek nem tudunk megfelelni. Hiába a külső kö­rülmények, ezzel még senkit sem győzünk meg arról, hogy rendben lévőnek találja: nincs a környékén zöldséges, húsbolt, nem tudja hova vinni a cipőt megsarkaltatni, a háztartási gé­pet megjavíttatni... Mindez­zel együtt, ha visszatekintek az elmúlt harminckét esztendőre, nem mondhatom, hogy hiány­érzetem van, végeredményben elégedett­ ember vagyok. S per­sze valahol az államigazgatási munka megszállottja, mert ha ma kezdeném, föltehetőleg is­mét a tanácsot választanám munkahelyemül. — Talán családi hagyomány az ilyen elkötelezettség? — Nem tagadom, voltak előz­ményei, hogy érettségi után így döntöttem. És szerencsésnek mondhatom magam, hogy az akkori tapasztalataimnak nem mondott ellent az azóta eltelt idő sem. — Régóta motoszkál bennem a kérdés, amit most fölteszek. A kereskedelmi osztályvezető milyen vásárló? — Csalódást kell, hogy okoz­zak: a napi cikkeket a férjem szerzi be. Igaz, a nagy bevásár­lásokat én intézem, de akkor csak háziasszony vagyok. Az üzletekről, boltokról szóló is­mereteimet úgy gyűjtöm, hogy naponta járom őket, s az én szemem elég tapasztalt ahhoz, hogy kiszúrja a rosszul kitöl­tött árucédulákat, vagy fölis­merje az áruhiány biztos jeleit még akkor is, ha az elrendezés roskadozó polcot imitál. — További tervei? — Én már a nyugdíjra ké­szülök ... De félre a tréfával: a hátralévő öt esztendő alatt még nagyon sok feladatot kell majd megoldanom — ez az el­mondottakból is következik. Remélem, lesz erőm olyan vál­toztatások részese lenni, ame­lyek a helyzet alapvető javítá­sát szolgálják. — Nevelt-e magának utódot? — Igen! Azt még nem tu­dom, hogy osztályvezető lesz-e, hiszen a tanácsi munka korsze­rűsítése mást is hozhat, de hogy a terület nem marad gazda nél­kül, arról biztosíthatom.Braun Tartós közszolgálatban „Bánt, hogy jogos igényeknek nem tudunk megfelelni" TANÁCSOK FÓRUMAMagyar Hírlap . Hatósági ügyek­­ egy sip­oly menetben Folytatás Újpesten Az újpestiek esküsznek rá, hogy a fővárosban a legszebb tanácsháza az övék. Kiváltképp, hogy immár eredeti szépségé­ben állították helyre — külső­leg legalábbis — a századfor­duló táján emelt városházát, ami annak idején még Újpes­­tet, az önálló várost volt hiva­tott szolgálni, s persze repre­zentálni, amint azt felső ké­pünk is példázza. A közigazgatásnak eme öreg hajlékában 1919-ben a helyi direktórium működött — amint azt emléktábla is jelzi az elő­csarnokban —, majd számos változás tanúi voltak a masz­­szív falak, aminek felsorolásától most tekintsünk el. Elég annyi, hogy ezúttal megint csak vala­mi új kezdődik itt, a földszin­ti részen, tegyük hozzá mind­járt: a helyi lakosok érdekében! Az ügyfélszolgálatot szerve­zik át tudniillik az újpestiek. Sokat írtunk korábban a pest­­erzsébetiek — a XX. kerületiek — kísérletéről, aminek lényege, hogy új hatósági osztályt hoz­tak létre, ahol is egy helyen, s azonnal intézik a legkülönbö­zőbb lakossági hatósági ügye­ket. Hasonló ügyintézési rend­szer bevezetésére készülnek Új­pesten is, némi eltérésekkel ugyan — ahogyan dr. Gonda Pál, a IV. Kerületi Tanács vb­­titkára magyarázta. A helyi sa­játosságoknak ugyanis ebben az esetben is érvényesülni kell. Az öreg újpesti városháza, például, nem enged akkora teret, hogy valamennyi ügyintézőt egy iro­darendszerbe tudják összevon­ni, így is jelentős átszervezésre szánták el magukat a kerület­ben. A jelenlegi ügyfélszolgála­ti irodában — alsó képünkön —, négyen dolgoznak, s főként tájékoztatást végeznek, lakóhe­lyi ki-bejelentkezéseket intéz­nek, hatósági bizonyítványokat adnak ki, talált tárgyakat kezelnek, és így tovább. Már ez is jelentős szolgálat a régi, ne­hézkes hivatali rendszerhez ké­pest. A következőkben azonban Újpesten is hatósági osztály alakul — tizennégy fővel —, s ide kerülnek az úgynevezett „egy menetes ügyek”, vagyis azok, amelyek azonnal intézhe­tők. Mutatóban ezek közül: az igazgatási osztályról ide „sorolv’ a helyiséggazdálkodás; a mű­velődési és egészségügyi szak­­igazgatástól a családi pótlék megállapítása, az egyes rendez­vények engedélyezése; a lakás­ügytől a bérlőtársi jogviszony létesítése, névátírási kérelmek intézése; a műszaki osztálytól a közterületfoglalási engedé­lyek, fakivágási engedélyek kiadása; a pénzfigylől adóbeval­lások átvétele, s lehetne sorol­­ni. Összességében a hatósági ügyek hatvan százaléka inté­ződik a jövőben az új ügyfél­­szolgálati rendszerben. Mindehhez hozzátartozik, hogy a tanács az alakuló új osz­tályon bizonyos szolgáltatások­ra is vállalkozik. Munkaközve­títést, tartási, öröklési szerző­déskötéseket vállalnak többek közt, későbbiekben aztán — a különböző szakigazgatási osz­tályokon is — létesítenek ható­sági csoportokat. Az átépítés megkezdődött — az középső képünkön is látható — készülnek a belső­építési tértek. Dr. Gonda Pál vb-titkár elmondta, szeptember 30-án kell elkészülnie, illetve működését megkezdenie az új kifigfelszolgálati irodának. (d. Kiss) Dsák László felvételei

Next