Magyar Hírlap, 1989. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-16 / 64. szám
Magyar Hírlap (Folytatás az I oldalról) ki és azt, hogy a méltóságteljes szabad ünneplés sem feledtetheti a változtatások küzdelmes feladatait" most már nem csupán ránk, hanem gyermekeinkre, unokáinkra kell gondolnunk, akiknek jobb, szebb magyar jövendőt kell nyújtanunk Ezt követően Nyers Rezső mondott beszédet Kiemelte, hogy ezentúl március tizenötödikének olyan közmegegyezést teremtő, nemzetünket összetartó ünnepnek kell lennie, amelyet azonos hőfokon, közös felelősséggel ünnepelhetnek a szocializmus, a demokrácia, a vallás és a felvilágosult nemzeti gondolkodás hívei. Mint mondotta, tanulnunk kell nem csak a rég-, hanem a közelmúltból is, hiszen nem elég a népjogokat egy élcsapaton keresztül gyakorolni, mert az élcsapat, könnyen élcsoporttá válhat, a hatalom tekintélyuralommá merevedhet A népfelség elvén tartott szabad választás, a képviseleti demokrácia alapján működhet igazán felelős kormány, ezúton lehet a szocializmus eszméit honi viszonyaink közt is alkalmazni, és ez felel meg nemzeti érdekünknek. Történelmünk arra tanít — mondta —, hogy a nemzeti függetlenség nem függhet körülményektől, az önmagában vett érték hiányát nem menthetik a körülmények. Megszenvedtük az egykori császárváros, Bécs, majd Berlin, később pedig Moszkva „távvezérlését", az önálló irányt vett magyar reformpolitikától ma már egy pillanatra sem tántorodhatunk el Nem feledkezhetünk meg kelet-közép-európai kötelességünkről sem, nem szűnhetünk meg együttérezni a határainkon túl élő magyarsággal és jövőnket csakis a nemzetek közösségében gondolkodva építhetjük sikeresen (jeney) A Magyar Televízió épületének jelképes lefoglalására több tízezren érkeztek a Szabadság térre. A zsúfolásig megtelt téren a résztvevőknek először Cserhalmi György színművész olvasta fel a 31 független szervezet által aláírt 12 pontot. Mit kíván a Magyar Nemzet? Szabad, független, demokratikus Magyarországot! — olvasható a felhívás elején. Megfogalmazzák a követelmények között a valódi népképviseletet és többpártrendszert, a választások szabadságát és tisztaságát, az emberi jogok érvényesülését és a bírói függetlenséget, valamint a rendőrállam helyet jogállamot. Követelik a szólás-, sajtó-, lelkiismereti és oktatási szabadságot, a hírközlés állami monopóliumának felszámolását és az Állami Egyházügyi Hivatal feloszlatását. Az érdekvédelem, a követelés és a szolidaritás szabadságát ne korlátozzák, jogot a sztrájkra! — mondják ki majd a méltányos közteherviselést, a közkiadások társadalmi ellenőrzését, az egyéni és csoportos kiváltságok megszüntetését, az emberhez méltó élet alapfeltételeinek megadását sürgetik. Szerepel az ésszerű gazdálkodás, a működő piac, s a tulajdonformák egyenjogúsága, amihez hozzátették: állítsák le a pénzemésztő és környezetpusztító nagyberuházásokat, szüntessék be a veszteséges vállalatok támogatását, vessenek véget a vállalkozás és a lakosság megsarcolásának. Igénylik a bürokrácia és az erőszakapparátus leépítését, a munkásőrség és az ifjúgárda feloszlatását, Kelet- és Közép- Európa népeinek szabadságot és önrendelkezést, s azt, hogy szűnjék meg Európa katonai, gazdasági és emberjogi kettéosztása. Semleges, független Magyarországot kívánnak, a szovjet csapatok kivonását hazánk területéről, s november 7. törlését a magyar ünnepek sorából. A kormány lépjen fel a nemzetközi fórumokon a magyar kisebbségek védelmében, szűnjék meg a rendőri szemlélet és a jogtalan megkülönböztetés a romániai menekültek ügyében, felelős kisebbségi és menekültpolitikát szorgalmaznak, s azt is megfogalmazták, hogy a történelemhamisításnak véget kell vetni, a nemzetnek vissza kell adni címerét, s általában nemzeti önbecsülést követelnek. Igazságot 56- nak, tisztességet a forradalom mártírjainak, és nyilvánítsák nemzeti ünneppé október 23-át — ezzel fejeződik be a független szervezetek 12 pontja. Ezután Csengey Dénes, a Magyar Demokrata Fórum elnökségének tagja lépett a mikrofonhoz. Bejelentette: a független politikai szerveződések, pártok ki akarják nyilvánítani, hogy a Magyar Televízió az egész nemzeté, s e tulajdonjogot a jövőben is érvényesíteni kívánják, önálló műsorokat követelnek a független pártoknak, mozgalmaknak és szakszervezeteknek. " Az MTV bejárata előtt gyerekek és fiatalok Szabad magyar televízió! feliratú transzparenst feszítettek ki, ezzel jelezve a televízió jelképes lefoglalását, újabb nemzeti katasztrófát. Félmegoldásokkal azonban nem érhetjük be" — hangoztatta. Szerinte a válságból csak nemzeti összefogással lábolhat ki az ország. Szorgalmazta, hogy előbb teremtsék meg „a demokratikus pártok és mozgalmak koalícióját, hogy az MSZMP-nek erős, megkerülhetetlen vetélytársa és tárgyalófele legyen”. A Kis János beszédét záró jelszót — Szabadságot, demokráciát! — hosszasan skandálta a tömeg. A beszédek után — azok nevében és azok helyett, akik nem ünnepelhetik szabadon március 15-ét — a jelenlévők elénekelték a Székely himnuszt. A Kossuth téri megemlékezés a Szózattal zárult. Ezután a menet — az Alkotmány utca, a Bajcsy-Zsilinszky út, a Szent István körút és a Margit híd érintésével — elindult a Bem tér felé. Méltósággal ünnepeltünk A televízió jelképes lefoglalása Nyers Rezső A Televízió előtt Délben a Petőfi-szobornál Délben 31 független, demokratikus szervezet nevében üdvözölték a téren összegyűlt, talán százezer főt is megközelítő tömeget. A résztvevő szervezetek rendezői a zsúfoltság ellenére vékony folyosót igyekeztek biztosítani a Petőfi-szoborhoz azok számára, akik el akarták helyezni a talapzaton a megemlékezés virágait. A sokaság most nemcsak elszánt diákokból állt, egész családok, gyerekekkel, idős emberek is szép számmal részt vettek az ünnepségen, amelynek rendjét csupán egy helikopter zavarta meg, néhány percre. A gép a tér felett körözött egy ideig, az ünnepi beszédből egy szót sem lehetett hallani tőle, amiért nemtetszésüknek élénk füttykoncerttel adtak hangot az egybegyűltek, míg a helikopter utasai rá nem ébredtek, hogy a magasban nem maradtak észrevétlenek ... Az alternatív szervezetek nevében először Víg Károly, a Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság elnöke mondott beszédet. Korábbi március 15-ékre emlékezett, azokra, amelyek sosem múltak el rendőri beavatkozás nélkül. De elmondta: nemcsak azért nem fogadták el az alternatív szervezetek a felhívást a közös ünneplésre, mert ezekről a rendőri akciókról még nem feledkeztek meg. Azért sem ünnepelhetnek együtt idén a hagyományos szervezetekkel, mert azok még az elmúlt év decemberében is kísérletet tettek arra, hogy kisajátítsák az ünnepet. Úgy indítványozták március 15. nemzeti ünneppé nyilvánítását, mintha ez saját javaslatuk lenne, elhallgatták, hogy ez sokak régi követelése. Vig Károly azonban hozzátette: a szabadság egy és oszthatatlan, s ha majd a jognak asztalánál egyformán kap helyet minden szervezet, ünnepelni is együtt lehet. Mécs Imre a Történelmi Igazságtétel Bizottság nevében beszélt és Bibó Istvánt idézte: demokratának lenni annyi, mint nem félni. Ma még azonban a csöndes többség nem hisz, nem bízik, hanem fél. Fél a visszarendeződéstől, mert túl sok fegyver van kint. Ezért követeli a szervezet a fegyverek begyűjtését, a munkásőrség megszüntetését. Mécs Imre arra az októberi napra is emlékezett, amikor — 33 éve —, a pesti egyetemisták ugyanennél a szobornál gyülekeztek. Az is olyan nap volt, amikor szinte minden m magyar ember ugyanazt akarta, amikor újjászületett a magyar nemzet, ha később, el is sodorták az akkori győzelmet a véres események. Követelik tehát, hogy március 15. mellett október 23. is legyen a nemzet közös ünnepe. Mr. A. Ünnepség a Kossuth téren Csak magunkban bízhatunk A Szabadság térről a tömeg egy része közvetlenül a Kossuth térre ment. Mások előbb a Batthyányörökmécseshez vonultak, ahol nemzetiszínű, Kossuth-címeres zászlók díszsorfala között elhelyezték az emlékezés, a kegyelet virágait. A különböző szervezetek nevét és jelszavait hirdető transzparenseket magasra emelve, folyamatosan érkeztek a Kossuth térre az ünneplő csoportok. Elénekelték a Himnuszt, majd félperces némasággal, meghajtott zászlókkal emlékeztek meg azokról, akik 1956. október 25-én vesztették életüket a Kossuth téren. Ezután Orbán Viktor, a Fiatal Demokraták Szövetségének képviselője tartott beszédet. Kétségét hangoztatta a hatalom őszinteségét illetően, és ezzel indokolta, hogy a Fidesz nem volt hajlandó a közös ünneplésre. „Mi csak magunkban bízhatunk. Abban hiszek, hogy közös akarattal képesek vagyunk békés úton visszavezetni Magyarországot 1848 eszményeihez" — mondta. Követelte egyebek között a szabad választásokat, az egyenlő gazdasági és jogi feltételek megteremtését a politikai szervezetek működéséhez, a munkásőrség feloszlatását. A másik Kossuth téri szónok Kis János, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselője volt. „Békés átmenetet akarunk, nem Magyar—magyar párbeszéd Március 15—ét véleménykülönbségre, politikai felfogásra, pártállásra tekintet nélkül, az idén először együtt ünnepelte New Yorkban a magyarság túlnyomó része, köztük a különféle — hazánkat eddig el nem ismerő — szervezetek tagsága. A mai Magyarország külföldön is elkezdte a magyar—magyar párbeszédet. New York-i főkonzulunk ezért olyanokat is meghívott a közös ünneplésre, akik eddig nemzeti ünnepeinkre nem kaptak invitálást. A magyar ENSZ-misszió termeiben megtartott megemlékezésen március 14-én este, mintegy 150-en voltak, ám aki a meghívottak közül nem tudott megjelenni, az is hírt adott magáról. Így például Király Béla, a 33 évvel ezelőtti események egyik főszereplője azért maradt távol, mert betegsége ágyhoz kötötte. Ott volt viszont — először a hivatalos ünnepségek történetében — az USA-ban élő Decsi János. 1956 másik kulcsfigurája, vagy Bárdossy Pál, a II. világháborús miniszterelnök, Bárdossy László öccse is. — Azért jöttünk el, mert március 15-e otthon méltó ünnep lett. S mi ezt el akarjuk ismerni, örülünk a helyzet javulásának, hiszen az ilyen lépések Magyarország javát szolgálják — mondták munkatársunknak. Bánlaki György főkonzul beszédében hangsúlyozta: Magyarországon jelentős, mélyreható, és rendkívül gyors változások zajlanak. Sok minden kerül átértékelésre, újragondolásra. Megindult az örvendetes magyar-magyar párbeszéd. Arra kérem, legyenek részesei ennek a dialógusnak. Az óhaza igényli ezt a párbeszédet, amelynek célja a múlt nemzeti megbékélést szolgáló, árnyalt kezelése, az előretekintő útkeresés. A célok célja e kis nemzet felvirágoztatása, amelynek szerves része mindenki, aki magyarnak érz, és vallja magát, akár a mai Magyarország állampolgára, akár a szomszédos országban élő, buldózerek által fenyegetett nemzeti kisebbség tagja, akár történelmünk viharai nyomán a legkülönbözőbb okokból nyugaton élő magyar." A Capitoliumban alkalmam volt találkozni Tom Lantos, kaliforniai képviselővel, örvendetesnek minősítette az óceánon át folytatott kapcsolatélénkítést. Kifejtette: az USA- ban élő magyarság rokonszenvvel kíséri az otthoni változásokat, és ez kedvezően befolyásolja az USA hivatalos köreinek megítélését Magyarország iránt. Ezért bízik abban, hogy Magyarország részére az USA törvényhozása mielőbb lehetővé teszi az USA beruházási garanciáit Magyarország területére (OPIC), és folyamatossá alakítja a legnagyobb kedvezményes elbánást. Visszatérve az eseményekhez: március 15-e megünneplésének történetében ugyancsak először közösen koszorúznak a magyarság képviselői. Bánlaki György főkonzul 15-én együtt helyezte a koszorút számos, magyar emigrációs szervezet képviselőivel, illetve New York elöljáróival, a New York-i Kossuth-szobornál. Ez az eseménysor hosszú-hosszú évtizedek után új kapcsolatteremtést jelent, és egy újfajta dialógus megindulását mutatja. New York, 1989. március 15. Matkó István tudósítások 1989. március 16., csütörtök Szeged Méltósággal, lelkesedéssel, és rendben ünnepeltek tegnap a szegediek. Az MSZMP, a Hazafias Népfront, a városi tanács és a KISZ által a Klauzál téren rendezett gyűlésen mintegy ezrenezerötszázan hallgatták meg Grasse!!. Gyula akadémikus beszédét, elsősorban az elmulasztott történelmi lehetőségekről, és arról, hogy a további fejlődés csak Széchenyi és Kossuth szellemi örökségének összehangolásával lehetséges. Már sokezres tömeg volt jelen a Móra Ferenc Múzeum előtt azon a független szervezetek által rendezett ünnepségen, amelynek szónoka Király Zoltán volt. A népszerű tévériporter, és országgyűlési képviselő mindenekelőtt annak az átmeneti állapotnak a veszélyeiről — és az átmeneti állapot megoldásának lehetőségeiről — beszélt, amely ma hazánkat jellemzi. „A régi hatalom soha nem volt legitim” — hangsúlyozta, elemezve a pártvezetés, a kormány és az Országgyűlés tekintélyvesztésének okait, ám egyelőre új közmegegyezés sem jöhetett létre, hiszen sokan — politikai elvakultságból, vagy egzisztenciális érdekből — változatlanul a szocializmust szeretnék megvédeni a demokráciától. Megállapította Király Zoltán: az új politikai szervezetek vezetőinek többsége is önkijelöléssel került tisztségébe, s nem demokratikus választással. Az egyik oldalon a hatalom elvesztésétől félnek, a másikon a koalícióval, esetleg együttjáró „szalámitaktika” lehetséges következményeitől — mondta, majd egy új politikai kultúra a kölcsönös tolerancia kialakításának szükségességét jelölte meg a konszenzus alapfeltételeként. Markánsabb megfogalmazásban, de ugyanerre a következtetésre jutott Tamás Gáspár Miklós, a Dugonics téri ünnepség szónoka. Fontosnak ítélte, hogy a „lopakodó gyanú és a botor bizalom" megszűnjék, és figyelmeztetett a társadalmi türelmetlenség veszélyeire. „Vigyázzunk egymásra, mert kevesen vagyunk!" — jelentette ki dübörgő taps közepette. Hasonló tetszésnyilvánítással fogadták a résztvevők az alternatív csoportok által összeállított 12 pontot. Szintén a Klauzál téren fejeződött be Kossuth Lajos szobrának megkoszorúzásával az alternatív szervezetek ünnepségsorozata. Raffay Ernő történész, a gyűlés szónoka számos társadalomszerkezeti változás követelése mellett részletesen szólt arról, hogyan satnyult és silányult el fizikai, erkölcsi és szellemi szempontból egyaránt a magyarság az elmúlt évtizedekben. Az ünnepségek résztvevői megkoszorúzták Petőfi Sándor szobrát a Dóm téri nemzeti emlékcsarnokban, és a Szőregi csata emlékművét is. Valószínűleg nem született megállapodás a hivatalos és alternatív szervezetek között arról, hogy csak az egykori radikális gondolkodású államférfiaknak járhat megbecsülés, a mérsékelteknek nem, de tény: a tucatnyi szervezetből összesen egy koszorú jutott Deák Ferenc szobrára, Széchenyi Istvánéra pedig — legalábbis a délutáni órákig — egy szál virág se. Úgy tetszik, a korábbi történetfelfogásból az új szervezeteknek is volt mit merítenie Szegeden ... (lengyel) Kölcsönös tolerancia Erdélyi menekültek között Délelőtt fél tízre szólított a lapokban közzétett meghívás: „az erdélyi menekültek együtt kezdik az ünnepi megemlékezést Budapesten a Szamuely utcában, az Eötvös könyvesbolt előtt." Nem vagyunk sokan, legfeljebb, ha hetvenen gyűltünk össze itt, kicsik és nagyok, öregek és fiatalok. A hevenyészve felszerelt mikrofon előtt Dinnyés József gitárral kíséri dalait. A zenében az otthonmaradtak és az ideérkezettek fájdalma fogalmazódik meg, ahogy a dalokban sorra megszólal Nagyvárad, Kolozsvár, Sepsiszentgyörgy, Vásárhely, Nagybánya, Háromszék, Hargita neve.. Papp István, az erdélyi menekültek Bethlen-közösségének képviseletében váltja a mikrofon előtt az ünnepi regöst. Szavaival ő is otthonjár, felidézi a határon túli korábbi március 15-éket, amikor legszebb álmukban sem merték remélni, hogy valaha nemzetiszínű kokárdával, szabadon ünnepelhetnek. „Most — így a szónok — bízva, hogy a nehézségekből kilábal és sorskérdéseit megoldja ez a nép, megteremti a grandománia nélküli, de távlatos magyar jövőt.. A Bakáts téri templomban mostanában ért véget az ünnep miatt korábbra hozott mise. A nyolcvanas évei felé közeledő néni onnan ballagott át ide a gitárszót hallva. A kattanó fényképezőgépem látva, mosolyogva takarja ki kopott kabátja hajtókáját és mutatja a kokárdát... — Én is erdélyi vagyok, a szüleim Szászvárosból jöttek át — mondja. Fiatal pár az ünneplő tömegben. Mindkettőnek ez az első március 15., amit nyilvánosan, szabadon ünnepelhetnek. A lány: — Egészen kicsi voltam még, amikor a bányász édesapám karácsonykor elkezdte tanítani nekem és a testvéremnek a Nemzeti Dalt. Aztán március 15-én felállított a székre és ott mondtuk el Petőfi versét. Ez volt az ünnep számomra Erdélyben, mindaddig, amíg tavaly át nem jöttem ... A könyvesboltban „Erdély ereklyéi emlékeztetnek engem" című kötetét dedikálja Grandpierre K. Endre. Az erdélyiek ajándékba kapják a kötetet A szerző a honorárium 50 százalékát felajánlja az Erdély népeinek szabadságáért küzdő testületeknek. Amikor már minden ünneplő erdélyi kezében ott a fekete fedelű kötet, elindulunk együtt a Március 15. tér felé. A Belváros szűk utcáin még könnyű a hala (Folytatása a 4. oldalon) A Batthyány örökmécsesnél