Magyar Hírlap, 1989. december (22. évfolyam, 283-306. szám)
1989-12-23 / 302. szám
22. évfolyam, 302. szám POLITIKAI NAPILAP 1989. december 23., szombat Románia népe megdöntötte a Ceausescu-diktatúrát Szegényen, szabadon, szeretetten Ceausescu diktatúráját tegnap elsöpörte a népmozgalom ereje. Délben a felkelők elfoglalták a rádiót és a tévét, közölték, hogy Corneliu Manescuval az élen a hatalmat átvette a Haza Megmentésének Frontja. Ceausescut és feleségét előbb szökés közben elfogták, majd - lapzártakor - nyoma veszett. Egyes vidéki városokban még lövöldöznek, de a fegyveres erők túlnyomó többsége a nép mellé állt. Este azonban harcok folytak Bukarestben, alighanem a Securitate erői lendültek ellentámadásba, de a hadsereg egységei elindultak, hogy felszámolják Ceausescu fegyveres védelmezőit. Románia ujjong. Az ország valamennyi határát — a Magyarországgal összekötőt is — kora délután megnyitották. Itt nálunk az idén nem fehérlett és nem fénylett az advent, hanem tocsogott. Gonoszul süppedékeny volt, minden lépésre fröccsent, és sanda szándékok rossz lehelete párázott fölötte, akárcsak egy nagy mocsár fölött. Közben pedig kipattantak a rügyek a megzavarodott vadgesztenyefák ágain. A szeszélyes kedvű természet mintha csak minket utánozott volna. Mintha csak velünk évődött volna: nézzétek, ilyenek vagytok. Igen, ilyenek voltunk. Boldogabb európai városokban már meggyújtották az első gyertyát az adventi koszorún, de mi még egymás torkát kerestük a népszavazás eredményeit értelmező nyilatkozatainkban. Boldogabb európai városok parkjaiban már elindultak a csengés szánok, és fehéren, gazdagon felragyogtak a karácsonyi kirakatok, de mi még egy súlyos életmentő műtéttel felérő költségvetés részleteit mérlegeltük szorongva, és rettegtünk, vajon nem szorít-e az utcára minket a közgazdaságilag világosan megindokolható lakbéremelés. Boldogabb európai városokban már megilletődötten pillantottak az emberek egy-egy magasra tűrt gallér mögé, mert tudták, érezték, hogy ott jár közöttük a nesztelen léptű angyal. De mi még aláírásokat gyűjtöttünk, petíciókat fogalmaztunk, egy feloszlatásra ítélt, tanácstalanságában kissé megátalkodott, de félelmeit leplezni ezzel sem tudó parlament körül tülekedtünk az ingerült követeléseinkkel. Nehezen adtuk oda magunkat az ünnep előtti várakozásnak. Több volt közöttünk a gyűlölet, mint a remény, több a kétségbeesés, mint a nyugodt önbizalom. Összeomlásunkat, erkölcsi öszszeroppanásunkat, végső elnyomorodásunkat és egymás ellen vadulásunkat könnyebb volt elképzelni, mint azt, hogy felegyenesedünk szegénységben, szabadságban és szeretetben, megosztozunk a sovány, mégis súlyos örökségen, és aztán megalapítjuk a magunk új európai hazáját. Itt voltak közöttünk, most is itt vannak az emberek és a nemzet legjobb tulajdonságai is. Nem némult el a józan mérlegelés, a felülemelkedő belátás, a lehetetlennel szembeforduló szelíd dac és a végső egymásrautaltság felismerése. De e tulajdonságok csendes színre lépése valahogy időszerűtlennek tűnt, mint a december végi rügyfakadás. Könnyebben teremtettek közfigyelmet a harc, a kegyetlenség, a gyűlölet metaforái. Igazoltató éberséggel környékeztük egymást, nem tiszta, belátó érdeklődéssel. Voltak, akik a jótékony, adakozó állam után kiáltottak, miközben szemtől szembe álltak a megöregedett, elgonoszodott, kifosztott arcú, kifordított zsebű állammal, ezzel az agg útonállóval. Voltak, akik a gazdaság farkastörvényei után áhítoztak, mert eliszonyodtak a sakálok és hiénák törvénytevő csordáitól, és szívükben megkívánták az ordas nemességét. És voltak, szerencsére voltak, akik kinyitották a szekrényüket, és kiválasztottak egy alig viseletes télikabátot, egy szépenstoppolt harisnyát, egy pár kinőtt korcsolyacipőt, és elindultak valamelyik meghirdetett gyűjtőhely felé. Útközben vásároltak hozzá egy csomag kakaót, pár szem narancsot, és aztán letették egy közös fenyőfa alá az ismeretlen kisfiúnak szánt takaros ajándékcsomagot. Különös szegények furcsa karácsonya ígérkezett. Precision 2000. Ne vedd meg, jövőre úgyis el kell adnod, ha nem akarod leszoktatni a gyereket a reggeli tejről. Adidas melegítőruha egy húszasért. Ezt se vedd meg, vess egy pillantást a melletted reszkető öregasszonyra, akinek öszszeszorított markában könnyezik a sárga tízforintos. És ingerült tülekvés volt mindenütt. A politikában, az aranyvasárnap nyitva tartó üzletekben, a meg-megálló mozgólépcsőn. Az idegrendszerekben. Ajzott kétségbeesés. Tipródás a langyos decemberi sárban. Az angyal pedig megrökönyödve nézett minket, nekiszorítva valahol egy nedves falnak. Tűnődve állok az ablaknál karácsony előestéjén. A tiszta fagy még megjöhet. A hó még megjöhet. De megjön-e? Időben jön-e? Kiszabadít-e, kiemel-e minket csatározásaink, szenvedélyeink, megromlott indulataink közül? Lesz-e ünnep az idén ebben a düledező országban? * Kétkedve néz rám a feleségem, amikor idáig jutunk. Nem szentségtörés ez? Szabad ilyen szörnyű kétséget odalopni a feldíszített fenyőfák alá? Hiszen olyan ez, mintha lassanként a térdünkig érne valami a szobában. Mintha csőtörése volna a reménytelenségnek. Mit mondhatok erre? Körülnézünk, és amit látunk, az a mienk. Az ünnep nem hazugság, nem kibúvó, hanem felülkerekedés. Kilábalás a mocsárból, kibontakozás mindennapi ügyeink hínárszövedékéből, csendes és megilletődött találkozó néhány végtelenül nagy és határtalanul egyszerű érzéssel. Szegényes idén a fa? Alacsonyka? Majd lesz még magasabb, lesz még dúsabb. Ne süsd le a szemed! Aki a szegénységét szégyelli, attól félni kell. Mert az kérkedő, pöffeszkedő és irgalmatlan lesz, ha meggazdagodik egyszer. Összeszorult a szíved, amint végignéztél szűkmarkúan választott ajándékaidon? Hát akkor ne nevess, ne üsd el tréfával a dolgot. Nézz a fiadra, görbül a szája, de téged figyel. Férfit akar látni, nem bohócot. Egyenes, nyugodt pillantásodat nem fogja elfelejteni. Mostantól a férfi nevelkedik benne, nem a keserű komédiás. Túlontúl egyszerű az ünnepi asztal? Sok a teríték, hosszadalmasak az imák, kevés az étel? Látjuk előre, hogy itt ma senki sem fog igazán jóllakni? Lehet. De azért ugye nem fogunk rárohanni a karácsonyi kalácsra? Nem fogjuk szétmarcangolni. Keresztet rajzolunk rá a kés hegyével, aztán megszegjük, és mindenki elveszi a részét. Aki utoljára vesz, ezé a legnagyobb szelet, apánk így tanított. Tegyük el jó helyre a gondolatot, a következő években még nagy szükségünk lehet rá. Nem vagyok képzett magyarázója a Szentírásnak, de van egy apokrif elképzelésem arról, hogyan lehet néhány hallal és néhány kenyérrel ezreket jóllakatni, hogyan lehet kifogyhatatlanná tenni a laposhúsú boroskorsókat. Ketté kell törni a kenyeret, a bort pedig gondosan kétfelé kell tölteni. Ha még mindig több a vacsoravendég, mint az adag, akkor meg kell ismételni az osztozkodást. Azután megint és még egyszer. Nincs olyan kicsiny darab kenyér, amit ne lehetne még egyszer kettétörni. Végül mindenki enni fog. Nem állítom, hogy akik így vacsoráznak meg, rogyásig fognak telni hallal, kenyérrel és borral. De azt tudom, hogy csendes nagyszerűségükben boldogok lesznek. Mindegyiküknek (Folytatása a 6 oldalon) Hírügynökségek jelentéseiből: Tegnapra virradóra Bukarestben még a tüntetők és a karhatalom összecsapásai folytatódtak. Kolozsvárott, ahol hajnalban ugyancsak mintegy ötvenezer ember tüntetett, Ceausescu lemondását követelve, a kivezényelt erők tüzet nyitottak a tömegre, és szemtanúk szerint ennek számos halálos áldozata volt. Bukarestben, a városközpontban az éjjel öt harckocsi gázolt a tömegbe, és halálra tiport mintegy húsz embert. Az éjszaka folyamán fegyveres erők még arra tettek sikertelen kísérletet, hogy a városközpontot könnygázgránátokkal tisztítsák meg, a tömeg azonban — amelyben igen sok volt a diák — a sűrű, fojtogató füst eloszlása után, újból ellepte a teret. Kórusban kiáltották: „Maradunk! Mi vagyunk a nép. Ti is a nép kenyerét eszitek!" Hajnalra újabb páncélozott járművek érkeztek, hogy megtisztítsák a tömegektől a városközpontot, a lövöldözés hajnalban még mindenütt hallatszott. Eközben egész Romániára kiterjedő általános sztrájkot hirdettek tegnapra, és Bukaresten kívül sztrájkok voltak Temesváron, Kolozsvárott, Brassóban, Krajován és még sok más nagyvárosban. A dolgozók az iparvárosokban elfoglalták az üzemeket, és megakadályozták a biztonsági erők belépését a gyár területére. Egymásnak alig ellentmondó adatok szerint Temesváron az elmúlt napokban 4700-ra növekedett a tüntetők elleni terror halálos áldozatainak száma. Bukarestben tegnap reggel 8 óra tájban újból gyülekezni kezdett a tömeg, és a város központi térségeibe vonult. Ceausescu leváltását követelték. Tíz órára el is érték a belvárost, ahol csütörtökön tüntettek. A pártközpont felé vonultak, amely páncélosokkal körülvéve megerősített erődítményhez hasonlított, minthogy nehéztüzérséget is vezényeltek oda. Délelőtt a rádió, megszakítva adását, közölte, hogy egész Románia területére elrendelték a rendkívüli állapotot. Riadókészültségbe helyezték a hadsereget, a belügyminisztérium és a hazafias gárdák valamennyi egységét. Eszerint tilos lett volna bármilyen nyilvános gyűlés, vagy (Folytatása a 3. oldalon) Csengey Dénes Szűrös Mátyás: Szolidárisak vagyunk Románia népeivel Kora délutáni lapzártánk előtti percekben kértük meg Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnököt — aki a rádió és a televízió híradása alapján is percről percre nyomon követte a fergeteges tempójú romániai eseményeket —, hogy mondja el friss benyomásait, véleményét a szomszédos országban történtekről. — Nagy esemény ez, amit szívből üdvözlök. Számítottunk arra, hogy Románia sem kerülheti el azokat a változásokat, amelyek Közép-Európában végbemennek. Objektív folyamatról van szó, amelynek tartalma többé-kevésbé azonos irányú, s legfeljebb ideje és formája más. — Szolidárisak vagyunk Románia népeivel, nemzetiségeivel ezekben a történelmi, de nehéz időkben, hiszen sajnos emberéleteket, véráldozatot, tragikus és megrendítő szenvedést követelt a fordulat. Mindig reménykedtünk abban, hogy végül is a demokratizálódás utat tör magának. Ismeretes, hogy a két ország közötti régi barátsági szerződés lejárt, s bízunk abban, hogy új kapcsolatrendszerünk valóban új korszak nyitányát jelenti majd népeink számára. — Európában vége a diktatúráknak! Demokráciákkal demokráciák tudnak igazán együttműködni. Baráti kezet nyújtunk azoknak, akik most Romániát a demokrácia útjára akarják vezetni. Üdvözöljük, hogy Románia népei végre kezükbe veszik saját sorsuk irányítását. Tudjuk, hogy ebben az országban románnak sem volt könnyű lenni. Sok szenvedés volt osztályrészük, sokan megszenvedik a mostani változásokat is. A magyaroknak és más nemzetiségűeknek azonban kétszeresen is kijutott a szenvedésből. Nemcsak a diktatúra és a szociális helyzet miatt volt nehéz a sorsuk, hanem azért is, mert vállalták nemzetiségüket, magyarságukat. A nálunk otthonra talált menekültekre gondolva, szeretném remélni, hogy az új helyzetben megnyílik számukra a visszafelé vezető út, s ha úgy kívánják, megtérhetnek szülőföldjükre, elhagyott otthonaikba. — Látva mindazt, ami az elmúlt napokban és ezekben az órákban Romániában végbemegy, s ami korábban elkezdődött az NDK-ban, Csehszlovákiában, egyáltalán Közép-Európában, sok-sok honfitársammal együtt óhatatlanul arra gondolok, most ítélhetjük meg igazán értékként a tényt, hogy Magyarországon a fordulat, a parlamenti demokráciába való átmenet, a szabad, demokratikus Magyarország megteremtéséért kifejtett erőfeszítések békés jellegűek. A romániai események fényében talán mindannyiunk számára még világosabbá válik, hogy miért olyan nagy jelentőségű az ország politikai és gazdasági stabilitásának fenntartása, az átmentet folyamatai békés jellegének, az egymás iránti türelemnek a megőrzése. Szeretném ismételten kifejezni mélységes szolidaritásunkat a diktatúra ellen, a demokráciáért felkelt lakosság, köztük a romániai magyarság iránt, s azt a reményünket, hogy jobb jövő, boldog új év köszönt rájuk — fejezte be nyilatkozatát Szűrös Mátyás, B. Zs. A Minisztertanács közleménye A Romániából folyamatosan érkező hírek hallatán a Magyar Köztársaság kormánya kinyilvánítja készségét arra, hogy e rendkívüli helyzetben azonnali segítséget nyújtson a Romániában megsérült személyek orvosi ellátásában. A magyar egészségügyi szolgálat fölkészült arra, hogy a Magyar Vöröskereszt közvetítésével gyógyszereket, vért, egészségügyi felszereléseket és — ha szükséges — szakembereket küldjön a szomszédos országba. A Minisztertanács köszönetét fejezi ki az állampolgároknak, valamennyiközösségnek, szervezetnek a kormányszervekhez érkező önzetlen felajánlásaikért. Fölkérte a Magyar Vöröskereszt országos vezetőségét a segítségnyújtás szervezésére. A bonyolult és gyorsan változó helyzetre való tekintettel fölhívja a lakosság figyelmét arra, hogy a segítő szándékú kezdeményezésekkel ne romániai ismerősökhöz, intézményekhez, hanem a Magyar Vöröskereszthez forduljanak. ÍMTI)