Magyar Hírlap, 1989. december (22. évfolyam, 283-306. szám)
1989-12-23 / 302. szám
, 1989. december 23., szombati Magyar Hírlap Mi van a magyar karácsonyfa alatt? Derűlátó politikusok, óvatos befektetők Alap Pénzt sokféleképpen lehet kapni és adni. Ennek viszonylag egyszerű módja, ha a bankok üzletelnek egymással, kölcsönzik a pénzt a szokásos, piaci feltételek mellett. Mindez persze attól függ, hogy ki kéri a pénzt? Magyarország sokáig jó adósnak számított a nemzetközi pénzpiacon, ám 1989-ben, főleg az év második felében a reputáció bizony megkopott. Ennek ellenére sikerült fölvenni azt a 2,5 milliárd dollárnyi hitelt, amire az ország finanszírozásához szükség volt. Esősorban azonban politikai okoknál fogva már az év elejétől kezdve olyan új pénzügyi formákat találtak ki a külföldi befektetők, amelyek a korábbitól merőben eltérő módon injekciózhatnának tőkét a magyar gazdaságba. Ennek legpregnánsabb példája a már létrejött Első Magyar Alap, amit Andrew Sarlós magyar származású kanadai üzletember és George Soros segítségével a Magyar Nemzeti Bank szervezett meg. Az eredetileg tervezett 50 millió dollár helyett 80 milliót jegyeztek szeptember végéig. Ez a pénz tehát már megvan. Ugyanakkor érkeztek hírek újabb alapok szervezéséről is. — Tulajdonképpen mennyi pénz jött össze a különböző alapokon keresztül? — kérdeztük Bartha Jánost, az MNB főosztályvezető-helyettesét. — Az Első Magyar Alap 80 millió dollárja az összes pénz, ami befolyt eddig — válaszolta. — Az érdeklődés nagy, és pénz is rengeteg van a világon. Sőt mi több, nagyon kevés helyen lehet igazán jól befektetni. Magyarországon még egyelőre csak most alakul a tőzsde, és mindenki tudja, hogy az induló börzéken lehet a legnagyobbat nyerni, és éppen akkor érdemes befektetni, amikor már látszik, hogy kialakul az intézmény, létrejön a piacgazdaság, de a kockázat még nagyobb a szokásosnál. Akkor mivel magyarázható, hogy mindössze ennyi pénz jött össze a magyar befektetésekhez a pénzt külföldről összeszedő alapokon keresztül? — Nézze, itt támogatásról szó sincs, ez tisztán üzlet. Másrészt egy-egy ilyen alap végösszege ritkán haladja meg a százmillió dollárt; 30-40-50 milliót szoktak összeszedni a világ legnagyobb befektetői — félmillió dolláronként. Ezek a szokásos összegek, amit lehet, hogy ön kevesell, de eddig működő tőkeként a vegyes vállalatokon keresztül körülbelül 400 millió dollár folyt be az országba az elmúlt 15 év alatt. De időközben Olaszországból is hasonló kezdeményezésekről jönnek a hírek a De Benedetti-csoporttól; már szervezik a Sarlós által másodiknak nevezett magyar alapot 250 millió dollárnyi tervezett tőkével. Sőt, londoni tőzsdeügynökségek fogják kezelni — üzlet ha létrejön — a John Govett alapot is 50 millió dollárnyi tőkével. Ezek egyelőre még elképzelések, bár a Govett-alap létrejötte januárban várható. Érdekessége az lesz, hogy magyar értékpapírokba fektetik a pénzt, és a Govett-alap részvényeit jegyezni fogják a londoni tőzsdén. A másodikként emlegetett magyar alap, amit Sarlós úr hirdetett meg, a külföldön élő magyarok kisebb tőkéit, pénzeit kívánja összegyűjteni kifejezetten hazai kisvállalkozások finanszírozására. Az ötlet nagyon jó, de azt hiszem, a kivitelezéssel gondok lesznek, hiszen csak az fektet be pénzt az alapokon keresztül Magyarországba, aki ettől hasznot remél. Segíteni senki sem fog minket. Ráadásul az alap létrejöttéhez legalább fél évre van szükség, nagy hálózatra és reklámra. Az összes többinél is egyelőre még csak az ötletek fogalmazódtak meg. Naponta hallani vállalkozó szellemű üzletemberekről, akik állítólag több milliárd dollárt hoznának az országba, ha a bürokrácia nem akadályozná őket ebben. — Sokszor jönnek emberek hozzánk névjegykártya és hivatalos okmány nélkül, ám a Magyar Nemzeti Banktól egy megbízólevelet akarnak kapni, hogy összehozzanak, mondjuk, ötmillió dollárt. De amikor kérjük tőlük az alapinformációkat , adják meg a bankjuk nevét és a számlaszámukat, akkor már nem is válaszolnak. Először azt mondtam minden esetben, hogy nézzünk utána az ügynek. De mindig kiderült, hogy álmokról és nem valóságról volt szó, csak sajnos ennek sokan bedőlnek. És ne felejtse el, nagyon sok fekete pénz mozog a világban, amit gyakran így szeretnének tisztára mosni, hogy aztán az első lehetséges pillanatban azonnal kivonják az országból. Ezeknek a pénzeknek nem sok köze lenne a magyar gazdasághoz. Egyáltalán, mikor van szükség a Magyar Nemzeti Bank jóváhagyására? — Minden devizahitel fölvételét a Magyar Nemzeti Bank engedélyezi. De ha közvetlenül kívánják a pénzt befektetni, például egy vegyes vállalatba, akkor minket kikerül az üzlet, illetve csak akkor keresnek meg minket, ha a külföldiek garanciákat kérnek. A hitelfelvételnél egyébként, megvizsgáljuk a kínált kölcsönt, s összehasonlítjuk, az MNB milyen feltételek mellett jut pénzhez, és ők mit ajánlanak. Általában kiderül, az MNB még mindig olcsóbban tud kölcsönt fölvenni. S nem véletlenül, még mindig léteznek azok a bizonyos országlimitek, amelyek meghatározzák, hogy egy-egy ország egy évben körülbelül mennyi hitelt kap a pénzpiacon. Ezt átlépni nem nagyon lehet. Lakatos Mária Példátlan figyelem övezte ebben az évben a magyar gazdaságot. Elismerve az elmúlt évek, évtizedek reformjait és az egyre gyorsabb ütemben haladó politikai demokratizálódást, a Nyugat kormányai, pénzintézetei és magánbefektetői is hajlandónak mutatkoztak a gazdasági, főleg a pénzügyi segítségnyújtásra. Ajánlatokban nem volt hiány, de az év végi mérleg bizony szegényes, mint az olyan ember karácsonyfája, ahová csak ezüstpapírokat aggattak, szaloncukor nélkül. Alábbi összeállításunkban megpróbáltuk — nem elsőként, s nem is utolsóként—számba venni milyen ígéretek hangzottak el, s ezekből eddig mi vált valóra. Ebből jól látható, hogy a hírek és a bennük tükröződő ragyogó perspektívák mögött nagyfokú óvatosság, olykor bizalmatlanság húzódik meg. A politikusokét már igen, a tőke bizalmát még nem nyerte el ez a Magyarország. Létrejött alap Első Magyar Alap Rt. Alaptőkéje — túljegyzés után — 80 millió dollár. A szervezet devizakülföldiként kíván befektetni létező, vagy új vegyes vállalatokba, privatizálandó vállalatokba és — korlátozásokkal — rögzített kamatozású állami értékpapírokba. A tőkekihelyezésekről a Budapesten off-shore jelleggel működő Első Magyar Befektetési Tanácsadó Rt. dönt. Ennek vezetője Robert Smith kanadai üzletember. Tervezett alapok Tervezett alapok Második Magyar Alap Tervezett nagysága mintegy 250 millió dollár. A gyakorlati szervezés jövőre kezdődik. Pénzét elsősorban privatizálási célra lehetne igénybe venni. Kuvaiti Magyar Alap Beck Tamás kuvaiti látogatása során a Kuwait Investment Authoritykészségét fejezte ki egy magyar alap létrehozásával kapcsolatban. Előzetes számítások szerint az alaptőke 100 millió dollár körül lehet és eszközei elsősorban az öböl menti országokból származhatnak. Az akciót a Kuwait International Investment Company szervezi. A magyar félnek még idén el kellene készítenie a felhasználási körrel kapcsolatos elemzéseket, feltárni a befektetési lehetőségeket. Emerging Eastern European (E3) Fund A Tyndall Holdings Group a Warburg Securities céggel közösen szervezi, Kelet-Európában megvalósítandó beruházásokra 250 millió dolláros tőkéjéből 200 millió ténylegesen adósság-részvény csereügyletekre lenne felhasználható. Hungarian Investment Company, Ltd. A John Govett and Company kívánja létrehozni 50 millió dollár alaptőkével, ami később esetleg emelhető. Befektetési cél: magyar értékpapírok Az alapot londoni tőzsdeügynökségek fogják kezelni. De Benedetti-csoport A befektető csoport magyarországi beruházásokra kíván körülbelül 10 millió dollár tőkéjű alapot létrehozni. Hiányos lista a felajánlásokról Magyarország évtizedek óta nem vesz fel kormányhitelt, hanem a szabadon felhasználható kölcsönökkel próbálja eltüntetni a költségvetési hiányokat. Jövőre körülbelül hárommilliárd dollárra lesz szükség. A hitelfeltételek sikere nagyrészt attól függ, hogy megkötik-e a megállapodást a Valutaalappal. Emellett azonban vannak más jellegű, de sokkal kisebb nagyságrendű hitelek is. A teljes listát sajnos nem sikerült megtudnunk, miután nincs gazdája a különböző ötleteknek. Ahogy Cserfalvi Péter, a Pénzügyminisztérium munkatársa elmondta, szervezetileg nem lehet elhelyezni ezeket a felajánlásokat, ötleteket. Mindenki tárgyal mindenkivel, ám nem futnak össze egy kézben a hírek. A munka oroszlánrészét pedig egyelőre a Külügyminisztérium végzi, a követségen keresztül őket keresik meg az ajánlatokkal. — Mi itt a Pénzügyminisztériumban megpróbáltuk — olykor csak a hírügynökségi jelentésekre alapozva — összeszedni a különböző ígéreteket — magyarázta Cserfalvi Péter. — Nem tudom, hogy ez mennyire sikerült, mindenesetre a nyugati hitelezők konkrét célokra adnának pénzt és ellenőrizni kívánják a felhasználást. A feltételek viszont nagyon homályosak és döntés sok helyütt nem született, hiszen minden országban a költségvetést csak most hagyták jóvá. A helyzet tehát úgy fest, hogy a nyugati befektetők mérlegelve a változásokat, fél év alatt egy gyökeresen új segítségnyújtási politikát dolgoztak ki a demokratizálódó szocialista országoknak, ami Lengyelországot és Magyarországot jelenti. Pontosabban szólva jelentette egészen novemberig, hiszen a német és a cseh forradalmi átalakulás kibővíti a listát és értelemszerűen csökkenti a Magyarországra jutó figyelmet és a pénzt is. Az eddigi osztozkodási arány szerint Lengyelország kapta a különféle hitelek, segélyek 80 százalékát, Magyarországnak maradt a többi. A ránk jutó részből oroszlánrészt foglal el a környezetvédelmi célokra, az oktatás fejlesztésére, vagy a menedzserképzésre megszavazott támogatás. A magyar részből viszont jelentősebb segítséget várnának a reprivatizálásra, a vállalkozás élénkítésére, új vállalatok indítására. Magyar vélemények szerint azonban egyelőre itthon senki sem képes olyan javaslatokat összeállítani, amelyek jól tükröznének valamiféle hoszszabb távú gazdaságpolitikai célkitűzést és vonzóak lennének a külföldiek számára is. Az ajánlatokat itthonról és külföldről egy kézben kellene öszszefogni, hogy a pénz biztosan eljusson oda, ahova szánják. Ehelyett sorra érkeznek az ajánlatok, amit mindenki készpénznek vesz, és sokan arra számítanak, hogy politikai okoknál fogva „megsegítenek” bennünket. A táblázatban ismertetett különböző javaslatokból, már elfogadott programokból optimista becslés szerint sem folyik be jövőre 300—400 milliónál több. L. M. Javaslatdömping Brüsszeli jegyzékváltás Ma sok szó esik Nyugaton a reformokat élő keleti államokról. A szívére hallgató közvélemény lelkesen tapsol. A sokat tapasztalt politikusok viszont az ilyenkor szigorúan kötelező óvatosság hangoztatásával éberen figyelik, követik és mérik fel az eseményeket. A nyugati sajtó, egyre többször figyelmezteti olvasóit arra az igazságra, hogy a híreket — mielőtt azokat tényként elfogadnánk— jó kétszer-háromszor is átolvasni, mert ha a múltról esik szó, az emlékezetben a valóság és a legenda között gyakran elmosódik a határ. Röviden fogalmazva, csak annak a hírnek van hitele, amely pántlikázás nélkül érkezik. Itt van például a Magyarországnak nyújtandó különböző segélyek (hitelek) kérdése. Az Európai Gazdasági Közösség brüsszeli központjában a helyét rendszerint a „családi kandalló” meleg tüze mellett elfoglaló belga gazdasági és pénzügyi szaklap, a Les Echos de la Bourse (A tőzsde hírei) december elején — bizonyára merő „véletlenségből" — a magyarországi hitelekkel kapcsolatban irodalmi műveltségét „fitogtatva”, Mark Twain egyik mondását idézte: „Minden ember a Holdhoz hasonló, homályos oldalát senkinek sem mutatja meg.” belga kolléga idézete mögött valahol a bizalmatlanság lapult meg. Másképpen fogalmazva: ismerve a magyar politikai élet porondjának mestereit — és bohócait is —, a valóság feltárása — a polgárság elégedetlenségétől tartva — még mindig tabu. Pedig, a bírálat tükör, olykor ellenőrzés miatt jó belepillantani. Nyugaton, a felelős politikusok részére ez a nem mindig kellemes gyakorlat kötelező. A derűlátás imbolygó homokvárára építeni kalandorpolitikának minősül. Szóval, a segély, vagy hitelek kérdésében Keleten, Nyugaton egyaránt nem minden kerek és nem minden gömbölyű. Legalábbis a mi részünkre. Lapozzuk egy kicsit vissza az eseményeket. A lengyel és magyar belpolitikai események nagy érdeklődést, őszinte elismerést váltottak ki — segítőkészségben sem volt hiány. A közös piaci szakemberek július 8-án és 9-én Brüsszelben belső megbeszélést folytattak. Ezt egy hét múlva Párizsban, a 24 tőkés ország támogatása követte. Lengyelország és Magyarország problémáját — Phare-program elnevezés alatt — ettől kezdve már szakbizottságok elemezték. Az EGK vállalta, hogy 200 millió ECU-val azonnal Varsó és Budapest segítségére siet, ha a valódi demokráciára való törekvés kisiklást nem szenved. A szakbizottságok hamarosan öt olyan területet jelöltek meg, ahol véleményük szerint a segítség hasznos lehet. Elsőként a mezőgazdaság korszerűsítését, majd a nyugat-európai piacra való bejutás megkönnyítését, harmadikként közvetlen az állami és magánberuházások támogatását, utána a szakképzés felgyorsítását, és ötödikként a környezetvédelmet. A „Huszonnégyek" az illetékes magyar minisztériumoktól (hogy a Phare-programot minél előbb beindíthassák) részletes végrehajtási javaslatot kértek. A válasz harminckettő (!) programot feltüntetve érkezett meg, és az ezzel járó költségvetési terv lényegesen meghaladta a Magyarországnak szánt segély összegét. Brüszelnek ez már sok volt. Ettől az időtől kezdve Brüsszel és Budapest között — a sok magyarázkodástól — forró lett a telefonzsinór. Időközben azonban gyökeresen megváltozott Európa keleti fele, azóta nem akármilyen események történelmi perceit számolta. Moszkva, Berlin, Prága és legutóbb Szófia is az érdeklődés előterébe került. Budapest és Varsó közben (az EGK Phare-tervén kívül) különböző kisebb (NSZK-beli, japán és magánbankoktól származó) hitelhez jutott. Az EGK brüsszeli bizottsága elsősorban Delors elnök jelentős támogatását élvezve, meghozta a döntését, és az Európai Beruházási Bank előtt kezességet vállalt egy 1 milliárd ECU-s beruházási kölcsönre. Ezt az összeget nem segélyként, hanem visszafizetendő kölcsönként (évi körülbelül 9 százalékos kamattal) kapja Varsó és Budapest. részleteket tisztázták december 13-án Brüsszelben a Huszonnégyek külügyminiszteri tanácsülése alkalmából, ahol a meghívott magyar külügyi bizottságot Horn Gyula külügyminiszter vezette. Ezenkívül megerősítették a magyar fizetési gondok áthidalására szolgáló, szintén 1 milliárd ECU-s hitelnyújtás szándékát is, ha létrejön az IMF-megállapodás. Ami a lassan már túl hosszúra nyúlt tárgyalások befejezését illeti, erre égetően szükség lenne. A gyorsan változó politikai események szinte naponta emelnek újabb országot a világ közvéleményének érdeklődési központjába. És mivel minden szenzáció csak addig szenzáció, amíg azt egy újabb fel nem váltja — lehet, hogy Varsó és Budapest problémája — veszélyesen háttérbe szorul. Mécs László Jóváhagyott Európai Közösség — Az 1990. évi közös költségvetésből Magyarországnak és Lengyelországnak együtt 300 millió ECU támogatást hagyott jóvá az Európa Parlament a Phareprogram keretében beruházások támogatására, környezetvédelemre és menedzserképzésre. — Három év alatt összesen 1 milliárd ECU értékben hitelgarancia az EIB (Európai Beruházási Bank) által Magyarországnak és Lengyelországnak nyújtott hitelekre. A garanciát a közös költségvetés vállalja. — Javaslat Kelet-európai Beruházási Bank felállítására. Ez az intézmény koordinálná a Kelet- Európának szánt fejlesztési jellegű hitelnyújtásokat. Kedvezményezett lehet minden, a reformok útjára lépő kelet-európai ország, de elsősorban Lengyelország és Magyarország. A tizenkettek közbenjárnak az IMF-nél 1 milliárd dollár hitel nyújtásának felgyorsítására. — Az idei magyar fizetésimérleg-tiány finanszírozására 1 milliárd ECU — ha létrejön az IMF- megállapodás, felajánlások — A miniszterek tanácsa hozzájárult ahhoz, hogy az Európai Szén- és Acélközösség (Montánunió) Magyarországra és Lengyelországra is kiterjessze a kölcsönén. Ez 200 M ECU keretet jelent, kifejezetten acélipari beruházásokra. (ECU — 1,149 USA-dollár). USA Az 1990-es pénzügyi évben 533 millió dollár támogatás Magyarország és Lengyelország számára, ebből az összegből 91,5 millió jut Magyarországnak. Az összegnek része a Bush-látogatás alatt felajánlott 25 milliós, a magánvállalkozások fejlesztését szolgáló csomag és az 5 milliós,környezetvédelmi központ létesítését szolgáló támogatás is. NSZK — 250—250 millió márkás hitel, tartományi kormánygaranciával. A hitel magyar—nyugatnémet vegyes vállalatok tőkeellátására, privatizálásra, beruházási import finanszírozására szolgál. — 500 millió márkás szabad felhasználású konzorcionális kölcsön, szövetségi kormánygaranciával.